Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

* BIzalomtelJes légkörben szeretnénk dolgozni • Beszélgetés Lévai István elv társsal, a TTIT megyei titkárával — Lapunk munkatársa beszél­getést folytatott a TTIT me­gyei vezetőjével a Társulat helyzetéről, feladatairól, ter­veiről. A beszélgetésről az alábbiakban számolunk be: — Hogyan állt talpra a TTIT megyei szervezete az ellenforradalom után? — Meg kell őszintén mon­danom, hogy a Társulatnak ma is elég nehéz a helyzete. Tudnunk kell ugyanis azt hogy a TTIT megyei vezető­ségéből többen beleszédültek az ellenforradalom viharába. Egyesek el nem ítélhetően sú­lyos kijelentéseket tettek. — igyekeztek dezorganizálni a szervezetet, eltéríteni eredeti hivatásától. Nem rajtuk mú­lott az, hogy ez nem sike­rült hanem a becsületes, néphez és párthoz hű értel­miségieknek azon a tömegén, amelytől idegen maradt aa ellenforradalmi demagógia és amely nem hagyta magát el­téríteni a kitűzött céltól, a szocializmus elérésétől. Azon­ban ezeknek a vezetőknek a tevékenysége súlyos erkölcsi károkat okozott a társulat­nak. Azt Is szóvá kell tenni, hogy egyes szervek még ma is csak a régi szemmel haj- lendók nézni a TTIT-t, — amely pedig mind szemé­lyi vezetésében, mind célki­tűzésében ma már teljesen a néphatalom, a dialekti­kus materialista gondolko­zás, a proletárinternaciona- Mzmus célkitűzéseit szolgál­ja­A TTIT a Hazafias Nép­fronton keresztül, mint tár­sadalmi szervezet, a nép szé­les rétegeit megmozgatva ke­resi a leghelyesebb módoza­tokat célja betöltéséhez Több bizalmat kérünk te­hát, mert a teljes bizalom légkörében megsokszorozott energiával tudunk dolgozni. — Melyek a TTIT célkitű­zései? — A TTIT-nek az a felada­ta, hogy a párt határozatai­nak szellemében emelje a dolgozók általános műveltsé­gét. Ápolja a magyar és az egyetemes tudomány és mű­vészet haladó hagyományait. Mindezzel segíteni kívánja hazánkban a szocializmus építését, erősíteni a népi de­mokratikus rendet, valamint a munkások, parasztok és ér­telmiségiek hazafias egységét. Az értelmiség körében még vannak tisztázatlan kérdések és a TTIT feladata is, hogy az értelmiség egészét a párt és a kormány politikája mel­lé állítsa, meggyőzéssel, a társadalomtudományok nép­szerűsítésével és világnézeti előadások tartásával. Hadd tegyük hozzá, hogy az értel­miségnek kötelességei van­nak a társulattal szemben. Komoly, elmélyült munkával kell hozzá járulniok ahhoz, hogy a Társulat fent vázolt feladatait el tudja látni. A TTIT-nek meg kell ten­nie mindent ahhoz, hogy a munkásosztály a vezető sze­repéhez szükséges általános műveltséget minél magasabb szinten sajátítsa el és ideoló­giai biztonságában is erősöd­jék. ^A parasztság felemelke­désének útja a magas szerve­zettségű szocialista mezőgaz­daság megteremtése. Erre szolgálnak a társulatnak a fejlett mezőgazdasági ríiód- szerekről. a nagyüzemi ter­melés konkrét, világos példá­kon át való népszerűsítéséről szóló előadásai. — Melyek a legközelebbi tervek? — Tekintettel arra, hogy egyik legfontosabb felada­tunk a munkássággal való foglalkozás, több rendez­vényt fogunk a szakszerve­zettel közösen megtartani. Mi magunk is közelebb ju­tunk a dolgozókhoz, mert aa előadásokat az üzemekben, intézményeknél és hivatalok­ban fogjuk megtartani. Szorgalmasan készülünk az ünnepségekre is. Március 5-én, amely a szol­noki csata évfordulója, — mozgalmat kezdeményez­tünk a Damjanic szobor megkoszorúzására. A már­cius 15-i ünnepségekből is ki akarjuk venni részün­ket, hiszen a márciusi ifjak jórészc tagja volt Társula­tunk elődjének, az 1848- ban megalkult Természet- tudományi Társultnak. Szeretnénk összekapcsolni a szabadságharc megünneplé­sét a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának ünnepével, ugyan­is ez a legjobb alkalom, hogy bebizonyíthassuk: a ma­gyar nép történetének e két dicsőséges korszaka egy tő­ről fakadt. Az egyik március szerves kiegészítője a másik­nak. Ki kell huznunk az ellen- forradalom helyenként még mindig felbukkanó veszélyes, hamis érvelése alól a talajt, tudniillik, hogy a nemzeti hagyományokat a maguk ré­szére sajátították ki. Azt mondották, hogy a magyar néphez idegen a szocializ­mus, pedig éppen a 19-es március ifjúságának hős pél­dája elég csattanósan bizo­nyítja, nálunk a szocializ­mus ügyének hagyományai, mély gyökerei vannak. Ezt a célt szolgálja „Két Március” című előadásunk, amelyet március 14-én több helyen elő fogunk adni. — Az eddigi tapasz­talatok alapján kitűnik, hogy igen sokan szívügyüknek te­kintik a társulat munkajá' és önzetlenül segítenek ben­ne. Reméljük, hogy a többi szakosztály-beszámolók is ezt a szép törekvést fogják erősíteni. Előadásainkat álta­lában szeretik/Az elmúlt hé­ten például a Nagykunsági Állami Gazdaság egyik üzem­egységében tíz kilométeres körzetből százötven dolgozó jött el előadásunkra, amely az űrhajózásról szólott. Nagy érdeklődéssel fogadták „Föl­dünk uj utitársa” című film előadását. Bemutatták ezen­kívül a következő előadás be­harangozásaképpen „Az elek­tronok nyomában“ c. tudo­mányos filmünket. Mindent megteszünk azért, hogy a Társulat munkáját ér­dekessé, vonzóvá, a marxiz­mus-lenini zmus éles fegyve­révé tegyük. Ehhez ismétel­ten bizalmat és a megye ér­telmiségének lelkes áldozat­kész munkáját kérjük. — fe­jezte be tájékoztatóját Lévai István elvtárs. firniss! felftelflte felhívása nyugati államfőkhöz Tunisz (AP). A tuniszi ve­zetők szombaton felhívássá fordultak Eisenhower elnök höz, XII. Pius pápához, II Erzsébet királynőhöz, a há­rom skandináv királyhoz és Theodor Heuss nyugatnéme' elnökhöz, kérve őket, akadá lyozzák meg Franciaországo abban, hogy keresztülvigye e „fel perzselt föld” politikájá az algériai tuniszi határ men vén. Habib Burgiba elnök fi gyelmeztette a többi állam 'őt, hogy e politikának „sú- lyos következményei” 'lesz nek, Szidi Aziz nagymufti pe dig emberbaráti okokból kér He fel a pápát a tiltakozásra (MTI) Ma esfe itodalmi esi A Magyar—Szovjet Bará* Társaság Kulturális Bizottsá rának irodalmi brigádja folyr hó 4-én, kedd n este 7 órakor rendezi a szolnoki Tiszt' Klubban első városi irodaim' estjét, Puskinról és Pe‘őf Sándorról. Előadó: Botond Er zsebet. Közreműködik Táncsic Mária és Iványi József ver­sek tolmácsolásával. Szirmai Reginaid énekszó’óval, A Szigligeti Színház művészei' kívül közreműködik Mez riczky Lajos, a Bartók Bélr Zeneiskola művésztanára zongcraszólóval. Minden érdeklődőt szere tettéi hív és vár a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Kulturális Szakosztály' cA iiznizelközi ii&itafL ieq,y,ébe.ti «— Baráti találkozó a VI. kerületben ­Meghitt, baráti délután kezdődött vasárnap délután 4 órakor a Rákóczi úti isko­lában. A IV. körzeti MSZMP szervezet és a - VI. kerületi nőtanács a szülői munkakö­zösséggel karöltve közösen találkozót rendezett a nem­zetközi nőnap előünnepeként. Huszonöt szovjet vendég — (közöttük csak négy férfi) is megjelent az ünnepségen. — Balajti János elvtárs, az MSZMP szervezet titkára üdvözlő szavai után egy-egy hóvirágcsokrot nyújtottak át az ünneplő asszonyoknak. Lehettek vagy hatvanan— hetvenen. S miután a jelen­lévő Vágó Ervin el vtán? jó­voltából még tangóharmoni­ka is tkerült, olyan jó han­gulat kerekedett, hogy a szovjet nők telefonon mond ták vissza este 8 órakor csa­ládi vendégeskedéseiket. A vendéglátó VI. kerületi asz szonyok saját maguk készí­tette mákosrétessel és frissen sült herőcével kedveskedtek Kiderült, hogy a nők fér­fiak nélkül is tudnak táncol­ni. Először a szovjetek kezd­ték. Orosz népi táncokat mu­tattak be szólóban, vagy pá­rosán. Göncziné viszont ma­gyar csárdásra tanította őket Olyan jó baráti kapcsolat szövődött ezen a délutánon a résztvevők körében, hogy a szovjet elvtársnők szombat­ra, március 7-re meghívták a VI. kerületi nőmozgalom tag­jait. „A PÁRT ÉS A MUNKÁSŐRSÉG BÚCSÚZIK TŐLED.,.“ Nagy részvét mellett temették el Bognár Jó?set elvtársai, a iászárokszáilási szegény-paraszt mozgalom egy életen át fáradhatatlan harcosát Szól a zene, a gyász és az emlékezés dallamai zsong* nak a hegedűk húrjain, s jönnek-mennek az emberek. FeketélÜk az út a falutól a Gyöngyös-patak hídján átal • ki a temetőig. Jönnek az elvtársak, a harcos tárnak, a munkatársak, s jönnek az idősek, a fiatalok. Hat munkásőr vállán hozza a koporsót. A koporsón hatalmas piros-fehér-zöld selyemzászló lepel, a zászlón a magyar munkás-paraszt hatalom országának címere. Feketeszalagos zászlóval jönnek a község kommu­nistái. Megdobban a szíved, ahogy meglátod: az MKP 1945-ös zászlaja ez! S nézed, nézed az érkezőket, s érzed, mi az nemzedékekben is: a párt megbonthatatlan egysége Három nemzedék jött itt ma búcsúzni a faluból: az 1919-esek, az 1945-os harcosok és a legfiata'abbak. Itt vannak a kiszisták is. A fejfa felírását betűzik Élt 59 évet. Gyors számítás a fejben; 13 esztendős volt a Ta­nácsköztársaság idején. Banka Emánuel elvtárs, a községi párt-végrehajtó bizottság titkára búcsúzik a párt halottjától: „Kedves Bognár Elvtárs! Fájdalommal vesszük tudo­másul, mint ahogy mindig fájdalom ez; egy harcostársunk eltávozott a küzdők sorából. Benned olyan elvtársat ve­szítettünk el, ki mindenkor hű volt eszméihez, melyért küzdöttünk, s melyet győzelemre fogunk vinni. A Te har­cos életed igaz proletár öntudatra tanította a téged is­merőket. Már 1919-ben, ifjú emberként.a. proletárok ügye mellé álltái. Küzdöttél az államosításért. Ott voltál a községi földművesszövetkezet alapításánál, a község leg­nagyobb termelőszövetkezetének alapításánál szervező, ■majd később szerény munkás, utóbb meg vezető a mező- gazdasági termelőszövetkezetben. És most itt tűm a Tán­csics Tsz apraja-nagy ja, hogy búcsúzzon a kedves Jóska bácsitól, kit mindenki annyira szeretett.A Táncsics Termelőszövetkezetben most kevesebben vannak, hogy eltávoztál közülünk, de utadon mind többen és többen jönnek, jönnek nyomodba, s csatlakoznak hozzánk.” Aztán felcsendül a Marseillaise hangja. Régi, évtizedekkel ezelőtti harcok emléke kél. A sírnál megállunk. Ott áll már a jászberényi munkásőrség díszalak u" a la is. Göbiyös. százados elvtárs mond búcsúszót a sírnál. „Többé nem nyílik szóra ez a száj, mely oly lelkesen tudott szólni a néphez a faluban, tudta énekelni a mun­kásdalokat, s tudott fegyverbe hívni, ha veszélyben volt a munkások és parasztok hatalma. Emléked, mig csak élünk, segíteni fog a harcban. Mo~t pedig, míg elnyeli tested, s leoporsódat a föld, csendüljön fel kedves dalod: Fel vörösök, proletárok!” S máf száll is a dal: „Fel vörösök, proletárok, Csillagosok, katonák!” Sortűz, majd újabb sortűz. Eldördül az ötödik sortűz is. A proletár-fegyverek szava messzire visszhangzik, egy-egy ház fala, vagy valami távoli felhő veri újra és újra vissza a hangokat. A fegyverekét, amelyek őrzik halotteink nyugalmát, s vetésünk érését a földben, őrzik ryermekeinket az iskolában, s a napközikben, megvédik hitedet, eszméidet is. Eljön az idő, egyre közelebb, mi­kor az egész világon már csak egy igazság lesz. A haj­dani szegények igazsága. Amiért Bognár József elvtárs is, és oly sokan szerte a világon mindenütt egy életen át küzdöttek, mint a proletárigazság nyughatatlan szerelmesei. CSÁSZTVAY ISTVÁN A. TOLSZTOJ t/aim meine/ /liftet áe/cü/fa ym7HMn1’rprw!iifrTiiTf!,wfi?'rmí'ffrrryimmrw)"it 8, Szubbotyin tábornok arca bíborvörös lett, mintha gutaütés környékezné. De hát akkor mire várnak, uram? — vagy hogy is szólítsam! — tört ki hevesein — Az én tervem sem rosz- szabb ennél, de ez a terv is elsőrangú. Cselekedni kell! Elég volt a szavakból.;; Mire jó ez a tétovázás? — Kedves tábornok, a tétovázásnak csupán az a ma­gyarázata, hogy Mr. Rolling egyelőre még nem látja költ­ségeinek az ellenértékét? — Hogyhogy az ellenértékét? •— Mr. Rollingnak nem okoz különösebb nehézséget az a feladat, hogy repülőgépekről ledobasson hatezer- nyolcszázötven tonnányi mustárgáz-bombát, de ez némi költséggel jár. A háború, ugyebár, pénzbe kerül? Az ed­dig benyújtott tervekben Mr. Rolling egyelőre csak ki­adásokat lát. De az ellenértéket, vagyis azt, hogy milyen bevételre számíthat a bolsevikok ellen végrehajtandó romboló cselekményekből, sajnos egyik sem tün'eti fel. — De hiszen világos, mint a nap... Hát hogyne szá­míthatna^ bevételekre.:. óriási bevételekre számítht mindenki aki visszaadja Oroszországnak törvényes ve­zetőit, törvényes, normáiig rendjét... aranyhegyek vár­nak az ilyen emberre! — A tábornok olyan szemeket meresztett szemöldöke alól a htkárra, mint valami sas; Aha' Tehát az ellenértékét is fel kell tüntetni? — Úgy van, pontos számadatokkal: baloldalon a ki­adások, jobboldalon a bevételek, aztán aláhúzni, és plusz jellel ellátva odaírni a különbséget, vagyis azt, ami az egész dologból érdekelheti Mr. Rollingot.-— Aha! — szuszogta a tábornok, aztán fejére csapta poros kalapját és határozott léptekkel megindult- az ajtó felé. 14. A tábornok még lei sem lépett az ajtón, amikor a be­járat felől az altiszt tiltakozó hangja hallatszott, majd egy másik hang, amely azt az óhajt fejezte ki, hogy az altisztet vigye el az ördög és a következő percben Szem­jonov jelent meg a titkár előtt kigombolt felöltővel, ke­zében kalapjával és sétabotjával, szája szögletében szét­rágott szivarral. — Jó reggelt, kedves barátom — üdvözölte sietve a titkárt, s az asztalra dobta kalapját és botját. — Legyen szíves, engedjen be soronkívül a vezérhez. A titkár aranyceruzája megakadt a levegőben, — De Mr. Rolling ma nagyon el van foglalva. — Eli, badarság, öregem... Lenn a gépkocsiban vár egy ember, aki most jött VarsóbólMondja csak meg Rollingnak, hogy Garin ügyben jöttünk. A titkár hirtelen felvonta szemöldökét és eltűnt a diófa-ajtó mögött. A következő pillanatban ismét fel­bukkant: — Monsieur Szemjonov, fáradjon be — fuvolázta nyájasan suttogva. És maga nyomta le a gömböt tartó állati mancs formájára kiképzett kilincset. Szemjonov ott állt a vegyipari tröszt nagyhatalmú vezére előtt Arca nem árult el különösebb izgalmat elő­ször is azért, mert Szemjonov természeténél fogva erő­szakos, modortalan fickó volt, másodszor pedig azért, mert e pillanatban a trösztvezémek nagyobb szüksége volt rá, mint neki a trösztvezérre. Rolling valósággal keresztülfúrta zöld szemével. Szemjonovot azonban cseppet sem hozta zavarba ez a szúrós tekintet; leült Rollinggal szemben, az asztal túlsó oldalán. — Nos? — szólalt meg Rolling. — Mieden rendben. — A rajzok? — Tudja, Mr. Rolling, itt valami félreértés történt:.. —r Azt kérdezem, hol vannak a rajzok? Nem látom a rajzokat — szakította félbe dühösen Rolling, és tenye­rével az asztalt csapkodta. — Ide hallgasson. Rolling. Mi abban állapodtunk meg, hogy én nemcsak a rajzokat szállítom magának, hanem a készülékét is... Rendkívül sokat végeztem.. Felhajtottam a megfelelő embereket... Petrográdba küldtem őket. -Behatoltak Garin laboratóriumába. Saját szemükkel látták a készülék működését..; De ifi' aztán történt valami, az ördög tudja, mi volt az... Először is • kiderült, hogy két Garin van. — Ezt mindjárt gondoltam — mondta megvetően Rolling. — Az egyiket sikerült ártalmatlanná tennünk. — Megölték? — Ha úgy tetszik.:5 valami ilyesféléről - van ezó. Annyi tény, hogy meghalt. De magának, semmi oka a nyugtalanságra: annak az embernek a likvidálása Petrog- rádon történt, az illető szovjet állampolgár.,, szót sem érdemel az egész... Csakhogy aztán felbukkant a ha­sonmása is... Ekkor óriási erőfeszítéseket tettünk... — Egyszóval — szakította félbe Rolling — a hason­mása, vagy maga Garin él, és maga nem szállította nekem sem a rajzokat, sem a készüléket, hiába fordítottam rá annyi pénzt. Ha kívánja, ídehívhatom a társamat: lenn a gép­kocsiban ül Sztasz Tikünszkij, aki részt vett az egész dologban, ö majd mindent részletesen elmond. — Engem nem érdekel semmiféle Tiiklinszkij, nekem a rajzok kellenek meg a készülék... Csodálom a vak­merőségét: üres kézzel jelenik itt meg.. Rolling hangjából metsző hidegség áradt, s szaval vé­geztével a trösztvezér megsemmisítő pillantást lövellt Szemjonov felé. Meg volt róla győződve, hogy ez a ko­szos orosz emigráns e pillantásra nyomban porrá omlik,, elenyészik. Szemjonov azonban fesztelenül szájába dugta szétrágott szivarját és könnyedén így szólt: — Nos, ha nem akar beszélni Tiklinszkijjel, az sem baj: nem nagy élvezet beszélgetni vele. Hanem most másról van szó: pénzre van szükségem, Rolling, vagy húszezer frankra. Csekket ad vagy készpénzt? i Rolling sok mindent tapasztalt már az életben és jó’ ismerte az embereket, de ilyen arcátlansággal még nem találkozott. Még a veríték is kiütött húsos orra körül, olvan erőfeszítésébe került, hogy hozzá ne vágja a tinta- tarlót Szemjonov szeplős pofájához... (És há'y értékes másodpercet rabolt el tőle ez a felesleges beszélgetés!) Végül erőt vett magán és a csengő felé nyúlt. Szemjonov, akinek figyelmét nem kerülte el ez a kéz- mozdúlat, most így szólt: — A dolog úgy áll, kedves Mr. Rolling, hogy Garin mérnök ez idő szerint Párizsban tartózkodik. 15. Rolling felugrott, orrlyukai kitágultak, két szemöl­döke között kidagadt egy ér. Az ajtóhoz rohant, ráfordí­totta a kulcsot, aztán egészen közel lépett Szemjonovhoz, egyik kezével megmarkolta a karosszék támláját, a má­sikkal az asztal szélébe kapaszkodott, és Szemjonov ar­cához hajolt: — Hazudik, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom