Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-12 / 164. szám

1958. július 12;

SZOTJVOK MEGYEI WtPLAP

Bátrabb mérnőkgárda —

magasabb műszaki kultúra

Sok más intézkedés is szolgálja még ebben az évben a műszaki fejlesztést; így átvizsgálják az anyagnormákat, nor- maíizálják a rezsianyagokat — s mindez szervezettebbé, gazdaságosabbá teszi a munkát;

A MŰSZAKI FEJLESZTÉS munkájának van azonban jelentős fehér foltja is. így például kevés intézkedés történt eddig, és még kevesebb van kilátásban a gyártott gépek súlyának csökkentésére. Pedig ez olyan jelentős tényezője a fejlesztésnek, mely komolyan megszabja az értékesítési lehetőséget is, különösen külföldön;

Miért nem megy ez vajon? A szerkesztő mérnökök többsége nem szívesen foglalkozik ezzel a fontos problémával.

Először is az amyagproblémát hozzák fel oknak. Tasnádi elvtárs egy gépelt papírlapot mutat magyarázatként. Levélben arról értesítik az üzemet, hogy a szovjet rendelésre készülő konzervgyári gépekhez szükséges 121—

8—1800-as csövet nem tudják szállítani. Ehelyett tehát vastagabb, 13 milliméteres csövet építenek majd be s a 35 paradicsomgép emiatt több mázsával nehezebb lesz azonos teljesítmény mellett, mint azt a rendelő és a konstruktőr elképzelte. Hasonló a helyzet a csapágyaknál A csapágyfajtákat ugyanis a gyártó üzem — igen helyesen — a leggyakrabban alkalmazott méretek szerint tipizálta. A régebbi gépkonstrukcióknál a szerkesztők nem ismerték a típus és egyáltalán kapható méreteket. Most tehát, mikor egy régebbi gépet újból gyártanak, módosítani kell a terveket, s az addig használt csapágy helyett új, nagyobb méretű csapágyat kell beépíteni, ami súlyosabb.

— Egyszóval — a gépek nem könnyebbek, hanem nehezebbek lesznek az effajta problémák miatt — summázza a műszaki osztály vezetője.

S ez az, amibe nem lehet belenyugodni a szerkesztőgárdának, vagy legalábbis nem lehetne. A külföldi versenytárgyalásokon ugyanis nem lehet magyarázkodni;

A GÉPGYÁR most önálló szerkesztési osztályt kapott, ■— Mintegy 25 ember — közte tíz mérnök dolgozik itt — s feltétlenül meg kell találniuk a módját, hogy korszerűsítsék, köny- nyítsék változatlan teljesítmény mellett a gépeket.

— Azt várjuk a szerkesztőktől — mondja Gróf Károly elvtárs, az igazgató is —, hogy bátrabbak legyenek, hagyjanak fel az olyan túlzott biztonsággal, túlméretezéssel, mely megnöveli a súlyt, anyagigényt, kiadásokat. Az idősebb embereknek kétségtelen nehéz felhagyná ezzel a túlzott óvatossággal. A fiatal mérnökökre, technikusokra vár, hogy úttörők legyenek ebben a munkában. Emeljék a műszaki kultúrát, a technikai színvonalat úgy, hogy menetközben munkában nézzék meg az üzemben gyártott gépeket, használják fel a géppel dolgozó munkások, mérnökök tapasztalatait és állandóan javítsák a konstrukciót

S VALÓBAN, ha az Aprítógépgyár szerkesztőd bátrabban alkalmazzák az újat, meghonosítják a legjobb külföldi tapasztalatokat, az üzem úgy lépést tesz előre a technikai fejlődésben — gyártmányai méginkább versenyképesek lesznek.

PALATÍNUS ISTVÁN

KÉT LÁTOGATÁS ELÉ

A Felsőjászsági Állami Gazdaság július 20-ra és 27-re egyéni gazdákat, termelőszövetkezeti tagokat invitált meg Jászberénybe; hadd lássák, mint dolgozik, mire jut az állami gazdaság. — Helyes példa nyomán született ez az elhatározás, s mindenképpen örvendetes, hogy a Jászságban kerül rá sor. Megyénknek ezen a vidékén még napjainkban is a kisparaszti gazdaságok vannak többségben; holott a rohanó idő nem ezt a gazdálkodási formát diktálja. Érdemes visszaemlékezni, milyen lekicsinylő kézlegyintéssel, fölényes szóval intézték el sokan néhány éve az állami gazdaságokat.

A tehenek legtöbbje egy hónap alatt sem adott annyi tejet, mint a középparaszté egy héten .. i A meghívottak néhány hét múltán saját szemükkel láthatják azokat az eredményeket, melyekben pár esztendeje csak a leglelkesebbek bíztak. Szakemberek ajkáról hallhatják: milyen növényféleség mennyi tér»

mést adott; s közben saját ered* menyeiken is elgondolkodhatnak. ;s A látogatás során meg* győződhetnek a meghívott egyéni gazdák arról, mire képes a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi

S a tsz-tagok? . t Az ő számukra nem ígérkezik tanulságosnak a két látogatás?.i. Dehogynem. Ök már a helyes utat járják; őket már nem kell meggyőzni arról, hogy igazi nagy eredmények csak összefogással, a korszerű agrotechnika alkalmazásával, gépi erővel érhetők el. ■—! A „hogyanéról azonban olyan értékes tapasztalatokat szerezhetnek egy-két délelőtt folyamán, hogy annak hasznát súlyos ezresekben kifejezve látja majd a közös gazdaság. Az a gazdaság, mely állandó, feltartóztathatatlan fejlődésben virul az egy helyben álló kisgazdaságok mellett...

Megsokszorozzák

a moszkvai műanyagipar termelését

A moszkvai népgazdasági tanács elkészítette a szovjet főváros vegyipara fejlesztésének hétéves tervét A terv — a párt- és kormány határozatának megfelelően — néhány éven belül meg kívánja sokszorozni a moszkvai vegyipari üzemek termelését. Elsősorban a különböző műanyagokból készülő alkatrészek, felszerelések, háztartási cikkek gyártását növelik. Hét éven belül megháromszorozzák a meglévő műanyaggyártó üzemek teljesítményét és több nagyteljesítményű üzemet építenek, amelyek a különböző polimer anyagokból készítenek használati cikkeket. A műanyagcikkek gyártása 1965-ig tízszeresére emelkedik a szovjet fővárosban.

A moszkvai gumigyárak, amelyekben az ország gépkocsiabroncs-szükségletének csaknem egyhatodát készítik, újtípusú gumikerekek gyártására térnek át Ezeket a kerekeket műszálból készült textilanyagra építik fel. A teherautók számára olyan abroncsokat készítenek, amelyeknek nyomását — a terepviszonyoknak megfelelően — a vezetőfülkéből lehet szabályozni. A személygépkocsik számára rövidesen megindul a tömlő nélküli kerékabroncsok készítése. Az új abroncsok élettartama — a műanyagok felhasználása következtében — az eddig alkalmazottaknak mintegy másfél— kétszerese lesz.

A moszkvai vegyipari üzemek 3 hétéves terv során újfajta festékek, lakkok gyártására térnek át. A többi között megkezdik a műszálak festéséhez szükséges szintetikus festőanyagok gyártását is.

IA LIU-CSALÁD ÚJ ÉLETE

dás gyakorlásáért, — büszkéiké- áett Liu Csu-in.

— S mi az az öt jó cselekedet? — érdeklődtünk.

— A háziasszonyok mozgalma öt feladatot tűz ki a háziasszonyok elé: Először is, hogy tanuljanak, Másodszor, hogy jól neveljék, gyermekeiket. Harmadszor, hogy tisztán, rendben tartsák a lakást. Negyedszer, hogy jó barátságban éljenek a szomszédokkal. S ötödször, hogy háztartási költségvetést készítsenek és takarékoskodjanak, hogy a férj mindig jókedvűen menjen dolgozni.

— S a tanulást is megvalósítja? — kérdeztük csodálkozva.

LIU CSU-IN nevetett. — Hát persze. Erre vagyunk legbüszkébbek. Naponta két írásjelet tanult, s most már ő tanítja a ház idősebb lakóit arra, amit eddig tanult. Ebben a gyerekek is segítenek. Esténként újságot olvas a többieknek és rádiót hallgatnak együtt. Azóta az egyetértés is nagyobb.

— Hadd már abba, — szabódon zavartan a nagymama. S amikor melegen megszorítottuk a kezét, sorra ölelt bennünket, s közben folyton ezt hajtogatta:

— Sokat már nem tehetek, de amit megtehetek, hogy béke maradjon, hisz olyan boldogok vagyunk ...

A szívélyes búcsú sehogyse akart véget érni. Az egész család kikisért bennünket, még a nagyapa is, aki a konyhában foglalat toskodott. A tésztát nyújtogatta pau-cehoz.

(Részletek Lippold Éva ütHegyáe* teiből.) '

A +i~fs vs 3?

%

A FIATAL Jászberényi Aprítógépgyár máris a „befutott“’ üzemek közé tartozik; A márkáját viselő malmok, tőreik, érc- clőkészítő berendezések elhelyezése nem különös gond forintért, rubelért, vagy éppen dollárért. Többek között itt készítették a gyöngyösoroszi ércelökészítő berendezéseit, generálvállalkozói a jugoszláv Macedóniában épülő kalcinaliVnűnek, megrendeléssel bíztatnak Lengyelország és más államok. Termékeinek 50 százaléka jövőre valószínű exportra kerül.

Egy fiatal üzem világpiaci fellépése mindenesetre komoly műszaki siker. Azonban fokozódó feladatot is jelent, hogy árban, minőségben és vállalási határidőben is állni fogja majd a nehéz versenyt. Mindenekelőtt a belső szervezés javítása, a műszaki színvonal emelése teheti elérhetővé ezt a célt;

Minderre szinte irígylésreméltó lehetőségek adódnak az Aprítógépgyárban — mondják —, akik ismerik az üzemet. Űj gyár szép műhelyekkel, tágas helyivel, modem szerszámgépekkel, stb. Hol lehetne magas műszaki kultúrát elérni, ha itt sem? — Sem a 100 éves Járműjavítóban, sem a 100 éves törökszentmiklósi Mezőgépgyárbam bizony nincs ilyen lehetőség a megyében.

A jászberényi üzemben tettek is egyet és mást, s ezt éppen termékeinek keresettsége bizonyítja. De nézzük, milyen kilátások vannak a további fejlődésre ebben az évben.

A műszaki Intézkedések terve az úgynevezett „műszíntterv” jó támpont erre. Tusnádi György mérnökkel — a műszaki osztály vezetőjével nézegetjük tételeit, a fehér lapokra rótt számítást;'

Az „új gyártmányok” között három újfajta malom előkészítő munkálatai is szerepelnek. Tényleges gyártási programmá ezek azonban csak akkor lesznek, ha megrendelést kap rá az üzem. Ügy, hogy a tervnek ez a része eléggé bizonytalan; Az alkalmazott technológiában már biztatóbb változást ígér.

AZ ÜZEMBEN például sokáig: probléma volt, hogy egyes alkat-: részek felületi edzését kooperá-: cióban más vállalattal kellett: megcsináltatni. A szállítás oda-! vissza, a bérmunkadíj tetemes költséget emésztett fél. Most: „önköltségcsökkentő beruházás-: ból‘‘ beszerezték a lángedzéshez: szükséges berendezést, s az ára; idáig körülbelül háromszorosan j megtérült; ;

Hasonlóan kooperációban vé-: geztették eddig az összehegesz-: tendő lemezélek gyalulását. Az: idén a „műszíntterv” szerint alakítottak egy lemezélgyalulót, j ami jól elvégzi helyben is most már ezt a szükséges munkafolyamatot. Szelei Frigyes, a ki-; váló munkásújító egy általa szer-; kesztett szögvashengerlő-beren- dezéssél járult hozzá a műszaki fejlesztéshez. — Ezzel lehetővé vált, hogy ezt a munkát hidegen is 'elvégezhessék a régi hevítés helyett; 3

„ „ <

A kisebb pofástoruKnél — a,

modern gépgyártás elvei szerint! — 'megkezdték a műanyag „fu-< gotex” (szövettel átszőtt bakelit); Csapágyak alkalmazását, sőt ön-; töttvas perselyt is kombinálnak; fugotex betéttel. — Ez nemcsak; könnyebb, jobban beszerezhető,; mint sz acéicsapágy, hanem po-; ros ütemekben jobban is hasz-; Hálható, mert kevésbé érzékeny; 8 porra, ;

f —

l NÉHÁNY NAPPAL előbb iTang Ku-cen asszonyt látogat- I tűk meg. Ö még Peking egy régi, [szűkutcás negyedében él. A lakás ikét parányi helyiségből áll, az \ egész berendezés egy kong, — \széles heverő, amelyen éjszaka az

► egész héttagú család alszik, — ►továbbá két szék és egy asztal. |— Az átlagos kínai család ma [még nem rendelkezik többel, de >mind többen költöznek új, korszerű munkásnegyedekbe, tágasabb lakásokba, egyre több bú► tordarab kerül a lakásokba.

í A Liu-család is ilyen lakásban léit, mint Tang Ku-cen asszony. Irt nyolcfőnyi család — a fiatal t házaspár négy gyerekkel, vala- »rnint az asszony édesanyja és ap► ja, negyedéve költözött az egyik [lakótömbé. Ezeket a lakótömbö► ket az üzemek építtetik, s amíg [nem jut minden dolgozónak új [lakás, a legnépesebb családoknak

► utalják ki.

► Liu Csu-in, a fiatal háziasszony í tudott jövetelünkről, s már az ; ajtó előtt fogadott bennünket.

; Amikor észrevette, milyen ki- ; váncsian tekintünk körül a kel- ; lemes, tágas lakásban, elmosolyo- ; dott. Teát hozott, majd így szólt: ! — Most először élünk ilyen

! s*ép lakásban. Azelőtt nagyon : szegények voltunk. Most ezen a ; hangon, amelyen ülnek — jókora [nagy heverő volt — a nagyszülők ; alszanak a gyerekekkel, mi pedig ;férjemmel egy külön kangon a I másik szobában. El sem tudom

mondani, milyen boldogok vagyunk.

NEM IS KELLETT mondania, látszott az arcán, a csillogó szemében, amelyben folyton ott bujkált a nevetés. A lakás két tágas szobából, konyhából és mellék- helyiségekből áll, a szobákban szekrény és néhány más modern bútordarab, asztal és székek, a falakon képek, kitüntetések.

— Tizenegyéves koromban kezdtem dolgozni egy gyárban, — mesélte Liu Csu-in elhomályosuló szemmel. — A tulajdonos, egy japán vállalkozó kegyetlenül bánt velünk. Később a Kuonin- tang vette át a gyárat, de a mi sorsunk akkor sem javult. Ha a fáradtságtól és álmosságtól elaludtunk, egy csöbör hideg vizet locsoltak ránk, s vertek bennünket. Minden nap. Apám és anyám mindig szomorú volt, sokat sírtak. De mit segített az? — Sohasem volt meg még csak a legszükségesebb sem, s minden semmiségért vertek bennünket, hisz kínaiak voltunk. Iskolába csak egy évet járhattam, még ír- ni-olvasni sem tanultam meg. — Hát hogyne legyünk hálásak a népi kormánynak, amely így megváltoztatta életünket?

Li Csu-in ma ugyanabban a gyárban egy 300 tagú brigád vezetője, s emellett népképviselő. Büszkén mutatta kitüntetéseit.

— És a férje?

— Az üzemben megelőztem a

rn-iLri.fcnhri.ri. nónfcám,,isnlrínnfc cnm.- választották még meg, de a tanulással ő halad jobban, már elérte az egyetemi szintet. Csi- ’ kang apjára hasonlít, csupa ötöst hoz haza az iskolából, — mond- . ta mosolyogva és magához von- ’ fa a nyolcéves legidősebb fiút.

i EKKOR a nagymama jött be. i A „pau-ce” nevű pekingi ünnepi i ételt hozta, amelyet a mi tiszteletünkre főzött. Keze remegett, . s mosolygó arcán hirtelen köny- . nyék csordultak végig, s ekkor . Liu Csu-in is sírni kezdett. A l nagymama megfordult és kisie- l tett a konyhába.

Liu Csu-in már ismét mosoly- t gott, de arca meg-megrándult.

1 — Csak az örömtől, a boldogságtól érzékenyedtünk el, — ' mondta. — Emlékszem, hogy ' anyám egyszer keservesen sírt, ' mert egy gazdag családnál lát- ' fa, hogy a gyerekek egész kö- ' zönséges hétköznapon pau-cet et- '■ tek, nekünk meg egy csésze ri- 1 zsünk sem volt. S ma mi is meg > vendégelhetjük kedves vendége- 1 inket hétköznapon pau-ceval. A ' szegényekből is urak lettek...

, A hússal töltött tésztateker- ' esek valóban ízlettek. A visszatipegő nagymama boldogan figyelte, milyen nagy keletje van '' ünnepi főztjének. Kis, törékeny asszonyka, az arca csupa jóság. Hetvenöt esztendős, de nem néz ki többnek hatvannál.

— Anya is kapott már kitün- , tetést, az „öt jó cselekedet” pél-