Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

Az ajándék IRTA: GYOMAI GYÖRGY Rozi néni az udvaron mo­sott, az eperfa alatt. Az eper­fa volt már vagy ötven esz- t endős. Görcsös ágai szétnyúl­tak mindenfelé, mint a ki­tárt, bütykös ujjak. A leve­lek haragoszöld rengetegében húsosra érett eperszemek ra­gyogtak bordóvörös, meg fe­kete színben. A levelek fel­fogták a napot. Hűvöst ve­tettek a fa aljánál sárguló kis asztalra, a hosszú, repe­dezett teknőre, melyből a sarkokon lassan csepegett a földre a szappanos víz. És árnyékba takarták Rozi né­nit, aki a teknő fölé gör­nyedve, nagyokat nyögve csa­vargatta a lepedőket, a pár- nahajakat. Fehérhajó töpörödött asz- szony volt Rozi néni. A hat­vanadik événél ballagott már életének. Két hold földdel kínlódott. Felesbe adta, s ab­ból a Ms búzából éldegélt, amit haszonbérbe kapott. A kukoricán meghizlal mindig egy kis malacot.- így éven által megvolt a húsféléje, meg a zsírozója, Ami meg ruhára, cipőre kellett, azt a fia küldte minden hónapban pontosan, aki művezető Pes­ten a legnagyobb gyárban. Rozi néni megállás nélkül dörzsölte a szappannal a le­pedőket, a teknő oldalán. Mosta az ujjal közt a nagy ruhadarabokat. S arra gon­dolt a gőzölgő viz fölött, hogy keserves munka a mo­sás még fiatalnak is. Hát még az öregnek, akinek már nincs erő n. karjaiban. Pedig mosni kell, Tisztán kell tar­tani a kis házat, amelyben egyedül laMk, amióta özve­gyi sorsba került, Aztán az vágódott az eszébe, hogy itt van a nyár. Látni fogja me­gint az unokáját, a kis Zsu­zsikát. Az anyja, meg az apja most is lehozzák vagy három hétre, mint tavaly. Autó morgóit az úton, kint a ház előtt. Ezüstszínű por- felleg emelkedett méltóság- teljesen n magasba. A por lassan behúzódott a kerítés fölött az udvarba. És ömlött, mint az ár, megállíthatatla­nul a teknő felé, — A fene egye meg azt is, aki kitalálta — morogta Rozi néni maga elé és az út felé lesett. — Mit porol itt az az autó? Vagy már nem is po­rol? Nem is morog? Megállt? A ház előtt hatalmas te­herkocsi durúzsolt. Aztán a durúzsolás megszűnt. Ajtó csapódott. — Valami emberi kiáltás hallatszott. Nyílt az utcaajtó: S Rozi néni egy­szerre a teknőbe vágta a ke­zében fehérlő lepedőt és az ajtó felé szaladt. Fiam, édes fiam, te vagy az? Az ajtónál magas, vAUas fiatalember &üt. Egy piücu- nötig nézte az anyját. Aztán melléugrott. Átölelte a dere­kát. A magasba emelte, mint a szalmaszálat, És ölelte, csókolta, ahol érte. Édesanyám, kedves édes­anyám, ( Édes jó fiami A fiatalember pillantása most a teknőre vágódott, ahol magasra púposodtak már a ruhák. *-> Ügy látom* a legjobb­kor jöttem, t— vitte a kar­jában az anyját a teknő felé. — Minden hónapban küldtem édesanyámnak ötven forintot mosásra. Mégis maga gör­nyed a teknő fölött! Az öt­ven forintot meg elteszil — mondta a fejét csóválva és a teknő előtt letette az öreg­asszonyt a földre. — No, de az biztos, hogy tőbe t nem fog mosni, — Mért ne mosnék? *— né­zett a fiára szégyenlősen az öregasszony. te Azért, meri hoztam édesanyámnak ajándékba egy mosógépet, Nem engedem, hogy véresre dörzsölje az uj­jait, te» mondta a fiatalember és kiment az utcára. Az autóról leemelt rálátni nagy, vastagpapirba takart masi­nát. Bevitte a konyhába. Le­vette róla a papírt. S a ra­gyogó, hófehér gépet meg­mutatta az álmélkodó öreg­asszonynak, r- Itt a mosó­gépje, édesanyám. Megma­gyarázom, hogy kell hasz­nálni. Rögtön M is próbál­juk, i , '•> ' B e I g r ád (MTI). A zágrá­bi Dokumentum Filmgyár „A nagy évszázad” címmel egész estét betöltő filmet készített a nemzetközi munkásmozgalom történetéről. A filmet a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének küszöbönálló VII. Rozi néni szájtátva bá­mult a csillogó, csodálatos gépre. Ügy ragyog, mintha valóságosan tiszta ezüstből volna. Aztán hallgatta a fia magyarázatát. Figyelte a gép­ben forgó kis kereket. Nézte a gép villogó, tündöklő bel­sejét s nem tudta, mit mond­jon a fiának, aki ilyen drága ajándékkal lepte meg öt öregségében, te- Fiam, drága fiam. •— hajtogatta sírva, még este­fele is, amikor a fiú vissza­felé indult Pestre. És sokáig integetett a porfellegben el­tűnő kocsi után. Aztán be­ment a konyhába és sötéte­désig bámulta, cirógatta, si­mogatta, nézegette az aján­dékot, amit az egyetlen fia hozott neki, Három hét múlva, egy nap­sütéses, forró délelőttön Rozi néni újra ott mosott a tek- nőben az eperfa alatt. Ami­kor legjobban nyögött és csa­varta a lepedőt, nyílt az ut­caajtó. S mire felpillantott, már ott is állt előtte a fia.. te Édesanyám » mondta a fejét csóválva, te Hát csak a teknőben kínlódik a ruhák­kal? Megharagszom, ha nem hallgat a szavamra! Mi van a mosógéppel? Az öregasszony ehszégyelte magát. Nem mert felnézni. Odahajtotta fejét nagy piru­lással a fia mellére. És félig sírva, félig mosolyogva sut­togta-• te Édes kis fiam, otyan szép, olyan nagyon-nagyon szép az a gép, hogy sajnálom bepiszkolni. Inkább bevittem a szobába, az ablak alá, hogy mindig lássam, hogy mindig gyönyörködhessen benne, in­kább mosok tovább is a tek- nőben, csak az maradjon meg olyan szépnek. kongresszusa alkalmából mu­tatják be ünnepélyesen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom mellett különösen jelentős helyet foglalnak el benne a Magyar Tanácsköz­társaság történelmi esemé­nyei. iOOCXXVOOOOQQSOeOflOOOOOOOOOOOeQQOOOaOOOeOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOUJUOOOtfCJUOgoUCO „A nagy évszázad“ címmel film készült a nemzetközi munkásmozgalom történetéről Belgrád (MTI). A zágrá­MEGYÉNK FEIFEÜEZÉ I. 3Cép zű nt Cioéi zet Sí ZOMBORY LAJOS, Szege­den, 1867-ben született. Kez­detben az építész-művészettel foglalkozott, majd beiratko­zott a Benczúr mester isko­lába. Szegeden született, de halá­láig Szolnokon dolgozott. Ala­pítótagja lett a művésztelep­nek. Sőt az 1910-es évek ele­jén, Fényes Adolf és Zombory Lajos vezetésével a Képző- művészeti Főiskola növendé­kei tanulmányaikat a művész- telepen folytathatták. Ellentétben a többi szolnoki festők műfajával, a tájképi­festészettel szemben. Zombory témáit az állatok világából vette. (Nagy hatással volt rá egy müncheni festő, Zügel, ál­latkép specialista.) Képein a modernebb festészeti stílust alkalmazta. Nem a figurális szerep kihangsúlyozása jutott előtérbe, hanem az alakokat tájképi környezetükkel össze­forrottan ábrázolja. Nem a mélabús hangulatok megörö- kítője. Kedveli a napsütötte szolnoki tájat. Munkáinak zö­me erőteljes mesteri ecsetke­zelés, tisztán csengő színek alkalmazásával született meg. Művei, a magyar föld, ma­gyar táj iránti szeretetét fe­jezik ki. Állatábrázolásában benne van, az állatok nagy, néma komolysága. Motívumai nem változato­sak: — jéghordás, szántás, cséplés, répahordás, behava­zott tájak, szolnoki mező. ha­zatérő gulya. Festményei mégsem egy­hangúak. Mindegyik képének külön mondanivalója van. Apró megfigyelésekről, elmé­lyült ihletről tanúskodnak. Legfontosabb művel: „Szán­tás”, „Jéghordás”. „A *Pityó”, „Répahordás”. Lojzi bácsi Lojzi bácsi valami csodálatos ember. Napokban mond­tam neki, hogy este elfelejtettem vacsorázni. Rögtön talált rá példázatot. Mindenre van egy megfelelő példázata, azt aztán ráhúzza mindemre, így az ember egy történetet húszszor is hall tőle.» A jómúltkorában mulatságos eset történt vele. Lojzi bácsi bizony nem bornemissza ember. Van egy hold sző­lője, ami megtermi bőven az évi borelőirányzatot. Meg­esik, hogy éjjelenként kétszer-háramszor kiugrik az ágyból lehajtani egy-egy pohárral az aranysárgából. Mindent ősz- szevetve, Lojzi bá’ megiszogatta a napi literes adagját. A gyomra azonban megsínylette a sok szőlőlét. Bár húzta- halasztatta a végsőkig, végül mégis orvoshoz kellett fordul­nia. A doktor megvizsgálta elől-háMd, tanácsokat osztott neki s legutoljára így szóit hozzá: — Bor pedig egy deci se legyen ezután! Lojzi bácsi sokáig vakar gáttá a. füle tövét, • I— Azt mán nem, doktor úr! Részeges nem vagyok, megmondhatja az anyjuk is. De a pityókázás a legkedve­sebb élvezetem, arról aztán nem mondok le, ha holnap meghalok is. Aggyisten! S ezzel kifordult a rendelő ajtaján. Azóta pár év eltelt, de Lojzi bácsi ma is minden éjjel ingben, hosszú gatyá­ban kimegy kétszer-háromszor a borházba és lehajt egy pohárral az aranysárgából. Egészségére! Donkó László Goethe: Egmont (Európa). (Világirodalmi Kiskönyv­tár). Kb. 96 oldal, fűzve 5.— Ft Goethe arckép, Most jelent met ..Egmont’! című drámái* Goethe 1774-ben írta az Eg­mont-ot. A tűrhetetlen közál­lapotok ellen indult rcíhamra a szabadságért küzdő, a zsar­nokság ellen lázadó gondolat e költői fegyverével. Egmont alakja az elnyomott kis népek szabadságszeretetének szim­bólumává nőtt Muzsikusokat várnak a nak, mely a dzsungel folyó­távoli városból a dzsungel- ján átvezet, nincs karfája, be. Táncmulatságra készül csak néhány durván össze- az apró dzsungeltelep indián ácsolt deszka az egész, népe, A férfiak „öltönyt" A gyermek felkutatásában húznak: vászonnadrágot és furcsa módon keverednek az trikóingetj A nők maga®- ősi indián babonák a reali- sarkú cipőt és leheletköny- fással, — éppúgy, mint az nyű muszlimruhát, keblükre indiánok életében, házaiban, tarka virágokat tűznek, A ünnepiéin az ősi szokások, a mulatság rendezője a szí- régi ceremóniák és a mo- vattyúmester, az egyetlen dern amerikai „kultúra”, „tisztviselő” a falu legtekin- Traven könyve megható télyesebb embere, Mindenki emléket állít az anyai sze- dúsgazdagnaik tartja, mert retetnek és az egyszerű em- tudják róla, hogy igazi mat- berek összefogásának, segí- racos ágyon alszik és a esa- tőtkészségének. Iádnak az ebédhez nemcsak * kanala, hanem egy villája A tteszkálap most úgy öt és egy kése is van. Hát még méternyire van a parttól. — a szivattyúmesterné! Az asz- Fél percig nyugodtan áll, szonyok valósággal versen- Akkor elkezd lassan forog- genek a barátságáért, s aki ni, és forogva sodródik to- barátnőjénak mondhatja ma- vább az áramlás közepe je­gét, annak mór az angol ki- lé, míg lassan a csendes rálynő barátsága nem sokat szakaszhoz ér. Mintegy két jelentene. Mert hát szlvaty- métert úszik a lassú árral, tyúmestemének két téli és akkor megint megáll s mi­két nyári alsója van, ha az gint forogni kezd, mintha ki egyik már csupa rongy is, akarna évickélni a sodrás- s tetejébe három zsebken- bál. dője, s ezt mindenki a saját Pár perc múlva ismét szemével látta. Azt meg, megindul, s egy darabon az hogy az angol királynénak áramlással tart, majd hlrte- mi mindene van, ki tudja len megáll. Megint forogni itt ellenőrizni? Biztos, nem kezd, eleinte egész lassan, is igaz, majd egyre gyorsabban, s A {»árok önfeledten tán- ugyanakkor kezd visszafelé colnak, susmognak a bokrok úszni a hid felé. És egyszer közt — s közben tragédia csak — egészen tisztán lát- ámya borul a két halvány ni — elindul vissza, fölfelé, pietróleumlámpával megvilá- a hid irányába. Nem látok gított térre. Egy alig hall- benne valami nagy csodát, ható loccsanás és a falu leg- hiszen minden folyóban van- szebb asszonya, Karmelita nak áramlások, melyek két hiába keresi egyetlen kisfi- vagy több különböző irány­át, ban haladnak, bár többnyi­A kisfiún vadonatúj vas- re csak rövid szakaszon. tagtalpú amerikai cipő volt, A nézők sem találják ter- Aznap este először. Az új mészetellenesnek, de még cipő talpa csúszós., s a híd- csak szokatlannak sem, hogy B, Traven: }(id a dzsungelben _ *) Regényrészlet, a deszka felfelé úszik. De az léről esett a folyóba. Hihetet­6 nyugalmuknak más oka len. van. Az ő számukra ezzel Perez már bent is van a bekövetkezett az, amire rég- vízben. Két másik férfi köve- óta várnak. Most már min- ti a példáját. Ö ér elsőnek a denki meg van róla győződ- deszkához. Óvatosan félretol- ve, hogy a gyerek a folyó- ja, hogy ne zavarja a lémé­ben van, ő hívja, szólítja a rülésben. fényt, s annak most már en- Perez csupán néhány má- gedelmesen követnie kell a sodpercig marad a viz alatt, hívást. Most már azt is be- Akkor feljön, kiköpi szájából bizonyított ténynek tartják, vizet, és rekedt, szomorú han- hogy a holttestet nem sodor- gon monja: ta lefelé az ár. — Itt van! Itt fekszik. Ke­Kinek lesz a végen igaza, a zemfnei megérintettem a test- tömegnek, vagy nekem? A deszka tovább sodródik a hídon lévők Perezre bá- a híd felé. Olyan lassan úszik, múlnak. Az közben odaúszott hogy mozgását csak a part fix <jz ötödik cölöphöz, és egyik pontjaihoz viszonyítva lehet kezével megkapaszkodik ben- észrevenni. _ ne. Másik kezével arcát tö­Most már odaér az ötödik rölgeti, melyre hajából viz cölöphöz. Néhány percig oda- csurog. A parti tüzektől haL tapad hozzá, aztán megkerü- ványan megvilágított arcán li, majd fél méterrel beljebb borzalom ül. Feltekint a híd- úszilc a híd alá. ra, és tekintetét végigjártatja Az öreg indián úgy lesi a „ tömegen. Mindenki tudja, deszkát, mint sólyom az ege- hogy szeme Gracia feleségét rét. Magatartása, viselkedé- keresi, de senki sem hívja az se azonban végtelen nyugal- asszonyt, mat mutat. Még vár vagy Ebben a pillanatban mégis négy-öt percet, akkor megad- megjelenik. Senki sem tudja, ja a régóta sóvárgott jelet. hónán került elő. Lassú, ros- — Most már búvárkodhat- kadozó léptekkel felvánszq- tok! Ott a gyermek. Ott fék- rog a hídra, egyenesen oda szik a folyóban. Szegény asz- tart, ahol Perez kapaszkodik szony! Isten óvja, isten áld- alant a cölöpbe. Az emberek ja! hátralépnek, hogy utat en­Ki gondolta volna, hogy .« gedjenek neki. Gracia felesé- híd közepe alatt kell keresni ge meghallotta Perez szava­it gyermeket, holott a híd szé- ií. Szája nyitva, mintha kiál­tani akarna, vagy talán azt is a két térde látszik Ida víz­hiszi, hogy valóban kiált. De böl. A gyermek térde termé- valahogy nem jön ki hang a szetellenes szögben van tör- száján, torkát görcsös szorítás ve, s nagyon eláll a testtől, markolja. Egyik kezét fel- sarkai majdnem a kereszt­emeli, ökölbe szorítja s bele- csontját érintik. Mintha egész nyomja a szájába, amennyire idő alatt guggolt volna a fo- csak bírja. Szemében borza- lyó fenekén, lom lobog. Arcára a rémület Furcsa. Először a kis ló­vét árnyékot, mintha láthatat- bakra húzott új, amerikai ci­lán, óriás madár szállongna pók vonják magukra a köz- körülötte. figyelmet, mintha azok vol­Reszket a félelemtől, a vég- nának a legfontosabbak az leges ítélettől való félelem- egész gyerekből, tői. Sóvárogva szeretne még Perez nem néz a híd felé, megkapaszkodni valami cse- Részint úszva, részint gázol- kélyke kis reményben, vagy va a part felé igyekszik, legalább kételyben. Hátha té- — Chiquito mio! Fiacskám! vedett Perez. sikolt fel Garda felesége, Senki sem szól. Csak a hí- és rohan le a partra, Perez dón járó lábalc csuszogása felé. hallatszik. Meg a dzsungel Perez felkapaszkodik az éneke. alacsony töltésre. Csupasz, Perez ismét alábukik. A nedvesen fénylő testtel áll a másik két férfi közül az fiatal asszony előtt. A ten- egyik vele együtt merül a gerzöld muszlinból varrt len­vízbe. Kisvártatva mind a 9e táncruhájában, hajában, ketten felbukkannak. Kezük- keblén és övén a tűzpiros vi- ben rothadt növénycsomó, rágokkal, kitárja karját a Csurog róla a víz. Félreha- könnyű teher felé, melyet a jítják, újból alámerülnek. férfi hoz feléje. Buborékok táncolnak a fo- Perez leírhatatlanul mél- lyón. Kitépett vízinövények, tóságteljesen, ünnepélyesen ágak, rőzsecsomók jönnek fel lépked előre, szemében azzal s úszkálnak tova. Az egyik a részvevő, bánatos tekintet- búvár is kidugja fejét, nem tél, mely csak az állatok és a tudni, melyik, mert arcának primitív emberek szemében csak egy része látszik, azt is szokott fényleni. Perez, aki eltakarja csapzott haja. azzal keresi kenyerét, hogy Néhány másodperccel ké- vastag fatörzseket dönt ki a sőbb ismét valami feketét dzsungelben s azokból faszé- látni. Lassan jön felfelé. Vé- net éget, ez a Perez most gül felismerni benne Perez oly gyöngéd óvatossággal bozontos üstökét. Perez fúj- fekteti a kis holttestet anyja tat, liheg, köpköd és teljes kitárt karjaiba, hogy önkén­erejéből tapossa a vizet, ke- telenül is üvegre kell gon- ményen dolgozik, hogy fel- dolnom — finom és töré- jebb küzdje magát. Egyik kény üvegre, mely még a karja sem szabad. Carlositót gyönge lehelettől is elpat- húzza felfelé, akinek először tanhat. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom