Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-13 / 112. szám

EILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI . £* SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA' IX, évfolyam, 112. szám. Ara 50 fillér /Jtloi vzá*nuhkból \; imtiiiiiittiitNmmNmimtmiHiiiHHiittfiMmiiHHimiHiiMmfttmHiHNHMmimmmi - • Orökkéiarló barátságot kötöttek m 7{Minted ieléltóMp. ii GAZDAROVAT 1958 május 13 kedd. NYILA T KOZ AT a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya küldöttségeinek tárgyalásairól 1958 május 9—12 között a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány meghívásá­ra a Lengyel Egyesült Mun­káspárt cs a Lengyel Népköz- társaság kormányának kül­döttsége baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A látogatás ideje alatt a két testvérpárt és a két kor­mány küldöttei között tár­gyalások folytak, amelyeken a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága cs a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány részé­ről résztvettek: Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, a küldöttség vezetői: Apró An­tal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány első elnökhelyettese, Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, ál- lamminisztcr, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, államminiszter, dr. Sik Endre külügyminisz­ter, Incze Jenő külkereskedel­mi miniszter. Katona János, a Magyar Népköztársaság lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a küldöttség tagjai. A tárgyalásokon jelen vol­tak: Szilágyi Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­I A nemzetközi helyzet Idő­szerű kérdéseiről folytatott eszmecsere eredményeként a két küldöttség a következő­ket állapítja meg: A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának alaptétele a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elve; ebből eredően a nemzetközi kapcso­latokban mutatkozó feszült­ség enyhítésére», a hideghá­ború okozta káros jelenségek kiküszöbölésére törekednek. Ennek megfelelően kölcsönös előnyök alapján, a szuvere­nitás és az egyenjogúság tisz­teletben tartása mellett a gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztése céljából együtt kívánnak működni minden országgal. E türekvésektől vezettetve mindkét fél teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak, a többi szocialita államnak és a világ békés erőinek a fegy­verkezési verseny megfékezé­sére és megszüntetésére, a népek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatai megte­remtésére irányuló kezdemé­nyezéseit és akcióit. A két küldöttség megálla­pítja, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a világ né­peinek biztonsága és együtt­működésük megerősítése fe­lé vezető úton komoly lépést jelentene, ha megvalósulhat­na a Szovjetunió kormánya-! ponti Bizottságának osztály- vezetője és Sebes István kül­ügyminiszterhelyettes. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság kormánya részéről a tárgya­lásokon résztvettek: Wladys- Iaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetői: Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, földművelés- ügyi miniszter, Félix Pisula élelmiszeripari és begyűjtési miniszter, Tadeusz Kropczy- nski külkereskedelmi minisz­terhelyettes, Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a küldöttség tagjai. A megbeszéléseken jelen voltak: Maria Wierna nagy­követ, a külügyminisztérium főigazgatója, Jozef Czesak, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága nemzetközi osztályának veze­tője. A szívélyes és baráti kör­ben lefolyt megbeszéléseken eszmecserét folytattak a je­lenlegi nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozga­lom legfontosabb kérdéseiről, valamint sokoldalúan megvi­tatták a Magyar Népköztár­saság és a Lengyel Népköz- saság kapcsolatainak fejlődé­sét. Az összes megtárgyalt kérdésben teljes egyetértés nyilvánult meg. nak az a kezdeményezése, — hogy felsőbb szinten értekez­letet hívjanak össze a fontos nemzetközi problémák meg­vizsgálására. E kezdeménye­zést mindkét fél a legtelje­sebb mértékben támogatja. Ugyanakkor úgy véli, hogy komolytalanok és felelőtle­nek bizonyos nyugati reak­ciós és imperialista erők pró­bálkozásai, hogy az értekez­let napirendjére kerüljenek az európai népi demokratikus országok társadalmi rendsze­rére vonatkozó kérdések, — amelyről ezen országok népei maguk döntöttek. Ilyen kér­dések felvetése az értekezle­ten beavatkozási kísérletet je­lentene ezen államok bel- ügyeibe, ami sértené szuve- rénitásukat és ellentétes len­ne az Egyesült Nemzetek alapokmányának elveivel. Abból kiindulva, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet kulcskérdése a fegyverkezési versenyben rejlő atomhábo- rus veszély elhárítása. Mind­két fél azt a nézetet vallja, hogy c cél gyors elérése ér­dekében szükséges első lépés az lenne, hogy beszüntessék az atom- és hidrogénfegyve­rekkel folytatott kísérleteket. Mindkét fél a legteljesebb mértékben támogatja a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak nagyjelentőségű határo­zatát a nukleáris fegyverek­kel folytatott kísérletek egy­oldalú beszüntetéséről. Ez a határozat a világ minden né­pében mély visszhangot vál­tott ki. Nemcsak bátor, hu­manizmussal áthatott' csele­kedet ez a kölcsönös bizalom légkörének megteremté­se, hanem — amennyi­ben az atomfegyverrel ren­delkező többi nagyhatalom is csatlakozik hozzá, — nagy fontosságú lépéssé válhat a nukleáris fegyverek teljes el­tiltására és megsemmisítésé­re irányuló megegyezés felé. A két küldöttség ugyanak­kor aggodalommal állapítja meg, hogy a legreakciósabb imperialista körök részéről, amelyek a fegyverkezési ver­seny fokozására törekednek és akadályokat gördítenek az enyhülés útjába, növekedik a nyomás a leszerelési meg­egyezés meghiúsítására. Európában különösen ve­szélyt jelent a Német Szövet­ségi Köztársaság hadseregé­nek atom- és rakétafegyve­rekkel történő felszerelése. A Bundestag-nak a Német Szö­vetségi Köztársaság atom­fegyverekkel való felszerelé­séről hozott határozata mély­séges aggodalommal tölti el mindazokat az európai népe­ket, amelyek már nem egy ízben estek a német militariz- mus áldozatául. Ez a határo­zat nemcsak a Németország­gal szomszédos népek, hanem valamennyi európai nép biz­tonságát veszélyezteti, annál is inkább, mert a Német Szö­vetségi Köztársaság olyan ál­lam, ahol nyíltan területi kö­veteléseket hangoztatnak és a revansista erők hivatalos tá­mogatásban részesülnek. A Bundestag súlyos következ­ményekkel fenyegető döntése *— a két küldöttség meggyő­ződése szerint — a nyugatné­metországi militarista és re­vansista erők aktivizálódásá­nak jele. Ez a döntés befe­jezett tényeket teremt, súlyo­san élezi az európai helyzetet, méghozzá olyan időszakban, amikor a Szovjetunió kezde­ményezésére a nagyhatalmak eszmecserét folytatnak a leg­felsőbb szinten tartandó ér­tekezlet összehívására és amikor a népek az egész vi­lágon egyre nagyobb mérték­ben támogatják a tárgyalások és a fegyverkezési verseny megszüntetése érdekében tett békekezdeményezéseket. Ilyen körülmények között mindkét fél teljes meggyőző­déssel hangsúlyozza mindazo­kat az előnyöket; amelyekkel a középeurópai atommentes övezet létesítésére vonatkozó lengyel javaslat megvalósítá­sa járhatna. Ezt a javaslatot valamennyi szocialista állam kezdettől fogva teljes mérték­ben támogatta, befolyásos nyugati körök kedvezően fo­gadták és az európai közvé­leménynek jelentős részében elénk visszhangra talált. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről a leghatározottabban támogat­ja a Lengyel Népköztársaság által javasolt atommentes övezet létesítését, mert az a véleménye, hogy ilyen övezet létrehozása Európa szívében lényegesen csökkentené az atomháború veszélyét és nagymértékben elősegítené Németország békés egyesülé­sét. A küldöttségek a szemben­álló katonai tömbök felszá­molására és azok kollektív biztonsági rendszerrel törté­nő helyettesítésére a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság által már nem egy ízben kinyilvánított óhaj megismétléseként kife­jezésre jutatták azon nézetü­ket, hogy amíg nem jön lét­re ilyen biztonsági rendszer, sőt a NATO kifejezetten a fegyverkezés fokozására és atom-rakéta — kilövőhelyek építésére törekszik, addig a kizárólag védelmi jellegű varsói szerződés a szocialista tábor állami biztonságának nélkülözhetetlen biztosítéka marad. A két küldöttség ugyanak­kor megállapodott abban, — hogy országaik lankadatla­nul folytatni fogják a feszült­ség további növekedésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseiket, különösen Európában, hogy ily módon elősegítsék az enyhülést és a további fegyverkezési ver­seny feltartóztatását. II. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt együttmű­ködésének alapja a marxiz­mus—leninizmus eszméje és a szocializmus építése mind­két országban. A tizenkét kommunista és munkáspárt moszkvai értekezletén elfo­gadott nyilatkozatban, vala­mint a békekiáltványban le­fektetett alpelveknek megfe­lelően mindkét párt továbbra is törekedni fog az együtt­működés elmélyítésére. A tárgyalások során a len­gyel fél megelégedéssel álla­pította meg a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak azo­kat a sikereit, amelyeket a belső és külső reakciós erők által okozott súlyos nehézsé­gek leküzdésében elért, — amely reakciós erők a múlt hibáit kihasználva ellenfor­radalmat robbantottak ki a magyar népi hatalom ellen. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak ezek a sikerei a magyarországi politikai és gazdasági helyzet stabilizáló­dásában, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt által vezetett, a szocializmus ügyé­hez hű társadalmi erők kon­szolidálódásában mutatkoz­nak meg. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a Lengyel Nép- köztársaság kormánya támo­gatja a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány programját, amely a dolgozó nép túlnyomó több­ségének aktív támogatásával biztosítja a szocialista rend­szer további építését Ma­gyarországon testvéri szövet­ségben a szocialista tábor összes országaival, Mindkét fél meggyőződése, hogy a szocialista táborhoz tartozó országoknak a prole- tárintemacionalizmus elveire támaszkodó, egysége és szo­lidaritása különösen nagyje­lentőségű a világbéke tartós­sá tétele szempontjábóL A szocializmust építő országok egysége és megbonthatatlan szövetsége a világ első és leg­hatalmasabb szocialista or­szágával, a Szovjetunióval, alapvető tényezője a szocia­lista országok közös bizton­ságának és függetlenségének. Mindkét párt erélyesen fel­lép a marxizmus — leniniz­mus alapelveit támadó revi- zionizmus ellen, amely a munkásmozgalmat fenyegető legfőbb veszély és követke­zetesen harcol a dogmatiz- mus és szektásság ellen, — amely régi elavult formák­hoz ragaszkodva a pártnak a tömegektől való elszakadásá­hoz vezet. Mind a revizioniz- mus, mind a dogmatizmus megkönnyíti a reakciós erők tevékenységét a szocializmus ellen. Mindkét küldöttség kifeje­zi azt a meggyőződését, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt további két­oldalú kapcsolatai, valamint a kommunista és munkáspár­tok közötti szükség szerinti többoldalú találkozók, a köl­csönös tájékoztatás és a ta­pasztalatok kicserélésének és elmélyítésének jelentős té­nyezői. III. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttsé­geinek tárgyalásaira olyan időszakban került sor, ami­kor közeledik a két ország közötti barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásá­nak 10. évfordulója. A két küldöttség, miután megálla­pította, hogy a szerződést az elmúlt tíz éves időszakban megfelelően teljesítették, — azon az állásponton van, hogy annak a továbbiakban is a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok sokoldalú fejlődését kell szol­gálnia. Mindkét küldöttség megál­lapítja, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Népköztársaság gazdasági kapcsolatai a fenti szerződés alapján ugyancsak megfele­lően fejlődtek, kölcsönösen hasznosnak bizonyultak és alapul szolgáltak a széles­körű együttműködésre és a kölcsönös segítségre. E kapcsolatok további fej­lesztése hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság gazdasági ere­jének növekedéséhez és lehe­tővé teszik a két testvéri or­szág dolgozó tömegei jólété­nek gyorsabb növelését. A népgazdaság fejlesztésé­nek egyik fontos eleme a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zötti árucsereforgalom állan­dó növekedése. Miután a két küldöttség megállapította az árucsereforgalom további nö­velésének lehetőségeit, helyes­nek tartja az ez év márciusá­ban megkötött, az 1959—1960- évekre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény kie­gészítéseként újabb pótjegy­zőkönyvek elkészítését, vala­mint az 1961—1965 évekre vo­natkozó, az alapvető árucik­kek kölcsönös szállítását clő­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás paraszt kormány elnöke irányzó kereskedelmi keret­szerződés még ez évben törté­nő aláírását. Mindkét küldöttség leszö­gezi, hogy a termelőerők fej­lesztését komoly mértékben befolyásolja az árucsereforga­lom növelése és a két ország népgazdaságainak különböző ágai közötti együttműködés. A küldöttségek megegyeztek, hogy a két ország kormányai a legközelebbi időben létrehoz­zák az állandó magyar—len­gyel gazdasági együttműkö­dési bizottságot, amelynek feladata a gazdasági és tudo­mányos-technikai együttmű­ködés kérdéseinek feldolgo­zása a népgazdaság számos te­rületén. A két küldöttség, kiindulva a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti áruforgalom növeke­désének tényéből, valamint fi- gyclembevéve a lengyel kikö­tők és a lengyel tengeri ke­reskedelmi flotta fejlődését, célszerűnek tartja a kölcsö­nösen előnyös tranzit-szállí - tási lehetőségeknek az eddi­gieknél nagyobb mértékű ki­használását. A felek megállapodtak ab­ban, hogy a kölcsönös kapcso­latok és együttműködés to­vábbfejlesztése céljából pol­gári-, családjogi és bűnügyi jegsegélyszerződést, szociál­politikai és társadalombiztosi tási egyzeményt, valamint konzuli egyezményt kötnek. A két ország párt- és kor mányküldöttsége kifejezi azt a meggyőződést, hogy a Len­gyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatása, az eredményes tárgyalások és a magyar dol­gozókkal történt személyes érintkezés jelentősen elmélyí­ti a magyar és lengyel nép közötti hagyományos barát­ságot, tovább szilárdítja a szocialista tábor egységét. Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Előadás a szocialista országok közötti kapcsolatokról A Szolnok megye! és városi Pártbizottság előadást rendez a szocialista országok közötti politikai, gazdasági es kulturális kapcsolatok jelentőségéről. Előadó: Tolna Ká­roly elvtárs. Az előadás május 16-án, pénteken délután fél ,5* iorakor a Megyei Tanács nagytermében lesz. Érdek­lődőket szívesen látunk. M ' ■ MSZMP Szoinok megyei _ Bizottsága, Ágit, prop. osztály i

Next

/
Oldalképek
Tartalom