Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958. äprilis 20

^OOCOOOOOOCKX>^XXXX>OOOOOOCK»OOOOOOOOOOOOOCIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOüOOOOOOOOOOOOOOOOf HATVANI DÄNIEL*

NAGY ISTVÁN:

A felejtés útján...

Én a felejtés hosszú-hosszú nagy útját rovom szüntelen. **

Göröngyös út ez — jajfakasztó —, V

» vággyal kövezett utcavégtelen, hol porban hever millió álom, keserves kínú lázban elvetélt torzó, — mely egykor nőtelen ágyon szerelemről és csókokról mesélt.

’■ Lehajtok értük s néha, néha u

sorukból párat félve felveszek, * megsímogatom szétfoszló testét annak, amelyet nem feledhetek, ‘- s megyek tovább, sodor az élet,

mint folyóvíz a könnyű csónakot.

(

Szigetként várnak álmodott évek, »

s rámnevetnek a vágyott holnapok.

'Ooc^y<x«>c<x>ooooooc<io©ooooooooooooooooocoooooooooooooooc5ooooooooooooooooooooooix

(jártam

Átjártam alföldi búzatábla' Kalász-súroló mélyein Az ég madárdallal trillázta Virágnövesztő lépteim Kocsizörej zizzent a dalban Tanya kútágas szólt felém Szirom-lclkemet elringattam Egy vén akácfa tetején,

Jártam fűz-csendű Tisza[parton

Hol perjét növesztett a fény, Rigó nótázott füttyös dalt font Magányos ezüst-jegenyén i S a folyón lassú vízi

[csendben,

Üszőit a tótok tutaja Néztem, néztem és

[képzeletben Én voltam hős kormányosa

Jártam dombok közt, hegy- [oldal ban

Hol a csend fény-csapata jár, Fürödtem lombzúgású dalban S alattam nagyra nőtt a táj. Szélverte sziklák ősi várrom Visszazengte szavamat,

Amíg átkelt az ég-határon A felhő koszorúzta nap.

Jártam zajongó városokban. Rohant a nyüzsgő sokaság, Gyárkémény alatt bámész- (kodtam,

Hívtak a zenék, fénycsodák. Bolyongni vágytam világszerte

Villamos röpített, s vonat S arcomat torzul visszaverte Az elszáguldó kirakat,

pltNHÍReK

mindenünnen

Dr. Erich Abiel érdekes víz- alatti színes dokumentum- filmet készített „Arab koraitok’’ címmel,

A német szatirikus „Sün- disznó" sorozat alkotói új kísérletre készülnek. Pantomim filmet készítenek, amelynek főszereplője Sou- beyran, Jean Louis Barrault tanítványa. A film „Az ifjú angol" című Hauff mese alapján készül;

A filmújságok tudósítói néma megdöbbenéssel nézték végig az „Éjszaka és köd’’ című dokumentumfilmet, amely a Bergen-Belseni koncentrációs táborról készült; i

Az Egyesült Államok „A forró nyár" című filmmel vesz részt a eannesi film- fesztiválon;

A világmindenségből visz- szatérve a címe az új C. C. C. filmnek, amelynek felvételeit az Északi Sarkon és Grönlandban készítették,

Moszkvában bemutatták a Leninfilm Stúdió „Balti dicsőség" című új filmjét, melyet J, Frid rendezett;

William Wyler amerikai rendező áprilisban, Olaszországban megkezdi a „Ben húr” című film új verziójának forgatását. A hírek szerint az új Ben húr rendkívül drága kiállítású film lesz.

Péli Árpád:

KECSKE

Hát bizony, az az utca meg nem változik, mindig van miről beszélni. Mindig van az öreg Máté néninek miért átmenni Kisekhez, ha nem is újat mondani, de újat hallani. Éppen az utca új lakója volt a szóbeszéd.

— A szövetkezetben vannak. Ott szedték össze úgy magukat, hogy házat is vehette!:. Hát a megboldogult Vigh bácsi házát vették meg — felelt Máté néni a néma kérdésre is.

A hallgatók csak hümmögtek, nem akarták hinni, hogy annak arra is tellett volna. Ők is tagok, mégsem tudnának

ennyire jutni.

— Máshonnan van az a pénz — vetették közbe.

—- Már bizony nem, édes lelkem ■=• mosolygott Máté néni sűrű szemöldöke alól — onnan van az, csak hát nem a Rákócziból!

S mint aki valami nagy titkot árul el, közelebb hajolt:

— A Dózsába jár dolgozni az ember!

Hát elég az hozzá, hogy házat vettek,

az utcába költöztek, s volt miről áradozni a szomszéda..szonyoknak. A férfi kicsit meggörbült, középkorú dolgos paraszt volt, Bárány József. Felesége alacsony, kövér asszony. Nemesük a házvétellel kápráztatták el az utcát, hanem azzal is, hogy két fiatal csikót, meg egy kecskét is vásároltak hozzá. A két nagyobbik fiú a csikókkal volt elfoglalva. A kicsi, Jankó, pedig a kecskével bajlódott. Ő teljesen más volt, mint bátyját. Az utcáiban csak az „új csizmáknak” emlegették Őket. Mindegyiknek csizmája volt. Pedig ritkán használták. Különösen úgy nyáron, akkor mezítláb szaladgáltak a dolgukban. Igaz, a bemutatkozás csizmában történt. A középsőn, Jóskán, még egy takaros kis kalap is volt.

Még egyben kitűntek, nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Hiszen idegenek voltak; a két nagyobbik mindig együtt ment a kútra, Jankó maradt leggyakrabban magában — a kecskével. Szavát azonban még senki sem hallotta.

Ügy négy-öt éves lehetett. Aránytalan nagy fejjel, félénk fényű nagy szemekkel. Mindig a kecske nyomában volt, vagy az árokpartról Szemlélte az embereket. Az utca gyerekeinek elsősorban 6 volt a célpontja. Piszkálták, dobálták, különösen akkor, amikor bátyjai nem látták. Jankó azonban nem szólt hozzájuk. Nyugodtan félrehúzódott és tűrt. Talán kis szíve remegett félelmében, talán szeretett volna elfutni, de mégsem tett semmit.

Egyszer azonban más jutott eszükbe a gyerekeknek. A sarokhoz álltak és a kecskét. kezdték el dobálni S amikor a kecske az egyik dobásra nagyot ugrott, Jankó Is ijedten, sikoltva állt fel és eddig soha nem hallott különös, selypítő hangján elsírta magát;

— Medájjatok! Medlüttétek a tecstét!

S a kecskét magára hagyva-, kétségbeesett szívvel, sírva hazaszaladt. Ügy futott, mint a király, akinek megbántották az országát.

Török Gyula:

lUcek

Egy vendégszerető vidéki kastélyban a vendégek egymásnak adják a kilincset. Az egyik nap a kastély kedves, közvetlen háziasszonya két vendéget kap: az ikreket. A két Komoróczy-fiú olyannyira hasonlít egymásra, hogy egy harmadik személy képtelen megkülönböztetni őket. A ház úrnője szerelmes lesz az egyik fiúba, de rövidesen kiderül, hogy nem tud különbséget tenni az ikrek között. Az ikrek is szerelmesek a fiatalasszonyba, és egyik sem hajlandó lemondani a másik javára. Ebből a hátborzongató helyzetből bontakozik ki a hármas tragédia.

... jelen — múlt — jövő három dimenziójában...

Somlyó György: Emlék a jelenről

időt: úgy érzem, a történelmi tudat minden eddiginél magasabb fokára jutott, bonyolult korunknak igazi lírai kifejezése ez.

A történelmi időnek ezt a hármas kiterjedését igyekszik betölteni ’— a könyv első ciklusát kitevő kisebb versek sora mellett — a kötet legnagyobb terjedelmű, töbszázsoros költeménye, melynek alapélményét kínai utazásomnak egyik epizódja adta: A Cs Ku-tieni barlangban. Ugyanerről az utazásról valók A Föld túlsó felén című ciklus kisebb, naplójegy- zetszerű versei is. Végül ehhez járul a régebben Talizmán címen már külön kötetben megjelent szonettciklusom néhány újabb, kiegészítő darabja. — Még csak annyit jegyeznék meg: nemrégiben volt húsz éve annak, hogy első versem megjelent nyomtatásban. Ez sorban a kilencedik verseskönyvem. Tizediknek a közeljövőben e húsz év és e kilenc könyv anyagának legjavát szeretném egy nagyobb kötetben egybegyűjteni.

Gyermekkorom óla visszavisszatérő élményem: az élet legkülönbözőbb helyzetei, melyekbe kerülök, hirtelen képpé merevednek előttem, mintha, saját magammal együtt, az egészet sok évszázad messzeségéből, egy késő jövendő szemével látnám. Innen új verseskönyvemnek és címadó versének talán kissé paradoxul ható címe. A minden pillanatban újra meg újra múlttá varázsolódó jelent tetten érni, jelen — múlt — jövő három dimenziójában élni át az

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

•— Többeknek: A rengeteg beérkezett írásművet csak részletekben tudjuk feldolgozni. Éppen ezért türelmet kérünk, mindenkire sor kerül. Jövő vasárnap szinten közlünk szerkesztői üzeneteket.

Nagy Lajos, Kisújszállás.

Költeménye bizony — nem költemény. Hiányzik belőle a ritmus, a költői beszéd könnyedsége. A gondolatok szépek, de a mozgalmi élet kifejezéseit, jelszavait nem

Baktaí Ferenc:

Székelyek üzenik

hallatszott ki a kiáltás: „Nu bate! — Ne üss!”

A kapunál bilincsek fogadnak, láncos bilincsek. Ezeket szállításkor kapta csuklóira a fegyenc, aki 1917-től mindig politikai fogoly volt. (Figyelik az évszámot?) A bilincsek súlya 7—16 kiló. A folyosó közepén volt szabad haladnia a fogolynak — alá a mészcsíkra lépett, mehetett a sötétzárkába. Járjuk a folyosókat, a cellákat. Az A-, B-, C-szektor aránylag világos eleven sírjait — és a ,.H”, a rettenetes H kőlyukait. Aki a H-ba került, nem reménykedhetett semmiféle kedvezményben, látogatásban, még priccse sem volt. Egyetlen „kedvezménye”, hogy az ajtónak támaszkodhat, mert a fal jéghideg és nyirkos; nekitámaszkodni — halál. Mór a H-ba kísérés is vesszőfutás volt: a kísérők és a sorfalat álló őrök ütötték-verték a foglyot, azzal. ami a kezük ügyébe került, és ott, ahoi érték.

Cellák a H-ban. Bodnaras Emilé. Mogyorósé .;. Gheor- ghe Apostolé. .. Arcképek a múzeumban: Fónagy János, szemüveges, csendes ember lehetett Ion Fonaghi: aztán Enesel Mór .:. Herhák János ... Bernát Andor. ;. Constantin Pirvulescu ... Ilié Pintilie...

Román nevek és magyar

nevek. Közösen: a vér és a halál, a puska tus ütések és a súlyos bilincsek országában, közös harc és közös szenvedés névéi. Ki verekedett a királyi Románia ellen? Magyar és román munkás együtt. Magyar—román ellentét, itt? Itt csak harcosok és rabtartók nemzedéke volt. S ha a nevek közül az egyik csoportot ma a kormány vagy a nemzetgyűlés elnöksége névsorában olvasni — a másik csoport, a nagy hatottak neve, gyárak ormán ragvog. Mint Herbáké, Enesel Móré, Ilié Pintilieé.::

Itt halt meg. Doftana ösz- szeomlásakor. A földrengés megingatta falak temették maguk alá, 1940. november 10-én, tizennyolc nappal azután, hogy egy tudós vasgér- di'Sla bizottság megszemlélte az előző kisebb rengéstől már megrongált Doffanát és magabiztosan közölte, „még tíz évig nyugodtan használhatják ezt a börtönt...” Azon az udvarsarkon, ahol Ilié Pinti- liet agyonsújtották a kövek, fehér márványtábla csillog a falban, és mindig friss a virág.

A falak leomlottak. Ä foglyok egy része szökhetett volna. De a pártvezetőség a !e- omló ceilafalakon át, kooog- tatással és cédulákon eljuttatta az üzenetet mindenüvé: „A kommunisták itt maradnak. Menteni kell a sebesült elvtársiakat.”

, Maradtak.

Éveik emlékei azonban ott ragyognak a fafaragásokban, a műhelyek megmaradt munkadarabjaiban. Olyan fafaragásokban, mint amilyet a P ar 1 ad ansc h i -csoport készített. Soha és sehol ehhez hasonló erejű, félelmetesen felemelő szobrot! Földgömb, s ráfeszítve, mint az új kor Prométheusza, egy bilincseit tépő-szaggató proletár. Minden izom, minden apró részlet tökéletes, művészi — s mindezt őrök vizsla szemének kijátszása árán kockáztatva ..; Igen. lebuktak vele: mint a börtönben folytatott illegális kommunista szervezkedés bűnjelét lefoglalták é; az irodán helyezték el. Alkotói pedig? Hat hónapra a H- ce) Iákba kerültek.

A falon üvegszekrényben van egy különös bilincs. Nem is egy bilincs: bilincsrendszer, rafináitan összekapcsolt súlyos béklyók egész sora, bilincs a nyakon, a lábakon és, a kezeken. És rongyok. És fapapucs.

És hiába láncolták meg ke zán-lábán-nyakán: a dofta- nai fegyenc győzött, a ron gyos, az üldözött, a románul és magyarul egyformán a szabadság énekeit daloló fogoly. Rá emlékeznek a kövek, a vasrácsok, a pincehidegsé- gű folyosók.

Emlékezzék rájuk ez a néhány sor is.

lehet változatlanul áttenni versbe. Ehhez költői látásmód, sajátos képek, hasonlatok kellenek. Olvassa el Fodor József, Madarász Emil és más szocialista költők verseit. Annak igen örülünk, ha levelezni fog velünk, de inkább az ipari tanulók problémáiról, öröméről, kisújszállási eseményekről számoljon be prózában, élőbeszéd-stílusban. — Higyje el többet használ véle sajátmagának és a lapnak is,

Nyika László, Homok. —'

Tóth Józsefhez intézett üze-' netünk önnek is szól.

Hovanscsin» jeligére: Műve szokványos detektívtörté- net, meglehetősen szürke stílusban. Ilyeneket nem közlünk, de kétlem, hogy bármelyik könyvkiadónk is komolyan foglalkozna vele,

Majoros László, Törökszentmiklós. Versének tartalma aktuális, formailag azonban sajnos nem üti meg a közlés mértékét. Emellett kifejezései, sablonjai a műit századvégi Petőfi-epigonokat idézik,

Pálfi József, Debrecen.

Formakészsége figyelemreméltó. Mondanivaló azonban meglehetősen ködös, megfoghatatlan. Küldjön még néhány verset, biztosan akad közöttük közölhető.

Tóth József, Szolnok. Naív,

sablonos feldolgozás, a tavaszról ezeket a sorokat, már milliószór, milliónyian megírták. Stílusa múltszázadbeii. Olvasson modern költőket, József Attilát, Kosztolányit, Szabó Lőrincet, Tóth Árpádot, Radnói Miklóst. —, Ha versformában, a mondanivaló eredetiségében hasonlatokban, képekben legalább kicsit is megközelítőt tud alkotni, készségesen fogjuk közölni. Addig azonban sajnos, mindig nemet kell mondanunk.

Varró Anna, Szolnok. —

Azok a versei, amelyben népdalszerű formában dolgozza fel érzéseit, kedvesek; A többivel kapcsolatban előző üzenetünk önnek is szól;

V

i

A szerző Romániában járt. ahova sok százezer embert fűznek rokoni szálak, emlékek, s mégi-s olyan keveset tudunk róla-.

Színes riportsorozata elvezet Marosvásárhelyre, a M«- gyár Autonom területre, ahol sok százezer magyar él. A könyv más lapjai Ora. "I Slallnba, a régi Brassóba kalauz zolják el az olvasót, ahol szépséges régi műemlékek és modern pijárk között három nemzetiség: román, német és ma- t jar él közösen. Megláthatta a szerző a Fekete-tenger partját, a Déli Kárpátok szép üdülőhelyét, Sinaiát, s a ploesti olajvidéket.

Ezekből a vidám, színes írásokból megismerhetjük szomszédaink földjének szépségeit, lakóinak gondjait, örömeit, mert a szerző munka közben és a jókedvű iinnen, pánsípos, hárás, viharzó táncos óráiban is ismerkedett a szomszéd ország népével.

Részlet a könyvből:

A Kövek emlékeznek

(Doftana)

Az országúton foglyok vánszorognak. Borostás arcok, tikkadt ajkak, roggyanó térdek. Szenvtelen vagy haragos őr-arcok a fényes övcsatok és zubbonygombok fölöttr A távolban, a gyászosan vonuló és fényes szuronyók fenyegető szemvillanásaitól kísért menet mögött, kis vasútállomás épületkéje látszik: „Telega”. S a menet megindul a tízöles falak és a rideg kőzárkák birodalma felé.

Lázálom? Nem lázálmot látok— festményt. Ott függ a doftanai börtönmúzeum egyik nagy közös munkatermének falán s ezt a feliratot viseli:

.Drumul Doftana” — Az út Doftanába... Doftana: bilinket, puska tust, sötétzárkát ás tüdőbajt jelentett. Doftana i lassú halál szinonimája volt i királyi Románia nyelvén. Doftana, ahonnan soha nem szökött meg senki, Doftana. ímelyet a haragvó román old egyetlen hord üléssel dön- ;ött össze. Talán nem akarta 1 hátán hordani?

Doftana ma múzeum. Újjáépítik: a teljesen leomlott részeket is, olyanra, amilyen ikkor volt, mikor még a fegy- irpuskák valóban ütöttek, és i zárkából nyögve és sírva