Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-28 / 125. szám
1988. május 28. STOLNOK MEGYEI KIPÍ A8 3 A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata , ? i' (Folytatás a 2. (Adatról.) • < ' A varsói szerződésben részvevő államok teljesen megértik a német népnek országa kettészakítottságának megszüntetésére irányuló törekvését, hívei Németország egysége visszaállításának, a béke- szerető demokratikus német állam létrehozásának. Ügy vétik azonban, hogy ezt a kérdést csupán maga a német nép oldhatja meg, mégpedig a jelenleg fennálló két német állam útján, s csak a két német állam közötti megegyezéssel, A német kérdés megoldásának nincs más útja. Más államok, bármilyen jogra is tartanak igényt, nem illetékesek arra, hogy e kérdést a német nép és a német népet képviselő kormányok — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai —* mellőzésével oldják meg. Az értekezlet részvevői teljesen osztják a szovjet kormánynak azt az álláspontját, hogy a csúcsértekezleten a német kérdésnek csupán azt a részét vitassák meg, amelynek megoldásáért a felelősség a négy nagyhatalomra hárul, nevezetesen a német békeszerződés kérdését. Mindkét német állam képviselőjének bevonása a békeszerződés előkészítésébe — ahogyan ezt a Szovjetunió javasolja — lehetővé tenné a német nép számára, hogy meglássa Németország jövőbeni fejlődésének világos távlatait, egyben lendületet adna azoknak az erőfeszítéseknek egyesítéséhez, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fejt ki a német nép nemzeti és állami egységének helyreállítására: A varsói szerződésben részvevő államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a csúcsértekezleten semleges államok is vegyenek részt, amelyeket nem kötnek katonai kötelezettségek az egymással szemben álló katonai csoportosulások egyikéhez sem, és amelyek bebizonyították hűségüket a béke és a nemzetközi együttműködés iránt. Az értekezlet részvevői sajnálattal kénytelenek megállapítani: a nyugati hatalmak nem támogatják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezleten semleges államok is részt vegyenek. Minthogy a nyugati hatalmak nem kívánnák széleskörű értekezletet, a varsói szerződés államainak kormányai a szükséges megegyezés elérése végett megengedhetőnek látják, hogy ne ragaszkodjanak az észak-atlanti paktum összes tagállama, valamint a varsói szerződést aláírt valamennyi állam képviselőjének az értekezleten való részvételéhez, s a jelenlegi szakaszban beleegyeznek szőkébb körű találkozóba azzal, hogy a tárgyalásokon az észak-atlanti paktum és a varsói szerződés részéről egyaránt három (négy) ország vegyen részt. Ezért a varsói szerződés országainak kormányai a varsói szerződést aláírt országok nevében meghatalmazzák a Szovjetuniót, a Lengyel Nép- köztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot (és a Román Népköztársaságot), hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű értekezleten. A jelen értekezlet részvevői egyhangúan arra a megállapításra jutottak, hogy a kialakult helyzet valamennyi államtól új erőfeszítéseket követel a nemzetközifeszültség enyhítése és korunk legfontosabb megoldatlan lsérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió és a varsói szerződést aláírt többi szocialista ország következetesen arra törekedett, hogy a nyugati hatalmakkal megegyezésre jusson a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. E célból nemcsak konkrét javaslatokat tettek, ha nem sok egyoldalú gyakorlati intézkedést is megvalósítottak. De az Egyesült Államok Anglia, Franciaország és az északatlanti paktumba tartozó más országok kormányai nem válaszoltak mindezekre a javaslatokra és tovább folytatják a hidegháború, valamint a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes növelésének politikáját. A nyugati hatalmak kihasználják azt, bogy az ENSZ leszerelési bizottságában és albizottságában többséggel rendelkeznek, s kitértek a becsületes, érdemi tárgyalások elől; 1957. augusztus 29-én olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a valóságban nemcsak, hogy nem irányultak az atom- és hidrogénfegyver betiltására, valamint az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, hanem szélesre tárták a kapukat a további fegyverkezési hajsza előtt. A nyugati hatalmak a közgyűlés legutóbbi ülésszakán ráerőltették e javaslatokat a közgyűlésre, és intézkedéseket tettek, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában továbbra is megmaradjon az ákaluk szervezett katonai tömbök részvevőinek túlereje; ezzel olyan helyzetet teremtettek az ENSZ leszerelési bizottságában, amely lehetetlenné teszi, hogy a leszerelési kérdések kedvező megoldására számíthassunk ebben a szervezetben. Ilyen körülmények között azokban a halaszthatatlan leszerelési kérdésekben, amelyekben már az adott szakaszon megvan a kölcsönösen elfogadható egyezmények lehetősége, a megoldás legkedvezőbb perspektíváját a kormányfők részvételével tartandó legmagasabb szintű értekezlet nyitja meg. A varsói sz.erződést aláírt államok kötelességüknek tekintik, hogy a nyugati hatalmakat a fesze'i'rfés útjának tény leges követésére bírják, s így elhárítsák az európai területen való katonai összeütközést, elkerüljék az új háború tragédiáját. A varsói szerződés tagállamainak képviselői azért gyűltek össze, hogy ne szavaikkal, hanem újabb konkrét tettekkel és javaslatokkal tanúsítsák őszinte törekvésüket az európai béke és biztonság megszilárdítására. Az értekezleten képviselt kormányokat áthatja az a kívánság, hogy kimozdítsák a holtpontról a leszerelés problémáját és fordulatot teremtsenek az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítása felé. Ezért határozatot fogadtak el, hogy a varsói szerződés tagjainak fegyveres erőit egyoldalúlag további 419 000 fővel csökkentik. Ennek megfelelően csökkentik fegyverzetüket, haditechnikájukat és katonai kiadásaikat is. Az értekezlet részvevői meghallgatták és megvitatták a szovjet kormánynak a Román Népköztársaság kormányával egyetértésben előterjesztett javaslatát, hogy vonják ki a Román Népköztársaság területéről a varsói szerződés érteiméiben ott-tartózkodó csapatokat. Az értekezlet részvevői helyeslik ezt a javaslatot és kifejezik azt a meggyőiződésüket, hogy ezt a tényt valamennyi nép úgy fogadja, mint a szocialista országok békeszereto politikájának újabb bizonyítását: A varsói szerződéi országainak kormányai kifejezik reményüket, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktmm más országai szintén lépéseket tesznek majd fegyveres erőik és fegyverzetük .csökkentésére, és így tettekkel bizonyítjuk be, hogy az európai béke és biztonság .megszilárdítását óhajtják. A NATO tagországok csatlakozása a szocialista országoknak a fegyveres erőket és a fegyverzetet csökkentő intézkedéseihez nemcsak elősegítené az európai országok közötti feszültség enyhítését és a fegyverkezési hajsza megszűntetését, hanem lehetővé tenné azt is, hegy az európai népek mentesüljenek a felduzzasztott katonai kötségvetésektől, amelyek az államók anyagi tartalékainak évről-évre mind nagyobb részét emésztik fel, s ezzel megnyitná a népek gazdasági és szellemi felvirágzásához vezető utat. i A varsói szerződés országai mindenfajta katonai blokk és csoportosulás felszámolásának a hívei, mivel ezek az államok közötti viszony kiéleződésére vezetnek, és a háborús összeütközés állandó veszélyét teremtik meg. Minthogy azonban a nyugati hatalmak nem akarják az általuk létrehozott katonai csoportosulásokat feloszlatni, hogy helyettük Európában, valamint a világ több más körzetében hatékony kollektív biztonsági rendszer jöhessen létre, az értekezlet részvevői szükségesnek látják megelőző intézkelések elfogadását a keletkező súrlódások csökkentésére, és annak megakadályozására, hogy a két legfőbb hatalmi csoportosulás ellentmondásai katonai konfliktussá váljanak. E célból javasolják, hogy a varsói szerződés és az észak-atlanti paktum tagországai kössenek megnemtámadási szerződést, amelynek alapjául a Következő kölcsönös kötelezettségek szolgálhatnának: 1. nem folyamodnak erő alkalmazásához egymás ellen és nem fenyegetik egymást erővel; 2. tartózkodnak egymás belügyeibe való mindenféle beavatkozástól; 3. a közöttük felvetődő valamennyi vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel, a megértés és igazságosság szellemében, az érdekelt felek tárgyalásai útján oldják meg; 4. tanácskoznak egymással, ha olyan helyzet alakul ki, amely veszélyeztetheti az európai békét. Az értekezleten kidolgozták a NATO tagállamok és a varsói szerződés országai . között megkötendő megnemtámadási szerződés tervezetét, amelyet — a határozat szerint — eljuttatnak a NATO tagállamok kormányaihoz; A varsói szerződésben részvevő államok felhívják a NATO-országokat; fogadják el a megnemtámadási szerződés megkötésére vonatkozó javaslatukat. A varsói szerződés tagállamainak az a meggyőződésük, hogyha a NATO-hatalmak végül is lehetőnek tartanák, hogy a varsói szerződés államaival megnemtámadási szerződést kössenek, akkor ez a .nemzetközi helyzet fejlődésében kezdetét jelentené annak a fordulatnak, amely a jelenleg katonai csoportosulások tagjaiként egymással szembenálló államok közötti bizalom és békés együttműködés felé vezetne. Hiszen mindenki előtt világos, hogy újabb háború csak e két csoportosulás közötti konfliktus következtében robbanhat ki. Másrészről, nem kevésbé világos az is. hogy ha a világ 23 hadiipari szempontból legfejlettebb államát magukba foglaló katonai csoportosuláspk mechanizmusát nem hozzák működésbe egymás elleni támadásra, akkor következésképpen, ilyen háború nem lesz. Ezenkívül a megnemtámadási kötelezettség hatékony visszatartó erő is. Az ilyen kötelezettség megszegése, ahogy a történelmi tapasztalatok bizonyítják, nemzetközileg elszigeteli az agresszort, megkönnyíti az agresszióval szembenálló erők tömörülését s ezzel megkönnyíti az agreszszor szétzúzását. Az értekezlet részvevői pozitív tényként említik meg, hogy a megnemtámadási szerződés gondolatát Anglia kormánya pozitívan elfogadta, mint azt Macmillan angol miniszterelnök nemrég kijelentette. A varsói szerződésben részvevő államok bármely időben készek kijelölni képviselőiket, hogy véleménycserét folytassanak az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak képviselőivel a megnemtámadási szerződés javaslatával összefüggő kérdésekről. Az ilyen 'Véleménycserét haladéktalanul, még a csúcsértekezlet előtt meg lehetne tartani. Ez megkönnyítené az említett értekezleten a megnemtámadási szerződésre vonatkozó végleges döntésit. A nemzetközi helyze olyan, hogy amikor új lépéseket teszünk a hidegháborús állapot megszüntetésére, a fegyveres erők csökkentése és a békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtése irányában, mindannyiuniknak józanságot, szocialista országaink biztonságáért érzett felelősséget kell tanúsítanunk. Nem lehet megengedni, hogy a szocialista országok népei csökkentsék éberségüket, hiszen a varsói szerződés államainak békeszerető erőfeszítései még mindig nem találnak visszhangra a NATO-országok kormányainál, amelyek folytatni igyekeznek a nemzetközi helyzet kiéleződését, a fegyverkezési hajszát. A jövőben is mindent meg kell tennünk, hogy ne alakuljanak ki olyan feltételek, amelyek között az erőpolitika hívei a szocialista államokkal szemben az erő alkalmazásához folyamodhatnának. Ez azt jelenti, hogy a varsói szerződés államai a nemzetközi feszültség rendezésére állhatatosan törekszenek, de a legcsekélyebb mértékben sem csökkentik gondoskodásukat népeik biztonságáról. Az erőpolitikára támaszkodó és a háború szélén zsonglőrködni próbáló országok kormányai tudják meg egyszer s mindenkorra, hogy a szocialista országok elleni háború csak az agresszor pusztulásához vezethet. Az értekezleten képviselt államok kijelentik: minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy lankadatlanul védelmezzék a békét és harcoljanak egy új háború megakadályozásáéit. Azt tartják, hogy a kormányoknak jelenleg nincs és nem is lehet halaszthatatlanabb és nemesebb feladata, mint a tartós béke megteremtése és a népek megszabadítása a pusztító nukleáris háború veszélyétől. Ügy vélik továbbá, hogy a kormányoknak a nemzetközi ügyekben nem abból kell kiindulndok, ami elválasztja, hanem ami közelebb hozza az országokat. Ez azért szükséges, hogy közös erőfeszítéssel biztosítsák Európa, következésképpen az egész világ békéjét. A háborúk nemegyszer zúdítottak már Európára nyomorúságot és pusztulást. Erről tanúskodnak az európai országok lerombolt városainak és falvainak mindmáig látható romjai. Erre emlékeztetnek a nyomorékká lett emberek milliói. Élénken élnek még az emlékezetben a második vi- lábháború tüzében elpusztult férfiak, asz- szonyok és gyermekek tízmilliói. Minden kormánynak az a kötelessége, hogy ne engedjen még újabb robbanást, mentse meg Európát és az emberiséget és egy új. ösz- szehasonlíthatatlanul súlyosabb tragédiától. Európa, amelynek területén évszázadok kultúrájának emlékei és hatalmas ipari gócpontok vannak, nem válhat többé harcmezővé. Európa a béke, a nyugalom és a biztonság övezete lehet, és azzá is kell válnia. A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg kell akadályozni. A népek egyesített erőfeszítéseivel meg lehet védeni, és meg lehet szilárdítani a békét. M. SHEHTJ a% Albán Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke A, JUGOV i * Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke V. SIROKY a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke J. CYRANKIEWICZ » Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KADAR j. a Magyar Népköztársaság államminisztere O. GROTEWOHL a Német Demokratikus Köztársaság Miniszter- tanácsának elnöke CHIVÜ STOIC A a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke v N. SZ. HRUSCSOV a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke Moszkva, 1958. május 24. II varsói szerződésben és az észak-atlanti szerződésben részt vevő államok megnemtámadási egyezménye TÉR VEZET Ä szerződő felek — egyfelől az 1955. május 14-én megkötött varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok, másfelől az 1949 április 4-én létrehozott észak- atlanti szerződésben részt vevő államok attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítsék az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában kifejtett céloknak és elveknek megvalósítását a nemzetközi kapcsolatokban; nagy fontosságot tulajdonítva annak a ténynek, hogy az államok között szükség van az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a meg nem támadás, a területi sérthetetlenség és az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása elveire épülő békés kapcsolatok és együttműködés fenntartására és fejlesztésére; attól a törekvéstől áthatva, hogy előmozdítsák a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok kapcsolataiban az általános bizalom légkörének megteremtését; úgy vélekedvén, hogy olyan feltételek között, amikor Európában egymással szemben álló két államcsoportosulás van, a nemzetközi helyzet megjavítása, a fegyverkezési verseny megszüntetése és az új háború veszélyének elhárítása szempontjából nagy jelentőségű, hogy e csoportosulások részvevői kölcsönösen kötelezettséget vállaljanak: a nemzetközi kapcsolatokban nem folyamodnak erő alkalmazásához, sem az erővel való fenyegetéshez, s ezért elhatározták, hogy megkötik e megnemtámadási egyezményt, s aláírására felhatalmazzák: a varsói szerződésben részt vevő Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Lengyel Népköztársaságot és a Csehszlovák Köztársaságot. Az Észak-Atlanti Szövetségben részt • 1. cikkely. A varsói szerződésben részt vevő államok, valamint az észak-atlanti szerződésben részt vevő államok megállapítják, hogy: az erőszak, vagy az erőszakkal való fényévé* alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban a nemzetközi jog — egyebek között az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya — tiltja, ezért ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy e tilalmat szigorúan betartják, s hogy egymás ellen sem közösen, sem egyenként fegyveres erő vagy erőszakkal való fenyegetés alkalmazásához nem folyamodnak. 2. cikkely. Minden vitás kérdés, amely egyrészt a varsói szerződésben részt vevő egy vagy több állam részéről, másrészt az északatlanti szerződésben részvevő egy vagy több állam részéről felmerülhet, csakis békés eszközökkel, az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének feltétlen betartása alapján, a kölcsönös megértés szellemében, az érdekelt felek közötti tárgyalások, valamint a nemzetközi vitás kérdések más — az ENSZ alapokmányában előírt — eszközök alkalmazásával kerül majd megoldásra. 3. cikkely. Ha olyan helyzet alakulna ki, amely Európa békéjét és biztonságát veszélyeztethetné, a jelen egyezményben részt vevő országok tanácskoznak egymással olyan közös intézkedések elfogadása és megvalósítása végett, amelyeket az ENSZ alapokmánya alapján a békés rendezés szempontjából megfelelőnek találnak. 4. cikkely. A felek a jelen egyezményt 25 éves időtartamra kötik. Az egyezmény az 1955, május 14-én megkötött varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben vészt vevő államok, valamint az 1949. április 4-én létrejött észak-atlanti szerződésben részt vevő államok kellően meghatalmazott képviselői által történt aláírása napján lép hatályba. Abban az esetben, ha az 1949. április 4-én létrejött észak-atlanti szerződés vagy az 1955. május 14-én megkötött varsói szerződés hatálya megszűnik, a jelen egyezmény érvényét veszti. 5. cikkely. Jelen egyezményt, melynek orosz, angol es francia szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtítkáiá- iiak adják át megőrzés végett. Az egyezmény megfelelő módon hitelesített másolatait az ENSZ főtitkára megküldi az egyezményt aláíró államok kormányainak Ennek igazolására alulírott meghatalmazottak jelen egyezményt aláírták és Pecsétjükkel látták el. Keli i i . | városban, 1958. év .
