Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
kérelmet: abban; hogy az elmúlt év folyamán nemcsak nem volt érezhető a földtől való menekülés, hanem ellenkezőleg, számos egyénilee gazdálkodó földet vásárolt. 1957. második felében megyénkben több mint 5.200 kh. föld cserélt gazdát, többségében szántó, kisebb részben szőlő- és gyümölcsös. Az egyéni paraszti gazdaságok jövedelme a szorgalmas munka, a biztonságérzet, a kedvező időjárás következtében elért viszonylag jó terméseredmények nyomán komoly jövedelemre tett szert. Ez azonban egyúttal erősítette a ®$sp*e< raszti gazdaságok szilárdságába vetett hitet is, kedvezőtlenül hatott a termelőszövetkezetekre, elősegítette a termelőszövetkezetekből a bizonytalankodó elemek kilépését, ami az egész év folyamán érezhető volt. Termelőszövetkezetek Ä termelőszövetkezetek gazdálkodására és eredményeire 1957-ben az a jellemző, hogy az előbbi évekhez viszonyítva lényeges javulás van. A munkák egész év folyamán szervezettebben folytak, mint bármikor azelőtt túlnyomó többségében időben és j »minőségben végeztek el minden időszaki munkát és az az állapot ami korábban gyakori volt, hogy a termelő- szövetkezetek kapásnövényei gondozatlanul maradtak, az aratás-cséplés végtelenül elhúzódott az őszi termények betakarítása a télbe nyúlt sőt egyrészük betakarítatlan maradt 1957-ben már nem volt tapasztalható. Volt ugyan egy-két termelőszövetkezet amelyben pl. a kukoricatörés decemberig elhúzódott ezek azonban már kivételnek számítottak. Nagymértékben javult szilárdult a termelőszövetkezetekben a munkafegyelem. Nagyobb részük évközben rendszabályokat foganatosított a munka- fegyelem lazítóival, a lógósokkal szemben és ennek az eredményeképpen a munka fegyelmezettebben, szervezettebben folyt. Jótékony kihatással volt a termelőszövetkezetekben végzett munkára az is, hogy az ellenforradalom nyomán sok dolgozni nem szerető, munka nélkül szerzett jövedelemből élnlakarő egyén lépett ki. Természetesen nemcsak ilyenek léptek ki, hanem rendes, .dolgos emberek is, akik megtévedtek. A tagok azonban abból, hogy a munkafegyelem javult úgy látták, hogy a kilépettek zömében lógósok, munkakerülők voltak. A Kunszentmártoni Zalka Máté termelőszövetkezet- ' ben is jobb volt az elmúlt évben a munkafegyelem, mint addig bármikor. Ebből a tagok azt a következtetést vonták le, hogy azelőtt a kilépettek voltak a fegyelem lazítói. A valóság ezzel szemben az. hogy a kilépetteknek mintegy 50 százaléka azóta újra visszalépett és fegyelmezetten, szorgalmasan dolgozik, Az év elején Igen sok probléma merült fel a termelőszövetkezetek és a gépállomások közötti viszony terén. Az ellenforradalom itt is éreztette hatását. Egyrészt a gépállomások dolgozóinak jelentős részében elhomályosult a gépállomások alapvető feladata: a termelőszövetkezetek gazdasági és részben politikai megszilárdítására irányuló munka, és úgy érezték, hogy a bekövetkezett változás felszabadította őket ilyen irányú kötelezettség alól. Ezért eléggé gyakori jelenség volt, hogy a gépállomások a munka elvégzésében nem a termelő- szövetkezeteket helyezték előtérbe. hanem az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Másik oldalon rontotta a viszonyt az is, hogy a termelő- szövetkezetek vezetőinek egy részében komoly hatást váltott ki az a vita. amelyet egyébként tudatosan a gépállomások ellen irányítottak, hogy tudniillik szükség van-e a gépállomásokra, kinek a kezében legyenek a traktorok és egyéb alapvető mezőgazdasági gépek. E vita nyomán számos tsz-vezetőben eléggé erős gépállomásellenes hangulat lett úrrá. A párt és a tanácsi szervek kezdetben ugyan maguk sem mindig láttak tisztán e vitában és így eleinte nem tudtak hatékony segítséget nyújtani a viszony megjavításához. Később azonban már határozottan felléptek a káros jelenség ellen, és az év második felében már jelentősen megjavult a gépállomások és a termelőszövetkezetek viszonya. Az elmúlt év folyamán a termelőszövetkezetek nagyobb mértékben alkalmazták a vetőmag felújítását célzó nemesített vetőmagcserét. Fokozódott » szervestrágya felhasználású is, növekedett az istállótrágyázott terület nagysága. Mindezek, valamint a kedvező időjárás következtében termelőszövetkezeteink az elmúlt év folyamán kielégítő termésátlagokat értek el, és szinte valamennyi terményféleségnél meghaladták az egyéni parasztok termésátlagait, PL búzából 2,3, cukorrépából % rizsből 1,7 q-vaL A termelőszövetkezetek gazdálkodásában az eredmények ellenére még számos jelentős fogyatékosság van. Az első fogyatékosság, melyről beszélni kell, az árutermelés területén mutatkozik. Bár a tsz-ek termésátlagai viszonylag jók voltak és meghaladták pl. az 1955, évit, ugyanakkor az árutermelés aránya nem fokozódott, hanem ellenkezőleg, csökkent. így pl. kukoricánál az össztermés 6,9%-át értékesítették, szemben az 1955. évi 14,7%-kal. Ugyanakkor a tagok részesedésére fordított mennyiség 1955-höz viszonyítva az össztermés 6.8%-áról 16,2%-ára növekedett. Ez különösen figyelemreméltó akkor, ha még azt is hozzávesszük, hogy az elmúlt év folyamán az alapszabálytól eltérően a megengedettnél nagyobb területek voltak háztáji kezelésben. A búza árutermelésnél sem kielégítő a helyzet Amíg 1955-ben az össztermés 39%-a volt árugabona, addig 1957- ben csak 34,2%. Ez abszolút mennyiségekben 47 243 mázsa csökkenést jelent Hasonló képet mutat az árpa árutermelése is. Jelentősen csökkent és szinte a nullával egyenlő a szálastakarmányok áruértékesítése. Az árutermelés csökkenése elsősorban annak a következménye, hogy a múlt év során igen eluralkodott az a törekvés, amely nem a közös szövetkezeti alap növelésére és az árutermelés fokozására, hanem a tagok részére minél nagyobb meny- nyiségek kiosztására irányul. Természetesen nem kívánjuk a termelőszövetkezetektől, hogy a közvetlen fogyasztás céljára szükséges mennyiségen felüli terményeiket mindet termény formájában értékesítsék. Jelentős részét fordítsák állattenyésztésre és hizlalásra. Semmiképpen sem lehet azonban egyetérteni azzal a helyenként tapasztalható törekvéssel, hogy takarmányféléket egyáltalán nem akarnak termény formájában átadni » felvásárló szerveknek. Másik fogyatékosság, amely 1957-ben a tsz-ek gazdálkodását jellemezte az volt. hogy igen eluralkodott az elosztás szocialista elvével ellentétes elosztási mód. Számos helyen maguk a tsz-tagok résziben, vagy egyéb formában, de nem munkaegység alapján művelték a földet, végezték a munkát. Több tsz idegen munkaerőt alkalmazott. Az évközben tett intézkedések eredményeképpen ez a helyzet megváltozott, főleg a Politikai Bizottság határozata nyomán, azonban még ma is számos tsz-ben tapasztalható, hogy a munkaerőhiányt azzal akarják megszüntetni, hogy idegen munkaerőket kivannak foglalkoztatni, de nem munkaegység alapján. A munkaerőhiány csökkentésének a módja nem idegen munkaerő bérben való alkalmazása, hanem: a) a taglétszám növelése; b) olyan növények termesztése, melyek [ehetővé teszik a munkaerő eg^enlcges kihasználását és a túlzottan magas munkacsúcsok kiküszöbölését; c) a munkák fokozottabb gépesítése. Feltétlenül szóvá kell tenni az állattenyésztés terén mutatkozó hiányosságokat is. Az ellenforradalom okozta állat- létszám-csökkenést az év második felében a tsz-ekben lévő állatállomány létszámának emelkedése váltotta fel. A hiba azonban az, hogy ez elsősorban nem a tsz-ekben folyó tenyésztői munka eredménye volt, hanem felvásárlás eredménye. Tsz-einkben még nem általános az a törekvés, hogy az állatállományt saját tenyésztésű egyedekből növeljék, és így ismert, minőségileg ellenőrzött állomány jöjjön létre, hanem elsősorban vásárlásra helyezik a súlyt. A vásárlásnak rendkívül nagy hátránya, hogy egyrészt drága, másrészt a minőség ellenőrizhetetlen. Az állattenyésztő! munkában igen komoly problémát jelent, hogy az ellenforradalom okozta bomlás sokhelyen szétzilálta a termelőszövetkezetekben a többé- kevésbé már szilárdan kialakult munkaszervezetet. Sokhelyen tapasztalatlan, gyakran elemi tenyésztésű ismeretekkel sem rendelkező dolgozók kerültek az állat- tenyésztési brigádokba. A termelőszövetkezetek gazdálkodásáról beszélve, feltétlenül foglalkoznunk kell az 1957. évi zárszámadási eredményekkel. amelyek tükörképét adják a gazdálkodásnak. Az ősz folyamán 221 mezőgazdasági termelőszövetkezet készített zárszámadást megyénkben. A zárszámadás eredményei általában kielégí- tőek, a tsz-ek gazdasági megerősödését mutatják. Ezt bizonyítja pl., hogy az 1 kh-ra eső beruházott vagyon értéke emelkedett, ugyanígy a forgóeszközök értéke is. Külön meg kell említeni, hogy & fel nem osztható szövetkezeti alap 1953 óta 60 millió Ft-ról 139 millió Ft-ra emelkedett, a tiszta vagyon értéke pedig ugyanezen idő alatt 42 millió Ft-ról 220 millió Ft-ra. A termelési alapra történő tartalékolás is meghaladja az összes előző évi mennyiségeket. Említésre méltó, hogy a tér« melési alapba helyezett takarmány egy-két tsz kivételével fedezi újig a takarmány- szükségletet, ami elsőízben fordul elő megyei átlagban. A tagok részesedése, az egy munkaegységre eső jövedelem is meghaladja az előző évekét. Megyei átlagban 33,50 Ft érték esett egy munkaegységre, az egy tagra eső jövedelem 11 576 Ft-ot jelentett. Számos termelőszövetkezetben 40—50, sőt 50 Ft felett osztottak munkaegységenként (29 tsz). A tagok részesedésének hibája azonban, hogy annak 67%-a természetbeni részesedés és csak 33%-a a pénzbe- ni részesedés, ami szoros és összefüggésben van a fentebb már említett visszaeséssel az árutermelésben. A 221 termelőszövetkezetből 193 zárt aktívan és 28 mérleghiány- nyál. (Előző évben a mérleghiányos tsz-ek száma 95 volt.) A termelőszövetkezetek ösz- szes mérleghiánya mintegy 4,5 millió Ft, szemben az 1955—56. évivel, amikoris több mint 57 millió volt. Külön említésre méltó, hogy a szolnoki járás 37 termelőszövetkezetében egyetlen tsz-nek sem volt mérleghiánya. Legrosszabb e téren a helyzet a kunhegyesi járásban, ahol 23 tsz-ből 8 lett mérleghiányos. A zárszámadási közgyűléseken új jelenség volt, hogy a tsz-ek alig léptek fel igény- nyél az állam felé támogatásért a munkaegységre eső jövedelem növelése érdekében. Ezzel szorosan összefügg az a törekvés is, amely arra irányul, hogy az esedékes hiteleket visszafizessék. Bár kivételek itt is akadnak, mert pl. a mérleghiányos termelő- szövetkezetek közül 5 a megyei átlagon felül osztott. Gépállomásaink — bár számos fogyatékossággal küzdenek — 1956-ig jórészt betöltötték azt a szerepet, amely a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén rájuk várt. Az 1957-es évben a gépállomások és termelőszövetkezetek viszonya kedvezőtlenül alakult, amelyről már fentebb szó esett. Ugyancsak szó esett már a gépállomások egyik legnagyobb problémájáról, arról, hogy a traktorpark korszerűtlen és hiányoznak fontos munkagépek. Gépállomásaink 1957-ben 99,4 százalékra teljesifeftéh éves (érvükéi, holott a lehetőség nemcsak a terv teljesítésére, hanem a túlteljesítésre is megvolt. A lemaradás okai: egyik a gyenge szervezés, amely részben abból adódott, hogy a gépállomások vezetőinek egy része nem találta meg a munka szervezésének megfelelő módját az új körülmények között, amikor önálló vállalatként kezdtek gazdálkodni, a másik oka az volt, hogy a gépállomásokkal közölték: az 1958-as tervük azonos lesz az 1957. évi tényleges teljesítéssel. Ez nyilvánvalóan nemcsak nem lendítette, hanem ellenkezőleg visszatartotta a gépállomásokat a minél nagyobb mennyiségű munka elvégzésétől. A gépállomások 1957- ben a termelőszövetkezetek összes kalászos területének 94,5%-át géppel aratták le. A szántási munkálatoknál már gyengébb eredményt értek el és lényegesen visszaesett a növényápolási munka. Kevesebb gépi kapálást végeztek, mint a megelőző évben. 1956. évben 21 416 kh gépi ka.pálást végeztek (ebből 21 060 kh-t a tsz-ek területén). 1957-ben 10 746 kh-on végeztek gépi kapálást. Egy traktoregységre eső normáJhold 1956-ban 706.3 kh, 1957-ben 660.1 kh. A gépállomások őszi munkájára a nagyfokú vontatott- ság volt jellemző. Szeptemberben a nyári mélyszántás elvégzése után nagyon sok, naponta 400—450 gép állt munkahiány miatt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy amíg a gépek nem lettek kihasználva, addig felszántatlan területek is maradtak és a kedvező időjárást kihasználva, a gépek decemberben és januárban is végeztek szántást, ami viszont akadályozta a tervszerű téli géojavítási munkálatokat. A gépállomások 1957. évi gazdálkodási eredményéről összességében még nem állnak rendelkezésre adatok, így nem tudjuk, hogy megyei ösz- szesítésben nyereséggeL vagy veszteséggel zárták-e az elmúlt évet. Tény azonban, hogy az egy normálholdra eső ráfordítások értéke meghaladta a megelőző évit Gépállomásainkról megállapíthatjuk, hogy eredményeik ellenére, jelenleg még nem nyújtanak kellő szakmai és politikai segítséget a termelő- szövetkezeteknek, nem eléggé érzik magukat felelősnek a termelőszövetkezetek helyzetéért, megszilárdulásáért. Számos gépállomási vezető előtt ma sem világos, hogy nem a termelőszövetkezetek vannak a gépállomásokért hanem a gépállomások lettek létrehozva a termelőszövetkezetek segítésére, munkáinak elvégzésére. — A termelőszövetkezetek és gépállomások közötti viszonyt az eddiginél szorosabbá kell tennünk. Fokozni kell a gépállomások szerepéi a termelőszövetkezeti gazdálkodás megjavításában. Határozottabban kell ügyelnünk a szerződések megkötésére és betartására, a szerződésben mindkét fél jogainak és kötelességeinek pontosabb meghatározására. Javítani kell a tsz-ek és gépállomások közötti kapcsolatot olyan formában is, bogy a kormány határozatának megfelelően a traktoristák lépjenek be a termelőszövetkezetekbe és olyan módon is. hogy amikor gépi munka nincsen, a gépállomás dolgozói dolgozzanak a . termelőszövetkezetekben Gépállomások növényápolási és egyéb munkán. A 3004. számú korm. határozat azzal, hogy további kedvezményeket biztosít a termelőszövetkezeteknek a gépállomások által végzett munkák terén és lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek az általuk választott traktoristával dolgoztassanak, hozzájárul a viszony megjavításához. A gépállomásokról és az általuk végzett, illetve végzendő munkákról beszélve, nem kerülhetjük meg azt a problémát, amelyről fentebb már néhány szó esett. Tudniillik azt, hogy milyen szerep vár a gépállomásokra a jövőben. A probléma annál inkább aktuálisabb, mert egyrészt a tavalyi vita következményeként számos tsz-ben és gépállomási igazgatóban nem tisztázódott a helyes álláspont, másrészt pedig az utóbbi hetek során Hruscsov elvtársnak a gépállomások gépeinek átadásával kapcsolatban mondott beszéde nyomán a tsz-elnökök egy- részében újra erőteljesen felülkerekedett a nagygépek vásárlására és gyakorlatilag a gépállomások megszüntetésére irányuló törekvés. — Ami a gépállomások helyzetét illeti, a Politikai Bizottságnak a termelőszövetkezetek megszilárdításáról szóló határozatából kell kiindulnunk. A P. B. határozat ezt mondja: „a mezőgazdaság gépesítését továbbra is elsősorban a gépállomásokon keresztül kell megvalósítani. Ennek megfelelően . a gépállomások gép- parkfát állandóan fejleszteni kell. Azok, akik Hruscsov elvtárs beszéde nyomán nálunk is a gépállomások megszüntetését látnák helyesnek figyelmen kívül hagynak néhány alapvető szempontot. Mindenekelőtt határozottan le kell rögzítenünk, — amire egyébként az SZKP számos határozatában utal •—, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában és a kolhozrendszer megerősítésének időszakában nemcsak helyes, hanem feltétlenül szükséges is volt az állami gépállomások hálózatának létrehozása és fenntartása. Hogy most a gépállomások gépjeit a kolhozoknak fogják átadni, annak a következménye, hogy a) a kolhozok, amelyek immár 20 éve léteznek, gazdaságilag komolyan megerősödtek, és többségükben valódi, jólműködő szocialista nagyüzemmé fejlődtek, amelyek anyagilag elbírják a nagygépekkel járó kiadásokat is; b) a kolhozok szakképzett, 10—20 éves tapasztalatokkal bíró vezetőkkel rendelkeznek. Ugyancsak kialakult és megszilárdult a munkaszervezet is, amely képes a munkák elvégzésére. Ezt a folyamatot nagyban elősegítette sí a határozat, amelynek nyomán a kis kolhozokat nagyobb egységekbe vonták össze; c) a gépállomások szintén hagy tapasztalatokkal biró vezetőkkel rendelkeznek, ugyancsak szakmailag jól képzett, többségében már évtizedek óta a gépen dolgozó traktorista gárdával. Ezeknek a kolhozokban közvetlenül végzendő munkája még inkább erősíti a kolhozok vezetését. És még így is hosszú, több évig tartó folyamat lesz & gépek átadása. Nálunk gyökeresen más a helyzet. Először is előttünk áll a mezőgazdaság átszervezésének hosszadalmas, nehéz, rendkívül bonyolult feladata, amelynek során nem nélkülözhetjük a gépállomások hálózatát, másodszor a ml termelőszSveflcecetc- ink ha erősödtek Is, a munkájuk javult Is, még nem rendelkeznek megfelelő anyagi erővel ahhoz, hogy a mezőgazdasági nagygépek beszerzésének és fenntartásának költségeit fedezni tudják. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagynunk — amiről a fentiekben szó esett —, hogy a termelőszövetkezeteink vezetése és munkaszervezete a javulás ellenére még korántsem nevezhető kielégítőnek. És végül az sem figyelmen kívüi hagyandó tény, hogy a ml traktoristáink nagyrésze igen kevés tapasztalattal rendelkezik, következésképpen a gépek elhasználódása nagyobb mértékű. így fenntartásuk is a normálisnál nagyobb terhet jelent. Egyébként a tsz-ek anyagi helyzetével kapcsolatban elegendő megjegyezni, hogy 1957-ben a gépállomási kedvezmények révén a tsz-ek támogatására fordított összeg több, mint 22 millió Ft. Mindezeket figyeiembevéve, nekünk tehát nem gyengíteni, hanem fokozni kell a gépállomások szerepét a termelő- szövetkezetek gazdasági meg-,;_ eröíitésében és nálunk egyenlőre még jónéhány éven keresztül semmi reális alappal nem rendelkezik az a törekvés, amely a gépállomások megszüntetésére Irányul, ellenkezőleg kimondottan káros törekvésnek könyvelhető el. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: legyenek-e a termelőszövetkezeteknek saját gépeik. Az álláspontunk az, hogy igen legyenek, de kisgépeik legyenek, mint amilyen pl. a daráló, villanymotorok, hengerek és egyebek, valamint teherautó és legfeljebb Zetor. Semmiképpen sem helyeselhetjük azt a törekvést, hogy a termelőszövetkezeteknek saját szántó traktoruk, kombájnjuk és hasonló alapvető mezőgazdasági gépeik legyenek. Állami gazdaságok Szolnok megyében összesen 19 állami gazdaság van. több. mint 77 000 kh szántó- területtel. 1957 első felében az állami gazdaságokban is erősen érezhető volt az ellenforradalom káros hatása, ami elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy az ellenséges és demagóg elemek támadása következményeként a vezetők helyzete bizonytalanná vált, a gazdaságok irányítása szétzilálódott, a munkafegyelem nagyon meglazult. Az országban végbement stabilizálódási folyamat során az ellenforradalmi elemek eltávolításával fokozatosan helyreállt a gazdaságok rendje és megszilárdult a fegyelem. Az állami gazdaságok az elmúlt év folyamán jó terméseredményeket értek el: búzából 12,5 q-át, őszi árpából 13,9 q-át, kukoricából 13,5 q-át. Ugyanakkor a legmunkaigényesebb növényíé- leségek átlagtermése alatta marad nemcsak a termelő- szövetkezetek, hanem részben az egyéni parasztok átlagának is. Pl. cukorrépánál, burgonyánál. Elég jó ex-edménye- ket értek el az aprómag termelésben: összesen 35 vagon lucernamagot és 14 vagon lóhere magot termeltek. A gazdaságok az elmúlt évben is kézi munkaerőhiánnyal küzdöttek és ez kihatott a munkaigényes növények termelési átlagára. Itt külön meg kell jegyezni, hogy bár az állami gazdaságok viszonylag jól vannak gépesítve, a növényápolási munkák gépesítése terén messze elmaradnak a követelményektől. Az állami gazdaságok vezetőinek nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elkövetkező években sem számíthatnak arra, hogy nagyobb mennyiségű munkaerőt kapnak, ezért az eddiginél határozottabban kell törekedniük a növényápolási munkálatok gépesítésére. Az állattenyésztés terén elért eredmények az állami gazdaságokban viszonylag tűrhetőek, de nem kielégítő- ek. Az ellenforradalom az állományban komoly károkai okozott, mert hatására az ösz- szes tehénállomány 18%-át selejtezték ki azzal az indokolással, hogy az alacsony tejtermelés oka az állatok minősége, és nem a szakszerűtlen tartás és takarmányhiány. Ezzel óriási károkat okoztak. Az év második felében némileg javult a helyzet, különösen a takarmányellátás és ennek eredményeképpen a termékhozamok emelkedése terén. Míg 1956-ban egy tehénre 2944 liter tej jutott, addig 1957-ben már 3022 liter tejet fejtek tehenenként. Jelentősen javult az elmúlt év során az üszőnevelés.
