Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-26 / 176. szám
4 SZOLNOK MŰÖVÉI NÉPLAP 1958. július iü. Több teljesítmény — kevesebb szemveszteség A Kunszentmártoni Állami Gazdaságban az ifjúsági cséplőcsapatok versenyében N. Kiss József ifjú cséplő-csapata idén is éppoly kiváló eredményt akar elérni, mint az elmúlt években, A munkacsapat helyes szervezéssel minden percet kihasznál a minél nagyobb mennyiségű napi lejáratás érdekében. Egyben arra is törekszenek, hogy végzett munkájuk legjobb minőségű legyen. Versenyük célja: a teljesítménynövelés mellett a szemveszteség csökkentése. A verseny értékelésnél a kazlazási munka is számításba kerül Az N. Kiss-brigád eddig 30 vagon gabonát járatott le; napi átlagos teljesítménye 270 mázsa. A cséplőt egy etetővel és két kévevágóval két oldalról etetik, ami meggyorsítja a lejáratást. A munkacsapat minden tagja tudja, mi a kötelessége; s egy emberként áll helyt, A kalászosok cséplését még e héten befejezik, majd hozzálátnak a cukarrépamagihoz és olajlenhez. Péter László igazgató Él a eserkeszöllői Béke Tsz „Az elenfoFradalom alatt megálltuk a helyünket, most sem hátrálunk meg!” — foglalt állást a tagság, mikor a eserkeszöllői Béke Tsz feloszlása szóbakerült. Szavuknak álltak a szövetkezeti gazdák; kemény elhatározásukat az sem törte meg, hogy hét hónapon át semmit sem tudtak osztani. A százhúszezer forintos adósság már 10 ezerre olvadt; üssön csak be a szőlő és gyümölcs — az is eltűnik. Új pat?'* Tiranában Az albq.ii főváros déli peremen húzódó festői dombokon új park telepítését kezdték meg. Itt nyitják meg az Albán Nép- köztársaság első botanikus kertjét és állatkertjét. A pariban egy mesterséges tavat és több úszómedencét létesítenek. A dolgozók szórakoztatását több- filmszínház, számos vendéglő és bár, sportpályák és tánctermek biztosítják. Ezáltal az albán főváros parkok tekintetében vetélkedhet majd a legnagyobb nyugati fővárosokkal: egy lakosára 6.5 négyzetméter park jut. Tíz mázsa őszi árpánk termett holdanként; búzából átlag 8,5 mázsa, ami szikes, homokos földünkön szép eredmény. Dömötör Albert tsz-elnök. Miről szólnak a panaszok? Bíráló levelek tömege fekszik előttem. Elgondolkoztat. A panaszok nagyon egyformák, egy mondattal meg lehet határozni. Itt-ott hiányos a dolgozókkal való foglalkozás. A munkások azt igénylik, hogy törődjenek velük. Dolgoznak és joggal elvárják a vezetőktől, hogy munkájuk után megbecsüljék ókat, ismertessék velük az üzemben, vagy a munkahelyen történő eseményeket, gondoskodjanak a rendeletekben előírt juttatások biztosításáról. Nem vádolnak a panaszos levelek, csupán felvilágosítást kérnek. És ez a kérdés mégjob- ban aláhúzza, hogy egyes helyeken nem foglalkoznak kellően a dolgozókkal. V. B. tizenkét munkatársa nevében kér felvilágosítást, hogy hol intézzék el a kunhegyesi I. sz. Vízgépészeti Vállalat által tavasz óta Ígért munkaruha kiadását. Szeretnék tudni, meddig Ígérgetik még. Joggal vetik fel élesen a kérdést: „Ha kormányzatunk ezt a kedvezményt megadta a munkásoknak, miért veszik el egyes >•**Ötszáz mázsára szerződtek A mezőtúri Kossuth Tsz tagjai a felesleges kenyérgabonát az elmúlt évben is az államnak adták. Ez évben 500 mázsára szerződtek. A képen Takács Gábor, a Kossuth Tsz elnökhelyettese és Csató István, a TNV vezetője. Megbeszélik az átadás módját. személyek a hanyagságukkal?" A dolgozók tájékozatlansága sok esetben olyan találgatásoknak ad tág lehetőséget, amelyek a vállalatot egész sötét színben tüntetik fel. Feltételezhető a vállalaton belül a vezető részrehajlása vagy kiskirályoskodása — írja N. M. a 10. AKÖV-tol. Megvizsgáltuk panaszát. Sok tekintetben igaza van. A legnagyobb baj az, hogy problémáival nem a közvetlen vezetőjéhez fordul. Miért nem bízik benne? Ügy látja, nem kapna felvilágosítást kérdésére? Feltétlenül másképp alakulna a helyzet a 10. AKÖV-nél, ha kölcsönös lenne a bizalom. A vezetőnek közelebb kell kerülni a dolgozókhoz. A 6záraz paragrafusok mellett beszélje meg a több dolgozót érintő intézkedések okát. Foglalkozzon a dolgozókkal, éljen közöttük, ismerje meg őket. Ez feltétlen követelmény egy jó vezetőtől. Egyes helyeken azt tartják, örüljön a dolgozó, hisz munkát kap. Sót egy-két gúnyos megjegyzést is megereszt a vezető, amikor a dolgozó a jogosat kéri. Erről írnak K. M, és társai, akik a Szolnok megyei Mélyépítő és Mélyfúró Vállalat jász- boldogházgi munkahelyén dolgoznak. A munkaruha és bakancs ellátásra panaszkodnak. Nem kapják meg a juttatást, és ha kapnak, nem megfelelőt. Kéri, hogy személyesen intézzük el panaszát. A vezető kiabál velük, mint egy volt pallér, papírkosarat rugdos fel ahelyett, hogy emberi módon megmagyarázná az esetleges nehézséget, vagy beismerné a mulasztását, azonnal intézkedne a hiba kijavítására. Nem egy psetben szubjektív vélemények állnak szemben a közösség akaratával és tesznek lehetetlenné, vagy sodornak munkásokat a bizonytalanságba, nehéz anyagi gondokba. Korántsem osztályidegenekről van szó. Egyszerű kétkezi munkásokról, akik a munkájuk után éltek és élnek mg is. Nem egy esetben az egyéni vélemény há- tamögött személyi ellentét van. Ma minden veztőtől megkövetelik, hogy munkájukat a párt és kormány határozatai szerint végezzék. Idegen a szocialista vezetőtől az egyéni érdekek előtérbe helyezése. Kötelessége a demokratizmus érvényre juttatása a dolgozók tárgyilagos, részrehajlás nélküli segítése. A vezető érezzen felelősséget a dolgozó iránt és intézkedését, annak okát tudassa. Nem helyes, ha csupán egy paragrafusra hivatkozva intézik el az ügyet — írja K. K.-né Mezőtúrról, F. A.-né Szolnokról, Sz. F.-né Jászberényből, H. F. Mezőtúrról, Sz. T. Jászkisérről és többen mások. Ha minden rendben menne, ezek a bíráló és panaszos levelek nem kerülnének a szerkesztőségbe. Hogy írnak a dolgozók és felemelik szavukat a rendellenesség ellen, okának kell lenni. A levelekben is vannak túlzások, egyéni meglátások, esei- leg nem helyes megállapítások. De ennek tudatában" sem térhetünk napirendre felette, mert igenis van alapja a bírálatnak és panasznak. A vezetőknek feladatuk ezeket az „alapokat” a becsületes munkájukkal megszüntetni, aminek egyik legfontosabb követelménye a dolgozókkal való vezetőhöz méltó foglalkozás. Andrási Béla A mestervizsga b izottságo k tagjai A kisiparosok előtt ismére i es — s lapunkban is hírt adtunk róla, — hogy a KIOSZ vizsgáztatásokat rendez. Az alábbiakban közöljük a fantosiabb kisipari szakmák szolnoki vizsgáz- tatóbizobtiságámak névsorát; Az asztalos mestervizsgabizolt- sáa elnöke: Bozsó József, helyet te&ae: Straub Sándor. Tagjai Gyetvai József, Bállá István Haj kort László, Szakács Is > Hornti Antal, Kovács István és Mészáros József. A bádogos vizsgabizottság elnöke Vígh Mihály, helyettese: Lucza András. Tagok: Gyenge Ferenc, Hernádi László, Valentin Mihály és Hegedűs Olivér A bognár és kocsigyártó szakmában elnök: Szarvas Lajos, helyettese: Agócs Ferenc. Tagok: Pálfi János, Király Balázs Katona Lajos és Kollár Jenő iparosok. H. J. rt anúm rá a Múzsa: e törté-* nettel sosem követtem volna el merényletet a papír ellen, ha a közelmúltban meg ném látogat az én tisztességben megőszült barátom, Kenyeres Bertalan, aki még süvölvény koromban istápolt engem — az idősebb kocsis jogán —, hol hajtószárral, hol szóval, de sohasem bántó szándékkal... Vele esett meg az eset... Újév táján, ha jól emlékszem, negyvennégybe fordultunk, az öreg Károlyi, akinél cselédked- tünk, egy este ezzel állított be a fakormányosba: — Hallod-e Berci? Nem vagy már mai csirke, megfogadnálak jövőre is, ha egy jobb nem akad... Kenyeres, aki éppen a „páj- szot” keverte, csak úgy a vállán keresztül szólott ki a tartóból: — Majd gondolkodom gazd- uram...' Lehet, hogy maradok, ha meg tudunk egyezni. — Hát az nem lesz valami nehéz. Ismerjük egymást, meg aztán a tavalyi béredre emelésnek adok még egy kalapot is. Jó kalapot... fáin kis kalapot... Töröknél csináltatom. Erre mintha legalábbis toklászba lépett volna, olyan gyorsan lépett ki a tartóból Kenyeres. Ismertem a természetét és láttam kezében a villát. Megrémültem! De nem történt baj, mert az öreg Károlyi fürgén áttette magát a nyitva tátongó istállóajtó küszöbén. Onnan kiabált vissza: — Elvitetlek hallod-e! Megyek a tiszthelyettes űrért! IV em tréfált a vén pohossá. ' Elkocogott a csendőrökhöz. Fertályára sem telt bele, jött vissza egy kakasossal, aki két pofon után elkísérte Kenyerest, mondván: „életveszélyesen megfenyegette kenyéradó gazdáját". Odabent mit csináltak vele, mit nem, arról csak a kivert három fog és a csendőrök tudtak volna mesélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a hazajövetelt követő napon megpecsételődött az egyezség. A bér a régi, ráadás a kalap... Szóval minden maradt úgy, ahogy volt. Azaz mégsem, mert az elkövetkező félévben a gazdát nemigen láttam az istálló körül kujtorogni egyedül. Ügy üzengetett a szolgálóval... De engem állandóan nyugtalanított ez az egész história. Kérdezni nem mertem. Retirál- tam Berci dühétől. Inkább még a saját kalapomat is tökfödőnek neveztem, nehogy felpaprikázód- jon. Egyszer aztán úgy szüret táján, amikor már erősen odahallatszott hozzánk is az ágyúzás, megtudtam a történet nyitját. ... A kamaszkor bakancsában A KALAP járt még Berci, mikor egyszer a gazdával együtt mag alá szántottak Halason. Az egyik déli kifogásnál a Dongó nevű ökör a lucernába tévedt. Felfúvódott a sebtiben benyalt zöldherétől. A szerencsétlenséget Berci vette észre. Nosza, nehogy súlyosabb baj történjen, kapta a szekér alatt sziesztázó gazda kalapját — mivelhogy neki ilyen nem volt —, belemártotta a kanálisba és az így nyert vizeskalappal iszonyú módon elkezdte verni az ökör hasát. Szándéka alapos volt, hiszen az idősebb barázdaforgató szakemberek engem is úgy oktattak, hogy a felfúvódott jószág hasát vizes kalappal kell verni mindaddig, amíg vagy alól, vagy felül útja nem indul a felgyülemlett szélnek. Jelen esetben azonban szaktanács ide, szaktanács oda, a széltömegek az ökrök menyországába küldték a Dongót. W mikor a nagy ^ Károlyi gazda jajgatásra kibújt a szekér alól, ott volt egy jajgató kamasz — Berci — egy kimúlt ökör — a Dongó — és egy formáját vesztett kalap — a Károlyi gazda kalapja. Mindez aztán indokot adott arra, hogy az akkor még vérmes- természetű gazda jól eltángálja Bercit. Olyannyira sikerült ez, hogy majdnem utánna ment az ökörnek. Dehqt mivel nem haü bele, a kor erkölcse által sugalmazott bírói ítélet alapján meg kellett fizetnie az elhullott ökör és a szétvert kalap árát. Két évig dolgozott, mire letudottnak mondhatta adósságát. ... A csendőri segédlettel megújított esztendő utolsó negyedében új szelek kezdtek fújdogál- ni a faluban. Itt-ott, de különösen a Fási-végen azt rebesgették, felosztják a Merán birtokot, mivelhogy a gróf úr — igaz, nem a maga jószántából — a határon kívül tette magát. A változást mi — már mint Kenyeres, meg én — legelőször azon észleltük, hogy a gazda egyre inkább mondogatta: — Halljátok fiaim, ne szólítsatok engem gazduramnak. Régen ismerjük egymást, nem bánom én, ha János bátyámnak hívtok is. tf angos jánosbátyámozá- ■ísok közepette kitöltöttük az esztendőt. Mire mérésre került sor, annyira összemelegedtünk, hogy elszámolás után Puskásnál, a falu egyetlen számításba jöhető vendéglőjében kötöttünk ki egy kis toroköblögetésre. Szorgalmasan töltögettük magunkba az alföldi karcost. Úgy este tíz óra tájban aztán az öreg Károlyi anélkül, hogy erről csak egy szót is szólt volna, lefordult a székről. Ahogy elnyúlt az éppen tisztának nem nevezhető olajos padlón, hordónyi hasával kisértmiesen hasonlított egy felfúvódott valamihez. Nem csoda hát ha láttán Berci bátyámban felsajogtak az emlékek és vadonatúj, alig fél nappal korábban kapott kalapjával borközi buzgóságában nekiveselkedett, hogy eredeti állapotára visszaformálja „ke- nyéradónk" szalonnatárolójat. Működését csak egy félpercre hagyta abba, amikoris Károlyi keserves üvöltése szakította félbe: — Berci fiam — kiáltotta, — ne bánts már az isten szerelmére. » — Hát iszen nem bántom én kendet — válaszolt Berci, — ciak nem szeretném, ha a Dongó sorsára futna. Nagy irtván t % *
