Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI szó MEGYEI ÖMLIK A GAZ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA IX. évfolyam, 11. szám. ÄBA: 50 FILLÉR. 1958. január 14. kedd. ÚJRA EGYÜTT A mezőtúri Béke Termelő­szövetkezetben js végigsüví­tett az 1956-os október—-no­vemberi ellenforradalom sze­le, mely ki akarta ölni a Bé­ke Tsz tagjaiból a szövetke­zeti gazdálkodáshoz való ra­gaszkodás minden csíráját. Ez azonban nem sikerült, mert főleg azok a tsz.-ta.gok, akik tsz-be lépésük előtt ag- rárproletarok voltak, igen élénken emlékeztek az elmúlt Horthy-időszak nyomorára. Amikor nem egy esetben gyalog tolták a kubikos ta­licskát Pestig, vagy cseléd- sorban sínylődtek a túri ku- lákoknál. Ettől az élettől mentette meg őket a népi ha­talom és ehhez az életmód­hoz akarta visszajuttatni az ellenforradalom. Felismerte ezt a Béke Tsz tagságának uonto része és továbbra is kiállt a szövet­kezés gondolata mellett. Az eilentorrauaiom erőinek azonban mégis »meruit azL eiemioK, nogy a volt rseke Tsz jól kiépített gazua agat, az egybeforrott tagságot szét-- aaraooJja, elválassza egymás­tól. így történt, nogy a rseke Tsz négy kisebo szövetkezet­re szakadt. Az ellenforradalom leveré­se után Lryuzeiem, Varadat, Uozsa es Voro» usnia-g i;z nevet viseive, tpvaubra is szövetkezett eletet ei a von deke tsz tagságának nagy részé. Es a n-gy kis tc»aer- .sz egy évig külön gazdál­kodott. Egy esztendő rövid idő, de ez is megmutatta, iiugy a szetvaias dugj naiTany t je- -itn.eu a tsZ-aek EZel'L a V oros esairtg -r. z ragsa­gá arra az e. ui u.... _,i ju tott, llOgy va,amciyik ie.,i vcr-szov etueZüffcci rnteioüb cgycsuuu rog. Türmeszétesen akkor, fia abba a niüSlk oaU VetseZ tuerrek Pc- reegyezu.ek. lágy gouuo, ran., nogy regCcrszei uuo jenire a ruuosu isz-ei egy e. umi. hí cm tua.ak, nogy a másik szw. e..,ez- r tugjar errogau- Jdii-p a reiejUk rryujloit test veri judoul. Erie a zttucat adott r,a0ySí.eru reie.emt a i-MZsa tsz január r-i „utg u- -ese. rtt a vorus »usin„g iei- indu.ru v e «rezet .arjait egy utiagu KL[iUuuö.b rregt V iawl te, akik eunbitdOtUov., iiogy miuit liataroz iák el magokat az egyesuieSie. A stuu aal. nőid területen — niuiiuurtait — nem nagy jövőt ía.liak a tOvcruur .ejro- uesio. SZUuiiek Unarjak a gazda. rtouaS keretet, —nyon \ez a kis tsz, mim a srUk szo- a mouérn nagy uu toruk iíama'o. ,-ikainugj .» ,urc.a,­j*k, aeuogyali -till tudjuk elue.y ezm. nusy Unit önti jen. a vOruu Uoi.Jug isr t agaiba sok jü eigeiiuulaSt. „etvt, ten niugacva. Ue n.n: uüja: vatoravauam. ivovei­nl akivum pwlUctUi az atiatal- -omany, Qe nem lenueiKez­,ek ist&juvar. Aztán magtár akartak cpiwm, uránunkul .ajotidk, a szövetkeze tenero.ro eV,ssege ezt met nem tenne jeneloVc. Emcrn szerettek v,,a a KUKOllcí t etestei ulete ugyanakkor keve. jo tern,fűlajuK vou szükséges epi_,eKAC Ä aJ egyéb adoitsagjj^gj viszon a testvér, a Do,a fsz minc ■rendelkezik. A Dózsa Tsz tagjainál nem az volt a gt,najuK nogy istállót kei epi eűl nanem, hogy a raegV[1 na istállót valamik, ppe ei JíeJ fekeszteni, meri teieinasvoI hideg lesz. A több nnt°'10( férőhelyes istállóban _van, csak 30 szarvammal ha Felemelő érzés volt részt- venni ezen a közgyűlésen és látni, hallani azt, hogy az ellenforradalom hatásá­ra egymástól e-'zakadt szö­vetkezeti parasztok egy év után újra egymásra talál­nak. Elmondották egymásnak gondjaikat, bajaikat, s rájö.- tek, ha erejüket egyesítik, ezeknek a gondoknak jelen­tős része mindjárt eitűn.k. A. még fennmaradó nehézsége­ket pedig egyesített erővel könny ebben ieküzdhetik. Elgondolkodtató ez azok­nak a termelőszövetkeze­teknek, amelyek a múlt év őszi szétválás után még mindig külön, nagy erőfe­szítésekkel próbálják meg­oldani a gazdálkodás ne­hézségeit. holott ezek az akadályok az erők egyesí­tésével, jelentős mértemben nyomban megszűnnének. Jó érzés volt azért is részt venni ezen a kőzöyu e en, mert a isz-tags-ag állást rog- íalt amellett, hogy szeretet­te. varján, vissza a, okát akik ko. áboan elhagytak a szövet­kezedet. Kinyi, atkuztaua a isz-tagság, hogy közös gazdaságukat nem­csak az egy esi té sei anar- ják gyarapítani, hanem a ,sz-t körülvevő egyéni pa- iiibóiuh icivoUie v eí ís. Keményüket fejezték ki, nogy ti jo ;^cizucu>cr gj ertamcnyuK- Kéz, a niúgao műn. a gy g- reszicüea^öSoj K.eúvez.o naua~t tudnan gyakorolni a klvüiai- lOkra, i így azok örömmel, bizalommal , pnek maja ue az uj, egyesült szövetkezetbe. A két szöveikezet közös közgyűlésének ez a uaiátoza- ta azért is fontos dolog, meri varosunkoan vannak olyan szőve .kezetek, ame.yek oe- zártak a kaput a belepni srá. d „kozok e.őtt. Ezen ben a term.előszovetkez tűkben az a helytelen eiV uralkodik: mi mar Kus-.KOJtünik ereget, — mo t már jól akarunk élni. Hibás az ilyen elgondolás, mert a jó életet új tagok felvé­telével egyáltalán nem ve­szélyezte dk, sőt tovaobi alapot bízíOoitauaii a íel- eiuelkoueoiicz. A, mezőgazdaság szocialista uu»zcl Vezcseue-n puftunn ei kormányunk ersuoruan £ iiicii iucgjjcvo »»a /lla^xvUUTK. iN Cili V dália un- «buiauc teiiiieio­^ErUVeeiVCZrCbi Ittg. tlik ű-eill, ilc ciilltüv a xiiagy icTcAi-tauiciiv £ » w^i'cuaj Lctibcip ^ctlzUi-Xicl cxt.{.iXi ‘*^6y AltíiU «Úja iiic'fe íx i\-iiCvU a^oxviicav. cuviü oiwiiiäiv az uj cxtrL uLjai«-vpíli. Í\U V iUv-JSwlU iSniCL llttllcUlL ÍV 0uiiiv a iudkAuauri xDw'rvt; lei .hCidom; v euivwőtia ui, ugj áUiiiiv, iia riiu^t E'Uibú CÖ VÜiOb io, ukAgo-Ctgt* a l'tígl, a iliV^í-CwűUi kjeibe iicvfc aiubu xuvai tbVüUu iiiuivouiii. v^iyau Ilc' ez, aíiieiyi.eK fin&youuuiy < vau MeZoluion, s amely < V iliig QuiguZu Ldr. *>cvvkct-J 11 clifeli onajai iejezi kij i duket! SUBA ISTVÁN ? Mezőtúri Városi Tanács VB mezőgazdasági osztályvezetője Mai számunkból: JELRE VÁROK Elítélték a c»a\ó asztalost ■!===» = Tiszaíöldvár terveiből Nagy Lajos eivtárs, a tisza- földvári községi tanács elnö­ke jobban szereti a tetteket a szavaknál. Látszik ez abból, hogy a község mindent elvég­zett abból, amit tervezett — már amennyi rajta állt... Pírról így beskél Nagy elv- társ: — Artézi kutakat fúrat tunk, köakifolyócsapokat sze eltettünk fel, öt kutat felújí- ‘ottunk, megépítettük a vá­sártéri rakodót. Az már nem rajtunk mú'ott, hogy a TI- TÁSZ nem fejezte be egészé- en a villamos bekötést... Tiszaföldvár lakosai 45 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá köz ségük fejlesztéséhez így ér­ték el. hogy a megépített jár da négyzetmétere nem ötven, csupán huszonhat forintba '-érült. Bekapcso'ódák beszélgeté­sünkbe Horváth elvtárs, a VB-titkára is: — Eredményeink mellett :em hallgathatjuk el hibáin kát sem — mondja. — Saj­nos, meg mindig sokan van­nak kik nem f zetik rende en a kö iségfejle-zt.'si hozzá árulást Pedig három- és ti enötéves táviad ter ink oly lagyszerűek, hogy érdeme dezni reájuk . Szeretném1 megépíteni a ko"s -en'í. nyolc a”termes, emelete®, iskolá* két napközi otthont, orvos' -endelőt, hogy csak a főbbe et era'ít'-ein .. Kulturális aT'M V> ^ tóc/->,Vrt»,r> ö 1 C ■f^y­Su urno megér'z ze t az ?gvio o<ni ö«c osba Kairó (Reuter). Ahmed uUivarno. .ndou.zia. elnöke vasárnap Kanóua i kezelt. Az einöu nathetes ázsiai és Középkeleti utazásának — India után — Egyiptom a második állomása. (MTI). rlntot szántunk; orvosi ren­delőnk felújítására 15 ezer parkosításra 50 ezer forintot ütemeztünk be. Ebben az év­ben 400 ezer forintot szán- dékszunk fordítani a vil’any- vízhálózat fejlesztésére és járdaépítésre. P. J. A Szolnoki Gázértékesítő Vállalat elosztó telepén több- sízáz szolnoki lakost látnak el igen olcsó tüzelő- és fűtő­anyaggal, Képünkön Sági Gyula telepvezető a ciszternából palackot tölt. Szoviet emberek között... A határ"r‘isd Január 5, vasárnap. A ma­gyar peuagogus oekevonat auu masa izgatottan áll a hídon amalado Kényelmes szerel­vény abiakainai. Éjiét után jár az idő. A csapi szovjet ha- táraiiomas orájanaK mutatói a hármas és negyes szamok között döcögnek, natal szov­jet határoruszt vizsgálja a KolieKttv útleveleket. Nehe­zen töri a szamara idegen ne­veket. Az első könyvoen sok peuagogus neve nem szelepet. Türelmesen, udvarias mosoly- iyat hallgatja a magyar elv- társak zavaros orosz beszédét, s már nozza a második útle- venronyvet. .sor kerül a har- madiKru is. majd ismét az el­sőre. Ajkát az udvarias', sze­líd mosoly egy pillanatra sem hagy ia el... A nagy szocialista ország első képviselője baráti jóaka­rattal igazítja útba a kicsiny ország békeküldötteit... A va utas Szergej a neve. A 13 vago- nos, naiorulKes. kekszinu, pa­zar kényelemmel berendezett mouern különvonat ötös szá­mú kocsijának ügyeit intézi végtelen türelemmel.. A Ívovi állomáson nyugta­lanul figyeli a kíváncsiságtól ha.itott, izgatottan ide-oda szaladgáló magyar utasokat. Az indulás előtt két perccel bocsánatkéröen figyelmezteti őket a beszállásra ... Elromlott a hármas fülke rádiókapcsolója. Már hozza a harapófogót, a vésőt, egy-ket pillanat, s mondja: „gatóv...’§ Kossuth cigarettával kínál-* juk... Köhög, erős neki, „olyan, mint a mahorka” —, de azért szívja... Nem akar megbántani benm»iket. A pedajógus Bazzubova Rufina Ivanov­na. A kievi i-i2. számú iskola történelmi tanárnője. Szőke, kéKszemu, mosolygós arcú. A kievi állojnáson — a magya­rokat xog'auo ukrán tanítókül- dóttseg tagja. Szemei ragyog­nak, amikor megtudja Papp Lászlóról, a szolnoki Thököly úti iskola igazgatójáról, hogy szinten történelmet tanít. Azonnal elkéri a címét. „írjon csak nyugodtan magyarul, Kievben sok magyarul beszé­lő diák van” — erősítgeti, amikor Papp László hiányos orosz nyelvtudását panaszol­ja... Egész lénye tele van gyer- meKes kétsegbeesessel: res- teili, hogy az ukrán főváros­ban mínusz 10 fokot mutat a hőmérő. „Jöjjenek tavasszal, vagy nyáron, amikor az egész város színes virágtenger. Ki­evben egy lakosra 18 négyzet- méter zöld-terület jut...” Látszik rajta, hogy szívét- lelkét odaadná, ha nekünk a tavaszi, virágos lóvárost mu­tathatná ... Pedig nekünk a jégvitrágos, napicnyben szi­porkázva csillogó orosz tél is nagyon tetszik ... Az úHörővezeto kievi „Október” nevű turpalotában találkozunk űeíe a gyermekek fenyőfa- ünnepélyén. .Fehér blúza, vö­rös nyakkendője, fiatalos alakja megtéveszt bennün­ket: gyereknek nézzük. Sértő­dötten tiltakozik a gyanúsítás ellen, hiszen ö már 19 éves_ és tanítónő, sőt: pionirvezető... Látja, hogy nem igen ért­jük az ukrán nyelven folyó műsort. Nagyon szeretné, ha jól éreznénk magunkat. Ki­csit gondolkozik, majd karon- ragad bennünket s visz „csúszkálni”. S hamarosan a gyerrnekpalota egyik játszó­termében vagyunk, az 5—6, méter magas csúszótorony te­tején. — s fekete ünneplő ru­ha ide. lakkcipő oda: a játé­koskedvű Válja után a fiatal magyar tanítók éppen úgy siklanak lefelé „nadrágfé­ken”, mint Dobos Dezső bá­csi, az őszülő hajú, idős szol­noki tanár... Majd Válja a gyermek­körhintára rak fel bennün­ket. elvisz a játékszobába, ve­lünk játszik, szórakozik. cag... örül annak, hogy mi jól érezzük magunkat... A szoviet ember Január 6-án találkoztunk vele, a kievi Filharmónia ru­határa előtt, miután vegig- gyönyörkodtük a „Gorkij” Ze­neiskola növendékeinek ked­ves-bájos hangversenyét, — az épület arany-fehér, díszes, korintuszi oszlopfős márvány- termében ... Az utolsó akkordok után — jó pesti és szolnoki szoká­sunkhoz híven —■ kezünkben a számot lobogtatva, rohan­tunk a ruhatár fele. Megle­pően gyorsan megkaptuk a felöltőnket. Diadalörömüpket azonban hamarosan másfajta érzés váltotta fel. A szovjet ember — egysze­rű, barátságos mosolyával ott állt a ruhatár előtti kettős sor- I ban. s türelmesen várta, amin ! sorra kerül. Csak akkor lé- I pett ki a sorból, amikor látta. I hogy az egyik magyar tanító- ! nő sehogysem boldogul bun- ! dája felvételével... > * ► 1 Küldöttségünket a kievi fe- ! ledhetetlen élmények ulán, í Leningrad, a nagy Néva-parti > város felé röpíti a gyorsvonat. > Újjáépült városok, falvak, > állomások száguldanak el sze- j meink előtt: Gomel, Zslobin. ► Mogiljov, Orsa ... { Csodálatos élmény a ma- [ gyart pedagógus békeküldöttek S számára a szocialista építés ► és újjáépítés lendülete, de ‘ még csodálatosabb, megraga­► dóbb, szívbemarkolóbb él- ! mény az. hogy emberek között f ; vagyunk... í Szovjet emberek között... I N. J. Fejes Imre szép házat vásárolt • ♦ il eíes Imre nyolc gyer­? mek apja. A leg.uoseuD i ; .raeuyoic esztendős, a iegki- . íuebb most lépett a harmadik i | evébe. Szovai, népes család a ♦ Fejes Imréé. Tízen ü.nek az ♦ asztalhoz egy egy eve» alkal­♦ mával Egyszerre is tíz karéj J kenyér... ♦ ö m-cgis telik sok minaenre ? r ejcs iuu.cfk.iiei. a muu no­♦ .»apuan Sstrp uasai veuek, VU ♦azec torna von az ar>a. Bzen- t„rvui kei szo-uauuiort, narorn »aarao uj kerervpart, egy rvio- jpeu motort, egy raaioi es ♦-gen sok ruiiarerct vasaru.tak ♦ „arszamauas Urán. Hogy mi­♦ uoi? Mini artaraoan a kevés Juesztau, ae annar looDei c»e- t-ekvó .emoerek, Fejes Imre J.zukszavuan vaiaszorgat kér­♦ résemre. ♦ | — Hál az ezevi joveoez­♦ .iiúnkuoi. Az Uj Kemenysé-g­♦ nél. I — Mennyi volt az évi jo- tvedeuuük'í — iaggatofn Fe- *jes eivrarsat. | — Ütoamagammar dorgoz­■tam — nyúl zsebébe a ciga- •rettáért, miután szív egy hosszúi a Kossuth-ból, részle- «tesebben felel; — A feleségem is segített, meg a ké. iiam, meg iirai-nva rányom. Az év végére 170U munkaegységet szereztünk. Számítsd ki, mennyire rag 70 forint 50 fillérjével. — Százhúszezer ez kereken — mondom csak úgy fejből. Fvauurrrn, s taviu.ja eraerv- iOüttoCmre, uogy nnuoi meny- nuiv kapurk. — judzaruoi 8o, arpauor 17, io iiicuác>«tí Vxóiuuiv na­ÍÁX U'vCiL. ÖO t/^Ci 10­naiOL Kctp'i'Uiuií. ivUivOxicaiiK óvj riici^u. uermett a ratZtdjin. /izeetn íuzrxctxiU’iiií ns, net ua- ra^oi bzciZuutíoire. ji,z uo- zoi/i \<k&y zz ezret, xvxég a xe- jupiuGiioii, meg az.ran a warom- iiiexe. LuöUirrani-Caeppeut eze-kuoi is varamennyx. Kicsit most mar nekímeie- geoik, s mrtexen a munat kezűi etmtgetm. Gyere-kko- raoan csereo V'oít, KuanrOitnai smy.oaott, 16 eves koráig. E.esóü'0 napszamoskjudoti, ré­szes araiast várlait, a krsta- ricskát torogatta negyvenötig. A gazdák persze szűkmar- kúan porciózták a kenyeret. Nycmojrú-sáig volt akkor a munkásember sorsa, bár­mennyire törte magát a meg ólhetésért. Viskóra sem fu­totta a keresetből, nemhogy olyan háromszobás, kényel­mes lakásra, amilyet ők most vettek a Timár úton. — És októberben azt akar­ták — vonja össze szemöldö két — azt akarták a bitan­gok, hogy odajussunk megint, ahonnan még negyvenötber kilábaltak, a dolgozók: a cse lé ”“‘be, a nincstelenségbe. uzerencsere nem hagytak az oros.uk bennünket. Hol vol­na most a szövetkezetünk? A kulákok, a földesurak bito­rolnák újból. Az ő földjükön roskadoznánk szakadásig, s nekünk csak a morzsa jutna a termésből. - ­Így beszélt Fejes Imre, a mezőtúri Uj Keménység Tsz tagja. A múlt, a nyomo rult cserédsors, a napszámo­sok- sanyarú élete, a munka­nélküli kubikosok úttalar kóborlása lebegett a szeme előtt, amikor a közösségéri szembt-záilt az ellenforrada­lommal. így beszélt és úg> dolgozott, hogy minél e.őbc behe tedjen a súlyos seb, s egyre jobban szépüljön a; élet, Busi Vince. Mezőit«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom