Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-24 / 122. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NBPtrAP 1058. május 24A társadalmi tulajdon gyarapítása és védelme a dolgozó nép érdekeinek védelme is (Folytatás az első oldalról) összeg a rendeletek értelmében a napi 100 forintot nem üzemben, szakértői díj címén haladhatta volna meg. 13 és félezer forintot fizettek A rendelkezésre álló anyaki, holott az így kifizetett gok, eszközök, gépek és más termelő berendezések megóvása, védelme, tárolása körül megyeszerte sok hiba van Mi nem tudjuk például egyszerű mulasztásnak, feledé- kenységnek elfogadni azt, hogy Törökszentmiklóson 1954 óta szabadban tárolnak nagy mennyiségben kisgépeket, amelyeknek felületét már teljesen belepte a rozsda .éveken keresztül olyan gaz nőtt a telepen, hogy az teljesen beborította, benőtte már ezeket a gépeket. Hasonló jelenség megtalálható a gépállomásokon, állami gazdaságokban, esetleg azzal a különbséggel, hogy nem egyfolytában, négy éven keresztül állnak ott a gépek kezelés nélkül, mozdulatlanul, hanem egy télen át, s közben elsüly- lyednek a sárban, valósággal lerohadnak a gumiabroncsok és a farészek. Milliók és milliók mennek így évről-évre veszendőbe a közös javakból, a társadalom tulajdonából. Nincs mód arra, hogy üzemenként, termelési egységenként részletesen elemezzük a gazdálkodás helyzetét. De meg kell érteni minden üzem igazgatójátiak, a tanácsi vezetőknek és más területen dolgozó elvtársainknák: a takarékossági határozatról és a kormány felhívásáról nem. elég beszélni, nem elég azt beszámolóba belevenni, egyes részleteit jelszóként az üzem- b vagy hivatalban kiírni. A kormány takarékossági határozatának végrehajtása érdekében az iparban, mező- gazdasságban, az irányító- és ellenőrző szervekben nagyon is alapos, szívós mindennapi apró munka szükséges. Az szükséges, hogy valóban egész közéletünket, a társadalmunk minden dolgozójának gondolkodását áthassa a takarékosságra való törekvés, s nyomában milliók maradjanak meg, vagy kerüljenek vissza a népgazdaság vérkeringésébe és kerüljenek felhasználásra az ország, a dolgozó nép javára. Nyugtalanság és szüntelen harc kell ehhez. Ebben érdekéit mindenki az üzemben, hiszen a takarékos gazdálkodás elengedhetetlen tartozéka, alapja a nyereségrészesedésnek és érdekelt ebben egész társadalmunk. Tisztelt Aktívaülésl Elvtársak! Rátérek a társadalmi tulajdon védelmének azokra a kérdéseire, amelyek alapjaiban igen égetőek, sürgetóek, követelik a kommunisták, szervezett munkások, kiszis- ták, egész dolgozó társadalmunk egységes és határozott fellépését; a közös vagyon elherdálása, lopása, a sikkasztás, csalás és az azokat elkövetők elleni harcra. Feltétlen bíztató az eredmény, amióta e feladat előtérbe került. — Különösen bíztató, hogy a dolgozók maguk is sürgetik, hogy fogjuk le a tolvajok kezét, keményen lépjünk fel mindenütt az ilyen jelenségekkel'bemben. Bevezetőben már szóltunk arról, hogy az ellenség tudatosan igyekszik a társadalmi tulajdont széthúzni. Ebből személyesen is előnye származik, másrészt társadalmunk gazdasági alapját rombolja. De vannak proletár származásúak is, akik hozzányúlnak a társadalmi tulajdonhoz. Világosan kell látnunk, hogy a társadalmi tulajdon védelméért folyó harc egy része — és pedig nagyon fontos része — az osztályharcnak, melynek során közvetlenül küzdünk az egész életükben henyélésből élők, mások megkárosítására törekvők ellen, s küzdünk a régi világ szemlélete, az önzés ellen, amely a dolgozók nézeteiben is jelentkezik. Az említett eredmények ellenére is nekünk most rendkívül nagy erőfeszítésre és következetességre van szükségünk, hogy ezen a területen az eddiginél gyorsabban tudjunk előbbre menni. Éppen ezért szükséges, hogy ezt a kérdést részletesebben is elemezzük, Látnunk kell elvtársak, hogy az ellenforradalom alatt és közvetlen utána a társadalmi tulajdon herdálói ellen egy I Áz az állapot, ami ma a földművesszövetkezetek: területén tapasztalható — tűrhetetlen. A kunszentmártoni járásit néztük meg legutóbb, s kiderült: Mesterszálláson 125 ezer, Tiszaugon 100 ezer forint hiány van. Nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk meg, hogy a földművesszövetkezetek területén is vannak nagy számban derék, becsületes dolgozók, akik tiszta kézzel bánnak a rájuk bízott közvagyonnal, s akik semmi pénzért nem reszki- roznák becsületüket. Hadd említsük meg Karcag, Zagyvarékas, Jásizfelsőszent- györgy és más községek földmű vesszővé tkezeteit, ahol évek óta nem fordult elő visszaélés és nem is volt hiány. És vannak boltosok a megye minden területén, akiknek miég soha nem volt hiányuk, gondosan őrzik, vigyázzák a rájuk bízott nép- vagyont. Szerintünk a földművesszövetkezeti kereskedelemben a nagyszámú visszaélések azért vannak, mert a falusi kispolgári és burzsoá elemek mélyen benyomultak erre a területre, egyik-másik helyen szinte uralják a falu kereskedelmét, az oda küldött munkás, vagy paraszti származású dolgozókat igyekeznek lehetetlenné tenni, vagy azokat is behálózni. Annak ellenére, hogy a MÉSZÖV igyekszik a visszaéléseket megakadályozni, hegy újabban több járási központ is határozottabban lép fel az ilyen jelenségek ellen, számunkra egyáltalán nem megnyugtató a ME- SZÖV-nél néhány fontos beosztásban lévő ember hozzáállása a dologhoz. Boda elvtárs, a főkönyvelő például úgy véli, hogy náluk nincsen nagyobb baj, mert kevesebb a hiány, mint az országos átlag. Nem. így kell gondolkodni, mert ez a hiány is jelentős összeg. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az aktíva kérdezze meg Varga Illés elvtársat és a földművesszövetkezetek járási központjainak vezetőit; — mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy ez a rendkívül súlyos helyzet a földművesszövetkezeti kereskedelem terén megszűnjön, s megvédjük azoknak a derék földművesszövetkezeti vezetőknek és kereskedőknek is a becsületét, akik tiszta kézzel dolgoznak, de akiket sommásan, mint akik a földművesszövetkezeti kereskedelemben dolgoznak, egyik, vagy másik alkalommal — el kell, hogy ítéljünk. Miben látja a megyei vezetés a pazarlások, lopások, sikkasztások okait? 1. Olyan helyeken, ahol pénzt, anyagot kezelnek, vagy bizonyos területet ilyen szempontból ellenőriznek, még mindig jelentős számban vannak ellenséges érzelmű, büntetett, erkölcsi és politikai szempontból megbízhatatlan személyek. Ezek ha táljanak lehetőséget bűnös szándékuk valóraváltására, s ha valahol mégis ilyet elkövetnek, a törvény teljes szigorával le kell sújtani rájuk. Ebben a munkában a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek számíthatnak arra, hogy a kommunisták eleget tesznek megkülönböztetett feladataiknak, s mint mindenkor, e feladat végrehajtásában is az elsővonalban fognak küzdeni — maguk közül is kivetik azt, aki nem ennek szellemében cselekszik. Elvtársak, ebben a munkában rendkívül öntevékenységre van szükség. A társadalmi tulajdon védelmébe tartozik az iSs elvtár- sak, hogy most már végérvényesen le kell számolni a közpénzen szervezett dáridók- kal, eszem-iszomokkal. Elvtársak! Mióta a világ világ, mindig úgy volt, hogy aki mulatni akart, enni-inmi akart, ki kellett nyitni a pénztárcáját. Ennek most, a mi népi demokratikus rendszerünkben még inkább így kell lenni. Nem igaz az, ahogyan egyes termelőszövetkezeti vezetők, gazdasági vezetők beállítják, hogy a tagság, az emberek akarják a zenés vacsorát. S ők csak a tagság akaratát hajtják végre. Tulajdonképpen miért is kell, elvtársak, mindent megünnepelni? Hadd kérdezzem meg a turkevei elvtársaktól: hát olyan nagy esemény az, hogy május 18-án kihajtják a legelőre az állatokat? Hiszen ezt minden esztendőben így csinálták, mégis a következő szövegű meghívót kapta a megyei párt-végrehajtó bizottság a turkevei legeltetést bizottságtól: „A régi Tciverési hagyományokat felújítva* ezen alkalommal a bizottság birkapörköltből, szabad téren, bográcsban, pásztorosan főzve ebédet készít. A fenyves melletti központban az ebéd 12 órakor kezdődik, amelyre szeretettel meghívja az Elvtársat, Elvtársnőt.” Higgyék el elvtársak, semmivel sem lesz dúsabb a legelő attól* hogy esetleg néhány ember ott többet eszik, vagy iszik a kelleténél. Higgyék el* hogy az ilyen dolgok megbot- ránkoztatóak és a dolgozók is elítélik Van persze jónéhány ember a szövetkezetben, aki szívesen eljár az esze.m-iszom- ra, ilyen helyekre, de a többsége a szövetkezeti tagoknak nem számít ilyenre és elítéli ezt. Tisztelt Aktivaülés! Elvtár- sak! Lehet, hogy néhány elvtársnak most, a beszámoló során kellemetlen perceket okoztunk. Az igazság az, hogy a társadalmi tulajdon kezelése és védelme területén most meglévő jelenségek mind- annyiunknak nem perceket, hanem kellemetlen órákat és éjszakákat okoznak. Nehogy azt higgye valaki, hogy a most feltárt visszaélések, sikkasztások, csalások újak. Azt se higgye senki, hogy abszolút értelemben szaporodnak az ilyen jelenségek. Nem a mi szocialista rendünk velejárója ez. Ezek a jelenségek *— a lopás, sikkasztás, — a múlt rendszer erkölcsi maradványai. Ismétlem — nem is arról van szó, hogy ezek szaporodnának, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenforradalom a szemlélet, a felfogás területén is bizonyos értelemben élesztette* felújította a régit. Ami hiba van, nem a mi szocialista társadalmi rendszerünk szégyene. De az a tény, hogy mi itt őszintén feltárjuk a hibálíat, leleplezzük a bűnösöket, a mi társadalmi rendszerünk, a mi pártunk erejét mutatja, s ha következetesek leszünk, akkor ezek a jelenségek hamarosan meg fognak szűnni. Ebben a harcban minket támogatnak munkások, a dolgozó parasz tok, dolgozó népünk túlnyomó többsége — ezért lesz ez a harc feltétlenül sikeres. Csáki elvtárs beszámolóját vita követte, majd az aktiva- ülés résztvevői felhívást intéztek a megye dolgozóihoz. A felhívás szövegét vasárnapi lapunkban közöljük. á • • Ünnepélyesen megnyitották a budapesti Ipari Vásárt Akkor az volt a főfeladat, hogy kiverjük a fegyvert az ellenség kezéből, majd később feladattá vált, hogy kiszorítsuk az ellenséget azokból a pozíciókból, hadállásokból, amelyekbe átmenetileg az ellenforradalom előtt és alatt behatolt, s miután ezeket megvalósítottuk, miután Népköztársaságunk rendjét megszilárdítottuk — jutottunk el oda, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétők ellen is következetesebben tudjunk fellépni. Már több mint félesztendeje annak, hogy ezen a területen határozottabb eszközökkel igyekszünk a károkat megakadályozni. De őszintén szólva; még a legutóbbi időkben is derültek ki olyan súlyos, szerteágazó visszaélések, lopások, sikkasztások, amelyek igen nagy összegekkel károsították meg a népgazdaságot. A valamelyest megszigorított ellenőrzés több vállalatnál fedett fel ilyen visszaéléseket. A törökszentmiklósi Sütőipari Vállalatnál 150 ezer forintra tehető a kár, ami a főkönyvelő kezén folyt eL A Mezőgazdasági Gépjavítónál közel félmillió forint kár keletkezett hasonló módon. A felháborító, hogy ezek a sze-. mélyek a pártszervezetek és az igazgatók előtt folytatták, üzelmeiket s bár felügyeleti szerveiktől — gyakori ellenőrzést —1 kaptak, s mégsem tudták kideríteni, mikor még kisebb volt a kár. Vannak olyan esetek is, hogy mindenki tud a visszaélésről, csak épp az igazgató nem: Vannak hasonló jelenségek egyik-másik termelőszövetkezetben is. A nagyiváni Vörös Csillag néhány vezetője például úgy elit a szövetkezetben, mint valami földesúr. Ettek, ittak, mulatoztak — a szövetkezet számlájára. Hasonló a helyzet a tiszafüredi Búzakaláse és Hámán Kató Tsz-ben is. Mindezek mutatják, hogy még sok a visszaélés, s az ellenőrző bizottságok nem állnak hivatásuk magaslatán; Van a közéletünknek egy területe, amelyen 1957-ben igen kis előrehaladás van, s ez a kereskedelem, ezen belül pedig elsősorban a földművesszövetkezeti kereskedelem. Állami kereskedelem vonalán is van bőven tennivaló, ott is vannak még hibák és visszaélések. A kereskedelemben jó ideig nem volt elég erőnk közvetlen politikai harcot és adminisztrativ intézkedéseket foganatosítani szervezettekké tesszük a harcot, s visszaszorítjuk a bűnözőket. sadalmi tulajdon védelmében, s hogy e harcban a vezető beosztásban lévők és pártunk tagsága az első sarokban küzdjön. ; Olyan módon kell dolgoznunk, hogy a munkások, a dolgozók megértsék; miért kell takarékoskodni, menynyire gyorsítja népgazdaságunk fejlődését az, ha az anyaggal, idővel, eszközök-. Megkezdtük a társadalmi bírósagok létrehozását. A megyei párt-végrehajtó bizottság a Központi Bizottság határozatának és a kormány intézkedéseinek megfelelően részletes határozatot fogadott el a társadalmi tulajdon védelme kérdésében. A megyei párt-végrehajtó bizottság határozatában foglalt tennivalók alkalmasak arra, hogy végrehajtásuk során széles fronton támadásba lendüljünk a tár[ Pénteken reggel ünnepé- f ilyes külsőségek között meg- I< [nyílt a Budapesti Ipari Vá- L [sár. A megnyitásra érkező f [vendégeket Pongrácz Kál- a [mán, Budapest főváros ta- s ínács vb elnöke fogadta. j [ A megnyitó ünnepségen ti [megjelent Dobi István, a a [Magyar Népköztársaság El- é [nöki Tanácsának elnöke; dr. 1< íMünnich Ferenc* a magyar y lonaaaimi munkás-paraszt kormány elnöke; Biszku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány több minisztere, a politikai, a társadalmi, a gazdasági élet vezetői, a budapesti diplomáciai testületek számos vezetője és tagja, _ a tüzet most a földművesszövetkezeti kereskedelem vonalán tapasztalható visszaélések ellen kell iránvitani tehetik, ha néni néznek a körmükre, csalnak, lopnak. 2. Nem elég következetes, nem elég szervezett még a harcunk a társadalmi tulajdon védelme érdekében. Sokszor azok az emberek, akik erre különös joggal vannak felruházva, elnézik a hibákat, s úgy vélik, hogy a lopás, sikkasztás elleni harc a rendőrség és a bíróság dolga. Sőt előfordul, hogy menteni igyekeznek azokat, akik súlyos hibákat, visszaéléseket követtek el. Találkozunk szakszervezeti vezetőknél is olyan nézetekkel, hogy a társadalmi tulajdon védelme az adminisztratív módszerekkel harcolók dolga. Nagy tévedés! A szak- szervezetek akkor is a dolgozók érdekeit védik, amikor fellépnek az ellenséges elemekkel, tolvajokkal, huligánokkal szemben. Az egyes vezetők részéről tapasztalható liberális magatartás sem növeli a dolgozók aktivitását. Ellenkezőleg. Visszaszorítja a kezdeményezést, pedig a dolgozók támogatása, az ezerszemű ellenőrzés az, amely elől nem tud hosszabb ideig elbújni sem a felelőtlen, a hanyag ember, sem a tolvaj és sikkasztó. 3. Sok helyen a társadalmi tulajdon lopását lehetővé teszi, szinte elősegíti az, hogy fegyelmezetlenség, rendetlenség uralkodik; különösen állami gazdaságok üzemegységeire, termelőszövetkezeti központokra vonatkozik ez. 4. Több oldalról szerzett tapasztalat alapján, az ellenőrzés — elsősorban a járási, városi szinten működő ellenőrzés — nem elég hatékony, nem elég körültekintő. Az utóbbi időben a megyei szervektől kiküldött ellenőrzés számos olyan területen derített fel visszaélést, ahol előbb az alsóbb szervek már végeztek vizsgálatot. Nem mehetünk el szó nélkül az ilyen jelenségek mellett. Ellenőrizni nem annyit jelent, hogy megjelenünk valahol és felszínesen tájékozódunk a dolgok állásáról. Az ilyen ellenőrzés nem sokat ér elvtársak! Azok, akik visszaélést követnek el, értik annak a módját, hogyan tálalják a dolgokat az ellenőrzésre kötelezettek elé; értik, hogyan kell disznóságaikat elkendőzni. De a vezetőnek érteni kell, hogy a szép szavak mögött, a festett hamis kép mögött kikaparja a valóságot, megtudja az igazságot. Tisztelt Aktívaülésl Mint látják, a társadalmi tulajdon kezelése, gyarapítása és védelme területén igen sok visszaság van megyénkben. A Központi Bizottság határozatainak, a kormány takarékossági határozatának és felhívásának végrehajtása területén az eredmények aránylag még kicsik. A megyei párt-végrehajtó bizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa is, az utóbbi időben megtárgyalták az ezirányú tennivalókat. Néhány olyan intézkedést is foganatosítottunk a megyében. kel a jó gazda módjára bánnak, — megértsék a dolgozók, hogy a felelőtlenség, a hanyagság, a pazarlás, a lopás, a sikkasztás társadalmunk alapjait gyengíti, nemcsak az elherdált, ellopott javak értékéig, hanem azon túl, rendkívül súlyos az az erkölcsi, politikai kár, amit egy-egy ilyen jelenség — lopás, vagy sikkasztás — okoz. A megyei párt-végrehajtó bizottság a párttagság egészét hívta harcba a feladat megoldására és kötelezte a kommunista gazdasági vezetőket, tömegszervezeti vezetőket olyan alapos, az üzem, gépállomás, állami gazdaság, termelőszövetkezet egész gazdasági tevékenységét átfogó takarékossági program kidolgozására és megvalósítására, amely az adott terület sajátosságaiból indul ki, s amelynek végrehajtását a párt egész erejével, a szakszervezetek, a tömegszervezetek egész tagságukkal, a KISZ az ifjúság tömegeivel segíti, támogatja, amely szintén mindennapi programot ad ezeknek a szerveknek is. Ég ami a társadalmi tulajdon védelmét, a sikkasztási, lopás elleni harcot illeti, a megyei párt-végrehajtó bizottság, az állami, tömegszervezeti, gazdasági szervek megyei vezetése a leghatározottabban fog fellépni minden olyan ügyben és mindenkivel szemben — funkciójára, érmeire és beosztására való tekintet nélkül — ahol és akiknél, akár hanyagságból, akár tudatosan a szocialista társadalom erkölcsét sértő mulasztás, vagy visszaélés fordul elő. Nem tűrhetjük elvtársak, hogy ellenséges szándékú egyének, naplopók, a földművesszövetkezeti kereskedelembe benyomult kispolgári és osztályidegen személyek a dolgozó nép rovására évről-évre szinte sarcot szedjenek tőlünk, milliókat raboljanak el a közös javakból. Ezekre a milliókra rendkívül nagy szükség van a szocialista építés területén, a dolgozók életszínvonalának emelése, a beruházások területén. Olyan légkört kell teremteni, hogy az ilyen emberek ne ta-
