Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-29 / 178. szám

1958. július 29:

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

t

„4 PROLETARIÁTUS BOSSZÚT ÁLL ÍRTÍ/JVK«

tTzerkilencszázharminckettő július huszonkilenc. A magyar munkásmozgalom vérrel. “#*ntelt napja. A munkás- osztály két nagy fiát veszítette el ezen a napon, Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársakat. Mindketten fiatalon áldozták életüket az ügyért.

Sallai Imre harmincöt, Fürst Sándor mindössze huszonkilenc éves volt, amikor a vérbíróság a halálos ítéletet végrehajtotta. Sallai Imre mint árva gyermek, saját és a hozzá hasonló kisemberek nyomorúságán keresztül ismerkedett meg a munkásosztály helyzetével, egyik munkahelytől a másikig vándorolva. Tudta, mit jelent az 1914-es világháború. A Galillei kör tanítványából csakhamar tanító lett. Ezerkilencszáztizennyolcban börtönbe került és a forradalom kitörése mentette meg a tárgyalástól.

A Kommunisták Magyarországi Pártja — melynek kezdettől tagja volt —, a fronton járt katonák felvilágosítását és a „Vörös Katona“ újság szerkesztését bízta rá. A megpróbáltatás éveiben is hű maradt az eszméhez. A fehérterror vezetői félve a. halkszavú, szerény, de nagy forradalmár férfitől, húszezer koronát tűztek ki fejére -vérdíjul. Ekkor segítették ki Becsbe haíósbarátai.

Fürst Sándor is hasonlóan élt. Hamar kiábrándult a szociáldemokrata pártból. A kommunistákban felismerte az őszinteséget, a proletárdiktatúráért való harcot. így 1926-ban a kommunista párt tagja lett.

íf arcát két vonalon folytatta.

A kultúregyesületek énekr karait, szavaló-kórusait patronálta s a szociáldemokratapártkerü- leti titkára volt. Mind a két vonalon a kommunista párt harcos forradalmi eszméit igyekezett elhinteni. A munkásárulók 1928- ban kiszolgáltatták Horthy rendőrségének. Semmit nem tudták rábizonyítani, így Fürst elvtárs csak néhány hónap fogházbüntetést kapott. A rendőrség azonban gondoskodott arról, hogy a lánglelkű forradalmár — mint abban az időben nagyon sok kommunista =-, fekete listára kerüljön.

Ezerkilencszázhuszankilenc márciusában a dicsőséges Tanácsköztársaság tízéves jubileumi ünnepségét szervezte. — Ezért ismét a toloncház várt rá. Fél év múlva a háborús készülődések ellen vezette a kommunistákat. Ekkor 16 évi börtön- büntetést kapott. Ezerkilencszáz- harmincegyben mint törhetetlen forradalmár lépett ki a börtönből. Nevét, külsejét megváltoztatta, családjától messze került és arcát ezen túl a földalatti küzdelem árnya fedte.

Ugyanebben az időben Sallai Imre Bécsben munkálkodott, később Moszkvában, mint a Marx—Engels Intézet titkára tevékenykedett. Ezerkilencszázhu- szonnyolcban Magyarországra érkezett és megszervezte a párt földalatti nyomdáját. Neki köszönhető, hogy a párt sajtója a legnagyobb üldöztetések ellenére is mindig pontosan megjelent. Közben állandóan külföldre járt. Utoljára 1931-ben jött haza és ettől az időtől kezdve együtt dolgozott Fürst Sándor és Kilián György elvtársakkal.

A legnagyobb munkát vállalták magukra. A letartóztatások következtében megzilált illegális kommunista párt sorait kellett rendezni és a pártot átszervezni. 1932-ben, amikor az augusztus 1-i tüntetést készítették elő, a rendőrség július 15-én megrohanta a pátrhélyiséget és elhurcolta őket. Bilincsekbe verve szállították Sállal és Fürst elvtársat a börtönbe. A Horthy köpök és besúgók nem gondoltak arra, hogy azt az eszmét, melyet ők elhintettek, nem lehet bebörtönözni.

A letartóztatás ellen az ország és más országok munkásai, tudósai, írói, az egész haladó világ tiltakozott. A vérbíróság mégis statárium elé állította őket. Július 29-én délben hozták meg a halálos ítéletet és a törvényes jogokat meggyalázva, délután fél ötkor végrehajtották. Az elvtársak a börtönben, a tárgyaláson, a vallató kamrában és a siralomházban igaz kommunistákhoz méltóan viselkedtek.

Sallai Imre bátran, fejét felemelve ment az akasztófa alá és kiáltotta, hogy a börtön falai is megremegtek „Éljen a proletárforradalom”. Fürst elvtárs pedig édesanyját, testvéreit vigasztalta. A bitó alatt az úri csőcselék felé — melyet háromszoros rendőrkordon védett — azt kiáltotta: „A proletáriátus bosszút áll értünk!“

Bátor, nemes kommunista hazafiak voltak. Inkább életüket áldozták, de a pártot, a munkásosztályt nem hagyták el. Emlékük és munkásságuk felett örökké ragyog a proletárok vörös csillaga.

— CSIHA —

Megérte

! 65 fokos vizet találtak

J Törökszentmiklóson ■

EGY ÉV TÁVLATÁBÓL

*

az űjítomozgalom

AZ ÜJÍ TÓMOZGALOMBAN hatalmas változást jelentett a múlt év közepén kiadott 38-as számú kormányrendelet, mely szabályozza az újítások és találmányok ügyintézését. A rendelet tükrözi az újítók nagyobb megbecsülését. A lényeges változás a múlttal szemben az, hogy az elbíráló szerv vezetője és az újító szerződést köt, amit együttesen fogalmaznak meg és az újító csak abban az esetben adja át bevezetésire a javaslatát, ha részére kedvezőnek bizonyult a szerződés.

Az újító javaslatának kidolgozásánál, bevezetésénél és díjazásánál szót kap. Tudomást szerez javaslata előnyeiről és hátrányairól. így a szerződéskötés aláírásáig tisztázódik a javaslat, bevezetésével kapcsalatos tennivaló, az újítási díj összege cs annak kifizetési időpontja. Nem éri csalódás az újítót a díj kifizetésekor, mert amit a szerződés előír, azt meg is kapja. A szerződés törvény. Pontjainak betartását a polgári bíróság védi.

A régi rendeletnél az újítási díjnak felső határa meg voltszabva. Jelenleg nincs plafon az újítási díjaknál. Az évi megtakarítás 2—10 százalékig terjedhet az újítási díj. Aztán a százalék megállapításánál figyelembe kell venni a megtakarltssi összeg mellett, hogy az újító a javaslat kidolgozásánál és bevezetésénél milyen tevékenységet fejt ki

A MEGTAKARlTÄS kiszámításánál két évet kell meg- figyelim és mindig a kedvezőbb évet kell alapul venni az újítási díj megállapításához.

Az új rendelet a közreműködő díjat felemeli. Egy-egy javaslat bevezetése körül fokozott ténykedést az újítási díj 50 százalékával lehet honorálni. Ezek szerint az újító javaslata bevezetésénél nem marad magára, de ugyanakkor a közreműködési díj sem csonkítja meg az újítási díjat.

A régi rendeletnél sok vitára adott ökot a „százalékos szolgálati kötelesség”. Ez főként a műszaki vezetők újításaira volt hátrányos. A jelenlegi rendelet értelmében szolgálati kötelesség címén leszázalékolni nem lehet. Vagy kötelessége az újítónak a javasolt eljárás bevezetése, vagy nem.

Az ügyvitellel kapcsolatos javaslat — amennyiben annak bevezetése népgazdasági eredménnyel jár — elfogadható és díjazható.

Egy év távlatából megállapítható, hogy az új kormányrendelet az újítási mozgalom további fejlődését tűzte ki célul és az annak meg is felelt.

Megyénk legnagyobb üzemében, a Járműjavítóban is kedvezően alakult az újító mozgalom. Igaz, az ellenforradalom után csökkent a beadott újítások száma. Havonta egy-két újítást nyújtottak be. Azonban hamar rájöttek a dolgozók, hogy a mozgalom az ő munkájukat akarja könnyebbé tenni. A könnyebb, balesetmentesebb munka érdekében újabb és újabb javaslatok születtek ismételten.

JELENLEG 30—32 javaslat kerül havonta az újítási csoporthoz. Dolgozóink a javaslatokkal komoly megtakarítást érnek el. Hatalmas vastorony emelkedik az ég felé május óta Törökszentmiklóson a „kiserdő” közelében.

A komlói Mélyfúró Vállalat szakemberei szorgoskodnak a fúrásnál. Nap mint nap százával fordulnak itt meg az emberek; öregek, fiatalok vegyesen. Kiváncsi szemük nyomon követi a „bányászok” minden mozdulatát.

— Vajon lesz belőle valami?

— Érdemes volt az áldozat?

— Meg lesz a kívánt hőfok? — kérdezték a tekintetek.

Szerdán délelőtt aztán minden kérdésre választ kaptak a miklósiak. Mert azóta: csobog a víz.

A kifolyónál vagy húsz ember álldogál. A hoszú csövön egyenletesen folyik a víz. Csobogva, gőzölve áramlik az ideiglenes csatornán át a rét felé.

Nincs még kihasználva.

A vizsgálatok folynak, meg kell véglegesen állapítani, a kút igazi értékét. Milyen a felszínre törő víz, milyen ásványanyagokat. sókat tartalmaz...

Farkas Ferenc vezető furó- mester itt tartózkodik a közelben. Mindenki ismeri a látogatók közül. Oda megyek hozzá.

— Megvan elégedve? — kérdezem bemutatkozás után.

Mosolyogva válaszol:

— Most már igen. Nem volt hiába való igyekezetünk. Csak nézzen széjjel — mutat az embergyűrűre. Ez így megy május óta. Kezdetben csak egy-két ember nézett ki, azóta mind több.

— Megvan a kívánt hőfok?

— Ami azt illeti, egy kicsit többet vártunk. De a harmadik belövés után ez is kielégítő: 350 —400 liter 60—65 fokos víz tör percenként a felszínre.

— És mibe került?

Az előirányzott egymillió TOO ezer forintból csak egy milliót

használtunk fel eddig. Az eredmény így is kielégítő. De talán nézzük meg — mutat a kifolyó cső felé.

Aki szégyenli a dolgot

A „kannás” emberek között deresedé bajuszú, pirospozsgás öreg bácsika merít.

— Meleg? — nézek a szeme közé.

— Eléggé ... — teszi alá a másik kannát.

— Hová viszi? — kérdezi a fu- rómester.

— Ide a házhoz.

— Elég messze van az — kapcsolódik a beszélgetésbe egy menyecske. — Van az talán még másfél kilométerre is, — mutat gyűrűs kezével a távoli gyümölcsös felé.

— De megéri — szögezi le

határozottan az öreg.

Látszik, mondani akar még valamit.

Bizalmatlan pillantásokkal les a jegyzetembe és sorolja:

— Kezdetben én is elleneztem ezt az egész fürdő ügyet.

— Miért?

— Sokaltam a fizetnivalót

— fordítja el a fejét.

— Még szerencse, hogy voltak akik okosabban gondolkoztak nálam — teszi hozzá.

Szó nélkül megigazítja kalapját és megy. Lépte sem hallik, csak a víz csobog tovább. Az emberek szótlanul hallgatják.

A közösség anyagi összefogásának eredménye ez a gőzölgő víz.

—«‘ De megérte — olvasom le a körülállók arcáról.

— arnóth —

Jßaika luimopeizk

Szolnokon a Meder utca egyik kapualjából kölyök-kutya bújik elő. Inkább kutyuska ugyan, olyan egyhónapos guruló diMidi, hátán hosszú tej, vagy tejfel sáv, ami torkosságról árulkodik.

Ettől függetlenül olyan szívderítő látvány, ahogy poroszkál elém, hogy szinte kedvem lenne megsimogatni. Csakhogy ehhez neki nincs hajlandósága, mert ahighogy egymásmellé érünk, olyan csaholásba kezd, mely szüleinek is dicsőségére válnék.

A vakogásra (mert mégsem kiforrott csaholás még ez) ijedt gyerekfejek jelennek meg a kapuban. Rémülten látják, a kis pufók az utcán poroszkál. Szaladnak is mindjárt érte.

— hajka, gyere ide hajka — hívogatják kedvesen.

Érre meg én lepődök meg. Hogyisne, falusi gyerek voltam, sok kiskutyus felnövésének szemtanúja, s egyben névadója is. Ámde a mi kutyakeresztelő fantáziánk még nem terjedt túl azon a hagyományos listán, amelyen ilyen sablonos házőrző nevek találtatnak: Bodri, Hattyú, Tisza, Bogár, Sajó, stb.

Bizony-bizony, csakhogy az én gyerekkorombeli Bodriék még öreg korukra sem gondolhattak arra hogy közülük valaki előbb repüljön a világűrbe, mint az ember.

S lám, ez történt. Nos hát, miután mi emberek hajlamosak vagyunk az emberiség nagyjairól elnevezni helyiségeket, fógal- ■riakat, úgy illő és itidomos, hogy a Bodri Bogár Sajó nemzetség 'aji hőse hajka is emlékeztessen magára.

= BORZAK

Az elmúlt időszakban Magyar József reszort-vezető, Dom* bovári Mátyás, Garai Sándor mozdanylakatosok, Hoffman Imre reszort-vezető, Csömör János csoportvezető, Kocsis András al- vázlakatos, Cseh Sándor osztályvezető, Sághi Gyula reszortvezető, Pálszabó István, Munkácsi József, Kelemen Dezső villanyszerelők és Barta László osztályvezető nyújtottak be jelentősebb javaslatokat.

A tények azt igazolják, hogy a dolgozók visszanyerték önbizalmukat és jobbnál jobb javaslatokkal igyekeznek a műszaki színvonal fejlesztésén munkálkodni.

Az 1958. év jubileumi esztendő. Tízéves az újítómozgalom. A Járműjavító méltóan akarja ddkumentáhii ezt a tíz évet..

A nyolcadik vasutas nappal kapcsolatban a Közlekedési és Postaügy» Minisztérium országos újítási kiállítást rendez. A szolnoki üzem 20 darab készülékkel, modellel fogja dolgozóinak javaslatait a kiállításon bemutatni. Ezenfelül augusztus elején az újítók és kiváló dolgozók bevonásával újítási ankétet rendezünk a céllal, hogy az újítási mozgalmat még tovább erősítsük.

Romvári Károly a Járműjavító újítási felelőse

A posta hároméves tervéből

A posta a hároméves tervben az alapvetően fontos területek fejlesztését tűzte ki célul. A hároméves terv idején Budapesten 19—20 ezerrel, vidéken pedig 16—17 ezerrel növelik a telefon- központok állomásibefogadó képességét. Tatabányán 1200 állomásos automata távbeszélő központ építését fejezik be, a miskolci központ 2400, a szombat- helyi 2000, a soproni 1800, a pécsi ezer, a debreceni 800 állomással, a szegedi, a székesfehérvári és a veszprémi pedig 200—200 állomással bővül. Ezenkívül főként a Balaton környékén új, nagyobb teljesítményű kézi kezelésű központokat építenek. A kézi kezelésű központok hálózata körülbelül hétezer állomással növekszik. A vállalatoknál, intézményeknél ég egyéb helyeken működő alközpontok állomásainak számát tízezerrel növelik. A bővítések eredményeként három év alatt mintegy 35 ezer új távbeszélő állomás felszerelését teszik lehetővé.

A nemzetközi táviró és távbeszélő szolgálat javítása érdekében bővítik a miskolci, és a szegedi távkábeleiket, s több- helyütt újakat építenek.

Hogy az ország távolabbi he* lyeire is eljuthasson a budapesti televíziós adó műsora, a pécsihez hasonlóan, Tokaj környékén is felszerelnek televízió közvetítő állomást;

Bővítik, korszerűsítik, csinosítják az ország régi, elavult több évtizedes postaépületeit. A nagyobb vidéki városokban teljesen megszüntetik a lófogatú szállítást, gépkocsik járnak majd. Ugyancsak gépkocsikkal, gépkocsi mozgó postákkal szál* lítják a hírlapokat és a postai küldeményeket a vasúttal meg nem közelíthető községekbe. —* (MTI) i.

i

%

1