Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

I Ä tss tagok átlagos jövedelme családonként ez évben — 1953-lioz képest több mint H ezer forinttal no 27282 serlés hizlalását tervezték, őszre 84764 darab lesz a baromfi törzsállomány, a kenyérgabona 34,5 százalékát az állam­nak adják el, 25 ezer liter tejjel és majd 20 ezer tojással többet értékesítenek mint tavaly tápunk tegnapi számában rövid Hír tudatta az olvasó­val, hogy a Földművelés- ügyi Minisztérium Szövet­kezetpolitikai Főosztálya a Szolnok megyei tsz-elc ösz- szesített termelési tervét, és bevétel-kiadási költségveté­sét jóváhagyta. A rövid, .— szűkszavú közlemény nem sokat árult el' abból a szá­mos nagyszerű célkitűzés­ből, amit a közös gazdasá­gok ez évben megvalósíta­nak; Érdemes tehát belela­pozná a jóváhagyott kb. 40 oldalas összesítőbe. Érdekes összehasonlításokat végezhe­tünk és megállapíthatjuk, hogy a tsz-ek ez évben újból nagy lépést tesznek előre. Nő a szövetkezeti vagyon és a tagok is gazdagodnak. A termelési tervek szak­mai színvonala felülmúlja az előző évieket; Ez azzal ma­gyarázható elsősorban, hogy a tsz-ek agronómusgárdája kezd megerősödni, a szak­mai vezetés szintje emelke­dik. Most pedig vizsgáljunk meg néhány érdekes adatot. Ezeket a számokat az egyé­ni gazdáknak is érdemes ta-. nulmányozniuk, annál is in­kább, mert kézzelfogható módon győződhetnek meg arról a sokat hangoztatott tételről, amely szerint a tsz-ekben évról-évre nagyob­bodnak a lehetőségek, mind a szántóföldi növényterme­lés, mind az állattenyésztés tétén; Szövetkezeteink az Összes takarmánytermő terület 56,4 százalékán termelnek abraktakarmányt, 455 száza­lékán szálastakarmányt és 1,6 százalékán takarmány- répát. Az idei gazdasági év végére az összes szántóterü­let 16,3 százaléka lesz évelő- pillangós. Javulás tapasztalható a X a ka rmányter mesztés terén is. A szövetkezeti gazdák a szántóföldi növények ter­mésátlagainak megaBapítá- .sakor elég óvatosak voltak. A reális lehetőségeket még nem mindenütt használják ki teljes mértékben. Egyes helyeken nem állítottak ma­guk elé e téren szocialista nagyüzemhez méltó felada­tokat. Ezen a hibán még év­közben lehet változtatni. Igen érdekes az összesítő, fásítással foglalkozó része. A tsz-ek az idei tervévben 856.700 fát ültetnek. *— Ez azonban még mindig ke­vés, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy a me­gye legtöbb tsz-ében az — utak, a majorok környéke, — s a legelők nagyrésze fát- lan.­Az ?s kitűnik; a műtrá­gyafelhasználás terén nagy az előrehaladás. Az elmúlt évben a tSz-ek 547 vagon műtrágyát használtak fel, — egy holdra mindössze 29 kilogramm jutott A jelen­legi igény 1240 vagon és egy holdra. 79,38 kilogramm jut. A megyei átlagot is felül­múlja Mezőtúr, ahol egy holdra 105 kilogramm és Túrkevc, ahol egy holdra 122 kilogramm műtrágya jut. Nagyarányúak a talaj­javítási tervek. A tsz-ek 1463 hold szikes cs 875 hold savanyú talajon terveznek talajjavítást, Még szembetűnőbb az előrehaladás mértéke az ál- lattenyészttés vonatkozásá­ban. Különösen megnőtt a szarvasmarhatenyésztési kedv. Erről tanúsítódnak az alábbi számok: Szarvasmarha Ebből telién Sertés 1957. III. 1, 1957.X. 31 10589 13402 4117 4 557 29722 35 830 Az elmúlt .év hasonló idő­szakában 40 Szolnok megyei tsz-ben egyáltalán nem volt szarvasmarha és 56 tsz-ben nem volt tehén. Most a gaz­dasági év végiére a tervek szerint — egy tsz kivételével — mindenütt lesz szarvas- marhaállomány. A tsz-ek tavaly ezerét száz szarvasmarhát értékesítettek hizlalva. 1958-ban a tervek szerint 6.322 hízottmar­hát adnak el 30 600 mázsa súlyban. Rengeteg hízottser­téssel járulnak hozzá az élel­miszerellátás mégj óbbá téte­léhez. •— íme. néhány szám. 27 282 sertés hizlalását tervez­ték 37 715 mázsa súlyban. örvendetes, hogy a barom­fitenyésztés terén is a tervek szerint nagy a változás. Az év elején- 9550 darabos törzsállo­mánnyal szemben őszre 34 776 darab tesz a törzsű1 lomány. S ho gy tsz-eink az idén mi­lyen nagytömegű terményt és állati terméket adnak az ál­lamnak, a népgazdaságnak, egyszóval a lakosságnak, azt a tervösszesítő árutermeléssel foglalkozó része mutatja. A kenyérgabona 34.5 százalékát adják el az államnak a múlt 32,8 százalékkal szemben. Ez évben közel 25 ezer liter 1958. X. 31. 17 485 6 712 49 584 tejjel többet értékesítenek és majd 20 ezerrel több tojást. Ez a rövid írás terjedelmé­nél fogva nem foglalkozhat a termelési terv minden részle­tével A felsorolt adatok azon­ban érzékeltetik a nagy mé­retű fejlődést. A cél világos. Korszerűsíteni a nagyüzeme­ket, a tagoknak még nagyobb jólétet biztosítani. Érdemes megvizsgálni még, hogyan alakul a szö­Bizlatő tavasz az állami gazda­ságok előli Az állami gazdaságok ter­melési igazgatóságainak fő- agronómusai és főmérnökei hétfőn megbeszélést tartottak a Földművelésügyi Miniszté­riumban, Az idén az állami gazdaság gok előbbre lépnek a gazdál­kodásban. Az ellenőrzés új el­vét fogadták el: azokban a gazdaságokban, ahol jó ered­ményeket értek el. növelik a hatáskört, ahol viszont még gyengébb a gazdálkodás, fo­kozzák a központi ellenőrzést és segítséget vetkezeti gazdák átlagos jö­vedelme. Termelőszövetke­zeteink munkaegységkifize­tésre 117 millió forintot ter­veztek. Az idei beruházások össze­ge pedig 83 millió forint 1953-ban egy munkaegység értéke átlagosan 21,83 forint volt. Azóta állandó a növeke­dés és az idei gazdasági év végére egy munkaegység ér­téke majdhogynem megdup­lázódik, 36,20 forint lesz. Egy tsz-család évi jövedelme pe­dig 1953-hoz képest több mint 8 ezer forinttal növekszik. So­kat mondó és érdekes számok ezek. Érdemes és szükséges beszélni róluk. S különösen a tsz-tagak beszéljenek. Mond­ják el az egyéni gazdáknak, mit valósítanak meg ez évben, mit terveztek, s ez mit jelent a közös gazdaságnak, mit jó­ién t egy-egy tagnak. A megyei összesítő elárulja a kisebb-nagyobb hibákat is. Ezek azonban eltörpülnek a nagyszerű célkitűzések mellett Eltörpülnek, de fi­gyelmeztetnek. Az összesítő­ből például kiderül, hogy a növénytermelésben dolgozó tagokra még mindig sok szán­tóterület jut. Ez azt mutatja, hogy a közös földterület nö­vekedését nem követte ará­nyosan a tagok számszerű nö­vekedése. Ebből viszont az következik, hogy fokozottabb mértékben vonják be minde­nütt a közös munkába a csa­ládtagokat és ami legfonto­sabb, nagyobb gondot fordít­sanak az új tagok felvételére, a gépesítés fokozására; Számokat, adatokat, olvas­tunk. S ezek a számok, ezek az adatok ez évben rendre megvalósulnak. Szektility Péter 150 ezer család - ISO ezer MúsOot A Német Szövetségi Köztársaságban 1949-tól naps jóinkig — Adenauer kilenc esztendős „országlása” alatt — százötvenezer, tíz hektáron aluli kisparaszti gazdaság ment tönkre. Ezek közel harmadrésze az utolsó két évben. Ennek a szomorú hímek alapja nem valamely ellen­őrizhetetlen mendemonda: Lübke bonni élelmezésügyi miniszter jelentéséből vettük, őexcellenciája egyáltalán nem titkolja, hogy a nyugatnémet kormány mezőgazda- sági politikájának célja: nagyüzemi gazdaságok létrehozás tata. A cél érdekében a nagybirtokok jelentős adókedvez­ményben részesülnek. A hírrel kapcsolatban hallottunk olyan véleményt, mely szerint' a nagyüzemesítésre való törekvés hazánk­ban is megvan; Magyarországon is a tsz-ek — tehát a ,.nagybirtok” — részesül a kedvezmények felsorolhatat- lan sokaságában. Ezt egy pillanatig sem tagadjuk, sőt: igyekszünk minél hathatósabban tudatosítani az egyéni- leg dolgozó parasztság körében. Érdemes, sőt szükséges azonban megvizsgálni, hogy a nyugatnémet nagybirtokossággal szemben kik kapják ha­zánkban a kedvezményeket. Semmiesetre sem az úgyne­vezett ,,történelmi osztályok” leszármazottai; hanem azok­nak unokái, akiket éppen ezek az osztályok tartottak ré­gebben a jobbágyság, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt pedig a „bér-jobbágyság” jármában. Adenauer, Lubice és társaik udairányitják a. pénzt, ahol már most sok van belőle. Mi azoknak juttatjuk, akik nem más verejtékéből akarnak meggazdagodni, hanem saját munkájukon ke­resztül teremtenek maguknak napról napra szebb, embe­ribb életet. Nem kétséges, hogy a nagyüzemi gazdálkodás távla- tai összehasonlíthatatlanul jobbak a kisparaszti gazdasá­gok lehetőségeinél. Lapunk vasárnapi számában tesz érdekes összehasonlítást — saját tapasztalatai alapján — a karcagi Béke Tsz elnökhelyettese a kis- és nagyüzemi termésátlagok alakulásáról. Igen lényeges különbség mutatkozik azonban a szo­cialista és kapitalista országok mezőgazdaságainak nagy- üzemesítésében. A „humanista”, „szabad” ■nyugaton a bankuzsorával tönkre tett, földjéről elűzött parasztság­ból csak annyit tartanak vissza, amennyi elengedhetetle­nül szükséges a gépek működtetéséhez. A többinek „sza­bad” a városokba özönlcnie — munkanélkülinek. Hazánkban — s a többi szocialista államban <— fel­világosító munkával, anyagi kedvezmények nyújtásával vezérlik a parasztságot a többtermelést, magasabb élet- színvonalat jelentő útra: a szocialista, nagyüzemi mező- gazdaság útjára. Az ezeréves per már 1945-ben eldőlt: a föld azé lett, aki megműveli. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy a rögös egyéni utat járókat elvezesse a könnyebb, eredményesebb közös gazdálkodásra. A ka­pitalista nagyüzem egyesek számára több profitot, milliók részére nagyobb nyomort eredményez. A szocialista nagy­üzem a milliók napról napra történő felemelkedésének eszköze, s ezért célja is. Erről azonban Bonnban és vidékén Szeretnek meg­feledkezni ... — b. z. — Mi a helyset a martfűi cipőgyári épitkeséseknél ? — Elvégzett munkák 1957-ben — építkezési program 1953-ra — A marffűi Tisza Cipőgyár építkezése országos viszony­latban sohasem tartozott azok közé a létesítmények közé, amelyeket a sajtó, rá­dió, vagy híradó filmek ré­vén a közönség jól ismer. Az igaz, hogy a tisza-parti gyár és a mellette egyre te­rebélyesedő lakótelep nem mérhető* Sztálinváros, Xnota, vagy Tiszapalkonya aránya­ival, de könnyűiparunknak mégis egyik legnagyobb bá­zisa. Évek óta tart az építke­zés itt, a Tisza partján. Az elmúlt évi előirányzat­ban szerepelt létesítmények közel ötmillió forint értek­ben elkészültek. Az 5. szá­mú Mélyépítő Vállalat 1957 nyarán és őszén további 2. egyenként kétemeletes, ösz- szesen 34 lakást magába foglaló objektumot adott át beköltözésre készen. Ez több, mint három millió fo­rintba került. Ugyancsak a múlt évi programban szerepelt az új, a gyár egyre növekvő kapa­citását kielégítő transzformá­tor ház szerelésre kész ál­lapotban való átadása. A mélyépítő vállalat dolgozói október végén készültek el ezzel a munkával, Most a traszformátorház villamos szerelési szakmunkái folynak s ezzel egyidejűleg termé­szetesen mindazon építőipari munkák, amelyeket az elek­tromos berendezés beállítása) szükségessé tesz. A trafóház múlt évi programja ugyan­csak meghaladta az egy mil­lió forintot; Ezidőszerint továbbépítik a két-emeletes irodaházat: a tetőfedés, válaszfalak készí­tése és a vakolási munkák folynak. Itt az I. emeleten most különösen élénk a munkatempó, mert ezt a traktust március 31-ig üze­meltetésre kész állapotban át kell adni a gyárnak. A munka jól halad, a festők, asztalosok, kőművesek nagy lendülettel igyekszenek, hogy a hó-végi határidőre az I. emeletre, amely számtalan irodahelyiséget foglal magá­ban, a gyár be tudjon vo­nulni. A/, irodaház fokozatos el­készülése azért fontos, meri ezzel lehetó'vé válik, hogy a gyár adminisztratív és mű­szaki irodái a gyárépület­ből ide tudjanak költöz­ködni és ezáltal tekintélyes számú helyiség szabadul fel termelő célokra. Amint az építők fokoza­tosan elkészülnek az I. eme­lettel, úgy térnek át az iro­daházban lévő modern konyha, étterem és a II, emeleti irodahelyiségek épít­kezésére. Ezeknek befejezési határideje ezév vége. Varga Tivadar építésveze­tő kijelentette: ha sikerül a dolgozók között a múlt év­ben erősen megromlott mun­kafegyelmet helyreállítani, —• amire számos intézke­dést tesznek —, akkor az évvégi határidőt előbbre, is tudják hozni. A munkafe­gyelem maradéktalan bizto­sítása azért is rendkívül fon­tos, mert az építőkre az iro- daiiaz tovább építésén kívül egyéb feladatok megoldása is vár. Ig< például, a múlt évben egy millió forintos termelést ért el a mélyépí­tő vállalat a gumiüzemnél, ahol az emlékezetes tűzeset igen komoly károkat oko­zott és az egész üzem újjá­építését tette szükségessé. —1 Itt a munka jól halad, ami annál dicséretesebb, mert az építők egy olyan üzemben végezték munkájukat, épí­tettek egészen új tetőzetet, ahol a gumiüzeni nyersgu­mit préselő óriási hengerei egy percig sem álltak le,' Sajnos a gyár lakás-épít­kezésén minden csendes, —• egyelőre nincs fedezet az elmúlt években olyan szé­pen indult lakótelep továb­bi bővítésére. Ugyanez a helyzet az irodaépülettel szemben lévő hatalmas kul- túrháznál; Mindössze kettőszázezer fo­rint állt rendelkezésre „ál­lag-megóvásra’'. Azonban — őszintén meg kell mondani, — az állag-megóvás gyakor­latilag annyit jelent, hogy az időjárás igen komoly ká­rokat okoz a félig kész épü­letben és amikor sor kerül a munka teljes gőzzel való folytatására, olyan pótmun­kákra lesz szükség, amelyek megfelelő ütemű munkánál nem fordulhatnak elő. em&eAleMég. (ÍMkölteménye — Jegyzetek az Optimista tragédiáról — Néhány nappal ezelőtt zsú­folásig telt meg a Petőfi Szín­ház nézőtere. A XIX. szak­szervezeti kongresszus kül­döttségének tagjai éss me­gyénk egy éppen Budapesten tartózkodó MSZBT küldött­sége ült a zsöllyékben, páho­lyokban. Sokféle ember gyűlt itt össze. Mérnök, tea-elnök, esztergályos, tanár, öreg fej­kendős parasztnéni és KISZ- j el vény es fiatal lány. Sokféle ember, sokféle ér­zés, vágy, kívánság, érdeklő­dés. És mégis itt együtt érez­nek, együtt gondolkodnak va- lahányan. Torkuk egy ütemre szorul össze, szemüket egy pillanatban futja el a könny, és a meghatottság egy-perces némasága az előadás végén, mind-mind e nagyszerű szín­mű lélektani hatását dicséri; Mivel éri el az Optimista tragédia ezt a hatást? Mi a titka ennek a minden nézőre kiterjedő varázsnak? Mindenekelőtt a mű mély­ségesen bizakodó, emberi mondanivalója. A „homo hu­mánum”, az emberi ember, és az emberi érzések győzelme a durva erőszak, és az elállatia- sodcvtt ösztönök fölött. Ezek az ösztönök az egyszerű em­berek lelkében burjánoztak el. Nem az ő bűnük ez. Az el­nyomó rendszeré, amelyik el­nyomorította, a saját képére formálta őket. De legtöbbjük­nél a kérges, durva külső alatt becsületes, mélyenérző egvéniség rejtőzik; Mindenki hallott már a ka­talizátorról, arról a vegyi- anvazról. amely megváltoztat. meggyorsít bizonyos vegyi fo­lyamatokat Ilyen katalizátor a drámában a komiszár ni alakja. Amikor a karcsú, sző­ke, szigorú frizuráj ú, bőrka­bátos nő megjelenik, a félvad félőrült anarchista, vagy anarchista befolyás alatt alle banda tagjai között, aggoda. lom szorítja össze a szívün­ket. Vajon meg tud-e birkóz­ni azzal a feladattal, amely- lyel a párt bízta meg? Tud-« harcképes, áldozatkész, öntu­datos emberekből álló kato­nai egységet formálni ebba az alaktalan tömegből? Aztán ahogy pereg a dráma, meg­nyugszunk. Ezt az asszony! nem kell féltenünk. Szikla­szilárd jellemű, bátor ember és mögötte áll a párt. Ez az utóbbi mondat neiT újságcikk-ízű frázis ebben a; esetben. Egy ember csak ak­kor fűd ilyen hallatlanul ma­gabiztos lenni, akkor tudj« csak a gyáva megtorpanáso­kat, buktatókat elkerülni, hí hatalmas, megrendíthetctler erő áll mögötte, a kommu­nista igazság ereje. Visnyevszkij nagy érdeme hogy ezt érezzük. Nem bros- súraszerű nyilatkozatokból derül ez ki, ilyenfajta sema­tizmustól mentes ez a darab A párt igazságát gyakran a; ellenség cselekedetein kérész, tül mutatja be. Az ellentá­bor, a részeges, kegyetlen és ostoba anarchista vezér és hó hérsegédje olyan undorítóal és aljasak, hogy a tudatos erőnek, a kristálytiszta elvek­nek győzniük kel! veiül szemben; A párt igazsága derűi ki azokon a pontokon, ahol a mélységes emberezeretet lé­lekemelő pillanatait szemlél­hetjük; Ez- az emberszeretet sokféleképpen jut kifejezés­re. Legélesebben talán Ale- xejjel, a „gondolkozó” mat­rózzal. kapcsolatban, akit Görbe János alakít rendkívüli megelevenítő erővel. Alexej gondolkozik, de fejében sok a zavar. Türelmetlen. A szocia­lizmust most, azonnal akarja. Nem veszi figyelembe az in­tervenciótól fojtogatott, ellen- forradalmároktól gyötört or­szág válságos helyzetét. Ké­nyelmet, nyugalmat, bőséget akar mindenkinek. Keresi az ehhez vezető utakat. Nagy­szerű jelenetek során keresz­tül látjuk, hogyan döbben rá a kommunisták igazságára.»És amikor erre az igazságra rá­döbbent, látja, hogy az általa áhított szocializmushoz csak ez az egy út vezet, habozás nélkül rálép erre az útra. Né­hány emberi beszélgetés a ko- miszámő és Alexej között, igen tanulságos. A politikai megbízott hagyja beszélni Alexejt. Nem szavakkal győzi meg, inkább ő kérdez. Ezek a kérdések mindig újabb gon­dolatsort indítanak meg. így ; fejlődik Alexej. Nagyon érdekes és merész a darabban a volt cári tenge­résztiszt útjának ábrázolása a Vörös Hadsereg parancsnoki : beosztásáig. Bizalmatlanság, i megvetés, gyűlölet fogadja Ez • a matrózok részéről — ismér­ve a cári tiszteket — érthető is. Es ekkor egy ember, a kommunista, bizalmat előle- i géz neki. Felkelti nemzeti és ■ emberi büszkeségét és méltó­■ ságát. És a volt cári tiszt a ; forradalom hűséges katonája ■ lesz. A színen emberek halnak ■ meg. Ártatlanok, bűnösek ve- , gyesen. Azután halálos ítélet i hangzik el egy emberbőrbe i bújt vadállat, az anarchista l vezér felett. Ez éppen úgy fel­• emelő, mint a szelídség ereje, . hiszen emberek ítéltek olya­■ nők felett, akik már régen • elvesztettek minden emberi • vonást. Sokan halnak meg; Vérzi- t vataros idők ezek. Utoljára a : németek ellen harcoló mat­- rózezred elveszti a politikai • biztosnőt is. Ez a törékeny i asszony meghalt, mert néni > akart árulóvá válni. De halá­■ Iával — legyőzte a halált. Az i ezred, az ügy él.tovább, dia- : dalmasan, mind a mai napig. : Ezért optimista ez a tragé­- dia; A holnap ígérete, és • nagyszerű távlata nő ki a vér- , bői. a szenvedésből, a halát- i bél. i A daloló holnapokért halt i meg a Bánky ZSuzsa alakí- l tóttá nagyszerű nőalak. Halá­■ la szép volt, nem sírtunk, r mert „Nem. hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét. ámbár napja múl" , mondja a költő. El a komi- : szár, élnek a hősök, él a pél­■ da, amíg szebbet, jobbat aka­> Tó emberek lesznek e földön, t HERNÁDI TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom