Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-13 / 112. szám

2

L BTOtfíOK MEGYBT WU P trAV

19S8. mljiu» f& ~

Az agítácíós munka szervezésének néhány tapasztalata

Ma mar úgyszólván minden dolgozó — akár munkás, vagy dolgozó paraszt, de az értelmiség is világosan láthatja, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt politikája egyenes, őszinte és reális alapokon nyugszik. Ennek számtalan tanujelót látják a megvalósított párthatározatokban, tervekben, de az ország egyéb mósirányú eredményeiben is.

A Magyar Dolgozók Pártja politikája helyes úton haladt, ezt az eredmények bizonyítják. Mégis — különösen az ellenforradalom előtti néhány hónapban — bizalmatlanság lett úrrá a dolgozókban, mert több olyan intézkedés látott napvilágot, melyet vagy meg kellett hamarosan változtatni, vagy egyenesein hatálytalanítani. Megingott a bizalom és ennek következménye lett, hogy a párt Intézkedései — helyi vonatkozásban is — az agitátorok munkája szinte meddők maradtak. Bár a pártot akkor is szerették a dolgozók, bíztak is benne, de sok eset- ben fontosabb határozatok felett is kételkedve gondolkoztak el.

Ma már ennek okát tisztán es világosan látjuk. Világosan láthatja a legegyszerűbb politikailag nem is képzett — dolgozó is, mert az MSZMP nem egy határozatában őszintén és bátran feltart® ennek okát • Az ellenforradalom után hamarosan megerősödött az MSZMP és igen fontos feladatának tekintette, hogy az emberekben még uralkodó eszmei zűrzavart eloszlassa, őszintén és világosan tárja tel a való helyzetet

A párt munkamódszerei nem írják most elő az agitá- ciós csoportok megszervezését. Mégis helyesnek láttuk, ha szervezünk ilyen csoportokat, melynek tagjai saját körzetükben beszélik meg a problémákat a dolgozókkal. .4 községet 81 körzetre osztattuk. A csoportok élén egy- egy csoportvezető van néhány segítő társsal, akik nem kötelességből; párthűségből, a népi demokrácia iránti megbecsülésből, önkéntesen végzik feladatukat. Ez pedig nem lényegtelen. És az sem lényegtelen, hogy feladatuk nem a régihez hasonló, hanem komoly pártmunka, igazi agitáció.

A kiválasztást a legnagyobb körültekintéssel végeztük. Arra törekedtünk, hogy a legalkalmasabb elvtársak kerüljenek e feladatkörbe. Figyelembe vettük azt is, hogy a dolgozók ismerjék, szeressék őket. így kerültek be olyanok is, akik nem tagjai a pártnak, de egyetértenek annak politikájával és mindenben támogatják.

A szervezéskor az a gondolat is szemünk előtt volt, hogy az elvtársakat havonként egy alkalommal, de ha úgy adódik, két alkalommal is összehívjuk. A párt- és kormányhatározatokat, a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdéseket megbeszéljük, hogy egyöntetű, világos érvekkel és kérdésekei állhassanak az érdeklődők elé.

Az ilyen összejövetelek és megbeszélések alkalmával természetesen nem kioktató értekezletet tartunk, hanem valóban megbeszéléseket. S ennek a megbeszélésnek egyik igen fontos tényezője a szerzett tapasztalatoknak megvitatása, a helyesek átadása, a helytelenek kiküszöbölése, a meg nem oldott problémáik feltárása. — Az újabb és jobb kialakult módszereket a körzet sajátosságának megfelelően adjuk át az elvtársaknak.

Szakkérdésekben szakemberek válaszoljanak a problémákra — volt az elvünk. — Éppen ezért, hogy példával éljek: Varga elvtárs, aki

egyébként ipari munkás, de körzetében túlnyomó részt dolgozó parasztok élnek, alkalmasint meghív egy élenjáró dolgozó parasztot, vagy tsz dolgozót, hogy az esetleges mezőgazdasági problémákra adja meg a választ.

Nagyon jelentős a tömegekkel való helyes kapcsolat kialakításához az is, hogy a tömegszervezetek vezetői is jól lássak a párt politikáját, világos képet adjanak a dolgok állásáról. Ezért 4—5 hetenként ezek vezetőivel is összeülünk, hogy velük is megbeszéljük a fontosabb problémákat, határozatokat, bel- és külpolitikai kérdéseket, melyek ismerete alapján irányítani és vezetni tudjanak.

Ahhoz, hogy a tömegszervezetek és szervezetek vezetői a gazdasági, politikai és kulturális élet irányítói helyesen végezzék munkájukat, fontos, hogy összmunka le^ gyen közöttük. Minden vezető, akár párttag, akér nem, a maga posztján éppen olyan felelősséget érezzen, mint a párttitkár, vagy más felelős vezető. Ha ezt tisztán látjuk, akkor nincs vita azon, hogy ezt, vagy azt a kérdést ez tudja legjobban, vagy ez, vagy az ért hozzá csak.

Minden kommunistának tisztán és világosan kell látnia, hogy egy célunk lehet; mindent a néppel és a népért, ezt tanítja pártunk, ez az alapvető célkitűzés, amitől eltérni nem lehet.

Banka Emánuel, a községi PB. titkára, Jászárokszállás.

. i --------------Hruscsov válasza alaoja lehet a leszerelés megvalósításának — mondotta a Fehér Ház szóvivője

Washington (MTI). A nyugati hírügynökségek jelentéséi szerint az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel fogadták Hruscsovnak Eisenho- werhoz intézett legújabb válaszüzenetét. A Fehér Ház szóvivője az üzenetről azt mondotta, hogy „Hruscsov válasza alapja lehet a leszerelés megvalósításának”.

Mint a Reuter közölte, Eisenhower elnököt „felháborította” az a tény, hogy Hruscsov hozzájárult a technikai megbeszélések megkezdéséhez az atcmkísérletek betiltását illetően. Ugyanakkor a Reuter-jelentég hozzáteszi, hogy Hruscsov újabb bírálata az északisarki térség nemzetközi ellenőrzésére tett amerikai javaslatról „mérsékelte azt az örömet, amellyel a Fehér Ház a szovjet kormányfő levelét fogadta. Ennek ellenére a Fehér Háznak az a kommentárja, hogy Hruscsov kijelentése alapul szolgálhat a leszerelés megvalósítására. A legkedvezőbb kommentár volt, amelyet eddig a Szovjetunió legutóbbi közléseihez fűztek”.

Eisenhower elnök köreiben remélik — mint ugyancsak a Reuter hangoztatta —, hogy a Szovjetunió beleegyezik más leszerelési intézkedések technikai tanulmányozásába is, miután hozzájárult ahhoz, hogy az atomkísérletek felfüggesztésétől folytassanak ilyen technikai megbeszéléseket.

Örökké tartó barátságot kötöttek

— Kétszáz szovjet vendég Tiszakiirtön, a tiszazugi napok atkáiméból —

feldíszített sátrak alól jóféle birkapörkölt ínycsiklandozó illata szállongott, összekeveredve a tiszakürti rizling közismert zamatéval.

A téren pedig azok gyülekeztek, akik Horváth Imre elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének ünnepi beszédét akarták meghallgatni. Tompa Sándor tanácselnök elvtárs megnyitója után emelkedett szólásra Horváth elvtárs. Beszédében — miután értékelte a tiszazugi napok jelentőségét — részletesen foglalkozott Tisza- kürt múltjával és jelenével. Kitért arra, hogy az ősi halászfalu lakói a történelem folyamán a felszabadulásig egyformán szenvedtek a tatár, török és német hódítók dúlásától és a földesúri ki- zsákm ány olást ól.

A TOVÁBBIAKBAN BEHATÓAN foglalkozott a mezőgazdaság felszabadulás előtti és utáni helyzetével, különös tekintettel a török megszállás alatt meghonosodott szőlőkultúrára

Hangsúlyozta: Tiiszakürt és a környező községek számottevő eredményeket értek el a szőlőtermesztésben. További sikereket és a jelenleginél nagyobb mennyiségű és jobb minőségű hozamot azonban csak ott lehet elérni, ahol nagyüzemi módon gazdálkodnak, mert itt van elsősorban biztosíték és mód a modern mezőgazdasági módszerek alkalmazására.

A nagy helyesléssel fogadott beszéd után a vendégek

vezetője köszönte meg a meleg baráti fogadtatást. Kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a jelenleginél még jobban szeretné megismerni népünket. Felszólalását, melynek végén éltette a szovjet és a magyar nép közötti kialakult barátságot, szinte elnyomta a megújuló, lelkes taps.

AZ ÜNNEPI GYŰLÉS UTÁN ki-ki megtalálta azt, ami érdekelte. A vendégek közül sokan a község lakosaival együtt a kiállítást nézték meg, egyrészük pedig a park szépségében gyönyörködött. Csoportok alakultak, sokszor negyven-ötven főnyi embercsoport közepén két- három szovjet ember állott és ..beszélgettek”. Miről? Jóformán mindenről. Hangzatos szavak nélkül a békéről, az életről, napi problémákról, gondokról, örömökről. Itt-ott felhangzott a harmonika szava. Orosz és magyar népdalok váltották egymást.

Így jött el a délutáni négy óra. A hajó hívó kürtszavára a csoportok, ha nehezen is, de oszlani kezdtek. Búcsú zko- dások, meghívások, jókívánságok hangzottak innen is, onnan is. A tartózta tás pedig még a beszállás előtt sem akart szűnni. Maradjanak még — hangzott sokfélül a kérés. De indulni kellett. S a hajópadló végénél olyan emberek váltak el egymástól, akik együtt ünnepeltek s örökké tartó barátságot kötöttek ezen a napsütéses májusi vasárnapon.

j — nagy —

Békegyűlés T örökszentmiklőson

RÉG ÓHAJTOTT, IGAZI MÁJUSI reggel köszöntött vasárnap a szolnoki hajókikötőre. A felkelő nap sugarai hullámként törtek meg a ragyogó tisztára varázsolt „Ercsi” gőzös lassan himbálódzó fehér testén. A fedélzeten lázas sürgés-forgás. Utolsó simítások, mielőtt az utasok, a tiszakürti ünnepi napokra meghívott szovjet vendégek megérkeznek.

Hatot kondult a toronyóra, amikor megcsörrentek a horgonyláncok és a béke és barátság hajója hullámokba fúrt orral elindult lefelé a Tiszánj

Alig hogy elült az indulás zaja, előkerült a harmonika és Tószeg alatt már kipirult arcú párok ropták a táncot. Jókedvű matrózok, fiatal szovjet férfiak és nők barátkoztak. Nem volt akadály a nyelvismeret hiánya sem. A ..kozákocska”, a párost áncos- felelgető. a csárdás, a váltakozó — hol tüzes friss, hol andalító harmonikaszó — feleslegessé tette a beszédet. Inkább a szemek társalogtak. A szemek, melyekben a felszabadult emberek optimista mosolya, az egész emberiség által óhajtott béke vágya csillogott. Hangulat, szín és önfeledt gyönyörködés az ébredő Tiszanart szépségeiben, a vízrevetődő korareggeli árnyak nem egy résztvevőben költői gondolatokat szültek, így keresztelődött el a Tisza is. Számtalan neve mellé egy újat kapott: — kis Volga.

FÉLT1ZRE FORDULT AZ IDŐ. mire a hajó kikötött Tí- szakürtnél. A parton a fogadóbizottság mellett vörös- nyakkendős úttörők, ünneplőbe öltözött emberek és a kunszentmártoni munkásőr-zene- kar sorakozott Nem volt hivatalos köszöntő, de ennél sokkal kifejezőbbek voltak a kézfogások, a baráti üdvözlések.

Ismeretlen és mégis Ismerős volt mindenki. Az úttörők, a pionírokkal, a komoly parasztemberek . az éltesebb- korú katonákkal, a fiatalok pedig a táncoskedvű komszo- mol istákkal vonultak kart karba öltve a szép tiszakürti parkba.

Ekkora itt már tőbbezer ember gyűlt össze. Az ízlésesen

Vasárnap Törökszemtmikló- son a Hazafias Népfront városi bizottsága a népek barátsága hónap keretében bé- kenagygy ülést rendezett. A békegyűlés szónoka dr. Bene Zoltán, országgyűlési képviselő volt. Beszédében foglalkozott a béke jelentőségével és kihangsúlyozta a nemzetközi békeharc fontosságát. A közelmúltak tapasztala alapján foglalkozott az atom- és hidrogénbomba-kí sértetek veszélyességévelj Rámutatott, hogy már jelenleg is évente többezer áldozata van e kísérleteknek.

A békegyűlés második részében a résztvevők négy küldöttet választottak a megyei békekonferenciára, illetve az V. magyar békekongresszusra.

A.

TOLSZTOJ

tűk.

cSaiín mérned

w

/i ifi e l éc /úidfa

TTmrnTnrmywrinmrwnmHTM'mHTrB

59.

De talpa újra meg újra hátracsűszott a parketten — és az ajtó lassan kitárult. Tiklinszkij gyorsan előkapta hátsó zsebéből a revolverét — és abban a pillanatban a szoba közepére repült.

Az ajtóban ott állt Jansen kapitány. Nedves ruha tapadt izmos testére. Egy pillanatig szembenézett Tik- limszikijjel. Aztán viharos lendülettel nekirontott, egész testével előredőlve, mintha el akarna vágódni a parketten. A Rollingnak szánt ökölcsapósok most a lengyelre zúdultak. Kettős ütést mért rá; az egyiket — kinyújtott baljával, amelyre törzsének egész súlya összpontosult — az orfa tövére, a másikat pedig, vállának egész lendületével jobbjával alulról az állkapcsára. Tiklinszkij nyik- kanás nélkül elterült a szőnyegen. Arca csupa seb és zuzódás volt;

Jansen harmadik mozdulata az volt, hogy Madame Lamolle felé fordult. Minden izma remegett.

— Parancsoljon, Madame Lamolle.

— Jansen, minél gyorsabban a jachtra:

— Parancsára, Madame Lamolle, a jachtra.

Zoja — akárcsak az este a vendéglőben — a kapitány nyaika köré fonta karját. Nem csókolta meg, de száját csaknem a kapitány ajkához érintette, s így suttogta:

— A harc még csak most kezdődött, Jansen. A legveszélyesebb része még hátra van,

— Igenis, a legveszélyesebb része még hátra van.

,79.

— Hajts, kocsis, hajts, ne sajnáld a lovakat .•:: Hallgatom, Madame Lamolle..: Tehát... Miközben én a dohányzóban vártam::?

— Felmentem a szobámba Levettem a kalapot, levetettem a köpenyt...

— Tudom.

— Honnan tudja?

Jansen keze megremegett Zoja háta mögött. Zoja gyengéd, becéző mozdulattal válaszolt.

— Nem vettem észre, hogy a szekrényt, amely eltorlaszolta a szomszédos szobába nyíló ajtót, eltolták a helyéről. Éppen a tükörhöz akartam lépni, amikor kinyílt az ajtó és előttem állt — Rolling.:. De én bizonyosan tudtam, hogy tegnap még Párizsban volt. Azt is tudtam, hogy iszonyatosan fél repülőgépen utazni..: Ha tehát most mégis itt van, úgy ez azt jelenti, hogy valóban életbevágóan fontos ügy késztette erre az útra .:. Azóta már rájöttem, miiben sántikál:: De akkor egyszerre dühbe gurultam. Hogy nem restellt engem odacsábít a szállodáiba, csapdát állítani nekem.. > Már nem is tudom, mi mindent mondtam neki, de alaposan leszedtem róla a keresztvizet.;. ö befogta a fülét és eltávozott .:.

— Lejött a dohányzóba és visszaküldött a Jachtra:

*— No persze.,. micsoda ostoba liba vagyok én!

És ez a sok ostobaság, a tánc, a bor.. -. Ügy bizony, kedves barátom, ha az ember harcolni akar, nem szabad ostobaságokkal foglalkoznia..: Néhány perc múlva visz- szatért. Azt mondtam neki: tisztázzuk a dolgokat.. s ő erre — olyan szemtelen hangon, amilyent sohasem mert megütni azelőtt, amikor velem beszélt, így felelt: „Nékem nincs semmi tisztázni valóm, itt fog ülni ebben a szobában, amíg szabadon nem engedem”. a: akkor pofon vágtam.. ?

■— Nagyszerű! Micsoda nő maga! — kiáltott fel lelkesein Jansen.

— Nos hát, kedves barátom, ez volt a második ostobaság, amit elkövettem. De micsoda gyáva fickó az.: ! Négy pofont szó nélkül eltűrt.:. Ott állt remegő ajakkal ..: Csak egyszer kísérelte meg, hogy lefogja a kezemet, de ezért drágán megfizetett: Végül pedig a harmadik ostobaság az volt, hogy bőgni kezdtem.,,,

—- Ö, a gazember, a gazember;,:!

— Várjon csak, Jansen.;: Rolling irtózik a könnyektől; valósággal rosszul lesz, ha sírni lát valakit... Szívesebben elviselt volna negyven pofont:.: Ekkor behívta a lengyelt, aki már ott állt az ajtó előtt. Már mindent előre megbeszéltek. A lengyel leült a karosszékbe. Rolling felém fordult és azt mondta: „Ennek az embernek jogában áll, hogy végszükség esetén lőjön.” Ezzel eltávozott. Most a lengyelt kezdtem ostromolni. Egy óra múlva már a legapróbb részletekig tisztában voltam Rolling hitszegő tervével. Jansen, kedvesem, a boldogságomról van szó.:: Ha maga nem segít, minden elveszett... Nógassa azt a kocsist, hajtson gyorsabban.. (

A hintó végigszáguldott a tengerparton, amely teljesen kihalt volt ebben a késő éjszakai órában; majd

megállt a gránitlépcsőnél, ahol az olajosam fénylő vízen vízen néhány csónak himbálódzott nyikorogva.

Rövid idő múlva Jansen, karján a világ legdrágább hölgyével, Madame Lamolle-lal, nesztelenül felkapaszkodott a hajófarról ledobott kötéihágcsóai az „Arizona” fedélzetére,

80,

Csípős hajnali levegő ébresztette fel Rollingat. "A fedélzet nedves volt. Az árbocokon már elsápadtak a fények. Az öbölre és a városra még árnyék borult, de a Vezúv felett gomolygó füst már rózsás színt öltött.

Rolling egy darabig nézte az őrtüzeket és a hajók körvonalait. Aztán odalépett az őrhöz és ott álldogált inellette. Horkantott egyet. Felment a parancsnoki hídra. A parancsnoki fülkéből most kilépett Jansen, frissen, megmosakodva, elegánsan. Jó reggelt kívánt. Rolling megint csak horkantott — valamivel udvariasabban, mint az imént az őr előtt:

Azután sokáig hallgatott, zakójának egyik gombját csavargatva. Régi rossz szokása volt ez, amelyről Zoja már nagy nehezen leszoktatta. De most nem törődött semmivel és senkivel. Ezenkívül az elkövetkező évadban minden bizonnyal divat lesz Párizsban a gombokat csavarni. A divattervezők talán még különleges gombokat is eszeinek ki, amelyeket jól lehet csavargatni.

Rolling most váratlanul ezzel a kérdéssel fordult Jansenhez:

<— Felvetik a hullámok a vízfoefú lókat?

■— Ha nem kötöznek rájuk nehezéket —< felelte Jansen nyugodtan.

— Azt kérdem: ha a tengeren valaki vízbeesik, el is süllyed?

—■ Az is előfordul. Van, akit a hullámok sodornak a vízbe, van, aki egy vigyázatlan mozdulat vagy más baleset folytán merül el. Ez mind ebbe a kategóriába tartozik. A hatóságok rendszerint nem firtatják a dolgot.

Rolling vállat vont.

s— Csak ezt akartam tudni a vízbefúlókróL Most visszavonulok a kabinomba. Még egyszer figyelmeztetem, ha megérkezik a csónak, ne mondják meg, hogy itt vagyok a hajón. Vegyék fel a jachtra az utasát és jelent- sék nekem.

Ezzel eltávozott. Jansen is visszament fülkéjébe, ahol az összehúzott kék függöny mögött Zoja aludt a kapitány ágyában:-V, IFolytatása következik}