Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Éljen a szocialista tábor szilárd egysége, élén a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunióval! Munkával, versennyel ünnepelték április 4-ét az üzemekben A jó minőség a eél A Tisza Cipőgyár műhelyei április 4-e tiszteletére — a terv teljesítése mellett — a minőség javítását tűzték ki célul. Több gyártókor is pél­damutatóan jár elől ebben a munkában. A 38/b jelzésű üzemrészben a verseny megindítása óta 5.4 százalékkal emelkedett az el­sőosztályú párok aránya. A vállalt 92.5 százalék helyett 93.2 százalékos minőségi szin­tet értek eL A 39/a műhelyben - az anyagellátási nehézségek miatt a mennyiségi tervet nem sikerült teljesíteni, el­lenben a minőség javulása igen nagymérvű, mintegy 9.4 százalékos. Javult az tlsőosztályú, kifo­gástalan cipők aranya a Jö/b műhelyben 2.2 százalékkal A 48/a körön a vállalt 3 száza­lék helyett S.8 százalékkal nö­vekedett a minőségi arány, — emellett, — mivel ez az üzem­rész exportra is termel, — az előirányzottnál 2.350 párral több cipőt készítettek. „Felszabadulási műszakot“ kezdtek a vasútállomás dolgozói \ szolnoki vasútállomás dolgozói sorozatosan kimagas­ló eredményeket érnek el a munkában. 1957 első felében elérték az év második felé­ben túl is szárnyalták az i.Élüzem” követelményeket. Ebből kiindulva elhatároz­ták, hogy március 15-től ápri­lis 4-ig „íelszabadulási mű­szakot tartanak s ez idő alatt áz élüzemfeltételek kiszabá­sait nemcsak teljesítik, hanem 2 százalékkal még túl is szár­nyalják. A végleges eredmények még nem kerültek nyilvános­ságra. Azonban a versenyben idáig is sokan kitüntették ma­gukat. A március 24-én kez­dődő termelési értekezleteken mintegy 27 dolgozó nyerte el a „kiváló dolgozó” kitün­tetést s ezen kívül még 52 va­sutas pénzjutalmat kapott Többek között Mák Lász­ló állomásirányító, Szenes Ot­tó oktatótiszt, Mondok Sán­dor forgalmi szolgálattevő, Háver József szolgálatvezető váltóőr, Taub István raktári munkás, Cs. farkas Mihály jegyvizsgáló, Balázs Ferenc vonatfékező és még sokan má­sok élenjárnak a munkában és méltók voltak a kitünte­tésre. Április 4-e tiszteletére széleskörű takarékossági mozgalom indul az alföldi olajbányászatban A Kőolajipari Tröszt alföl­di üzemének vezetősége a napokban takarékossági fel­hívást bocsátott ki április 4-e tiszteletére. *Arra kérünk benneteket mondja többek között a fu- r ómunkásokhoz, furámeste- rekhez és furómémökökhöz szóló felhívás —, hogy április 4. tiszteletére a fúrásoknál lé­vő összes elfekvő anyagot, al­katrészt, használaton kívüli szerszámokat, átmeneteket, közdarabokat is egyéb nem használatos és ócska anyago­kat is szállítsátok be ápri­lis 4-ig a szolnoki, illetve bi harnagybajomí műhelybe, — hogy azokat megjavítva, vagy felújítva újból felhasználhas­suk. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy a raktárból újakat kell­jen kivételezni.” A felhíváshoz először a 12- es furós Ruvóczki brigád csatlakozott és versenyre hív­ta ki az alföldi üzem vala­mennyi brigádját Fej-fej melletti versen? a Mex>őgépg várban A Törökszentmiklósi Me­zőgazdasági Gépgyárban a forgácsoló üzem művezetőjé­vel beszélgettünk. — 1957-ben csak próbálkoz­tunk a munkaversennyeí —, mondja. Nem találtuk meg a helyes utat. Szerettük volna elhagyni a régi, hibás mód­szereket, viszont a jókat meg akartuk tartani. Az már tisz­tázódott előttünk, hogy ver­senyre szükség van.' Üze­münk fejlődésének ez az alap­ja. De a formát, a módszert, azt sehogysem akartuk meg­találni. Állítom — folytatta —, egészséges képet csak most látunk. De azt is meg kell mondanom, hogy ilyen lel­kes versenyszakasz, mint ami most indult hazánk felszaba­dulásának 13. évfordulója tiszteletére, még nem volt so­ha e üzem falai között. Nem csak lelkesen in­dult, hanem lelkesen fejező­dött is be. Nehéz dolog volt itt az értékelés. Hisz például az öntöde dolgozói között század és ezred a különbség. Még a segédmunkások is úgy dolgoztak, ahogy még soha. Száztíz fő álU párosverseny­be, brigádok között, * a mű- helytészek között verseny alakult lei Nagy célok voltak kitűzve. 9.2 százalékos selejtcsökken- téÜ, egy tonnára eső termelési érték 10 forinttal való leszál­lítása. A versenypontokat döntő mértékben a terv be­tartása mellett a minőségi munka, anyagtakarékosság, munkafegyelem megszilárdí­tása és a társadalmi tulajdon védelme képezte. Az öntöde dolgozói hátat fordítottak a múltnak. Nem késnek már, inkább fél órá­val előbb bent van mindenki a munka kezdeténél. Igazolat­lan hiányzás egyáltalán nincs, s fej-fej mellett halad a mun­ka. Nehéz lenne az elsőséget most pillanatnyilag is meg­állapítani. A munkában élen­járnak a formázok fcőzüi: Vigh János, Sipos Lajos, Óz József, Zakar János, Kovács László, Szilágyi Zsigmond, Nagy József és Kiss Vince. A segédmunkások ehhez a ve­télkedéshez nagyban hozzájá­rultak és hogy sily^riÉken ün­nepelhetik április 4-éti ez a jó fegyelemmel rentfekező se­gédmunkás-kollektíva érde­me is. Forgácsoló részlegnél Mé?o Ferenc marós selectmen tes munkája mellett két tanulót patronál. Takarékoskodik a szerszámmal és példamuta­tóan karbantartja munkagé­pét. Szilágyi Mihály eszter­gályos, — kiváló dolgozó, — a minőségi munka legfőbb erénye. Kispál István eszter­gályos minden követelmény­nek elege* tesz és kimagas­lik rendíthetetlen szorgalmá­val. A lakatosok, áarabolók, présesek, szerszámosak mind bekapcsolódtak a versenybe, és feladták a leckét a ver­seny értékeléséhez. Senki sem akart lemaradni, mindenki méltón akart ünnepelni és ez sikerült i* a Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár dolgozóinak. Negyvennégy „kiváló dolgosó** leit as áp­rilis 4-i versenyben AZ ÁPRILIS 4-RE indított munkaverseny eredménnyel zárult a Járműjavítóban. A jó munka elismeréséért negy­vennégy fizikai, műszaki és kisegítő dolgozó kapta meg a „Kiváló dolgozó” oklevelét egyheti fizetéssel. Többek kö­zött Bódi Gyula munkaügyi osztály vezető, Hoffmann Imre reszortvezető, Szekeres Mátyásné szakács, Mihályi László esztergályos, Szalai Ferenc tűzikovács, Réti Er­zsébet gyárimunkás, Csib- rány Mátyás könyvelő, Po­lcnyi József fúrós, Lendvai István, Dobó Dezső alváz­lakatosok és mások, össze­sen 18.900 forint jutalmat kaptak. EZEN FELÜL az április 4-i munkaversenyben élen­járó dolgozók közül Keszt­helyi Lajos lakatos, Bayer Vilmos esztergályos, Joó Jó­zsef művezető. Kukri József alvázlakatos, Olajos János al­vázlakatosnak és nyolcvankét dolgozó között 23.640 forint jutalmat osztottak szét. A párt- és szakszervezeti aktívák között, akik az áp­rilis 4-i munkaversenyben a termelőmunkában is élenjár­tak és amellett szervezeti megbízásukat is 100 százalé­kosan ellátták, 4750 forintot osztottak szét tizenhét fő kö­zött _____ Tudományos előadás a szarvasmarha- tenyésztésről A Szolnok megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya és a Magyar Agrártudományi Egyesület a Szolnok megyei mezőgazdasági szabadegye­temének ötödik előadását Ma­gyart András, a földművelés- ügyi miniszter helyettese, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke tartotta meg. A szerdán délelőtt megtar­tott előadást mintegy há­romszáz főnyi közönség hall­gatta végig. OC&sz&píízáiL iinnepséqzk Ma, április 4.-én emlékezve a hazánk felszabadításáért vívott harcok közben elesett szovjet hősökre, a szolnoki üzemek, vállalatok, a párt és társadalmi szervek képviselői délelőtt 10 órakor helyezik el a hála piros virágait, a meg­emlékezés koszorúit a szov­jet hősök emlékművein. A küldöttségek fél tízkor gyülekeznek a „Gólya’' ven­déglő előtt, ahonnan előbb a Beloiannisz úti, majd a Ti­sza szálló melletti emlékmű­höz vonulnak, hogy elhelyez­zek Szolnok város dolgozói­nak koszorúit, az emlékmű­vek talapzatán. A koszorúzás végén a Mun­kásőrség és a Honvédség diszalakulatal tisztelegnek díszmenettel a felszabadító harcokban elesett szovjet hő­sök emléke és a város lakói előtt. A szovjet elvtárs tanácsait megfogadtuk, jól jártunk Egy a barátaink közül Ö oriszov egy azok közül a szovjet katonák közül, akiket látni szoktunk néha sietősen járva az utcán, — vagy vasárnap ünneplőbe öl­tözve csendesen sétálgatva a parkban. Középkorú, ezüstös halántékú, határozott fellé­pésű katonaember. Szeme, mikor otthonról, feleségért) i, két kis gyermekéről beszél elmerengő, szinte szelíd lesz. Mikor katonáival, tiszttársai­val a háborús évek emlékeit szemezgeti, hiába keresnénk tekintetében már a meren­gést. — Egyszerre határtalan erő, energia sugárzik belőle — Boriszov kapitány mindig tűzbe jön az emlékezésen. Ilyenkor minden szava úgy halban, mint a parancsszó, testtartásával követi a gép képzelt dűlését, arca kipirul, rrtegrózsáspdnak rajta a légi- csatában kapott forradások. Kemény, harcos idők vív­tak ezek —, de Boriszov em­lékében szépek is, mint a ka­tonáknak a győzelem napjai szoktak. Innen felülről is­merte meg először Magyar- országot. Négy-ötezer méter magasból látta először a Ti­sza ezüstös szalagját. Légi- harcokban ismerte meg Szol­nokot. Debrecent =» a néme­tek makacs védelmi vonalát, majd Székesfehérvárt, a Ba­laton partját s végül az egész országot, ahogy az ellenség egyre gyorsabban futott ha­zafelé. Boriszov elvtárs repülő­tiszt. Ha azt mondják Buda­pest, ő a Duna széles szalag­jára, az Országházra, Buda szelíd lankaira gondol —• meg még valamire, ami em­lékébe véste: egy Heinkel 111-es repülőre, ami jólirány- zott találat után sp hálózva zuhant le s egy perc múlva már csak egy füstcsík szállt fölfelé valahonnan lentről. Ha azt mondják Balaton, a kapitány egy JU 87-es meg­semmisítésére gondol. Ma­gyarország minden nagyvá­rosa, földrajzi pontja egy- egy légicsata emlékét őrzi az ő szívében. Szorongást a sikerért, boldogságot, örömet egy-egy győzelem felett Mi­kor Magyarországom volt a front ptször-hatszor is jelent­kezett bevetésre naponta s minden felszállás egy-egy búcsú volt szeretteitől, hazá­jától, merthiszen a győzelem áldozatokba kert\lt s számps fiatal repülő lelte halálát a magyar föld felett. Boriszov elvtárs azonban mindig visszaérkezett tá­maszpontjába, volt úgy hogy megsebesülve, volt úgy hogy találattal — de . feladatát a parancs szerint mindig a le­hető legjobban megoldotta. K emény idők. — harcos ,dők. A kapitány min­dig újra átéli őket, mikor a mostani fiataloknak beszél, bátorságra, higgadtságra, p.a- rancsteljesítésre, hazaszere­tetre neveli barátait, példá­kat hoz saját munkájából, lé- giharcaibol. Még valami emlékezte­ti: a Vörös Zászlórend — meg a nyolc kitüntetés, amit díszruháján visel. Ezt mind a háborúban szerezte. Utána sem hagyta ott veszé­lyes, de nagyszerű hivatá­sát. Nem tudott megválni a kék égtől, tágas horizonttól, ami a repülő számára nyít- vaáll, meg az ezüstszárnyú gépmadártól. Itt volt 1956 őszén is —, mikur újra visszalopakodott néhány napra a fasizmus, — amit olyan áldozattal, annyi derék katona élete árán tud­tak csak kiszorítani 1945- ben. S akkor sem hagytak bennünket magunkra, s nem is hagyhattak volna, hiszen barátaink. S a barát — a baj ban is segít. Ka A baráti országok sxén- iparcnak műszaki fej,osz­táséról és távlati terveiről tárgyalt a KGST ülése A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának szénipari, gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési bi­zottsága 1958, március 27-től március 31-ig ülést tartott Prágában. Az ülésen megtárgyalták az egyes országok széniparában elért fejlődést. A szénipar műszaki fejlesztésének alap­vető irányvonalait és a szén­ipari távlati tervezéssel kap­csolatos kérdéseket 1958. december 4-ét írtak, Szovjet teherautók rohantak Tiszafüred főterén át. Az ab­lakból láttam az emberek ar­cán a közönyt, vagy a kíván­csiságot, s láttam egy asz- szonyt, aki kedvesen intege­tett a katonáknak, s azok viszonozták ezt, majái elta­kartál őket a por. Ez a kép hozott el másfél év után dr. Aszódi Istvánéh­oz, mert Aszódiné volt az a bátor asszony, aki ki merte fejezni az ellenforradalom ál­tal megfélemlített lakosság érzelmeit ezzel az üdvözléssel. A fogorvosi rendelőben ül­tünk, s a halk, egyszerű sza­vak mögül tragikus sors pa­rázslóit elém. — 1945. január 18-án talál­koztam először szovjetekkel Budapesten, ahol sárga, csil­laggal a ruhámon,, pincékben bujdosva, örökös félelemben éltem. Ha az élet Volt — só­hajtott az asszony. — S talán én még bírtam volna, de a kommunisták a bőrtödben, a zsidók a gettóban... A férje vette át a szót: — Oda a madár sem jutott el, s az időtől, eseményektől elzárva, vizen, levesen ten* 11 at évvel ezelőtt, 1952 tavaszán luchin elvtárs, az egyik szovjet gépállomás igazgatója meglátogatta gép­állomásunkat Még most is jól emlékszem azokra a na­pokra, annál is inkább, mert a fiatal magyar gépállomá­sok munkájának megjavítása szempontjából nagyon sokat jelentettek a tapasztalt szov­jet elvtárs tanácsai. Műszaki, tervezési, agro­nómiái segítséget adott ne­künk is. Gyakorlati szemlét tartottunk, s ott ő elmondta, mit tart helyesnek, s mi az, amit nálunk másképpen csi­nálnak. Este baráti beszélge­tésen vettünk részt, tsz veze­tőkkel, tanácselnökökkel, — párttitkárokkal, a gépállomá­sunk műszaki és agronómiái vezetőivel együtt. Buchin elvtárs akkor el­mondta, hogy a munka zavar­talan biztosításához, a gé­pék javítását, karbantartását és tarolását tartja nagyon fontosnak. Ennek érdekében javítás után a gépeket jegy­zőkönyvileg kell átvenni a javítórészlegtől. Helyes, ha az átvétel alkalmával ott van az igazgató, a brigád területén dolgoztató agnonómus és ter­mészetesen a gépekkel dolgo­zó traktorosok. Az átadásnak ez a módja jól bevált Az agronómus, va­lamint a géppel dolgozó trak­toros megnézheti és nyomban kifogásolhatja a hiányos ja­vítást. Buchin elvtára javasolta, hogy a gyárakban elhaszná­lódó alkatrész pótlására kint a munkahelyeken feltétlenül legyen pótalkatrész. így az esetleges hibát ott helyben gyorsan ki lehet javítani. (V agyon figyelemreméltó volt a tsz-ek és a gép­állomások jó kapcsolatának kialakítására vonatkozó ja­vaslata, az, ami nálunk már bevált A kapcsolat kiépíté­sének első előfeltétele a ts? vezetőségi értekezleten a gép­állomási vezetők, a brigádér­tekezleten a gépálloniási bri- gádyezetők minden esetben vegyenek részt. így a hibákat könnyebben megszüntethetik. A szovjet elvtárs tanácsait megfogadtuk és jól jártunk. Gépállomásunkhoz öt község tartozik 40 ezer hóid földdel, ezen belül 13 tsz és 9 tszcs 16 ezer holdas területtel. A nagy területen különböző ne­hézségek ellenére gépállomá­sunk tervét minden évben túl­teljesítette. Egy alkalommal megszereztük az élüzem cí­met, több idényben a vándor­zászlót és nagyon sokszor el­ismerő oklevéllel tüntették ki üzemünket Dolgozóink kö­zött pedig igen sok a kor­mánykitüntetést viselő elv- társ és több mint őtven szta­hanovistánk van. Nátuly László Fegyvemeki Gépállomás 1*»» — Megnyílt a barátság klubja A Magyar—Szovjet Baráti Társaság április 2-án este 6 órakor klubhelyiséget avatott Szolnokon. A gyönyörűen berendezett helyiség 60 személyes. Vásá­roltak televíziós készüléket, világverő rádiót. A látogatók bőven válogathatnak folyó­iratokban, újságokban, akik ■■1 ■ ■ -----­* Es újra kék az ég!... gödiünk.'-,. A szovjetek ház­ról házra törtek ezalatt, mert tudták, hogyna nem érkeznek meg idejében, a fogvatartóit, elgyötört emberek ezreit sem­misíti meg a német és ma­gyar fasizmus. Megköszöntük-e, amit értünk tettek? Jóformán nem is beszélhettünk velük. A szovjeteknek nem volt akkor étzelgésre idejük, de arra igen, hogy kenyeret, cukrot osszanak, s aztán rohantak tovább énnél is drágábbat: szabadságot Osztani! — Még aznap elindultam a fiammal haza Tiszafüredre'. Többnyire’ gyalog jöttünk- Itt­hon la.lf.ÓA helyett ajtó. ablak­nélküli falgk fogadtak. S mégis boldog voltam, mert újra gniber lehettem, új éle­tét kezdhettem. A Újra az asszonyé a sző: — Tizenegy évvel később, 1956. október 26-án tjörtént. Estefelé volt már, amikor egy paraszt ember jelent meg a a társasjátékot szeretik, azo­kat várja a sakk, dominó. A ktyb gazdag programmal működik majd, sok érdekes előadást, vitát rendeznek. A klubban találkozhatnak majd a szovjet elvtársakkal a lá­togatók, hogy így is elmé­lyítsék a barátságot egymás között, váróban. Fogat akar házat ni — mondta —, de láttam za­varos tekintetét, megcsapott az ital bűze is, s letagadtam az uramat. De, hogy nem tá­gított, a férjem csak kijött. — Dehogy akarok én fogai húzatni! — támadt az uram­ra. — Bijdös kommunista! — s pofon ütötte. Nekem min­den keserűségein a% öklöm­be szállt. Ez meg is látszott rajta, mire a kapuig tereltem. Ott egy suhanc várta. — Mi volt? — kérdezte. En válaszoltam: Fogat házat ott! Egy bandából valók vol­tak. Most rpár a fiatal fenye­getett: — így kell egy beteget fogadni? Elintézem én magu­kat mindjárt! — Egy hosszú hétig rette­gésben éltünk. — S ekkor, láttam meg a szovjet katonákat. Kiáltani szerettem vglna nekik, de csak integettem... S közben észrevettem, hogy újra kék az ég... Ezek a katonák ne- kfinj^ másodszor is visszaad­ták az életet. Nagy János le belező Tiszafüred

Next

/
Oldalképek
Tartalom