Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

Ünnepségre készülnek A Tanácsköztársaság kiki­áltása 39. évfordulójának mél­tó megünneplésére készül Tö- rökszentmiklós dolgozó népe. Történelmünk legdicsőbb kor­szakára emlékezünk, azokra a napokra, amikor a magyar proletáriátus először ragadta kezébe a hatalmat A fiatal Tanácsköztársaságra véres ra­gadozóként csapott rá a kül­földi és a hazai ellenség, s megkezdődött az élethalál harc. A magyar dolgozók példát­lan lelkesedéssel vettek részt a proletár állam vé­delmében, de az árulás vé­gül is kiütötte kezükből a fegyvert és a sötét elnyo­más évei következtek. Ma is élnek közöttünk elv­társak. akik 1919-ben lelkese­déssel, odaadással küzdöttek a nagy ügyért. Őket is ünne­peljük március 21-én. Az MSZMP Városi Bizott­sága és a Hazafias Nép­front március 21-én este C órakor a városi tanács nagytermében emlékünne­pélyt rendez. Március 22-re tervezzük a II. kerületi pártházban a ve­teránok klubjának megnyi­tását Az idős elvtársak szó­rakoztatására a párttagok ön­kéntes adományaiból megvá­sároltuk a televíziós készü­léket s előreláthatólag 22-re az antenna felszerelése is megtörténik. I szakszervezetek táraoeatják a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány politikáját Tanácskoztak a Szolnok megyei szakszervezetek aktivái Tegnap mintegy négyszáz szakszervezeti aktíva gyűlt össze Szolnokon, a Megyei Tanács nagytermében, hogy megtárgyalják a Szakszerve­zetek XIX. kongresszusának határozatait és a feladatokat, amelyek a megye szakszer­vezeti bizottságai előtt áll­nak. Az értekezlet előadója Vas- Witteg Károly elvtárs, a SzOT alelnöke volt. Beszá­molójában többek között ér­tékelte a szakszervezetek munkáját az ellenforradalom óta és kijelentette, hogy a szakszervezetek nem tá­mogatnak semmi olyan kö­vetelést, amely ellentétben van népünk érdekeivel vagy meghaladják a rendelke­zésükre álló erőforrásokat. A továbbiakban kihangsú­lyozta, hogy a szakszerveze­teknek fontos feladatai van­nak napjainkban a munka- fegyelem, a munkásvédelem, a kulturális nevelés terüle­tén. Nem lehet közömbös — mondotta — senki előtt sem az a kérdés, hogy merre haladjunk. Éppen ezért a rendelkezé­sünkre álló eszközökkel oda kell hatni, hogy kiala­kítsuk a munkások szocia­lista világnézetét. Ezt csak úgy érjük él, ha nem térünk le egy percre sem a nacionalizmus, a so­vinizmus és az ellenforra­dalmi demagógia elleni harc útjáról; Különösen nagy gondot fordítsanak bizottságaink bi­zalmi hálózatukon keresztül a munkásifjúság nevelésére. Mélyítsék el a fiatalokban a párt, a nemzetközi mun­kásmozgalom iránti szerete­tek Igaz tényekkel mutassák meg a múltat, mert csak így le­het a mindenre fogékony fia­talokat társadalmunk igaz hívévé tenni. A feladatokat érintve rá­mutatott, hogy a szakszerve­zetek csak úgy tudják meg­oldani sokrétű feladatukat, ha / következetesen kitartanak a Szakszervezeti Világszö­vetség mellett és maradék­talanul végrehajtják a Vi­lágszövetség IV. Kongresz- szusának határozatait a munkásosztály nemzetközi egységére vonatkozóan. Nagy jelentőségű lépéseket tett élőre a SzOT ezen a té­ren a nemzetközi szakszer­vezeti delegációk meghívásá­val, Az itt járt küldöttek személyesein győződtek meg a magyarországi helyzetről, megismertek bennünket eré­nyeinkkel, hibáinkkal együtt. Elmondhatjuk — mondotta, — hogy a hazánkban járt küldöttségek elégedettek vol­tak a látottakkal és egyetér­tettek velünk abban, nogy a magyar nép felemelkedését egyedül csak a szocializmus építésével lehet megvalósí­tani. Beszédében foglalkozott még a munka verseny kérdé­sével Elmondotta: a mun­kaverseny szervezése és Irá­nyítása továbbra is a szak- szervezetek feladata. Fel kell újítani e mozgalmat, mert a munkaverseny a szocializmus építésének komoly előrelen- dítője. A hozzászólók mindegyike magáévá tette a Szakszerve­zetek XIX. Kongresszusának határozatát. Különösen fog­lalkoztak a kulturális kérdé­sekkel, a takarékossággal és a falusi munkával. Márta Lajos, a Vegyiművek Üzemi Bizottságának elnöke a dol­gozókról való gondoskodás­ról és az e területen tapasz­talható lazaságokról beszélt. Elmondta többek között, hogy a gyár egyik műhelyé­ben nagy a szilikózis veszély, de nem tudnak ellene tenni semmit, mert a meglévő por­szívó-berendezés nem alkal­mas fémporok eltávolítására. Újat pedig még nem tudtak beszerezni, mert egy bizo­nyos fokú huza-vona volt ta­pasztalható mind a Vegyipari Szakszervezet, mind pedig a felettes hatóság részéről. Felszólalt az aktíván Váczi Sándor elvtárs, az MSZMP Szolnok Megyei VB. Párt- építési és Tömegszervezeti Osztály vezetője is. Hozzá­szólásában munkásosztály összetételé­vel és a szakszervezetek szerepével foglalkozott. El­mondotta, hogy a szakszer­vezetek jelentős szerepet töltenek be a szocializmus építésében és a párt min­denkor támaszkodni kíván a szakszervezetek munkájá­ra. Halász Mátyás elviére, a Hazafias Népfront Megyei El­nökségének titkára hozzászó­lásában elmondta, hogy a Ha­zafias. Népfront munkájában támaszkodni szeretnének a sízakszervezetek széles aktíva­hálózatára. Foglalkozott még az igaz hazafi te g és az inter­nacionalizmus kérdésével is. Kihangsúlyozta, hogy az igaz hazufiság elválaszthatatlan az internacionalizmustól, más országok dolgozóinak szerete- tétől. Az értekezlet Krazslicz József elvtárs, az Építőipari Szak- szervezet területi elnökének javaslatára levélben tiltako­zóit az atom-, és hidrogén­fegyverek alkalmazása ellen és kifejezésre juttatta a béke utáni vágyat. A hozzászólásokra Vas-Wlt- teg elvtárs és a Szakszerveze­tek Megyei Elnökségének el­nöke válaszolt. Válaszukban összegezték az aktívaülé- eredményeif ós felhívták a je- 'enlévőke* arra, hogy munka- területükön mindent tegyene'- meg a XIX. kongresszus ha­tározatainak végrehajtása ér­dekében. — nagy — Bevonulásra... Itt a tavasz, hüs csípős szél fuj, de azért ennél még is biztatóbban mosolyog a nap. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Szolnok városi elő­adóterme előtt várakozó fia­tal emberek arcát pirosra csí­pi a szél. Nagytöbbségük 19—20 éves, de vannak fiatalabbak is. El­jöttek, mert egyrészüket, az idősebbeket érdekli az uj ha­ditechnika világa, a fiatalab­bakat pedig ezek az előadá­sok, gyakorlatok vezetik majd el az igazi katonaélethez. Az előadás még nem kez­dődött el, beszélgetnek itt is, ott is. Legtöbben Horváth Sa­nyi bácsit hallgatják. Sanyi bácsi mesél a múltról, az át- kos leventemozgalomról. — Bizony, de sokszor meg­zavartak bennünket. Volt egy Takács nevezetű járási okta­tó, örökké hintóval járt, s szolgai alázatossáeot köve­telt. Az őszhajü munkás szavai nyomán felelevenedik a múlt. — A leventemozgalom a fa­lusi, városi munkás és pa­rasztfiatalságot fenyítő terror­mozgalom volt. A falu módosabb gazdái­nak gyermekei megtehet­ték, hogy nem jártak él „oktatásokra”, de mi nem. Ha egyszer hiányoztunk, már vittek bennünket a köz­ségi jeevzőségen lévő fogdá­ba. S ha Takács úr ellenőr­zött, mindig megteltek a fog­dák. Az ő kiképzési módszere abból állt. hogy 40—50 em­bert is felzavart egy fára. — Akik nem tudtak elég magas­ra menni, mert fölöttük is voltak, azoknak a lábát csap­kodta ólmosvégü kutyabőr- korbácsával. A kikötés mindennapi volt nála, s kedvenc szórakozását lelte abban, ha árokpartnak fel és le bukfencet csináltat­hatott, vagy 15—20 percig gyakoroltatta a békaügetést. Gyűlöltük tiszta szívünkből őt Is, meg a „mozgalmát” is. Egy alkalommal 1940 táján történhetett, ho°v a szom­széd község határában éjsza­ka elkapta a hin tóját néhány legény. Alaposan helyben­hagyták. Még a másnapot is a szabadlevegőn töltötte. Ügy találtak rá a csendőrök és vitték be a kórházba. Megin­dult a nyomozás, azonban még máig sem tudja senki, hogy kik voltak a tettesek. Az emlékezés végére értek ide Szabó és Lits tiszt elvtár­sak. Beszélgetni kezdtek a kü­lönböző műszaki akadályok­ról, harckocsicsapdáról, a lövészgödrökről, fedezékek­ről. Majd a műszaki harcá­szati eszközök másik érde­kes részéről, a különböző aknáról, robbantásról, a robbanóanyagokról volt elő­adás. Természetesen most még csak elméletben, ám ha meg­felelően elsajátították a fia­talok az elméleti részt sor­kerül majd a gyakorlati vée- rehajtésra is. A fiatalok az előadás alatt és után is rengeteg kérdést tettek fel az előadó tisztek­nek. Különösen érdeklődtek fegyvernemekről és a fegyve­rekről. Alig győzte! Szabó tiszt elvtárs megválaszolni a kérdéseket. A déli órákban ért véget a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség honvédelmi beszél­getése. amely a fiatalok kí­vánságára a jövőben mind gyakoribb lesz. Németh Sándor Az IBUSZ bécsi kirendeltsége tájékozatta az MTI tudósítóját az osztrák-magyar idegenforgalom fejlődéséről A magyarországi ellenfor­radalom után. körülbelül ki­lenc hónapig csaknem telje­sen szünetelt a két szomszéd állam idegenforgalma. Az IBUSZ 1957 júliusában indí­totta az első hétvégi csoportot Budapestre. Ezt kéthetes idő­közökben újabbak követték. 1957 szeptembere óta-ugrás­szerűen emelkedett a Buda­pestre utazó külföldi turisták száma Azóta egy-egy hétvégi csoportos utazáson a tervezett huszonöt személy helyett har­mincöt-negyvenen vesznek részt. Különleges alkalmak­kor még többen, így például a novemberben lezajlott ma­gyar—norvég válogatott lab- darúgómérkőzós megtekinté­sére körülbelül kétszáz sport­barát utazott Bécsből a ma­gyar fővárosba. A B écsbő Magyarországra induló utasok kilencven százaléka osztrák, francia, nyugatnémet, svájci tíz százaléka amerikai, angol, vagy más állampolgár. Az idén április 13-tól kezd­ve az eddig kéthetenkint le­bonyolított társasutazások he­lyett hetenkint indítanak tu­rista-csoportokat Bécsből Bu­dapestre. Ezenkívül az őszi idény végéig folyamatosan kilenc napos csoportos utazá­sokat is rendeznek hazánkba Ezek résztvevői Budapesten kívül ismert üdülőhelyeinket is felkeresik és történelmi nevezetességeinket is megte­kintik. Április hónapban meg­kezdődik a Magyaror­szágról Ausztriába irányuló túristaforgakan rendszeresí­tése és kiszélesítése is. A ma­gyar utasok közös vagy egyé­ni útlevéllel a Deák Ferenc- hajón vagy a MAHART sze­mélyszállító hajóján utazhat­nak Becsbe. SZAVALÓVERSENY A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 39. évfor­dulójára a Könyvbarátok Klubja szavalóversenyt ren­dez a szolnoki úttörők ré­szére 1958. március 20-án dél­után 3 órakor az Űttöröház- ban. A szavalóversenyen egy kötelező és egy szabadonvá­lasztott verssel lehet indulni A kötelező vers címe: József Attila: Favágó. A verseny három első he- 1 '-ezettje értékes könyvjuta­lomban részesül. Jelentkez-.I lehet a Verseghy Könyvtárban és csütörtökön délután a helyszínen. Veteránok és íiatal harcosok találkozója Szolnokon a városi pártbi­zottság rendezésében holnap este 6 órakor a megyei ta­nács nagytermében Idős és fiatal kommunisták találko­zója lesz. Az ünnepség során a 19-es veteránok, idős kom­munisták elbeszélgetnek a KISZ fiatalokkal a Tanács- köztársaság dicső napjairól. harcairóL Megemlékeznek azokról az elvtársakról is, akik az antant-csapatok elle­ni küzdelemben vérüket ál­dozták az első magyar prole­tárdiktatúráért. AZ INDONÉZ HADSEREG parancsnodságánaii közleménye Djakarta (TASZSZ). Az Antara hírügynökség jelen­tése szerint beszámol arról, hogy az indonéz hadsereg parancsnoksága közleményt adott ki, amely szerint a kö- zépszumátrai lázadó csapa­tok nagy része átállt az in­donéz kormány oldalára. Az átáLlók között vannak a lá­zadó klikk reguláris csapa­tai, valamint diákok és egyéb személyek, akiket a lázadók bevonultattak. — A kormánycsapatok helyreállították a külföldi olajtársaságok építményeit Pakanbaru térségében. — A közigazgatási szervek sze­mélyzete, valamint a vidék lakossága visszatért rendes munkájához. (MTI). A. TOLSZTOJ 'jaitn melnö/e /it'fiei ícfoirffa *rr rtTmrrrrmrrrwrmrrmiTrtrrrrmrrwrwrrrrarrrTrfrm 22. A függöny legördült, majd ismét felemelkedett. A színpad felét egy hatalmas kellékzongoira fog'alta el. Megszólaltak a jazzband dobjai, és megjelent Pim és Jack. Pim, ahogy az már illik, valószínűtlen frakkban és térdig élő mellényben; nadrágja minduntalan le akart esni róla, ormótlan bakancsa mindjárt lemaradt a lábá­ról, amit a közönség viharos tapssal fogadott; arca is olyan volt, amilyent egy derék idiótától elvárhat az ember. A lisztesképű Jack cilindert viselt, ülepén pedig egy de­nevér ékeskedett Miután minden lehetőt elkövettek, hogy nevetőgör­csöt kapjanak, Jack pofonütötte Pimet, mire ez porfelhőt bocsátott ki hátul; azután Jack kupánvágta Pimet, mire nyomban guttapercha-daganat képződött a feje búbján. —■ Ide hallgass, te — bömbölte Jack. — Akarod, hogy játsszam neked ezen a zongorán? Pim röhögni kezdett, majd így felélt: — No, jó, játssizál ezen a zongorán! — b ezzel leült tisztes távolságban a zongorától. Jack rácsapott a billen­tyűkre, mire levált a zongora háta. Pim ismét nevetett. Jack pedig másodszor is rácsapott a billentyűkre és ekkor levált a zongora oldala is. — Ez semmi! — mondta Jack, és pofonütötte Pimet. Pim végigpenderült a színpadon, majd orra bukott (dob- szó: bum-bum-bum!). Aztán feltápászkodott, — Ez semmi — ismételte meg. Kiköpött egy marokra való fogat. A zsebéből seprűt és szemétlapátot vett elő, olyant, amilyent az utcaseprők használnak, és összesö- pörfe kiköpött fogait. Ekkor Jack harmadszor is a billen­tyűkre csapott: a zongora most teljesen szétesett, s egy közönséges hangversenyzongora jelent meg a helyén. Jack orrára húzta cilinderét, és utólérhetetlen művé­szettel, valóban ihletetten játszani kezdte Liszt ,,Cam- oanel!á”-iát Zoja Monrose-nak jéghideg lett a keze. Rollinghoz fordult. — Válóban nagy minőse — suttogta. Ez semmi! — szólt Pim, ainikor Jack befejezte a játékot. — Most hallgasd meg, hogy játszom én! Zsebeiből különféle holmikat kotorászott elő: egy női bugyogót, egy ócska cipőt, egy beöntőesövet, és egy élő kis cicát (taps); majd végre előhúzott egy hegedűt is, a nézőtér felé fordult, olyan bánatos arccal, amilyen csak derék idiótának lehet, rázendített Paganini halhatatlan etűdjére. Zoja felállt, 'nyakára vetette cobolyprémjét, g meg­villantotta briliáns ékszereit. — Gyerünk, ez undorító. Sajnos, valamikor magam is artistanő voltam. — De kicsikém, hova mennénk ilyenkor? Féltizenegy. — Menjünk inni valamit. 33. Néhány perccel később Lknou&íne-juk megállt a Montmartre egy szűk kis utcájában, amelyet a „A király vacsorája” nevű mulató tíz ablakából kiáradó fény vilá­gított meg. Az alacsony boltozató, fülledt ós agyonfüstölt terem, amelynek falait és mennyezetét vérvörös selyem és tükrök borították, zsúfolva volt emberekkel. Szerpen­tin, konfetti ós celluloid gömbőcskék röpködtek a levegő­ben papírszalagokba belegabalyodott, derékig meztelen, rii ótestű nők táncoltak, s kifestett arcukhoz részeg, kiélt, felhevült férfiarcok tapadtak, bíborvörös ég hal­vány, sápadt arcok. Recsegett a zongora. Vonítottak, bőg­tek a hegedűk, és három verejtékező néger üstdobokat vert, tülkölt, deszkákat ütögetett egymáshoz, csengetett, tányérokkal csörömpölt. Valakinek a nedves arca Zoja arcát súrolta... Két női kar Rolling nyaka köré fonódott. — Utat, gyerekek, utat a tröszt vezérnek! — ordította tarkaszakadtából a főpincér, majd nehezen sikerült he­lyet találnia a bíborvörös fal mellett húzódó keskeny asz­talnál, és leültette Zoját és Rollingot. Gömbőcskék, kon­fettik és szerpenlinszalagok röpültek feléjüK. — Kitüntetnek a figyelmükkel — mondta Rolling. Zoja, félig lehunyva szempifláit, a pezsgőt szürcsö te. Noha csak könnyű selyemruha volt rajta, amely alig ta­karta el keblét, l'ullasztónak érezte a hőséget és izzadt­ság ifepte el. Egy celluloid gömböcske egyenesen az ar­cára repült. Lassan arra fordította fejét: egy sötét férfiszempár —- a szemöldökét mintha szénnel rajzolták volna oda —- ko­moran izzó elragadtatással szegeződött Zojára. Zoja élőre- hajolt, az asztalra fektette meztelen karját és úgy érezte a rámeredő tekintetet, mint” a bort: nem mindegy-e, mitől mámorosodik meg? . A férfinek aki Zoját bámulta, mintha lesoványodott volna az arca e néhány másodperc alatt. Zöja tenyerére támasztotta állát és farkasszemet nézett a férfiveL „Hol is láttam ezt az embert? Ki lehet ez? Nem francia és nem angol.” Fekete szakállába belealvadt a konfetti. Szép szája volt. „Kíváncsi vagyok rá, féltékeny-e Rolling?” — vil­lant át Zoja agyán. A pincér most utat tört magának a táncolók közt és egy cédulát adott át Zojának. Zoja csodálkozva dőlt hátra a pamlagan. Fél szemmel Rólllngra sandított, aki nyugodtan szívta szivarját, s olvasni kezdte a cédulát. Zoja, az a férfi, akire oly gyengéden néz: Garin;,. Kezeit csókolja Szemjonov Zoja eűfehéredett. Nagyon sápadt lehetett, mert a lármán keresztül megszólalt egy hang: —- Nézzétek, az a hölgy rosszul ■ lett. Kinyújtotta az üres pezsgőspoharat, g a pincér pezs­gőt töltött belé. — Mit írt magárnak Szemjonov? — kérdezte Rolling <— Majd később elmondom. —■ Nem arról az úrról írt valamit, aki olyan arcátla­nul fixlrozza? Ez az az ember, aki tegnap felkeresett. Ki kergettem az irodából. — Hogyan, Rolling? Hát nem tudja, ki az? Emlékez­zen csak vissza, ott a place d’Etodle-om... Ez az ember Garin. Holing csak szuszogott. Elővett egy szivart; „Ahá!” Arca hirtelen olyan -cifejezést öltött, mint amikor fel-slá rohant dolgozószobájának ezüstös szőnyegén, hogy öt lépésre előre átgondoljon minden lehetséges kombinációt. Aztán pattintott ujjávaL Eltorzult arccal fordult Hójához: — Menjünk, komoly beszélni valónk van. / Az ajtóban Zoja megfordult. A füstön és a szerpentin szalagok kavargó kuszaságán keresztül ismét megp llan tóttá Garin égő szemét. Azután valami érthetetlen dolog történt, s Zoja úgy erezte, hogy forog vele a világ: (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom