Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-13 / 165. szám
1958. július IS. SZOLNOK MFOVKI NÍPI.AP 3 Reggeli őrjárat a szolnoki sütőüzemekben Nem nagyon értek rá beszélgetni a sütödékben. A reggeli munka a legsürgősebb. A friss kenyeret ekkor már várják a háziasszonyok és a süteményeknek is legnagyobb a keletje a reggeli „csúcsforgalomban.” A 4-es üzemben Szaporán mozog a sütőlapát és kosárba ömlik a pirosra sült friss zsemle. Ki sem hülhet, — mert számolás után azonnal szállítókosárba kerül és viszik az üzletekbe. Naponta csak ebből az üzemből 8—9 ezer zsemle, kifli és mákos kerül ki. Ezenfelül 3—400 óriás zsemlét és kiflit sütnek, ami a vidékiek kedvence. A búzacipónál megállunk egy kicsit és megkérdezzük a vezetőt, miért nincs átsülve néha? — Tulajdonképpen a 3-as üzem profilja ez — mondja, — ahol nem fordul ilyesmi elő. Nálunk a sok süteményt kell előzőleg kisütni és mire a cipóra kerül a sor, a kemence hőmérséklete már alacsonyabb a szükségesnél. Ha jobban felfűtjük, akkor meg a süteményt égeti el. Mi csupán azért csináljuk a cipót, mert a 3-as üzem nem győzi egymaga, tehát kisegítjük. A sületlenség főként szombaton fordul elő, mert akkor minden süteményfajtából többet kell gyártanunk. Sütemény-Ínyenceknek A 9-es üzemben készül a nehéz vajas sütemény, a fonottkalács, a briós, a töpörtös pogácsa, a sajtos rúd. diós- és mákos pozsonyi, a perec, a túrós táska, a cukros kifli. Egymásután kerülnek ki a sütőlemezeken a pirosán nevető, ízletes sütemények. Állandó figyelmet követel ez a munka, — mert a legkisebb hanyagság súlyos károkat okozhat a vállalatnak. Itt is törekednek arra, hogy minél korábban kerüljön az árú a fogyasztóhoz. Felváltva sütik a sokféle árut. Nem könnyű naponta közel hétezer darab 8— 10 féle süteményt elkészíteni és kisütni- Ugyanakkor ez az üzem szolgálja ki a Járműjavító, Fűtőház, Építőipari Vállalat konyháját és az iskolákat. Az 1-es üzemben Már kora reggeltől várják a friss kenyeret. Mikorra a kocsi megrakodik, igyekezhet a város bel- és külterületein lévő elárú- sító helyekre. Megy a munka, ilyenkor alig látnak, hallanak az emberek- Naponta mintegy 70 mázsa kenyeret adnak a lakosságnak. Nem is győznék, de nem kézzel kell itt dagasztani, hanem a pékség egyik legnehezebb munkáját gépek végzik. A tisztaság A Magyar—Szovjet Baráti Társaság rövidesen több publicisztikai tudományos művet jelentet meg. Nyugati szemmel címen Makkai György újságíró szerkesztésében egy füzet a Szovjetunióban járt neves nyugati újságírók, publicisták, politikusok nyilatkozatait közli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idejétől napjainkig. Egy Tegnap, Szolnokon, a MÉSZÖV székházában tanácskozást tartottak megyénk földművesszövetkezeteinek kereskedelmi üzemágvezetői. A tanácskozás napirendjén az augusztus 20-i ünnepi vásárra való felkészülés feladatai szerepeltek. A megjelentek részletes tervet állítottak össze, mely szevilág, egy tudomány címmel Nagy Ernő tollából adnak ki egy füzetet a nemzetközi geofizikai év eddigi kutatásairól és eredményeiről. Ugyancsak a közeljövőben minden megyeszékhelyen bemutatják az MSZBT új, nyolctablós kiskiállitását a szovjet technika és kulturális élet legújabb eseményeiről. (MTI). rint megyénk földmuvesszövett kezetei közel 20 mülió forint értékű, ruházati, vas és műszaki, cipő és játékáruval vesznek részt az ünnepi vásáron. A kiskereskedelmi üzemág mellett részt vesznek a vásáron a szövetkezetek vendéglátó és cukrászipari egységei is. Az universál sütöde így nevezik a sütőiparnál az 5-ös számú üzemet, mert mindig ott segít, ahol szorít a cipő. Jelenleg a kereskedelmi kenyeret süti, de sűrűn bekapcsolódik a búzacipó és a cserekenyér termelésébe. Azt lehet mondani, átjáróház ez az üzem, mert a rendszeres szállításon felül lisztcserélők is egymásnak adják a kilincset. A búzacipók gyárában Ezt nevezhetjük a legfrissebb üzemnek, mert már háromnegyed hatkor viszik a friss, ropogós süteményt a tejcsárdába. A reggeli 5—6 ezer péksütemény után teljes kapacitással a cipók sütéséhez fognak. Serényen dolgoznak itt is. — Pillanatok alatt telik meg a nagy szállítókosár. A kemence másik oldalán egymás után formálódik a gömbölyű cipó. Naponta mintegy hatezret gyártanak, ami az üzem kapacitásának plafonja. Egy élelmiszerüzemben, ahol naponta 150 mázsa kenyeret, 40 —50 ezer péksüteményt, hétezer kalácsot, 6—7 ezer búzacipót, 25 mázsa cserekenyeret termelnek, feltétlen tisztaságnak kell lenni. A műhelyeket három hónaponként rendszeresen meszelik is. Azonban ez nem elég. Szükséges volna egy nagyobb méretű tatarozás, mert az üzemek falai elhanyagoltak. Majd minden üzemben a tetőzet átázik és több raktárban a menyezet leszakadás előtt áll. Az illetékes szerveknek felelősséget kell érezni az ilyen hiányosságok megszüntetéséért. Az 1-es számú üzemben alig száradt meg a festés és máris olyan, mintha 10 éve senki sem nyúlt volna hozzá. Az ajtók és ablakok inkább feketék, mint fehérek, pedig valamikor fehérek voltak. A menyezet átázott a korábbi csőrepedésektől. ügy véljük, az illetékesek megteremtik azt a lehetőséget, hogy a szolnoki sütőüzemek a teljes higiéniát mielőbb megkapják. — ab- — A jovo hónapban kezdődnek a kisiparosok mestervizsgái A képesítéshez kötött szakmákban a kisiparosok működéséről szóló rendelet mestervizsgák rendszeresítését írja elő. A mestervizsgákra már megtörténtek az előkészületek, megalakultak a vizsgabizottságok. Nyolcvankilenc képesítéshez kötött szakmában vidéken 256 vizsgabizottság alakult. Egy-egy megyeszékhelyen 10—15 bizottság vizsgáztat. A vizsgák augusztusban kezdődnek, s azokat tanfolyamok előzik meg. A KIOSZ kilenc szakkönyvet jelentet meg, amelyek a szakemberek ismereteinek bővítésére, az új technika elsajátítására szolgálnak. Mestervizsgát kell tenni azoknak a kisiparosoknak, akik új iparengedélyt kérnek, vagy 1956 januárja óta kapták meg iparjogosítványukat. (MTI.) Az MSZBT űj kiadványai Az ünnepi vásárra készülnek ZUHOGOTT AZ ESŐ, amikor elhagytuk a leningrádi pályaudvart, s autóbuszunk az Astória- szállóban lévő szállásunkra vitt bennünket. Már az állomástól menet megkapott bennünket a hajdani főváros komolysága, rendezettsége, az épületek szépsége. Az egész városban érződik a történelem. A Néva-folyó, az Auróra cirkáló, a Téli Palota, a Szmolnij, a Péter-Pál erőd és ki tudná még felsorolni is azokat a helyeket, ahol a dicső Októberi Forradalom alatt s az azt megelőző időkben oly sok harc játszódott le a munkások és a muzsikok felszabadítása érdekében. Nagyon sajnáltuk, hogy esett az eső. Arra gondoltunk, hogy sokat láthatunk majd e gyönyörű városból. Délutánra azonban „megkönyörült” rajtunk a természet, s városnézésre ragyogó napsütésben indulhattunk. Azon a téren, melyen szállodánk volt, láthattuk I. Miklós cár hajdani palotáját. Most a városi szovjet épülete. A hatalmas Szovjetunióban ez az egy város dicsekedhet azzal, hogy a Legfelső Tanácstól három kitüntető rendjelet kapott. Büszkék is erre a leningrádiak. A „Vörös Zászló” éremrendet a forradalom győzelme után kapták, a „Lenin Rendet” elsőízben a Nagy Hon- r'15 Háborúban való helytállá-' \ UUi egyket Felejthetetlen két hét sért, a második „Lenin Rendet” pedig a város 250 éves évfordulójára. A magas kitüntetések nagyított másait a városi szovjet épületére helyezték el. E TÉREN VAN az Izsák székesegyház. Ez arról nevezetes, hogy negyven évig építették. S ez a legnagyobb kupolájú templom az egész világon. Az épület 102 méter magas, a kupola külön 22 méter s befedésére, illetve díszítésére 400 kilogramm színaranyat használtak fel. Körül az épületet 112 hatalmas gránitoszlop övezi. A Néva-folyó partján, nem messze a Téli Palotától, áll Nagy Péter cár lovasszobra. Talpazatát egy darab gránitkőből faragták ki, súlya több mint 160 tonna. Kétévi fáradságos munkával tudták csak a helyszínre szállítani, s a szobrot felállítani. A városban minden Lenin elvtársra emlékeztet. A Lenin- múzeum udvarán áll — Orlov herceg egykori palotája volt — LENINGRAD az a páncélkocsi, melyet képekről már ismerünk, s melyről Lenin elvtárs beszélt a Finn-pályaudvaron. A Forradalom téren örökláng ég az 1905-ös és 1917-es forradalom hősei emlékére. A Téli Palota, melynek falai látták a dicsőséges forradalmat, s melynek szobáiban a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány székelt, ma a Szovjetunió legnagyobb múzeuma. A kőkorszaktól napjainkig több mint kétmillió műalkotás található az épületben. A SZMOLNIJBAN, eredeti elhelyezésben látható az a szoba, ahol Lenin elvtárs élt és dolgozott. Puritán egyszerűséggel van a szoba berendezve. Tábori vaságy, katonai pokróccal, két fotel, egy asztal és egy íróasztal az egész berendezés. Lenin elvtárs még ezt a berendezést sem akarta elfogadni, a Központi Vezetőség határozata nyomán engedte csak meg a bútorok beállítását. a munkásokhoz Lenin elvtárs, Sztálin és Kirov elvtárs. Sajnos, hiába kerestük a Néván az Auróra cirkálót, nem láthattuk meg, mert javításra vitték el Kronstadtba. VOLTUNK a Péter-Pál erődben is. Az épületet 1703. május 27-én kezdték el építeni. Előbb védelmi célokat szolgált, később azonban börtönné alakították át, s ide gyűjtötték össze a politikai foglyokat. Ma már építészeti és történelmi műemlék. Ezekből a zárkákból szállították el a foglyokat a száműzetésbe, s itt töltötte utolsó diáit Lenin elvtárs bátyja is, akit azért ítéltek halálra és végeztek ki, mert résztvett a Sándor cár elleni merényletben. Ide zárták be Gorkijt is, amiért tiltakozott az 1905-ös események miatt. Harmincegy napig volt a zárkában, s itt írta meg „A nap gyermekei” c. színdarabot. Gorkijt végül 10 000 rubel váltságdíjért engedték szabadon. Az udvaron emelkedik a ma* gasba a Petropetrovszki templom, melyet 1712—1733. között építettek. Közel százhatvan mé* tér magas tornyán kiterjesztett szárnyú angyal jelzi a szél irányát. Szárnyainak átmérője 4 méter, a templomban koronázták a cárokat, s ide is temették el őket II. Sándor és III. Miklós kivételével. Harminc márvány* síremlék van a templom hajója* ban, kettő különleges, 6,5 tonnás uráli márványból készült, s 17 évig faragták a díszeket. NEM MONDTAM MÉG el azt, hogy a város 101 szigeten épült fel, utcáit 65 folyó és csatorna öntözi, a városnak 356, a környékével együttesen több mint 600 hídja van. A várost joggal nevezik észak Velencéjének. Cső* dálatosan szép. Amikor ott jár* tunk, már részesei lehettünk a fehér éjszakáknak. Éjjel 12 órakor még olyan világos veit, mint nálunk este 7—8 órakor. Közvilágításra úgyszólván nincs is szükség. Az egész városban, minden utcájában sétáló párokat láthattunk. Éjjeli szabadtéri hangversenyeket, színházelőedá- sokat rendeznek — nappali fény mellett a leningrádiak. (Folytatjuk.) Fülemen Lajos Nagy lovasszobra Ma is megvan az a nagyterem, ahol a forradalmi gyűléseket tartották, s ahol kihirdették a földről és a békéről szóló dekrétumot. A falon, két márványtáblába vésve olvashattuk a dekrétum szövegét. Az épületben a leningrádi város és területi pártbizottság ' munkatársai dolgoznak, 283 méter folyosóján, ahol egykor a vörös katonák vitték a forradalom állásáról és a harc kimeneteléről a jelentéseket — most csend honol, csak a külföldi vendégek halk beszéde hallatszik A Tavricseszki palota — Potyomkin herceg egykori rezidenciája — ma Pártfőiskola. Nagytermében — melybe ötezer ember fér el — igen sokszor beszélt A Szmolnij főbejárata
