Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

Felejthetetlen, lelkes ünnepségek megyénkben hamisítatlan ápri­lisi IDŐ köszöntött az ün­neplő, fellobc^ózott városra. Kissé csípős tavaszi szél len­geti a rügyeiket bontogatni készülő fák ágait és a házak homlokzatán ékeskedő vörös és nemzeti színű zászlókat. A nap csak néha-néha dugja elő a felhők mögül gyenge sugarú tányérját, hogy meg­világítsa az ünnepélyes arco­kat. A Beloiannisz úti hősi em­lékművel szemben a Ma'i­novszki út torkolatánál feszes vigyázzban állnak a nyílegye­nesre kiigazodott egységek — a honvédség és a munkásőr­ség diszszázadai. Folytatód­nak a harmadikén este fák­lyás felvonulással a színház­ban tartott nagygyűléssé’ kezdődő felszabadulási ün­nepségek. NÉHÁNY PERCCEL tíz előtt elhangzik a felhívójel. A vasutas zenekar a fogadási indulót játssza. Megérkezik a katonái díszelgés parancsno­ka. A Gólya-vendéglő irányá­ból pedig szinte végeláthatat­lan sorokban özömük a tömeg Hozzák a koszorúkat, melye­ken a hála piros és a béke fehér virágait fodrozza a ta­vaszi szél. A zenekar a ma­gyar és a szovjet Himnuszt jáísza. Fedetlen fővel, meg­hajtott zászlókkal hallgatják a résztvevők. A himnuszok elhangzása után a gyászindu­ló akkordjai mellett jönnek előre a koszorúzó küldöttsé­gek. Az MSZMP Szolnok me- pvei Pártbizottsága nevében Czinege Lajos elvtárs, a párt- bizottság első titkára helyezi el a megemlékezés és a hála koszorúját, a hazánk felsza­SZOL1SOK badításáért vívott harcokban hősi halált halt szovjet har­cosok emlékművének talap­zatán. A KISZ Megyebizott­ság koszorúját ifjúgárdisták hozzák. Kíséretében ott lép­delnek a megye fiataljainak vezetői: Molnár György és Bencze Ernő elvtársak. Utá­nuk a Megyei Tanács VB küldöttsége következik, majd hozzák sorban a megem’éke- zés és a hála szimbólumait a Helyőrség, a rendőrség, a karhatalom, a Munkásőrség, a Hazafias Népfront, a társa­dalmi szervek és az üzemek küldöttségei. Lassan teljesen elborítják az emlékmű talpa­zatát a szebbnél szebb ko­szorúk. Újra lekerülnek a kalapok, feszes vigyázzba merevednék az ünnepségen résztvevő egyenruhás honvéd és rendőr elvtársak, meghajolnak a zászlók — a zenekar az Inter- nacionalét Játssza. Az utolsó akordok után szinte csattan a katonás ve­zényszó: „DiszzászlóalJ, vi­gyázz! Balra át!” Egyszerre fordulnak a századok, hogy díszcszlop vonalban vonulja­nak el a hősök emlékműve előtt. MAR JÖNNEK IS..* — Elől, a csapatzászló után az 1775. alakulat új egyenruhá­ba öltözött fiatal katonái markolják a fegyvert, ame­lyet a Szovjetunió felszaba­dító harca adott a kezükbe népünk védelmére. Arcukr- írva az ezrek lelkében élő gondolat: Nem lesz többé 1956. október 23, nem tér vissza többé a múlt. Utánuk idős., munkában ed­zett harcosok tömött sora következik. Munkásőrök jön­nek. Kérges kezük keményen markolja a fegyvert, amely biztosíték arra, hogy népünk szabadsága örökké fog tar­tani. Arcukra írva az elszánt akarat: Megvédjük hazánk függetlenségét, népünk sza­badságát, amelyet Ti, szovjet hősök, fiatal életetek feláldo­zása árán hoztatok el nekünk Taps csattan, mosoly nyílik az ajkakon, a korra idős, de szívre fiatal harcosok láttán Lovasok jönnek... A mun­kásőrség lovasegysége vonu1 el most az emlékmű előtt. Nincs ciráda, nincs atilla, csalc kék munkás-ovefáll és Lenin-sapka a harcosokon de a fegyvert biztos kézzel szorítják. A DÍSZELGŐ EGYSEGEK elvonulása után az ünneplő/ a Tisza Szálló melletti hőéi emlékműhöz vonulnak. Egy­más után következnek a ko­szorúi?. A szolnoki járás fia­taljai nevében Kovács Béla, a Járási Bizottság titkára, a Városi és Járási Kapitányság nevében Vágd Erűin elvtárs, a Városi és Járási Kapitány­ság vezetője helyezi el a meg­emlékezés és a hála koszorú­ját. Lassan délre fordul az idő, de az ünneplők még mindig együtt maradnak. Együtt tartja őket a kegyelet és a hála érzése azok iránt, akik életük árán hozták el hoz­zánk a szabadságot, amely emberré tette a megalázott szolgát, fellángoltatta az el­nyomott lelkekben szunnyadó tettvágyat, alkotásra lendí­tette a korábban lekötött ke­zet és Csodatételre késztette a tegnap robotosait. MEZŐTÚRON április 4-én járom az ünnepi köntösbe öltözött utcákat. Mellettem Juhász Zsigmond munkásőr lépdel. Egy-egy Intése fello­bogózott házakra, kidiszített ablakokra hívja fel figyelme­met. Elmegyünk a kórház mellett, mely az utolsó 13 évben született. Szól a 10 új tanteremről, az újvárosi ren­delőről, a Mezőgazdasági Gé- pészeti Technikumról, a 4 óvodáról és még sok másról, mely mind-mind a néphata­lom, a proletárdiktatúra al­kotása. Közben az ő életéről is sokat megtudok. 1945-ben első tagja volt a Bács megyei Vaskúton a Magyar Kommu­nista Pártnak. A demokrati­kus Magyarországtól kapott 9 kh. földön gazdálkodott ak­koriban. 1948-ban a Dózsa Tsz alapítói között látjuk. — Nemsokára a DÉFOSZ körze­ti titkára lett, majd 1951-ben Mezőtúron részt vesz a Sza­bad Nép Tsz életrehívásá- ban. A Párt még abban az évben Öcsödre küldi; az ő ne­véhez fűződik a Rákóczi Tsz. megalakulása. Az 1956-os sö­tét hetek Okányban, szüleinél találják. Jól emlékszik azok­ra a napokra, midőn a Szov­jetunió hazánkban másod­szor semmisítette meg a fa­sizmus pusztító erőit. Majd ismét hazatért Mezőtúrra, — ahol a Zöldmező Tsz. párt­titkára lesz. Látja, hogy a kicsiny tsz. egymagában alig­ha boldogulhat: ezért azokkal küzd. akik az Uireménvség Tsz-el való egyesülés hívei; nemhiába.., NEM EGYEDÜLÁLLÓ sors Juhász Zsigmondé, hisz a zsellérsorsból emelte az em­beri élet magaslatára a mun­1URKEVE Színpompás, lelkesítő lát­ványban volt annak része, aki TurkeVét felkereste ápri­lis 4-én. Először a termelő- szövetkezetek, majd a tömeg­szervezetek, végül pedig a munkásőrség tagjai vonultak fel a zászlókkal, táblákkal a dísztribün előtt. Az egy éve fennálló milí­ciát a megjelentek dörgő tap­sa fogadta. A magyar- és szovjet himnusz után S. Kovács József, a városi ta­nács vb. elnöke nyitotta meg az ünnepi nagygyűlést. Szabó István, a városi párt vb. tag­ja beszédében méltatta azt a felbecsülhetetlen jelentőségű fordulatot, szocialista fejlő­dést, mely hazánk történel­mében a Szovjetunió hősi fel­szabadító küzdelmének ered­ményeként lehetővé vált. Ismertette az elmúlt tizen­három év harcait, eredmé­nyeit, foglalkozott az ellen- forradalmi bandák kártételé­vel. Utalt arra, hogy a fasiz­mus sötét erőit egymagukban nem tudták volna legyőzni, ehhez ismét a Szovjetunió nyújtott önzetlen baráti se­gítséget. Az ünnepi beszéd után a párt, a tanács, a munkásőrség és a tömegszervezetek képvise­lői közel 20 koszorút helyez­tek el a szovjet hősök emlék- riiűvén a munkásőrség fegy­vereinek háromszoros dísz- tüze mellett. KÍSUJSZ4LL4S Az ünnep előestéjén égő *■“ fáklyákkal vonultak fel a fiatalok, amit hetekkel ez­előtt készítettek. Győzelmi láng világította meg a város utcáit, ahol hajdan urasági hintók és gőgös iparosok autói robogtak. A felvonulók apja, bátyja még azért dol­gozott, hogy több pénze le­gyen a Diószeghy báróknak, az Ary családnál?. Fényké­pezőgépek villantak fel a félhomályban, megörökítet­ték szabadságunk 13. évfor­dulójának ünnepségét a fia­talokkal, akik együtt szület­tek a szabadsággal. Április 4-én reggel a zene hangjaira ébredt fel az ün­neplő város lakossága. Pircs­TiSZAFVRED |í égen ezen a napon luá- ba ragyogott a tavasz íz emberek bánatfelhős arc­ai jártak, hangos szó sem akadt. Most április 4-én így ágasatalt a rádió: ..Párás ág...” — szóval esőre áll. )e az emberek Tiszafüreden ! biztos máshol is hazánkbar nit sem törődve ezzel, ünne­pinek. A kislányok felfede- íik a legjobb sétahelyet, s nár ott villogtatják fehér ha. ■isnyájukat, ahol a cigány lúzza. Tíz órára rég nem látott zínes tömeg gyűlik össze a iszafüredi járási tanácshá ;á elé. Hatszáz? Ki szám o’, a? Elől két vörös lobogóvá1 i 19-esek. Az ember szere* te mellettük menni, látni togy az öregek milyen fiata ok tudnak lenni. Az egész árásból gyűltek be erre p lapra az idős veteránok, utá iá nagy ebéd várja őket. Megindul a menet Zászló^ coszorúk. a rőszövetség asz izonyai, lányai örökzöld ága tat tartanak, benne piros ró sa. Hajnal István, a járás’ anács VB-elnökének meg lyitója alatt a fényképes- enceéie végig pásztázza az inneplő tömeget, a díszelnök ;éget, kedves szovíet vendé éinket a mozdulatlanul, dr nintesv tettrekés^en fez ■ «"• ien álló munkásőr csapatot. Mándi Sándor, a? MSZMP járási bizottságának titkára ünnepi beszédében méltatja a felszabadulás jelentőségét Elérkezett és megvalósult az a szabadság, amelyet e kis nemzet sokezres agyongyö tört dolgozója várt, amelyet költőink versekben, dalokba* idéztek, sürgettek. Április 4 én, s az év minden napján szükséges, hogy magunk elé idézzük a múltat. Agrárprole tárok, emlékezzünk az em berpiacokra, ahol a kiéhezett reménytvesztett kubikosok nincstelen parasztok áruitá’- munkaerejüket. Ma a mező gazdaságban univerzális trak torok ezrei könnyítik meg p dolgozó parasztok életét Többezer jól működő tsz mu tatja az utat a jövőbe. Az egész doleozó nép máskén- él mint a felszabadulás előtt Járásunkban új lakások s?é zai épültek. A földművesszö vetkezet áruforgalma is mu *atia a fejlődést. A fe^zaba -kilós e'őtt a bútnrazáhítmé oyok évekig raktáron áll: a’- most napok alatt gazdára lel nek. Ez évben új szakorvos’ rendelőt építünk TiszafOre den — mondo* ta beszédéber Mándi Sándor elvtárs. A szovjet vendégek közű1 Kirjanov őrnagy szólalt fel *945 április 4-én a szervié hadsereg kiűzte az utolsó fa -isztát is Magyarországról dhozta a szabadságot — mm dottá, — Ettől kezdve a ma­gyar nép hatalmas eredmé. nyéket ért el a szocializmus építésében. Az imperialisták nak ez nem tetszik. Arra tö reks2enek, hogy visszaállít sák a régi kapitalista rende Magyarországon. A magya nép nyugodt lehet, mert a szovjetek bármely pillanat ban baráti kezet nyúitanak. Az egész szovjet nép ünnepi' ezt a napot. Kedves volt fülünknek, szí vünknek, hogy magyarul fe­jezte be szavait. „Éljen a ma gyár nép, éljen a szovjet- magyar barátság!” MEZŐTÚR kás-paraszt szövetség Talán ezért mondok el egyet-mást — a legjellemzőbbeket — éle­téből: hiszen a tenger egy cseppjében is érzik a végtelen óceán íze, megcsillan abban a mindnyájunkat éltető nap hatalmas ereje... MEGÁLLUNK a tanácshá­za előtti téren. Felzendül a magyar, majd a szovjet Himnusz. A férfiak kihúzzák magukat, az asszonyok ajkán elhal a barátságos tere-fere. Tányérsapkás vadonatúj ki­menőbe öltözött katonái? so­rakoznak a diszemelvény előtt, mely felé a tekintetek fordulnak. Szavalat, rövid bevezető után Máié Lajos elvtárs, az MSZMP városi bi­nyakkendcw úttörők, széltől cserzett arcú szövetkezeti ta­gok, az üzemek dolgozói ren­dezet sorokban igyekeztek a főtér felé, ahol nagygyűlésen emlékezték meg az 1945 előtti időről és a szabadsá­gunk óta eltelt 13 év alatt elért eredményről, munká­ról. A környező utcákon is zászlós embercsoportok áll­dogáltak — szűknél? bizo­nyult a tér. A nagygyűlésen Zagyi János városi párttitkár elv társ mondott ünnepi be sz det, majd a szovjet kato­nák emlékművén helyezték el a város dolgozói a hála a megemlékez«» koszorúit. L zt megelőzően a mun- ^ kásőrség díszegysége vonult fel az emlékmű előtt. Kemény kezekben csillant a fegyver vasa. Bízik bennük a várős lakossága, hogy — mint 1956-ban helytálltak — a jövőben is lecsapnak ellen­ségeinkre. .Az ünnepi hangulat nem szűnt meg az esti órákban sem. öt kultúrcsoport, ma­gyar és szovjet Írók művei­ből adott színvonalas mű­sort az ünneplő közönség­nek. — Bizony sietni kellett, hogy idejében helyet kapjon mindenki. Sokan tolongtak a folyosókon, hogy végig nézzék a felszabadul ási kul­turális seregszemlén részt­vevő kultútcsoportok versen­gését. K IMI EU Kunhegyesen 3-án este a 7 órai ünnepségen mintegy 900 fő vett részt. Szavalattal kezdődött az ünnepi műsor, majd Tar Márton elvtárs, a járási pártbizottság tagja tartott ünnepi beszédet. Ezt követően a szovjet-magyar kulturális seregszemle kere­tében három órahesszás kul­túrműsor szórakoztatta a je­lenlévőket. Április 4-én délelőtt 9 óra­kor több mint ezer ember gyűlt össze a szovjet hősi emlékmű koszorúzásánál. —- ötven koszorút helyeztek el a különböző szervezetek, *— szervek képviselői. A dél­utáni órákban azok a kul- t ürese poriok szerepeltek — főleg tsz-ekböl. üzemekből — amelyek 3-án este a zsú­foltság miatt kimaradtak a műsorból. A sportot kedve­lők is megtalálták szórako­zásukat a különböző sport- rendezvényeken. A járás közs igeiben: — Abádszalókon, Tiszaburán, Kunmadarason az április 3-i ünnepi gyú’éseken 200—300 volt a résztvevők száma. — Ezeken a helyekén is kultúr­műsorok emelték' az ünnep színvonalát. Április, .4.-én dél­előtt a községekben koszorú- zási i'mneíJságel&t^dartottak, zottságának első titkára szól a szövetkezeti város ünnep­lésre egybesereglett dolgozói­hoz.. Lopva Juhász Zsigmond arcát figyelem ... Számára most megszűnt a külvilág, csak a szónók hangját hallja, s áttüzesedett tekintete el­árulja: érzi. hogy nagy. szent igazságokról szól a szárnya­ló beszéd: a dolgozó milliók, a szocializmus igazságairól. TEKINTETEM A KATO­NÁKRA, rendőrökre, mun­kásőrökre siklik. Erősen markolják fényes, fekete fegyverüket. Jobbjukon tán a szovjet harcosok baráti, bíz­tató szorítását érzik. J 4SZAPATl Az ősrégi jásztelepülés be­vonult hazánk felszabadulá­sának történelmébe. Ide távi- ratozta Sztálin elvtárs 1944. december 31-én Budapest megmentését jelentő hadpa­rancsát: „A Budapest körül harco­ló szovjet csapatok fel­adata nem a magyar fővá­ros megsemmisítése, ha­nem a magyar főváros fel­szabadítása''. Jászapáti lakóssága azóta évröl-évre megemlékezik a táviratról. Az Idei felszaba­dulási ünnepség kettős ünne­pe volt a község dolgozóinak. Április 4-re elkészült a Sallai- utca 4-es számú ház falára az emléktábla. (Itt székelt a fel­szabadító szovjet Vöröshadse­reg hadtestparancsnoksága). A községi Hazafias Népfront Bizottság emléktábláját teg­nap délelőtt az ellenforrada­lom óta először koszorúzták meg a község tömegszerveze­tei. Az ünnepségek tulajdon­képpen jóval április 4-e előtt megkezdődtek. Két összevont szabad-pártnapon készültek a kommunisták és pártonkívü- liek felszabadulásunk 13. év­fordulójára. Április 3-án este 3 ezer fós tömeg vonult fel égó fáklyákkal, nótaszóval a községi kultúrházhoz. A fel­vonulók között ott találtuk az Alkotmány termelőszövet­kezet, a Velemi tsz. dolgozó parasztjait, a gimnázium di­ákjait, intézmények, üzemek dolgozóit. A felvonulók élén haladó úttörő zenekar gon­doskodott a hangulatról. A kultúrházba csak hatszé- zan fértek be, ennyien hall­gatták meg Uhgor Tibor elv­társ ünnepi beszédét. Április 4-én a tömegszer­vezetek, üzemek, intézmé­nyek 250 főnyi küldöttsége 26 koszorút helyezett el a szov­jet hősi emlékműre, ahol a munkásőrség és a rendőrség adott egésznapos díszőrséget. Este 6 órakor a községi KISZ szervezet, a Velemi és az Alkotmány Tsz-ék fiatal­sága, valamint a nőtanács adott többórás kultúrműsort. A község határában egyéb­ként egész nap serény mun­kálkodás folyt. Járvás Mik­lós, Alágy Cs. Gábor dolgozó parasztok és még többen fel­keresték a községi pártbizott­ságot, s bejelentették: árpa* vetésük befejezésével akar-i ják Ünnepelni április 4-ét. A Jászapáti járás vala­mennyi. községében nagy­szabású ünnepségek zajlottak le. Hat helyen — többek kö­zött Jászladányon, Jászdó-> zsán, Jászalsószentgyörgyön — fáklyás felvonulásokat szer­veztek a kiszisták. Harmadi­kén este nagygyűléseket tar­tottak, melyeknek előadói a járási pártbizottság, a járá­si tanács és a járási hazafi­as népfront munkatársai vol­tak. Jászladányon Győri Gyula országgyűlési képvise­lő, Jászkiséren Borsányi Be- ni, a járási hazafias nép­front bizottság elnöke volt az ünnepi gyűlés előadója. A KISZ szervezetek, a nőtanáes és a népfront szervezésében kultúrműsorok zárták be az ünnepi gyűléseket. USZAFÚLDVAR Csütörtök este 7 órakor a tanáesháza elé gyülekeztek a dolgozók a fáklyás felvonu­lásra. Sokszázan meneteltek fáklyákkal, lampionokkal, vé­gig a Baross körúton, majd hosszú körsétával a Kossuth úton. Végül a Sportpályán, hatalmas tábortűz mellett ér­tek véget az ünnepi előké­születek. Április 4-én reggel 8 óra­kor újra többszázas tömeg gyülekezett a tanácsháza előtt, ahonnan zászlókkal, koszo­rúkkal vonultak a szovjet hősi emlékműhöz. A dolgo­zók képviselői a hála virá­gaival borították el a szovjet katonák emlékművét, ahol Bódi Imre elv társ, a községi fanács vb. elnöke tartott megható emlékbeszédet. Ezután mindenki a piáé- érré igyekezett,. hogy; részt- vegyen az ünnepi nagygyűlé­sen. A menetben gyönyörű1 színfolt volt az úttörők zász­lós, éneklő csapata. A kis­dobosokat nagy lelkesedéssel vezette Bajkai Ilona és Har- kai Edit őrsvezető. A piac­téren Barátit Bálint elvtárs, a járási pártbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Végül szép kultúrműsor következett. Ennek keretében mutatkozott be a községi da­lárda, amely mozgalmi dalo­kat énekelt. Szavalatok, ze­neszámok szórakoztatták a jelenlevőket, majd az ünnep­séget aZ úttörőzenekar moz­galmi dalai zártáik be. A nagygyűlés után a dol­gozók többsége a pártbizott­sághoz igyekezett, ahol a te­levíziós készüléken keresztül megnézték a budapesti ün­nepségek közvetítését. A dél­utáni órákban sporönű or, esté -pedig -a' kulturházban zöne és - tánc szórakoz­tatta az ünneplő dolgozókat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom