Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-24 / 122. szám
yiLAQ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SIÓ MEGYE! A M EGYET PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS iSft'PífA. IX. évfolyam. 122. szám. Ara 50 fillér Ohoi S&áti+UHUfí'ét’ » 1958. május 24. szombat A tsz is, az üzem is jól jár • • • 11 Jövő heti rádióműsor A társadalmi tulajdon gyarapítása és védelme a dolgozó nép érdekeinek védelme is A társadalmi tulajdon védelméről tanácskozott a megyei aktíva ülés Az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága, a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront megyei elnöksége 1958. május 23-án, délelőtt 9 órai kezdettel Szolnokon, a Szigligeti Színházban aktivaértekezletet tartott a társadalmi tulajdon fokozott védelem érdekében. Az aktivaiilésen Csáki István elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottsága másodtitkára tartott beszámolót. Az alábbiakban közöljük Csáki elvtárs beszámolójának rövidített szövegét. Tisztelt Aktivaütés! Kedves Elvtársak! Napjainkban egyik legfontosabb és legsürgősebb feladat az, hogy az üzemekben, vállalatodnál, állami gazdaságokban, gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, a kereskedelemben és másutt is, rendet teremtsünk a társadalmi tulajdon kezelése körül, véget vessünk a pazarlásnak, leleplezzük azokat, akik dézsmálják a dolgozó nép tulajdonát, lopnak, csalnak, sikkasztanak; hó- napról-hónapra tetemes kárt okoznak a népgazdaságnak — és a dolgozók tömegeire támaszkodva széles fronton bontakoztassuk ki a harcot az ilyen jelenségek és az dyen személyek ellen. Ezt a harcot nem most kezdjük. Ez a harc folyik azóta, hogy a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály a hatalom birtokosa lett, s a múlt társadalom uralkodó osztályától elvettük a gyárakat, üzemeket, bankokat, a közlekedési és híradó eszközöket ■— tehát amióta a politikai hatalom birtokában a dolgozó nép az anyagi javak tulajdonosa is lett. Nem most kezdjük ezt a harcot, de most újult erővel, az eddiginél sokkal nagyobb tömegek bevonásával kell azt folytatni. Szükség van erre azért, mert a másfél évvel ezelőtti ellenforradalmi eszmei zűrzavar erősen fellazította a még csak kibontakozóban lévő szocialista társadalmi erkölcsöt, s most a megvert ellenforradalmi erők — tőkések, kulákok, csendőrök és más volt kizsákmányolok, — a dolgozó nép vámszedői is a gazdasági kártevésre, a társadalmi tulajdon ellen összpontosítják még megmaradt erejüket. Másfél esztendővel az ellenforradalmi támadás leverése után, amikor a munkáshatalom szilárd, a szocializmus erői sokkal szervezeteb- bek, mint az ellenforradalom előtt voltak, amikor a munkáshatalom további szilárdításával együtt a szocialista építés nagyobb távlatú feladatainak megvalósítása került előtérbe; elérkezett annak is az. ideje, hogy politikai munkával és a rendelkezésünkre álló más nevelési eszközök igénybevételével a dolgozók széles tömegei előtt megmagyarázzuk a tulajdonban végbement változások és az új tulajdonforma — a társadalmi tulajdon — jelentőségét, annak gyarapításában és védelmében a munkások, parasztok, értelmiségiek személyes érdekeltségét; s ugynákkor élve népi demokratikus rendünk törvényes eszközeivel — szorítsuk vissza az ellenséget, akadályozzuk meg, hogy spekuláns, dologkerülő és ellenséges érzelmű egyének lopják, dészmálják mindazt, amit a dolgozók venejtékes munkával alkottak. Bízhatunk abban, hogy ez- irányú határozott és következetes intézkedéseink a dolgozó emberek többségének egyetértésével találkoznak, 8 abban is. hogy nap mint nap gyarapodni fog azoknak a tábora, akik a társadalmi tulajdon védelmezőinek soraiba állnak. Mutatja ezt az, hogy a forradalmi munkásparaszt kormány takarékos- sági felhívását a dolgozó emberek örömmel fogadták, — részt kémek, részt vállalnak a társadalmi tulajdon gyarapításáért és fokozott védelméért folyó harcból. Elvtársak! A felszabadulás óta eltelt 13 esztendő sikerei, eredményei között a legelsők közé tartozik, hogy a politikai hatalom meghódításával egvütt és annak következményeként változás következett be a tulajdonformákban is. A régi uralkodói, volt kizsákmányoló osztálytól elvettük a termelési eszközöket, s azokat a dolgozó nép tulajdonává tettük. Emellett a kisiparban és a mezőgazdaságban a régi, elavult kisüzemi termelés helyett is fokozatosan térünk át a kollektív tulajdonon alapuló termelésre. A felszabadulás előtt a tőtSlní és biztosítani — ellenkezőleg: az embereket, a kistulajdonosokat állandóan fenyegette az, hogy elvesztik amivel rendelkeznek, nincstelenné válnak. Az ettől való félelem és az ez ellen való védekezés töltötte be a kisiparosok, kisparasztok egész életét, s ez határozta meg egész gondolkodásmódjukat. Ez az „enyém” szó természetesen a kapitalizmus — „aki birja, marja” — elvének része, tartozéka, s az ebből fakadó szemlélet olyan tényező, amellyel nekünk népi demokratikus rendszerünk 13 éves fennállása idején s a szocialista építő munka során még hosszú évekig számolni kell. A munkáshatalom megteremtésével, a tőkés magántulajdon felszámolásával megteremtettük hazánkban a szocialista rend gazdasági alapját: a társadalmi tulajdont. A társadalmi tulajdon a mi népi demokratikus rendszerünkben amellett, hogy a hatalom gazdasági alapja — a dolgozó nép felemelkedósének, az anyagi és kulturális szükséglet— kielégítésének bázisa. A társadalmi tulajdon a munkásfiatalom kezében, tehát a dolgozó nép felemelkedése biztosításának eszköze, éppen ezért a társadalmi tulajdon gyarapítása és védelme társadalmi rendszerünk jogos önvédelmi harca, s egyben a dolgozó nép egyetemes érdekeinek a védelme is. Aki a társadalmi tulajdon ellen vét — akár úgy, hogy a rábízott területen nem teszi meg azokat az Intézkedéseket, amelyek a takarékosság elvének érvényesítése szempontjából szükségesek, s amelyekkel növelni lehet, gyarapítani lehet a társadalmi tulajdont; akár úgy, hogy elnézi a fegyelmezetlenséget, esetleg lopást, csalást, vagy maga is hozzányúl a társadalmi tulajdonhoz — a munkáshatalom gazdasági bázisát gyengíti, vét a szocialista erkölcs és vét a dolgozó nép érdekei éllen. A volt uralkodó osztály tagjai és kiszolgálói, a volt kizsákmányolok ezt tudatosan teszik. Nekik nem érdekük a népi rendszer, a munkáshatalom erősítése, s annak javainak gyarapítása. Vannak azonban esetek, amikor nem a volt kizsákmányoló osztályhoz tartozók közül kerül 3d az, aki hanyagul gazdálkodik, vagy éppen beszennyezi kezét, meglopja a dolgozó népet. Ez annak a következménye, hogy politikai és gazdasági téren elért eredmény, közte a tulajdonban végbement változás jelentősége még nem ment át teljesen mindenütt a dolgozók tudatába. Nevelő munkánk nem volt képes lépést tartani a politikai és gazdasági téren elért eredményekkel, s így még vannak dolgozó emberek is, akik saját érdekeiket elszakítják, sőt szembeállítják a dolgozók egészének érdekeivel, akiket még az „enyém” szűk egoista jelszava tart hatalma alatt. Ebben is változást kell és fogunk elérni. utján az állami ellátáshoz szükséges mezőgazdasági termékeket biztosítani. Köszönet és elismerés jár az ipar, a mezőgazdaság dolgozóinak, a termelés szervezőinek, irányítóinak az elért eredményekért. Bízunk abban, hogy az elért eredmények nem vezetnek megnyugváshoz, megelégedettséghez, mert a tennivaló, ami előttünk áll, nehéz és az eredmények dacára számos helyen súlyos mulasztás, helyenként nemtörődömség tapasztalható, úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés területén. Ezekre feltétlenül utalnunk kell mai aktíva-ülésünkön Is. Csáki István elvtárs ezután beszélt arról, hogy az elmaradást nem a beréndezések műszaki elavultsága okozza. A fő okok a vezetés hiányosságai, a párt- és tömegszervezetek munkájának gyönge- sége és nem utolsó sorban a felületes ellenőrzésben találhatók. Szinte mindenütt kifogásolható az anyaggazdálkodás, a gépek, berendezések karbantartása, stb. S mindez a pártszervezetek és a kommunista Igazgatók szeme előtt történik, mégsem hoznak következetes intézkedéseket. Hasonló problémák vannak a mezőgazdaságban is. Nem értük el a megfelelő eredményeket például a szarvasmarhatenyésztésben. Az állami A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívása óta számos területen előbbre jutottunk kés magántulajdon az uralkodó osztály kezében a kizsákmányolás, a dolgozók kiszipolyozásának eszköze, egyben a kapitalizmus rendszerének gazdasági alapja volt. Érthető, hogy a kapitalista társadalom a tőkés magántulajdont — mint gazdasági alapját — szentnek és sérthetetlennek nyilvánította, s az államhatalom teljes erejével, csendőreivel, bíróságaival, kasznáraival és hajcsá- raival, tűzzel és vassal védelmezte. Emellett az iskolák, a nevelőintézetek, társadalmi és egyházi szervezetek mind a magántulajdon sérthetetlenségét védték, annak feltétlen tiszteletben tartására nevelték és kényszerítették az embereket. A társadalom túlnyomó többségét kitevő nincstelenek, városi és falusi proletárok és kistulajdonosok a tőkés tulajdonnal szemben védtelenek voltak. A munkán alapuló személyes tulajdon sérthetetlenségét a kapitalista rend nem tudta garanA felelős posztokon dolgozó elvtársaink egyre több helyes intézkedést foganatosítanak. Az utóbbi időben a népi ellenőrzés, rendőrségi és ügyészségi szerveink a dolgozókra támaszkodva számos súlyos mulasztást és visszaélést derítettek fel megyénkben, gazdasági életünk különböző területein. Azonban egységes gazdasági életünk legfontosabb területeit átfogó olyan takarékossági mozgalom, amely félre dobná a pazarlókat, a tunya naplopókat; s olyan közvélemény, amely forróvá tenné a talajt a tolvajok, a sikkasztok talpa alatt, amely visszatartaná és visszaszorítaná a bűnözőket —• még nincs a megyében. Mindenképpen szükségesnek láttuk, hogy a politikai, állami és gazdasági élet felelős posztjain dolgozó elvtársainkat tanácskozásra hívjuk össze, feltárjuk előttük a helyzetet, megvitassuk a tennivalókat, s utána határozottan, következetesen dolgozva sürgősen változást érjünk el. Elvtársak! A társadalmi tulajdon gyarapításának egyik legdöntőbb területe a termelés. Mai értekezletünkön nincs lehetőség arra, hogy közvetlenül a termelést részletesen és behatóan tanulmányozzuk. De félreérthetetlenül meg kell mondanunk, hogy amikor mi a tüzet most a társadalmi tulajdon herdágazdaságok egy része nem tud még jelenleg sem megfelelő utánpótlást biztosítani magának, pedig más területek — főleg a tsz-ek — tenyészállattal való ellátása is feladatuk volna. Azért kell ezekről szólni, nehogy — miközben a társadalmi tulajdon védelméért harcot folytatunk, a termelés irányításában valahol is lazulás következzen be. És végső soron a takarékosság fő területe a termelés, a különböző erők gazdaságos fel- használása. ‘— Elvtársak, — folytatta beszédét Csáki elvtárs, — a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ez év márciusában felhívással fordult az orszáe lakosságához a takarékosság érdekében. A felhívás hangoztatja, hogy: „Legyen a takarékosság a szocializmus építésének általános módszere. Hassa át egész közéletünket, az egész társadalom és minden dolgozó gondolkodását és gazdálkodását a takarékosságra való törekvés. Takarékoskodjon ki-ki a maga posztján, a sajátjaként féltse, vigyázza és óvja a nép vagyonát mindannyiunk lávára.” Ezt a felhívást megelőzte a párt és a kormány részéről egy sor takarékossági intézkedés, többek között egy részletes. a népgazdaság főbb ágazataira kiterjedő takarékossági határozat. lói, a pazarlók, a csalók, a tolvajok ellen irányítjuk — nem kevésbé marasztaljuk el azokat sem, akiknek posztjukon olyan feladatuk van, hogy szervezzék, irányítsák a termelést, nap- ról-napra biztosítsák a termelékenység növekedését, s e feladatukat hanyagul, felületesen látják el. Miközben tehát ma főleg arról fogunk tárgyalni; hogyan fedjük fel és zárjuk el azokat a csatornákat, amelyeken a népgazdaság javaiból milliók csorognak el; — egy pillanatra sem terelődhet el figyelmünk a termelés irányítása, a termelékenység emeléséért folyó harc feladatairól. Az ellenforradalom óta eltelt idő alatt a termelés területén egyébként figyelemre méltó eredmények születtek a megyében. Az 1957 évi ipari termelési terveket a minisztériumi ipar 7.4 százalékkal túlteljesítette, ami 10.2 százalékkal volt magasabb az 1955 évi teljesítésnél. Az ezévi első negyedév tervét is teljesítettük, s ez bíztató alap ahhoz, hogy az egész évi terv teljesítésének megteremtsük a feltételeit. A mezőgazdaságban is többet termeltünk 1957-ben, mint eredetileg terveztük. Figyelemre méltó — és ez pártunk politikájának helyességét is igazolja, — hogy a begyűjtés eltörlése után is sikerült a felvásárlás Mi a helyzet a megyében s a takarékosság kérdésében? Megfelelő gondossággal bánnak a nyersanyaggal, — munkaerővel és az állam pénzével a ml területünkön? Induljunk ki abból, hogy az ipari termelés össz-költsé^ei- nek a mi megyénkben kétharmada anyagköltség. Vegyük ennek megfelelően két részre az ipar területén lehetőségeinket. Ha a termelésben a ráfordítási költségeket egy százalékkal csökkentjük, akkor az ipari termelésünket egy év alatt 5 millió 400 ezer forinttal tesszük olcsóbbá. S ha ezzel egyidőben gondos és takarékos munkával a fel- használásra kerülő anyagból egy százalékot megtakarítunk újabb 11 milliót takarítunk meg a népgazdaságnak. Ezekből az összegekből — tehát a ráfordítás terén és az anyagfelhasználás terén egy százalékos megtakarításból — közel 200 családi lakást lehetne felépíteni, örvendetes, hogy az üzemek jelentős részében megvizsgálta a pártszervezet, a szakszervezet a takarékos- sági lehetőségeket. Hasonlóan az állami gazdaságok többségében is. Megemlíthetjük példának a Héki Állami Gazdaságot, ahol vállalták, hogy az eredeti tervtől eltérően 1 millió 400 ezer forinttal csökkentik az évi termelési költséget. A takarékosság terén mutatkozó eredmények ellenére túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a lehetőségek közel sincsenek feltárva, s hogy igen nagy az az összeg, amely még a pazarlás, a gondatlan, nem egyszer felelőtlen gazdálkodás csatornáin szivárog el. László elvtáns, a megyei építőipari vállalat igazgatója, de főépítésvezetői is tudják, milyen nagymennyiségű cement megy évenként például tönkre a rossz tárolás, a gondatlan munka következtében, s mennyi drága, külföldről hozott faanyag, építőanyag megy veszendőbe. Azt is tudják, hogy azok a gépek, amelyeket a munkásosztály nagy erőfeszítések árán gyártott az építőipar számára, koránt sincsenek kihasználva, s nem egyet tett közülük használhatatlanná a gondatlanság. Sokszor elszomorító látvány egy-egy építkezés környéke, ahol ott állnak a gépek kihasználatlanul, téglacsomók össze-vissza dobálva, kirepedt cementes zsákok, elszórt cement, megszáradt, használhatatlanná vált mész, s mi minden megtalálható! Mindez nem olyan dolog, amin nem lehetne rövid időn belül változtatni. — Mindez abból következik, hogy azok a vezetők, akikre a vállalatnál anyag, pénz és emberek foglalkoztatása van bízva — sokszor mulasztanak. A megyei Tatarozó Vállalatra például közel 2 esztendő alatt többmillió forintot fizetett rá az állam a vezetés hibája és az ellenőrzés hiányosságai miatt. Jászberényben a Fémnyomó- és Lemez- árugyárban is felelőtlenül gazdálkodtak a nép vagyonával. Az állományon kívüliek béralapja cím alatt például valósággal szórták a pénzt, felrúgva az odavonatkozó rendeleteket. Egyik alkalommal olyan személynek, aki kb. 10 napig tartózkodott az (Folytatás a 2-ik oldalnnl
