Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-11 / 163. szám

1958. július 11: SZOLNOK MFOVW1 NÉPIAP 5 Táborverés Parádsasváron (Naplórészlet) KIMONDHATATLAN izga­lommal szálltunk vonatra Jász­berényben, hogy annyira várt szép táborhelyünkre eljussunk. Vidám hangulatú utazásunk után első teendőnk a sátorfelverés és berendezés volt. Sokat bajlód­tunk ugyan a szalmazsáktömés­sel, de vígasztalt bennünket az a tudat, hogy a tábor tartamára szalmazsákunk biztos pihenést ad. Nagyon megtetszett a barátsá­gos Mátra-vidék mindamnyiónk- nak. Erdőborította kedves hal­mok ölelik körül táborunkat, itt csak jól érezheti magát az ember az alföldi megszokott sík­vidék után. Mondanom sem kell, hogy mindenkinek ízlett az első tábori vacsora, melyet farkasét­vággyal fogyasztottunk el. Utá­na pedig már alig hallottuk a takarodót, máris elszendered- timk. Másnap táborunkat csi­nosítottuk. Meglátogatott ben­nünket „Józsi bácsi1’, a SZOT tábor vezetője és meghívta tá­borunk tagjait, első tábortüzükre. Nagyon kedves este volt. Először a házigazdák adták elő műsoru­kat, utána mi következtünk. A hagyományos Szolnok megyei csatakiáltással: „Dirr bele, durr bele, rá bele-bele, mindent bele, Szolnok megye!” — fejeztük be az estét, majd kürtösünk elfújta a takarodót. Utolsót lobbant a tábortűz, majd a jánosbogarak által kivilágított úton hazatér­tünk táborunkba, pihenni. A MAI NAP már komoly munkával telt el. Reggel ünne­pélyesen. felvontuk a tábori zászlót és megnyitottuk a tá­bort. — őrsvezetői kiképzésben délután részesültünk. Este pedig a mi őrsünk, a „Kakuk-őrs” lesz a szolgálatos őre. Lassan esteledik, a levegőben a vacsora ínycsiklandozó illata terjeng. Kis csoportokra oszolva sétálgatnak a pajtások, élvezik az esti erdő meghatározhatatlan varázeú illatát, hangulatát — Befejezem én is soraimat, to­vábbi életünkről is küldök majd tudósítást. Addig is úttörő kö­szöntéssel búcsúzom: Cser Judit őrsvezető, Jászberény halAlt okozó FUKAR­SÁG Néhány héttel ezelőtt a fukar­ság Móri Kikucsi 54 éves utca­seprő életébe került. A férfi né­hány hónappal ezelőtt érkezett Tokióba azzal a szándékkal, — hogy mindenképpen meggazda­godik. Miután nem tudott másutt el­helyezkedni. utcaseprő lett. Vi­szont mindenáron pénzt akart gyűjteni és ezért nehéz munkája mellett a szó szoros értelmében éhezett. Sikerült is néhány hó­na palatt 10.000 yent összegyűj­tenie. Amikor azután a szorgalmas utcaseprő papokig nem jelentke­zett munkahelyén, barátai fel­keresték nyomorúságos otthoná­ban- Holtan találták ágyában és a kihívott orvos megállapította, hogy éhenhalt. A holttest mellett 10.000 yenről szóló bank-betét­könyvet és 1,200 yen készpénzt találtak. p-TQOOOOOpryyxyyyyywyieiOOOelOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC^' A tortái Itta ti rajtoltat AaIoi% £t/a I 0Í-», Szolnok L—diX, 0- 4oA /a5 cm. a iréín,» *'íAcyi*^-eA. i \M tauyjuJsxxeu < ÜrtaA, trm.AA,- * —VtíjL^, j\J JUms+wsJ&X CtA, ]uxT) Ar&iXrt,! Y ól éiisLoxx. — JyreAA, t-reJJi, I 1- eAe-etcj, ÉLŐ, AéA, LcJUao,. A íe. f-KaJuL düiAűtajgXö«.-rrcéce^íSms*. ! UHÁíj, ■íyre.kjej^tjeJi. ^ ‘ fptábázik a aiapat Szombaton 3 órakor kezdődött a próbázás. Igazgató bácsi mon­dott beszédet. Majd elindultak az őrsök. Hat állomáson men­tünk át, nyolc levelet kellett megkeresni. Az állomásfőnök, Barta Tivadar tanár, Virág Ilo­na óvónő, Ignácz István és ZHg- ri Gyula KISZ tagok, Vidra Margit csapatvezető és Juhász Antal rajvezető voltak. A vég­állomás a rajvezetőnél volt. A legizgalmasabb percek az eredményhirdetéskor következ­tek, Első a Sirály őrs S0 ponttal. Nagyon boldogok toltunk, hogy elsők lettünk. Koczkás Levente a „Sirály“ őrs őrsvezetője Tlszagyenda l ■!■>—HWWI— l ----­Já ték az „E“ betűvel Írjunk olyan szavakat, ame­lyet másképpen tiszta „e" ma­gánhangzói szóval tudunk meg­magyarázni. Ki tud többet? Pl; Evőeszköz s= eledeled ezzel ehe- ted. TÁBOROZÁS ELŐTT NÉHÁNY HÉT, vagy néhány nap választ el bennünket az ín* dulástól. Gondolatban mér ott ki vagyunk a tábor színhelyén. — Már rendben álnak a sátrak* halljuk a közelben futó hegyi­patak kedves csobogását. Az esti csendben sebesen siklanak a csillogó égbolt felé a tábortűzből kipattanó szikrák :;i Büszkén dacol a viharral a jól felvert őrsi sátor.; s s ki tudja, hány» féle gondolat villan képzele­tünkben a táborozásra készülő­ben . j. Minden táborban egy új kis közösség születik. A táborozók két-három hétig szorosan egy­másra utalva élnek kint a ter­mészetben, egymás megsegítésé- ben, védelmében harcolnak a kis közösség mindennapi • életének kiformálásáért, ,; Barátságok szövődnek az er­dei lombok alatt, a tábortűznél, tábori munkák közben, vagy ép­pen küzdelemben a viharral. —> Gyönyörű, izgalmas élmények közepette gazdagodik a létók* erősödik a jellem, formálódik a leendő új ember;: § * PAJTASOK! írjátok meg táborban átélt élmenyeiteket —- gondolataitokat — kívánsá­gaitokat, hogy egymásnak ta­pasztalatainkat így közreadva* gazdagíthassuk egymás kincstá­rét s jobban felkészülhessünk a következő táborozásra! '^OOOOQQOQOOOOOOOno00“OQOOOOOOQOQQOŰOOOOQO<30QOOOC)OOOOOOOOOQOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOO<000<y'-4*1 Táborozás a kiserdőben Kedves Pajtások! Sok pajtás és csapatvezető érdeklődésére ismertetjük alábbiakban a Szol­nok Városi Úttörő Elnökség ha­tározatát, mely a helyi táboro­zással foglalkozik. Július hó 15-től biztosítjuk a szolnoki csapatok részére, hogy a kiserdőben táborba szállhas­sanak mindazok a pajtások, — akik távoli vidékre nem mehet­tek el táborozni. Ebben a tárgy­ban július 12-én délelőtt 9 óra­kor az Uttőrőházban megbeszé­lést tartunk, Kérjük mindazo­kat a csapatvezetőket, szakkör- vezetőket, akik a helyi táboro­záson részt kívánnak venni hogy a megbeszélésen jelenje­nek meg. Felhívjuk a ,,Környék- kutató Szakkör ‘ tagjait, hogy ők kezdik meg a helyi tábort július hó 14-én A helyi táboro­záshoz sátoranyagot, fe szerejés' Úttörőházunk biztosítja. Szolnoki Üttörőház Múlfheti reitvényeink megfejtése Zord a fejed prHemps I. TALÁLÓS KÉRDÉSEK 1. Kézbe nem foghatod, tűzre nem teheted, mégis fa a neve, édes a gyümölcse. Mi az? 2. Tíz testvért takarok, télen-1 nyáron hasznos vagyok. Mi az?» 3. Bár csak vizet iszom, egyre» táncot járok, de ha nem ihatom, • azonnal megállók. Mi az? * 4. Melyik az a név, aminek az l eleje ugyanaz, mint a vége, kö-* zepe dupla. 5. Keze nincsen, mégis fog, tóba nincsen, mégis jár, minden percben meg-megáll, egy-egy csöppet iddogál. Ha megmon­dod mi lehet, kezedbe veheted, II. MŰVELTSÉGI TOTÖ 1. Ki találta, fel a lapátkerekes gőzhajót? (Robert Fulton — Frances Watt?) 2. Melyik az a fém, amely kö­zönséges szobahőmérsékleten is lágy? (Kálium — nátrium?) 3. Ki találta fel a gramofont? (Edison — Morse?) 4. Kinek a találmánya a vil­lámhárító? (Franklin — Lomo­noszov?) 5. Mikor volt a magyar ma­lomipar hazánkban a legelterjed­tebb? (Mária Terézia — 1. Fe­renc József korában?) III. SZÖREJTVÉNY ÜÜELJSZÉNKK AA LÖF NÁÁAYIRTBOORZSR. Heti rejtvényeinket összeáll!- | tolták Hajdú Edit szolnoki és I Mészáros Béla jászberényi paj-í tások. • Kedves Pajtások! A megfej--? I. talAlös kérdések 1. Gödör, 2, a kofló, 3, egy se mert mind leugrik, 4. harmat, 5 tűzhely. II. MŰVELTSÉGI TOTÖ 1. 1946, 2. 1949, 3. 1552, Szon- dy György, 4. Borozó. III. SZÓREJTVÉNY Előre a próbázás sikeres lete­véséért. HELYESEN FEJTETTÉK MEG: SZOLNOKRÖL: Berta Róza Lepke út 8. Mihályi Margit, Sas­halmi út 11. Kánya Lajos, Rá­kóczi út 14. Mészáros Mária Vajli Ilona, Farkas út 12. Kun Anna, Kun Éva, Veder u. 3. — JÁSZBERÉNYBŐL: Csirke And­rás, Hattyú u, 10. Mészáros Bé­la, Harcos u. 2. KARCAGRÓL! örsi Ilona, Attila u. 10. Dobos Katalin, Rákóczi u. 46. KEN­GYELRŐL: Bárány Karolin Bajcsy-Zs. u. Gulyás Erzsébet Bajcsy-Zs. u. Újtelep. ZAGY­VARÉK ASRÓL: Kézér Mária Szabadság tér 7, UJSZASZRÖL Bakó Erzsébet, Jókai u. 24. sz KUNSZENTMÁRTONBÓL: Se­bestyén Irén, Ugar 439/a. JASZ- KISÉRRÖL: Gulyás Erzsébet Szőlő tanya. JASZJAkOHAL- MÁRÓL: Farkas Béla, Bocskai) U. 6. szám. Jutalmat kap: Gulyás Erzsé­bet, Kengyel. GONDOLATOK eay harcosi kunhalomnál HIRÜL HOZTÁK: a Dózsa Tsz területén csontokat fordít ki az eke, emberi csontokat. Évszázadok rejtették eddig a mélységbe, reges-rég élt emberek maradványait. Egy Örsre való. fiúval kerékpárra pattantunk, ásót is vit­tünk magunkkal. Történelmet mentünk ta­nulni a karcagi határ egyik kunhalmához. Voltak, akik mosolyogtak rajtunk, minek fá­radunk, hiszen úgy sem találunk semmit. Sző- gyés György kartársunk is velünk jött, még­pedig fényképezőgéppel. Könnyen megtalál­tuk a helyet, friss szántás barázdái jelölték a szétomló csontokat fehérleni. A pajtások ösz- szeszedték a csontokat. Valószínűleg a török­időkben elpusztult Asszonyszállás község teme­tőjében jártunk. Néztem a félmeztelenre vet­kőzött kunkarcagi fiúkat. Ki tudja? Lehet, hogy a Jancsik, Pisták, Jóskák őseinek a csontjai kerülnek elő a földből. Kik voltak? Szegény, gokat nélkülöző kun pásztorok, akik a halottaikat a kunhalom oldalába temették, hogy a Kunságot elárasztó víz ki ne mossa a sírokat. Előkerült ékszer is. Nem drágakövekkel díszítet aranyos csecse-becse, csak egyszerű rézkarika darab. Valamikor talám egy fekete­szemű kun leány, vagy menyecske karját dí­szítette. Egyszeresük az egyik pajtás egy gyer­mek karcsontot átfogó rézkarikát hozott elém. Kezembe vettem. Kis gyenge csont, kicsi ka­rika! Igen, gyermek volt. Hogyan ragadta el a halál? Szüleinek dédelgetett kedvence lehe­tett, hiszen a halálban is rajta volt a rézből készült karika. Betegség hervasztotta-e el a virágzó kis életet, vagy .kegyetlen török szablya oltotta ki a kis életet? Ezekre a kérdésekre nem felelt a csont, sem a rézkarika. Edényt is találtunk. Igaz, hogy csak darabokban, feke­tére égetett, agyagedényt. Kiknek az ajkát érintette azok közül, akik itt éltek és ölelte őket haláluk után a kunsági föld? Drága em­lék számunkra ez a pár cserép, a esontok, a rézkarkötők. Mit csináljunk a csontokkal, hi­szen egy ép darabot sem találtunk? Elhelyez- tűk az Üttörőházunk kertjében, ölelje tovább a rég meghalt ősök maradványait a kunsági föld. NÉZTEM a szorgoskodó fiúkat, hallgattam a hernyótalpas vontató zúgását. Omlott■ a föld az eke nyomán. A kunhalom szelíden emelke- dett a táj síkjából. Valamikor itt település volt. Emberek éltek itt, akik szerettek, dolgoz- tak és küzdöttek, azután jöttek a történelmi viharok, a lakóhelyek elpusztultak, az embe­rek meghaltak, elszóródtak, megmaradtak a csontok a földben, a szájról szájra járó emlékek. A csontok felett, a múlt emlékei felett lüktet az élet. A zúgó hemyótalpas után, a mélyen szántó eke nyomán tomlik a föld. Gyü­mölcsös, szőlőültetvény lesz a régi temető he­lyén. Fák zöldéinek egy csinos tanya körül, szerte a határban emberek dolgoznak. Ra­gyogó napsütés fényében tündöklik az egész vidék, a gyermekek szemében az élet tüze lán­gol, ajkúkon az ifjúság örömmosolya. Régi te­metők helyén örül a jelen és épül a boldog jövő! lEEENYI ET.EMÉR úttörőüáz igazgató, Karcag 4 téseket július 16-ig küldjétek be a Szolnok megyei Néplap Úttörők Fóruma, Szolnok címre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom