Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

«4 wtiftogata* tKe&teátfoitíaí 19ä3. február 27-én, 25 évvel ezelőtt láugbaborull a béritől parlament, a Reichstag kupolája. Az ég felé törd moha lángoknál a náci fasizmus sötét erői próbálták meg- sütögetni hitvány pecsenyéjüket. Az égést követő napon hatalmas vezércikkekben ordítva közölték Hitler lapjai, hogy tiltsák be a kommunista pártot, indítsanak táma­dást minden haladó mozgalom ellen. És mert a hitler- rendszernek űrügyre volt szüksége, többek között letar­tatta Dimitrov elvtársat, a nemzetközi munkásmozgalom hatalmas alakját, akit a Reichstag felgyújtásával vádol­tak. Megkezdődött a világ legaljasabb provokációs pere. A hamis tanuk légiójával igyekeztek bizonyítani a bama- ingcs SA-legények Dlmitrovnak és társainak bűnösségét. Azonban fordulat következett be, a nácizmusra nézve na­gyon kellemetlen fordulat. Dimitrov elvtárs szétvágta a hálót. Zseniális logikájával v isszaverte a vádakat és átvet­te a vádló szerepét. És amikor Gőring, a hájas porosz miniszterelnök zavarba jött, a vádlottak padján ülő Di­mitrov keresztkérdéseitől és kiabálással, fenyegetőzéssel óhajtotta pótolni az igazságot, dörgő hangon vágta arcába Dimitrov elvtárs: „Ez nem felelet, Ön ugylátszik, fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr!” És a nagy hűhóval felfújt, sokszáz külföldi tudósító által figyelt per kiagyalói ellen fordult. Leleplezte a ná­cizmus vadállatias arcát, terveit és céljait. Dimitrov elv­társ példája pedig számtalan becsületes kommunistát és más antifasisztát késztetett hősi harcra a sötét gyújtoga­tok ellen. A gyújtogatás megszállottjai ma is élnek, ötvenhat­ban nálunk is megpróbálták a gyűlölködés máglyáit meg- gyűjtant. Lobogtak a könyvek a lángokban, de újra elol­tottuk az esztelen tüzet. És ma, a terror első lángjainak 25. évfordulóján emlékezzünk és vigyázzunk, nehogy a gyújtogatok újra lángba boríthassák a világot. Hernádi A Tisza Cipőgyár főbizottságának felhívása r Szolnok megye nődolgozói! A Tisza Cipőgyár Szakszervezeti Nőbizottsága méltó módon szeretné megünnepelni március 8-át, a világ dol­gozó nőinek nagy ünnepét és április 4-ét, felszabadulásunk felejthetetlen napját Már csali mint rossz emlékre gondolunk vissza azokra az időkre, amikor a mi munkánkat semmibe vették, véle­ményünket nem kérdezték meg, ha az ország sorsáról, a világ békéjéről döntöttek. Ma a nők társadalmi szerepe megváltozott, aktivitá­suk egyre fokozódik a világ valamennyi országában. Hal­latják szavukat és a férfiajokal együtt első sorban küzde­nek a gyarmati országok felszabadításáért, mindnyájunk szent ügyének, a békének megvédéséért A mi számunkra a felszabadulás hozta meg az egyen­jogúságot társadalmi felemelkedésünket. Azóta résztve- szünk az ország ügyeinek intézésében, részt kérünk min­den. feladatból, amellyel felemelkedésünket,' hazánk fejlő­dését szolgáljuk. Most az ország előtt álló nagy feladatok végrehajtásában még fokozottabban, akarunk dolgozni, a fejlődést akaijuk szolgálnia Ezért a nemzetközi nőnap és hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére üzemünk nődolgozói versenyt kez­deményeznek., Felhívjuk a megye szakszervezeti nőbizott­ságait a kiét közelgő ünnep tiszteletére élesszék fel újra a hagyományos versenyt — köszöntsék a termelés újabb .sikereivel felszabadulásunk évfordulóját és a nemzetközi nőnapot: > TISZA CIPŐGYÁR SZAKSZERVEZETI NÖBIZOTTSÄGA Ae Izvesztyija cikke a NATÖ-országok állítólagos „rakéta-vétójogáról“ Moszkva (TASZSZfc Az Izvesztyija „Veszélyes meg­tévesztés1’ című cikkében egyes nyugati politikusoknak azzal az állításával foglalko­zik, hogy a NATO tagorszá­gai, amelyek amerikai raké­tát és e rakétához atomtöl­tetét kapnak „védelmük” céljára* állítólag vétójoggal rendelkeznek e rakéták fel- használása tekintetében. Az Izvesztyija megállapítja: ez hazug állítás, s csak az ag­resszív amerikai körök mal­mára hajtja a vizet, mert ezek arra számítanak, hogy így megtéveszthetik a köz­véleményt, Pedig a nyugat­európai országok közvélemé­nye már több példa alapján meggyőződhetett róla, hogy az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem törődik ezek­nek az országoknak a véle­ményével. „Vájjon nem az-e a helyzet — kérdeni a cikk­író —, hogy a NATO-orszá- gok vétójogáról szóló meg­nyugtató kijelentések köz­ben ezeknek az országoknak kormányai megegyezést köt­nek Amerikával a rakéta- berendezésekről, azután pe­dig kijelentik, hogy nincs módjuk ellenőrizni, hogyan használja fel az amerikai parancsnokság ezeket a ra­kétákat?1’ „Erősítsük az együttműködést a szocialista országok harcosaival“ a Krasznaja Zvjezda vezércikke Moszkva (TASZSZ). A Krasznaja Zvjezda szerdai számának vezércikke a szov jet hadsereg és a szocialista országok hadseregeinek fegy­verbarátságát méltatja. Rá­mutat arra, hogy ez a barát­ság a hadseregek szocialista jellegéből fakadó érdekkö­zösségen nyugszik. Nem ma és nem tegnap szü­letett népeink és hadseregeink barátsága — írja a lap. — Azokban a nehéz években, amikor a fiatal szovjet had­sereg fegyverrel verte visz- sza a külföldi intervenciósok és a belföldi ellenforrada­lom rohamait, a szovjet em­berek segítségére siettek a kínai önkéntesek. A polgárháború arcvonala­in a szovjet egységekkel vállvetve küzdöttek a nem­zetközi egységek katonái-, csehek, lengyelek, jugosz- lávok, bolgárok, magyarok, románok. A vezércikk elmondja, hogy a szocialista országok hadse­regei állandóan emelik a ka­tonai kiképzés színvonalát, — fokozzák az egységek harc­készségét. Tanulmányozzák és alkotó szellemben alkalmaz­zák a szovjet hadsereg gaz­dag tapasztalatait, viszont a szovjet fegyveres erők is fi­gyelembe veszik és felhasz­nálják a népi demokratikus országok hadseregeinek érté­kes tapasztalatait A szocialista országok har­cosai jól tudják, — írja a Krasznaja Zvjezda, — hogy országaink összefogása meg­bízható garanciája mindegyi­kük nemzeti függetlenségé­nek és szuverénításának, az egész szocialista tábor erejé­nek. Semmiféle kapitalista ál­lamcsoportosulás nem va­lósíthat meg ilyen szilárd egységet, mivel a kapitalis­ta világot engesztelhetetlen ellentmondások marcangol­ják. As algériai helyset P&ríza (MTI). Az Humanité jelenti, hogy az algériai Tenes körzetében Taouira mellett a francia gyalogság két felderí- tőúton lévő szakaszán rajta­ütöttek a felkelők. Az auto­mata fegyverekkel felszerelt támadok 24 halott vesztesé­get okoztak a francia egység­nek, nyolc francia katona el­tűnt: Az algériai harcok súlyos­bodása, a francia csapatok veszteségeinek növekedése aggodalommal tölti el a fran­cia sajtót, és a szocialista Po- pulaire kivételével vala­mennyi lap vezető helyen ír az algériai helyzet súlyosbo­dásáról, A szocialista Popu- laire egyetlen szót sem közöl az algériai harcokról, amit érthetővé tesz az a tény, hogy Robert Lacoste, az algériai miniszter szocialista. Fórum Helyeseit értei mezik-e a működési szabályt? A Paris Journal írja: a fel­kelők be akarják bizonyítani, hogy a felszabadító hadsereg most már ismeri a háború művészetét és a gerilla-harc síkján alkalmazná tudja Clau- sewitz elveit. \ felkelők egy­ségei számosabbak, jobban ki­képzettek és parancsnoksá­guk is jobb, mindenekelőtt, pedig tűzerejűk sokkal jelen­tősebb az egy éiwel ezelőtti­nél. A Liberation felkiált: „Ez nem gerilla-harc többé, ez már háború, Lacoste úr!” A lap rámutat arra, hogy a ha­tárok eHenőrzóse gyakorlati­lag lehetetlen. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy Algé­ria elszigetelhető. Minthogy az algériai problémának nincs katonai megoldása, te­remtsük meg a békét — sür­geti a haladó lap. Az egyik megyei nagyüzem úionnan életrehívott üzemi tanácsa — mindjárt első alakuló ülésén —, különféle a!- és szakbizottságokat ho­zott létre. Az egyes reszor­tokba tartozó tagok neveit lis­tákra írták és ki is függesz­tették. hogy az üzem dolgo­zói tudianak róla. így léte­zik szociális, kulturális, pénz­ügyi stb- külön bizottság. Egy másik — szolnoki üzemben — az üzemi tanács salát hatáskörén belül egy külön csoportot nevezett meg speciális jeladat — a munka­ruha és védőétel ügyek felül­vizsgálatára és megfelelő ja­vaslat kidolgozására* — Van még több példa is, amit a helyszűke miatt itt nem so­rolhatunk fel részletesen. A kérdés itt az: helyes-c a különbizottságok működ­tetése, vagy nem? — módot ad-e rá a működési szabály, vagy sem? Mielőtt felélhetnénk erre a problémára, le kei szögezni, hogy a gyermekcipőben to­pogó és tapogatódat üzemi tanácsok minden kezdemé­nyezése helyes, életképessé­güket és dolgozniakarásukat bizonyítja. Még abban az esetben sem lehet megróni őket, ha igyekezetük közben esetleg hibás útra tövednek. Azonban az helytelen volna, ha erre nem hívnánk fel a figyelmüket. A szóbanforgó albizottsá­gok létrehívása ugyanis, — abban a formában, hogy ed­dig történt — nem egyeztet­hető össze a törvényerejű rendeletben lefektetett mű­ködési szabályzattal. — Ez ugyanis kimondja, hogy az üzemi tanács és annak tag­jai csak és kizárólag ülései­ken tevékenykedhetnek, gya­korolhatják funkciójukat, hoz­hatnak határozatokat stb. — Nyilván azért rendelkeztek így, hogy a meglehetősen né­pes üzemi tanács tagjait ne lehessen még terhelni külön feladatokkal, ne akadályoz­zák őket napi munkájukban. «HMHIMmiHHHINtlHHtHHIHIIHHIHIMHMmiHUH Na meg azért ia —> s ezt meg kell mondani —, hogy ne is­métlődhessen meg az, ami a munkástanácsokra jellemző volt — ne szaladgáljanak az emberek munkaidő alatt kü­lönféle helyen és különféle időben, hivatalos megbízás­ban. Pedig egy Ilyen külön bi­zottságnak — amiről 6zó van, — tulajdonképpen ezt kelle­ne tenni. Pl. három vagy négy tagú csoportnak, amely a szo­ciális ügyek felmérésével van megbízva — akár egyenként, akár közösen adatokat kel­lene gyüjteniök a kifizeté­sekről, anyagi eszközök fel- használásáról s közben em­berekkel beszélgetni — tiszt­viselőket beszámoltatni stb. De ha ezt teszi —• akkor már eleve túllépte as üzemi tanács-tag jogkörét: az ülé­sen kívül gyakorolta funk­cióját. Tehát szabály ellenes s gya­korlatilag sem helyes as efajta bizottságok kijelölése* Ellenben — ez nem jelenti azt, hogy az üzemi tanács azért ne készíttethetne elő egy tárgyalandó ügyet kel­lően, ne ellenőriztethetné ha­tározatai végrehajtását haté­konyan. Ezt azonban az üze­mi bizottságon keresztül kell megtennie. A működési sza­bály is úgy szól, hogy két tanácsülés között az üzemi bizottság gyakorolja az üze­mi tanács jogait. Tehát az üzemi tanács —» melynek elnöke a minden­kori szakszervezeti elnök, s tagjai között ott vannak a bizalmiak, szakszervezeti funkcionáriusok s az üb. re­szortbizottságainak vezetői — nyugodtan tűzhetik felada­tául a szakszervezet valame­lyik bizottságának, hogy vé­gezze el ezt vagy azt a mun­kát és a legközelebbi ülésen számoljon be róla. Megteheti azt is teljesen jogosan, hogy egy-egy üzemi tanácstaggal egészíti ki ezeket a szak- szervezeti speciális bizottsá­gokat: Növekedik a munkanélküliség a kapitalista államokban London (MTI). Mitchel amerikai munkaügyi minisz­ter televízióban kijelentette: A munkanélküliek száma februárban négymillióhatszáa ezerre, vagy négymillióhét­százezerre emelkedik majd. A kormány valószínűleg adó- mérséklést javasol a válság enyhítésére. A levelező hoz­záteszi : Kanadában a mun­kanélküliség 520 ezer mun­kanélkülivel új csúcspontot ért el, a munkanélküliek szá­ma megfelel a teljes munkás­létszám kilenc százalékának. Macleod angol munkaügy! miniszter hétfőn este közöl­te, hogy a munkanélküliek száma Angliában ebben a hónapban hozzávetőlegesen 28 ezerrel, mintegy 415 ezer­rel emelkedett A munka- nélküliek száma jelenleg a foglalkoztatottak 1.9 százalé­ka. A legsúlyosabb a hely­zet Walesben, Skóciában és Délnyugat-Angliában — mon­dotta. JL TOLSZTOJ . _ i ■ . Laliit méínöfc hifiéi éc/cieffa ■imiwff mrwiPiwmnw’ffypwi 4. A négyujjú polgár dúlt-fúlt mérgében, arca remegett, nem is beszélt, hanem ugatott — de az ablak előtti pul­ton nyugvó keze továbbra is izgatottan reszketett — Nézze csak, polgártárs — szólt a távirász — ne« kém hiába mondja, hogy ez üzleti távirat Én határo­zottan. állítom, hogy ez rejtjeles távirat és politikai ter­mészetű. A távirász most elmosolyodott Miközben a fakó arcú úriember emelt hangon méltatlankodott, táviratát észre­vétlenül elvette az egyik postáskisasszony, s odavitte ahhoz az asztalhoz, ahol Vaszilij Vitaljevics Selga éppen átnézte az aznapi táviratokat. Selga átfutotta a „Vareó, Marsalkovszkaja” címzésű táviratot, aztán kilépett a válaszfal mögül a terembe, megállt a távirat méltatlankodó feladója mögött, és in­tett a távirásznak. A távirász orrát fintorgatva néhány gúnyos szót ejtet a lengyel pánok politikájáról, s leült, hogy megírja a feladóvevényt. A lengyel dühösen fújt és szipákolt, 6 lakkcipőjével nyikorogva egyik lábáról a másakra állt. Selga figyelmesen nézte ezeket a nagy lába­kat. Aztán a kijárathoz ballagott, és fejével a lengyel felé intve, odaszólt az ügyeletes detektívnek: — Kövesse. A rendőrkutya segítségével végzett előző napi kuta­tások során a nyomok a nyíresben levő villától a Kresz- tovka folyóhoz vezettek és ott megszakadtak: a gyilko­sok itt nyilván csónakba szálltak. Üj eredményeket a tegnapi nyomozás nem hozott. A bűnösök minden jel szerint jól elrejtőztek Leningrádban. A táviratok átvizs­gálása sem vezetett semmi eredményre. Talán csak ez az utolsó távirat tarthatott számot némi érdeklődésre — az a távirat, amelyet Varsóba küldtek ennek a Szemjo- novnák. A távirász átadta a lengyelnek a feladóvevényt, e a lengyel a zsebébe nyúlt aprópénzért. Ebben a pillanat­ban gyors léptekkel az ablakhoz sietett egy hegyes sza- kállú, sötét szemű, vonzó külsejű férfi, kezében távirati űrlappal. Miközben várta, hogy rákerüljön a sor az ab­laknál, nyugodt, de cseppet sem jóindulatú tekintettel méregette végig a haragos lengyel tekintélyes pocakját. Selga azután arra lett figyelmes, hogy a hegyes sza- kállú férfi egyszerre egész közel lopódzik a lengyelhez: észrevette a négyujjú kezet, s rögtön fürkészve nézett a lengyel arcába. A két ember tekintete találkozott. A lengyelnek majd leesett az álla meglepetésében. Duzzadt szemhéja alatt tágranyflí a szeme. Zayaros tekintetében iszonyat lobbant fel, Arca, akárcsak egy óriási koméleoné, egyszerre ól­mos színt öltött: Selga csak most ocsúdott fél, ráismert a lengyel előtt álló szakállas emberre. Annak az embernek a hason­mása volt, akit a Kresztivszk ij-szi get nyíresében, az el­hagyott nyaralóban meggyilkoltak.. s A lengyelből rekedt kiáltás tört ki, és a következő pillanatban hihetetlen gyorsasággal a kijárat felé ro­hant. Az ügyeletes detektív, akinek a kapott utasítás szerint csak követnie kellett a lengyelt, szó nélkül ki­engedte az utcára és nyomába szegődött. A meggyilkolt hasonmása továbbra is ott állt az ab­laknál. Hideg szeme, amely körül sötét karika húzódott, nem árult el semmit, legfeljebb csodálkozást. Vállat vont, s amikor a lengyel eltűnt, átadta a távirásznak az űr­lapot, amelyen ez a szöveg volt olvasható: „Párizs, Boulevard Batignodles, Poste Restante 555. Analízishez azonnal hozzáfogni. Minőséget ötven száza­lékkal emelni. Május közepén várom első küldeményt. P. P.” — A távirat tudományos munkákra vonatkozik. Je­lenleg ezekkel a kutatásokkal egy társam foglalkozik, akit kiküldtek Párizsba, az ottani Szervetlen Kémiai In­tézetbe — mondta a távirásznak. Azután minden sietség nélkül előhúzta zsebéből cigarettatárcáját, megkopogtatta cigarettáját és kényelmesen rágyújtott. Selga udvariasan megszólí tóttá: — Szabad egy szóra? A szakállas férfi ránézett, majd leeresztette szempil­láit és roppant szívélyesen így felelt: — Parancsoljon, «= A bűnügyi nyomozóhatóság detektívje vagyok — szólt Selga, s felmutatta félig kinyitott igazolványát. — Talán keressünk valami kényelmesebb helyet a beszél­getéshez. — Le akar tartóztatni? — Eszem ágában sincs. Dm»: figyelmeztetni kívá­nom, hogy az a lengyel, aki az imént kirohant innen, meg akarja önt gyilkolni, mint ahogy tegnap a Kresz- tovszkij-szigeten Garin mérnököt is meggyilkolta. A szakállas férfi egy pillanatig elgondolkodott Nyu­galma most sem hagyta cserben, változatlan udvarias­sággal felelt: — Rendben van, gyerünk. Van egy negyedóra szabad időm. 8. Az utcán, még a postahivatal közelében, cdarohant Selgához az ügyeletes detektív. Arcán vörös foltok égtek az izgalomtól. — Selga elv’árs, az az ember kereket oldott. — Miért engedte, hogy kereket oldjon? —- A gépkocsija várta, Selga elvtárs. — És hol van a maga motorkerékpárja? — Ott hever az úton — felelte a detektív és egy mo­torkerékpárra mutatott, amely ott állt vagy száz lépés­nyire a postahivatal bejáratától. — Az az ember oda­ugrott és késsel belevágott a pneumatikba. Sípoltam, de ő beugrott az autóba és rákapcsolt. — Feljegyezte a gépkocsi rendszámát? — Nem. — Jelentést fogok tenni. — Hát tehetek én róla, ha szántszándékkal bemasza- tolták a rendszámot? — Jól van, menjen be a központba, húsz perc múlva én is ott leszek. Ezzel Selga a szakállas férfi után sietett. Egy ideig szótlanul mentek egymás mellett. Befordultak a Szak- szervezet bulvárra. — ön meglepően hasonlít a meggyilkoltra — szólalt meg végre Selga. — Ezt már nemegyszer volt alkalmam hallani. Pjan- kov Pitkevics a nevem — felelte készségesen a szakál­las férfi. — A tegnapi estilapban olvastam Garin meg­gyilkolásáról. Szörnyűség. Nagyon jól ismertem art az embert, derék, dolgos ember volt, kitűnő vegyész. (Folytatjuk.) A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom