Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-11 / 163. szám

4 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1958. július 11. , __________——. Be lterjesség: es a siker útja BÁGYADTAN-LUSTÁN to­porog néhány méhecske a kaptár bejáratánál; s mikor kö­vér esőcsepp koppan mellettük: gyorsan bebújnak várukba; egy lomhább társuk késve száll a kapuhoz s utánuk siet, mintha csak attól tartana, hogy orra előtt emelkedik magasba a fel­vonóhíd;.. Még szerencse, hogy olyan nincs a méhesben;.. A vendég a méh után tekint, majd gazdáját kérdi: — Mennyit pergettek? — Akár a tagok.:. — zsörtö­lődik orra alatt mosollyal D. Nagy Imre —, még a köszönés­ben is megelőzik magukat ezzel a kérdé sei. Mit tagadjam: sem­mit .;. Rossz volt az idő, — Kényesek a bogarai •— szúr vissza a vendég. — Ingyen tartja őket.;. — Azt már nem — veszi vé­delmébe Nagy Tibor elnök a vén „bogarászt”. — Nézze meg, milyen gyümölcstermést kö­szönhetünk a negyven méhcsa­ládnak! Igaz a sző: kánaáni bőségben tüzelő bíborpiros meggyfürtök gömyesztik az ágakat. Idén for­dult termőre a közös gazdaság 35 holdas gyümölcsöse. Köztesként dinnyét, cukorrépát, cukorborsót, mákot, málnát vetettek. A tava­lyihoz képest majdnem kétsze­resére emelkedett a dinnyeterü­let. Emitt a hatholdas mákvetés ígér 43 ezer 200 forintot; amott 36 ezret a három hold kapáslu­cerna.:. A karcagi határ leg­nagyobb egy tagban fekvő búza­táblája mellett megyünk el: 450 hold kapott itt ősszel holdanként 150 kg Rzuperfoszfátot s tavasz- Bzal egy mázsa pétisót; Harmadszor Is megkapálták az istállótrágyával, szuperfosz­fáttal dúsított 23 kh-t, melyen beltenyésztése« hibridkukorica terem. Szabó Péter brigádja osz­tozik a holdanként 300 forintos címerezési költségen; a tagság pedig egy mázsa hitaridvetőmag után 120 kg szokványvetőmagot kap. — Csak akkor ád a föld, ha mi is adunk — véli Horváth Jó­zsef tehenész. — Jó talajmunkát, bőséges trágyázást gazdag ta- kairmánytermés követett miná- lunk. Szépen beállt a 400 hold lucernánk. Aranyözömtoől vetet­tük a 30 hold silókukoricát, Kell is oda a takarmány, ahol tavaly csak harminc tehén volt; idén őszre pedig 45 lesz. Ma 12,5 liter a fejési átlag, mely ha nem is gyorsan, de egyenle­tesen emelkedik. Csakúgy, mint az épülőben lévő százas-istalló falai. F. KOVÁCS LAJOS gondozót az egyik „malacrészlegnél” ta­láljuk. Azért az „egyik”-nél, mert ma még több helyen van a Táncsics Tsz sertésállománya. Mangalicából 54 anya, 6 apaál­lat, fehérhússertésből 12 koca, 2 apaállat a jelenlegi törzsállo­mány; 360 malac visítozik dél­időben; az 54 mangalicakoca sem marad már soká adós az újabb fialással. Ezerötszáz naposcsibéből csak hatvan hullott el; ezt eredmé­nyezte a gondos takarmányozás, szakszerű nevelés. A TÖRZSKÖNYVEZETT JU­HOK átlagosan 6,15 kg gyapjút adtak; számuk a tavalyihoz ké­pest százzal szaporodik, pedig sok kerül értékesítésre is. A karcagi Táncsics Tsz juhai esz­tendeje hazahozták a nagykun napok nagydíját. Amint szem- ügyre vesszük őket, lehetséges­nek tartjuk, hogy „produkció­jukat” az Országos Mezőgazda­sági Kiállítás és Vásáron is megismétlik.;. Süvegelés jár a 120 kg-oa fésűs merínó kosnak, mely 11—12 kg gyapjút mutat... — Ez a lentábla tavaly még csak 17 hold volt —■ mutatja Nagy Tibor elnök. — Idén 50. Holdanként 1600 forintot hoz majd. Kétezer poroztuk. Növény- nek-állataak megadjuk a ma­gáét . 5 . Hopp! Ezzel a gondolattal ma már kétszer találkoztunk a Tán­csics Tsz-ben. — Ha mind a 246 tagunkat végigkérdené, kétezáznegyven- hatszor hallhatná! — így az el­nök. — Azt ugyan nem állítha­tom, hogy teljes mértékben megvalósítottuk a belterjes gaz­dálkodást; de azt nyugodtan, hogy afelé tartunk; Erre mutat irányt a pórt; erre serkent a 3004-as kormányhatározat; ezt parancsolja a józan ész. A HÁROMEZER HOLDAT meghaladó közös gazdaság költ­ségvetésében két csikó ára nem sokat számít. Ha viszont a csi­kók — ügetőkanca-cstkók: már többet. Versenylónak nevelik őket, így értékük két-két és fél­szeresre nő;u — A Táncsics Tsz tagsága, vezetősége a legki­sebb lehetőséget is jól felhasz­nálja, hogy évről évre eredmé­nyesebbé tegye a közös gazdaság munkáját. Régen tizenegy admi­nisztrátora volt a t»z-nek; ma jobb munkaszervezés mellett há­rom is kifogástalanul ellátja fel­adatát. A Táncsics Tsz tagsága, veze­tősége a jelentéktelennek látszó lehetőségeket is felhasználja, hogy évről évre jövedelmezőbbé tegye a közös gazdaság munká­ját, Belterjes gazdálkodás, okos munkaszervezés: ez a siker útja. — borváré — CSIGALÉPCSŐ Mai történet. Játssza a kunszentmártoni „Körös” mozi. Álruhában az ellenség kozott Kínai film a 8. hadsereg hősi harcaiból. (3.) MOSZKVAI TARTÓZKODÁ­SUNK negyedik napját izgatot­tan vártuk. Ekkor indultunk a Vörös térre, hogy a mauzóleum­ban leróhassak kegyeletünket a világ munkásainak két felejt­hetetlen tanítója — Lenin és Sztálin elvtársak ravatalánál. Több kilométer hosszú sorban várakoztak már a szovjet embe­rek. Szembetűnő volt az a fi­gyelmesség, melyben bennünket és minden külföldit részesítettek. Nem kellett a sor végére állnunk, hanem a Vörös tér közepe táján adtak nekünk helyet. Mintegy 35 —40 perces várakozás után ér­tünk el a mauzóleum bejáratá­hoz. Az épületet tiszta fekete és vörös márványból készítették. Körfolyosón értünk el abba a terembe, ahol Lenin és Sztálin elvtársak nyugodnak. Megille- tődve álltunk, meg néhány pilla­natra a ravatalnál. Szerettünk volna többet elidőzni, hogy fi­gyelhessük Lenin és Sztálin elv­társ, még ma is teljesen élőnek látszó arcát. Azonban arra gon­doltunk, hogy sokezren szeretnék ugyanezt tenni. Sokunknak csil­'UtiieQtytiet Felejthetetlen két hét M O S Z K V Á B A N logott a szeme, amikor a félho­mályból a szabadba kijöttünk ... Egész életünkben feledhetetlen lesz valamennyiünk számára az a pár perc, melyet a mauzó­leumban töltöttünk. Meghatódva sétáltunk az épület mellett, a Vörös téren eltemetett hősök, valamint a Kreml falában elhe­lyezett, a nemzetközi munkásosz­tály nagy halottainak emléktáb­lái előtt. Néhány percet adóz­tunk Landler Jenő elvtársnak, akinek a nevét szintén ott ol­vastuk. Kevés 4—5 nap látogatásra. Főleg úgy, ha annyi látnivaló van, mint amennyiben nekünk volt részünk. Naponta 2—3 prog­ramunk is volt, mégsem tudtunk mindenhová eljutni. Néhány órát azonban eltöltöttünk a Tretya­észolnokiak a Vörös téren a Mauzóleum előtt, háttérben a Lenin múzeum. kov képtárban is, ahol gyönyörű képzőművészeti alkotásokat lát­hattunk. Nyeszterov, Grekov, Meskov remekművei, Repin, Pe­ron, Verescsagin vásznai egy­aránt felejthetetlenek. AZ ÖSSZ-SZÖVETSÉGI ME­ZŐGAZDASÁGI Kiállítást is ismerik már szinte az egész vilá­gon. Évről évre igen sokan kere­sik fel mind a szocialista, mind a kapitalista országokból. Látni­való van bőven. A kiállítás 211 hektár terüle­ten fekszik. Néhány évvel ezelőtt még mocsaras rész volt, s ami­kor kiállítási célokra átadták, az épületeket fából készítették. Ma több mint 300 épületben és 77 pavilonban mutatják be a szov­jet emberek, az élenjáró szocia­lista mezőgazdaság eredményeit. A főbejáratot egy aranyos bú­zakévét magasra emelő trakto­rista és kolhozista nő szobra díszíti. Szemben, a Kolhozok te­rén helyezték el a népek barát­ságát ábrázoló szökőkutat. Az egész területen rengeteg a vi­rág, szökőkút és gyepszőnyeg. A köztársaságok maguk tervezték az épületeket, az anyagokat is az illető köztársaságból szállították Moszkvába s körülötte az ország jellegzetes fáit és növényeit tele­pítették. A BEÉPÍTETT PAVILONOK köbtartalma meghaladja a két­millió köbmétert, s e területen mintegy 40 000 fát és 500 000 bok­rot, valamint 500-féle gyümölcs­fát ültettek el. Igen sok tó is van, melyekben szebbnél szebb hattyúk és vízimadarak tanyáz­nak. A látogatók szép tereken és gondozott utakon sétálhatnak. Az utak hossza meghaladja a 65 kilométert. Többek között meglátogattam a Tadzsik SZSZK pavilonját. Ez a köztársaság a szovjethatalom elmúlt éveiben sokat fejlődött. Az októberi forradalom előtt egyáltalán nem volt nehézipara. Ma fejlett érc- és szénbányád szatot, kőolaj, textil és élelmi­szeripart mondhat magáénak. Művészi ólomkristály kelyhe- ket, dísztárgyakat készítenek. Nagykiterjedésű gyapotföldjeik­ről az 1913-as évhez viszonyítva, mintegy tizenháromszor több mennyiséget takarítanak be. ŰJ PAVILONT EMELTEK a közelmúltban a mezőgazdasági gépek számára is. A bejáratnál a Minszki Nehézteherautógyár 40 tonnás tehergépkocsija fogad­ja a látogatót. Impozáns látvány. Kerekei több mint két méter át- mérőjűek. Benn a csarnokban lábon járó, kisebb üzemekhez hasonlítható gépegységek látha­tók. Az egyik épületben meg­néztük a III. Szputnyik mását. Sokat, több könyvet lehetne írni azokról az eredményekről, melyeket a szovjet állam az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése te­rén elért. Tablók mutatják be a közszükségleti cikkek növekedé­sét, a lakóterület és a szűzföldek termővé tételének nagyságát. Csak a háború után a falvakban közel hatmillió lakóházat építet­tek a kolhoztagoknak és a falu­si értemiségieknek, 14 200 000 hektár földet tettek termővé és a szovhozok mintegy egymiUiárd púd gabonát adnak évenként az államnak. Grafikonokon azt is láttuk, hogy a Szovjetunióban jelenleg több mint 300 villanytelep mű­ködik, s ezzel az energiafejlesz­tés terén világviszonylatban a Szovjetunió a második helyet foglalta el. (Folytatjuk) FÜLEMEN LAJOS A Tretyakov képtár épülete. v Bemutatja a jánoshidai „Kossuth" mozgó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom