Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
Megyénk mezőgazdaságának helyzete, további feladataink a termelés növelése és a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Bfrzottsága, a Megyei Tanács és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága néhány nappal ezelőtt együttes ülést tartott. Szolnok megye mezőgazdasága előtt álló feladatokról tanácskoztak a jelenlévők. A Megyei Tanács VB elnöke, Oláh György elvtárs számolt be a mintegy háromszáz résztvevő előtt a tennivalókról és célkitűzéseinkről, lapunk mai számában közöljük Oláh elvtárs beszédének első részét, kedden a második, befejező részt. A tanácskozás határozatának ismertetésére visszatérünk. Oláh György elvtárs beszéde Tisztelt Tanácskozás! Kedves Elvtársak! A felszabadulás óta eltelt 13 év alatt országunk, amelyben azelőtt a mezőgazdasági termelés volt a döntő, ipariagrár országgá vált. E változás, az ipar fejlődése megyénkben is érezhető: számos új ipari üzem létesült, mint pl. Aprítógépgyár, a Fémnyo- mó és Lemezárugyár Jászberényben, a Tisza Bútorgyár Szolnokon; más üzemek jelentősen kibővültek, mint pL a Tisza Cipőgyár, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár stb. Jelenleg megyénkben összesen 92 minisztériumi, állami helyiipar és szövetkezeti ipari vállalat működik 518 teleppel. Ezenkívül más megyei vállalatoknak is vannak Szolnok megyében telepei. Az állami iparban az 1957-«s statisztikai adatok szerint többmint 14.000 munkás dolgozik. Ezenkívül nagyszámban dolgoznak a megye lakói közül a megyén kívül lévő ipari vállalatoknál. A megye lakosságából mintegy 60.000-re tehető az ipari munkások stáma, beleértve az építőipart j* Az Ipar fejlődése ellenére ínegyénk továbbra is mezőgazdasági jellegű. Ezt egyetlen szám is megfelelően érzékelteti: a megye felnőtt lakosságának 65 százaléka a mezőgazdaságban van foglalkoztatva. Ebből következik, bogy a szocializmus építése során a párt és a kormány előtt álló legfontosabb és egyúttal legbonyolultabb feladat, a mezőgazdasági termelés növelése és ennek érdekében a mezőgazdaság szocialista átépítése, az el következő évek legnagyobb, munkánk középpontjában álló feladatát jelenti. Hogy ezt a kétoldalú, de kettősségében is egységes feladatot helyesen oldhassuk meg, számításba kell vennünk mindazokat a tényezőket, amelyek kihatással vannak munkánkra, pozitív, vagy negativ irányban befolyásolják azt. Ilyen tényezők: a megye mezőgazdasági, földrajzi és természeti adottságai] a mezőgazdaság jelenlegi szerkezete; a vetésszerkezet és a termésátlagok alakulása; az állatállomány szerkezete és az állati termékhozamok alakulása; a gépesítés helyzete és problémái; a szakirányítás helyzete és a pártszervezeti munka állapota. A megye mezőgazdasági, földrajzi és természeti adottságai Megyénk területének talajösszetétele rendkívül változatos, mert a tőzegtalaj kivételével hazánk csaknem valamennyi talajtípusa megtalálható. Van homokos talajunk, amely szőlő és gyümölcstermesztésre igen alkalmas, van lösz eredetű homokos vályog és középkötött vályogtalajunk, (az összterület 31 szá- Iékát teszi ki), amelyen az összes szántóföldi növények kitünően teremnek; van kötöttvályog és agyagtalajunk, (az összterületnek 34.8 százaléka), amely megfelelő műveléssel szintén igen alkalmas kultúrnövények termelésére] vannak öntésföldjeink (4.3 százalék), főleg a Tisza mentém. Varrnak azonban kevésbé jó talajaink is. főleg a szikesek (amelyek a szántóterület 17.4 százalékát teszik ku. Az öntözés fejlődésével ezeknek egyrésze igen jól hasznosítható, egy másik részük azonban csak igen komoly befektetést igénylő talajjavítási eljárások révén lesz megfelelő termékenységü. — Talajaink általában tápanyagban gazdagok és minden kultúrnövény igényét kielégítik. Azonban az elmúlt évek során nagyrészt hibás talajhasználat, különösen a túlzásba vitt búza és kukorica termelés, az istállótrágya kezelésének és a trágyázás elhanyagolása, a kedvezőtlen hibás talajművelés a természetadta kitűnő talajtulajdonságokat sokhelyütt megrontotta, vagy legalábbis érvényesülésüket nagymértékben akadályozta. Megjegyzendő, hogy mindezek a termelés folyamán elkövetett hibák aránylag rövid idő alatt (4—5 év) kijavítható. Kedvezőnek mondható éghajlatunk is, mert a vegetá ciós időszak alatt megfelelő hő-mennyiséget kapnak növényeink. Azon megyék közé tartozunk, amelyekben leg magasabb a napfényes órák száma. Nem mondható azonban kedvezőnek csapadékviszonyunk. Az egy év alatt leesett csapadék mennyisége 100 éves átlagban 507 mm. így az ország legszárazabb vidéke vagyunk, méa a Hortobágy alakúit, de érmék dlemére kisebb a termelőszövetkezetek területe és különösen a taglétszáma, mint 1956 október elején volt. A* 1957 december 31-1 állapotnak megfelelően a helyzet a kővetkező: a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok együttvéve a megye összterületének 28.2 százalékát a szántóterületnek 31.6 százalékát teszik ki. Az állami gazdaságok a megye összterületének 13.8 százaléka, a községi kezelésű gazdaságok 8.9 százaléka, az egyéni paraszti gazdaságok 47.1 százaléka. Ennek alapján megállapft- 1 jtjuk, hogy az ellenforradalom megrázkódtatással járt ugyan a termelőszövetkezetekre, de ennek ellenére rendelkezünk megfelelő szilárd alappal a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezéséhez. A vetésszerkezet és a térinésáflagok alakulása A termésátlagok a* elmúlt nál is 3 százalékkal kevesebb a csapadékunk. Kedvezőtlen az a tény is, hogy a csapadék elosztása nem egyenletes. Igen kevés a csapadék júliusban és augusztusban, ez a kései kapások termesztését kedvezőtlenül befolyásolja. A megye vízhálózata azonban kedvező igen tág lehetőségeket nyújt a csapadékban jelentkező hiányok kiküszöbölésére, A mezőgazdaság Jelenlegi szerkezete A termelőszövetkezetek szervezésére irányuló, 1948 esze óta folyó munkák eredményeképpen megkezdődet] megyénk mezőgazdaságának szerkezeti átalakulása: amíg a felszabadulást közvetlen követő években majdnem kizárólag kisparaszti gazdaságok tízezreiből állt, addig _ 1956-ra. már kialakult az álla • mi gazdaságok területe ér I igen jelentős lépést tettünk Jelőre a kisparaszti gazdasá- ! gok termelőszövetkezetekben való egyesítése útján is. Az ellenforradalmat közvetlen megelőzően a helyzet a következő volt: az állami gazdaságok a mer^e összterületének 15,7 százalékát, termelőszövetkezetek 30,7 százalékát, a termelőszövetkezeti csoportok 4,6 százalékát tették ki. Az -gyéni gazdák kezében a területnek 40,1 százaléka volt. állami tartalékterület 8,9 százalék. Az 1956 október—novemberi ellenforradalom következtében, amelynek falun a pártszervezetek megsemmisítése mellett a termelőszövetkezetek szétverése volt az egyik legközvetlenebb célja változás következett be a mezőgazdaság szerkezetében: az állami gazdaságok aránya ugyan váóozatlan maradt, el lenben csökkent a termelő- szövetkezetek ég termelő szövetkezeti csoportok száma taglétszáma és területe. Igaz hogy a felbomlott termelőszövetkezetek és csoportok egyrésze vagy eredeti forrná iában, vagv pedig kisebb termelőszövetkezetekre, Sietve caoporíí*» «afc&Jya újjáA vetésszerkezetet az elmúlt években az jellemezte, hogy Igen erősen eltolódott a kalászosok és a kukoricatermés irányában. Ezek együttvéve a területnek 73 százalékát tették ki. Ez egyrészt károsan hatott a talajra, másrészt pedig a takajemányter- mesztés nem tudott megfelelően fejlődni, állandó volt a nagyméretű takarmányhiány, ami viszont fékezte az állat- tenyésztés fejlődését. Ez pedig a tárgyahiány következtében nem tett»— lehetővé a talajerő szerves , anyagokkal t' rténő pótlását. 1957-ben az addigi kötöttségek megszűnése következtében változott a vetés szerkezete, éspedig alapjában véve egészséges Irányban: csökkent mintegy 10 százalékkal a kenyérgabona vetésterülete, nagyjából a régóta kialakult termelési szokásoknak megfelelő nagyságra. Ugyanakkor megnőtt a takarmánytermő terület, bár azonbelül a pillangósok aránya továbbra is igen alacsony. Jelentősen csökkent az ipari növények vetésterülete — és ez már nem nevezhető egészséges változásnak — főleg a cukorrépa termelés visszaesése következtében. Mindent összevetve a vetésterület szerkezete nagyjából kielégítőnek mondható. összetétele, sem termékhozamai nem kielégítőek. Ezért erőfeszítéseket kell" tennünk az állatállomány szerkezetének megjavítására, el kell érnünk. hogy már a legközelebbi években jelentősen megnövekedjen a szarvasmarhák aránya, ami a korszert Niter j es gazdálkodásnak és a talajerő pótlása terén fennálló nehézségeink megoldásának elengedhetetlen feltétele. Ezzel együtt el keli érnünk az állati termékhoza- mok emelkedését is, A mezőgazdaság gépesítésének helyzete és problémái évek átlagában pozitív tendenciát mutatnak. A legtöbb növényféleség átlagtermése meghaladja az 1931 —40 évek átlagait. Ezekről az átlagokról azonban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy azok messze alatta maradtak a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok átlagainak. Egyes növények átlaga még ielemleg is alacsonyabb, mint á felszabadulás előtti években volt. PL a cukorrépáé, kenderé, lucernáé. Termésátlagaink még azoknál a nö- vényféleségeknéi is, amelyeknél emelkedtek, — abszolút mennyiségben igen alacsonyak, távolról sem állnak arányban a lehetőségekkel. Mezőgazdasági termelésünket az alacsony hozamok és a nagy termelési, ráfordítások jellemzik. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági teriríelésünk színvonala nem kielégítő. Az elkövetkező években igein nagy erőfeszítéseket kell tennünk talajaink romlásának megakadályozása, a növénytermelés szerkezetének további javítása, a termésátlagok fokozása, a termelés fejlesztését elősegítő tényezők érvényesítése érdekében. A mezőgazdaság átszervezésének, a nagyüzemi gazdálkodás kialakításának, a termés- és terrfiékhozamok emelkedésének egyik döntő feltétele a gépesítés. A gépállomások rendszerének kialakulásával létrejött az a technikai bázis, amelyre a tsz-ek nagyüzemi gazdaságai szilárdan támasz- kbdhatnak és amely igen nagy segítséget jelent a mező- gazdaság átszervezésére irányuló további munkánkban. A megyénkben lévő 18 gépállomás jelenleg 1766 db traktorral, 182 db kombájnnal, 362 db aratógéppeL 708 cséplő- géppeb azonkívül a munkagépek ezreivel rendelkezik. Ugyanakkor a traktorpark, amely főleg R. 35-ös. G. 35- ös, traktorokból álL elavult, korszerűtlen. Ea a traktorti- pus különösen a szikes talajokon nem elégíti ki az igényeket, mivel a vonóhorog teljesítménye kevesebb, mint ami a 3-as eke vontatásához a mi talajainkon szükséges. Hasonló problémák vannak a munkagépeknél is. amelyeknek egyrésze szintén nem alkalmas az erősen kötött talajok megművelésére. Azonkívül hiányoznak olyan. Az állal állomány ősszel éleiének és állal! ferméhhozamok alakulása A megye állattenyésztésének helyzete a ieiszaoauuiás előtti években nagyon elmaradott és külterjes irányú volt. Az ailaitenyesztesan belül viszonylag eredményese nek volt mondható a jun, ló és baromfitenyésztés. Sok kívánnivaló volt a szarvasmarha és sertéstenyésztés területén. Meg kell azonoan jegyezni, nogy egyes nagybirtokok állal lány esztese eléggé fejlett volt. A felszabad utas után az áilattenyészt_s a nagy veszteségek ellenére egészséges fejlődésnek indult. 1952- ben a megye állatáLománya eléne a felszabadulás előtti szintet, sőt egyes terü.eteken túl is haladta azt. 1952 után állattenyésztésünk mennyiségi növekedése átmenetileg megrekedt, de végül is 1956- ra a ló kivételével minden állatfajnál túlszárnyalta az 1935-ös állapotot, amikor is a felszabadulás előtti legmagasabb létszámot érte el. Ez a létszámnövekedés azonban még így sem volt kielégítő. Különösen figyelemre méltó az, hogy változás ment végbe az állatállomány szerkezetében, és pedig főleg negatív irányban. A szarvasmarha állomány aránya a többi állatfajhoz viszonyítva alacsony és különösen kedvezőtlenül alakult a tehenek aránya. Rendkívüli módon felfutott a sertések száma, ami a takarmányhelyzetet figyelembevé- ve egészségtelenül magasnak volt mondható. Hogy a sertésállomány aránya mennyire egészségtelenül magas, arra jellemző az alábbi adat: megyénk területén kb. 700 sertés jut 100 tehénre, míg a környező államokban (Csehszlovákia, — Lengyelország. NDK) csak 2-300. sőt Angliában 160. Ugyanakkor a sertésállományon belül a kocák aránya nem kielégítő. Egészséges ütemben fejlődött a juhállomány. Az ellenforradalmi események következtében 1957. első felében az állatállomány csökkent és az év második felében bekövetkezett némi fejlődés ellenére létszáma jelenleg is alacsonyabb, mint 1956 őszén volt. A szakszerű állattenyésztés jellemző vonása, hogy az állati termékek hozama állandóan növekszik. Ez, részben a fajták állandó 'javításával, részben megfelelő takarmány alap megteremtésével és korszerű takarmányozási módszerekkel érhető el. Nálunk az állatállomány számszerű fejlődését nem követte a takarmányalap növelése. Részben ennek következtében, részben pc dig az állomány minőségében meglévő hiánnyossá- gok következtében a termékhozamok eléggé alacsonyak maradtak. PL a tejtermelés tehenenként alig haladta meg az 1650 litert. A 100 tehénre eső évi borjuszaporulat alig éri el a 70 db-ot. A 100 anyasertésre eső malacszaporulat 720 db. A 100 anyajuhra eső szaporulat pedig 74 db. Végeredményben megállapíthatjuk. a korszerű földműveléshez, a mi talajainkon elengedhetetlenül szükséges gépek, mint pl. az egyirányú tárcsák, az altalujlazítóval felszerelt ekék, a cukorrépa, kukorica, rizs és burgonya betakarítására szolgáló kombájnok. A jelentős mértékben fellendült aprómagtermelés további fejlesztését is akadályozza ahe- refejtők hiánya. Nagyon sok bonyodalmat okoznak a meglévő hibás konstrukciójú tark- torvontatású vetőgépek. Végeredményben azt a következtetést kell levonnunk, hogy a mezőgazdasági termelés tferén előttünk álló feladatokat a jelenlegi gépparkkal kielégítően megoldani nem lehet. A termelőé fellendítése érdekében szükséges, hogy az elavult, korszerűtlenné fáit traktorokat fokozatosan, az Ipar teljesítőképességének megfelelően korszerű, lánctalpas, nagyobb vonóhorogteljesít- ményű traktorokkaL főleg DT 413-as. és SZ. 80-as traktorokkal cseréljük fel. Mivel ez csak lassú ütemben'történhet meg. korszerűsíteni kell a G. 35-őe és GS. 35-ös traktorokat, növelve a vonóhorog teljesítményüket A mezőgazdaság szakirányításának helyzete és problémái hogy az állatállománynak sem maradnak. A mezőgazdasági termelés fokozásának, a termelőszövetkezetek megszilárdulásának, az egyéb tényezők mellett igen lényeges feltétele a kellő számú, megfelelő szakmai és politikai ismeretekkel rendelkező mezőgazdasági szakemberek munkája. Jelenleg a megye területén a tanácsok mezőgazdasági apparátusában 113 fő dolgozik, — akiknek többsége rendelkezik szakképzettséggel. Ezenkívül van 80 községi gazdasági felügyelő, minden gépállomáson főmezőgazdász és egykét mezőgazdász. Ez a szakember gárda — bár létszámban még korántsem kielégítő és a szakképzettségben is akadnak hiányosságok — mégis olyannak értékelhető, amely képes komoly hatást gyakorolni a mezőgazdasági termelésre, képes a termelés fokozását elősegíteni. A termelőszövetkezetekben a szakemberrel való ellátottság terén egyáltalán nem kielégítő a helyzet. A legújabb statisztikai adatok szerint 167 termelőszövetkezetben van mezőgazdász, akik közül azonban mindössze 68 fő végzett egyetemet, főiskolát, akadémiát vagy középiskolát. Tehát a többsége legfeljebb brigádvezetői, vagy egyéb mezőgazdasági tanfolyamot végzett. A valósághoz hozzátartozik az i , he ja mezőgazdászok a legtöbb helyen nincsenek eléggé megbecsülve, Nem kap ak megfelő támogatást a vezetőségtől és ez is hozzájárul, hogy tanácsaik, utasításaik gyakran megvalósítás nélkül A szakemberek szerepe is jelentősége annak arányában fokozódik, ahogyan előrehalad a megye- mezőgazdaságának átszervezése, ahogyan fejlődnek és jönnek létre aa új szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemek. Ezért az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a szakemberképzésre és a szakemberek megfelelő felhasználására. Lehetőséget kell nekik adni tudásuk, képességeik kibontakoztatására, elő kell segíteni, hogy az eddigieknél jobban megbecsüljék őket és nagyobb mértékben támaszkodjanak rájuk. Ugyanakkor el kell érnünk azt is, hogy úgy a tanácsoknáL mint a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozó mezőgazdasági szakemberekben fokozódjék a felelősségérzet a termelés fokozása, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése iránt. Röviden vázolva ezek azok a tényezők, amelyeket számításba kell vennünk a további munkánk során. A tényezők között vannak kedvezőtlenek is, többsegűTVvtzonban kedvezőként értékelendő és ennek alapján szilárd támaszt jelentenek a mezőgazdasági termelés fokozására és a mezőgazdaság átszervezésére irányuló munkánkhoz. A tényezők számbavétele után célszerűnek látszik szektoronkénti bontásban tárgyalni a mezőgazdasági termelés helyzetét, főleg az 1957-es tapasztalatok alapján. II. Egyéni gazdaságok Az 1956-os statisztikai adatok szerint megyénk területének az egyéni paraszti gazdaságok kezében lévő része rendkívül szétaprózódottságot mutat. A 75.5 ezer kisparaszti gazdaságnak több mint 29 százaléka 3 hold alatti területtel rendelkezik, több mint 19 százaléka 3 és 5 hold közötti területtel, mintegy 18 százaléka pedig 5 és 8 hold közötti területtel. Ilyenformán tehát az 5 holdon aluli gazdaságok aránya 66 százalék, a 8 holdon aluliaké pedig több mint 84 százalék, — azaz a gazdaságoknak alig 15 százaléka rendelkezik olyan területteL amelyen már kisparaszti mértékkel mérve rendes gazdálkodást lehet folytatni, s amely már árutermelésre is képes. Ez a helyzet 1957-ben legfeljebb annyiban változott, hogy néhány termelőszövetkezet és csoport feloszlásával, a termelőszövetkezetekből való kilépéssel méginkább fokozódott az apró területtel rendelkező gazdaságok aránya. 1957-ben a párt és a kormány intézkedései nyomán a kisparaszti gazdaságokban is biztonságosabbá vált a termelés, a begyűjtés megszüntetése e gazdaságok számára is kedvezően hatott. Mindezek következtében 1957-ben egyénileg gazdálkodó parasztok termelési kedve jelentősen fokozódott, biztonságérzetük megszilárdult Ez kifejezésre jutott egyrészt abban, hogy az állami tartalékföldek haszonbérbe vétele iránt nagy volt az érdeklődé*; abban, hogy a 10. tvr. végrehajtása során több ezren adtak be kártérítési, vagv csereingatlan juttatása iránti
