Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-28 / 125. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. május 28. A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) és az atomháborús veszély elhárítására irányuló reálás lépéseket követelő népek érdekei vei. Az értekezlet résztvevői komöly aggodalommal látják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más gyarmati hatalmak kormányai szüntelenül igyekszenek beavatkozni az ázsiai és afrikai országok belügyeibe, arra törekszenek, hogy ezeknek az országoknak nyakára olyan, a néptől idegen rendszert és kormányt ültessenek, mely kész ismét kiszolgáltatni a gyarmatosítóknak a nemzeti függetlenség útjára nemrég rátért országokat. Abban, hogy Indonéziában, Algériában, Libanonban, Jemenben és Ománban dörögnek a fegyverek és hazafiak vére folyik, ugyanazok az imperialista körök a bűnösök, amelyeknek politikáját a NATO, a bagdadi paktum és a SEATO szervezetei folytatják, s amelyek, külső nyomással és a más államok belügyeibe való durva beavatkozással igyekeznek kezükbe kaparintani ezen országok természeti kincseit, s elfojtani az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Míg tavaly nyáron Szíria felett tornyosultak sötét felhők, most Libanon ellen irányulnak a veszélyes mesterkedések. Az Egyesült Államok — az arab népek által visszautasított — hírhedt Dulles—Eisenhower-doktrinára hivatkozva, ez alkalommal arra készül, hogy bevesse fegyveres erőit e nép ellen, amely csupán saját hazájának gazdája kíván lenni és meg akar szabadulni a külföldi diktátumtól. Helyénvaló felvetni a kérdést, ki jogosított fel bármely államot arra, hogy különféle doktrínákat erőszakoljon más országokra. Régen elmúltak azok az idők, amikor az erő és önkény mellőzhette a jogot, sőt, a jog mezébe öltözhetett. A Dulles—Eisenhower-doktrina nyilvánvaló célja a más államok ügyeibe való beavatkozás, s szerzői nem átallották nyíltan beszélni erről. Mindez az Egyesült Nemzetek Szervezetének szeme láttára történik, s az ENSZ-nek — úgy hisszük — reagálnia kellene azokra^ a cselekedetekre, amelyek beavatkozást jelentenek Kelet országainak belső életébe, mivel ez megszegése a nemzetközi jognak és elítéli az ENSZ alapokmánya is. Az ENSZ azonban — egyes nyugati hatalmak álláspontja következtében — továbbra is tétlen, és semmilyen intézkedést nem tesz, hogy megvédje Libanon és a többi olyan ország függetlenségét, amely az imperialisták cselszövéseinek célpontja. Az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban nemzetközi szervezetté és a békéért való harc hatásos eszközévé lehet, ha minden tagállamát nem saját szűk érdekei, hanem a békének és a népek biztonságának érdekei vezérlik; A varsói szerződésben résztvevő országok mindent elkövették és el fognak követni annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete sikeresen megoldhassa az alapokmányban kifejtett feladatokat. A varsói szerződés tagállamai meg vannak győződve arról, hogy a Kínai Népköztársaság megfosztása az Egyesült Nemzetek Szervezetében az őt megillető hely elfoglalásának lehetőségétől, komoly kárt okoz az ENSZ tevékenységének; Ugyanúgy, mély meggyőződésük, hogy a népi Kína részvétele az ENSZ tevékenységében hatalmas és pozitív jelentőségű lenne mind a távol-keleti béke, mind pedig a világbéke fenntartása szempontjából; Franciaország évek óta véres háborút folytat az algériai nép ellen, amely önrendelkezési jogáért és függetlenségéért harcol; Az algériai háború nemcsak szörnyű igazságtalanság a szabadságszereitő algériai néppel szemben, hanem a világ e térségében egyszersmind a nemzetközi súrlódások és konfliktusok veszélyes tűzfészkét is kialakítja; A NATO szervezői és a nyugati hatalmak hozzájuk csatlakozó tömbjei egyre fokozódó háborús előkészületeiket és más országok belügyeibe való beavatkozásukat „a nemzetközi kommunizmus veszélyének’“ hamis ürügyévé], próbálják leplezni. Akár a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről, a Libanon ügyeibe történő fegyveres beavatkozás előkészítéséről, amerikai rakétafelszereléseknek idegen országokban való elhelyezésér®, a katonai célú költségvetési kiadások növeléséről, az atom- és hidrogénbombával ellátott amerikai repülőgépek a Szovjetunió határai felé való irányításáról, vagy a nemzetközi kereskedelem korlátozásáról van szó, minden esetben, ezt az egyáltalán nem új fogást alkalmazzák. Ki ne emlékeznék rá, hogy a hitleri Németország és a kommunizmus _ „veszélye” elleni harc zászlaja alatt készítette elő a második világháborút. A múlt háborúban milliók és milliók fizettek életükkel azért, mert hittek a hazug propagandának; Fel sem tételezhető, hogy a népek ne vonták volna le e tragikus leckék tanulságait, és a saját tapasztalatukból meg ne tanulták volna, hogy felismerjék, honnét fenyeget valójában a háború veszélye. A varsói szerződés államainak és az ázsiai szocialista államoknak nincs és nem is lehet okuk rá, hogy más országokat megtámadjanak, és idegen földeket meghódítsanak. A Szovejtunió, a Kínai Nép- köztársaság, az egész szocialista tábor mérhetetlen földterületekkel és kimeríteheteti len természeti kincsekkel rendelkezik. — De a szocialista országok legfőbb kincse az ember, a kizsákmányolástól megszabadult és a társadalmi haladás útján járó népek kimeríthetetlen alkotó ereje. Ezekben az országokban nem lehet a lakosságnak olyan csoportja vagy rétege, amelynek a háború érdeke lenne, mert ezekben az országokban a hatalom a munkásoké és a parasztoké, akik minden háborúban a legnagyobb áldozatokat hozzák. A munkások és parasztok előteremtik maguknak az ösz- szes szükséges anyagi javakat, s a máséra nem áhítoznak. Országaink népei minden erejüket arra áldozzák, hogy megteremtsék az új társadalmi rendet, amely általános jólétet biztosít és a legteljesebben, sokoldalúan kibontakoztatja az ember szellemi képességeit. Ehhez mindenekelőtt szilárd és tartós békére van szükségük. Éppen ezért semmi nincs távolabb az igazságtól, mint az az állítás, hogy a szocialista országok bárkit is fenyegethetnek vagy másokra rá akarják erőszakolni életmódjukat. A varsói szerződés tagállamainak nincs mit félniök a nemzetközi feszültség enyhülésétől. Ezeket az államokat nem a „hidegháború” légköre, nem az a háborús lázáülapot egyesíti, amelyben a háborús készülődések hívei szeretnék tartani a világot, hanem egybekovácsolja őket az eszmék és a célok közössége az új, szocialista társadalom felépítésében és a népek közötti béke megszilárdításában. A nemzetközi helyzet megjavulásától azok félnek, akik nem akarják megkockáztatni, hogy elvesztik a fegyverkezési hajsza révén az adófizetők zsebéből kilopott mesébe illő profitjukat és akik síkraszállnak a katonai csoportosulások fenntartásáért, amelyeknek létezése teljesen indokolatlan és felesleges lenne, ha enyhülne a feszültség, növekednék az államok közötti bizalom és megszűnnék a hidegháború. A varsói szerződést aláíró országok határozottan elítélik azt az irányvonalat, amelyet a NATO-ban ennek az agresszív csoportosulásnak vezető államai követnek a nemzetközi helyzet kiélezése és az atomháború előkészítése végett. A varsói szerződést aláíró országok felhívják az Észak- Atlanti Szövetség országainak kormányait, hogy a jelenlegi felelősségteljes pillanatban ne engedjenek meg semmiféle lépést, amely ronthatná az amúgy is feszült helyzetet Európában és a világ egyes más részeiben. Ahhoz, hogy a háborús veszély ne növekedjék, hanem csökkenjen, hogy az államok viszonyában a gyanakvást és a bizalmatlanságot a bizalom és a hathatós együttműködés váltsa fel, mindenekelőtt tartózkodni kell az olyan cselekedetektől, mint az amerikai katonai légierő esztelen tevékenysége vagy mint a Nyugat-Német- ország atcmfelfegyverzésére irányuló határozat, amely kihívás valamennyi európai néppel szemben; Európa és Ázsia szocialista országai ismételten bebizonyították jóakaratukat és azt a törekvésüket, hogy a népek közötti béke megszilárdításáért együttműködjenek más államokkal. A varsói szerződés valamennyi részvevője többször egyoldalúan csökkentette fegyveres erőinek létszámát. 1955-től kezdve ez a csökkentés összesen 2 millió 477 ezer fő. Ennek megfelelően csökkentették fegyverzetüket, katonai-tech- niaki eszközeiket és honvédelmi kiadásaikat is. Az említett időszak alatt a Szovjetunió 2 millió 140 ezer fővel, a Lengyel Nóköztársaság 141 500 fővel, a Csehszlovák Köztársaság 44 ezer fővel, a Német Demokratikus Köztársaság 30 ezer fővel, a Román Népköztársaság 60 ezer fővel, a Bolgár Népköztársaság 18 ezer fővel, a Magyar Népköztársaság 35 ezer fővel, az Albán Népköztársaság. 9 ezer fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát; Senki sem tagadhatja, hogy azok az államok, amelyek ilyen nagy mértékben csökkentik fegyveres erőiket, nem háborúra, hanem békés együttműködésre készülnek. És megfordítva: ha egyes államok fokozottan fegyverkeznek, növelik fegyveres erőiket, akkor ez biztos jele annak, hogy ezek az államok vagy helyesebben azok, akik ez államok politikáját meghatározzák, nem a békére, hanem a háborúra gondolnak. Kialakul tehát az a helyzet, hogy a varsói szerződésiben részvevő államok fegyveres erőinek és fegyverkezési kiadásainak csökkentésére a NATO országai azzal válaszolnak, hogy növelik fegyveres erőik létszámát, emelik a katonai költségvetést, fokozzák a fegyverkezést. A NATO vezetői ezzel a politikával szeretnék megakadályozni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok békés együttélését biztosító megegyezés elérését, Tgy akarják a varsói szerződés államait belekényszeríteni a fegyverkezési hajszába, a hidegháborúba, hogy fékezzék a szocialista országok békés épitőmunkáját és népeik életszínvonalának emelését. Mindez arra kötelezi a népeket, hogy résen legyenek és még keményebben harcoljanak a háború előkészítésén dolgozó erők ellen. Az értekezlet résztvevői büszkék rá, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező három nagyhatalom közül éppen a varsói szerződés szervezetéhez tartozó állam, a Szovjetunió tett tanúságot mélységes humanizmusáról, amikor határozatot hozott az atom- és hidrogénfegyver valamennyi fajtájával folytatott kísérletek egyoldalú beszüntetéséről. Ez a történelmi jelentőségű nemes lépés utat nyit ahhoz, hogy az emberiség véglegesen megszabaduljon a pusztító atomháború veszélyétől. A Kínai Népköztársaság kormánya határozatot hozott, hogy kivonja a kínai önkénteseket Koreából, s ezt a határozatot gyors ütemben valóra is váltja. Az Egyesült Államok nem kis mértékben hozzájárulhatna a távol-keleti béke megszilárdításához, és a koreai kérdés rendezéséhez, ha követné a népi Kína példáját, és kivonná csapatait Dél-Koreából, s egyúttal felszámolná a koreai területen levő összes támaszpontjait. Az európai atomháború veszélyének elhárítására értékes, széles nemzetközi elismerésre talált kezdeményezést tett a Lengyel Népköztársaság kormánya, amikor javasolta, hogy Közép-Európában hozzanak létre olyan övezetet, amelyben nem gyártanak, nem tárolnak és nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és rakétafegyvereket. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának a német államszövetség létrehozására vonatkozó javaslata reális utat nyitott annak a rendellenes helyzetnek a felszámolására, hogy Németország 13 évvel a háború befejezése után még mindig kettéosztott. Az értekezleten képviselt országok kormányai kellő módon értékelik és teljes támogatásukról biztosítják ezt a javaslatot. A megérlelődött nemzetközi kérdések rendezése céljából, továbbá, hogy kielégítsék a népek általános követeléseit, amelyek intézkedéseket sürgetnek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború felszámolására — a Szovjetunió a többi szocialista országgal való tanácskozás után javasolta, hívják össze Kelet és Nyugat vezető államférfiainak legmaga- sabbszintű értekezletét. A varsói szerződés tagállamainak kormányai a jelenlegi helyzetben a csúcsértekezletet rendkívül fontos eszköznek tartják abból a szempontból, hogy az emberiséget megmentsék a háborús katasztrófától és a nemzetközi események fejlődését a béke megszilárdításának irányába fordítsák. Az értekezlet résztvevői megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a csúcsértekezletnek a szovjet fél által indítványozott napirendjén olyan kérdések szerepelnek, amelyeknek megoldásához adva vannak a reális előfeltételek s amelyeknek rendezése hozzájárulna a helyzet javulásához, az európai biztonság megszüárdításához és elősegítené a kölcsönös bizalmatlanság kiküszöbölését. Ezek a kérdések a következők: az atom- és hidrogénfegyver-kísér- letek haladéktalan beszüntetése; a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia lemondása a nukleáris fegyverek alkalmazásáról; atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezet létrehozása Közép- Európában; az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó, valamint a varsói szerződésben résztvevő államok közötti megnemtámadási szerződések megkötése; a Németország területén és más európai országokban tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentése; a váratlan támadás megakadályozásával kapcsolatos kérdésekről szóló egyezmény kidolgozása; a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítését célzó intézkedések; a háborús propaganda beszüntetése; a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésének útjai; a világűr katonai felhasználásának eltiltása, az idegen területeken levő külföldi katonai támaszpontok felszámolása és nemzetközi együttműködés a világűr tanulmányozásában ; a német békeszerződés megkötése; az országok közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztése. E kérdések között az első helyen az atom- és hidrogénfegyver-kísér letek beszüntetése áll. A kormányoknak, amelyek felelősek népeik sorsáért, nincs joguk ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a világ legkülönbözőbb országaiban élő tudósok ezreinek és ezrednek figyelmeztetését az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek végzetes hatásáról, valamint a nukleáris háború szörnyű következményeiről. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a tudósoknak a figyelmeztetését sem, akik kijelentik: ha továbbra is folytatódnak az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteik — mint ez eddig is történt —, akkor minden nemzedékben az emberek millióit sújtják majd örökletes betegségek. Az atom- és hidrogénfegyver-kísérle- tek haladéktalan beszüntetése megfelel minden nép vágyainak és reményeinek. A népeket nyugtalanítják e kísérletek súlyos következményei. Az idevágó megegyezés megállítaná a nukleáris fegyverek új, egyre pusztítóbb típusainak létrehozását. és hatalmas lépést jelentene az atom- fegyverkezési hajsza beszüntetéséhez vezető úton. Látnivaló, hogy a szovjet példa követésének elutasítása, az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek folytatása az Egyesült Államok és Anglia kormánya részéről, csak visszavetheti az emberiséget e sorsdöntő kérdésben a kiindulópontra, ■ az ezzel járó súlyos felelősség teljes egészében az Egyesült Államok és Anglia kormányát terhelné. Az értekezlet részvevői kijelentik, hogy az általuk képviselt országok népei, amelyeket az az elhatározás hat át, hogy minden eszközt felhasználnak a béke megszilárdítása, az új világméretű háborús tűzvész megakadályozása érdekében, érdekeltek abban, hogy az európai szárazföld közepén atom-, hidrogén- és rakétafegyverektől mentes övezetet hozzanak létre, amely magában foglalja mindkét német álamot — a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot — valamint Lengyelországot és Csehszlovákiát. Amikor az értekezlet részvevői támogatják a Lengyel Népköztársaságnak a nukleáris és rakétafegyverektől mentes övezet létrehozására vonatkozó javaslatát, nem keresnek maguknak semmiféle katonai fölényt. Ha összehasonlítjuk az atomfegyvermentes övezetbe tartozó államok területét, akkor kitűnik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és Lengyelország területe több mint kétszeresen múlja felül ezen övezet negyedik tagjának, Nyugat-Németországnak területét. Továbbá, a varsói szerződés ezen övezetbe tartozó állami lakosságának száma szintén felülmúlja azon állam lakosságának számát, amely az Észak-Atlanti Szövetség részéről tartozik ebbe az övezetbe. Ami a nukleáris fegyverek belföldi gyártását illeti, mint ismeretes, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem Csehszlovákia, 6em Lengyelország, sem pedig a Német Szövetségi Köztársaság nem gyártja ezt a fegyvert. Egyébként is a Német Szövetségi Köztársaság kormánya annak idején nemzetközi kötelezettséget vállalt, hogy ilyen fegyvert a jövőben nem fog gyártani. Mindez azt tanúsítja: teljesen alaptalan az a feltételezés, hogy az atomfegyvermentes övezet megteremtése valamilyen egyoldalú katonai előnyt jelentene a varsói szerződés országai számára a NATO-államok érdekeinek rovására. Ellenkezőleg, az európai a'om- fegyvermentes övezet államainak és a NATO tagállamoknak e javaslat érteimében olyan kölcsönös intézkedéseket kell tenniök az atomleszerelés területén, amelyek katonai jelentőségük szempontjából egészben véve egyenértékűek. Az értekezlet részvevői üdvözlik a Szovjetuniónak, a nukleáris fegyverre! rendelkező nagyhatalmak egyikének azt a készségét, hogy kötelezettséget vállaljon az atomfegyver-mentes övezet státusának tiszteletben tartására s az ebbe az övezetbe tartozó államok területét úgy tekintse, mint ahol nem alkalmazható atom-, hidrogén- és rakétafegyver. Sajnálatos, hogy egy nem európai hatalomnak, az Egyesült Államoknak a kormánya nemcsak sietve elutasította a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére vonatkozó javaslatot, hanem azt is lehetségesnek tartotta, hogy nyomást gyakorolva európai NATO-szö- vetségeseire, megnehezítse ennek a javaslatnak a csúcsértekezlet napirendjére tűzését és későbbi megvitatását. Pedig ez a kezdeményezés arra irányul, hogy a közép-európai^ feszültség enyhüljön, az atomháború közép-európai kirobbanásának valószínűsége csökkenjen. Értnek a kezdeményezésnek megvalósítása, mint részmegoldásra való törekvés, megköny- myítené az utat átfogóbb leszerelési egyezményekhez s ezzel elősegítené minden nép fő céljának elérését, az európai atomháború, s ezzel általában a háború veszélyének elhárítását. Meg kell állapítani, hogy ennek a kezdeményezésnek értelmét Nyugaton széles társadalmi rétegek és különböző politikai körök így is fogták fel. Egyes NATO-hatalmak vezető körei kijelentik ugyan, hogy sikeres tárgyalásokat óhajtanak folytatni, lényegében azonban mindent elkövetnek a csúcsértekezlet összehívásának megnehezítésére, sőt éppenséggel elzárkóznak az ilyen értekezlet megtartásától. E célból előráncigálják a kelet-európai országok helyzetének kiagyalt kérdését, azaz egy olyan kérdést, amely a valóságban nem is létezik. Az értekezlet résztvevői határozottan visszautasítják ennek a kérdésnek bármiféle megvitatását, mint szuverén államok belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozást, ami összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal és az ENSZ alapokmányával. Az értekezleten részvevő államok kijelentik hogy semmiféle beavatkozást nem engednek meg országaik belügyeibe, amelyeknek népei szilárdan és véglegesen a szocialista építés útjára léptek és eltökélt szándékuk, hogy minden kívülről jövő ármánykodással szemben megvédik népeik munkáját, biztonságukat. Ami azt a próbálkozást illeti, hogy Németország egyesítésének kérdését a csúcsértekezlet napirendjére tűzzék, az -ilyen próbálkozás csak azoknak kedvez, akik nem kívánják a csúcsértekezlet ösz- szehivását és nem kívánják annak eredményességét. (Folytatása a 3. oldálonj 4
