Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

*

HARCOLTAK A

NÉGYEN KÖZÜLÜK

Négy kép van előttem, *■— négy étet, négy ember és egy történelem. Egy kor, amely a magyar nép életében a legdicsőbb, amikor maga harcolta ki vére hullatásával az igazi szabadságot. Néhány

dicső hónap, amely halványt thatatlan fénnyel ragyogja be dolgozó népünk múltját, jelenét, jövőjét. — Ez a fény átragyogott a Horthy fasizmus börtönfalain, s izzó

Munkásőr

parázsként nyelte el az ellenforradalom idején ráhordott szennyet, hazugságot. — Hadd beszéljenek róla a hivatottak, a hiteles szemtanúk, a dicső történelem alkotói,

p app István nyugodt, meggondolt beszédű ember. Nyolcán voltak. restvérek, is a gürcöléstől, gondtól nem ért rá náluk senki politizálni 18 éves volt, amikor kivi'.'ók a frontira. Érhetetleu volt előtte, ami körülötte történt.. Egyszer az az ellenséges arcvonalból valaki átintege- tett hozzájuk, Átmentek, ök nem tudtak oroszul, azok sem magyarul. De a kézfogás, a tekintet, az ölelés kifejezte, hogy ők ott valamennyien kérges kezű emberek, barátok,

Ettől kezdve tudta, hova tartozik. Ha- ditogiságból Moszkvába került, ahol így oktatták: ,41a hazamégy, add tovább magyar testvéreidnek a béke és szabadság jelszavát és küzdjél te is érte.” Ügy tett, ahogy elvtársai tanácsolták.

Itthon belépett a 68-as gyalogezredbe. A Tanácsköztársaság idején elnökhelyettese volt a megyei forradalmi katonai tanácsnak, s ő vezette az egyik jászsági községben fellobbanó ellenforradalom leverését. A három hónapos proletárhatalom idején szinte éjjel-nappal dolgozott és sohasem volt fáradt.

Fiatal voit, s mély érzéSsefftel töltötte el a tudat, hogy életét, erejét az emberekért a hozzá hasonló szegényekért kockáztatja. S amikor elbukott a Tanácsköztársaság, nem érzett mást, csak a sajgó ürességet. Hinni sem akarta, hogy minden elveszett, A kínzások sem fájtak jobban, mint ez a gondolát.

Pedig őrá is eléggé sok „gondot fordítottak” Héjjasék. Megkötözték, megverték, aztán amikor elvesztette eszméletét, ló után kötve húzatták ki a fegyvernek! Svaicz-kertbe, amely épp arról lett híres, hogy a legvandálabb kínzásokkal vetettek benne véget a forradalmárok életének.

rp emlékeink egyrésze ködbe vész,

■*"* másrésze megfakul, de ami számunkra legszebb és legnemesebb, azt féltve őrizzük életűnk végéig. így őrizte Papp István elvtára is fiatal korának e drága emlékét.

Aztán amikor feltámadt az 1936-os vihar, újra él kellett hagynia a városit. Uj ra átélte azokat az eseményeket, amelyek akkor, 1919-ben lezajlottak. S hogy a múlt

Önzetlenül...

(PAPP ISTVÁN Töröksientmlklos)

salakjai ne kerekedhessenek felül, 60 éves fejjel fegyvert fogott. Miközben a munkásőrséget szervezte, arra gondolt: Egyszer már megküzdöttem a szabadságért. 1945- betn a szovjet csapatok visszahozták nekünk 1919-et, de ha kell, ha szükség lesz rá, most újra megküzdök.

Dicsőség és hála a szovjetek nagy ere jének, amely megóvott bennünket az újabb elnyomatástól, a tomboló terrortól.

Tisztelet, megbecsülés azoknak az idős, tapasztalt elvtársaknak, komm un is iáknak, akik a Papp Istvánéhoz hasonló féltő gonddal törődtek mindig népükkel.

<MQCT»oooooecooc9<»ooaaooecoeoooowBC80ooooccocooooooooi»oooooo»)oooooooooc«j<w;jw.\^wüuuA»joiji

Kenyérosztők

AHHOZ, hegy a Horthy-rendszer megvesse, meghurcolja, netn kellett vezető kamunisfának lennie. Elég volt Sípos Ferencnek is annyi, hogy szót emelt a műhelyiek érdekében, máris kitiltották az üzemből. S ha még nem volt is meggyőződése« kommunista, ezután feltétlenül azok felé húzódott. így lett derék harcosa a Tanácsköztársaságnak, ezért kellett kiállnia a keserves börtönéveket. S mivel a nagyüzemből kitiltották, úgy tengette életét, ahogy sokezer más, alkalmi munkával, ku- bíkoLással. De ez utóbbit is abba kellett * hagyni, mert balesetes lett, nem bírta. Pedig valamiből élni kellett, mert otthon, ha az asszony nem is, de a három gyerek kenyérért unszolta*

Kenyér, ruha, tüzelő. Ennél többre nem terjedhettek az igények és sokszor ezek közül is le kellett mondani valamely ikrőL A lakásra csak azért nem költőt- ’ tek, mert azt nem kaptak sehol, otthon éltek az öregeknél.

A KENYEREHES gyerekek felnőttek, azóta ők is kenyárosztók lettek. Nekik is vannak gondjaik, s ezeket gyakorta összehasonlítják szüléikével,

A legidősebb fiúnak négy gyermeke van. A legidősebb, Erzsiké, kereskedelmi érettségire készül.. A fiú gépipari technikumba jár, a két kisebb is iskolás. Van hót kiadás könyvre, ruhára. Lassan sitaíirungra is kelL S bizony, most meg kell húzni magukat, hogy a kétszobás összkomfortos lakáét még az idős felépíthessék*

í

(SÍPOS FERENC Szolnok)

A vő a tejüzemben gépész. Nem nagy hivatás, de biztos kenyérkereset, szakma van a kezében. S a hat gyerek nevelésébe néha az asszony is besegít, mert neki is van szakmája, turbinakezelő. A család egészének gondja a legfiatalabb fiúé, akinek lakásra volna szüksége, mert a bútoroktól már mozdulni sem igen lehet az öregek kétszobás lak teában. Szeretnének hát elköltözni onnan. Van hát gond a kis családi háznál most is. De ezek már nem azonosak a nyomor okozta gondokkal. Ezeket már az igényesség szülte,

(JÄGER JÓZSEF JászárokszáUás)

Jáger József elvtárs akkor még fiatal volt, egyedülálló. Haját azóta meglepte

a kor dere, háta kissé meghajlott. Csak. szeme kékje, s kommunista szívének melege nem fakult. Beszélgetésünk kezdetén régi - újságokat, folyóiratokat, kopott igazolványokat szed elő.

— Nem voltam én akkor még annyira biztos a dolgomban — mondja — hisz fiatal, egyedülálló ember voltam De valami vonzott, húzott, mert éreztem, hogy a szegénysorsúak bajait csak a hozzá hasonló sorsban élők érzik át.

Beszélgetésünk idején engem egy gondolat foglalkoztatott: Milyen mélyen élt az emberekben akkor a proletár internacionalizmus. Milyen elemi erővel tört fel az , uralkodó körök által örök sorvadásra ítélt proletár erő.

Jáger elvtárs iratai között órai azokat a bélyegeket, amelyeket az özvegyek, az árvák megsegítésére befizetett összegek elismeréséül kapott. Nem tudia a bélyeg számát, sem az összeget, amit oda fizetett. Nem is számolta össze sohasem. Csak egyet tud róla mondani: Ha volt annyi fillérje, azt már megosztotta azokkal, akik kenyér- kereső nélkül nevelték gyermekeiket, akik özvegyi könnyekkel nyugtázták a meleg levesre valót.

Akkor úgy volt valahogy, hogy egymásért küzdöttünk legszívesebben.

cxx<xxx>ooocoocx50ococ)0ocxxxxiooococooc>oocococ)oc)ooooccoooocxxiocxx)ocxxxxx)ooooocxxxxx>ocooocxx)cococ<.

RESBKET KÉS

meg-megrebben. a szem, amely egykor olyan erősen fogta a szerszámot, amely

(CSINTO KALMAN Jászapáti)

egykor olyan bátran nézett szembe ezernyi vészéi lyeL Csimitó Kálmán elvtárs beszél. Ö is fiatal volt akkor, s a fiatalok között forgolódott legtöbbet.

— Mentünk kirándulni, játszottunk, énekeltünk. De közben megfogalmaztuk a röpcédulák szövegét is. Mikor a röpcédula. Ítész volt, az uzsonnád staniclikbe rejtettük. Ügy vittük be az üzembe. Nem is a testi, inkább a szellemi táplálék miatt vittünk uzsonnát. Annál is inkább, mert testi táplálékra szűkösein futotta.

— Mi ilyen előzmények után nagyon szerettük, s meg is becsültük a szabadságot. Erre szeretném emlékeztetni a maiakat, akik a csip ke függöny ös kultúrházak- ban azon töprengenek, hova menjenek kirándulni, melyik egyetemre menjenek tanulni és hasonlók. Én nagyon-magyon örülök, hogy 1919-ben nem hullott hiába a magyar proletárok vére. Hogyha negyedszázaddal később is, de folytathattuk, amit akkor megkezdtünk. Mégis azt mondanám: küzdjenek többet saját jövőjükért tetteikkel, munkájukkal.

A Tanácsköztársaság elbukott. Csíntó elvtárs börtönbe került. Támasz nélkül maradt felesége nem tudott megküzdeni a nyomorral, a belőle fakadó betegséggel. Fiatalon meghalt. A proletár harcos életének értelmét méginkább az eszmébe vetett hit adta.

S a hit beteljesült B. E,

Hatv annyolcasok

Hős idők. Történelműn*, aranyuitijuira vn sorok,

laos Harcoson emtekez- nac.

V tsszaperegnek az evek, s üzouiuk aiau szitué uhujuk az agyuk uuiyesei, uujuuaz araao piszkos-szurne vizel, a kuzao vörös naionakai, a narcua rotuino oairunai, fegyvert szerző, fegyvert joryato fiatal proletárokat.

A munkás, a paraszt védte a legaraggooat. Urxzte, mim szeme fényét a fiatal Tanacs köztársasagot.

Elvtarsak emteneznek.

Oszhaju, csendesen beszélő, de natarozott hangon szóló, keménykötésű draga öregek. Akkor, 39 évvel ezelőtt legtöbbjük éppen- hogy belenőtt a legénysorba, S most nagyapak, de még mindig harcosok.

Csoda-e, ha parazslóbb, égőbb a szív, s még akaratosabb az óhaj: nyomukba lépő utódok, ilyenek legyünk, mint amilyenek ők; szerények, elvhűek, vasaka- ratúak.

Hogy is volt akkor, 1919- ben?

A naptár április 13-át mutatott. Mezőtúrtól Jászberényig hangzott a szó, s eljutott a megye minden községébe, minden városába, még a legkisebb tanyákra is. Fegyverbe! Szolnokon az utcákon özön nép jött-ment. Fiatal, pelyhes- állú legények, meglett korú

családapák százszámra ha- lauiua egy Hunyod, jelentkezni a VoTüsuduseregoe. Eleget tettek a touorzasi tauucs jeuuvusuiuik es Kötelességüknek.

l\ennny nap alatt a szá- zakooi ezrek lettek. z> csak itt, szót no kon április is-an ketezer varos katona állt a zaszio aia.

uk tettek a szolnoki vörös natvannyolcasok, a hatvannyolcadik gyalogezred katonai, akik űztek a fiatal népnatatmat legázolni akaró román burzsoá sereget.

Műhelyt dolgozó, hentes- seged, kisiparos, dolgozó paraszt, cseléd egyformán ragadta meg a fegyvert. De volt közöttük más nemzetisegű is. Száztizenöt itt dolgozó orosz hadifogoly állt a hatvannyolcasok közé, hogy a messzi, sokezer kilométerre lévő, alakuló szovjet állam küldötteiként védjék a Magyar Tanácsköztársaságot. Kérges kezű ukrán parasztok, moszkvai munkások Szolnok utcáin együtt meneteltek a vörös hatvannyolcasokkal.

Kellett a segítség, mert hiszen északon a csehek, keleten pedig a románok támadtak.

Voltak szolnoki fiúk, akik száz kilométereket gyalogoltak, hogy hazajöjjenek és beálljanalc a vörös gyalogezredbe. Mások betegen; sebesülten fogtak

fegyvert. Jellemző Hegedűs Pál elvtárs hazatérése. Ö Budapesten a járványkórházban feküdt 41 fokos lázzal.

A hivó szóra azonban katonapajtásával, Schmid Bélával együtt otthagyta a kórházat és útnak indult Gyerünk. Igen ám, de hogyan? Barátja azt ajánlotta, nyergeljék fel a százados úr két lovát és jöjjenek lóháton. Elmentek az istállóba, de a lovat nem találták. így aztán égi hosszú-hosszú szerelvény utolsó kocsijának az ütközőjén „lovagoltak?’ haza, Szolnokra.

' Kiss Sándor, Szekeres György, Pótári József, Szedték Ferenc és még anny sokan álltak a vártán,

Május 1.-én, a munkás- osztály nagy nemzetközi ünnepén kezdődött a harc. S ezzel együtt a szolnoki/ hatvannyolcas vörös gyalogezred hősi helytállása. Előző nap és május 1-én kora reggel a fiatal katonák a városháza előtt lévő teret díszítették, vörös és nemzetiszín zászlóval borították az emelvényt. Később a város minden részéből jöttek a dolgozók, kezdetét vette a lenyűgöző erejű felvonulás. A Tisza tuU