Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

Ünnepségre készülnek

A Tanácsköztársaság kikiáltása 39. évfordulójának méltó megünneplésére készül Tö- rökszentmiklós dolgozó népe. Történelmünk legdicsőbb korszakára emlékezünk, azokra a napokra, amikor a magyar proletáriátus először ragadta kezébe a hatalmat A fiatal Tanácsköztársaságra véres ragadozóként csapott rá a külföldi és a hazai ellenség, s megkezdődött az élethalál harc.

A magyar dolgozók példátlan lelkesedéssel vettek részt a proletár állam védelmében, de az árulás végül is kiütötte kezükből a fegyvert és a sötét elnyomás évei következtek.

Ma is élnek közöttünk elvtársak. akik 1919-ben lelkesedéssel, odaadással küzdöttek a nagy ügyért. Őket is ünnepeljük március 21-én.

Az MSZMP Városi Bizottsága és a Hazafias Népfront március 21-én este C órakor a városi tanács nagytermében emlékünnepélyt rendez.

Március 22-re tervezzük a

II. kerületi pártházban a veteránok klubjának megnyitását Az idős elvtársak szórakoztatására a párttagok önkéntes adományaiból megvásároltuk a televíziós készüléket s előreláthatólag 22-re az antenna felszerelése is megtörténik.

I szakszervezetek táraoeatják a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány

politikáját

Tanácskoztak a Szolnok megyei szakszervezetek aktivái

Tegnap mintegy négyszáz szakszervezeti aktíva gyűlt össze Szolnokon, a Megyei Tanács nagytermében, hogy megtárgyalják a Szakszervezetek XIX. kongresszusának határozatait és a feladatokat, amelyek a megye szakszervezeti bizottságai előtt állnak.

Az értekezlet előadója Vas- Witteg Károly elvtárs, a SzOT alelnöke volt. Beszámolójában többek között értékelte a szakszervezetek munkáját az ellenforradalom óta és kijelentette, hogy a szakszervezetek nem támogatnak semmi olyan követelést, amely ellentétben van népünk érdekeivel vagy meghaladják a rendelkezésükre álló erőforrásokat. A továbbiakban kihangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek fontos feladatai vannak napjainkban a munka- fegyelem, a munkásvédelem, a kulturális nevelés területén.

Nem lehet közömbös — mondotta — senki előtt sem az a kérdés, hogy merre haladjunk.

Éppen ezért a rendelkezésünkre álló eszközökkel oda kell hatni, hogy kialakítsuk a munkások szocialista világnézetét.

Ezt csak úgy érjük él, ha nem térünk le egy percre sem a nacionalizmus, a sovinizmus és az ellenforradalmi demagógia elleni harc útjáról;

Különösen nagy gondot fordítsanak bizottságaink bizalmi hálózatukon keresztül a munkásifjúság nevelésére. Mélyítsék el a fiatalokban a párt, a nemzetközi munkásmozgalom iránti szeretetek

Igaz tényekkel mutassák meg a múltat, mert csak így lehet a mindenre fogékony fiatalokat társadalmunk igaz hívévé tenni.

A feladatokat érintve rámutatott, hogy a szakszervezetek csak úgy tudják megoldani sokrétű feladatukat, ha /

következetesen kitartanak a Szakszervezeti Világszövetség mellett és maradéktalanul végrehajtják a Világszövetség IV. Kongresz- szusának határozatait a munkásosztály nemzetközi egységére vonatkozóan.

Nagy jelentőségű lépéseket tett élőre a SzOT ezen a téren a nemzetközi szakszervezeti delegációk meghívásával, Az itt járt küldöttek személyesein győződtek meg a magyarországi helyzetről, megismertek bennünket erényeinkkel, hibáinkkal együtt. Elmondhatjuk — mondotta, — hogy a hazánkban járt küldöttségek elégedettek voltak a látottakkal és egyetértettek velünk abban, nogy a magyar nép felemelkedését egyedül csak a szocializmus építésével lehet megvalósítani.

Beszédében foglalkozott még a munka verseny kérdésével Elmondotta: a munkaverseny szervezése és Irányítása továbbra is a szak- szervezetek feladata. Fel kell újítani e mozgalmat, mert a munkaverseny a szocializmus építésének komoly előrelen- dítője.

A hozzászólók mindegyike magáévá tette a Szakszervezetek XIX. Kongresszusának határozatát. Különösen foglalkoztak a kulturális kérdésekkel, a takarékossággal és a falusi munkával. Márta Lajos, a Vegyiművek Üzemi Bizottságának elnöke a dolgozókról való gondoskodásról és az e területen tapasztalható lazaságokról beszélt.

Elmondta többek között, hogy a gyár egyik műhelyében nagy a szilikózis veszély, de nem tudnak ellene tenni semmit, mert a meglévő porszívó-berendezés nem alkalmas fémporok eltávolítására. Újat pedig még nem tudtak beszerezni, mert egy bizonyos fokú huza-vona volt tapasztalható mind a Vegyipari Szakszervezet, mind pedig a felettes hatóság részéről.

Felszólalt az aktíván Váczi Sándor elvtárs, az MSZMP Szolnok Megyei VB. Párt- építési és Tömegszervezeti Osztály vezetője is. Hozzászólásában

munkásosztály összetételével és a szakszervezetek szerepével foglalkozott. Elmondotta, hogy a szakszervezetek jelentős szerepet töltenek be a szocializmus építésében és a párt mindenkor támaszkodni kíván a szakszervezetek munkájára.

Halász Mátyás elviére, a Hazafias Népfront Megyei Elnökségének titkára hozzászólásában elmondta, hogy a Hazafias. Népfront munkájában támaszkodni szeretnének a sízakszervezetek széles aktívahálózatára. Foglalkozott még az igaz hazafi te g és az internacionalizmus kérdésével is. Kihangsúlyozta, hogy az igaz hazufiság elválaszthatatlan az internacionalizmustól, más országok dolgozóinak szerete- tétől.

Az értekezlet Krazslicz József elvtárs, az Építőipari Szak- szervezet területi elnökének javaslatára levélben tiltakozóit az atom-, és hidrogénfegyverek alkalmazása ellen és kifejezésre juttatta a béke utáni vágyat.

A hozzászólásokra Vas-Wlt- teg elvtárs és a Szakszervezetek Megyei Elnökségének elnöke válaszolt. Válaszukban összegezték az aktívaülé- eredményeif ós felhívták a je- 'enlévőke* arra, hogy munka- területükön mindent tegyene'- meg a XIX. kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében. — nagy —

Bevonulásra...

Itt a tavasz, hüs csípős szél fuj, de azért ennél még is biztatóbban mosolyog a nap. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Szolnok városi előadóterme előtt várakozó fiatal emberek arcát pirosra csípi a szél.

Nagytöbbségük 19—20 éves, de vannak fiatalabbak is. Eljöttek, mert egyrészüket, az idősebbeket érdekli az uj haditechnika világa, a fiatalabbakat pedig ezek az előadások, gyakorlatok vezetik majd el az igazi katonaélethez.

Az előadás még nem kezdődött el, beszélgetnek itt is, ott is. Legtöbben Horváth Sanyi bácsit hallgatják. Sanyi bácsi mesél a múltról, az át- kos leventemozgalomról.

— Bizony, de sokszor megzavartak bennünket. Volt egy Takács nevezetű járási oktató, örökké hintóval járt, s szolgai alázatossáeot követelt.

Az őszhajü munkás szavai nyomán felelevenedik a múlt.

— A leventemozgalom a falusi, városi munkás és parasztfiatalságot fenyítő terrormozgalom volt.

A falu módosabb gazdáinak gyermekei megtehették, hogy nem jártak él „oktatásokra”, de mi nem.

Ha egyszer hiányoztunk, már vittek bennünket a községi jeevzőségen lévő fogdába. S ha Takács úr ellenőrzött, mindig megteltek a fogdák. Az ő kiképzési módszere abból állt. hogy 40—50 embert is felzavart egy fára. — Akik nem tudtak elég magasra menni, mert fölöttük is voltak, azoknak a lábát csapkodta ólmosvégü kutyabőr- korbácsával.

A kikötés mindennapi volt nála, s kedvenc szórakozását lelte abban, ha árokpartnak fel és le bukfencet csináltathatott, vagy 15—20 percig gyakoroltatta a békaügetést. Gyűlöltük tiszta szívünkből őt Is, meg a „mozgalmát” is.

Egy alkalommal 1940 táján történhetett, ho°v a szomszéd község határában éjszaka elkapta a hin tóját néhány legény. Alaposan helybenhagyták. Még a másnapot is a szabadlevegőn töltötte. Ügy találtak rá a csendőrök és vitték be a kórházba. Megindult a nyomozás, azonban még máig sem tudja senki,

hogy kik voltak a tettesek. Az emlékezés végére értek ide Szabó és Lits tiszt elvtársak.

Beszélgetni kezdtek a különböző műszaki akadályokról, harckocsicsapdáról, a lövészgödrökről, fedezékekről. Majd a műszaki harcászati eszközök másik érdekes részéről, a különböző aknáról, robbantásról, a robbanóanyagokról volt előadás.

Természetesen most még

csak elméletben, ám ha megfelelően elsajátították a fiatalok az elméleti részt sorkerül majd a gyakorlati vée- rehajtésra is.

A fiatalok az előadás alatt

és után is rengeteg kérdést tettek fel az előadó tiszteknek. Különösen érdeklődtek fegyvernemekről és a fegyverekről. Alig győzte! Szabó tiszt elvtárs megválaszolni a kérdéseket.

A déli órákban ért véget a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség honvédelmi beszélgetése. amely a fiatalok kívánságára a jövőben mind gyakoribb lesz.

Németh Sándor

Az IBUSZ bécsi kirendeltsége tájékozatta az MTI tudósítóját az osztrák-magyar idegenforgalom fejlődéséről

A magyarországi ellenforradalom után. körülbelül kilenc hónapig csaknem teljesen szünetelt a két szomszéd állam idegenforgalma. Az IBUSZ 1957 júliusában indította az első hétvégi csoportot Budapestre. Ezt kéthetes időközökben újabbak követték. 1957 szeptembere óta-ugrásszerűen emelkedett a Budapestre utazó külföldi turisták száma Azóta egy-egy hétvégi csoportos utazáson a tervezett huszonöt személy helyett harmincöt-negyvenen vesznek részt. Különleges alkalmakkor még többen, így például a novemberben lezajlott magyar—norvég válogatott lab- darúgómérkőzós megtekintésére körülbelül kétszáz sportbarát utazott Bécsből a magyar fővárosba. A B écsbő Magyarországra induló utasok kilencven százaléka osztrák,

francia, nyugatnémet, svájci tíz százaléka amerikai, angol, vagy más állampolgár.

Az idén április 13-tól kezdve az eddig kéthetenkint lebonyolított társasutazások helyett hetenkint indítanak turista-csoportokat Bécsből Budapestre. Ezenkívül az őszi idény végéig folyamatosan kilenc napos csoportos utazásokat is rendeznek hazánkba Ezek résztvevői Budapesten kívül ismert üdülőhelyeinket is felkeresik és történelmi nevezetességeinket is megtekintik. Április hónapban megkezdődik a Magyarországról Ausztriába irányuló túristaforgakan rendszeresítése és kiszélesítése is. A magyar utasok közös vagy egyéni útlevéllel a Deák Ferenc- hajón vagy a MAHART személyszállító hajóján utazhatnak Becsbe.

SZAVALÓVERSENY

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulójára a Könyvbarátok Klubja szavalóversenyt rendez a szolnoki úttörők részére 1958. március 20-án délután 3 órakor az Űttöröház- ban.

A szavalóversenyen egy kötelező és egy szabadonválasztott verssel lehet indulni A kötelező vers címe: József Attila: Favágó.

A verseny három első he- 1 '-ezettje értékes könyvjutalomban részesül.

Jelentkez-.I lehet a Verseghy Könyvtárban és csütörtökön délután a helyszínen.

Veteránok és íiatal harcosok találkozója

Szolnokon a városi pártbizottság rendezésében holnap este 6 órakor a megyei tanács nagytermében Idős és fiatal kommunisták találkozója lesz. Az ünnepség során a 19-es veteránok, idős kommunisták elbeszélgetnek a KISZ fiatalokkal a Tanács- köztársaság dicső napjairól. harcairóL Megemlékeznek azokról az elvtársakról is, akik az antant-csapatok elleni küzdelemben vérüket áldozták az első magyar proletárdiktatúráért.

AZ INDONÉZ HADSEREG parancsnodságánaii közleménye

Djakarta (TASZSZ). Az Antara hírügynökség jelentése szerint beszámol arról, hogy az indonéz hadsereg parancsnoksága közleményt adott ki, amely szerint a kö- zépszumátrai lázadó csapatok nagy része átállt az indonéz kormány oldalára. Az átáLlók között vannak a lázadó klikk reguláris csapatai, valamint diákok és egyéb személyek, akiket a lázadók bevonultattak.

— A kormánycsapatok helyreállították a külföldi olajtársaságok építményeit Pakanbaru térségében. — A közigazgatási szervek személyzete, valamint a vidék lakossága visszatért rendes munkájához. (MTI).

A.

TOLSZTOJ

'jaitn melnö/e

/it'fiei ícfoirffa

*rr rtTmrrrrmrrrwrmrrmiTrtrrrrmrrwrwrrrrarrrTrfrm

22.

A függöny legördült, majd ismét felemelkedett. A színpad felét egy hatalmas kellékzongoira fog'alta el. Megszólaltak a jazzband dobjai, és megjelent Pim és Jack. Pim, ahogy az már illik, valószínűtlen frakkban és térdig élő mellényben; nadrágja minduntalan le akart esni róla, ormótlan bakancsa mindjárt lemaradt a lábáról, amit a közönség viharos tapssal fogadott; arca is olyan volt, amilyent egy derék idiótától elvárhat az ember. A lisztesképű Jack cilindert viselt, ülepén pedig egy denevér ékeskedett

Miután minden lehetőt elkövettek, hogy nevetőgörcsöt kapjanak, Jack pofonütötte Pimet, mire ez porfelhőt bocsátott ki hátul; azután Jack kupánvágta Pimet, mire nyomban guttapercha-daganat képződött a feje búbján.

—■ Ide hallgass, te — bömbölte Jack. — Akarod, hogy játsszam neked ezen a zongorán?

Pim röhögni kezdett, majd így felélt:

— No, jó, játssizál ezen a zongorán! — b ezzel leült tisztes távolságban a zongorától. Jack rácsapott a billentyűkre, mire levált a zongora háta. Pim ismét nevetett. Jack pedig másodszor is rácsapott a billentyűkre és ekkor levált a zongora oldala is.

— Ez semmi! — mondta Jack, és pofonütötte Pimet. Pim végigpenderült a színpadon, majd orra bukott (dob- szó: bum-bum-bum!). Aztán feltápászkodott,

— Ez semmi — ismételte meg. Kiköpött egy marokra való fogat. A zsebéből seprűt és szemétlapátot vett elő, olyant, amilyent az utcaseprők használnak, és összesö- pörfe kiköpött fogait. Ekkor Jack harmadszor is a billentyűkre csapott: a zongora most teljesen szétesett, s egy közönséges hangversenyzongora jelent meg a helyén. Jack orrára húzta cilinderét, és utólérhetetlen művészettel, valóban ihletetten játszani kezdte Liszt ,,Cam- oanel!á”-iát

Zoja Monrose-nak jéghideg lett a keze. Rollinghoz fordult.

— Válóban nagy minőse — suttogta.

Ez semmi! — szólt Pim, ainikor Jack befejezte a játékot. — Most hallgasd meg, hogy játszom én!

Zsebeiből különféle holmikat kotorászott elő: egy női bugyogót, egy ócska cipőt, egy beöntőesövet, és egy élő kis cicát (taps); majd végre előhúzott egy hegedűt is, a nézőtér felé fordult, olyan bánatos arccal, amilyen csak derék idiótának lehet, rázendített Paganini halhatatlan etűdjére.

Zoja felállt, 'nyakára vetette cobolyprémjét, g megvillantotta briliáns ékszereit.

— Gyerünk, ez undorító. Sajnos, valamikor magam is artistanő voltam.

— De kicsikém, hova mennénk ilyenkor? Féltizenegy.

— Menjünk inni valamit.

33.

Néhány perccel később Lknou&íne-juk megállt a Montmartre egy szűk kis utcájában, amelyet a „A király vacsorája” nevű mulató tíz ablakából kiáradó fény világított meg. Az alacsony boltozató, fülledt ós agyonfüstölt terem, amelynek falait és mennyezetét vérvörös selyem és tükrök borították, zsúfolva volt emberekkel. Szerpentin, konfetti ós celluloid gömbőcskék röpködtek a levegőben papírszalagokba belegabalyodott, derékig meztelen, rii ótestű nők táncoltak, s kifestett arcukhoz részeg, kiélt, felhevült férfiarcok tapadtak, bíborvörös ég halvány, sápadt arcok. Recsegett a zongora. Vonítottak, bőgtek a hegedűk, és három verejtékező néger üstdobokat vert, tülkölt, deszkákat ütögetett egymáshoz, csengetett, tányérokkal csörömpölt. Valakinek a nedves arca Zoja arcát súrolta... Két női kar Rolling nyaka köré fonódott.

— Utat, gyerekek, utat a tröszt vezérnek! — ordította tarkaszakadtából a főpincér, majd nehezen sikerült helyet találnia a bíborvörös fal mellett húzódó keskeny asztalnál, és leültette Zoját és Rollingot. Gömbőcskék, konfettik és szerpenlinszalagok röpültek feléjüK.

— Kitüntetnek a figyelmükkel — mondta Rolling.

Zoja, félig lehunyva szempifláit, a pezsgőt szürcsö te.

Noha csak könnyű selyemruha volt rajta, amely alig takarta el keblét, l'ullasztónak érezte a hőséget és izzadtság ifepte el. Egy celluloid gömböcske egyenesen az arcára repült.

Lassan arra fordította fejét: egy sötét férfiszempár —- a szemöldökét mintha szénnel rajzolták volna oda —- komoran izzó elragadtatással szegeződött Zojára. Zoja élőre- hajolt, az asztalra fektette meztelen karját és úgy érezte a rámeredő tekintetet, mint” a bort: nem mindegy-e, mitől mámorosodik meg? .

A férfinek aki Zoját bámulta, mintha lesoványodott volna az arca e néhány másodperc alatt. Zöja tenyerére támasztotta állát és farkasszemet nézett a férfiveL „Hol is láttam ezt az embert? Ki lehet ez? Nem francia és nem angol.” Fekete szakállába belealvadt a konfetti. Szép szája volt. „Kíváncsi vagyok rá, féltékeny-e Rolling?” — villant át Zoja agyán.

A pincér most utat tört magának a táncolók közt és egy cédulát adott át Zojának. Zoja csodálkozva dőlt hátra a pamlagan. Fél szemmel Rólllngra sandított, aki nyugodtan szívta szivarját, s olvasni kezdte a cédulát.

Zoja, az a férfi, akire oly gyengéden néz: Garin;,.

Kezeit csókolja Szemjonov

Zoja eűfehéredett. Nagyon sápadt lehetett, mert a lármán keresztül megszólalt egy hang:

—- Nézzétek, az a hölgy rosszul ■ lett.

Kinyújtotta az üres pezsgőspoharat, g a pincér pezsgőt töltött belé.

— Mit írt magárnak Szemjonov? — kérdezte Rolling

<— Majd később elmondom.

—■ Nem arról az úrról írt valamit, aki olyan arcátlanul fixlrozza? Ez az az ember, aki tegnap felkeresett. Ki kergettem az irodából.

— Hogyan, Rolling? Hát nem tudja, ki az? Emlékezzen csak vissza, ott a place d’Etodle-om... Ez az ember Garin.

Holing csak szuszogott. Elővett egy szivart; „Ahá!” Arca hirtelen olyan -cifejezést öltött, mint amikor fel-slá rohant dolgozószobájának ezüstös szőnyegén, hogy öt lépésre előre átgondoljon minden lehetséges kombinációt. Aztán pattintott ujjávaL Eltorzult arccal fordult Hójához:

— Menjünk, komoly beszélni valónk van.

/ Az ajtóban Zoja megfordult. A füstön és a szerpentin szalagok kavargó kuszaságán keresztül ismét megp llan tóttá Garin égő szemét. Azután valami érthetetlen dolog történt, s Zoja úgy erezte, hogy forog vele a világ:

(Folytatjuk.)