Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
■t SZOLNOK MEGYEI NEZ6AP 1958. április 27. Kemény Erisébe!: JTprilis í. Olt is virágban állnak mára fák cs mézillatot ontanak a lilaálmú orgonák?... Ziláltra kócolja ott is a selycmfflvet a szél s aranyfésűjével simára fésüli a Dél?... Ott bokrok sűrűje a barfta estben feketén áll őrt; s nyárfák zöl dhegye sötétkék égbe fúr remegő És mondd? — Az éj ott a kerten át. gyöngyökkel a Hajnal zöld haját?... tért?.. is sírva suhan ékszerezve föl % S az orgonák? — Vannak fehérek Is; nemcsak lilák? — S fény be fürdő hús reggeleken nem záporoz Zák rád a mi céltalan szép szerelmünk édes tűzhavát? Hatvani Dániel: i^'-v Tjaoam nquqíalaináq Világok fordulnak belém, foszlik a telek hulló üszke. Tavasz-lobogóját a holnap gondjaim halmazára tűzte. Folyók mormolnak álmaimban tuzes-csipkéjű dalokat, idegek fény-láncába hajszol a lila-érces virradat, Zizzen, zúg az élet, zúgása fény teli. Valami harsogja: ébredni, ébredni! Valami csillaggal feltűzQelt glóriás égszemű, kékszemű, jótcedvű óriás y lép át a városon, földeken, tereken s kacagva rikoitoz: szerelem, szerelem! Ujjamban láz csobog, ereimben ének. Alkonyati házsorok máglya-fényben égnek, acél-tornyos hegyeken tavasz-tüzű fény ég... Haldokolni betegen nem akarok én még, nem akarok sohasem! Szerelem, szerelem nem akarok sohasem! Hallgató világok dongnék, dübörögnek, tűz-kiáltó eszmék rengetik a földet. S mégis friss szelekkel zuhog a magasban életünk árama: tavasz van, tavasz van! Rügyek csengő csókja csillog már a fákon . h J Életem átkering űrön és halálon, Fejt-harasztok suhognak fris- ; sen, ; egyetlen lázzá olvadok, végtelent-vágyó lobogásom J széthulló s összeforrt világok atom-tükrében felragyog. Hesse. PhiHppe-Jean: NOÉ ! Minden felmagasük, és minden kitágul, naprendszerek úsznak hűvös égi tájrul. örvényt rejt a mélység, titkot á magasság; tavaszi jég-zajjal szökkenj nyugtalanság! Izeddel itasd át vérszagú földeket, lázadat harsogják ifjak és öregek! Sejtelmes visszfényú holdas éjszakákon forrongásod tépje össze mindenáron élétünk sok foltos viaskodó árnyát: mindén kontinensen, minden vízen szállj át s erdő-suhogásban, csillagos tereken rikoltsd a világgá: szerelem, szerelem! FILMHIREK mindenünnen Joshua Logan uj filmjének címe SAYONARA (A viszont-* látásra), szereplői két színész kivételével japánok. A filmben Jean Marais képviseli Nyugat-Európát és Marion Brando Amerikát # A nrágni filmstúdió elkészítette legújabb filmkomédiáját az „Az ötödik kerék” címmel. A film főszereplője Gelena Loubalova, aki a kö-< zelmultban nagy sikerrel vendégszerepeit a Szovjetunióban. * „A tizenkét haragos férfi” című angol filmnek a 12 főhősön kívül még 2 szereplője van; a vihar, amely nagyban befolyásolja a filmben szereplő bírák kedély állapotát és a vádlott, aki egy pillanatra jelenik meg ugyan, de mindvégig az ő sorsa áll a film középpontjában. * Az osztrák ftlmujságírók szövetsége szinte egyhangúlag a hónap legjobb filmjének de Sica .,A tető” című filmjét nyilvánította. Krúdy Gyula: HÁROM KIRÁLY. (Magvető.) Krúdy egyetlen történelmi regénye. Tulajdonképpen trilógia. Részed; Mohács, Festett király, Az első Habsburg. Főszereplője Mária osztrák hercegnő, az első Habsburg, Ferdinand testvéré, a tragikus sorsot ért II. Lajos király özvegye. Biró László: BATOR, MINT AZ IGARl ASSZONY — Vidám történet — Anna Frank •filmen Vashegyi 1958 április 26-án Az amerikaiak filmet készítenek az ANNA FRANK NAPLÖJA-ból. A filmet Hollandiában forgatják, főszerepét a 18 éves Millie Perkins amerikai fotómodell játssza, akinek ez az első filmszerepe. A jelenetek egy részét abban az amsterdami házban veszik fel, ahol an- • nakidején Anna Frank családjával együtt rejtőzött. Illusztráció Krúdy Gyűl»; Három király cimfl könyvből Arra léptem be a borbélyműhelybe, hogy az örök tré- faesináló cingár borbélymester nagy nevetés közben valakire ráolvassa a szentenciát, hogyasszonygya: „Bátor vagy, mint az igari asszony!” — Hát az olyan nagyon bátor? — teszem fel tüstént a kénlést, mert valami humoros dolgot sejtek a mondás mögött. Nem Is csalódtam és most átadom a köznek, — elmondom, hogy milyen bátor is volt az az igari asszony... Szóval még 1919-ben történt. Az igari földbirtokos jobbnak látta a népi hatalom elől elvinni az irháját. így aztán a községi direktórium szétosztotta a gazdátlanul maradt jószágokat. Az egyik élelmes igari asz- szony is két gyönyörű pirostarka szimentháli tehénnel ért haza a jómesszl urasági tanyáról. Másnap a szomszéd- asszony ráköszönt az élelmes asszonyra: — Jó reggel Ro2Ü — Nekem jó, Ilka néném. — Na? — furdalta kegyetlen a kíváncsiság Ilka nénit, de nem mutatta volna a világért sem... Hanem az élelmes szomszédasszony dicsekedni akart! — Jöjjön csak át Ilka né- ném, mutatok ám valamit! Nem kellett kétszer mondani. Beperdült a konyhába, hamar a delénkendőt, mert liajadonfőtt nem illik mutatkozni még a szomszédnál sem. Rozi szomszédasszony még segített is átbújni a kitört léckerítésen, ami azzal járt, hogy újabb két darab léc töri ki az amúgyis foghíjas kerítésből, mert bizony Ilka néni sem sokkal van innen a a száztíz kilón! Aztán ott állnak az istálló ajtóban. Rózáinak az arcán a büszkeség, az öröm és a dicsekvés szépsége. Ilka néni arca majdnem kifejezéstelen. Hiába, ő már idős asszony, tudja, hogy hogy kell elrejteni az érzéseket... — Tuggya —, szólalt meg a boldog tulajdonos — a ko- ministák adták az X... nagyságos úr tanyáján. Ilka néni ránéz Rozira. — A koministák? — Azok! Ilka néni megint a két jószágot nézi... valamin erősen gondolkodik, aztán egy kis reménységgel Rozihoz fordul. — Oszt’ mondesak —, észre sem veszi, hogy tegezi Rózáit —, adnának nekem is, ha,.. — Adnak hát! Menjen csak Ilka néném! Van ott még bőven, menjen csak, de úgy estefelé menjen, mert a bizottság csak este ér rá ... Hej! Alig várta Ilka néni a szürkületet, dehát ugye, annak is el kellett jönni egyszer. El is jött. Felvette a perkál szoknyát, a delén kendőt és elindult az uradalom felé. Bizony, messze volt az. Volt vagy hat kilométerre, úgviiogy mire Ilka néni megérkezett. olyan sötét volt a nagylánya udvarán, mint a csizmaszárban ... Nem is talált ott egy teremtett lelket sem. Ott állt tlka néni az éjszakában tanácstalanul, liogy- hát most már mi lesz? Ö bizony állat nélkül haza nem megy, a szomszéd csúfjára... Ott a tanya végibe az istálló. Ismeri jól a járást, hiszen vagv húsz évet töltött ott, mint belső cseléd. Az ajtó tárva-nyitva. Na hiszen! Itt is sötét van. Hanem ahogy megszokja a szeme a sötétséget, a sarokban felfedezi egy behemót nagy állatnak a körvonalait ... és valatni csipogó hangot is hall.. Mitagadás, egy kicsit a torkában dobogott a szíve Ilka néninek, de most már mindegy, oda tapoga tózik az állathoz .. Gyönyörű nagy volt az bizony meg a sötétben is ... milyen lesz ez nappal? Ahogy ott nézegeti a jószágot, ismét hallja a csipogó hangot... lehajol Ilka néni, hát vagy 5—6 kisliba csipog a nagy állat alatt. Összeszedni a kislibákat egy pillanat műve volt, aztán eloldani a jószágot egy másik pillanat és indulás hazafelé. Hazaérvén Ilka néni beköti a jószágot a roskadozó ólba. A kislibák is itt kapnak szállást ideiglenesen. Van még a kert végébe egy kis széna, — dob egy marékkai a jászolba* hogv égvén szegény jószág..., messziről jött... Regfel si nte egyszerre nyikorog a konyhaajtó a két szomszéda sszonynál.... — Na Ilka néném. van-e valami? Ilka néni nem szól. csak int, hogy „csak gyere”, ha akarsz szépet látni! Rózái jön is, nem kell kétszer biztatni. Ilka néni megy elől, mint házigazda és most az ő arcán ül az öröm, a büszkeség és a dicsekvés fénye. Sarkig kivágja a rozzant ól ajtaját: — Ezt nézd meg! Hej! Ilka néni a következő pillanatban zárná már az ajtót a vendég előtt olyan sebesen, ahogy csak lehetné.,., de nem lehet, mert Rózái már benn van az istállóban ,.. Előbb mindketten kővéme- rednek..., aztán cgymásre néz a két asszony..., aztán megint a jószágra és a Következő pillanatban Rozi szomszédasszonyból kitört a fuldokló nehéz kacagás, de olyannyira. hogy mire kiíámoly- golt az istállóból, a szeméből a nevetéstől patakokban folyt a jókedv ezüstszínű gyöngye... Hát mitagadás, volt min nevetni! Mert bizony, Ilka néni az éj leple alatt hazavezette az uraság messze földön híres embertipró bikáját! Ilka néni meg csak állt az ólajtóban, mint akit a szél ütött meg. Aztán ügy eltűnt az istállóból, mint a füst, még azt sem látta, hogy alig fertály óra múlva hat markos fiatalember vezette el a veszedelmes jószágot... Pedig büszke lehetett volna Ilka néni. ha másra nem. hát arra. hogy ő egyedül vezette haza, mégpedig; ahogy moiidani szokás, „félkézzel!” Hát ilyen bátor volt az igari asszony! BARKÁJÁBAN. HMse, Philippe— Je*n: Sóé birkájában cimfl könyv címlapja A 11 éves szerző jóízű humorral, öntudatlan gyermeki groteszkséggel és naiv jókedvvel meséli el az özönvíz hullámain úszó Noé bárkájában történt eseményeket. Az unatkozó, türelmetlenkedő állatok mesékkel szórakoztatják egymást. Az oroszlán 1 >éldául bevallja, hogy miért nem ette meg Dánielt az oroszlánketrecben, a cethal ♦ pedig, hogy miként kapott • gyomorrontást Jónástól. A J bibliai motívumokat a mo- • dem technika elemeivel ke-? verő gyermeki elképzelés * igjem élvezetes olvasmány, ♦ Május elseje volt. Az iskolában a tanító elmagyarázta, hogy ez a nap eredetileg az ébredező természet ünnepe, de mostanában rendfelförgátó, züllött elemek tüntetéseket rendeznek, a társadalom rendje ellen izgatnak ezen a szép napon. Most öt éve is szembefordultak a törvénnyel ezek az elvetemült semmirekellők, de a mi derék rendőrségünk hivatása magaslatán állott és szétzavarta a leommunista csőcseléket. — A kommunistákat az emberiség söpredékének nevezte, akiknek nem fűlik a foguk a dologhoz, hanem a mások szorgalmas munkával megszerzett vagyonát szeretnék meg- iMparintani. Annyira becstelen emberek ezek — mondotta —, hogy még zsiványbecsület sincs bennük, hiszen a velük szövetséges szocialista miniszter autóját is felborították! Arra is figyelmeztetett bennünket: siessünk haza, s ha útközben csoportosulást látnánk, az istenért, meg ne álljunk, mert ott biztosan kommunista agitátorok is lesznek, akik semmitől, még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Tizenkét éves voltam még, de ■már feltűnt, hogy a tanító egy-egy mondat előtt hosszan gondolkozott: lassan, akadozi'a beszélt, és beszéd közben elnézett a fejünk felett. De azért siettem haza, mert apám beteg volt és anyám azt mondta, hogy a jó gyermeknek ilyenkor otthon a helye. Hajtott a kíváncsiság is, mert tudtam, hogy ma költözik a háziúr. Én még soha nem láttam a háziurat — sem a régit, aki eladta, sem az újat, aki megvette az ötemeletes nagy bérházat — és meséhez szokott képzeletem valamiféle mesebeli lényt festeti elém, amint rá- ggndoltam. A kíváncsiságomat még foltozta Is az a nagy hűhő, ami a háziúr költözését megelőzte: az első emeleten négy egyszoba-kony- hás kislakásból építtetett egy új nagy lakosztályt magának, és kőművesek, ácsok, szerelők, szoba- _ ( , _ festők hetekig dolgoztak ott, hogy IjUKftCkl FászlÓ május elsején beköltözhessen. Szüleim a viceházmesteri állást töltötték be a házban, természetes hát, hogy nekik is segíteni kellett. Tőlük hallottam a szenzációt: WC is lesz a lakásban, sőt még fürdőszobát is építettek! A mi lakásunk csak egy szobából állott, abban sem volt más csak két ágy, egy szekrény, egy asztal, két rozoga szék, meg egy roggyantlábú spar- lielt. A házban addig Csak közös WC-ék voltak, fürdőszobát meg nem láttam még soha életemben. Micsoda nagy úr lehet az — gondoltam — aki ilyen királyi lakást építtet magának! És még büszke is voltam magamban arra, hogy ezentúl ilyen gazdag emberrel lakunk egy házban. Apámat ekkor már napok óta makacs köhögés és apró borzongások kínozták. Anyám mindjárt az első napon rá akarta beszélni, hogy feküdjék \e, de apám rekedt hangon tiltakozott: — A szegény ember nem lehet beteg: nem fekhét le. Inkább haljon meg. Hanem tegnap reggel mégsem tudta feladni a szeméttel teli kosarat a kocsira, úgy erőt vett rajta a köhögés. Ekkor szégyenkezve megadta magát. — Hát úgyldtszik, mégis kifogott rajtam ... Nem bírom ki talpon, Anyám mind a két dunyhát rátette, mégis vacogott a foga: rázta a hideg és arcán, nyakán kidagad- lak az erek, úgy kínozta a köhögés. Estére meg kipirult az arca, s izzadni kezdett. Csuromvizes lett az ágyneműje. Ma reggel mégis fel akart kelni. — Mit szól a háziúr, ha nem segítek a költözködésnél? — ezt mondta, s már lépett ki az ágyból. Anyám azonban elvette tőle agyon- foltozott ruháit: — Mit szólna? Van tán lélek őbenne is. Láthatja, hogy beteg vagy! KÖLTÖZIK Először éreztem életemben a személyem fontosságát. Apám beteg, s a háziúr éppen most költözik. Rám vár a feladat: helyettesíteni apámat. Most aztán megmutathatom, hogy nem vagyok már gyenge kisgyerek! Hazafelé menet feltűnt nekem, hogy milyen Szokatlanul kevés járókelő van az utcákon. No, annál több rendőrt láttam. Az utcák közepén párosával sétálgattak és itt- ott magukhoz szólítottak egy-egy ünneplőruhás embert. Igazoltatták őket. Néhány kerékpáros piros- fehér-zöld papírszalagokkal feldíszített kerékpárokon haladt lassan az úttesten. Őket nem igazoltatták, csak megfordultak utánuk a rendőrök, s szigoní teklntetüklcel addig követték őket, míg be nem fordultak a Baross tér sarkán a Fiúméi út felé. A Capitol mozi mellett, a vendéglő előtt Dréher-táblás söröSr kocsi állott. Lovai úgy fel voltak díszítve, mint falun a lakodalmaskocsiké. A Thököly út sarkán az épülőfélben lévő ház állványzatán nemzetiszínü zászlót lengetett a szél, Amint befordultam a Verseny utcába, rögtön láttam, hogy már megérkezett a háziúr. Egy sötétkék csukott autó, és mögötte négy hatalmas bútorszállitó kocsi állott a házunk előtt. A bútorszállitó kocsik lovainak szerszámai orgonával voltak feldíszítve. A nagytermetű szállítómunkások között alacsony, kövérkés ember topogott izgatottan — mint később megtudtam: a háziúr — és folyton a lovak felé mutogatott. Vgy volt öltözve, ahogyan én elképzeltem a nagyon gazdag urakat: kemény gallérja és memók- lija is volt, frissen vasalt csíkos nadrágja és kabátja újnak látszott, sárga kamásnija alól ragyogott fényes cipője. Kezében vastag szivar füstölgött. Mégsem tetszett nekem a háziúr. Ahogyan itt állt harciasán a munkások között, állát erőszakosan előreszegezve, kezével hadonászva, volt abban valami kiábrándító. Én a nagy urakat addig finom, halkszavu, jószívű embereknek ismertem meg olvasmányaimból. Ahogy közelebb értem, a kiabálását is meghallottam. Durva, parancsoló hangja volt, és igazán nem válogatta meg a szavait sem, ahogyan az ember egy nagy úttól elvárná. Azért veszekedett, amiért az emberek feldíszítették a lovakat és megparancsolta nekik, hogy azonnal szedjék le a virágokat. Az emberek merev arccal néztek maguk elé, de nem mozdult senki, hogy a parancsot teljesítse. — Maguk kommunisták! — kiáltotta tehetetlen dühében a háziúr. — Aki május elsején felvirágozza a lovait, az mind kommunista! — Mí nem vagyunk kommunisták. De május elseje a munka ünnepe ... — magas, szélesvállú ember állt a háziúrral szemben, akinek tekintetét lefelé kellett irányoznia, hogy a nála kisebb ember szemébe nézhessen. — Május elseje a kommunista bitangok ünnepe — toppantott mérgesen az úr, s parancsoláshoz szokott, pámás kezével a kocsik leié mutatott: — Azonnal szedjék le a virágokat! — Nem szedjük — mondta csendesen az óriás. — Nem-e? — kérdezte ordítva a háziúr és egyet lépett előre, ki tudja, milyen szándékkal. Az óriás nem moccant. Úgy állt előtte, mint a hegy. Csak a két öklét szorította ökölbe. S mintha villám cikázott volna a szemében: — Maradjon nyugton az úr, anyagit mondok!-,.-, hangja halk volt.
