Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Irigység, rágalom, p'etyka — és az igazság Mit tud róluk a falu? A tSl olyan fáradtan mon&olgatja « hétköznapokat, mint valami ereskezű vénasszony a csöveskukoricát. Az egyik nap jön a másik után. Egyszer reggel, máskor meg este öltözteti fehér zúzmara-ruhába a fákat a február. Min­den a megszokott, mindén a régi. A felszín keveset árul el. Ráérős, téli életét éU a falu. Jászszentandrás. A tanító úr tanít, a pap mondja a magáét, a szövetkezeti kocsmátos töltő, éti a pálinkát, a gazda elvégzi a munkát a jószág körűi, az élelmesebb emberek kosarat kötnek, a rossz szom­széd szapulja a másikat, a jó szomszéd pedig a hosszú be­szélgetésekre csábító meleg szobában árákhosszat politizál az utcabeliekkel Ugyan miről? Kikről, és hogyan folyik a beszéd? Asszonyról, kovácsról, termésről, borról és legtöbbet az időjárásról. Ezenkívül persze az ország-mlág dolgairól, meg amiről manapság minden parasztember beszél; a szövet­kezetről. A községben ugyanis nemcsak egyéniek, hanem szövetkezeti gazdák ts élnek. Vajon mit tud róluk a falu? S ezt kikutatni nem olyan egyszerű. Nehéz megfellebbez­hetetlen véleményt alkotni, elválasztani az irigy, buta pletykától a rosszindulatú ellenséges rágalmat.,* EMBEREKKEL váltottam szót. Nemcsak hivatal beliek­kel, hanem néhány hóid as kis- pairasEttal és jómódú közép­parasztokkal is. Egyik közü­lök azt mondta: „Minden em­bert a szövetkezésről szeret­nék meggyőzni, mert ott, áld dolgozik, az jói él". S jól­eső érzés volt hallani mások szájából is, hogy nagyjából az ottani Haladás Tsz-t a község dolgozói nemcsak is­merik, hanem előrehaladását is számon tartják. Az egyéniék tudják, hol kezdték annakidején az előre­néző, bátor szövetkezeti em­berek, S hogy most szép Jószág­állományuk van, az elmúlt évben jól dolgoznak, szé­pen jutott a közös vagyon­ból, annyira, hogy egy-egy munkaegység értéke meg­közelítette a 40 forintot. Azt is tudja róluk a falu népe, hogy most szőlőt akar­nak telepíteni; tíz holdat. Egyszóval: az elismerésben nincs hiány. De ez az érem­nek csak egyik oldala. Néz­zük meg a másikat is, azt, amely legtöbbször lerontja a tsz tekintélyét és elhomályo­sítja eredményeit, ITT VAN MINDJÁRT az irigyek hada. Ök azok, akik gyávák, sorsukon nem mer­nek és nem tudnak változ­tatni, az újtól félnek, s ami­kor látják, hogy a szövetke­zeti gazdák jól élnek, gyara­podnak, akkor nem azt te­szik, amit egy gondolkodó embernek tennie kell, hanem sugdosnak, pletykálnak. Miről is van szó? Arról, hogy a Haladás Tsz nagyon sok tagja az elmúlt években házat épített, vagy házat vett. „Olyan nem létezhet, hogy valaki két-három év alatt ennyire vigye, itt valami gaz­emberség van a dologban’’ — vélekednek a rosszindula- túak, s legtöbbször még azt is hozzáteszik, hogy ezért ez a nagy jómód, mert a tagok össze.opják a házra, a bú­torra, a ruháravalót. Még­hozzá nem akárhonnét, ha­nem éppen a közösből. Szóval, ilyesmiről is folyik a suttogás. Állításról persze nincs meggyőződve senki, de milyenek az emberek? Nem hiszik el, hogy a tez- tagok dolog nélkül szerezték a házukat, mégis fecsegnek róla. Persze, nevetóges és fel­háborító is az efféle plety­kálkodás, a Haladás Tsz gaz­dái nem így szerezték a jó­módot Nem, hiszen akkor már egy tégla sem lenne a közödben, s az nemhogy gya­rapodna, hanem elpusztulna. Az emberek mosolyogtak, amikor tényekkel, adatok­kal bizonyítottam beszélgetés közben, hogy milyen valót­lan, sületlenségeknek adnak hitelt „Nézze elvtárs! Maga is jól tudja: nem zörög a ha- raszt, ha a szél nem fújja” — mondták. S később, amikor a községi párttitkárral is szóbakerült a dolog, akkor derült ki, mire értelmezték ezt a haraszttal való példázgatást A tsz néhány vezetőjének oktalan és elítélendő visel­kedésével. Kerek Béla el­nök, Kovács L. Sándor nö­vénytermesztési brigádve­zető, Bállá Károly raktáros nagyon ráadta a fejét az ivásra. Szinte már második otthonuk a kocsma. S amit csinálnak, azt természetesen nemcsak látja, hanem figyeli is a falu. „Miből telik az elnöknek, meg a másik kettőnek?’* — és megy a szóbeszéd, a talál­gatás. Persze; kifordítva, el­túlozva, mint ahogy ez ilyen­kor szokás. Az elnök és két ívótársa más tekintet ban is rombolja a tsz erkölcsi hitelét, és a Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának köziem ánye a város köztisztasá­gának fenntartásáról A Városi Tanács Végrehaj tó Bizottsága tárgyalta a vá ros tisztántartásával kapcso latos feladatokat és azok vég rehaj^ri módját, hogy Szol nők tiszta város legyen. Az egész lakosságot sérti, hogy a város esősi időben sáros, száraz időben poros. A köztisztaság fenntartása a város lakosságának első rendű közegészségügyi érdé ke, ezért szükség,..., hogy an­nak előmozdításában a váró: minden lakója hathatósa, közreműködjék. A Városi Ta nácg Végrehajtó Bizottsága felhívja Szolnok város la­kosságát az intézmények, vál Lalátok, közületek vezetőit, a kisipari műhelyek tulajdono salt, vagy bérlőit, hogy laká suk és bérleményük előtt lé vő gyalogjáró tisztántartásé ról minden időben megfele lőer. gondoskodjanak. A Szolnok Városi Tanácsá­nak köztisztasági szabályren delete — amint az már is­mert a város lakossága élőt —, valamint az Országo- Köztisztasági rendelet elő írja, hogy a gyalogjárót reg gél 6 óráig le kell söpörni síkos időben le kell hinten’ havazás vagy esőzés ide*' az időjárásnak megfelelően egész napon át a gyalogjáró: ztán kell tartani. Árut és göngyöleget a gyalogjárón huzamosabb ideig tartani ti­los, mert a gyalogos közieke dést akadályozza. A kereskedelmi vállalatok és a kiskereskedők részére az általános üzleti szabályzat 2. fejezet 2. pontja kötelezővé teszi a bérlemény előtt elhú zódó gyalogjáró állandó tisz­tántartását. Nagyban elősegíti a tiszta­ság fenntartását, ha a gép­járművezetők és fogatosok sároskerekű járművel köves útra i^m mennek fel. Ezt a Közlekedés Rendészeti Sza bályzat is megtiltja. A rendelettel ellentéte- magatartás szabálysértést je­lent és 1000 forintig terjed­hető pénzbírságot vonhat maga után. A Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága felhívja Szol­nok város minden lakosát nogy a város tisztántartása írdekében a maga részéről is ’eljesítse ezzel kapcsolatos kötelezet tségét Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága becsűftet« tagok tefclnMSyft. Az igazsághoz tartozik, van ott Jáseszentandrásom sok olyan egyéni gazda is, aki egymaga megiszik annyit, mint az egész szövetkezet, dehát ők egyéni gazdák. FEHER SÁNDOR, Antal Mátyás és a többiek, józan, szorgalmas szövetkezeti ta­gok. nincs jog» tejáratni eseket az embereket, és nincs jo­ga okot adni a mindenféle szóbeszédre, nincs joga ilyen viselkedéssel lassítani Jász­szentandrás mezőgazdasági átszervezését. távöltartamd a stoftvetlorani akarókat a nagyüzemtől. — Hibáikon tudnak változtatni és változtassanak is! Kocssán József és még na­gyon sok dolgozó paraszt ki­Xeszbőven nt/ár! szandál A Martfűi Tisza Cipőgyárban már most javában folyik tavaszra és nyárra a könnyű és olcsó szandálok készítése. Az üzemben naponta többezer szandál készül, s mint a képen is látható ezek egy része már a minőségi ellenőr, Bujtás István elé került, aki egy műszak alatt 850—900 pár cipőt vesz át. Reméljük, hogy a tél most már nem tart sokáig, s minél hamarabb felhúzhatjuk ezeket * szép szandálokat! vjeaaeeaeeooeaeeaoeoeoeeeceooooego—eaei aaeeoae«laeeeooQeooooeeooooseeeseoeer Beszélgetés az önkéntességről Kiből leess J6 szövetkezeti tag? Ez egy igen érdekes kérdés. Erről vitatkoztak né- hámyan csütörtökön este a jászapáti Velemi Endre Tsz irodájában. Ott volt a fiatal mezőgazdász, az idős éjjeli­őr, Mihályi Miklós, a nö­vénytermesztési brigád veze­tője: Simonváros János, a kertészet dolgozója, Magyar János növénytermesztési bri­gádtag és a fiatal Berki Imre. Sokszor van ebben a közö6 gazdaságban efféle hasznos vita, hogy ezt sikerült felje­gyezni Tanulságos, meg ér­dekes is. — Én csak annyit mondok, hogy abból válik vaalmdre- való hasznos tagja a közös gazdaságnak, aki magától jön, akit nem hívnak —, vé­lekedik Magyar János. Ezzel persze van aki egyet­ért és van, aki nem. Berki Imre bólogat. Azt mondja: — Amit Magyar elvtárs mond, az igaz. Mi magunk is tudjuk, hiszen látjuk, hogy akit a meggyőződés hozott ide, az a munkából mindig kiveszi a részét, rendesen dolgozik, együtt érez a töb­bi társával és magáénak tartja a közöst, vigyáz rá, nem pocsékol, ügyel arra, hogy mások se herdáljanak. De viszont azt is látjuk, hogy akik nem hí­vás nélkül jöttek, akiket má­sok győztek meg, azok is fel­találják magukat, s éppen olyan soorga.masan dolgoz­nák, mint a többiek. S mit mond az agronőmus? — Arra tehát mégis csak szükség van, hogy megszólít­suk és hívjuk közénk az em­bereket — vélekedik. — Engem sem hívott senki, mégis beálltam — vág közbe Magyar János. —- Igaz. Aki akar, Jöjjön magától, aki meg nem akar, az maradjon. — Ezt már egy másik tag mondja, aki ké­sőbb kapcsolódik be a beszél­getésbe. A növénytermesztési bri­:gádvezető szintén úgy véle­kedik: mindenkinek megvan a magához való esze, s aki előrelátó ember, az ma már magától is felkeresi a tsz-t. Ezekkel az emberekkel tény­leg könnyebb együtt dolgoz­ni. Azzal azonban később mégis csak egyetért a bri­gádvezető éLvtárs, hogy a tsz tagoknak kell kezdené­Nagyobb figyelmet ••• Az egyik, előttem köztiszte­letben álló jászberényi tanár, amikor szóba került közöt tünk a helyi Lehel Vezér ét terem, vagyis a jászberényiek nyelvén az utasellátó, humo rosan jegyezte meg: — Ja, az étvágytalanitót gondolja? Mindmki így be­szél róla a városban és ezen nem is lehet csodálkozni. Gondolhatni, hogy az el­mondottak után nem nagy szívélyességgel tértem be ebédelni az említett étterem­be. Az asztalok alatt szét­szórt papírszalvéták égtelen- kedtek. A köpcsészéken és a faltapétákon hónapos por la­pult. Nem is beszélve a kály ha környékéről, ahol „elvét ve”, a pap'rszeletek halmazát eldobált cigarettavégek tárkí tották. Egy termetes pincér és egy tanuló szolgálta ki a vendége­ket. Bizonytalanul néztek rám. Jó tíz percig ülhettem, amikor felém közeledett. — Ebédelni akar? — kér. dezte, mintha maga sem len­ne biztos a dolgában. — Természetesen — felel­tem. Jó félóra telt bele, míg hoz­ta a megrendelt ételt. Vol. időm bőven, hogy tüzeteseb ben elbeszélgessek a mellet­tem ülő vendéggel. — Szó, ami szó, igazán he­lyes lenne, ha arra is sor ke­rülne, hogy Jászberényben is épülne egy valamire való ét terem, ami barátságosabb környezetet nyújtana a ven­dégeknek és esténként is el lehetne szórakozni — magya rázta ismerősöm. — És nincs Jászberér.ybe-n más vendéglő? — kérdeztem. — Vannak kisebbek, de azok közül legtöbb a kocsma. Vagyis ahogy ruiivytír neve­zik, talponálló. — És azok tisztábbak? — kezdtem tovább fonni a megkezdett beszélgetésünket —- Jelenleg még ez a leg- valamirevalóbb — mutatott a teremre. — Hallottam arról ts — mondta szomszédom, amikor felvette a kanalat —, hogy ái akarják alakítani a fémnyo­mó klubhelyiségét szállodá­nak. Hozzáláttunk az evéshez, s mind a ketten arra gondol­tunk, hogy nem ártana, ha mihamarabb elkészülne az említett szálloda, ahol a jász herényi közönség megfelelő környezetben, nyugodtan ebé­delhet, szórakozhat. Ebéd után betértem az utasellátó helyiségébe. Má­moros arcú emberek poharaz- gattak a tömény cigaretta­füstben. Alig lehetett széjjel- látni. A félhomályban meg­botlottam, a fői mellé helye­zett hordóban. Ä~ kimérő fa­gyos mosollyal arcán, egy másután töltötte meg a sörös- korsóltat. Rövid szünet után én is „homályos” korsóval a kezemben, enyhítettem szom­júságomat. Tüzetesetebben megnéztem a termet. Közvet­lenül az ajtó mellett a falról lehulló vakolat figyelmezte­tett arra, hogy nem épp nap­jainkban nyílott meg a helyi ség. A csupasz asztalokon po­harak nyoma látszott. Igazán elgondolkoztató mind a két helyiség állapota. Minden bizonnyal a vendég­látó ipar vezetői tudnak ar­ról, hogy mi a véleményük a jászberényieknek az étter­mekről. Mégsem változtatnak rajta. Úgy látszik, azt hiszik, hogy majd az új szálloda épí tésével minden megoldódik De addig is kötelességük, hogy tisztább, emberibb kör nyezetbeu fogadják a vendé­geket. Erre oondcüjmeák. AJ nyezniöfc, megszólítani, hívni a kívülállókajL Hogy miért? Mert az ön­kéntesség elvét azzal még nem sértjük meg, ha beszél­getünk valakivel, elmondjuk a szövetkezés hasznát a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének szükségszerűségét. Es aki azt tartja, hogy tel­jesen rá kéül bízni az egyé­niekre a döntést, az tulaj­donképpen nem az önkéntes­ség elvét érvényesíti, hanem magára hagyja azt a paraszt társát, aki esetleg néhány év múlva épp olyan jómódú szö­vetkezeti gazda lehetne, mi nt ő. — Én is magamtól jöttem. Jöjjön más is magától — hangzott el egy-két elvtárs szájából ott a tsz irodájában. De igaz-e ez vajon? Bizony, nem igaz. Hiszen gondolkod­junk csak! Az elsőket is, az úttörőket is, a legbátrabbakat is hívták. Hogy mivel? A szovjet kolhozparasztok ered­ményeinek ismertetésével, a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőteégakkeL S azok lettek az elsők, akik a legbátrabbak voltak, akik hittek és hisznek abban, hogy ez az út a parasztság felemelkedésének egyedüli útja. Sok parasztember azonban még ma is bizalmatlan. — Látja ugyan a közös gazdál­kodásban rejlő erőt, de a múlttal szakító lépésre nem mert elszánni magát, csak akkor, ha valaki segíti, ha bátorítja. S kik lehetnének a legjobb segítők, ha nem a tapasztalt szövetkezeti tagok? A V elemi Endre Tsz-ben meg különösen nagy szükség van új tagok felvételiére. Sok a munkaigényes, nagy jöve­delmet biztosító kapásnö- vény. Említsünk csak néhá­nyat: 38 hold cukorrépát, 15 hold salátamagot, 10 hold borsót és 80 hold kukoricát termelnek az idén. Ide — még a gépi növényápolás mellett is — sok munkáskéz kell. A Velemi Endre Tsz tagjai, saját magukat erősítik, ha egyértelműen olyan véiemény alakul ki közöttük, hogy az önkéntesség elvét nem sértik meg, ha hívják a kívülálló­kat. -- SZP. T-t 3z áramszolgáltatás néhány prnblémájárál Gyakran jogos a panasz a villamosenergia szolgáltatás­ra. Az újságokhoz, rádióhoz, de az Áramszolgáltató Válla­lat szolnoki Igazgatóságához érkező panaszos levelek is sokszor indokolt kifogásokat vetnek fel. Egyes helyeken anyaghiány miatt nem tud­juk hálózatba kötni a fo­gyasztókat, másutt árammérő cserét nem tudunk végrehaj­tani, Szolnokon és több más helyen a villanykörték pislá­kolnak. E hibák valóban fennáll­nak. Hogy miért, — arról a íogyasztok, illetve a lakosság nemigen tud. Pedig érdemes erről is beszélni. Mindenek­előtt sok panaszra ad okot az, — hogy gerincvonalaink többsége 10—15 évvel ezelőtt épült és meglehetősen el­avult. A vezetékek kereszt- metszete nem elég ahhoz, hogy elbírja azt a nagy ter­helést, amit kap pl. Török- szentmiklóson, Mezőtúron és Szolnokon és más nagy vi­déki városokban. Ezeken a he­lyeken az Áramszolgáltató vállalat dolgozói korszerűsí­teni fogják a berendezéseket, s lehetővé válik majd a na­gyobb feszültség és korsze­rűbb világítás. A fogyasztás, az igények állandóan nőnek. 80 ezer kis­fogyasztó mellett számolni kell a nagyfogyasztók, gyá­rak, üzemek emelkedő szük­ségletével is. A feladatok tehát nagyok és egyre sürgetőbb a hib.a ki­javítása is. A napokban az Áramszol­gáltató Vállalat szolnoki üz­letigazgatóságának dolgozói éppen arról tárgyaltak, ho­gyan s mit fognak elvégezni ebből az idén. S a terv nem lekicsinyelen­dő. A többek között szerepel benne » besenyszögi 20 kilométe­res távvezeték megépíté­se, s már elkészült Mart­fű—Öcsöd közötti távveze­ték feszültség aláhelyezé­se. Ezzel is sikerül tehermen­tesíteni a gerincvonalat. Átépítjük a Karcag—Kisúj­szállás közötti 20 kilowattos távvezetéket, Törökszentmik- lóson 3 kv-ról 20 kv-ra té­rünk át. Ugyancsak átépítés­re kerül a kenderesi transz­formátorállomás s így jobb lesz a feszültség környezeté­ben. Ezenkívül célul tüztük ki, hogy a lakosság kívánsága szerint több községet és tele­pülést látunk el közvilágítási árammal. így liszajenőn, Bánhalmán, Magyartésen gyullad majd ki a fény. Az összes beruházási keret — melyet kormányzatunk az energia­ellátás megjavítására fordít nem kevesebb, mint 15 mil­lió forint erre az évre. Igen jelentős összeg ez — s nagy javulást hoz majd. Feltétlenül türelemmel kell lenni azonban a fogyasztók­nak, — merthiszen — láthat­ják — az igyekezet megvan. Csak nem lehet mindent egy­szerre. Természetesen a fokozódó feladatok megkövetelik azt ist hogy tovább javuljon a válla­lat belső szervezettsége, —- több, jólképzett szakember kapcsolódjék a munkába. Feltűnő, hogy ebben a szak­mában — ugyanis alig volt utánpótlás... Most 40 ipari tanulót képeznek jó szakem­berré az üzletigazgatóság kö­telékében. Létrehívják válla- ton belül a műszaki fejlesz­tési osztályt is. Ennek felada­ta lesz az elvégzendő munkák terveinek részletes kidolgo­zása és irányítása. Egyszóval, ha a TITÁSZ- nak sikerül valóraváltani ter­veit — az év végére már sok­kal kevesebb lesz a panasz a megyében. zártlag «eft erre vár, Mért ha ez megtörténik, nyomban kérik a felvételüket. Nefhéz dolog minden em­ber szaván eligazodni Egyik így, a másik amúgy mondja el a magáét, egyik hangosan, a másik csendesen, ök is kö­vetnek el hibákat, dehát min­dig könnyebb a máséról be­szélni, s mivél most a ter­melőszövetkezeten van a falu szeme, a tsz-tagokról beszél­nek legtöbbet. Igaz, sok jót is. De a hibákat legtöbbször meghatványozzák, vagy elfo­gadják anélkül, hogy meg­győződtek volna róla. Mi ez eHeai a legjobb or­vosság? Egyszierű a válasz. Ne csak róluk beszéljenek sokat Jászszenitandráson, ha­nem ők is beszéljenek ma­gúkról, még többet, Őszintén és bátram, SréMftty Pátwt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom