Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

Remény Erzsébet:

VÁLÓ OK

7P fkstalaaszcmy éppen a terítéssel

“ foglalkozott, amikor hallotta fordulni a kulcsot a zárbem. Az ura jött meg pontosan, mint mindig. Boriska futott a levesért, hogy a tányérban gőzölögjön, mire Pál . a szobába ér.

Férje arca majdnem haragos rótt, azt Boriska rögtön látta, amint belépett, ö azért mosolygott, kérdezősködött is, egyre bátortalanabbul, ® rövid, elhárító feleletek miatt. Szótlanul fejezték hát be az ebédet, Boriska némán szedte le az asztalt és egy magános kis sóhajjal vonult ki a konyhába, mosogatni.

Később, mikar visszajött, ethűlve látta, hogy Pál nincs már a szobában és másutt se, a lakás üres, egyetlen szó nélkül visszament az üzembe dolgozni. Keseregve ütötte el az időt estig, semmi komoly munkához nem volt kedve. Var rovatott, a bútorokról simogatta le a délelőtti takarítás óta rászállt port és közben arra gondolt, hogy kettőjük élete is, pedig még csak egy hónapot töltöttek együtt, beporosodott, meg kellene fényeskeni valahogy, valamivel. De mivel?

Pál hangulata estére sem változott meg. Valami kemény zárkózottságba silly- lyedt és látszott, hogy nagy erőfeszítéssel bukik csak fel ebből a mélységből, a kötelező köszönés, vagy egyéb feltétlenül szükséges mondanivaló egy-egy pillanatára. A A. fiatalasszony végül nem bírt már az egész délután összegyűlt nyugtalanságával és megkérdezte:

*— Rám haragszol?

•— Nem.

— Bent történi valami?

! 1 •— Nem.

*— Hát akkor ml bajod? m Boríska hangja remegett

*— Semmit — dobta oda a faggatástól még beljebb húzódó férfi a szót

A felesége még mindig nem mondta rt a vádakat és a szomorúságokat, melyekkel megtett a szíve ezen a délutánon. Odahajolt az urához, megsímagatta az arcát. De szinte még meg sem érinthette, Pál egy visszautasító mozdulattal eltolta magától.

<— Hagyj békén, mert elmegyek ■»- fenyegetőzött.

Boriska először csak a sértést fogta fel, amely a lerázó mozdulatban rejlett. Hirtelen indulatában szidalmakkal akarta elárasztani az urát. De mire kinyitotta a száját, szívéig kúszott az ijedtség, melyet a kimondott szavak kegyetlensége ébresztett fel benne. ■— Dlmegy! — gondolta meghökkentő. — Hát ezt is lehet? — És hallgatott, mert félt, nagyon félt, hogy az ura, akit olyan nagy szerelemmel szeretett, elmegy este a nagy város ezer csábítása közé, elmegy őnélküle és ki tudja, mi történik akkor?,

1ps Boriska egyszerre észrevette azt _ is, hogy az ura nem dicséri meg semmiért. Pedig a fiatalasszony az eset óta türelemmel várta ki az egyre sűrűbben előforduló, borús hangulatok végét. És általában, hát nem mindent úgy csinált, ahogy Pál szerette?

Itt volt például a főzés. Boriska reg- gélenként. kifaggatta az urát, mit is szeretne ebédelni? Eleinte meg is mondta. Később azonban: „Azt neked kell tudnod’ — így intézte el a kérdést. Vagy egyáltalán nem is felelt. Ez nem is lett volna nagy baj, de az ebéddel azután szinte soha sem volt megelégedve. Boriska erőlködött még egy darabig, figyelte, mi-' nek örül az ura, egyre gondosabban téri* tette meg az asztalt, igyekezett valami új ötlettel gazdagítani egyszerű étrendjüket. Mégis egy idő múlva egészen elkedvetle- nedett, mert Pál nemcsak hogy nem dicsérte, de semmi látható jelét sem adta annak, hogy elégedett azzal, amit a féle-■ cége csinál. így lassan az asszonyt sem érdekelte már a főzés, gondatlan lett, nem törődött vele, mit tesz az ura éléi

Hanem megpróbált valami mást. A lakást kezdte díszíteni, nagy szenvedély- lye L Vadul dobogott a szíve a várakozástól és büszkeségtől, ha egy-egy párnával, vagy terítőcskével készen lett éppen, mire az ura hazajött. Nézte Pált csillogó szemmel, visszafojtott lélegzettel és várta az elismerést. De Pálnak úgy látszik nem volt érzéke az ilyesmi iránt. Észre sem vette. Bs ha Boriska már nem bírta tovább és felhívta figyelmét az új darabra egy félénk: „ugye szép?"-pel, csak bólintott rá kényszeredetten és sietve belebújt újra az újságjába, a napi hírek közé.

e

ry éves házasok voltak, miikor a fiatalasszony úgy érezte, anya lesz. Boldog volt, de nem a gyerek utáni vágy tette boldoggá, hanem a gondolat, hogy most egy új területen mutathatja meg, ki ő és mire képes. Mert hallott és látott asszonyokat, akik pokollá tették férjük éledét örökös nyűglódésükkel és ezer szeszélyükkel a terhesség hónapjai alatt es elhatározta, hogy ő másként viselkedik majd. ÁlMában „szépen” akarta csinálni az egészet.

És Boriska tűrt csendben mindent. Szédülést, hányingert, az egyre nehezebb terhet és végül az utolsó napok vacagtató félelmét is. Tűrt, nem nyafogott a férje fülébe, mert azt remél, e, hogy Pál egyszer.

t Zalaváry László:

X

Bolond János

Naphosszat megy, vánseorog tnezffiá'b • tébolyult — szegény jó öreg! •»« megfárad ott, repesz-tépte arcát megbomlott gondolat üli meg.

Vén agyára homályt borított** a háborús őrült hajnalok, szemében, hol öröm tűz világolt, messzirévült, bódult fény ragyog.

Tavasszal, amikor a föld ruhát bon* s ize van és nehéz illata, víg férfiak vetnek a mezőkön,,“ ő, a bolond, vánszorog hazai.

Ilyenkor még felérsz a .elke, s tenyerére vesz egy h\ rögöt — messzi-emlékeket sejt, mit hajdan az a gránát durván ellökött

Éjjelenként bolyong a mezőben K rejti féltve gyermek-könnyeit ?11 . emlékei felhorgadt sebére £ a hajnal halk álmokat terít.

Oláh Sándor:

Óránk

a szekrény teleién

óránk a szekrény tetején Az időt méri Könnyedén

Jár perceket, vagy éveket Egyre megy.

Csalódni lát, vagy szeretsz? Sirsz előtte, vagy nevetsz? Egyre megy.

Csak ketyeg.»«

P&YI ÁRPÁD:

AZ ÉN

AJÁNDÉKOM

Azt adom neked, ami nekem Legszebb ezen a világon, Neked adom, csak teneked: Á-rvutt, tépett ifjúságom.

S ha múlására emlékezem

Fájón vissza egyszer-egyszer,

Eszembe jutsz, s majd hajamat Megsimítod régkezeddel,

Nincs szebb

Milyen szép bimi a világot

Belénktüzni a csillagokat Érezni, űzni suhanni messze S lángolni is. ha remény lohad

Milyen Jő a dobogó szívünk. Milyen szép, hogy lelkünk été ti,

Hogy fellobbant fényünk

éjjelt ural. Nincs is szebb mint Embernek lenni!

Feltámad Hasek és E. E. Kisch elfeledett drámája

Jaroslav Hasek és Egon Ervin Kisch 1930-ban irta „Utazás Európa körül 365 nap J alatt” című komédiáját Ez a ; mű később seholsem jelent j meg. Kisch csak egy részletét j dolgozta fel „Szenzációk vá- j sára” című könyvében, de azt is jelentősen átírta.

Az „Aufbau” című folyóirat nemrégen először tette közzé az „Utazás Európa körül 365 nap alatt” című komédiáit

{ Keszthelyi Rezső:

Fényrajz

Felakasztod a hulló nap sárga vásznát a platán fekete árnyékára, ,

és rávésed tested párafény rajzát lebegőn csállog-riitmussá válvaj

Ab Arnykék éjben holt madarak léfke száll, arany fészkeket raknak álmukból az égre, amíg a rózsák halk, fehér harangja »írdo©á!v eaétrezegve nyomaid keringő tüzébe

telked meleg küszöbén merengsz fflriögélvw

világokon túli évelt sugarai alatt, s fénylő mélyekbe kavarod a főidet, kl&ve tündért szerényen, tus imámba magad.

Hol mozdulatlan ködbe tűnik át a part csillagok közt halászok sötét ladikja libeg, az ég mőgé merítik csendben fénybogos hálóikat és holddá soványodva nézik a vizei,

Don len László:

Anyám fon

Ansztrálgyapjfi gyűl anyám rokkáján Nem jó rokon csomagja hozta el Anyám másnak fon, másnak énekel.

Hallgatom dívánon heverve árván

Szégyenben ázva Iehú nyom szemem,

Míg írom gyatra semmi énekem.

Költő volnék apám Is Pestre járván Jól keres s anyám édes mindenem Mégis másnak fon, más nak énekek

Vesd el rokkád, aprítsd össze gyújtásnak. Nem elég volt már harminc éven át,

Csak legyint: „Ezt esi nálta nagyanyád.”

Tíz bütykös njjal Int a gyors orsóknak,

S fonja élete öfök fona lát.

wooocooeaoooooooooooooooooooooooaoocoaooooooooocooooooBeoooooioooooowoooooooooooocooeooaeoooooooooooooecoooooooooooot

KÖNYVEKRŐL

Ring Lardner jr.

Oven Muir kalandjai

A REGÉNY főhőse egy milliárdosgyerek, Owen Muir. — Olyan ember, aki ha hivévé szegődik egy eszmének, akkor azon tűzön-vizén keresztül ragaszkodik — mégpedig annak legmerevebb formáihoz — és szörnyű konfliktusok során ábrándul ki belőle.

Mulr kezdetben a pacifizmus lelkes bajnoka lesz, s nem hajlandó résztvenni a második világháborúban; inkább börtönbe záratja magát, semhogy a frontra menjen. Egy náci fogolytársának a magatartása rádöbbenti a háború igazságos voltára, eszményei összeomlanak s újakat kell keresnie. Muir ekkor megpróbálja összeegyeztetni a keresztény etikát az üzleti szellemmel és ebbe is belebukik, majd megpróbálja összeegyeztetni a valláserkölcsöt a modern házassággal —, de ez is sikertelen kísérlet marad.

MUIR a katolicizmus révén

közel kerül a fasizmushoz, de ebből kiábrándítja a peeks- killi vérengzés, amelynek szemtanúja. A rengeteg csalódás után csak egy megoldás marad számára ■— kolostorba vonul.

Ez az a keret, amelyben Ring Lardner nagyszerű írói tehetséggel, rendkívül élvezetesen, voltairei humorral bírálja az amerikai társadalmat.

a

Szentiványi Kálmán:

<A vUgy etn&ebei

A FIATAL regényíró, akinek a „Bontakozó világ” című, 1950-ben megjelent regénye nagy közönségsikert aratott, most új művel jelentkezik; négy egymásután következő könyvében a magyar munkások küzdelmeit ábrázolja a tizenkilences proletár- forradalom leverésétől egészen a múlt őszi ellenforradalomig. „A völgy emberei” — a sorozat első kötete — a ber- hidai szegényembereknek s a faluvégén gyarmatos módszerekkel épülő gyártelep munkásainak közös, küzdelmes sorsát írja le, de ugyanakkor megmutatja az egész magyar társadalmat is. Parasztok, kubikusok, gyárimunkások és levitézlett földesurak, feltörő kapitalisták világa csap össze e könyv lapjain. S ebből az összecsapásból bontakozik ki az olvasó előtt a huszas évek ellentmondásokkal teli magyar társadalmának művészi képe.

SZENTIVÁNYI Kálmán igen figyelemreméltó vállalkozása méltón foglal helyet azok között a művek között, amelyek a fiatal nemzedék okulására igaz valóiéban mutatják meg az apák nehéz, küzdelmes életét.

Nagy István:

&iók&d kerzstem*..

Nyárvégi alkony borul a tájra,

skariátvonösr-szín bársonyos Fónyt sugároz a poTbelepte fáikra, leszárva rájuk sugáraranyát,

Haas Jöttem. A közel és a Ucrrt

szinte elveszti részarányait, b koromnak árnya, szemeim sugarából kilopja hányó délibábjai^

Miikor indultam — emlékszel Anyám? a kispad mellett álltunk csendesen. Szenvedély hajtott szívem vonatán vágyaktól fűtve, csókra éhesen. ’ ,

Kebledre húzva felhős homlokom

megsímogattad szétugró hajam. Könnyeket sírtam, s búcsúcsókodon mint fogott tolvaj, átloptam magam.

Szívemben élő régi, régi kép e*

Ködébe rejti szem elől a múlt. Hervadt kórója letten már a rétnek, b emléke mégis folyton visszahúz;'

Könnytől sís ízét százszor felidézve

forró csókokat szüretelt a szám, s amíg hamvadtam lángjaikban égre, csókod kerestem, búcsúzó Anyám.

mégis csak mondani fog valamit. Valamit, amitől átmelegszik a szíve és egyszerre könnyű lesz minden, ami most igazában olyan nagyon nehezére esik.

Pál mondott is: „Nem te vagy az felső!” — ennyi volt az egész. Pedig akkor Boriska már ott vergődött a szülőotthon kertjében, rémülten az egyre sűrűbben rátörő kíntól.

Azután elmúlt ez is. Az asszonynak be kellett látnia, hogy amit tesz, az tulajdonképpen semmi, a semminél is rosz- szabb: silányság. Ezt férje minden lehető alkalommal be is bizonyította neki. Lassan megtudta, hogy Lánginé mennyivel ügyesebben főz, Szekeresné jobban tud bánni a gyerekkel, L&rántéknál mindig tökéletes a rend és a tisztaság és Mártonná mindig olyan kellemesen jókedvű. Hiába! Boriska szomorúan vette tudomásul, hogy ő valarri alsóbbrendű lény, aki akárhogyan igyekszik, mégsem tud semmit jól csinálni. Egyre csöndesebb tett, bizonytalanabb önmaga iránt, félni kezdett az embereit ítéletétől.

7f gyerek két éves volt, amikor Pál

^ elhozta vacsorára új ismerősét, Balog Pétert. A látogatás előre be volt jelentve, így az asszony készülhetett rá. Hirtelen fellobbanó ambícióval forgolódott d konyhán, terített, rendezgetett és csinosította a kisfiát. Magára is gondolt. Rég nem érzett örömmel öltözködött, leheletnyi rúzst és púdert is tett egyre halványabbá váló arcára.

Szemei a régi fénnyel ragyogtak fel, amikor meghallotta a kulcszörgést a zárban. Hátha, hátha most mégis jól sikerül minden, az ura meg lesz vele elégedve és ha a vendég elmegy. M

Csakugyan jól sikerült minden. Talán jobban is, mint ahogyan Pál szerette volna. Péter nem győzte dicsérni az ételeket, a terítés finomságát, a lakás otthonosságát, a gyereket, mindent. A férj a száját harapdálta csak és az arca egyre mogorvább lett. Az este végét szinte teljes szótlanságban töltötte. Furcsa, hogy a felesége milyen vidám most és mennyit beszél! — És milyen szép — vallatta be magának dühösen. — Eh! Olyan, mint a többi! Ha férfit lát.

ß

oriska szinte újra született ezen az

estén. Tetszett! Minden tetszett! Pálnak is be keil látnia, hogy mégsem olyan rosszul végzi a munkáját ől

Öröme azonban csak addig tartott, míg férje a vendéget kikísérte. Csak az arcára kellett néznie és látta a kedvetlenséget és a haragot. Pál egész este egyetlen szót sem szólt a feleségéhez.

D

e ami történi, azt már nem lehetett visszacsinálni. Azaz, hogy nem is történt semmi. Pál maga változtatta meg ennek az estének egész jövőjükre váló kihatását.

Mert Boriska egyszerre elkezdett gondolkozni. Hogy talán a férjének még sincs egészen igaza? Talán nem is olyan ö, mint ahogyan Pál bizonygatja neki? Egészen megdöbbent. Lehet az, hogy ok nélkül ócsárolhatja nap mint nap? Lehet, hogy ő, Boriska is olyan, mint a többi asszony, ugyanannyi erénnyel és hibával és Pál tervszerűen igyekszik elnyomni őt?

Azután a következő kérdés: miért? — Óh, és az asszonyt ösztön hamar megsúgja: az urad féltékeny. Dühösen, esztelenül és konokul féltékeny. Azt hiszi, ha önmagadal neon becsülöd* mások sem

fognak észrevenni és Így nem veszíthet ej soha. Szegény,-..

És Boriska észre sem vette, már la Is nézte férjét. Egy-két találkozás még Balog Péterrel csak segítette a kettőjük közötti éleződést. Nem udvarolt az asszonynak, dehogy; csak ráébresztette, hogy ostobán éZ, alárendeli magát egy beteg akaratnak.

Innen már csak egy lépés a jövőre való gondolás, amelyben ő, mint árnyék szerepelhet csak. Hogyan neveli majd meglévő és talán ezután születő gyermekeit, tehetetlenségbe süllyedve, e mellett az ember mellett7 Uj gondolata támadt. Dolgozni megy, hogy kiszabadítsa magát ebből a ferde helyzetből. Talán Pál is megváltozik, ha látja, hogy meg tud állni a lábán.

A

Tfási a kerületi könyvtárban kapott. Férjének csak munkába lépéséneit előestéjén szólt. A meglepetés szinte megdcrmcsztette a férfit. De már a következő piUamatban úrrá lett benne a harag, soha nem tapasztalt erővel. Vörös lett, agyát elborította a vér. S ez a bőszült véráram mozdította meg a karját is. És öt kemény ujjának helye már ott is égett a felesége arcán, mint házasságuk csődjére ütött szégyenletes pecsét.

7T válás egyszerűen ment. A bíró ^ ősz hajú, sokat látott, saltat élt ember volt, aki rögtön megértette a vádat, amely az asszony rövid szomorú szavaiból az ura felé áradt.

. A házasságot a férj hibájából bontotta fel. Mégis a bíró öt sajnálta jobban, öt, a férjet, aki saját életét rontotta meg és aki most egyedül maradt, a felesége körül rajzó féltékeny gondolataival. M