Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

Dolgozó népünk valőraváltotta , amiért legjobbjai a Magyar Tanácsköztársaság zászlaja alatt küzdöttek ^ r v — Díszünnepség a Szigligeti Színházban — Csütörtökön este hét órakor kezdődött a díszünnep­ség Szolnokon a Szigligeti Színházban hazánk felszabadu­lása évfordulójának előestéjén. Mikor az ünnepi ruhába öltözött közönség elfoglalta helyét a sorokban, páholyok­ban, felgördült a függöny. A színpadon az ünnepség elnökségében helyet foglal­tak párt, állami és gazdasági életünk vezetői, tömegszerve­zeti vezetők, munkások, idősek és fiatalok, szovjet és ma­gyar katonatisztek. A magyar és szovjet himnusz elhangzása és Oláh György elvtárs megnyitó szavai után Csáki István elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának másodtitkára mondott ünnepi beszédet. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszédből részleteket közlünk: Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Tizenharrnadszor köszön­tött ránk a tavasz azóta, — hogy a dicsőséges szovjet hadsereg katonái kiűzték ha­zánk földjéről a hitleri fa­siszta hadsereg maradvá- 5 nyait, s velük együtt Horthy, Szálasi hazaáruló bandáit. A szovjet hadsereg győzelmé­nek eredményeként 13 esz­tendővel ezelőtt hazánk — 400 éves véres és kilátásta­lan harc után — újra vissza­nyerte függetlenségét és a régi úri világ bukásával új élet köszöntött a dolgozó népre. A felszabadulás időszaká­ban az ország romokban he­vert. Négyévi esztelen hábo­rúzás és a német megszállás kiszipolyozta as ország gaz­dasági erejét, s a vert ellen­ség utóvédharcokban fosz­totta ki, perzselte fel, amire még volt ideje. A gőzmozdo­nyoknak 69, a vasúti teher­kocsiknak 86 százalékát pusztították el, vagy vitték nyugatra. De elvittek 53 900 gépkocsit; folyatni hajópar­kunkat szinte teljes egészé­ben, továbbá 415 gyár felsze­relését, 605 ezer szarvasmar­hát és sok minden mást. Rom, éhség, pusztulás — ez maradt a visszavonulók mögött. A háború áldozatai­nak száma elérte a 600 ezret. Alig volt család az ország­ban, ahol ne sirattak volna valakit. És ebben a nehéz helyzet­ben új reménység csillant új erő jelentkezett. A szov­jet hadsereg mint felszaba­dító erő; a nemzetközi prole­tariátus nagy felszabadító hadserege lépett hazánk föld­jére, s miközben elkergette a nagybirtokosokat, nagytőké­seket — megnyitotta a lehe­tőséget a dolgozó milliók al­kotó erejének kibontakozá­sához. Munkások százezrei, akiket mérhetetlen nyomorú­ságban tartott a horthy- fasizmus uralma, a „három­millió koldus'', akik felett a néhány ezer földbirtokos csendőrök és kasznárok se­regével zsarnokoskodott, ér­telmiségiek, akiket szolgává tett, sokszor munkanélküli­ségre kárhoztatott a regi rend — egész dolgozó né­pünk kiegyenesítette dere­kát. A Kommunista Párt hí­vó szavára munkához látott, hogy eltakarítsa a romokat, begyógyítsa a sebeket, fel­építse saját szabad és függet­len hazáját; — valóraváltsa mindazt, amiért a hon leg­jobbjainak évszázadokon át verejtéke és vére hullott. így született a magyar sza­badság tizenhárom esztendő­vel ezelőtt! A városok és falvak hatá­rában új sírhantok ezrei domborultak: a szabadsá­got hozó szovjet hadsereg harcosainak sírhantjai, — akik a legdrágábbat: éle­tüket adták a magyar nép felszabadulásáért. — így lett április 4-e dolgozó né­pünk nagy nemzeti ünne­pe. Az idén különös gonddal és szeretettel készülünk erre az évfordulóra. Különös fényt és melegséget ad évfordulónk­nak az, hogy a másfél év előtti ellenforadalmi támadás után, — melynek leve­réséhez ismét a Szovjet­unió hadserege nyújtott segít­séget — népköztársaságunk szilárd, az ellenforradalom ütötte sebek jórészét begyó­gyítottuk, s a legutóbbi egy esztendő a szocialista építés terén újabb sikereket hozott dolgozó népünk javára. A ma­gyar munkások, parasztok, ér­telmiségiek tíz- és százezrei ma .szabadságunk születésé­nek 13. évfordulóján — más­fél esztendővel a nyugati imperialisták által szervezett és támogatott ellenforradalmi támadás leverése után — még inkább látják, mennyire rat, a földet és az addig meg­szerzett jogot visszavegye a dolgozóktól. Erre azonban már nem volt elég ideje, bár mögötte állt az egész nyugati világ uralkodó osztálya. Az erő a magyar dolgozók olda­lán volt. Nagyobb erőnek a proletár nemzetköziség, a szo­cializmust építő országok testvéri közössége bizonyult. És ez az erő elűzte a halálos veszedelemmel fenyegető el­lenforradalmi támadást. Elvtársak! Felszabadulásunk ünnepén nyíltan és messzehan gzóan kijelentjük dolgozó népünk szine előtt, hogy az eltelt 13 esztendő verejtékekkel kivívott eredményeire büsz­kék vagyunk. Ez a tizenhárom esztendős harc olyan változást hozott dolgozó népünk életében, ami­lyet századok sem voltak az­előtt képesek hozni. Voltak hibák, amelyeket különösen 1951 után az építés, az alko­tás hevében elkövettünk, de tény az, hogy hazánkban a dolgozó parasztsággal szövet­séges munkásosztály van ha­talmon; tény az, hogy 1945- ben eldöntöttük a paraszt­ságnak 400 éve folyó nagy perét a földért, melynek so­rán 642.341 család 3,259.000 kát, hold földnek lett tulaj­donosa és mindörökre fel­számoltuk a „három millió koldus’“ rongyos seregét; tény az, hogy megtörtük a városi és a falusi burzsoázia erejét. a munkás a gyárban nem szolga többé, hanem tulajdonos, s a nem­zeti jövedelem növekedésé­nek üteme hatszorosa a fel­szabadulás előttinek. Nagyon sokat mondó té­nyek ezek, elvtársak! Hason­lítsuk csak össze a régi és új államgépezetet: Horthy parlamentjét a mai ország­gyűléssel, a tanácsházát a fő- jegyzőséggd és főispáni hi­vatallal. Horthy parlamentjének 245 tagja volt, amelyből 11 em­ber nem volt földbirtokos, gyáros, bankár, főpap vagy más magasrangú, de minden esetben dúsgazdag tisztviselő. A többi mind az volt. Ki­nek az érdekeit tartotta szem eiott ez a parlament? —Sem­mi esetre sem a munkásokét, parasztokét! A 11 nem föld- birtokosból 10 munkásként szerepelt a Horthy parla­ment statisztikájában. De mi­lyen munkások voltak ezek? — A kapitalizmus morzsáin nevelt munkásáruló arisztok­rácia; peyer-károlyok, buchin- ger-manók. kéthly-annák és hasonszőrűek. A mi országgyűlésünk va­lójában „a dolgozó nép okos gyülekezete“’. 298 képviselő­ből 132 munkás, 92 dolgozó paraszt, a többi mérnök, or­vos, újságíró, pedagógus, ka­tonatiszt, vagy tisztviselő, de egytől egyig dolgozó ember. Történelmi sorsfordulónk 1945 tavasza, a szovjet had­sereg győzelme nyitotta meg az utat ahhoz is, hogy ezek az emberek, a mi küldötteink belüljenek az országház ter­mei be^ Tizenhárom évi munkánk gyümölcsének méltatása után, jelenlegi életszínvonalunkról szólva Csáki István így foly­tatta: Ma Magyarországon a fő­városban éppen úgy, mint a legeldugottabb falvak­ban a munkalehetőségek és kereseti lehetőségek olya­nok, hogy tisztességes munka után az alapvető élelmezési cik­kekből mindenki szükséglete szerint vásárolhat és fogyaszt­hat. Sok minden bizonyítja ezt. Például a lisztfogyasztás az 1938, évi egy főre eső 134 kg-ról 150 kg fölé emelke­dett; a cukorfogyasztás ma háromszorosa a félszabadulás előttinek. 1957-ben ezekből a cikkekből a fogyasztás nem nőtt, pedig közben fizetés- emelés volt, tehát a lakosság­nak a jövedelme nagyobb lett. 1957-ben viszont rend­kívül megnőtt a kereslet más olyan közszükségleti cikkek iránt, amire a felszabadulás előtt a dolgozók sokszor gon­dolni sem mertek. Fényezett és más bútorból például a je­lentkező igényt nem tudjuk és a közeljövőben sem le­szünk képesek kielégíteni, pe­dig 1957-ben 21,981.000 forint értékű bútort adtak el keres­kedelmi szerveink a megyé­ben. A drágább kályhákból másfélszer, motorkerékpárból 20 százalékkal, mosógépből háromszor annyit, pamutszö­vetből 22.8, kötöttáruból 42 százalékkal többet adtunk el a megye lakoságának, mint az előző esztendőben. Ez nem fejez ki mindent. Tudjuk, hogy az életszínvonal alakulását nemcsak a bérek mennyisége, nagysága s a la­kosság vásárlóképessége adja. Nálunk, a mi rendszerünkben, ahol a pártnak, az államnak egyaránt legfőbb törekvése a do gozók anyagi körülményeinek jólétének emelése — sok olyan közvetett jutta­tás van közbeiktatva, amit nem kapnak mindenkor, min­den időben, főleg nem kap­nak a borítékban kézhez. Csak néhányat említsünk ebből. Több mint másfél milliárd forint költséget jelent államunknak a fize­tett szabadság; 746.9 mil­lió forintot a dolgozók csa­ládi pótlékban kapnak kéz­hez; 790 milliót munkaruha­juttatásban, félmilliárdot a betegek gyógyszerellátásá­ban; 560 milliót étkezési hoz­zájárulásban kapnak meg a dolgozók és több, mint egy milliárd forint a munkások, a dolgozók egészségvédő és gyó­gyító intézményeinek fenn­tartása. S ma már eljutottunk oda, hogy a tisztességes mun­kában megöregedett paraszt- embereket, szövetkezeti ta­gokat nyugdíjban részesíthet­jük. Népi államunk, szocia­lista rendünk volt képes az öreg, megtört parasztok nya­kából a koldustarisznyát ki­akasztani és nekik is nyu­godt öregkort biztosítani. A felszabadulás előtti idő­ben a műveltség, a kultúra egy vékony réteg kiváltsága volt. Az általános iskolákban 26.017 nevelő volt, ma már több, mint 53 ezer, tehát dup­lájára — Szolnok megyében 900-ról 2536-ra, közel három­szorosára emelkedett. Egye­temen parasztszülő gyermeke az 1937—38-as tanévben — írd és mond: 93 tanult — ez sem a szegénysorról került ki! Az 1956—57-es oktatási évben az egyetemen 6523, az összes egyetemi hallgató 22.6 száza­léka parasztszülők gyermeke volt. — Büszkesége ez a mi rendszerünknek! Kötetek telnének meg, ha népi demokratikus rendünk­nek a kultúra területén elért vívmányait akarnánk felso­rolni. Befejezésül pedig ezeket mondotta: Tisztelt Ünneplő Közönség! 13 esztendő egy nemzet tör­ténetében csak röpke pilla­nat. Ez a legutóbbi 13 esztendő azonban más, mint az előbbi évek és évtizedek voltak. E 13 esztendő alatt a szovjet hadsereg győzelmére támasz­kodva dolgozó népünk való­ra váltotta mindazt, amiért a nép legjobbjai: Rákóczi, Kos­suth, Petőfi és az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság zászlaja alatt küzdöttek és vérüket hullat­ták. Hazánk független, dolgo­zó népünk szabad, s kitárult előttünk a szocializmus épí­tésének hatalmas távlata. És ezen az úton menetel a ma­gyar dolgozó nép a közel egy­milliárdos szocialista tábor megbecsült tagjaként. Küzdelmünkben velünk van a hatalmas szocialista tábor lebírhatatlan ereje; velünk van a kommunizmust építő szovjet nép, akiknek küldöttei Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, vezetésével el­jöttek hozzánk kedves ünne­pünkre és akiket néhány nap múlva a mi kis városunkban, Szolnokon is üdvözölhetünk. Elvtársak! A világtörténe­lem csak a szocializmus rövid történetéből jegyez- hetet fel olyan igaz és tel­jes egyenjogúság alapján álló testvéri barátságot, — mint amilyen a Szovjet­unió és a más népek ba­rátsága. Itt vagyunk nri magyarok, Európa és a vi­lág hatalmasságai százado­kon át semmibe vették, — lábbal tiporták nemzeti függetlenségünket, szabad­ságunkat. Még sok a tennivaló, még sok küzdelem vár a magyar népre, hogy e bőventermő föl­dön igazán megelégedett, boldog életet teremtsen ma­gának. De ehhez minden fel­tétel megvan. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt a mun­kásosztály, dolgozó népünk ereje — egységes szilárd. A munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek tömegei támo­gatják a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány in­tézkedéseit. A párt, a kor­egységbe forrva küzd egy cé­lért, a nép felemelkedéséért, a békés szocialista építés munkájának biztosításáért. A harc és a siker jegyében köszöntjük április 4-ét, nem­zeti függetlenségünk új, sza­bad szocialista életünk szüle­tésének évfordulóját. Éljen hazánk, a magyar Népköztársaság! Éljen dolgozó népünk veze­tő ereje: a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt! Éljen a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága! Hazánk és népünk felsza­badulásának 13. évfordulóján rendezet díszünnepség első része az Internacionálé dal­lamával ért végett. Utána: Dobozy Imre: Szélvihar című három felvonásos drámája aratott nagy sikert és elisme­rést a Szigligeti Színház mű­vészeinek előadásában. /^■'vWvvvvVVVVVVVvWvWvVWVVVVVWVVS^WWWWVVVW történelmi sorsforduló a magyar nép életében 1945. tavasza, 1945 április 4. Emlékezzünk Elvtársak! Az 1945. előtti Magyaror­szág a nagybirtokosok, egyhá­zi méltóságok, bankárok, nagytőkések hazája volt, ahol a feudális elnyomással a leg­sötétebb, a legbarbárabb ka­pitalista elnyomás kevere­dett. A földesurak, bankárok évenként átlag 126 ezer pen­gő tiszta jövedelmet zsebel­tek be a dolgozók bőrén. Azoknak viszont, akik ezt megteremtették, akik ezért izzadtak a gépek mellett és a barázdákban, be kellett érni az évi 372 pengőt kitevő átlagos jövedelemmel. Gróf Fesitetich Tasziló, akinek évi másfélmillió pengő volt a jö­vedelme, negyedévenként vál­toztatta lakóhelyét. 1931-ben 30 szobából álló budapesti lakásának bútorzatát felújít­tatta 4 óriási szekrényé­ben 200 öltönyt helyeztetett eiL Ugyanerről az évről dr. Sipőcz, Budapest főpolgár­mestere hivatalosan a követ­keződet irta: „65 ezernél is több a segélyre szoruló csa­lád ... A segélyezetteknek több mint 75 százaléka mun­kaképes és ezt a tömeget csak a munkanélküliség taszította a közsegélyre szorulók sorá­ba..." Szolnok megyében ebben az időben a hivatalos sta­tisztika 33 ezer munkanélkü­lit mutat ki. Kiáltó igazságtalanság, kö­nyörtelen kiszipolyozása a dolgozóknak — ez volt az úri Magyarország arca. Ennek vetett véget a fel­szabadító hős szovjet had­sereg 13 évvel ezelőtt. Ezt a rendet temette el a ma­gyar kommunisták vezeté­sével tizenhárom esztendős harcban a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép. És ezt a rendet akarta visszaállítani az ellenforradalom 1956 ok­tóberében. Az égő könyv- máglyák) megcsonkított holt­testek, a lincselés, a suhanó autókon nyugatról érkező volt gyártulajdonosok, a föld­követeléssel fellépő grófok, földbirtokosok — ennek a rendnek az árnyékát vetették előre. A régi tdläg uralkodó osztálya már kinyújtotta szennyes kezét, hogy_ a gyá? fl román hadsereg közreműködése Magyarország felszabadításában : AZ ANTONESCU-FÉLE diktatúra megdöntése és a hitleri Németország elleni hare megkezdése után a ro­mán csapatok, a Román Kommunista Part felhívását követve, a Szovjet Hadsereg | oldalán résztvettek a fasiszta ;erők felszámolásában s ezzel ;hozzájárultak Románia. Ma­gyarország és Csehszlovákia I felszabadításához. j 15 román hadosztály vett ;-részt ezekben a harcokban. A román csapatok 260 napon lát harcoltak s eközben 16 Inagy csatában és 367 össze­csapásban vettek részt, össze- \sen 3831 helységet szabadí­tottak fel, közülük 53 várost lés 180 nagyobb központot. I A SZOVJET KATÓNAK ; mellett a román katonák ; igazi hőstetteket hajtottak végre a Debrecen. Szolnok, Budapest. Salgótarján és más városok felszabadításáért ví- Ivott harcukban, valamint a Tiszánál, a Bükk hegységben és másutt folytatott csaták­ban. KETMTS NV; _ elkeseredett harcok folytak a Tiszánál. A román csapatok megtörték, a fasiszta csapatok ellenállását és több helyen átkeltek a Tiszán, összesen öt hídfő­állást foglaltak el és ezzel kedvező'feltételeket teremtet-, tek a támadás további kibon­takozásához. Ezekben a har­cokban tűnt ki hősies ma­gatartásával Eftimiu Croitoru román katona, aki a „tisza- löki hős“’ címet kapta, A román hidászok ponton- hídat építettek a Tiszán, amelyen a szovjet és román csapatok éjjel-nappal folytat­ták átkelésüket, A fasiszták úszó aknákkal próbálták a hidat szétrombolni. Egy ilyen akna egészen a híd közelébe jutott el. Amikor Eftimiu Croitoru román katona látta, hogy a partról már nem tud­ja megakadályozni az akna továbbjutását, a vízbe vetette magát és egy lapáttal tar­totta vissza. Egy robbanás hallatszott, majd minden el- csöndesedett. A szovjet és román katonák tovább foly­tatták átkelésüket a hídon, hqgy tovább harcoljanak a győzelemért.- Csupán a román; hidászok közül hiányzott' egy román katona: Eftimie Croi­toru, aki köttógsség§g<ek tel-.. jesítése közben esett el. A Budapest felé vezető úton, a Szolnok felszabadításáért ví­vott harcokban mintegy 4000 román katona esett el. A ROMÁN CSAPATOK súlyos harcokat vívták a bu­dapesti csatában. A dicsősé­ges szovjet hadsereg oldalán ezekben a harcokban három román hadosztály veH részt 85 napon keresztül. Budapest három védelmi övezetének az elfoglalása után a román csapatok résztvettek az utcai harcokban is. Ezekben a har­cokban nagy áldozatkészség­ről és leleményességről tett tanúságot Angelache Georghe, a 31-es ezred őrvezetője. Az egyik támadás során az ala­kulat minden tisztje fegyver­rel a kezében harcolva esett el. Angelache Georghe őrve­zető ekkor az alakulat élére állt és továb vitte a harcot a kitűzött feladat teljesíté­A román hadsereg mind­azokban a falvakban és vá­rosokban, amelyeken átvo­nult, nagy segítséget adott a Civil lakosságnak-. A román csapatok számtalan köszönő levelet kaptak a helyi ható­ságoktól és a polgári lakos­ságtól, r AZ ABONYI KÖZSÉGHÁ­ZÁNAK 1944 december 17-én kelt levele a többi között ezeket írja: „A román katonák nem el­lenségeink, hanem a magyar lakosság barátai és jóakarói, ezért szívünkbe zártuk és megszerettük őket. A r" hadsereg kiérdemelte a i..t, gyár lakosság szeretetét, meg­becsülését és háláját". Említésre méltó a szilvás­vára di községi tanacs levele is. amely rámutat arra, hogy az ott áthaladó román csa­patok élelmiszereket adtak a gyerekeknek és felnőtteknek, s orvosi ellátásban részesítet­ték a polgári lakosságot. — Hosszú lenne felsorolnunk azoknak a román katonáknak a hőstetteit, akik vérüket hullatták a testvéri és szom­szédos magyar nép földjén. A román csapatok magyar- országi harci tetteiről és hő­siességéről beszélnek azok a román és szovjet rendjelek és kitüntetések, melyeket oly nagyszámban kaptak a ro­mán tisztek és katonák. A hitleri Németország el­leni háborúban való katonai és anyagi részvételével Ro­mánia a negyedik helyre ke­rült azok között az országok között, amelyek a fasizmus ellen harcoltak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom