Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-28 / 125. szám

VJLAQ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IX. évfolyam. 125. szám. , Ara 50 fillér 1958. május 28. szerda. ■ ............ —! ------'■ ■« • ■ - ­/) hai számúikból i I iimmmimiiniMiiMiiiiimiiiMmHiiimuHHiwiimiiniiiHmNimtmmiijniiHitmiuui DÉtTDÓBEN A társadalmi tulajdon ; gyarapítása és védelme | a dolgosó nép érdekeinek-1 védelme is Közlemény a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottságának üléséről Moszkva, május 26. (TASZSZ) A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös se* gélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága Moszkvában 1958, május 24-én ülést tartott. A politikai tanácskozó bizottság munkájában képvi­selői minőségben részt vett: az Albán Népköztársaság részéről: Méhmet Shehu miniszterelnök, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Behar Shtylla külügy­miniszter, Arii Hasko tábornagy, az Albán Népköztársa­ság hadseregének vezérkari főnöke; a Bolgár Népköztársaság részéről! Anton Jugov, a minisztertanács elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának első titkára, Karlo Lukanov külügyminiszter, Petr Pancsevszki hadsereg- tábornok, nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János ál- lamminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Sík Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Otto Grotewohl, a minisztertanács elnöke, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, Willi Stcph vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Bruno Leusch- ner, a minisztertanács elnökhelyettese, Otto Winzer kül­ügyminiszterhelyettes; a Lengyel Népköztársaság részéről: Józef Cyrahkie- vri.cz, a minisztertanács elnöke, Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Adam Ra- packi külügyminiszter, Marian Spychalski vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; a Román Népköztársaság részéről: Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke, Gheorghiu-Dej, a Román Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Emil Bodna- ras, az RNK Minisztertanácsának elnökhelyettese, Avram Bunaciu külügyminiszter, Leon tin Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ré­széről: N. Sz. Hruscsov, a minisztertanács elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. A. Gromiko külügyminiszter, R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió mar­saiba, honvédelmi miniszter; a Csehszlovák Köztársaság részéről: Viliam Siroky karmányelnök, Václav David külügyminiszter, Bcuhumir Lomsky vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Megfigyelői minőségben jelen volt a Kínai Népköz- társaság részéről Csen Jun, az államtanács elnökhelyet­tese, Li Fu-csun, az államtanács elnökhelyettese. Az üléseken Anton. Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elnökölt A tanácskozó bizottság ülésen véleménycsere folyt a Jelenlegi nemzetközi helyzetről a varsói szerződés har­madik cikkelyének megfelelően, amely szerint a szerző­désben részt vevő államok a közös érdekeiket érintő ösz- szes fontos nemzetközi kérdéseket megtanácskozzák egy­mással. A politikai tanácskozó bizottság megelégedéssel állapította meg. hogy mind a nemzetközi helyzet értéke­lését, mind pedig a békéért, a népek barátságáért vívott harc közös feladatait illetően, a szerződésben részt vevő országok teljesen egyetértenek. A politikai tanácskozó bizottság egyhangúlag elfogadta a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát; ezt a sajtó közli; A politikai tanácskozó bizottság meghallgatta I; Sz. Konyevnek, a Szovjetunió marsalljának a varsói szerző­désben részt vevő államok egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának beszámolóját a varsói szerződésben részt vevő országok fegyveres erőinek újabb csökkentéséről és arról, hogy a szovjet csapatokat kivonják a Román Nép- köztársaság területéről. Azonkívül, hogy a Szovjetunió — korábbi nyilatko­zata szerint — 1958-ban háromszázezer fővel tovább csök­kenti fegyveres erőinek létszámát, a varsói szerződésben részt vevő államok elhatározták, hogy fegyveres erőik korábban már végrehajtott jelentős csökkentésén kívül 1958-ban fegyveres erőik létszámát újólag csökkentik, összesen 119 ezer fővel, mégpedig: a Román Népköztár­saság 55 ezer, a Bolgár Népköztársaság 23 ezer, a Len­gyel Népköztársaság 20 ezer, a Csehszlovák Köztársaság 20 ezer, az Albán Népköztársaság ezer fővel. Ily módon a varsói szerződésben részt vevő országok 1958-ban ösz- szesen 419 ezer fővel csökkentik fegyveres erőik lét­számát. A politikai tanácskozó bizottság Jóváhagyta a Szov­jetunió kormányának a Román Népköztársaság kormá­nyával egyetértésben hozott javaslatát, hogy a Román Népköztársaság területéről hamarosan kivonja a varsói szerződés értelmében ott-tartózkodó szovjet csapatokat. A szovjet kormány a magyar kormánnyal kötött meg­egyezés szerint úgy határozott, hogy 1958-ban egy had­osztállyal tovább csökkenti a Magyarországon tartózkodó csapatok létszámát, ezt a hadosztályt kivonja Magyar- ország területéről; A politikai tanácskozó bizottság jóváhagyta a szov­jet kormánynak ezt az elhatározását. A varsói szerződésben részt vevő államok egyesített fegyveres erőinek tevékenységét illetően több szervezési kérdésben is született határozat; A politikai tanácskozó bizottság elhatározta, az észak­atlanti szerződés (NATO) tagállamainak javaslatot tesz, hogy a varsói szerződésben részt vevő államok és a NATO-tagállamok kössenek egymással megnemtámadási szerződést. Ennek a szerződésnek a tervezetét külön hoz­zák nyilvánossá gra. A varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága ülésének munkája megmutatta a szocialista országok teljes egységét, törhetetlen testvéri barátságát és együttműködését, valamint azt, hogy ezek az országok minden erejükkel a nemzetközi feszültség csökkentésére, az összes államok közötti kölcsönös biza­lom légkörének és az államok tevékeny együttműködésé­nek megteremtésére, a béke további megszilárdítására ■törekednek. 4 Május 24-én délután a Kremlben aláírták a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát. A nyilat­kozatot a varsói szerződésben részt vevő államok politi­kai tanácskozó bizottságának ugyancsak szombaton foly­tatott tanácskozásán fogadták el. A nyilatkozat aláírásánál a tanácskozás részvevőin kívül jelen voltak: a Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről Nguen Zuj Csín, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsá­gának titkára, Nguen Van Csan, Dang Viet Csau; a Kínai Népköztársaság részéről: Csen Jun, az állam­tanács elnökhelyettese és Li Fu-csun; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről: Kim ír, a minisztertanács elnökhelyettese, Ten ír Len; a Mongol Népköztársaság részéről: D. Damba, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, L. Cend, a minisztertanács elnökének első he­lyettese; a Szovjetunió részéről: A. B. Arisztov, L. I. Brezs- nyev, K. J. Vorosilov, N. G. Ignatov, A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata Az európai béke biztosításához, vala­mint az államok békés együttműködésé­hez fűződő érdekektől vezérelve, a varsói szerződés szervezetének e fő feladatához híven az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége kormányai 1958. május 24-re Moszkvába összehívták a varsói szerző­désben részvevő országok politikai ta­nácskozó bizottságának értekezletét, hogy megvizsgálják a kialakult nemzetközi helyzetet, s a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló új, közös intézkedéseket dolgozzanak ki. A Kínai Népköztársaság megfigyelő­jének részvételével lefolyt vélemény- csere megerősítette, hogy az értekezleten képviselt kormányok azanosan értékelik mind a nemzetközi helyzetet, mind pedig a béke megszilárdításának útjait; A világ helyzetet mind erősebben be­folyásolja a szocialista tábor országainak lankadatlan harca a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén ala­puló nemzetközi együttműködés fejleszté­séért, az államok vitás kérdéseinek tár­gyalások útján történő megoldásáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, va­lamint az atomháború veszélyének elhá­rításáért. Az értekezlet részvevői megelégedés­sel állapítják meg, hogy ma már nem­csak a szocialista országok küzdenek a béke megszilárdításáért, hanem az évszá­zados gyarmati függőségtől megszabadult ázsiai és afrikai országok többsége is. A béke mellett szállnak síkra Nyugat-Európa, Amerika és a többi világrész országainak néptömegei és befolyásos társadalmi kö­rei, a dolgozók követeléseivel számoló pár­tok és szakszervezetek, a tudomány és kultúra kiválóságai, egyházi személyek és különböző politikai nézeteket valló embe­rek. A semlegességi politikát folytató ál­lamok is kiveszik részüket a békeharcból; A nemzetközi események fejlődése újra és újra bebizonyítja, hogy a nyolc szocialista államnak három évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási varsói szerződése nemcsak megbízhatóan védelmezi bizton­ságukat és függetlenségüket, hanem a nyugati hatalmak katonai csoportosulásai­nak, és elsősorban az Észak-Atlanti Szö­vetségnek békeellenes tevékenységét fel­tartóztató hatalmas tényező is. A nyugati hatalmaknak, és elsősor­ban az Egyesült Államoknak azok a körei, amelyek szorosan égybekapcsolták politi­kájukat a „liidegháború”-val és a nem­zetközi feszültség fenntartásával, ma is arra törekszenek, hogy folytassák az erő­politikát, s meg akarják akadályozni, hogy a népek saját belátásuk szerint rendezzék be életüket. Ők a felelősek azért, hogy nem 6zűnik meg a fegyverkezési hajsza, amely különösen veszélyes jelleget ölt, mert fokozódik a tömegpusztító nukleáris fegyverek termelése és felhalmozása. A NATO-országok népeit a katonai kiadá­sok elviselhetetlenül nehéz terhe sújtja. E tömb tagállamainak katonai kiadásai még a NATO hivatalos adati szerint is, 1957-ben az 1950. év kiadásainak háromszo­rosára rúgtak. 1950—1957-ig a NATO or­szágai együttesen több mint 400 milliárd dollárt költöttek háborús előkészületekre. A NATO katonai szerveiben jelenleg új terveket dolgoznak ki, hogy növeljék a fegyveres erőket és katonai kiadásai­kat, sőt a NATO hadügyminiszterei ez év áprilisában tartott értekezletükön arról tárgyaltak, hogy megkétszerezik a NATO amerikai főparancsnokságának rendelke­zésére álló fegyveres erőket. Ismeretes továbbá: a NATO állandó tanácsa ez év május elsején határozatot hozott, hogy atomfegyverrel látja el az észak-atlanti tömb azon részvevőit, amelyek ma nem rendelkeznek atomfegyverrel. Több NATO-ország — Anglia, Franciaország, Olaszország, Törökország, stb. — kor­mánya a lakosság erélyes tiltakozása el­lenére az amerikaiak rendelkezésére bo­csátotta hazája területét, hogy ott atom­töltetű rakétakilövő pályákat és atom­fegyver-raktárakat létesítsenek. A háborús előkészületek különösen ve­szélyes jelleget öltenek a Német Szövet­ségi Köztársaságban, amelynek parla­mentje határozatban hatalmazta fel az NSZK kormányát a nyugatnémet fegyve­res erők atom- és rakétafegyverrel való felszerelésére. így tehát a legveszélyesebb fegyverfajták a militarista, revansista kö­rök kezébe kerülnek, amelyek más orszá­gokkal szemben területi követeléseket tá­masztanak. Az Egyesült Államok azzal, hogy tá­mogatja az NSZK felfegyverzésének poli­tikáját és vállalja az atom- és hidrogén- fegyverek szállítását Nyugat-Németország számára, ténylegesen olyan politika foly­tatására ösztönzi ezeket a köröket, amely veszélyes a békére és végzetes következ­ményekkel jár magára a német népre nézve; Ugyanakkor intézkedéseket tesz­nek arra, hogy Nyugat-Németországot be­vonják a legújabb fegyverfajták gyártá­sába és tökéletesítésébe. Ezt szolgálja az a nyilvánosságra hozott háromoldalú egyezmény, amelyet Franciaország, Olasz­ország és az NSZK kötött a. katonai ku­tatások és a fegyvertartás terén megvaló­sítandó együttműködésről. Ezek a háborús előkészületek magá­ban Nyugat-Németországban is komoly aggodalmat okoznak és $ nyugatnémet lakosság egyre növekvő ellenállásába üt­köznek. A jelenlegi helyzetet rendkívül veszé­lyes módon kiélezi az a békeidőben példa nélkül álló gyakorlat, hogy az amerikai légierő atom- és hidrogénbombával meg­rakott repülőgépei az északi sarkvidéken át a Szovjetunió felé repülnek. Mint is­meretes, a légitér ellenőrzésének ürügyén, atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai bombázó gépek cirkálnak sok nyugat-európai ország felett is. Az Egye­sült Államok kormányának ez az eljárása a nyílt provokáció határát súrolja, s ha ennek nem vetnek véget, az emberiség egyik napról a másikra a rakéta-és atom­háború pusztításának áldozatává válhat. Megelégedéssel kell megállapítani azt a körülményt, hogy a NATO egyes tagállamai — felismerve, hová vezet az atomháborús előkészületeknek és az atom- fegyver-zsonglőrködésnek az az irányzata, amelyet e csoportosulás vezető hatalmai követnek — józanabb álláspontot foglal­nak el, ami kétségkívül pozitív tényező a nemzetközi, különösen az európai feszült­ség enyhülése szempontjából. Ez a példa is azt mutatja, hogy jóllehet fennállnak az agresszív katonai csoportosulások és érvényesek azok a kötelezettségek, ame­lyeket kezdeményezőik e csoportosulá­sok többi részvevőjére erőszakoltak, van­nak még kiaknázatlan lehetőségek az európai helyzet enyítésére és a nemzetközi feszültség csökkentésére. A népeknek a háborús veszély csök­kenéséhez az atomfegyverkezési hajsza megszűnéséhez fűzött reményeire súiyos csapást mért az Egyesült Államok és Ang­lia kormánya azzal, hogy a Csendes-óceá­non újabb nukleáris kísérleti robbantáso­kat hajtott végre már azután, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette kísér­leteit s hidrogén- és atomfegyverek min­den fajtájával. E kísérleti robbantások mu­tatják, milyen kevéssé számol az Egye­sült Államok és Anglia kormánya az atomháborús előkészületek megszüntetését (Folytatása a 2. oldalon.) < i 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom