Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-26 / 176. szám

1958. Július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 T-O-R-Ö-K-S-Z-E-N-T-M-I-K-L-Ó-S A VÁROS RÉGI ARCA —. nagy Törokszen/tmdk’ós területe —« amtar még Tíezate- c\ ujrő, Kengyel és örményes nem voltak önálló közsé­ged _ 53.106 kh. volt. Zömét, majdnem 30 ezer kh-t tizenhat nagybirtokos birtokolta. A gróf Almássy-ak pl. 8.500, a Lédarer-ek ö 480, Ttagí Gyula 3.400, a Szapáry grófok 2.200, báró Harkányi 2 ezer holdat bitorolt. Hatvan ku'ák 9.600 kh-oin zsirosodott. És mindössze a terület 20 százalékát munkálták meg — mint sa­játjukat — a közép- és kisparasztolc Hatszázhatvan középpa- raiszt család 9.900 kh-t művelt meg viszont ezer kisparaszt csa­ládinak csak 3.600 kh jutott; A 3.200 földnélküli, agrárproletár család túlnyomórészben gazdasági cseléd és földmunkás volt. Nagyrészük valósággal éh­bérért dolgozott — A cseléd évi bére: 15 mázsa búza, 4 má­zsa árpa, 16 kg szalonna,, 1 kh illetménykukorica, 200 négyszögöl veteményes, 2 szekér gally-fa, esetleg tehéntartás illetve sertés­tartás volt Az a cseléd, aki tehenet tartott, nem kapott sza­lonnát. A többség nem tudott annyit sem összekuporgatni, hogy a tehenet, vagy a hizlalni valót megvásárolja. Akiknek tehenük és sertésük volt legtöbbsaör csak nagy családjuk szükségleteit tudták kielégíteni. Piacra nem került a cselédek házatájáról sem tej, sem hízott sertés. M indebből könnyén érthető, hogy a cseléd fizetése Igen szűkösen, csak a mindennapi betevő falat meg­szerzését fedezte. Ruházkodásra, bútorvásárlásra, pláne kuitúr- ci kitek beszerzésére még a családtagok által keresett kevés nap- számbéroel együtt sem igen jutott. így azután sek cselédnél a gyermekek télen is kis pendelyben,. cipó nélkül szaladgáltak. A nélkülözés és nyomfcr aláásta a dolgozók egészségét és ezert sokuknak kezéből kiesett a szerszám. Családtagjaik között a tüdóbaj és más járványos betegségek nagymérvben pusztítot­tak. Gyermekeiket iskolába járatni alig tudták, a 8—10 éves gyer­meket már kénytelenek voltak munkába állítani, hogy a min­dennapi betevő falatot előteremtsék. Úgy élt a szegény nép itt is, mint bárhol az országban. Nagy András Valóra válthatom... 1906-ban születtem. Életem javaré­szét az elmúlt rendszerben éltem le. Gläser Vilmos uradalmába jártam dolgozni a 30-as években, és habár igazán nem éltem pazarló életet, a munkabér csak éppen a mindenna­pi kenyeret biztosította. A kereset­ből félretenni egyáltalán nem lehe­tett. Pedig legfőbb vágyam az volt, hogy egy kis házat vegyek. A nap­szám 50—3« fillér volt, de sajnos, ez sem volt meg minden napra. így harmados, negyedes kukoricát vál­laltam az uraság földjén, sőt leg­több esetben részes aratást is, A kukorica feihúzatásáért az ura­ságnak két napot kellett a borsó­földön minden fillér nélkül kaszál­ni a learatott tarlón a kaparék fel- gereblyézéséért pedig 2 napot kel­lett ingyen aratni. Hasonló ángáiiák igen sűrűn előfordultak. Az élelme­zésről nem gondoskodott az uraság, mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta. Egész héten száraz koszton voltam és bizony annak hatását a gyomrom ma is érzi. 1991-ben az akkor alakult Vörös Csillag Tsz alapító tagja lettem. Az ellenforradalom a szövetkezeti esz- méktől nem tántorított el. Jövedel­memet mint tsz tag — összehason­lítva a múlttal — talán legikonkré- tabban azzal érzékeltethetem, hogy ez évi zárszámadás után már régi vágyamat valóraválthatom, házat vásárolhatok. A múlt évben 428 munkaegységet szereztem és Így több mint 20 ezer forint értékű ré­szesedést kaptam. Jelenleg állatte­nyésztői munkakörben dolgozom és Itt is azon fáradozom, hogy emel­jem a közös gazdaságunk jövedel­mét. H. Papp Sándor "Rákóczi Tsz mondja Csaláné, a Dózsa Tsz tagjának felesége. „r YEN fi DÓZSA RÉPÁJA...“ Ha mindannyian akarjuk megless Törökszentniiklóa Városi Ha­zafias Népfront Bizottsága 1954. évben hirdette meg kulturális akcióprogramját Érdemes fi­gyelmet szentelni ezeknek a cél- Ititűzéseknek, mert megvalósí­tásuk bizonyítóka annak, hogy a népfront bizottság összefogó ereje képes valóraváltani azt, amit ígér. Régi adósságát rótta le a. vá­ros néhai Tóth Sándor tanító írói munkássága iránt amikor sok évtizedes munkájából meg­üt és városunk történetét fel­dolgozó kéziratkötetét sajtó alá rendezte, -azt kinyomatta és 2 ezer példányban a város múltja iránt érdeklődőknek kezébe jut­tatta. Létrejött a Helységtörténeti Szakkör, és a város kallódó tár­gyi emlékeit egy Helytörténeti Múzeum tárlóiba gyűjtötte és gyűjti össze. Van más eredményünk is. ■— megvalósult Ó- és Űjballán a mozi. A Városi Könyvtár, amely 1953-ban 1200 könyvvel kezdte meg működését, ma 10 ezer kö­tetet tud kölcsönözni a múltbeli 200 helyett. Ezek valóravált tervek. De amilyen mulasztás volt a múlt­ban ezek hiánya, éppen olyan bűn volna megelégedni az ered­ményekkel. Űjabb célokat tűz­tünk ki és ezúton kérjük váro­sunk lakosságát, hogy megvaló­sításukban legyen segítségünk­re. Fel akarjuk állítani a Városi Dalárdát. Megszervezzük a fú­vószenekart. Erősebb lendületet adunk a helyi néprajzi és régé­szeti gyűjtőmunkának, hogy ez­által is bővítsük helységtörténe­ti gyűjteménytárunikat. Tervez­zük egy szabadtéri színpad fel­állítását, hogy azon a nagy or­szágos együttesek művészetében is gyönyörködhessünk. R. Tóth Gyula-------- =,-------­Vi tathatatlan eredmény Termelőszövetkezeteink meg­szilárdultak, határozottan bebi­zonyították a szocialista nagy­üzem döntő fölényét. A termés­átlagok a legóvatosabb becslés szerint is 20—25 százalékkal na­gyobbak, mint a kisparaszti parcellákon. Az istálló-trágya mennyisége, amit tsz-eink évenként és holdanként felhasz­nálnak, eléri a 23 —25 mázsát. Ezzel szemben az egyénileg gaz­dálkodók legfeljebb 12—13 má­zsát. A műtrágya felhasznált mennyisége az idén legtöbb ter­melőszövetkezetnél eléri, vagy meghaladja kát. holdanként a 100 kg-ot, amíg az egyénieknél alig éri el a 16 kg-ot. Az állatte­nyésztésben az 1 tehénre jutó évi tejhozam tsz-einknél 2.300— 2.500 liter körül mozog, viszont az egyénileg dolgozóknál átlag­ban csak az 1.900 literes szintet érik el. A gyc.pjuhozam az egyé­nieknél juhonként 3-5 kg, tsz- einknél viszont 3.9 kg. Végül a baromfiak tojáshozama az egyé­nieknél tyúkonként évi 71 db, a tsz-eknél viszont 88 darab.-njVbWlL ry, ,i~i -jy^yuvvi,JAJ*UV*u*J~U'VV*U‘UV‘U'VV^J'WubTW-if*- ^ V1 ^ ** ^ MíVlftlVlfVWi í ÉRTÜK LEGTÖBBET AZ EMBERRŐL, - a legfőbb értékről - való gondoskodás lépten-nyomon jelentkezik városunkban, akár a korszerű szülőotthonunkra, fejlődő egészségházunkra, modern bölcsődénk­re, akár az egészségügyi és szociális szolgáltatá­sokra és juttatásokra gondolunk. Ez a megállapítás nagyon általánosan hang­zana, ha nem Ismernénk a bennük lévő tartal­mi értéket, a mögöttük lévő és a fejlődést tük­röző számokat. Dr. Bakondi István, a szülőotthon vezető orvosa már csak mint rossz emlékről beszél arról, amikor 8—10 évvel ezelőtt, többek között a Csisznyikóban olyan helyen kellett orvosi se­gítséget adnia, ahol ki sem tudott egyenesedni, ahol az itatóvályúkban kellett megmosakodnia, ahol egy pislákoló mécses fénye jelentett min­den „világosságot”. — Ma ez már valóban csak rossz emlék, mert kormányzatunk gondoskodása folytán kor­szerűen felszerelt, 20 ágyas szülőotthon várja a rászorulókat — mondja Bakondi dr. úr. Közben látható büszkeséggel mutogatja a ragyogó tisztaságú kórtermeket, a csecsemő­szobát, elénk tárul az intézmény fokozatos fej­lődése is. Hiszen 1953-ban 12, 1954-ben 16, ma pedig 20 ágyas szülőotthon elégíti ki az igénye­ket és egyben érzékelteti azt is, hogy államunk mind több és több támogatással fejleszti anya- és csecsemő védelmét. Ez a magasfokú szociális gondoskodás teszi lehetővé, hogy ma városunk minden újszülötte itt lát napvilágot. De lehetővé teszi azt is, hogy anya és gyermeke éppen a legnehezebb napok­ban állandó, éjjel-nappali szakorvosi és szülész­női felügyelet mellett fejlődjék, erősödjék, ré­szesüljön gyógyszer-, kötszer- és esésznapi táp- lálékellátásban. E gondoskodás nélkül ma alig­ha örvendhetne viruló egészségnek a kis Donkó Gyuszika, vagy Holló Rozika, akik bizony 1500 —1330 gramm súllyal láttak napvilágot. Joggal büszkék is erre az intézet dolgozói! A felsoroltakat a kapitalista államokban csak az adhatja meg magának, akinek magas jövedelme, pénze van, nálunk pedig, a dolgozók államában kivétel nélkül bárki! Hogy mit je­lent ez, arról talán a 16 gyermekes BÍáaa Lász­lónál vagy a 9 gyermekes Kökény. Káraimé tudna legtöbbet beszélni, kiknek fiatalabb gyermekei már itt születtek, de nemcsak ők, hanem mind a 432-en, akik 1957-ben az intézet „lakói” voltak. VAROSUNK EGÉSZSÉGÜGYÉNEK fejlő­dését nemcsak ez az egyetlen létesítmény bi­zonyítja, hanem a 35 férőhelyes bölcsőde is. Büszkén tekintünk erre még akkor is, ha tud­juk, hogy ma már nem képes kielégíteni a lét­számbeli igényeket. Hol vagyunk már attól az időtől, amikor alig-alig volt, aki igénybevette volna társadalmunk e másik szociális intézmé­nyét? A bizalmatlanság hamar feloldódott és távlati terveinkben ma már új bölcsődék ter­veit kell szövögetnünk. . Államunk segítsége és egészségügyi dolgo­zóink lelkes munkavállalása folytán 15 760 eset­ben adtak védőoltást és tették városunk ifjú nemzedékét egészen az 1940-es évjárattól kezd­ve védetté a gyermekparalízis ellen. Egészség- ügyi adottságaink — a szülőotthon, bölcsőde, tüdő- és nemibeteggondozó, a jobb körzeti or­vosi ellátottság mellett, nem kis mértékben egészségügyi dolgozóink helytállása révén váro­sunkban ma 17 százalékkal kisebb a halálozási arány, 31 százalékkal kisebb a csecsemőhalan­dóság és 39 százalékkal kisebb a TBC halálozá­sok száma, mint a múltban volt. AZ EMBERREL VALÓ törődés, az ember­ről való gondoskodás adataihoz Buczkó Béláné szociális előadóhoz jutunk. Miről is beszélnek ezek a számok? Arról, hogy amíg 1956-ban 13-an, addig 1957-ben 20-an kaptak anyasági segélyt. Ma már nem hét, hanem hat gyermek után is rendszeres segélyt folyósítanak, ami a 8 gyermekes Csőke Ferencnénél 1400, a 10 gyer­mekes Seres Istvánnénál 1800, Blága Lászlóné- nál 2000 Ft-ot jelentett. 1957-ben 42 ezer forint azonnali rendkín vüli segélyt folyósítottak, ebben az évben vi* szont 82 ezer forint szétosztása szerepel a terv­ben. öregek és elaggottak számára minden hó­napban 7240 Ft-ot utalnak ki. így tűntek el a kapitalista világ reménytelen életű, reszkető­kezű koldusai városunk utcáiról és ma már nyu­godt, békés otthonukban érezhetik a társada-’ lom gondoskodását. SÁ3Án Ra wia ♦ > ß <1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom