Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Öfven nagyrévi gyerek válaszol Mire gondol Ilyenkor az ember? Talán arra, hogy nem volt mindenki koldus a felszabadulás előtt sem. Magyarországon általában minden negyedik ember elég tűrhetően élt. Talán minden századik még ennél is jobban, s kb. minden tízezredik fényűzően és min-« den százezredik roppant fény-« űzőén. A többi, a hárommillió koldus sehogy sem. S a há- rommilió koldus egyike Túri. Sándor volt Hárommillió koldustarisznya. íme, ez volt a múlt Mmm ÍGY KEZDI TÚ ESZTER ITT ÉLÜNK mindannyian, TÚRI ESZTERT szép gon- s amit magunk körül látunk, . , azt megszokta a szemünk. flolatok> nemes célok vezérlik Nem csodálkozunk azon se Boldog, mert tudja, hogy ál- túlságosan, hogy Túri Eszter, ma megvalósul. Kunmadara- ez a kis bogárszemű paraszt- son kezdi majd az életet, talány 150 és egynéhány nap nítja véreit a kicsiket és e múlva tanítónő lesz valame- nagyokat És hogyan kezdi majd a hatéves JELEK! ZSOKA 1945-ben és 1956-ban. őket hiába várják haza. Gondoljunk rájuk a hősöknek kijáró tisztelettel és a testvért megillető szeretettel. Életet és vért adtak azért, hogy mi így éljünk. Ki lát a jövőbe? Ki tudja, hová, merre vezet majd a kis hatesztendős Teleki Zsóka útja? Édesapja szövetkezeti gazda Kunmadarason, Zsóka ősszel lépi át majd életében először fiz iskola küszöbét. — Lehet, hogy éppen Túri Eszter tanítványa lesz. Zsokénak, Karádi nagymama mindent összevásárolt: táskát, füzetet, ceruzát s Karádi nagymamától még az is kitelik, hogy őszig a kis unokával még az ábc-t is megtanítja. Az a legérdekesebb, hogv Zsokénak már megvan a határozott terve, amely szerint, ha felnő, ő is tanító néni lesz. Ennek semmi akadálya, — csak tanulni kell szorgalmasan. 1958 április 4. Ehhez kapcsolódik minden. S minthogy benne van a cseppben a tenger, Teleki Zsóka, Túri Eszter és Túri Sándor élete tükrözi egész népünk felemelkedését, s azt, hogy mit is jelent ez a szó:'felszabadulás. Vérüket, életüket jadták Álltam Barcsnál a Dráva partján, néztem Siófoknál a Balatont, lenyűgözve bámultam T iszapalkonya magas kéményeit, gyönyörködtem Sztálinváros Dunába hulló fényeiben, megbabonázott a szép matyóföld, s fent a hegyek között láttam barlanglakásokat, hallgattam a mészégetők múltról szóló szavait, 1 megkóstoltam Szekszárd borát, Kecskemét barackját, hallgattam Baján a szomorú tamburát, ém nevükkel mindenütt találkoztam. — Iván Alexander. Távéi vidám fiatal fiúk.«4 Itt pihennek a magyar földben. Életüket, vérüket adták, ... Joy kezdte Ti Rt bAHDOR Egyed János, a kőtelki Petőfi Termelőszövetkezet tagja. Fiatal korában festőművész szeretett volna lenni. — Alma nem valósulhatott meg soha, Lánya, Egyed Emilia. A Képzőművészeti Főiskola III. éven hallgatója. Szobrászmű- véa* les*. S talán néhány év múlva országszerte ismerik majd a nevét. Irta: Szekulity Péter Fényképezte: Csíkos Ferenc Körbe-körbe 1945 előtt (Ék Sándor rézkarcai i j \7 fez! az embert a fok’ hagymaszagú, kormosfalú cselédszobák egykori lakóinak íratlan parancsa és a mindenre választ kereső kíváncsiság. • Ma jobb ízű a foszlósbélű puha kalács. Miért? Nagyrév tiszazugi község, ősrégi település. A tatárjárás után már beszél róla a krónika, de nevét a 30-as években ismerte meg igazán az egész ország. Szomorú hírnév, itt voltak az arzénos asszonyok, s Nagyrév a tulegtöbbjének mindössze egy szál a ruhája. Az apák még emlékeznek, hellyal-közzel a fiúk is. De hogy mi van ma, azt elmondták. pontosabban leírták az unokák, ötvenöt nagyrévi kisfiú és kislány. Legtöbbje most tölti a 13. évet. öt kérdésre kértem tőlük választ. Oraközben leírták, s amit írtak, azt meghatódva, örömmel olvassa az ember, I tt a válasz: Az Ötvenöt kisfiúnak és kislánynak most, 1958 április rendbeli ruhával éa a túlnyomó többség, a szegénysor csak egyetlen eggyel. Proletárok, volt napszámosok, summások, cselédek a felszabadulás előtt 13 éves korunkban melyikünk nem evett görhét? Ez volt a szegényember kenyere. Ügy is hívták. S ma az ötvenöt nagyrévi gyermek közül negyven egyáltalán nem tudja, mi az a görhe. Egy kis hatodikos ezt válaszolta: „Nem láttam, de már mesélt róla a mamám”. Másik hetedikes: „Nagymamámtól hallottam a görhe nevét, de én még nem ettem, nem is eszek”, Melyikünk nem látott vagy hallott 13 éves korában a cseléd könyvről? 1— Még hírét m hallottam. — Azt sem tudom, rat a*. «— Nem láttam, de már hallottam róla. Ezt válaszolta mind aa Ötvenöt gyermek. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, elég, ha mi láttuk, elég, ha nekünk volt Nekik már nem Lesz cselédkönyvük soha, C még két érdekes válasz ^ a feltett kérdésekre. Tizennyolc gyermek szüleinek nincs, harminchétnek van rádiója. — ötvenhárom gyermek édesapja ez évben egy vagy két hízót vágott. Az ötvenöt közül mindössze ketten írták, hogy náluk nem volt disznótor. Hogy is élnek ma az egykor legsötétebb tiszazugi faluban az emberek — egyéni gazdák, tsz tagok, kisiparosok, tanítók? Miért jobb ízű ma ott is a foszlósbélű puha kalács? Az ötvenöt nagyrévi gyermek megadta a választ. Száraz számok. Mégis úgy átforrósítják a szívet De jó a mostani unokáknak, de talán még nagyobb boldogság apának, anyának lenni. Nagypapa, nagymama, nem szabad könnyezni. Amit nem adhattak a fiúknak, azt most megkapják az unokák. Körbe-körbe 1945 után (Ék Sándor rézkarca) sors, örömtelen élet, kilátástalan jövő. Aki próbálta, tudja és aki tudja, nem kívánja vissza soha. így kezdte néhány évtizeddel ezelőtt Túri Sándor, a kunhegyes! zsellérember 1945 óta gazda, évek óta jómódú szövetkezeti tag. Lánya, Túri Eszter tanítónő lesz, s lám milyen nagy a különbség kettejük között. Már abban is, hogy Túri Sándor bizony 13 éves korában kezdte az életet De milyet? Akkor szegődött el először. Olyan idős volt, mint most az az ötvenöt nagyrévi gyerek, akik közül egyik sem hallott a cselédkönyvről. Zsékának, Karádi nagymama mindent összevásárolt: táskát füzetet ceruzát,.. Még 150 és egynéhány nap, s a tanító néni odaáll aa osztály elé, datíansághan, b sötétségbe! élő magyar parasztság, a sár haragadt magyar falu gyá szos szimbóluma lett. Itt nemhogy sok volt t szegény ember, hanem csal az volt Mindenki az volt IZ i számolta errefelé a időt? De minek is szá molta volna, az évek, az év tizedek egyhangú, unott rend ben peregtek az idő rokká ján, soha nem hoztak semm változást A napok temettél a heteket a hetek a hónapo kát, a panaszt, a sóhajt, i nyögést pedig elvitte magá val a Tisza. Az ordító sze génységet eltakarta az apri házakba szorult paraszti sze mérem. Nem kell azt mindenkinek tudnia, hogy üres a kamra, vagy hogy a gyerek n elején összesen 251 öltöny n*. hája és 155 pár cipője van. i- Hat hét, nyolc öltöny ruha, négy pár cipő — ebből van a a legtöbb. Egyik nyolcadikos k — bizonyára kislány — 11 öltöny ruhával és négy pár íz cipővel büszkélkedhet. Egyik t- hetedikes fiú precízen így írta az írkalapra a választ: L »Három öltöny nyári ruha _ két öltöny téli, 4 pár cipő és j egy pár csizma.’* Az ötvenöt [j gyerek között mindössze csak _ kettőnek van egy-egy pár ci- a pője és csak egyetlen egy- _ nek egy öltöny ruhája. 1Y1 indannyian tudjuk hogy 6 15—20 évvel ezelőtt- nemcsak Nagyréven, hanem- másutt is éppen fodítva volt. s Legfeljebb néhány zsíros pa- t raszt fia dicsekedett több | lyik kunsági községben. Aki f rosszindulatú, az ilyenkor leg- | feljebb kijelenti, hogy a fel- I szabadulás előtt is lehetett I tanítónő parasztlányokból. | Ez igaz, de az is igaz, hogy I psak minden huszadik faluból | egy. Még ez is nagy csoda | volt. Most viszont valóban | természetes. MÉG 150 és egynéhány nap I és a tanító néni oda áll az I osztály elé. Most még a Jász- I herényi Tanítónőképző nö- I vendéke. Ott beszélgettünk, I ott mondta el, milyen tervekkel, milyen álmokkal kezdi az életet. — A kunhegyes! járásban szeretnék tanítani. Azt is megmondom miért. Ott voltam egy ízben a jászárokszállási I Népfőiskolán. Nagyon megha- I tott, hogy milyen szorgalma- I san tanulnak azok az idős pa- I rasztemberek, akik régen nem | szerezhették meg még a leg- I fontosabb tudnivalókat sem. I Elhatároztam, ha végzek, ak- I kor Kunmadarasra kérem I magam, s első dolgom lesz, megszervezni ott is a Népfőiskolát . így kezdte néhány évtizeddel ezelőtt Túri Sándor.,. A szegényember fia amikor már abba a sorba került nyakába akasztotta a tarisznyát és neki indult a vak világnak. A tarisznyában zöldhagyma meg tányér, nagyritkán szalonna, s a rossz bakancsba bujt lábak előtt a bosszú út Béressors. cseléd-
