Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

qiu&wá ir»gT megtSá&5öfaíiÍ9t.*| szervező és felvilágosító

Aj? egész támadalom- érdeke, hog/az egyénileg dolgozó parasztság termelési ke<Sve és aktivitása a mezőgaadasáe szocialista átszervezése Idő- , zakóban megmaradjon. hogjV állatállományát megtartsa éfe minél jobb tenyészállatok Hegyenek! gazdasógukbtm. Ez személyes érdeke minden egyéni gazdáknak is. IHa az egyéni gazdák terme!ékében,; termelési aktivitásában; vlsz-l ezaeeés következne beg, s a szövetkezetbe lépésük Idej éréi földjeik teamőereje tsökken-i ne, ha gyeibe, rosszminőségu áliatállomádtyuk maradna, akkor a termelőszövetkezetek az ebből származó kiesést* csak évek nehéz munkájáij&l tudnák pótolni.

Most és a mezőgazdaság szceitóista átszervezésérsdk további időszakában is »íembe kell száHnS azzal a néfeettel, amely a k’sparaszti gazdaságoktól ats állami kedivezmé- nyek és támogatás tn egvoná- Bát tartaná célszerűnek. De Jlátni kell az egyéni dolgozó párasatoknak is, hogy Sbár jelentős ez a támogatás ■és észszerűi felhasználásával ma még scép jövedelmet ad az egyéni gazdaság, a tkjsparcel- la termelésének fokozásában ágén szűkek a lehet- felégek, viszont a nagyüzenuJ Ct lehetőségei mind nagyobbak lesznek. Az élet kSvetetménite, a fejlődés as, amely váinszút elé átüt minden dófgoitó parvszt- c.sutádért. A dolgoz&patasztság jól felfogott érdékeit képviseli ffi párt és a korvtány^ amikor tanácsolja nekik, ikojfy végezzenek minél etapoxibb számítást, vessék össze a Jds gazdaságuk és a jól dcMgozó szövetkezeti tan ercdtodényét s abból döntsék el, ynelyik a helyes, a jövedelmtezóbb és biztosabb gazdáíhodási forma. A «vezőgazdettág szocialista. átszervezése* a t.’ssnelő- siaövetkezefek formájában nemcsak nagyüzemek; szerverese, hanem alapvető társadalom átalakító munka is: a falu társadalmának a kapitalista társadalomból a szociálist® társadalomra való áttérései

A mezőgazdaság szocialista átalakításának legfontosabb feltételei közé tartozik a meglévő termelőszövetkezetek politikai, gazdasági megerősítés«, termelésük színvonalának emelése, továbbá a dolgozó parasztság körében végzendő olyan irányú és tartalmú felvilágosító munka, amelyből a falu lakossága megérti, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a termelés növelésének, az életszínvonal emelésének elengedhetetlen feltétele. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés nálunk egybeesik a szocializmus építésével, és a párt politikai és szervező munkája arra irányul, hogy ezt az átmenetet segítse, hogy minél kisebb megrázkódtatást jelentsen a falu életében és a dolgozó parasztok a már meglévő termclfjsaö vetkezetek példáján minél nagyobb számban és minél gyorsabban győződjenek meg az áttérés előnyeiről, szükségességéről és elkerülhetetlenségé- rőL

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének vezető, szervező, irányító ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, Ez az irányítás azt jelenti, hogy a párt összefogja az &szes szervek és szervezetek munkáját, irányítja, ellenőrzi, segíti art

A párt, a tanács, a népfront és a tömegszervezeték

munkájának lényegét és feladatát az adja, hogy az átszervezés az önkéntesség alapján megy végbe. Az önkéntesség ‘kérdésében sok zavar van ma is a megyében. Varrnak, akik nem hisznek a példa és az okos felvilágosító szó erejében és különböző fondorlatokkal. képzelik el a dolgozó parasztok szövetkezetekbe történő egyesítését, s- Mások az önkéntesség elve alatt azt értik, hogy semmit nem kell tenni, annak érdekében, hogy a dolgozó parasztok áttérjenek a nagyüzemi gazdálkodásra^ Mindkét nézet hamis!

Abból kell kiindulni, hogy a dolgozó parasztok ma már —* amikor látják, az egyre gyarapodó szövetkezetek eredményeit •=■* megértik ki az igazi barát. Az-e, aki a régi mellé akarja lekötni, vagy az aki érvvel magyaráz és a gyakorlati élettel bizonyítja be a nagyüzemi gazdaság életrevalóságát, annak jövőjét és. a réginmódi kis- üzenú it gazdálkodás hátrányát. Nemcsak elvárjuk, hanem megköveteljük valamennyi pártmunkástól, tanácsi, tömegszervezeti, valamint egyéb állami és gazdasági szervekben dolgozóktól, hogy necsak szavakban értsenek egyet a párt és a kormány mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikájával, hanem ki-ki a maga '‘területének megfelelően *— lehetőségeihez és képességeihez mérten —> személyes példamutatással, •— energiájának és tudásának teljes latbavetésévd dolgozzon a párt és a kormány politikájának gyakorlati megvalósításáért;

A dolgozó panaszt ért az okos szóból, és csak abból ért. Ez segíti hozzá, hogy az elhatározás nehézségein túljusson, sok vívódás, gondolkodás után feladja a régit A különböző fondorlatokat el kell vetni és nem szabad megengedni, de a tétlenséggel, nemtörődömséggel is fel kell hagyni Türelmes, szívós felvilágosító munkát kell végezni, hogy lépésről-lépésre feltudjuk számol ni a dolgozó parasztok egyrészében még meglévő maradiságot Nem szabad elfelejtenünk, hogy a termelőszövetkezettől való idegenkedés, a ki* parcellás-gazdasághoz való ragaszkodás nem ellenséges érdekből fakad, hanem a régihez, a megszokotthoz való görcsös ragaszkodásból, az újtól, a még ismeretlentől való idegenkedésből,

2.

A falu szocialista átalakításában ma már döntő szerepet töltenek be a termelőszövetkezetek, Ezek megszilárdítása, az átszervezés legfontosabb .kérdése,

a) A termelőszövetkezeteket az ellenforradalom nemcsak. kívülről támadta, ha: nem belülről is törekedett bomlasztásukra. Az ellenforradalmi propaganda támadta a termelőszövetkezeti mozgalom alapelveit. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. augusztusi határozatával ezeket az elvi kérdéseket tisztázta. Továbbra is harcolni kell a termelőszövetkezetekben még meglévő téves nézetek ellem A pártszervezetek, a kommunisták neveljék a szövetkezetek tagságát, küzdjenek azért, hogy az alapszabály szerinti gazdálkodás rríihdenütt kialakuljon, szilárduljon a munkafegyelem, szélesedjen a szövetkezeti demokrácia, a tagság mindenütt érezze, hogy ő a

szövetkezet gazdája, javuljon

az ellenőrző bizottságok tevékenysége, működése és a közös vagyon védelme és gyarapítása minden tsz tagnak személyes ügyévé váljon,

b) A mezőgazdasági szakapparátus — a Megyei Tanácstól a községi mezőgazdasági felügyelőkig — minden szinten legfőbb tennivalójának a meglévő szövetkezetek megszilárdítását és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tekintse. Különösen nagy gondot fordítsanak azokra a szövetkezetekre, ahol nincsen mezőgazdász,

C) Javasolni kell a szövetkezetek tagságának, hogy a vezetőket lehetőleg ne váltogassák. Ahhoz, hogy az elnök, a könyvelő, a mezőgazdász átfogja, megismerje a szövetkezetét, évek munkája szükséges és minden változás nehézséget, kiesést okoz.

A Politikai Bizottság határozatának megfelelően az arra alkalmas vezetőket, legalább 5 évre válasszák meg. A párt és a tanácsi szervek őrködjenek a fölött, hogy a tsz vezetők cserélődése minimálisra csökkenjen és csak elkerülhetetlenül szükséges esetben történjen meg.

d) Különös gondot kell fordítani évről-évre a termelési tervek elkészítésére és végrehajtására. A termelési tervekben van összefoglalva az egész évi tennivaló és a végrehajtás során realizálódik a párt és a kormány politikája, valamint a tagság erőfeszítése. A tagság követelje meg, hogy a vezetők a termelési és pénzügyi tervek álláséról, végrehajtásáról rendszeresen beszámoljanak a közgyűlés előtt,

e) A termelőszövetkezetek megszilárdítását és fejlesztését szolgálja a forradalmi munkás-paraszt kormány .— 3004/1958. számú határozata. Ennek végrehajtására a tanácsok minden szinten dolgozzanak ki részletes végrehajtási tervet,

f) Járásonként, városonként ki kell választani azokat a szövetkezeteket, amelyek a legszervezettebbek, legjobban gazdálkodnak és azokba időnként látogatásra kell elvinni egyénileg dolgozó parasztokat, parasztasz- szonyokat, termelőcsoportok, és gyengébb tsz-ek tagjait

Ugyancsak meg kell határozni, melyek a leggyengébb termelőszövetkezetek, fel kell tárni gyengeségük okát és megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani ahhoz, hogy egy-két éven belül ezek a termelőszövetkezetek közepesen gazdálkodó, vagy élenjáró szövetkezetek legyenek. /

g) Meg kell szervezni újra, hogy az ipari üzemek — elsősorban a megyén belüli üzemek — patronálják a termelőszövetkezeteket. segítsék azokat politikai és gazdasági téren egyaránt Igen fontos, hogy az állami gazdaságokban, kutató intézetekben, cél- és tangazdaságokban, szakiskolákban és vállalatoknál dolgozó mezőgazdasági szakemberek, üzemgazdászok, *— könyvelők patronáljanak egy- egy termelőszövetkezetet

h) A termelőszövetkezeti mozgalom szélesedése, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedése, az állattenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy nagy számban épüljenek magtárak, istállók és egyéb gazdasági épületek. Az építkezés fokozásával párhuzamosan az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a helyi anyagok feltárására és felhasznáíásáraa X beSyi építkezési anyagok felhasználásával egyszerűbb, olcsóbb, de ugyanakkor a célnak megfelelő épületeket kell építeni. Az építkezések elsősorban saját erőből történjenek. Állami erőforrást a saját eszközök kiegészítése képpen kell igény bevenni, i) Állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben, valamint gépállomásainkon 1957-ben értünk el eredményeket a társadalmi tulajdon védelme terén. Ugyanakkor a helyzet még távolról sem kielégítő, főleg az ellenforradalom okozta erkölcsi lazulás következményeként •— Mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon, valamint a földművesszövetkezetekben még ma is napról-napra találkozunk az állami tulajdonnak, vagy gondatlanságból származó, —< vagy szándékosan történő elherdálásával és rongálásával Ezért a tanácskozás felhívja a pártszervezetek, az egész párttagság, valameny- nyii tanácstag és tanácsapparátusban dolgozók, gépállomási dolgozók és tömegszervezetek figyelmét arra, hogy saját hatáskörükben tegyenek határozott intézkedéseket a társadalmi tulajdon védelmére, a társadalmi tulajdont herdálok felelősségrevonásá- ra. A tanácskozás felhívja az ügyészség és a bíróság figyelmét, hogy a társadalmi tulajdon terhére elkövetett bűncselekmények esetében hozzanak példamutatóan szigorú ítéleteket Felkéri tanácskozás a népi ellenőrzési bizottságokat, hogy tevékenységükkel segítsék elő a társadalmi tulajdon védelmét,

3.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésében nagy feladat vár az állami gazdaságokra, mint a nagyüzemi gazdálkodás iskoláira, a nemesített vetőmagtermelők, *— fajtiszta törzsálllatállományt nevelő nagy árutermelő egységekre.

Az állami gazdaságok az elkövetkező években minden termémyféleség termelésében az állatsűrűség szempontjából és az állati ter-j mékhozamok előállításában, a termelőszövetkezetek előtt kell hogy járjanak. A termelés vonalán az állami gazdaságok területén az elkövetkezendő 3 esztendőben a következőket keil elérni;

a) A kenyérgabona termésátlagát 10 -** 15 százalékkal kell emelni,

b) A rizstermelés»©, teljes egészében át kell térni a vetésforgóban való termelésre. Ezzel és a területek terep- rendezésével el kell érni, *— hogy a rizst érmés átlaga az 1957-es esztendőhöz viszonyítva 4—5 q val emelkedjen,

c) A kapások közül különösen nagy gondot kell fordítani a cukorrépa és a kukorica termelésre, Cukorrépából el kell érni a célgaz- daságok terméseredményeit (140—150 q), kukoricából pedig a 15 q-t,

d) A rizs vetésforgóban Való termelésével együtt kell megoldani az állami gazdaságok szálastakaimány ellátását. 1958-tól az. állami gazdaságok területén nem maradhat kihasználatlanul egyetlen hold kiöregedett rizs telep és egyéb öntözésre beépített terület sem. Különösen növelni kell az állami gazdaságokban a lucerna és vöröshere területét. A pillangós területek felújítására és

ez ország vetőmagszükségletének jobb ellátása érdekében az állami gazdaságoknak évenként 45—50 vagon lucerna és vöröehere vetőmagot kell termelni.

e) Az állattenyésztésben különös gondot kell fordítani a szarvasmarha tenyésztésre. Ezen belül pedig a tejtermelésre és a tenyészüsző nevelésre. Az 1 tehénre eső évi tejtermelést az 1957. évi 3022 literről, 1960-ig 3500 literre kell emelni. A gazdaságok évenként 1000 db tenyésztésre alkalmas tenyész-üszőt kell, hogy neveljenek.

f) A baromfitenyésztés jelenleg az egyik legelmaradottabb állattenyésztési ág az állami gazdaságokban. Ezen a legsürgősebben változtatni kell. 1938. év végére minden 2 kát hold szántóterületre 1 db törzs-egyedet kell beállítani. 1959-re minden kh-ra 1 db törzsegyedet és 1960 végére kh-ként 2 db-ra kell emelni. 1958-ban legalább 60 000 db korai pecsenye-csibét, ezenkívül 1000 q vágóbaromfit kell az állami gazdaságokban előállítani és áruként értékesíteni.

4.

' A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában a gépállomásokra rendkívül nagy feladat hárul, mind a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megerősítésében, mind a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésében. A mező- gazdaság gépesítésének ez a formája megfelelőnek bizonyult; a gépállomások — bár számos fogyatékossággal küzdenek — alapjában véve teljesítették a reájuk hárult feladatokat.

Gépesítésben az országosan előirányzott terveken túl, arra kell a megyében törekedni, hogy a meglévő erő- és munkagépekkel a jelenleginél több munkafolyamatot tudjanak elvégezni. Különösen fontos, hogy a gépi kapálás, a szerves- és műtrágya gépi- szórás, a takarmány és gumós növények betakarításának gépesítése terén menjünk előre. Törekedjenek a gépállomások, egyes termelési ágak (gabona termelés) teljes gépesítésére. Ugyanakkor törekedjenek arra is, hogy az állat- tenyésztés gépesítése terén is előbbre jussunk. Az állat- tenyésztés gépesítése a megyei gépjavító vállalatnak is feladata.

A termelőszövetkezetekben, ahol az anyagi erő rendelkezésre áll, helyes ha vásárolnak tehergépkocsit és univerzális traktort Javasoljuk azonban, hogy a termelőszövetkezetek a saját erőből való gépesítés terén elsősorban a takarmányelőkészítés, tejfeldolgozás, stb. gépesítését oldják meg.

5.

A mezőgazdaság szocialista átépítésének útja az elkövetkezendő években.

a) Határozottan le kell szögeznünk, hogy elsősorban a legfejlettebb formát, a mező- gazdasági termelőszövetkezetet támogatjuk, mert ez felel meg legjobban a nagyüzemi gazdálkodással szemben támasztott követelményeknek. Ugyanakkor az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk az alacsonyabb formák (termelőszövetkezeti csoportok, szakcsoportok, társulások) szervezésére, fejlesztésére is. Fel kell lépni minden olyan nézet ellen, amely ezeket az alacsonyabb szövetkezeti formákat lebecsüli. Nem szabad elfelejteni, hogy

a fokozatosság Igen nagy sse®

repet játszik a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében. As alacsonyabb szövetkezés! for-* mák előiskolái a fejlettebbek" nek. Külön felhívjuk a föld-* művesszövetkezetek figyel** mét a szakcsoportok és tár* sulások szervezésére, segítésére. Amikor gondot fordítunk az alacsonyabb szövetkezeti formák létrehozására, határozottan érvényesítenünk kell az MSZMP Politikai BS- . zottsága határozatában és a Minisztertanács rendeletében foglalt alapelveket és azok betartásával elő kell segítenünk, hogy fokozatosan mezőgazdasági termelőszövetkezetekké fejlődjenek át.

Külön felhívjuk a figyelmet azokra a termelőszövetkezeti csoportokra, amelyek már 6—8 éve működnek és még ezideig semmiféle közős szövetkezeti alappal nem rendelkeznek.

Külön gondot kell fordítani arra, hogy az alacsonyabb szövetkezeti formák tagsága az élethivatásszerűen mező- gazdasággal foglalkozó egyénekből tevődjön össze és az egyéb területen dolgozó elemek ne használhassák fel spekulációs célra ezeket a szövetkezeti formákat Ne válhassanak ezek az elemek a továbbfejlődés akadályaivá,

b) A termelőszövetkezetek fejlesztéséért mindenütt, minden időben dolgozni kell. A pártszervezetek, a tanácsok és tömegszervezetek rendezvényei, a hazafias népfront gazdagyűlései, a gazdakör! összejövetelek nagyon alkalmasak arra, hogy a dolgozó parasztsággal megértessük a jövő fejlődésének útját A* fejlesztés terén a termelőszövetkezeti tagok tennivalója a legtöbb és lehetőségeik a legjobbak, hiszen ők mindenkinél jobban ismerik a szövetkezés hasznát, eredményeit és ezért szavuk a legmeggyőzőbb. A termelőszövetkezeti tagok és egyéni parasztok viszonya, barátsága, rendszeres kapcsolata elősegíti az előrehaladást Éppen ezért szükséges, hogy a szövetkezeti tagok a lehető legjobb kapcsolatot építsék ki a falu lakosságával, elsősorban azokkal, akik m^r voltak termelőszövetkezeti tagok, továbbá az agrárproletárokkal, kisparasz- tokkal és középparasztokkat

c) A tanácskozás helyesli és szükségesnek tartja, hogy minden községben alakuljon mezőgazdaság fejlesztési bizottság. Bz a dolgozó parasztokkal egyetértésben felméri, hogyan alakul a községek arculata az átszervezéssel; gondoskodik a termelőszövetkezeti eredmények népszerűsítéséről, kidolgozza a nagyüzemi gazdálkodás ismertetésének és fejlesztésének programját. A bizottság rendszeresen számoljon be a falu lakossága előtt a végzett munkáról.

Az agitáciős munkában következetesnek, szívósnak kell lenni, ugyanakkor nem szabad türelmetlenkednünk. Ne feledjük el. hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, a kis parcellán történő gazdálkodással szemben azok a dolgozó parasztok, akik már évtizedek óta kis parcellán gazdálkodnak, nem tudják egyszerre megérteni, csak napról- napra történő érveléssel. A termelőszövetkezetek elért eredményeinek ismertetésével, valamint az egyénileg dolgozó parasztok saját tapasztalatainak eredményeképpen, fokozatosan érlelődik meg bennük az elhatározás a szövetkezetbe való belépésre.

i

i

i