Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-20 / 118. szám
Í9S8. május 20 SWJLNOK MEGVET f»BP8AF 9 ÁTJÁRÓHÁZ... X járműjavító teherkocsiosztályának előterében •— egy elkerített részen — dolgoznak a „főzök". Azt mondják, istenverte hely ez — nem marad meg itt ember tovább 6—8 hónapnál, akármilyen szívós kitartó is legyem. Az osztályok is igyekeznek megszabadulni tőle s aki éppen gazdájává lesz — egy cseppet sem örül a jussnak. Pedig szükséges, nélkülözhetetlen láncszeme a kis részleg a termelésnek. A tehervagonokról leszerelt alkatrészekről itt főzik le rátapadt, besűrűsödött olajat, hogy aztán újból használni lehessen majd a kijavított kocsikon. Persze, ez a lefőzés a gyakorlatban koránt sem ilyen egyszerű — pláne olyan körülmények között, olyan kezdetleges módszerekkel, mint ahogy itt csinálják. Naponta 7—8000 kiló vas- alkatrészt kell megmeríteni — átfőzni a forró lúgos für dőben, aztán szépen leöblögetni tiszta vízzel. A föld ezen a részen elfeketedik — a sok olajat már nem tudja toeinmi, úgyhogy nagydarabon tócsákban áll vágány mentén. A két ember: a vékony Fodor Mátyás, meg az erőteljes, izmos Bez- zegh József is szinte csepeg az olajtól. A vékony munkaruha már réges régen átitatódott — s olyan vastagon táskásodon a piszokkal keveredett olajos massza a vászonra, hogy nadrágjuk a „maga lábán is megállnaAz olaj az alsóruhán át mindig a bőrű két éri) Olyan munka adódik itt, amit valóban nehéz elviselni Amellett, hogy piszkos — gőzölgő lúg gőzét sem kellek mes beszívni s van megfogni való is bőven. Átlag 40—45 kilós darabokat rakosgatnak a lemerülő kosárba és vissza — kezdetleges —, labilis csigasorral többi on nányi súlyt emelgetnek. Ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy télen metsző szélben és hidegben — nyáron izzasztó napsütésben és melegítő kazán mellett a szabadban kell végezni munkájukat — nem kell különösen találgatni, hogy miért menekül innen, aki csak teheti. Kérdés, hogy szükséges-e ilyen nehéz, embervadító munkahely fenntartása? A munka menete feltétlenül megkívánja, hogy ezt a munkafolyamatot is elvégezzék. Ám lehetne más körülmények között. A két főzős arról panaszkodik, hogy mostohán bánnak velük, hiába kérincsel- nek, nem sok foganatja van. — Legalább még egy ruha kellene — mondja —, hogy ne üssön át az olaj közvetlenül a testünkig. A mázolok kapnak ilyen ruhát, pedig az sem piszkosabb munka, mint a mienk. Sőt még egy váltás ruhát sem adnak, hogy legyen mibe dolgoznunk, míg kimossák, ami rajtunk van. Pedig alaposan ráférne a mosás — türiicköli meg nadrágját. — Meg meg is kellene varrni, mert szakadt. VALAHOGY MOSTOHÁK vagyunk — mondogatják sorjában a panaszokat a főzők. — Nyeljük a forró híg gőzét, nem tudom, hogy egészségte- len-e vagy nem, de nem hogy védőételt, még szódavizet sem kapunk. Ugyanakkor a személykocsiosztálynál, kapnak a főzök, pedig éppen azt ] csinálják, amit mink. Már- csak azért is jó lenne, mert a tűző napsütésben, a forrói lúg meleltt mást sem csinálunk egész nap, mint iszunk. Az ártézi víz ilyen helyen nehezen oltja a szomjat. Kellene tető is a munkahely fölé, adhatnának villamos emelőt vagy, ha nincs, kihozhatnák a kocsijavítóból a kihasználatlan futómacskát ide. De sehol semmi — szinte megszokták már, hogy a főzök mindig panaszkodnak. A termelési értekezleten mindig jegyzőkönyvbe veszik, ha elmondják fájdalmukat, aztán mindig napirendre térnek fölötte — idestova 10 éve már. Közben az emberek jönnek- mennek, aki teheti, más munkát vállal. — Nekünk nincs elmenósi szándékunk — mondja Bez- zegh. — Nehéz munka, de megcsináljuk. Csupán azt kérjük, hogy adják meg, ami jogos, úgy, mint más dolgozóknak — nameg, ha lehető ség lesz az órabérek igazításéira, vegyék figyelembe, hogy milyen körülmények között és hogy dolgozunk; A két főző állni akarja a sarat ott, ahol másolyiak nincs maradása, tudják, hogy ezt a munkát is el kell végezni, valakinek. Hulladék- deszkából már egy ids kalyibát is összeeszkábáltak maguknak, ahol a tisztaruhát tartják, meg egy-egy ciga- rettaszívásnyi időre bemennek nyáron hűsölni, télen meg majd melegedni. . A VÉGLEGES MEGOLDÁS az lese, ha összevonják a főzőket és beállítják a modern automatikusan működő főzőberendezést, mely kiméli az emberi munkát. A berendezés egyes részei már meg is érkeztek. Azonban esetleg még egy év is beletelhet, mire az új berendezés üzemképes lesz. Addig is orvosolni kell ezeknek a nehéz munkát végző, kemény legényeknek a panaszát. P. L 99 Mégegyszer a Sok kicsi kárba megy» A lakosság igényeinek megfelelően téhulló estében, az árnyékok komoly szótlansággal teszik hozzá a maguk igenjét a falon. Aztán megint előkerülnek az urak. Nem leülönválo- gatva, hogy urak Károly király idejében és urak Horthy Miklós idejében, vagy éppen Ferenc József idejében. Csak egy kaptafára, urak. Rozsnyay főszolgabíró, aki ráuszította a kutyáit a legeltető parasztokra, Valics báró, aki három napra a pincébe zárta a parasztgyereket, ha megjegyzést mert termi a kilovagló com lessek re; az urak évei, amikor a kis Ince vagy István vagy Albert nem mehetett iskolába, hiszen nyáron még csak járhatott a tanyán mezítláb, de télen csizma kell, s neki nem tellett rongyra sem. Hirtelen eszembe villan, hogy Sínaiáben van Carol királynak egy kastélya, ahol még megvan az aranykád; A színarany fürdőkád, amiben őfelsége fürdött... fi a Burg is áll még és a sehönbrunni szökőkutak, s minden egyéb helyeken paloták, oszlopok, márványfalak, melyek a Maros menti parasztember savanyú gyermekségéből és korai szegénységéből születtek. Hát ezért hatottak itt riadóként 1956 október végén a rádió hírei. Nem holmi ,magyar szabadság” ígéretét hatolták ki a pesti puska- tropogásból — hanem a Károly király arany fürdőkádjának és Valics báró pincéjének az árnyéka jelent meg a képzeletben. S azt mondták: Nem! A beszélgetés itt megszakadt, mert alacsony, fiatal- asszonyka jön be, Dósa Ilona, a tanítónő Csakhamra a kolléginája, Káli Ágnes is itt terem — s átterelődik a beszélgetés kultúrügyekre. Éppen Szász Albertért jöttek akire sürgős szükség van, Kisfaludy-ügyben. — A ,.Kérők‘'-et játsszuk —* mondja szemérmesen Albert —, s én vagyok a bárói. — Nem is árt az ilyen darab — mondja nevetve a képviselő —, hadd lássák a fiatalok, milyen is volt az a báró. — De éppen rajtam? — forgatja st tejét Albert, mintha a fogát húznák. A tanítónők beérkeztével — friss vendég, friss beszélgetés — megint csak Magyarország jön szóba, meg az október-, meg az írók. Meg az újságírók.. . Még Illyés Gyula is szóba kerül, hogy mit tesz, dolgozik-e megszólalt-e már. De számon tartják! Ám azt mondják, ’joggal. Mert egy este ő is ott ült annál az asztalnál, ahogyan mi most, közösen A „Fáklya- láng1’ erdélyi bemutatói után volt az... S most magamon érzem a Maros mentiek tekintetét, amint a kis tanítónő megszólal: „írja ám meg otthon, hogy mi mást várunk tőle a „Fáklyáién*’’ után!” Nem beszélhetek róla, hivatva érzem-e magam az üzenet átadására — megkértek, s nem akárkik kértek meg. (Ez a beszélgetés éppen hat nappal előzte meg a magyar íróknak az ötösbizottsági jelentésével szembeforduló állásfoglalását,.) Mái» egészen besötétedett, amikor kultúr-örömök és országos politikai gondok hosszú sora után a mindennapi élet egyszerű számai is előkerülnek Beszélgettem már német LPG-ban, csehszlovák szövetkezetben, magyar tsz- ben — nagyon hasonlóak ezek a számok is. Csak egyben különböznek: hogy Erdély gazdag és jó föld volt, itt mélyebb volt a nyomor mint másutt, s ez a mély nyomor megint csak nem korlátozódott az alkalmi határvonalak egyik vagy másik oldalára. S ha itt 35 lej egy munkanap, illetve a mi fogalmazásunk szerint egy munkaegység, akkor azt itt komolyan értékelik és tudják, mit jelent. Hiszen semmivel kezdték! De milyen semmivel! 3 ökör — egyetlen épület sem. Csak a föld, maga a föld. És 115 parasztember. Nekiváglak téglaistállót építeni. Rakták az ablakot, a szarvaza- « lot, egy városi iskola fiataljai segítették. S mos? A falu ' 98 százaléka hozzájuk tartozik. 205 család! 20 fejőste-2 henük van, 22 ökrük, 160 juhuk, 38 család méhük... ♦ Most épül a tehénistálló.., 10 hektár zöldség. 150* vagon cukorrépatermést várnak... írom az adatokat, kissé a megszokás gépiességével. 2 Aztán hirtelen elröstellem magam — mert aura gomdo- ♦ lek, mi lenne, ha ezek az emberek, akik itt körben, mint j valami boldog naplót a gyerekeik születéséről, ismertetik ♦ a gyarapodás számait, megéreznek, hogy mindez „adat’1, j — Még bajunk is van. Hiányzik a villanylámpa, J télire ígérik. De vezetékes rádió már minden házban í van. És kerékpár? Az ezer lakosnak — 490! — Ugyan maradjanak itt már holnap, akkor el-j jegyzés lesz a szomszéd faluban. Pápai Sándoré meg J Domahídi Joláné... — Szász mondja ezt s büszkén teszi j hozzá, hogy ő lesz a vőiény .;. Hát bizony ez nem falrengető riport, ugy-e? Hétköznap este Udvarfalván ..» Hétköznapi örömökkel, adatokkal ;. s S nem túl szép-e a kép? — Van ám elégedetlenség is — szólal meg ezúttal Baki István. ■— Mert gyorsan nő az igényünk ... Aki ni*«!-«'"«üs®*!-——>- w mrmt "vi - - - című írásról láttak. Ám, ha — történetesen — ő is lett volna az, aki a sajtó nyilvánosságát veszi igénybe a közösséget károsító visszásságok megszüntetéséin: ezért a magatartásáért éppen nem gyalázkodást érdemel. Mind beosztásából, mind szocialista világszemléletéből fakadó kötelessége, hogy — adott esetben — segítsen fényt derítem ott, hol a görbe utat járók jobban kedvelik a számukra jótékony félhomályt. Mindezek fenntartása mellett megismétlem: nem Nagy János Sz. B. elnök hozta tudomásomra a cikkben foglaltakat. Ha tájékoztatóm úgy kívánja: megnevezheti magát. Semmi okom sincs feltételezni, hogy Péter László, a gazdaság igazgatója magára hagyná a méltánytalan támadásokkal, fenyegetésekkel l szemben. f Ma is úgy látom, mint j megírásakor: a cikk nem go- I romba; célja nem kellemetlenkedés, áskálódás, hanem segítségnyújtás a hibák megszüntetésére. Úgy hallottam, hogy a gazdaság egy nődolgozójának idegeit igen megviselte a cikk megjelenését követő megérdemelt dorgálás. Szeretném, ha elhinné: sok más, de ez nem volt írásom célja. Senkinek egészségét, állását veszélyezteti nem kívánt»—», nem kívánom. Ha nem csalódom a feddés oka a meg nem térített telefonbeszélgetés volt. Ezúton hadd kérdem meg Péter László igazgatót: lesz-e helytelenítő szava Basa László főkönyvelő alábbi mulasztása miatt? Ez év ápírilis 7-től májúd 15-ig ezerhetvenkilenc forint 70 fillért tett ki a magánbeszélgetések telefondíja. Ebbői mindössze 21 Ft 40 fillért térített meg két dolgozó. Talán Basa László főkönyvelő meg tudná mondani: liberalizmus vagy gondatlanság, esetleg szakmai hozzá nem értés folyományaként mulasztotta el. hogy az ezeröt- vennyolc forint 30 fillér értékű magánbeszélgetések díját a telefonhasználókkal megfizettesse? Lám, talán feleslegesen enyhe volt a jogosan megbírált felháborodását kiváltó cikk címében a ..kicsi” jelző. Nem is olyan kicsi az az ősz- szeg, mely a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban kárba megy. i, — borváró — X Elismerő sorok az orvosok és kórházi dolgozók munkájáról Április hónapban a karcagi kórház sebészeti osztályán töltöttem 12 napot. Azelőtt többször hallottam olyan beszédet, hogy nem bánnak rendesen a betegekkel és valósággal meglepett, hogy ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Az orvosok szinte éjjel-nappal dolgoztak. Minden időben készek voltak segítséget nyújtani a betegeknek. Hasonlóan az ápolónők és a műtősek is. — Mondhatni, mindannyian azon fáradoznak, hogy mielőbb meggyógyuljon a beteg, s visszatérhessen munkájához. Ezúton is hálás köszöne- temet fejezem ki a kórház dolgozóinak odaadó munkájukért. Nánási Sándornc Kisújszállás' Népíellenőrzési tagok fogadóórái Juhász Imréné, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke május 22-én délelőtt 9-től, 13 h-ig a Megyei Tanács épületében. Május 22-én, délelőtt 9-től 13 h-ig Rácz Lajos, a megyei népi ellenőrzési bizottság tagja a Nagykunsági Állami Gazdaság irodájában tart fogadóórát. A jászberényi Ruházati KTSZ szerves része az országot átfogó helyiipari hálózatnak. Kilenc részleggel dolgozik és mintegy száznegyven szabómestert, foglalkoztat. A KTSZ főprofilja a megyei dolgozók kívánságának megfelelő ruházati cikkek gyártása. A konfekcióé és a közületeknek szállító részleg a belkereskedelem és egyes vállalatok közvetlen rendelését elégíti ki. így aztán a konfekciónál nem domborodik ki az idényszerü munka, mert télen- nyáron egyaránt a gyermek- és férfikabátokat gyártják. 'Más a helyzet a mértékutáni szabóság műhelyében. A hői és férfi részlegen megtalálhatjuk az idényt mutató ruhák készítését. Ez a részleg még mindig a közvetlen igényeknek dolgozik. A férfi- részleg munkájában nagy helyet kap a honvédség részére készített egyenruha, mely havonta 20—25 öltönynek felel meg. A többi részleg és köztük a tájegység részleg már meg♦ Kedves tere-fere, talán éppen a villamos mikrooentráléról { — vagy talán másról? Ök tudják. ♦ ma kalácsot evett, holnap már nem jó annak a kenyér. í De menjen végig a falun: élő életibe nem volt itt sen- ? kinek annyi gabonája, mint most... Még annak is, aki ? a legjobban panaszkodik. De csak mondja neki azt, hogy? szét kéne bontani ezt a kis gazdaságot.;. De ne mondja { hangosan, mert széttépik ... } Már koromsötét van, amikor elbúcsúzunk — néhány ? óra után jó barátokként Van, aki rokonoknak üzen — X van, aki mindenkinek. Az persze az elnök meg Hajdú} István. t — Mi azon a maguk tavalyi kárán tanultunk «—{ mondják. — Hanem maguk tanultak-e eleget? Vigyáz-X , zanak, nyissák ki a szemüket nagyon. { Ott állnak a hajdani főszolgabíró verandáján s? szemmel követik a kockás jelzésű Pobedát. Állnak s in-| • mutatja, hogyan készült fel ■ a ktsz a meleg idő fogadására. A szövetkezetnek saját üz• lete van, mely a jászberényi ' dolgozók áruellátását segíti ’ elő. A tájegység részleg már ' nagy ütemben készíti a tvo- 1 pikál öltönyök mellett, a férfi vászon nadrágot, a leány- és fiú-shortokat. ! A többi részlegek is bedol- ’ goznak az üzlet árukészleté• nek növelésébe. A fehérnemű részleg nagy ‘ mennyiségű vászon ingkabátokat és rövidujjú ingeket ké- ►észít. Vállalta a műhely — miivel a megyében úttörőinget {nem lehet kapni —, hogy 500 J úttörőinget sürgősen legyár■ Jnak, melyből az első részt • már el is szállították. Készí- ítenek még gyermek napozóikat és nem kis mennyiségiben fürdőruhát is. { A női részleg a nők sokirá- Jnyú, széles igényeit igyekszik tkielégíteni, és sokféle fazonú j nyári ruhákat készít. } A ktsz-ben bőven van {munka. A lakosság megnőve- ( ■ Jkedeft ruhaigényeinek kielé- tgítése ezért meg is követeli Ja vállalat bővítésiét. A fő- }akadály az, hogy helyiségük {nincsen és a tanács sem tett }lépéseket annak biztosításálra, A lakosság igénye töme- Jgesen ostromolja különösen a «rendelt részleget. Ez érthető |is, mert ha módjukban áll a {dolgozóknak, hogy ma már 1 ♦ olyan ruhában járjanak, ame• lyik termetükre van szabva ♦ és ízlésüknek megfelelően ♦ van elkészítve, akkor a szö- {vet kezeinek kötelessége ezt Jaz igényt teljes tudásával ki- í elégíteni. * A tanácsnak is van kötelessége, mégpedig az, hogy a {klsz törekvését — mely a »dolgozók magasabb életszín- {vonalából ered — segítse és ä tegye lehetővé annak megvalósítását. ? A szövetkezet gazdaságos {termelését segítené elő gz is. Jha a tanács elvetné azt a {tervét, hogy a ktsz raktárát {máshova, jóval messzebb hegyezné a munkálkodó részle- . {gétől. ; i Nem vonjuk kétségbe, hogy '{az üvegbolt bővítése is he- {lyes volna, de azért azt is {kell látni, hogy a szövetkezet mintegy 4 milliós raktá- jrának átköltöztetése komoly ■ j költség és mellett biztonsági } kérdés is. ♦ A költözködéei költségeken |túl naponta jelentkezik az ] {anyagmozgatási kiadások és {ezentúl a tervezett raktárnál {újabb éjjeliőr beállításának | ; {költsége. ■ { Ügy véljük, érdemes ezen i {elgondolkozni, Május 13-án sok csúnya szó, sőt fenyegetés hangzott el a Kunszentmártoni Állami Gazdaság raktárának környékén. Alaptalan vádban gyanúsításban sem volt hiány. A mosdatlan kitételek sorozatának két címzettje volt: az egyik Nagy János Sz. B.-el- nök,, a másik magam. „Sok kicsi — kárba megy” című cikkem ‘olt a szitkozódás „oka”; a káromló szerint. Hadd bocsóssam előre, a cikkben foglaltak igazságát nem vonta senki kétségbe; még azok sem, akikkel szemben a bírálat jogával éltem. Ami a magam személyét lile: ti: nem egy ízben tapasztalhattam, hogy az kiált, akinek a háza ég. Nagy János Sz. B.- elnök dolgát azonban nem hagyhatom ennyiben, hiszen az írás miatt érte őt a sértések sokasága. Nagy Jánossal hosszú ideig beszélgettem, de nem azokról a dolgokról, melyek rövid idő múltán tanunkban nanviláeot
