Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-13 / 112. szám

2 L BTOtfíOK MEGYBT WU P trAV 19S8. mljiu» f& ~ Az agítácíós munka szervezésének néhány tapasztalata Ma mar úgyszólván minden dolgozó — akár munkás, vagy dolgozó paraszt, de az értelmiség is világosan lát­hatja, hogy a Magyar Szo­cialista Munkás Párt politi­kája egyenes, őszinte és reá­lis alapokon nyugszik. Ennek számtalan tanujelót látják a megvalósított párthatároza­tokban, tervekben, de az or­szág egyéb mósirányú ered­ményeiben is. A Magyar Dolgozók Pártja politikája helyes úton ha­ladt, ezt az eredmények bi­zonyítják. Mégis — különö­sen az ellenforradalom előtti néhány hónapban — bizal­matlanság lett úrrá a dolgo­zókban, mert több olyan in­tézkedés látott napvilágot, melyet vagy meg kellett ha­marosan változtatni, vagy egyenesein hatálytalanítani. Megingott a bizalom és ennek következménye lett, hogy a párt Intézkedései — helyi vo­natkozásban is — az agitáto­rok munkája szinte meddők maradtak. Bár a pártot ak­kor is szerették a dolgozók, bíztak is benne, de sok eset- ben fontosabb határozatok felett is kételkedve gondol­koztak el. Ma már ennek okát tisztán es világosan látjuk. Világo­san láthatja a legegyszerűbb politikailag nem is kép­zett — dolgozó is, mert az MSZMP nem egy határozatá­ban őszintén és bátran fel­tart® ennek okát • Az ellenforradalom után hamarosan megerősödött az MSZMP és igen fontos fel­adatának tekintette, hogy az emberekben még uralkodó eszmei zűrzavart eloszlassa, őszintén és világosan tárja tel a való helyzetet A párt munkamódszerei nem írják most elő az agitá- ciós csoportok megszervezé­sét. Mégis helyesnek láttuk, ha szervezünk ilyen csopor­tokat, melynek tagjai saját körzetükben beszélik meg a problémákat a dolgozókkal. .4 községet 81 körzetre osz­tattuk. A csoportok élén egy- egy csoportvezető van néhány segítő társsal, akik nem kö­telességből; párthűségből, a népi demokrácia iránti meg­becsülésből, önkéntesen vég­zik feladatukat. Ez pedig nem lényegtelen. És az sem lé­nyegtelen, hogy feladatuk nem a régihez hasonló, ha­nem komoly pártmunka, iga­zi agitáció. A kiválasztást a legna­gyobb körültekintéssel végez­tük. Arra törekedtünk, hogy a legalkalmasabb elvtársak kerüljenek e feladatkörbe. Figyelembe vettük azt is, hogy a dolgozók ismerjék, szeressék őket. így kerültek be olyanok is, akik nem tag­jai a pártnak, de egyetérte­nek annak politikájával és mindenben támogatják. A szervezéskor az a gon­dolat is szemünk előtt volt, hogy az elvtársakat havon­ként egy alkalommal, de ha úgy adódik, két alkalommal is összehívjuk. A párt- és kormányhatározatokat, a leg­fontosabb bel- és külpolitikai kérdéseket megbeszéljük, hogy egyöntetű, világos ér­vekkel és kérdésekei állhas­sanak az érdeklődők elé. Az ilyen összejövetelek és megbeszélések alkalmával természetesen nem kioktató értekezletet tartunk, hanem valóban megbeszéléseket. S ennek a megbeszélésnek egyik igen fontos tényezője a szerzett tapasztalatoknak megvitatása, a helyesek át­adása, a helytelenek kiküszö­bölése, a meg nem oldott problémáik feltárása. — Az újabb és jobb kialakult mód­szereket a körzet sajátossá­gának megfelelően adjuk át az elvtársaknak. Szakkérdésekben szakem­berek válaszoljanak a problé­mákra — volt az elvünk. — Éppen ezért, hogy példával éljek: Varga elvtárs, aki egyébként ipari munkás, de körzetében túlnyomó részt dolgozó parasztok élnek, al­kalmasint meghív egy élen­járó dolgozó parasztot, vagy tsz dolgozót, hogy az esetle­ges mezőgazdasági problé­mákra adja meg a választ. Nagyon jelentős a töme­gekkel való helyes kapcsolat kialakításához az is, hogy a tömegszervezetek vezetői is jól lássak a párt politikáját, világos képet adjanak a dol­gok állásáról. Ezért 4—5 he­tenként ezek vezetőivel is összeülünk, hogy velük is megbeszéljük a fontosabb problémákat, határozatokat, bel- és külpolitikai kérdése­ket, melyek ismerete alap­ján irányítani és vezetni tud­janak. Ahhoz, hogy a tömegszer­vezetek és szervezetek veze­tői a gazdasági, politikai és kulturális élet irányítói he­lyesen végezzék munkájukat, fontos, hogy összmunka le^ gyen közöttük. Minden ve­zető, akár párttag, akér nem, a maga posztján éppen olyan felelősséget érezzen, mint a párttitkár, vagy más felelős vezető. Ha ezt tisztán lát­juk, akkor nincs vita azon, hogy ezt, vagy azt a kérdést ez tudja legjobban, vagy ez, vagy az ért hozzá csak. Minden kommunistának tisztán és világosan kell lát­nia, hogy egy célunk lehet; mindent a néppel és a né­pért, ezt tanítja pártunk, ez az alapvető célkitűzés, ami­től eltérni nem lehet. Banka Emánuel, a községi PB. titkára, Jászárokszállás. . i --------------­Hruscsov válasza alaoja lehet a leszerelés megvalósításának — mondotta a Fehér Ház szóvivője Washington (MTI). A nyu­gati hírügynökségek jelentéséi szerint az Egyesült Államok­ban nagy érdeklődéssel fo­gadták Hruscsovnak Eisenho- werhoz intézett legújabb vá­laszüzenetét. A Fehér Ház szóvivője az üzenetről azt mondotta, hogy „Hruscsov válasza alapja lehet a lesze­relés megvalósításának”. Mint a Reuter közölte, Eisenhower elnököt „felhá­borította” az a tény, hogy Hruscsov hozzájárult a tech­nikai megbeszélések megkez­déséhez az atcmkísérletek betiltását illetően. Ugyanak­kor a Reuter-jelentég hozzá­teszi, hogy Hruscsov újabb bírálata az északisarki tér­ség nemzetközi ellenőrzésére tett amerikai javaslatról „mérsékelte azt az örömet, amellyel a Fehér Ház a szov­jet kormányfő levelét fogad­ta. Ennek ellenére a Fehér Háznak az a kommentárja, hogy Hruscsov kijelentése alapul szolgálhat a leszerelés megvalósítására. A legked­vezőbb kommentár volt, ame­lyet eddig a Szovjetunió leg­utóbbi közléseihez fűztek”. Eisenhower elnök köreiben remélik — mint ugyancsak a Reuter hangoztatta —, hogy a Szovjetunió beleegyezik más leszerelési intézkedések technikai tanulmányozásába is, miután hozzájárult ahhoz, hogy az atomkísérletek fel­függesztésétől folytassanak ilyen technikai megbeszélése­ket. Örökké tartó barátságot kötöttek — Kétszáz szovjet vendég Tiszakiirtön, a tiszazugi napok atkáiméból — feldíszített sátrak alól jóféle birkapörkölt ínycsiklandozó illata szállongott, összekeve­redve a tiszakürti rizling köz­ismert zamatéval. A téren pedig azok gyüle­keztek, akik Horváth Imre elvtárs, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjének ünne­pi beszédét akarták meghall­gatni. Tompa Sándor tanács­elnök elvtárs megnyitója után emelkedett szólásra Horváth elvtárs. Beszédében — miután értékelte a tisza­zugi napok jelentőségét — részletesen foglalkozott Tisza- kürt múltjával és jelenével. Kitért arra, hogy az ősi ha­lászfalu lakói a történelem folyamán a felszabadulásig egyformán szenvedtek a ta­tár, török és német hódítók dúlásától és a földesúri ki- zsákm ány olást ól. A TOVÁBBIAKBAN BE­HATÓAN foglalkozott a me­zőgazdaság felszabadulás előtti és utáni helyzetével, különös tekintettel a török megszállás alatt meghonoso­dott szőlőkultúrára Hangsúlyozta: Tiiszakürt és a környező községek számot­tevő eredményeket értek el a szőlőtermesztésben. További sikereket és a jelenleginél na­gyobb mennyiségű és jobb minőségű hozamot azonban csak ott lehet elérni, ahol nagyüzemi módon gazdálkod­nak, mert itt van elsősorban biztosíték és mód a modern mezőgazdasági módszerek al­kalmazására. A nagy helyesléssel foga­dott beszéd után a vendégek vezetője köszönte meg a me­leg baráti fogadtatást. Kife­jezésre juttatta azt az óhaját, hogy a jelenleginél még job­ban szeretné megismerni né­pünket. Felszólalását, mely­nek végén éltette a szovjet és a magyar nép közötti kiala­kult barátságot, szinte el­nyomta a megújuló, lelkes taps. AZ ÜNNEPI GYŰLÉS UTÁN ki-ki megtalálta azt, ami érdekelte. A vendégek közül sokan a község lako­saival együtt a kiállítást néz­ték meg, egyrészük pedig a park szépségében gyönyör­ködött. Csoportok alakultak, sokszor negyven-ötven főnyi embercsoport közepén két- három szovjet ember állott és ..beszélgettek”. Miről? Jófor­mán mindenről. Hangzatos szavak nélkül a békéről, az életről, napi problémákról, gondokról, örömökről. Itt-ott felhangzott a harmonika sza­va. Orosz és magyar népda­lok váltották egymást. Így jött el a délutáni négy óra. A hajó hívó kürtszavára a csoportok, ha nehezen is, de oszlani kezdtek. Búcsú zko- dások, meghívások, jókíván­ságok hangzottak innen is, onnan is. A tartózta tás pedig még a beszállás előtt sem akart szűnni. Maradjanak még — hangzott sokfélül a kérés. De indulni kellett. S a hajópadló végénél olyan emberek váltak el egymástól, akik együtt ünnepeltek s örökké tartó barátságot kö­töttek ezen a napsütéses má­jusi vasárnapon. j — nagy — Békegyűlés T örökszentmiklőson RÉG ÓHAJTOTT, IGAZI MÁJUSI reggel köszöntött vasárnap a szolnoki hajóki­kötőre. A felkelő nap sugarai hullámként törtek meg a ra­gyogó tisztára varázsolt „Er­csi” gőzös lassan himbálódzó fehér testén. A fedélzeten lá­zas sürgés-forgás. Utolsó si­mítások, mielőtt az utasok, a tiszakürti ünnepi napokra meghívott szovjet vendégek megérkeznek. Hatot kondult a toronyóra, amikor megcsörrentek a hor­gonyláncok és a béke és barátság hajója hullámokba fúrt orral elindult lefelé a Ti­szánj Alig hogy elült az indulás zaja, előkerült a harmonika és Tószeg alatt már kipirult arcú párok ropták a táncot. Jókedvű matrózok, fiatal szovjet férfiak és nők barát­koztak. Nem volt akadály a nyelvismeret hiánya sem. A ..kozákocska”, a párost áncos- felelgető. a csárdás, a válta­kozó — hol tüzes friss, hol an­dalító harmonikaszó — feles­legessé tette a beszédet. In­kább a szemek társalogtak. A szemek, melyekben a felsza­badult emberek optimista mo­solya, az egész emberiség ál­tal óhajtott béke vágya csil­logott. Hangulat, szín és ön­feledt gyönyörködés az éb­redő Tiszanart szépségeiben, a vízrevetődő korareggeli ár­nyak nem egy résztvevőben költői gondolatokat szültek, így keresztelődött el a Tisza is. Számtalan neve mellé egy újat kapott: — kis Volga. FÉLT1ZRE FORDULT AZ IDŐ. mire a hajó kikötött Tí- szakürtnél. A parton a foga­dóbizottság mellett vörös- nyakkendős úttörők, ünneplő­be öltözött emberek és a kun­szentmártoni munkásőr-zene- kar sorakozott Nem volt hi­vatalos köszöntő, de ennél sokkal kifejezőbbek voltak a kézfogások, a baráti üdvözlé­sek. Ismeretlen és mégis Isme­rős volt mindenki. Az úttörők, a pionírokkal, a komoly pa­rasztemberek . az éltesebb- korú katonákkal, a fiatalok pedig a táncoskedvű komszo- mol istákkal vonultak kart karba öltve a szép tiszakürti parkba. Ekkora itt már tőbbezer em­ber gyűlt össze. Az ízlésesen Vasárnap Törökszemtmikló- son a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága a népek ba­rátsága hónap keretében bé- kenagygy ülést rendezett. A békegyűlés szónoka dr. Bene Zoltán, országgyűlési képvi­selő volt. Beszédében foglal­kozott a béke jelentőségével és kihangsúlyozta a nemzet­közi békeharc fontosságát. A közelmúltak tapasztala alap­ján foglalkozott az atom- és hidrogénbomba-kí sértetek ve­szélyességévelj Rámutatott, hogy már jelenleg is évente többezer áldozata van e kí­sérleteknek. A békegyűlés második ré­szében a résztvevők négy küldöttet választottak a me­gyei békekonferenciára, illet­ve az V. magyar békekong­resszusra. A. TOLSZTOJ tűk. cSaiín mérned w /i ifi e l éc /úidfa TTmrnTnrmywrinmrwnmHTM'mHTrB 59. De talpa újra meg újra hátracsűszott a parketten — és az ajtó lassan kitárult. Tiklinszkij gyorsan előkapta hátsó zsebéből a revolverét — és abban a pillanatban a szoba közepére repült. Az ajtóban ott állt Jansen kapitány. Nedves ruha tapadt izmos testére. Egy pillanatig szembenézett Tik- limszikijjel. Aztán viharos lendülettel nekirontott, egész testével előredőlve, mintha el akarna vágódni a parket­ten. A Rollingnak szánt ökölcsapósok most a lengyelre zúdultak. Kettős ütést mért rá; az egyiket — kinyújtott baljával, amelyre törzsének egész súlya összpontosult — az orfa tövére, a másikat pedig, vállának egész lendü­letével jobbjával alulról az állkapcsára. Tiklinszkij nyik- kanás nélkül elterült a szőnyegen. Arca csupa seb és zuzódás volt; Jansen harmadik mozdulata az volt, hogy Madame Lamolle felé fordult. Minden izma remegett. — Parancsoljon, Madame Lamolle. — Jansen, minél gyorsabban a jachtra: — Parancsára, Madame Lamolle, a jachtra. Zoja — akárcsak az este a vendéglőben — a kapitány nyaika köré fonta karját. Nem csókolta meg, de száját csaknem a kapitány ajkához érintette, s így suttogta: — A harc még csak most kezdődött, Jansen. A leg­veszélyesebb része még hátra van, — Igenis, a legveszélyesebb része még hátra van. ,79. — Hajts, kocsis, hajts, ne sajnáld a lovakat .•:: Hall­gatom, Madame Lamolle..: Tehát... Miközben én a do­hányzóban vártam::? — Felmentem a szobámba Levettem a kalapot, leve­tettem a köpenyt... — Tudom. — Honnan tudja? Jansen keze megremegett Zoja háta mögött. Zoja gyengéd, becéző mozdulattal válaszolt. — Nem vettem észre, hogy a szekrényt, amely el­torlaszolta a szomszédos szobába nyíló ajtót, eltolták a helyéről. Éppen a tükörhöz akartam lépni, amikor ki­nyílt az ajtó és előttem állt — Rolling.:. De én bizo­nyosan tudtam, hogy tegnap még Párizsban volt. Azt is tudtam, hogy iszonyatosan fél repülőgépen utazni..: Ha tehát most mégis itt van, úgy ez azt jelenti, hogy valóban életbevágóan fontos ügy késztette erre az út­ra .:. Azóta már rájöttem, miiben sántikál:: De akkor egyszerre dühbe gurultam. Hogy nem restellt engem odacsábít a szállodáiba, csapdát állítani nekem.. > Már nem is tudom, mi mindent mondtam neki, de alaposan leszedtem róla a keresztvizet.;. ö befogta a fülét és el­távozott .:. — Lejött a dohányzóba és visszaküldött a Jachtra: *— No persze.,. micsoda ostoba liba vagyok én! És ez a sok ostobaság, a tánc, a bor.. -. Ügy bizony, ked­ves barátom, ha az ember harcolni akar, nem szabad ostobaságokkal foglalkoznia..: Néhány perc múlva visz- szatért. Azt mondtam neki: tisztázzuk a dolgokat.. s ő erre — olyan szemtelen hangon, amilyent sohasem mert megütni azelőtt, amikor velem beszélt, így felelt: „Né­kem nincs semmi tisztázni valóm, itt fog ülni ebben a szobában, amíg szabadon nem engedem”. a: akkor pofon vágtam.. ? ■— Nagyszerű! Micsoda nő maga! — kiáltott fel lel­kesein Jansen. — Nos hát, kedves barátom, ez volt a második osto­baság, amit elkövettem. De micsoda gyáva fickó az.: ! Négy pofont szó nélkül eltűrt.:. Ott állt remegő ajak­kal ..: Csak egyszer kísérelte meg, hogy lefogja a keze­met, de ezért drágán megfizetett: Végül pedig a harma­dik ostobaság az volt, hogy bőgni kezdtem.,,, —- Ö, a gazember, a gazember;,:! — Várjon csak, Jansen.;: Rolling irtózik a könnyek­től; valósággal rosszul lesz, ha sírni lát valakit... Szí­vesebben elviselt volna negyven pofont:.: Ekkor be­hívta a lengyelt, aki már ott állt az ajtó előtt. Már min­dent előre megbeszéltek. A lengyel leült a karosszékbe. Rolling felém fordult és azt mondta: „Ennek az ember­nek jogában áll, hogy végszükség esetén lőjön.” Ezzel eltávozott. Most a lengyelt kezdtem ostromolni. Egy óra múlva már a legapróbb részletekig tisztában voltam Rol­ling hitszegő tervével. Jansen, kedvesem, a boldogsá­gomról van szó.:: Ha maga nem segít, minden elveszett... Nógassa azt a kocsist, hajtson gyorsabban.. ( A hintó végigszáguldott a tengerparton, amely telje­sen kihalt volt ebben a késő éjszakai órában; majd megállt a gránitlépcsőnél, ahol az olajosam fénylő vízen vízen néhány csónak himbálódzott nyikorogva. Rövid idő múlva Jansen, karján a világ legdrágább hölgyével, Madame Lamolle-lal, nesztelenül felkapasz­kodott a hajófarról ledobott kötéihágcsóai az „Arizona” fedélzetére, 80, Csípős hajnali levegő ébresztette fel Rollingat. "A fe­délzet nedves volt. Az árbocokon már elsápadtak a fé­nyek. Az öbölre és a városra még árnyék borult, de a Vezúv felett gomolygó füst már rózsás színt öltött. Rolling egy darabig nézte az őrtüzeket és a hajók körvonalait. Aztán odalépett az őrhöz és ott álldogált inellette. Horkantott egyet. Felment a parancsnoki híd­ra. A parancsnoki fülkéből most kilépett Jansen, frissen, megmosakodva, elegánsan. Jó reggelt kívánt. Rolling megint csak horkantott — valamivel udvariasabban, mint az imént az őr előtt: Azután sokáig hallgatott, zakójának egyik gombját csavargatva. Régi rossz szokása volt ez, amelyről Zoja már nagy nehezen leszoktatta. De most nem törődött semmivel és senkivel. Ezenkívül az elkövetkező évadban minden bizonnyal divat lesz Párizsban a gombokat csa­varni. A divattervezők talán még különleges gombokat is eszeinek ki, amelyeket jól lehet csavargatni. Rolling most váratlanul ezzel a kérdéssel fordult Jansenhez: <— Felvetik a hullámok a vízfoefú lókat? ■— Ha nem kötöznek rájuk nehezéket —< felelte Jan­sen nyugodtan. — Azt kérdem: ha a tengeren valaki vízbeesik, el is süllyed? —■ Az is előfordul. Van, akit a hullámok sodornak a vízbe, van, aki egy vigyázatlan mozdulat vagy más bal­eset folytán merül el. Ez mind ebbe a kategóriába tarto­zik. A hatóságok rendszerint nem firtatják a dolgot. Rolling vállat vont. s— Csak ezt akartam tudni a vízbefúlókróL Most visszavonulok a kabinomba. Még egyszer figyelmeztetem, ha megérkezik a csónak, ne mondják meg, hogy itt va­gyok a hajón. Vegyék fel a jachtra az utasát és jelent- sék nekem. Ezzel eltávozott. Jansen is visszament fülkéjébe, ahol az összehúzott kék függöny mögött Zoja aludt a kapitány ágyában:-V, IFolytatása következik}

Next

/
Oldalképek
Tartalom