Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-12 / 60. szám
Szívhez, értelemhez r • » » Rég nem hozott egy-egy eseményről annyi levelet a posta, mint a napokban. — Március 8. ünneplői és ün- nepeltjei egyforma lelkesedéssel számoltak be az ünnepségekről. Minden egyes levél erőltetettség nélkül, a hitelesség nagy erejével bizonyítja, hogy a mi társadalmunkban becsülik, tisztelik a nőket, értékelik munkájukat. Hadd tanúsítsák ezt a levelezők sorai. Nagy János így ír Tiszafüredről: ,,Tele a kis kultúrházunk — állapították meg örömmel a rendezésben szorgoskodó vezető férfiak, akik végül is a folyósóról tudták csak meghallgatni az ünnepséget Fercnczi Vendciné nagy tapsot arató szavalata után Csató Mihályné, a megyei nőtanács titkára mondott ünnepi beszédet. Az egyik jelenlévő szovjet asszony is felszólalt „Ilyen szeretettel csak igazi barát fogadja vendégét. A szovjet anyuknak és a magyar anyáknak egy a céljuk: ne legyen háborúI“ Majd óvodások, aranyos apróságok köszöntötték az ünnepeiteket. Ajándékozások, kitüntetések következtek. A községi pártbizottság a nőmozgalomban végzett: jó munkájukért könyvvel jutalmazta: Nagy Imrénét, Stort Lajosnét, Molnár Györgynét, Bodnár Ilonát, Visnyei Ilonát, Nagy Tóth Erzsébetet, Kiss Józsefnét, Tarsoly Ist- vánnét, Vargha Kálmánnét, Ferenczi Vendelnét, Oláh Mártonnét. _ A községi nőtanács díszoklevelet adott: Oláh Mártonná, Írházi Mihályné, Borbély Benedekné, Négyest lrénke, Oláh Károlyná, Mis- kolczi Kálmánná és Nagy Imrénének. A háziipari szövetkezet díszoklevéllel és pénzzel jutalmazta kiváló munkájukért Virágh Józsefnét, Kulcsár írónkét és Zrínyi Ilonát. Az Úttörő Tsz pénzjutalmat adott három kiválóan dolgozó tsz tag asszonynak. A fűztermelő vállalat hét dolgozóját könyvvel és egy-egy szép kendővel lepte meg. Az Ujbarázda Tsz is ajándékozott. Azután az óvodások, négyöt éves pöttömök magyar táncában gyönyörködött a bent szorongó 600 asszony és lány. Végül zene, szavalat, tánc, népi játék következett.’ Egyszerű, de kedves meleg szavakkal köszönik a megemlékezést a kunszentmártoniak; „Munkaidő után szép és meglepő ünnepség zajlott le a községi tanács yb. termében — írják a községi tanács nődolgozói. Jóleső érzés hatott át bennünket, amikor láttuk a figyelmes készülődést, a férfiak izgatottságát. Kecskés Mihály vb. elnökhelyettes elvtárs üdvözlete és pohárköszöntője után az ünnepeltek tiszteletére ürítettük poharainkat." „Besenyszögön a kis óvodások köszöntötték a dolgozónőket. Borbély László, a Hazafias Népfront járási titkára tartalmas beszédben méltatta a nőnap jelentőségét, majd az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága által kitüntetett özv. Molnár An- talné, Nagy Béláné, Danyi Istvánná, Boros Ernőné, Nagy Jánosné részére adta át a díszokleveleket a jelenlévők éljenzése és tapsa kíséretében. Ezután az általános iskola lelkes úttörői versekkel, jelenetekkel, — ének és táncszámokkal hódoltak a dolgozó nőknek. Az est a felnőttek körében a nőtanács által megszervezett varrótar * úyam leány hallgatóinak példás sikerrel bemutatott népi táncával ért véget. Az énekeket és táncokat tangóharmónikával Kör- mendy Tamás pedagógus kisérte” — írja Besenyszögről Wesniczky Antal. „Alig múlott el négy óra, az üzem nődolgozói tömött sorokban foglaltak helyet kultúrházunk vöröstermében. A megnyitó előtt üzemünkben közismert Ádárn Jani bácsi népi zenekara jó hangulatot teremtett. A hangulatkeltéshez Széki Sándor magyar nótákat énekelt. Az elnök megnyitó beszéde után a párt végrehajtó- bizottság nevében Sándor elvtárs köszöntötte női dolgozóinkat. Beszámolójában elmondotta, hogy 1910-ben ünnepelték meg először a nőnapot. A világ asszonyai akkor hívták életre a nőmozgalmat. — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek ma már 250 milliós tagja van”. Így hangzik Csömör János tudósítása a Járműjavítóból. Levél érkezett Kenderesről is, Pataki István elv- tára számol be arról, hogy náluk a nőnapot kézimunkakiállítással kötötték ogvbe. Az ünnepséget 9-én délután tartották, amelyen több mint négyszáz asszony és leány vett részt.” S a nőnapi ünnepségek napján nem maradtak meg a gondolatok a községek, városok, sőt az ország határán belül sem. A kendere- si nők, a szolnokiak, s még egy sor más helyen is emlékeztek azokra, akik nem szívhatják az ünnepség szabad, üde levegőjét. Felemelték szavukat a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a tartós béke megteremtéséért. Sőt sok helyen táviratot fogalmaztak, amelyben tiltakoznak Dzsamila Buhi- red algiriai szabadságharcos leány megkínzása ellen. Követelik azonnali szabadon- bocsájtását. Ilyen távirat kelt útra Kenderesről, Szolnokról, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának nóbi- zotitságától, Kunszentmár- tonból és még sok más helyről. Felmérhetetlen erők vannak e sorok írói mögött, — hisz megyénk legkisebb községében is százával vettek részt a nők a március 8,-i ünnepségein. Rákócziuj- falun az egyik legkisebb községben is kétszáznál többen gyűltek össze, a nagyobb helyeken 4—500 asszony és leány megjelenése sem volt ritkaság. S mind ez arról is tanúskodik, hogy megtaláltuk a nők értelméhez és szívéhez vezető hangot. B. E. A Pravda közleménye I Moszkva (TASZSZ). A Pravda legutóbbi számában az alábbi közlemény jelent meg a kommunista és munkáspártok elméleti folyóiratának kiadásáról: A kommunista és munkáspártok képviselői 1957. novemberében tartott moszkvai értekezletükön kifejezésre juttatták egy nemzetközi folyóirat kiadására irányuló kívánságukat E kívánságoknak megfelelően néhány kommunista és munkáspárt képviselői, március 7-én és 8-án találkoztak Prágában. A találkozó résztveyöi egyhangúlag elhatározták, hogy rövid időn belül megkezdik Prágában egy elméleti és tájékoztató havi folyóirat közös , kiadását. A pártok képviselői, a folyóirat alapítói kijelentették, hogy mindazok á testvérpártok. amelyek az adott értekezleten nem vettek részt, azonos jogokkal csatlakozhatnak hozzájuk, vágy bármilyen, számukra alkalmas formában részt vehetnek a folyóirat kiadásában és munkájában. Szeretem a pajtásokat... Szolnokon a Durst János utca 6-os számú házából vidám gyermekének hangja száll. Közelebb érve már meg is lehet érteni a szöveget „Széles úton lépked egy úttörő csapat Kiváncsiak vagyunk, és bemegyünk a háza. Csodál- dálkozunk, magánházban úttörő őrsi foglalkozás van. Nyolc kipirult arcú pajtás fogad bennünket. Mint megtudtuk, az Újvárosi Iskola úttörőcsapatának a „Fecske” őrse tartja összejövetelét. Intünk, hogy folytassák tovább a munkát, majd figyelünk. Kovács Marika, az őrs vezetője éppen az úttörőszabályok második pontját magyarázza: „Az úttörő erősiti a népek barátságát”, s rögtön magyaráz. Elmondja, ezt ők úgy erősítik, hogy leveleznek a romániai szta- linvárosl pionírok 13-as számú osztagával. A levelekből ismerik meg a baráti Románia fiataljainak és dolgozóinak életét. Mi viszont — mondja tovább — megismertetjük velük a magyar úttörők és munkások életét. ; Már sok levelet kaptunk tőlük — mondja Marika — és fényképeket is, amelyekre rendszeresen választ is küldünk. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Gaál Krisztina is, a szolnoki leánygimnázium tanulója, ki szüleivel lakik ebben a házban. Ö KISZ- tag és az újvárosi úttörőcsapat első rajának rajveze- •tő-heiyettese. Rendszerint résztvesz az őrsi összejöveteleken, tanítgatja, nevelge- ti a pajtásokat. «— Most könyvjelzőket, és úttörőcímeres zsebkendőket készítünk a román pajtásoknak, amelyeket a jövő héten postára is adunk — mondja. Az őrs most kivonul az udvarra, s a tavaszias napsütésben ott folytatják tovább a foglalkozást. Játék, majd a „karjelek” megtanulása van soron. Mi bent maradunk és beszélgetni kezdünk Tulkával (így becézik a raj tagjai). Megkérdezzük tőle, hogyan kapcsolódott be az újjászervezett úttörőszövetség munkájába. — Szeretek az ifjúsággal foglalkozni, hisz magam is fiatal vagyok, el sem tudnék szakadni tőle — kezdi a beszédet. Aztán halkan peregnek ajkáról a szavak. — Megtudjuk, hogy 1954-ben végezte el az általános iskolát itt, az Újvároson. Nem szakadt el iskolájától azután sem. Rósztvett az úttörőmunkában. A kirándulásokon, és egyéb rendezvényekben segített az úttörőknek. — Szeretem a voítt tanárnőimet, a pajtásokat. Valósággal oda vagyok nőve hozzájuk. A mostani munkába úgy kapcsolódtam be, hogy a csapatvezető — Csontos Mária tanárnő —■ kért, vállaljam el egy rajnál a raj- vezetö-holyebtességet. Én örömmel vállaltam, s azóta dolgozom a rajomnál, mely harminchat pajtásból áll. Tovább kérdezzük Tinkát, hogy miért itt, a saját lakásunkban tartják a foglalkozást. O válaszol is erre. — Sajnos, a* iskolásait nem volt üres helyiség erre a célra Megkértem szüléimét, hogy egyik szobánkat, amit télen fűtés miatt nem használunk, adják át nekünk úttörőszobának. A szüleim szívesen beleegyeztek, ők is szeretik a pajtásokat- S nekünk csak ez a beleegyezés kellett, máris iparkodtunk rendbehozni a kis szobát. Az iskolától kaptunk egy táblát, padot, s így bebútoroztuk. Azóta is itt tartjuk az összejöveteleinket. — No, és hogy fűtenek, világítanak és takarítanak? — Hetenként két alkalommal jönnek össze a pajtások. Két-két őrs közvetlen egymás után, hogy könnyebb legyen a fűtés. A pajtások a foglalkozásokra hoznak tüzelőt. A korábbanjövők szoktak begyújtani. A világítást azt mi adjuk, a takarítást viszont a pajtások végzik, s úgy terveztük, hogy április 4- re még szebbé tesszük ezt a helyiséget. A falakat az ujoncpróbából vett szemlél- tető-anyaggal díszítjük. —• Szorgosan készülünk a próbákra, hisz úgy tervezzük, hogy a hegyekbe megyünk kirándulni a nyáron, s akkor szükség lesz a próba anyagára. Sok szépet hallottunk és láttunk. Most búcsúzunk. És megszorítjuk Gaál Krisztina kezét, ugyancsak gondolatban a szüleiét is. Példamutató, és követésre méltó, amit tettek és amit tesznek. S mikor kilépünk az utcaajtón, harsányan zeng utánuk az őrs köszönése: Előre! András? — AZ ATOMHALÄL ELLEN Bonn (DPA). Több mint negyven politikai, tudományos, gazdasági, művészeti és egyházi személyiség Bonnban felhívást adott ki, amely harcra szólít fel az atomhalál ellen, és ugyanakkor további lépéseket ielent be. A felhívás a többi között rámutat arra. hogy háború eseten a német népre az övezeti határok mindkét oldalán biztos atomhalál vár. Az atomfegyverkezésben való részvétel és rakctakilüvő támaszpontoknak német területen való elhelyezése csak fokozhatja ezt a veszélyt. A német politika céljának — hangzik továbbá a felhívás — a Kelet és Nyugat közötti enyhülésre kell irányulnia. Csak az ilyen politika szolgálja a német nép biztonságát. A felhívás aláírói a szövetségi gyűléshez és a szövetségi kormányhoz fordulnak, hogy ne vegyen részt az atomfegyverkezési versenyben, hanem támogassa az atommen- tes övezet létrehozására irányuló fáradozásokat. Az aláírók felszólítják a német népet, szegüljön szembe az életét fenyegető fegyverkezési politikával és helyette a békés fejlődés politikáját követelje. A felhívást többi között Bőm, Nobel-díjas fizikaprofesszor, Walter Hagemann professzor, a münsteri egyetem publicisztikai intézetének igazgatója, Erich Kästner írő. Martin Niemöller, a hesseni evangélikus egyház elnöke, Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke. Willi Richter, a Német Szak- szervezeti Szövetség elnöke. Carlo Schmidt, a bonni szövetségi gyűlés alelnöke, Fritz Steinhoff, Északrajna—Veszt- fália miniszterelnöke, Ernst Wolf gottingai egyetemi tanár írta alá. Walter Manzel szociáldemokrata párti képviselő hétfőn Bonnban megtartott sajtóértekezletén bejelentette, hogy március 23-án Frankfurtban nagyszabású gyűlést tartanak. A tartományi fővárosokban további hasonló megnyilatkozások lesznek. A. TOLSZTOJ íÍKi «í! falin mérnök /liftel úcícidfa <»rriTmmnwTryrrmriTWi,if!,rTrrTU>ri»TmnnyfrrmriTm 15. A vidám Montmartre voltaképpen maga’a boulevard Clichy, két kerek ég fölöttébb vidám tér — a place Pigal és a place Blanche — között. A place Pigaltól balra a széles és csendes boulevard des Batignolles húzódik. A place Blanche-tól jobbra már a Saint-Antoine nevű külváros kezdődik. Ezek a környéken munkások és Párizs szegény néprétegei laknak. A Batignolles-ról, a Montmartre dombjairól és Saint-Antoinerból nemegyszer zúdultak alá az alsóvárosba felfegyverzett munkások, hogy hatalmukba kerítsék Párizst. Négy ízben kergették őket vissza ágyúkkal a dombokra. S az alsóváros, a Szajna két partján terpeszkedő bankjaival, hivatalaival, dús áruházaival, milliomosok számára épült szállodáival és harmincezer rendőr befogadására épült kaszárnyáival négy ízben ment át támadásba, s ott a dombokon, a világhírű Jebujok lángoló fénybetűivel beleégette a munkásnegyed szívébe a maga szekszuális bélyegét: place Pigal — boulevard Clichy — place Blanche... 24. A boulevard közepe táján a felöltő» férfi befordult egy . szűk mellékutcába, ahol elkoptatott lépcsőfokok vezettek a Montmartre tetejére. Itt óvatosan körülnézett, majd betért egy sötét csapszékbe, amelynek törzsvendégei. prostituáltak, sofőrök, éhenkórász kuplé-szerzők és különféle szerencsétlen flótások voltak, akik még a régi divat szerint öltözködtek, bő nadrágot és széleskarimájú kalapot viseltek. A felöltés férfi újságot és egy pohár portóit kért, s belemerült az olvasásba. A bádogpult mögött ott állt a kocsmáros, egy bajuszos, bíborvörös arcú, kövér francia — lehetett vagy száztíz kiló; könyökig feltűrte ingujját, úgyhogy látni lehetett szőrös karját, a a csap alatt edényt mosogatott. Közben pedig szüntelenül beszélt, mit sem törődve azzal, hallgatja-e valaki vagy sem. — Akármit is rnond. Oroszország már éppen elég bajt okozott nekünk (tudta, hogy az újonnan érkezett vendég orosz és monsieur Pierre-nek hívják). Az orosz emigránsok már nem hoznak semmi hasznot. Kifogyott belőlük a szusz, o-la-la.: 8 No de mi még elég gazdagok vagyunk, megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy menedéket adjunk párezer szerencsétlen embernek. (A kocsmáros meg volt róla győződve, hogy ez a vendég a Mont- martre-on ügynökösködő kétes egzisztenciák közé tartozik.) De hát természetesen mindennek van határa. Az emigránsok a legjobban teszik, ha szépen hazamennek. Bizony. Majd kibékítjük magukat hazájukkal, nagy Oroszországgal, elismerjük a szovjetjeiket, és akkor Párizsi megint visszaváltozik a régi jó Párizzsá. Megmondom őszintén, torkig vagyok a háborúval. Tíz éve tart ez az emésztési zavar. A szovjet kormány kijelentette, hogy hajlandó kártalanítani a kisrészvényeseket. Nagyon, nagyon bölcs elhatározás. Éljenek a szovjetek! Meg kell adni, értenek a politikához. Boisevizálják Németországot. Pompás! Ehhez csak tapsolni tudok. Németország szov- jetizálódik ás lefegyverzi önmagát. Nem fog fájni a hasunk a német vegyészeti ipar miatt. Van egypár tökfilkó a ml városnegyedünkben, akik bolseviknak tartanak. O-la-la... I Van nekem magamhoz való eszem. Nem kell félnünk nekünk a bolsevizálódástól. Számítsa csak ki, hány derék burzsoá lakik Párizsban és hány munkás. Hűhó! Mi, burzsoák meg tudjuk védeni az összekupor- gatott pénzecskénket... A szempillám se rebben, amikor a munkásaink vörös zászlókat lengetve azt ordítozzák: „Éljen Lenin!” A munkás olyan, mint az erjedő borral teli hordó: nem szabad bedugaszolva tartani. Csak hadd ordítozzák, hogy éljenek a szovjetek — magam is velük ordítoztam a múlt héten. Nyolcezer frank értékű orosz kamatozó papírom van. Ügy bizony, maguknak ki kell békülniök a kormányukkaL Elég volt az ostobaságokból. A frank árfolyama egyre zuhan. Azok az átkozott spekulánsok, akik mint a tetvek lepnek el minden országot, ahol zuhanni kezd a valuta, ez az infláción megtollasodó élősdi banda megint átvándorolt Németországból Párizsba. Most egy sovány férfi rontott be gyors léptekkel a kocsmába; hosszú, bő vászonköpeny volt rajta, fedetlen fejét szőke haj borította. — Adjisten, Garin — üdvözölte az újságjába mé- lyedt vendéget. — Gratulálhatsz... Sikerült... x Garin felpattant helyéről és a vászonköpenyes kezét szorongatta: — Victor... — Igen, igen. Nagyon boldog vagyok.. . Most addig vem hagylak békéit, míg nem. szabadalmaztatjuk a találmányt. — Sző sem lehet rőia . Gyerünk. Kiléptek a kocsmából, megindultak felfelé a lépcsőzetes kis utcán majd jobbra fordultak és sokáig rótták az utat, amely most piszkos külvárosi házak, kezdetleges kig üzemek és műhelyek s szöges drótkerítéssel körülvett telkek mellett vezetett, ahol kötelekre aggatott szegényes fehérneműket lengetett a szél, A nap már nyugovóra hajolt. Fáradt munkások kis csoportjai jöttek velük szembe. Itt, a dombokon mintha másfajta emberek éltek volna, az arcuk is más volt: ezeknek a sovány arcoknak a vonásai keménységről és erőről tanúskodtak. Mintha az elhájasodás, a vérbaj és a degenerálódás veszélyétől fenyegetett francia nemzet a Párizs feletti dombokra menekült volna, hogy itt várta nyugodtan és zord éberséggel az órát, amikor az alsóvárost meg lehet tisztítani azoktól a fertelmektől, melyeknek fertőjében fetreng, s Lutetia* hajóját ismét ki lehet vezetni a napfényes óceánra. — Itt volnánk — szólt Victor, s egy biztonsági zárkulccsal kinyitotta egy kőből épült, ‘alacsony fészer ajtaját, , 23. Garln és Victor Lenoir egy bürával lefedett kis téglatűzhelyhez léptek. A tűzhely mellett egy asztalon kis gúlácskák voltak felállítva több sorban. A tűzhelyen egv élére állított vastag bronzkarika volt, kerületén tizenké porcelán serpenyőcskéveL Lenoir gyertyát gyújtott és különös mosollyal nézett Garinra. — Pjotr Petrov its, idestova, ugyebár, tizenöt éve ismerjük egymást? Sok kenyeret és sót megettünk együtt. Meggyőződhetett róla, hogy becsületes ember vagyok. Amikor kiszöktem Oroszországból, maga segítségemre volt... Ebből arra következtetek, hogy baráti érzelmekkel viseltetik irántam. Mondja meg hát: mi az ördögnek rejtegeti előlem a készülékét? Hiszen tudom jól, hogy nélkülem, az én gúlácskáim nélkül, meg sem tud mozdulni .. Nos, mondja meg nyíltan, baráti őszinteséggel ... — Tehát azt akarja, hogy tárjam fel a titkom? — kérdezte Garin, miközben figyelmesen vizsgálgatta a bronzkarikát meg a rajta lévő porcelán serpeny ócskákét. — Azt akarom. — Akarja, hogy bevonjam a terveimbe? Akarom. — Figyelmeztetem, hogyha szükség lesz rá (márpedig azt hiszem, hogy a későbbiek folyamán szükség \«sz rá), minder, kockázatot vállalnia kell az ügy sikere érdekében. -:, (Folytatjuk.) ,- . r . ' . A / .-i* ,1 'fC.ljJ.
