Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

1988, ÄRTÜIs 30, SZOLNOK MEGYEI VB P tl'A T 3 —r Éljen a világ munkásainak testvéri szolidaritása l Májncii Tlssíaemlékpíé* MftWS EGY TÖRTÉNETE visszanyúlik 1931-re. Ekkor zajlott le az olaszországi Lucca város selyemgyári munkásainak tüntetése, ame, ivet a bérminimum beveze­téséért szerveztek. 1889-ben kapott nagyobb jelentőséget május elseje, amikor a pári­zsi kongresszuson kimondot­ták, hogy ezt a napot a mun­kások ünnepévé avatják. Azó­ta minden országban, ahol szervezett munkások vannak, a lehetőséghez képest meg- ünneplik május elsejét. Emlékezetembe tódulnak a régi május elsejék, amelyek­nek n;egünnepiését tüzzel- vassai igyekeztek meggátolni a nép elnyomói. 1931-ben mi, kisújszállási kubikosok elhatároztuk, hogy ezen a napon nem fogunk dolgozni. Közöltük tervünket néhány ipari üzemben dol­gozó elvtársunkkal is, s kér­tük, csatlakozzanak hozzánk. Úgy döntöttünk, hogy a vá­rosi nagyerdőben tartjuk meg az ünnepélyt —, természete­sen illegálisan. Kijelöltük az ünnepi előadót, s két nappal május elseje előtt két elv­társunk kint járt az erdőben, hogy a legalkalmasabb helyet Járási kulturális találkozó Ujszászon Érdekes színfolt volt Uj- szász kulturális életében a va­sárnap este rendezett járási kulturális seregszemle. Már napokkal ezelőtt beszélgettek a faluban a várható nagy ese­ményről. Jó jel ez, bizonyíté­ka annak, hogy a falu érdek­lődése is állandóan nő a szép- beszéd, a hagyományokat ápoló népi tánc és a lélek érzelmeit, a név életének számtalan apró tükörképét zenei nyelvén kifejező ének kari produktumok iránt. A kultúrotthont teljesen ■megtöltötte a közönség, mi­re az előadás megkezdődött. lAz ujszászi KISZ Vidám Együttes nevű temperamen­tumos tánczenekara jó han­gulatba ringató számai után » besenyszögi ált. iskola kis növendékeinek bábelőadása következett. Ügyesek. Sok ■tapsot kaptak. Utánuk egy­másután léptek színpadra a nagykörűi KISZ, a beseny- zzögi KISZ fiú és leány tán­cosai, majd a nagykörűi Szülői Munkaközösség szín­játszói. Nagy sikerük volt a szajoli ált. iskola énekkará­nak. Erre a 70 tagú, kis éne­kesekből álló csoportra érde­mes felfigyelni. Jó hang­anyag, fegyelmezett énekkar. Külön színt adott szereplé­süknek az iskola 14 tagit, népi hangszereken muzsikáló ze­nekara, akik jó ritmusérzék­kel kisérték az egyes ének­számokat. 1 .4 nagykörűi KISZ színját­szói, m bár nem nagy múlt nil még mögöttük, — szintén yol szerepeletek. Szirmai .*] Mézeskalács c. operettjéből a második felvonásból mutat­tak be részletet, meglepően jó átéléssel. cs. s. ■* TörÖkszentmiklóson is megkezdte munkáját a Népi Ellenőrzési Bizottság Korábban már hírt adtunk arról, hogy Törökszcntmik- lóson is étetrehívták a járási, városi népi ellenőrzési bi­zottságot. A bizottság tagjai munkához is láttak. Létre­hozták a pénzügyi, mezőgaz­dasági. építési és kereske­delmi szakcsoportokat, ame­lyek a város, illetve a járás területén fejtik ki tevékeny­ségüket. A Járási Népi Ellenőrzési Bizottság szakcsoportjai áp­rilis 30-án tartják első meg­beszélésüket a tennivalókról, további munkájukról. A Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság tagjai már minden szer­dán és szombaton fogadó­órákat tartanak a városi ta­nács épületében, ahol a sze­mélyesen előadott panaszok intézéséhez is segítséget nyújtanak. A fogadóórákon, vagy írásban beadott közér­dekű problémákkal is foglal­kozik a fenti szerv, s kéri a dolgozókat bizalommal for­duljanak hozzájuk; Elmondta: Szabó Ist­ván, a Népi Ellenőrzé­si Bizottság járási el­nöke megkeressék. Május elsején reggel egyesével, kettesével gyülekeztünk. Az erdő szélén egy elvtársunk fogadott ben­nünket, aki a megbeszélt helyre irányította az érkező­ket. Ö továbbra is ottmaradt, nehogy a rendőrség rajtunk üssön. Elhangzott a május elsejét méltató ünnepi beszéd utána a Népszavából olvas­tuk fel a vezércikket, s né­hány verset, amikor három csendőr vágtatott az erdő felé. Gyors elhatározásra volt szükség. Egyik elvtársunk az erdő szélén a Bánomkert fe­lé futott, hogy magára vonja a csendőrök figyelmét. S amíg őt üldözőbe vették, a többiek a szélrózsa minden irányába szétoszlottak. Az elvtárs is elmenekült, hiába keresték a csendőrök a kert­ben és a kis kunyhók padlá­sán. Mint később kiderült, az erdöőr jelentette a csendőr- uraknak, hogy a kommunis­ták az erdőben tartózkodnak. X932 május elsejét néma tüntetéssel ünnepeltük. Úgy terveztük, hogy reggel 9 órá­tól kettesével érkezünk a vá­rosháza előtti főtérre, s ott fel-alá sétálunk legalább 12 óráig. Kabátunk gomblyuká­ba egy szál piros szegfűt tűz­tünk. Reggel a megbeszélt helyen és időben gyülekez­tünk. De alig érkeztünk nyol­cán, vagy tizen a főtéré, poszton álló rendőrnek fel tűnt, hogy a sétálók száma ál landóan szaporodik. Megkér dezte, miért jöttünk ide? — Most van a munkások ünne­pe, s nekünk is jogunk van itt sétálni — válaszoltunk Menjenek a cigány városi részre sétálni, s ne a főtérre ahol a polgármester úr, vagy a rendőrfőkapitány úr is jár — mondta a rendőr. Nem vi tatkoztunk. Tovább sétál­gattunk kettesével. Ekkor már voltunk vagy nyolcvanan Egyszeresük rendőrsi pszót hallottunk, s utána vobamlé- pésekkel fegyveres rendőrök érkeztek, s felszólítottak bennünket a távozásra. Mi csak sétáltunk tovább. A rendőrök kardot rántva, pisz­tolyt szorongatva kisértek be engem. Darvas Lászlót és Strasser Gyulát a rendőrkapi tányságra. Ott, édesanyánk nem a legméltóbb emlegetése közben értésünkre adták, hog>* addig el nem engednek bennünket, amig egyetlen pi- rosszegfűs sétáló is lesz a fő­téren. Elvtársainkat később erőszakkal szétzavarták. — Minket délután engedtek el így zajlott le Kisújszálláson 1932-ben május elseje. Bakó Kálmán Kisújszállás Rájuk is emlékezünk Azokra a szovjet hősökre, akik életüket áldozták azért, hogy mi szabadon ünnepel­hessük a nemzetközi munkás- osztály seregszemléjét. Közsé­günkben különböző rendezvé­nyek bevételeiből teremtettük elő azt az összeget, amely a szovjet hősi emlékmű építé­séhez szükséges, A ktsz dol­gozói társadalmi munkát is vállaltak, s a szép emlékmű­vet, — amely tükrözi az el­esett -hősök iránti hálánkat, — május elsején avatjuk. A nagy nemzetközi prole­tárünnep évfordulójára lelke­sen készül egész községünk lakossága. Zenés ébresztő, színpompás felvonulás, a KISZ-fiatalok lovasbandériu­ma, feldíszített kerékpárok, termelőszövetkezeti fogatok, munkagépek teszik színessé a felvonulást. Az úttörő zene­kar, népi táncosok és más kultúrműsor biztosítja az ün­neplők szórakoztatását. Délután sportműsor, — majd este táncmulatság teszi teljessé az ünnepi progra­mot. Tóvizi István, Kengyel Egy kisközség programjából A jásziványiak is színpom­pás felvonulással és ünnepi nagygyűléssel teszik felejthe­tetlenné a 14. szabad május elsejét. Úttörők, magyarruhás fiatalok, kiszisták, motorke­rékpárosok, a termelőszövet­kezetek traktorai, fogatai, a földművesszövelkezetek moz­góboltja mind-mind látható lesz a felvonuláson. Az ün­nepi gyűlés után szabadtéri színpadon az úttörők és a KISZ-flatalok szerepelnek. Este a kultúrházban tánc- mulatságot rendeznek, ezzel záródik az ünnepség program­ja. Borzák Balázs- Jászivány N A Zagyva parton Üá ■*&; i ;í H . .....M miiifiniitftHitiittftitiHiiiiiimiiitHttiiiitiiimmiiiimHiittmmdiimiitiiitiiiititimmimiii» Végoltalmi nap Szolnokon A napokban ültek össze Szolnok város légoltalmi ve­zetői, hogy megtárgyalják a június 22-én megtartandó légoltalmi nap programját. A jó munka elismerése, hogy az országban először Szolnokon rendeznek légoltal­mi napot. A Belügyminiszté­rium illetékes szervei ez­úton is elismerik, hogy Szol­nokon a légoltalmi szervezet nem hiába nyerte el két íz­ben is a büszke „Kiváló” el­ismerést. Méltónak tartják arra a város légoltalmistáit, hogy a követelményeknek megfelelően, olyan légoltalmi napot rendezzenek, amiből gz ország összes meghívott lég­oltalmi tisztjei tanulhatnak, E nap megrendezése erde­iében a városi parancsnok­ság szervező bizottságot ho­zott létre. A szervező bizott­ság feladata, hogy mint a be­mutató gyakorlatot, mint a szórakozó, nevelő műsort _2. —■ -........... +*■■ VfH'*45- ■ ■ . összeállítsa, illetve azt meg? valósítsa. Úgy tervezik, hogy június 21-én este 8 órakor kezdik a légoltalmi napot nagysza-, bású tűzijátékkal a Tiszánj majd több helyen tábortűz-» zel és térzenével szórakoz­tatják a város lakóit. Június 22-én zenés ébresz? tő után sport és kulturális rendezvények folynának 3 legjobb kultúrcsoportok és 3 Jász-Kun KISZ Együttes közreműködésével délután 4 óráig. Ezután kerül sor a kü­lönböző szakegységek bemu­tatójára, melyet az elért ered­mények arányában díjkiosz­tás fog követni. Utána ismét kulturális rendezvények ad­ják a szórakozási lehetősége­geket. Reméljük a szolnoki lég? oltalmisták ismételten öreg­bítik jó hírnevüket és múlt­juknak méltóan helytállnak a feladatok megoldásában is, Déltől estig A DIÄKOTTHONB4N ' Vége a tanításnak. .4 kun­szentmártoni Gimnázium diákjai fegyelmezett rendben haladnak át a gyönyörű új iskola üvegezett bejárata alatt. Sietnek. Ki haza, ki a diákotthonba. Az újságíró, aki csengetésig az épület szépségében gyö­nyörködött. az utóbbiakhoz csatlakozik. Kissé távolabb­ról figyeli őket, és' emlékezik. Emlékezik a 15 évvel ez­előtti időkre, a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumra és az ár­ra házra. Erőlteti memóriáját, de hiába. Nem tud hasonlósá­got felfedezni a mostani és a régi között. Nem is lehet, hi­szen eltűntek « Rohoska-es- kűdtek, a diakonisszák, akik megkeserítették a korabeliek életét. Helyettük korszerű diákott­honok, és ilonkanénik vannak, akik mosolyogva, fogadják a 15—16 éves fiatalok szeretet­teljes, mesterkéletlen örömből fakadó köszöntését a. szálló bejáratánál. A. megérkezés irtán néhány perccel ,.a hetesek” már az ét­kezdében terítenek. Ebéd után csend telepszik az egész otthonra. Szilencium van. A „lakók” a tanulószo­bákban készülnek a holnapi órákra. Gondterhelt homloko­kat lát az ember. Az egyik asztalnál Lőkös Olga birkó­zik a magyarral. Mellette ta­nulópária, Biró Klári. A ind­áknál Zalaszeniimrei Mária, az iskola KISZ-titkára készül. Métaflankodó tekintetet vet ránk, amikor véleménye felől érdeklődünk. Végül mégis kötélnek áU, és korát megha­zudtoló komolysággal kezdi: .—. Nálunk jó kollektíva van. A közösségi érzés szinte hagyományos. Ennek ellenére félévtől, a tanulmányi ered-< menyünk egy kicsit vissza- esett. Okát abban kell keres­ni, hogy a háromnegyedévi osztályzat nem kerül be a bt? zonyítvávyba. Persze, így feU fogni helytelen. Igyekszünk is ezen segíteni. Szorosabbra vonjuk a tanulópárok közötti együttműködést, és akkor a hátralévő időben megszűnik a visszaesés. Amig Máriával beszélget? lünk, kör érik csoportosultak a többiek is. A szilenciumnak már vége. Peregnek a szavak, a lányok egymás szavába vág? va igyekeznek előadni azt a rengeteg mondanivalót, ami a bögyükben van. Igaz, van is miről beszélni, hisz 17-én kuliilrcsoportjuk a békegyű­lésen nem lebecsülendő si­kert aratott. Ilonka néni ~ a? otthon vezetője — később elmondja, százöt ve nkötetes könyi'táruk­ban bizony már kevés könyv van, amit a íanuíólc nem ol­vastak. Frissíteni kellene. Le­mezjátszójukat nem tudják használni, mert nem kapnak hozzá tűf. Szovjet márkára lenne szükség. Odakint tizet iit az óra. Csend ül az utcákra. Itt benn egymás után. hunynak ki a villanyok, lassan az álom csendjébe burkolózik az előbb még zsongó kunszentmártoni diákotthon. wr nagy r* piífasrtáisáf: Feínyftofí', majd* aiem mosolygós szemmel né­zett a főnök úrra. — Eriinél a cégnél negyven­két éve nem állt meg a munka... ki veit a felbujtó, azt szeretném tudni ki volt az, aki először kimondta, megfélemlítette és rábeszélte az embereket arra, hogy ne dolgozzanak holnap?! — Ki­áltva mondta a szavakat, ha­ragja elborította és nem azt mondta, amit akart. — Ki mondta magtdtnwfc. hogy ne dolgozzanak?! Az emberek egyszerre meg- rezzentek. Egymásra tekintet­tek és csssse-vissza kiabálták: , — Én isi Én .ís! Én is! A főnök úr hápogott. Hang- 5a elakadt, és ádámcsutkája mintha helyette akarna be­szélni, nagyokat rendült. Nevetséges volt a főnök úr. ahogy ott állt, haragjában ki­vörösödve és még at. úri vi­selkedésről is megfeledkezve, mert mikor sarkon fordult, azt sziszegte: — Fene az ilyeneket -... na majd! Mikor eltűnt a feljáró nyí­lásában. vad jókedv öntötte el az embereket. Beke Gonda nyakába ugrqjt, és akárhogy tolta az magától, két csattogó csókot nyomott a képére.- 'Mindnyájan összeakaszkod­tak, és hogy ne hallatsszon el, némán dülöngéltek a vissza­fojtott nevetéstől. O. most emberekké lettek, annyi év alázata pattant le róluk! és a -jéfőnök űr? Mintha __valami Se ,tÉ.- ■ - . .kiÍ »b^-rtsCrASv-va nagy inagaHságbŐl pottyan1 volna közéjük, most derült ki lám, ember csak ő is, olyan mint ök, sem több, sem keve­sebb! I )s egy pffifenaí müht lecsúsztak az ölelő ka­rok, mély csend támadt, ak­kor vették észre, hogy a gép teremben kikapcsolták a; áramot, es a főnök úr hangit hangosan, kiabálva szárnya felfelé. «— Leállítani. A mester egy húzással meg­állította a gépeket. Az asszo­nyok lába alatt néni mozdul! a pedál, a szíjak megálltak; Mindnyájan odasiettek e lépcső köré, egy pillanatra ré­mület száguldott- végig raj­tuk, nyomkodták egymás Ive zét, amint ott áltak és bá­multak a főnök úrra. aki hir­telen. kitört: — Mondjak -meg. azonnal mondják meg, ki biztatta fe! magukat? Hát mit gondolnak kié itt. minden, a maguké mi?! Azt hiszik, mi, hogy most már maguk intézkedhet­nek, ugye, na majd és meg­mutatom . r. Vagy megmond­ják, ki biztatta fel magukat vagy mind röpül, igém mine egy szálig! Senki nem felelt. -Egy han| sem szólalt meg, a hatvar asszotnyi száj zártan hallga­tott. A főnök úr nekilendült, és majdnem futva ment végig s termen. Az ajtó becsapódót! utána, ét* mindenki felléleg­zett; ít ä* örülök, hogy egy áruló i. sem akadt — mondta halkan t, Erzsi és megsímogatta a mel­- lettp álló asszony karját. Gyenge, lassú mozdulattal a tette, mégis az asszonyok úgy- érezték, hogy mindnyájukat » megsímogatta most. — Nem árulkodunk mi már z soha! a De nem ám! Nevetés hav- i sant hátul, és egy fiatal leány neki lökte vállát a másikénak. Mindenki nevetett. Nem vet- . fék észre, hogy a mester ott all a kapcsolótábla mellett és minden szót hall. Megindítot- 1 ta a gépeket, aztán Bnasi felé ment. * Nem szóH hozza, csak váné­■ zett gúnyosan és elindult- úgy, hogy még vissza is né- " zett .Értse meg, ő megy most, ■ kifelé megy, az iroda felé.- Megfogja a kilincset! Benyit! Most, most nevessen kisasx­1 szony, most menjen karon- 1 fogva. hlntáztassa a derekát . — ha van kedve hozzá! ’■ Nemsokára Pista, az Inas f jött szaladva az ajtón. — Erzsiké. Erzsiké kérem.:-, tessék az irodába jönni.. -- valami baj van.,? a Balajti £ urat is hivatták. Urasl lassan ment kifelé. á-í yiég' látta Jani lecsúszó 1 kezét a kilincsen, mikor be- . lépett. Nem nézett fel rá, nem nézett csak a főnök úrra, s aM íróasztalának támaszkod- j va, mellén keresetbe tett ka* t rokkái, gúnyosan állt.- Úgy — mondta —, tehát maguk voltak. Ügyesen meg­rendeztek. ó, maguk’ ártatla­nok, csak a többiek nem dol­goznak, magúknak az esküvő­jük lesz holnap, az csak nem bűn? Nem, nem bűn, de azért repülnek. A szemüveges tisztviselőn# keze állt meg a levegőben Erzsi előtt, látta a száraz, so­vány kézben a munkaköny­vét, a neve rajta mintha meg­nőtt volna nagyra, aztán hir­telen. kicsire, és úgy reszket­tek a betűk, hogy már rájuk sem ismert. Egymás mellett mentek a keskeny folyosón, nem beszéltek, mindketten úgy érezték, bogy nincsenek szavaik egy mondat kimondá­sához sem. Holnap? 0, a hol­nap szédítő messzeségbe szö­kött, idegen, félelmetes dá­tummá lett, a koldusok szá­mára már máét jelentett;.. Az üzemen végigfutott a hír. „A fiatalokat hitették.* A dukkozó lépcsője meg-' reccsent a léptek alatt és mi­kor a síp élesen, hosszasab­ban mint máskor, elsikoltotta, hogy vége a munkának (Er­zsi úgy érezte, vége, vége mindennek), akkor a csiszo­lóból, az ezüstmunkásoktó! és mindenhonnan, ahol élő em­berek dolgoztak, leáramlot- tak Ide. Igen, itt álltak és iz­gatott susogás indult meg, szájról szájra, erős, haragos szavak, a szemek keményen' villogtak, és az emberek vég-] re kimondták, — Innen indulunk holnap, i Réggé] a szokott időben min-i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom