Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-24 / 174. szám
1958. július 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A ruhafogastól a fy^mzltméAleqiq, — Látogatás a jászár okszállási Fa- és Játékár ukészítő KTSZ-tiél Bagi Alajosné és Antal Józsiin ó a nagy korongesiszoló mellett. és eredményeiről írjunk. Az ország minden részén ismertek az árokszállási faáruk. Lehet, hogy a kedves olvasó is a pikk elolvastával ágyba fekszik és a szövetkezet által készlett vállfára akasztja kabátját, miközben elnéző mosollyal teszi a szekrénybe gyermekének az ugyancsak ebben a szövetkezetben készült játéktalicskáját. Ez nem is csoda, hiszen az elmúlt negyedévben 85 ezer úgynevezett ékelt vállfáit, 17 ezer gyermektalicskát, 25 ezer para- dicsompasszírozót, 2 ezer játék- szerszámkészletet és 1700 gyermekhintát készítettek. Kerek László, a szövetkezet vezetője különben is nagyon ügyes ember. A szövetkezet munkáját, annak folyamatosságát mindig tudja biztosítani. És az ügyes mesteremberek minden megbízásnak eleget tesznek. Nem is olyan régen például a helyi töldművesszövetkezet részére, hogy az időben meg tudja nyitni éttermét, 400 darab kertiszéket és 50 darab kerti asztalt készítettek. Munkájukkal a rendelők igen meg voltak elégedve, pedig ez nem is tartozott a profiljukba. ban 2710 forint fizetés lapult. Gombos Gyula szalagfűrészes 200 munkaórára 1670 forintot keresett, A szövetkezet munkát ad jó- tnéhány idősebb embernek is. — Ezek könnyű fizikai munkával Szóval ügyességben, szorgalomban, munkakedvben nincs itt hiány. Megérdemlik az új községi tíz éves tervben szereplő üzemházat, amelyet a vasútállomás mellett fognak felépíteni. Itt már sokkal korszerűbben, tágas munkacsarnokokban, jobb egészségügyi körülmények között végezhetik munkájukat a ktsz tagjai. Bordás Lászlóné, a gyár egyik legszorgalmasabb munkása, az egyik kedvelt készítmény nyel, a gycrmekmérleggel. Az udvarom felhalmozódó léchegyek, deszkapiramisok és forgácsdombok. A műhelyekben a fűrészgép, a gyalu és a többi faipari szerszámok jellegzetes simító, reszelő zaja; A munka dandárjának kellős közepén lentünk meg, hogy egy jól gozó kis szövetkezet A szövetkezet hetven dolgozója nem is panaszkodik a keresetére. A néhány modern, de zömében házi ezermester munkával összeállított gép mellett szorgalmas, ügyes emberek dolgoznak, olyanok, mint a gatter fűrésznél Agócs József, akinek borítékjában a legutolsó hónapkeresnek igen szép összeget, amelyből jól megélhetnek. Guba Sándomé idős asszony, 1200 forintot, Bordás Sándor 60 éven felüli munkás 1300 forinton felül keres. Az öreg Czuczai János bácsi nyugdíjas. A nyugdíjasok számára engedélyezett havi 48 órás munka alatt 412 forintot keresett, ami igen szép pótlás a nyugdíjához. Sok vidám arcot látunk az Üzemben és úgy véljük, hogy ez a felszabadult jókedv nemcsak az anyagiaknak, hanem az igen jó kollektív szellemnek is köszönhető. Persze, nem megvetendő az a 61 ezer forint sem, amelyet az év végi nyereségosztalék címén a szövetkezet tagjainak jutott. Szorgalmasan folyik a munka. Petró Béla ügyes kis gépen üti ki egymásután a talicskakerekeket. Gyorsan dolgozik, ebben a negyedévben 20 ezer talicskát kell elkészíteni. Egy másik gépen a négyszögletes pálcák formálódnak gömbölyűre, hogy részei legyenek az ugyancsak ebben a negyedévben ei- készítendő 60 ezer vállfának. Mezőhéki Táncsics Tsz— kunhegyesi Vörös Október Tsz 3:22 Adjunk-e mannát a csirkéknek? Nincs félreértés a címben; nem a sajtó ördöge kevert össze sportot, Bibliát, baromfitenyésztést ..; Más okból kerültek ezek egy kalap — bocsánat! egy cím — alá. A mezőhéki Táncsics Tsz-ben aránylag kezdetleges körülmények között, de annál több szeretettel, felelősségérzettel s főként a takarmánynormák pontos megtartásával nevelték fel a naposcsibéket, melyekre a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalattal kötöttek szerződést. A vállalat főagronó- musa: Vass István rendszeresen látogatta a közös gazdaságot és segítette sizaktamácsaival a szövetkezeti gazdákat. Az elhuíiási százalék igen csekély: 3 százalék volt. Az eredmény nem maradt el: a jól felnevelt, időben szállított baromfi 12 ezer forint jövedelmet hozott a tsz-nek. A kunhegyesi Vörös Október Tsz-ben viszont azzal a meglepő kérdéssel fordultak Vas® Istvánhoz: Vajon mannával etessék-e a naposcsibét? ... A fő- agronómus eme bibliai eledel helyett koncentrált baromfitáp-takarmányt javasolt. Tán mondanunk sem kell, hogy a csibék sem mannát, sem korszerű takarmányt nem kaptak... Mindennek eredménye: 22 százalékos elhullás. Emellett a csirkéket még ma sem tudják átadni fejletlenségük miatt Végeredmény: gondatlanságból eredő ráfizetés ... . — borváró — MÉG EGY LEVÉL----------------------------f1 Já ssfels (í.sze u tgyii rgyr e Kivágó János és Simonyi János címére ^Alvástam azt a levelet, amely nehány nappal ezelőtt a Szobrok megyei Néplapban megjelent. S én a szövetkezeti fiatalok gondolataival, szavaival meg szeretném azt toldani. Nem tudom, Kővágó és Simonyi elvtársnak milyen alapon van olyan véleménye, hogy „gyáváknak való a tsz”. Mi, szövetkezeti fiatalok nem a gyávák menhelyének tartjuk a közös gazdaságot, ahová azért mennének az emberek, mert egyénileg nem tudnak magállni a saját lábukon, ellenkezőleg. Véleményem szerint a szövetkezet az előre néző, a szocializmust építő bátrak közössége. Szolnok megyében a tez-ek jóval túlszárnyalják az egyéniek termésátlagait. Ehhez pedig munkaszerető, dolgos kezekre van szükség, s nem utolsó sorban mezőgazdasági ismeretekre, szaktudásra. Az igények nőnek. Azokat ki kell elégíteni. Mi, fiatalok az igény szót kétszer is aláhúzzuk, mert a többről és a jobbról nem akarunk lemondani. Mi szép ruhában akarunk járni, nem úgy, minit annak idején a cseléd, vagy a kisgazda apáink jártak. Mi igenis igényt tartunk mozira, színházra, motorkerékpárrá, sőt külföldi kirándulásra is. De ehhez az kell, hogy többet termeljünk. Mi tanulni, művelődni akarunk. A tanulás pedig időbe kerül, s az az egyéni gazda, aki hajnaltól késő estig dolgozik, vajmi kevés időt fordíthat tanulásra, szórakozásra. Mi is dolgozunk, de más körülmények között. Jßs mi szövetkezeti fiatalok ma már nemcsak az egyéni érdekeket nézzük. S nyugodtan állítom, hogy az egyénileg dolgozó fiatalok nagy többségét vo’nzza a közösség, mivel Szakmai tájékoztatóra, irányt- mutató megbeszélésre, üdülésre — hallom képzeletben a válaszokat. — Küzdeni a bürokrácia ellen! — válaszol Mátis Sándor, a tiszaderzsi Szabadság Tsz elnöke. — Tanulságul, dióhéjban elmondok három esetet. — Tavaly beterveztük az új birkahodály megépítését, — folytatja. — Szeptemberre, mikor a hodály falain már a faszerkezet magaslott, s a birkák is megérkeztek: dúsgazdagok voltunk — ígéretekben. Ellátott vele a járás, a megye, a Tervhivatal... Végqlis a Gyapjúbegyűjtő Vállalat vezetője segített rajtunk: egy • fél-délelőttön át tartó körtelefon árán megszerezte a cserepet. Ezt megelőzően ebben az ügyben négyszer jártam Szolnokon, egyszer Pesten: öt napom kiesett a tsz-beli munkából, clkocsi- káztam vagy hatszáz forintot. — Idén hozzáláttunk — sót végére Is jártunk — négy kh-as baromfiudvarunk megépítéséhez. A munka megkezdése előtt kiszámííottuK. hogy jelentős megtakarítást érhetünk el. ha Miért utazgat egy tsz-elnök? megvásároljuk a kerítéshez szükséges drótot s niegtönatjuk. Ezzel egytértett a járás, a megye, a minisztérium — mégis hosszú hetekbe telt, míg a drótkiutalás megérkezett. Kereken huszonötezer forintos megtakarítást értünk el. Igaz, közben elutazgattam körülbelül ezer forintot és öt napig távol kellett maradnom a tsz-től. — Koranyáron megneszeltem Szolnokon jártomban, hogy éppen kapható külső gumi a gépkocsira, — kezd új történetbe az elnök. — Azonnal szóltam a megyénél: kell nekünk is. kérünk! ..Kapnak” — így a sokat emlegetett illetékes, — „csak javasolja a járás!” Javasolta"; vártunk két álló hétig: sem papír nem érkezett, sem gumi... Újra bementem Tiszafüredre, új papírt kaptam, elutaztam Szolnokra. Közben a köpenyeket kiutalták másnak... Azt hijjzem, a jó- •^pgiéncsének is jelehtős része volt abban, hogy szolnoki látogatásom után par napra vegre megkaptuk az autógumit... — Ősszel beterveztünk egy ötven férőhelyes tehénistállót, — sóhajt Mátis Sándor elnök. — Kíváncsi vagyok, hányszor, hány helyre kell utazgatnom, szaladgálnom, mire az új épületbe beköthetjük az állatokat... * A tiszaderzsi Szabadság Tsz elnökének kálvária-járása — sajnos — nem egyedülálló jelenség. Igen ritka az olyan eset, amelyben a termelőszövetkezetek valamelyike méltánytalan kéréssel, vagy jogellenes kéréssel jelentkezik. Többségben okos kezdeményezések megvalósításáért utazgat, küzd az elnök, vagy az igazgatóság más tagja. Bizonyíték erre, hogv az utánjárásnak — mint Mátis Sándor esetében — megvan a foganatja. De miért kell ehhez sürgetés, utazgatás? Hivatalos szerveinknek megvan a maguk jogköre, illetékességük határa. Mindenki nagyszerűen tudja, milyen engedély kiadására van joga — miért él ezzel csak akkor, ha az ügyfél már félig lejárta a lábát, vaev a „felsőbbség rátelefonál?”... «— b. z. : látják, hogy ott mennyire más az élet. Nemrég Békéscsabáról utaztam hazafelé. A vonaton megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki az építőiparban 1200—1400 forintot keres havonta. Amikor nem dolgozik, akkor úton van, vagy jön, vagy megy, de az jóformán soha nem pihen. Beszélgettem vele, mondtam, hogy otthon a tsz-ben többet keresne. Igazat is adott nekem, de még sem megy haza, mert az apja egyéni gazda és édesapja mellett dolgozhat látástól vakulásig, saját munkájának nincs látszatja. Hiába szeretné bebizonyítani, hogy ő mire képes, hiába akarna produkálni, nem teheti. Megértettem ezt a fiatalembert, mert ! valóban az az igazság, hogy a fiatalság is úgy van, hogy produkálni szeretne, de erre csak a nagyüzemben képes. I S nekem az a véleményem, hogy bár Simonyi elvtársnak és ’Kővágó elvtársnak nagy lehet az élettapasztalata, de nem tud- ; nak vagy nem mernek a jövőbe nézni. Azt esetleg hiányolják, ihogy nincs járda, kicsi a mozi, vagy már megint nincs sör, de jaz nem jut eszükbe, hogy ezek a dolgok mind összefüggésben ;vannak azzal, hogy ők mennyit termelnek és mennyit termelhet- ;nének akkor ha nagyüzemi módon gazdálkodnának. Végül még annyit szeretnék írni. Az ellenforradalmárok el ; akarták pusztítani a szövetkezeteket. Tervük nem sikerült, mert a szövetkezésnek ma már mély és kiitéphetetlen gyökerei van* nak. Az ellenforradalom után a közös gazdaságok erősödtek, mi« vei megtisztították magukat az oda nem való nagyszájú, de do Jogtalan emberektől. Ez az erősödés tovább tart és a jövő a nagyüzemi gazdálkodásé. És ne vegyék rossz néven, de én a gyáva jelzőt inkább máa» képpen fordítanám, kedves Kővágó és Simonyi elvtáns. Ifj. Gál Zsigmond KISZ K. B.-tae, Tísxabura,
