Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-04 / 53. szám
Megyénk mezőgazdaságának helyzete, további feladataink a termelés növelése és a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén Oláh György elvtárs beszéde A szántóföldi növénytermelés Képesítése (Folytatás) Időjárási viszonyaink mellett a kukorica terméseredménye az, ami a legszeszé- jesebban jelentkezik. A 3 éves terven beüti a legutolsó 6 évben aránylag jó időjárás mellett elért 10.6 q-ás átlagot 1.3, q fölé kiváltjuk emelni, májusi marzsoltbam számítva, A kukorica terméseredményeinek fokozásánál elsősorban azt kívánjuk elérni, hogy a kukorica mindig előző évben istállótrágyázott és a nyár végén mélyenszántott földbe kerüljön, A 3 éves tervben meg kívánjuk többszörözni a hibrid vetőmagvak felhasználását. KI kívánjuk alakítani a megye tájegységeinek megfelelően a legjobban bevált agrotechnikai módszereket, mint pl, a vetési mélység, % négyzetes - és ikersoros vetés, stb, gazdaságok és a pár évvel ezelőtt létrejött termelőBzövetkezetek fölénye, az a különbség, amely az 6 javukra a termésátlagok terén mutatkozik. Ezek a gazdaságok feltétlenül ellensúlyozni tudják a kisparaszti gazdaságoknál bekövetkező némi csökkenést. Néhány szói a zöldségfélék termeléséről Fentebb már sző esett róla, hogy itt jelentős területi változás nem szükségest Zöldségfélékből 1957-iben az egy főre jutó fogyasztás 132 kg volt és abból kiindulva, hogy temelt zöldségmennyiség nagyjából optimálisnak vehető, megközelíti az egészséges táplálkozás követelményeit, elsősorban nem a terület növelésére, hanem a termésátlagok továbbá fokozására van szükség, A zöldségtermelésnél figyelembe kell venni a megye különböző területeinek adottságait és az ennek megfelelő termést kell előtérbe helyezni. így PL Versenyen a korai zöldborsó, Tiszasülyön, Vezse- nyen és Öcsödön a téli káposzta, Jászfényszarun, Tiszafüreden, Kunhegyesen és még számos helyen a görögdinnye, a Jászságban a konzerv paradicsom és így tovább. Fokozni kell a zöldségfélék exportját is, főleg a korai termelés révén, amelyet előhajtatott palántáit korai szabadföldi kiültetésével lehet megvalósítani. A zöldségtermelés fokozásának egyik előfeltétele, hogy megszüntessük a zöldségfélék termesztésében jártas szakmunkások képzésének elhanyagolását, amely a felszabadulás óta a kertészeti termelés, de különösen a zöldségtermelés fejlődését gátolja. A szőlő- és gyümölcstermelés helyzete La kukorica ápolásánál úgy a gépi, mint a kézi kapálást meg kell duplázni Tovább kívánjuk szélesíteni az őszi takarmánykeverékek után jól használható rövid tenyészidejű kukoricák vetését, valamint a kukoricának szántó földi öntözéssel történő termelését, A szálas takarmánynövények termelésénél az 1956. évi 18.9 q-s lucerna és 20 q-s lóhere termésátlagokkal szemben 1960-ra meg akarjuk közelíteni a 25 q-t, | Igen nagy feladatot jelent a cukorrépa termelésében ; a terület növeléséve párhuzamosan emelni a termésátlagokat is, A legutóbbi 6 I éves átlagban elért 97 q-val szemben már ez évtől kezdve meg akarjuk baladni először a 100, majd a H0 q-t. Megjegyzendő, hogy ezek a termésátlagod még mindig alacsonyabbak, mint a felszabadulás előtti átlagok. Már a hároméves terv során el kell érnünk, hogy a cukorrépa termelését a termelőszövetkezetekben valóban nagyüzemi módon termeljék, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor nagyüzemben ugyan, de kisüzemi módszerekkel terme- lóié 1 Már a hároméves! terv során el kell érni, hogy lucernából és vöröóh eréből kh-an- bénfc a betakarított mag mennyisége az e célra meghagyott területen meghaladja az egy mázsát, exportkivitelünk pedig megközelítse a háború előtti szintet. Ezzel kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést: hogyan, mi módon oldható meg a termelés növelésének és a mező- gazdaság átszervezésének kettős feladata? Elérhető-e, hogy az átszervezés időszakában ne csökkenjenek a terméseredmények? Valószínű, hogy az átszervezés időszakában az egyéni parasztgazdaságok termelése bizonyos mértékig csökken. Ez adódik abból, hogy az egyéni paraszt —- látván, hogy az átszervezés előrehalad —i érezvén, hogy előbb vagy utóbb úgyis rászánja magát a belépésre, komoly befektetéseket, amelyek a termést fokozzák, nem eszközöl, Ugyanakkor azonban megyei átlagban nem szabad csökkente a terméseredményeknek egyrészt azért, mert az újonnan létrejött termelőszövetkeztek terméseredményei már az első évben sem szabad, hogy alatta maradjanak az egyéni paraszti gazdaságok terméseredményeinek, ellenkezőleg, némileg meg kell azt haladniok; másrészt azért, mert az átszervezés időszakában már határozottan érvén vetülni fog az állami Röviden foglalkozni kívánok a szőlő- és gyümölcstermelés helyzetével és feladataival is. Megyénkben összesen mintegy 35000 kh. szőlőtermelésre alkalmas terület van, főleg a kunszentmártoni járásban, Jászberényben, Ti- szaföldváron, Tiszafüred és Vezseny környékén. Bár éghajlati adottságaink a szőlőtermelésre 'kedvezőek (különösen megemlítendő ezek közül az adottságok közül a napfényes órák magas száma, ami a szőlő és gyümölcs minőségét nagyon javítja), szőlőtermelésünk az elmúlt években kedvezőtlenül alakult, jelentősen visszaesett A csökkenésnek főleg az az oka, hogy a földreform irtán a szőlőterület szétaprózódott és igen jelentős területek kerültek szőlőtermeléshez akkor még nem értő gazdák kezébe, így a szőlők kezelése szakszerűtlen volt és nem folyt a kiöregedett tókék pótlása. Jelenleg az összes szőlőterületnek mintegy 62 százalékát teszi ki a kiöregedett szőlőterület és nagymérvű a tőkehiány is. A szőlőtermelés átlaga megyénkben rendkívül alacsony, mindössze 13 q/kh. körül ingadozik. Célul kell kitűzni elsősorban a tőkehiány pótlását és a 40 évnél öregebb szőlők felújítását. Ezenkívül feltétlenül szükséges határozott intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a jelenleg rendkívül vegyes szőlőfajták helyett a talaj és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő fajták nagyobbmérvn terjesztése céltudatosán történjék. A szőlő- és gyümölcs termelésénél rendkívül nagy jelentősége van a fajták helye® megválasztásának, hiszen 40— 50 évre eldönti a termelés sorsát; Nem kisebb jelentőséggel bír a telepítések rendszerének meghatározása sem, annak elérése, hogy a telepítéskor már figyelembe vegyék, lehetőleg még az egyénileg gazdálkodók is, a nagyüzemi módszerrel, gépekkel történő megművelés lehetősé-) gét. Gyümölcstermelés terén résziben a nagyüzemi gyümölcsösök telepítésének fokozását, másrészt a gyümölcsfajták javítását, a termés növelését kell célul tűznünk, íi- gyelembevéve, hogj> a világpiacon keresett gyümölcsféleségek termesztését jelentékenyen ki kell bővítenünk. Állattenyésztés 6. Áttérek az állattenyésztés terén előttünk álló feladatok ismertetésere. E téren elsődleges feladatunk az állatállomány létszámának a növelése, természetesen nem hagyva fi ©'elmen kívül a minőség javítását sem. Mintegy 15 év alatt e! kell érnünk, hogy a 100 kh-ra eső számosállat a jelenlegi 24.6-ról 29-re emelkedjen. Természetesen az állatállomány számának a növelése n<$n jelenti valamennyi állatfaj egyetemleges és egyforma mértékben történő növelését. Elsősorban a szarvasmarha- állomány létszámát kell növelnünk, figyelembevéve, hogy a szarvasmarhatemyész- tés a belterjes nagyüzemi gazdaság együk kulcskérdése. Ezért megkülönböztetett gonddal kell kezelnünk. A szarvasmarha létszámot mintegy 40 százalékkal kell növelnünk és ezen belül különös gondot kell fordítani a tehenek létszámának és állományon belüli arányának növelésére, A szarvasmarhaállomány létszámának növelésével az állatállomány szerkezetét jelentősen megjavítjuk. Már 1960-ban el kell érnünk, hogy az összes számosállatoknak legalább 55 százaléka szarvasmarha legyen. A tenyésztés iránya változatlanul a magyar pirostarka, amely húsra is és tejre is legjobban megfelel a mi vidékünknek, , Eredményt kell elérnünk a saját szaporulatból származó tenyészállatok felnevelésében, oda kell hatnunk, hogy a felvásárlás az állatlétszám szaporodásában csak kiegészítő szerepet játszón, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor elsődleges szerepe van. Ennek érdekében az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a növendékáliiatok gondozására, növelésére, Azonkívül meg kell szüntetnünk azt a káros gyakorlatot, amely 1957-ben nagymértékben elterjedt, hogy a szarvasmarha hizlalás jövedelmezővé válásával ezrével kerültek hizlalásba és levágásra továbbte- nyésztésre még alkalmas egyedek, A szarvasmarha hizlalás természetesen ezután is folyni fog, azonban meg kell akadályoznunk, hogy ez a tenyésztés rovására történjen. Az állatállomány szerkezetének alakulásánál mér a 3 éves terv során minden állatfajnál lényeges javulást kívánunk elérni. Szarvasmarhából az 1956. évi 100 kh-ra eső 15.9 db-bal szemben 1960-ban 17.3 db-ot kell elérnünk, a szarvasmarhaálio- mányon belül pedig a teliének arányát 47.7 százalékra Ir-v’l i..r...T- , Növelői a lejhozamofcaí Növelni kel a tejhozamokat is. Jelenleg megyei átlagban teheneink tejhozama jelentősen elmarad az országos átlagtól, Amíg az országos átlag mintegy 1900 liter, addig nálunk csak 1650 liter. Az állati termókhozamok a^ kulása alacsony, azonban számos példa mutatja, hogy megfelelő tenyésztői munka mellett ma még kiugrónak számító eredményeket lehet elérni. Pl. ugyanakkor, mikor az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés 1650 liter, a tsz állatállományánál is csak 1723 liter, a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló csaknem 5000 db. tehénnél 3240 kg. az évi átlag. Vagy pl. 1956 október 31-én zárult II. Országos Tej- termelési versenyben a jász- jákóhalmi Béke Tsz minden tehene egy év alatt 4747, a kunhegyest Vörös Október Tsz minden tehene 4628 kg. tejet termelt, A tejtermelés fokozására a lehetőségeink megvannak. Elsőrendű szerepet játszik ebben a megfelelő takarmánybázis, a kellő meny- nyiségu szálas- és abrak- takarmány, valamint a lé- dús takarmányok etetése. A lédús takarmányok etetésére az állandó jelegű silók építésének előrehaladásával mind jobb lehetőségeink vannak, Míg 1940-ben csak kb. 800 m3, 1950-ben 5600 m3 beépített siió űrtartalmunk volt, addig 1957-ben már ennek a tízszeresével rendelkezünk. 1950-ben a jóval kisebb tsz állatállomány silót fogyasztó számos-állatára 3.2 m3 silózott takarmány jutott, 1957- ben 7.1 m3. örvendetesen javult a minőség, 195,0-ben 0.7 m3, 1957-ben 3.6 m3 zöld siló jutott egy számosállatra. Feltétlenül érvényt kell szereznünk annak a bevált módszernek, hogy a takarmányozás egyedenként, a hozamok arányában történjen, A tej- hozam fokozásának egyik módja az is, hogy megszüntetjük azt a jelenleg eléggé általános helytelen gyakorlatot, hogy a teheneket a negyedik, ötödik laktáció után kiselejtezik, holott legalább a hetedik, nyolcadik laktációig teljes értékű hozamúak. Átlag életkor 7.5 év. Hogy a korai selejtezés milyen helytelen, elég egy példa: a megye 10 legjobb tehene közül csak egy van 8 éves, a többi mind ennél idősebb. Ez azt mutatja, hogy a tehenek átlagában 4—5 borjú után érik el a legnagyobb tejelő képességüket, Emelni kell a borjú szaporulati számot is, amely jelenleg nagyon alacsony: 100 tehénre 70 db. A minőség javítása érdekében méginkább ki kell szélesítenünk a mesterséges megtermékenyítést és az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a továbbtenyésztés- re szánt egyedek kiválasztásánál az elődök tulajdonságainak számbavételére. A lótenyésztés A lótenyésztésben a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével és ennek alapján a gépesítés fokozásával párhuzamosan az állomány fokozatos csökkentése szükséges, természetesen nem mechanikusan, hanem figyelembevéve az egyes gazdaságok adottságait. Tenyésztési célkitűzéseink a nagykunsági tájfajta, a tiszazugi táj fajta, a Jászságban pedig a könnyű hámos magyar félvér kitenyésztése. A mennyiség csökkentésével határozottan javítani kell a lóállomány minőségét. A sertésállományról Sertésállományunkat a jelenlegihez viszonyítva nem szükséges növelni. Ezt nem a hazai fogyasztás, sem az exportlehetőségek nem követelik meg. Bár a hazai fogyasztás a jelenleginél nagyobb a létszám növelésével, hanem a kivágásra kerülő állatok átlagsúlyának a fokozásával és a hizlalás forgási sebességének növelésével kívánjuk elérni. Ilyen módon a húsmennyiséget mintegy 14 százalékkal tudjuk növelni. A sertéstenyésztés terén legdöntőbb feladatunk az állomány minőségének a megjavítása, amelynek érdekében sürgős és határozott intézkedéseket kell tenni, Sertésállományunk jelenleg igen elkorcsosodott, ami abból eredt, hogy a keresztezésből származó szaporulatot a legtöbb helyen meghagyták törzstenyészetek kialakítására, Ennek elkerülhetetlen következménye, hogy az állomány rendkívül vegyes, át- iagsúlya alacsony, takarmányértékesítése rossz, végeredményben továbbtenyész- tésre nem alkalmas. A tenyésztési célkitűzés az, hogy kialakítsuk a tisztavérű anyatörzseket, és tenyésztésre Csak tiszta vérű állatokat tartsunk, a kereszteződésből származott utódokat pedig nem továbbtenyésztésre, hanem árutermelésre hasznosítsuk: Adottságainkat mérlegelve azt kell mondanunk, hogy továbbra is döntő szerepet kell játszania a mangalicaféléknek. Ugyanakkor meg kell vizsgálni a lehetőségét, és ahol megvan, növelni kell a hússertések arányát. A fehér hússertés tenyésztését a jászberényi és kunszentmártoni járásban, a berksirei tenyésztését a törökszentmiklósi járásban tudjuk javasolni« A luhfenyeszíésről Néhány szót a juhtenyésztésről, amely megyénkben régóta igen fejlett volt. A legtöbb nagy tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkező pásztor éppen a juhtenyésztés területén van, és ez most igen kedvezően érezteti hatását, 1957-ben jelentősen növekedett a juhtenyésztési kedv, komoly mértékben emelkedett az állomány. Távolabbi célkitűzésként az állomány többi,, mintegy 50 százalékos növelése szerepel, amelyhez feltételeink megvannak. Természetesen a létszám mellett itt is igen nagy gondot kell fordítani az állomány minőségének javítására, a szaporulat, gyapjúhozam és a tejhozam fokozására. Emelni kívánjuk a 100 anyára jutó szaporulatot, a jelenlegi 74 db-ról 90 db-ra. Hogy erre milyen lehetőség van, csak egy példával mutatom meg: amíg a 100 anyára jutó szaporulat megyeiig 74, a karcagi Táncsics Tsz-ben 137, a turkevei Táncsics Tsz-ben'142, A baromfitenyésztés Megyénk a felszabadulás előtt a baromfitenyésztésben nagyon komoly eredményeket ért eL Kivitele volt vágóbaromfiból, pulykából és víziszárnyasokból is. A baromfitenyésztésben az elmúlt évek során visszaesés volt tapasztalható. Míg az egyénileg gazdálkodó parasztoknál és a tsz-tagok házatáján az állomány számszerint nagyjából kielégítőnek mondható, addig igen komoly problémát okoz a baromfitenyésztés nagyüzemekben történő bevezetése. Állami gazdaságainknál és termelőszövetkezeteinknél olyan szemlélet uralkodott el, hogy nagyüzemben a baromfitenyésztés nem jövedelmező. E nézet gyakorlati következménye az, hogy igen kávés azoknak az állami gazdaságoknak és főleg termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekben nagyüzemi baromfitenyésztés található. A 818 termelőszüvel kezeiből mindössze 60-ban van közös baromfiállomány, — holott a lehetőség a leg<nWi l .-Mmegvan a baromliteujeszJ tésre, Á férőhelyeknek jelenleg ke-, vesebb, mint 40 százaléka van kihasználva. Természetesen nem arra van szükség, hogy a baromfiállomány részére valóságos palotákat építsenek — mint azt szá- mso helyen tették, — hiszen az ilyen rendkívüli költségek következménye elkerülhetetlenül az, hogy a baromfitenyésztésére ráfizetnek; ha« nem arra van szükség, hogy helyi anyagokból olcsó, célnak tökéletesen megfelelő ólakat építsenek. Kormányunk komoly erőfeszítéseket tesz a baromfitenyésztés fokozására. A 3004-es határozat is komoly kedvezményeket biztosít termelőszövetkezeteink részére a baromfiállomány beszerzésében. A baromfitenyésztés előtt igen nagyok a lehetőségek, Íriszen jelenleg is szinte korlátlan mennyiségben tudnánk a világpiacon értékesíteni s ugyanakkor exporttervünknek csak egy kis töredékét tudjuk teljesíteni. Külön szóvá kell tenni a nagyüzemi baromfitenyésztést azért is, mert ha az eddigi gyakorlatot folytatnánk, akkor baromfiállományunk a mezőgazdaság átszervezése következtében csak egy töredékére zsugorodna össze, mivel a háztáji gazdaságban a baromfiállomány csökken és ezt nem ellensúlyozná a közös állomány növekedése. Ez a baromfi árutermelés nagymértékű csökkenésére vezetne, ugyanakkor, amikor a kereslet állandóan növekszik« A baromfitenyésztés előmozdítása érdekében keltető állomásaink kapacitását maximálisan hasznosítani kívánjuk« Amíg 1956-ban 16« kh-ra 222 db baromfi jutott (megjegyzendő, hogy 1957-ben lényegesen kevesebb), addig 1960-ban már 248 db-ot keli elérnünk, tehát 11 százalékos emelést kívánunk elérni. Ezen belül nagymértékben kívánjuk emelni a viziszárnyasok és pulyka arányát. Az állatállomány növelése és a minőség megjavítása terén előttünk álló feladatok és célkitűzések megvalósítása megköveteli tőlünk, hogy aa állategészségügy megjavításában további erőfeszítések történjenek, A védekezést nagymértékben ka kell terjesztenünk, Felétlenül csökkenteni kell a meddő állatok számát, a vetélések számát, fokozni kell a gümőkór, valamint a száj- és körömfájás elleni védekezést, Sertéstenyésztésünkben a sertéspestis, orbánc és a brucellózis ellen keli kiterjeszteni a védekezést, Külön gondot kell fordítani minden állatfajtánál a különféle felnevelési _ betegségek elleni védekezésre. A juhoknál elsősorban a rühesség elleni védekezés, a baromfitenyésztésben a baromfi pest® elleni védekezés a fontos. A betegségek megelőzése, az ellenük való védekezés nem korlátozódhat csak az állategészségügy terén dolgozókra, hanem azt ki kell terjeszteni az állattenyésztésben lévő valamennyi dolgozóra. Ennek érdekében széles felvilágosító munkát kell végezni, Nagy szerepe van e célkitűzéseink megvalósításánál az állatgondozókról való gondoskodásnak úgy az állami gazdasagokban, mint a termelőszövetkezetekben. A terme 1 őszövet kezetekben elsősorban az állattenyésztő., i munkaszervezet rögzítése, a meglehetősen nagymérvű változások megszüntetése áll közvetlenül feladatként előttünk. Ennek elérésében nag/ szerepet játszik az áliatgr előzők laká'prob! émáj á \
