Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

Eisenhower válasza V A. Ünlaianvln rl(*tf*í*mKi11* 1(1.1 IaiwI^mi Belgrád (Tanjug). A belg­rádi „grafikus csoport*' be­mutató termében szombaton este megnyílt a magyar gra­fikai kiállítás, amelyen tizen­kilenc grafikusművész mint­egy hatvan alkotását mutat­ják be. A kiállítás megnyitá­sán jeden vodt Cséby Lajos Belgrádi magyar, nagykövet és Oláh József, a nagykövet­ig kultúrattaséja. Moszkva (TASZSZ). Ja­nuár 11-én a moszkvai Vörös téren, a Kreml falánál elte­metnék Grigori j Petrovszkijt az orosz munkásmozgalom és a Szovjetunió Kommunista Pártja egyik legrégibb har­cosát. — A temetésre eljött Moszkva lakosságának sok- ezer képviselője, több szov­jet város küldöttsége, jelen voltak a külföldi diplomaták is, Karacsi (AFP). Maliik Feröz Khan Nun pakisztáni mi­niszterelnök szombaton kije­lentette, hogy a bagdadi paktumot „egyenrangúvá* kellene tenni a NATO-vál. A pakisztáni kormányfő szerint más szavakkal ez azt jelentené, hogy a paktum aláíróinak valamelyike ellen intézett támadást az összes aláíró fedek ellen intézett tá­madásnak kellene tekinteni New York (Ruter). Lord Boyd Orr, az ENSZ élelme­zési és mezőgazdasági szer' vezetőnek vodt vezetője szom­baton este a New Yorkban rendezett Nobel-díj emlék- ürmeptegea mondott beszé­dében körvonalazta „tíz szá­zalékos béketervet”, amely szerinte az első lépés lehetne a Kedet és Nyugat közötti feszültség enyhítésére. Fel­szólította az Egyesült Álla mókát, a Szovjetuniót és szö­vetségeseiket, hogy katonai kiadásaikat tíz százalékkal csökkentsék. A tíz százalék felét fordítsák arra, hogy egy ENSZ gazdasági alapot léte­sítsenek, amelyből segítséget nyújtanának a gazdaságilag elmaradt országoknak. A má sik öt százalékot pedig for dítsák arra, hogy „megszün tessenek néhány olyan adó­zási terhet, amely például koldúsbotra juttatja hazá­mat" — mondotta. Algír (MTI). Egy Reuter hír szerint Algírban szomba­ton közölték, hogy a szahairai Hasszi Mcsszaud olaj mezőről származó olaj első szállítmá­nya megérkezett Philippe- ville, Föld közi-tengeri kikö­tőbe. A négy vasúti kocsiból álló szerelvény erős katonai őrizet alatt tette meg a négjiszáztíz kilométeres utat. A szputnyik II. saját tengelye körűi is f o ro g Odessza (TASZSZ). V. Ce evics professzor, — az odesszai csillagvizsgáló igaz­gatója a TASZSZ tudósítójá­val folytatott beszélgetés so­rán elmondta, hogy az odesz- szai csillagvizsgálóban a szputnyik II. áthaladd akor végzett megfigyelésekből ki­tűnt: a második mesterséges hold gyorsan változtatja fé­nyének erejét: egyszer igen fényes csillagként látható, — máskor jóformán teljesen el­tűnik a szem elől. Ceszevics professzor kije­lentette, hogy a jelenségből sBoviej étet Anna Kumec boldogsága Ivan Baikov riportja azt a következtetést vonták le, hogy a szputnyik II. hor­dozórakétájával együtt saját tengelye körül is forog és fé­nyének ereje attól függ. hogy az adott pillanatban, amikor szemlélik, oldalával, vagy a végével fordul-e a nap felé. A professzor kijelentette, hogy a különböző megfigye-- lé'-ek összesítése alapján megállapították, hogy a szput­nyik II. körülbelül 80 má­sodperc alatt tesz meg egy félfordulatot saját tengelye körül. (MTI). Szovjet professzor a hiperszonikus repülésről Gépkocsink a Neman folyó partján száguldott. Estele­dett. A távoli sötétséget csu­pán egy-egy falu villanyfé­nye törte meg. Ütitársnöm, Anna Kumec, az esti tájban gyönyörködött. Egyszer csak megszólalt: — Fény a Neman felett. Mily csodálatos! A szavak nem leptek meg engem, mert átéreztem, mi­lyen gondolatok kergethetik egymást Anna fejében. Meg jelent előttem Anna Kumec, az egykori kis szolgáló .. 4 Anna egy nagyon szegény faluban született, amely mindössze néhány kunyhóból állt. Lakói valamennyien a gazdag lengyel pán ok szol­gálói voltak. A 10 esztendős kislány szintén beállt cse­lédnek. Gyermekkorára nem is em­lékszik. — Valóban, milyen gyermekévei lehettek, ami­kor látástól vakulásig a fel­nőttek között dolgozott?! — A nyomorúság, a robot meg­fosztották Annát az ifjúság szép emlékeitől. Anna talán nem Is gondolt arra, hogy valaha más élet­hez kezdhet, amikor döntő fordulat következett be. Nyu- gat-Be lorussziá ban létrejött a szovjet hatalom. A boldog életet azonban a fasiszták orvtámadása za­varta meg. A kis falvak fé­lett a hálál és a rombolás sö­tét felhői borították be az eget. Anna azonban nem akart újból rabszolgává vál­ni. Beállt a partizánok közé. Először csak szakácsnő, majd az egyik legjobb géppuskás lett. Elvtársai Partizán An­nának nevezték. S kiderült az ég. A nép felszabadult, Anna Kumec visszatért szülőfalujába. Újjá kellett alakítani a gazdasá­got, hogy jobb életei teremt­senek a parasztok számára. Megalakult a kolhoz és a ta­gok Annát választották el­nökké. Az emberek bírtak benne, követték tanácsait. Anna rá is szolgált a biza­lomra, szinte három ember helyett dolgozott. A kolhoz pedig erósbödött, növekedett és hamarosan Nyugat-BeUy- russzia egyik legnagyobb len- termelő gazdaságává vált. — Jövedelme az évi 100.000-ről 5 millió rubelre emelkedett. Eljött az idő, amikor a kol­hozparasztok vizierőmű épí­téséhez láttak. A kis kuny­hókban is megjelentek „lljécs lámpái". Anna Kumec a tn- lág legboldogabb emberének érezte magát.. j Ezt az érzést fejezték Jet szavai. Mily nagyot változott a világ! A szegény falvak vil­lanyfényben úsznak, az egy­kori szolgáló pedig kolhoz- elnök, a Legfelső Tanács küldötte. NAGY ISTVÁN: Jelre várók W zapora egymásutánban nyolcat kongat az öreg­templom viharoktól rongált órája. Vén, rekedtes hangja lustán, álmosan terjeng a téli álmokat alvó házak felett és végül belevész az égen legelő felhőnyájak tömegébe. Vissz­hangja még viaskodik né­hány percig a mindent átöle­lő csenddel, majd az is elhall­gat és helyét átengedi as éj­szaka csak figyelmes füllel hallható neszeinek. A zsugori éjjel azonban még e finom zörgéseket is sajnálja önma­gától. Elfojtásukra sűrűrostú ködfátylat sző és lebemyegei­vel betakarja gyászfátyolt öl­tött testét. Egy-egy későnfekvö ember megkísérli áttörni e tömör sötétséget. Tétován lépked — a sarki villany pisla fénye alatt megáll, tájékozódik, majd továbbmegy és zaja húsz lépés után eltompul. Alakját elnyeli a köd, neszét felfalja a csendesség. Ebben a zajtalan sötétségben szinte szentségtörésnek tűnik a gaz­dakör köddel birkózó fény- csóvája. A tusalzodó fénynyaláb for­rása alatt odabent ketten ül­nek. Szótlánók, mint általá­ban az olyan emberek, akik­nek nagyon sok beszélni va­lójuk volna, de valami fur­csa belső zár nem enged’ hogy azokat sorjában kiver sék. Mindketten javak or ab el: ötvenes, sokat próbált em­berek. öreg Kovács István — már csak így hívják az apja után, aki száz évet élt — frontot is járt. Pálos Gergely az asztal másik oldalán hall­gató, arcra ugyan fiatalabb, de korra, tapasztalatra egy- ívású a másikkal. Olyan só- goi-sági viszony van közöttük. Gergely most megszólal. Sza­va alig erősebb egy sóhajtás­nál. — Nehéz ez, sógor — mondja — nagyon nehéz. Új­ra kezdeni ott, ahol husznöt évvel ezelőtt. — Hajaj — sóhajt a másik — minek is hallgattunk más­ra. Szavaiban valami megbá­násféle bujkál. ■— Tudja isten, talán még az eszünk se volt a helyén, vagy ha ott is volt, meg volt bolydulva. Ment más is, mi is mentünk. — Na és most mit monda­nak? — Hát tudod, még Homoki koma, az elnök is csak h&m- get és azt mondja, hogy majd gondolkoznak. — Nem hivott? —• Nem. Azt «*/»».'*'■ ’ szél a tagsággal ■— Furcsa — f '' Kovács — «**•**»■-"• rv ­ht >7. t. ..«», '.1* mái fiién volt okk- r, s" !or. KÜLFÖLDI HÍREK Washington (MTI). A Fehér Ház vasárnap este kö­zölte, hogy Eisenhower elnök válaszolt N. A. Bulgamym december HM levelére. A Reuter Iroda jelentése szerint az elnök a négyezer- szavas válaszlevélben kije­lenti, hogy hajlandó kor­mányfői értekezleten részt- venrn a Szovjetunió vezetőí­ve együtt, de csak azzal a két teltétellel, hogy egyrészt a kormányfői találkozón meg­vitatásra kerülő problémákat előzőleg diplomáciai úton és a külügyminiszterek tanács­kozásai tisztázzák, másrészt a találkozón „vegyenek részt olyan más államok megfelelő vezetői is, amely államoknak elismert kötelezettségeik van­nak egymás iránt a megvita­tandó kérdésekkel kapcsolat­ban.” Az elnök saját javaslato­kat is tesz levélben, neveze­tesen, hogy: A nagyhatalmak mondja­nak le a vétójog alkalmazá­. sáról, hogy a biztonsági ta­- nácsot képessé tegyék a vi- i ták békés rendezésére 1 Németországot egyesítsék szabad választások útján; [ Vitassák meg a keleteuró- ’ pai országok helyzetét; Szüntessék meg „az atom­fegyverek jelenlegi korlátlan ‘ gyártását*’ és ennek a prog­* ramnak keretében hagyják 1 abba az atomfegyver-kísérle- 1 teket — nem két vagy három j esztendőre, hanem véglég is; 5 Tegyenek lépéseket a ha- . gyományos fegyverzet és a j katonai létszám ellenőrzött t és fokozatos csökkentése ér- 5 dekében; t Fokozatosan kezdjenek . olyan intézkedések végrehaj- . fásához, amelyek a kölcsönöz- légi felderítés útján biztosí­tékot nyújtanak a meglepe­- tésszerű támadás ellen és a nagyhatalmak fogadják meg, hogy az űrlövedékekel * csak békés célokra használ­- ják. Moszkva (TASZSZ). — Szovjet szakemberek nemso­kára olyan repülőgépeket szerkesztenek, amelyek hi- perszonikus, vagyis a hang- sebességet — öt-hatszorosan meghaladó sebeséggel repül­nek — írja az Ogonyok leg­utóbbi számában Vlagyimir Pianov professzor, az ismert Szovjet repülőszakember. Plsnov rámutat arra, hogy e feladat megoldásához kitű­nő turbareakJtív és rakétameg­hajtóművek állnak rendelke­zésre, amelyek többszázezer lóerő kifejtésére is képesek. Mint Pisnov kifejti, a szov­jet tudósok most tanulmá­nyozzák a hiperszooikus re­pülés sajátosságait. E sebes­ségek aerodinamikája nem tér el alapvetően a szuper­szonikus sebességek aero- ; dinamikájától, ennek ellenére a hiperBBoeiikus repülőgép pilótája új jelenségekkel ta­lálkozik. Ha a repülőgép má­sodpercenkénti sebessége el­éri a négy-hat kilométert, a repülés során érezhetővé vá­lik a föld görbülete és a szük­séges fehajtó erő kisebb lesz a repülőgép súlyánál. Olyan sebességnél, amely mésod- pencenikérut eléri a hét-nyolc kilométert, egyáltalán nincs szükség felhajtó erőre. Ha viszont a pilóta ilyen sebes­ségnél olyan magasságba emelkedik, ahol a levegő sű­rűsége jelentéktelen, repülő­gépe mesterséges holddá ala­kul át. Az ilyen pilótán Ete ahhoz, hogy visszatérjen re­pülőterére, különböző rakéta- berendezések segítségévei] | csökkentenie kéül e sebessé get, majd hosszabb ideig „vi­tírtlá7nia,, kell /MTI 1 Tanulnak a tsz elnökök Tegnap k&tdődöt.t Jászbe­rényben a termelőszövetke­zeti elnökük 4 hetes tanfo­lyama. Ma pedig Mezőtúron kezdődik hasonló tanfolyam. Ennek az a célja, hogy a termelőszövetkezeti elnökök megismerkedjenek azo! :al a legfontosabb időszerű szak­mai kérdésekkel, amelyek munkájuk végzése során fel­tétlenül szükségesek. A tan­folyamra több, mint 70 elnök jelentkezett. Megismerkednek a növénytermelés, az állat­tenyésztés perspektívájával. Foglalkoznak a párt politiká­jával, s nem utolsó sorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdésével. A MTVB Mezőgazdasági Osztálya nagy gondot fordí­tott ama is, hogy a tanfolyam előadói megfelelő képzettségű és sete gyakorlattal rendel­kezők legyenek. A szakisko­lai, illetve technikumi taná­rokon kívül rendszeres elő­adásokat tartanak a MTVB vezetői, többek közönt a VB. elnöke és elnökhelyettese. Reméljük, hogy a tanfo­lyamon sokait tanulnak az el­nökök és a gyakorlatbt <r> majd megtesz a haszna szór- . gatknuknak. — V. K. — Még a vasárnapok is másak voltak. Sokat szidtuk ugyan a szervezőket az erőltetésért, de legalább akkor feléd né­zett valaki. Jöttek néha csa­patostul. Most meg — senki. A vasárnap is olyan nap, mint a többi. A lovakon kí­vül alig szólhatsz máshoz. Este pedig megitatsz és lefek­szel. Ami közben van, az csak üres gond. Kerülgeted a földet és töprengsz. Hol ezen, hol ázott. A gyerekek is eszedbe ötlenek néha. Ma­gadra hagytak. Te nem szok­tál így lenni? ff ovács mintha vívódna a hallottakkal. Nehezen indul, de végül szinte kibugy- gyan belőle a keserűség. — Gyerekek? Tudod te, mit mondott nekem a mi­nap Imre keresztfiad? Szó- szerin* ezt: „Ha én az édesapám helyében lennék, nem emészteném magamat, se anyámat, hanem visszamen­nék”. Na, de ő könnyen be­szél . i. bent van. — Visszamennék? Igen, de hogy? Nem állíthatunk, be úgy egyszerűen hogy ehune, itt vagyunk. Ok meg nem hivnak. Gondolkoznak. Talán még vissza se vennének. Ki­utasítanának. Azt mondanák, kikoDtunk a magunkéból és visszameauünk megtollasod- nl. — Dekát — csattan fel Ko- ••'W — vem vagyunk mi *r* - ’ cO 0—u „-n Dolgoztain1' t’p ijf 7Ytp.ff — *•* j, xt r.-* o g ^ ' -verői fon _ '( .sh- -tiv.?k .. 11 i— Október? — veszi vissza;; f i szót Pálos. — Tudod, sógor,\;1 tokát törtem én a fejemet;: ( nár azon az októberen, de, ; ■, nem igen tudtam kiakaskod- ! ú belőle semmit. A végállo- !. tiás mindig a kilépés. Egyéb' | ] meg ami az újságokból kijön. ; ( — Fene se tudja... — só-;; j hajt Kovács, maid a sóhajtás: . tton bántó csend telepszik rá-‘,; juk. Pálos cigarettát vesz', I tlő. Rágyújt. Hosszasan néz, j i menyezet : lé igyekvő füst'• • után. Annak figyelését meg- ‘ u-nva a másikra néz. Amaz ; risssza őrá. Csendben biztat-;; }ák egymást a szólásra. Vé; gül Kovács töri meg az ápo-. I i adott némaságot. — Én holnap megpróbálom',' még egyszer. Beszélek Homo-', \1 ki komával, hátha nekem;; mást mond... ; — Próbáld, sógor... én.; I ml restellem... még tolako-;;1 dúsnak venné, meg aztán, ; - tudja fene, nem akarom ma- ',1 gam kinevettetni. Még azt'■ mondanák, visszakönyörög- \ tem magam. Újra csend lesz. A csendbe várat Un ül kon- ; * íuZ bele az öregtemplom őrá-■ ‘' ja. Tizet kongat. ;; ] A sógorok mintha csak ' rre ; i jelre vártak volna, feláll-; I na.k, egy lumgas jóéjszakéttal',' tiköszönnek a háznaoutól és '■ 1 elindulnak haza. [ j1 A z ajtón kívül tapoga- \ 1 >a törik meg a SÖ-;; 1 tétet és arra gondolnak, mi-;; íven jó lenne, ha jönne egy; ' XTfrró harangitl isnyi jel, amely', hívná őket a felosztó ködön ' ’-p-osrtül arra. amerre szeret 11 - 'nek újjü elindulni. Mit mutat be Moszkva a brüsszeli világkiállításon? Erről a kérdésről beszélgetett a Szovjet Tájékoztatási Iroda munkatársa P. Baro- gyinnal, a moszkvai városi népgazdasági tanács elnökhelyettesével. — Milyen gyártmányokkal vesz részt a sokágazatú fő városi ipar a Brüsszeli Világktálli tásom. — A kiállítás látogatód megismerkedhetnek a moszk­vai gépgyárak tömegcikkeivel és új gyártmányaival. így például az „Ordzsonikidze” gépgyár az idomhengerek heg-* munkálását végző automata mintapéldányát mutatja te. Az automata alkatrészeit szintén automatikus géjsoron készítették el. Igen érdekes lesz a dugattyú-ellenőrző automaügép is, Ez megállapítja a munkadarabok méreteit, s asaé»nf osz­tályozza őket. Termelékenysége; óránként 1000 iugattym A másik, ehhez hasonló automata a kúpgörgős-'saPÓgyaik ellenőrzését és osztályozását végzi. A tűrés .0005 mm. Termelékenysége: óránként 3600 csapágy. A „jalibr” gyár mindkét gépet már elküldte Brüsszelbe. — Hogyan „képviselteti magát" a gépkoc: ipar? — Többek között bemutatjuk 1958-as pXJelIünket, a 7 személyes „ZIL—111" tipusű gépkocsit is. Maximális se­bessége óránként 170 kilométer lesz. A „thacsov” autó­gyár 3 tengelyű „ZIL—157” típusú teher-Pkocsit is el­küld, amelynek teherbíróképessége 2,5—•** tonna között mozog. — Külföldön jól ismerik a „Sarló és^akt-pács'’ gyárat} ez a kollektíva milyen árucikkeket kü- a kiállításra? — A gyár acélhengerei is ott les1®11 a szovjet ipar nagyszerű gyártmányai között. Velük -'"yü'-t á’líijuk ki a moszkvai csőgyár, rádiótechnikai ( óragyár készítmé* nyeit is. A „KILŐTT" REPÜLŐGÉP zwiMaMF VililUUÍOUilA, mondták, hogy repülőtérre visznek. Nemsokára megáll­tunk, s közölték, hogy meg érkeztünk. A gépkocsiból ki­szállva azonban csak egy teás erdei tisztást láttam, amelyet havao fenyőik öveztek. Hol itt a repülőtér? — gondoltam magamban, amikor kísérőm a hátam mögé mutatott. — Megfordultam .a s mindem megértettem. A réten függőleges irány­ban, sínhez rögzítve faküldt, ví«gy inkább állt a repülőgép. Csapott szárnyaival úgy né­zett ki, mintha az ég felé száguldó óriási nyü lenne. A repülőgép körül mérnö­kök, technikusok beszélget­tek. Különösen sokan állták körül az égjük, pilótaruhába öltözött férfit. Megtudtam, hegy az illető Vaszilij Iva­nov ezredes, a Szovjistunió Hőse, aki, minit kísérleti pi­lóta, végrehajtja a napülGtér- nélteüli faliszáiláüt, vagyis gépével együtt röpítőszerke- 1 zettel küldik a mtigaaba. Az biztos, hogy itt semmi sem emlékeztet a megszokott repülőtérre. A gép körül fák emelkednek a magasba, a ta­lajt vastag hó borítja. ... Ivanov ezredes beszáll a gépbe. Bezárja a vezető­fülke ajtajút, s feibúg a mo­tor. A fondulatszúm egyre in­kább növekedett. Már elérte a repülési gyorsaságot, a géo azonban egy helyben marad" . A tartószerkezetek szarosán rögzítették a röpJtőgéphez, az úgjmevezett katapulthoz. A pilóta megnyomta az in­dítógombot, s ebben a pilla­natban a farokra űnél láng- oszlop tört ki. Működésbe lépett az indítórakéta, a gép megszabadult tartóberende- zéssdtól és felfelé száguldott. A rakéta a levegőben levált a gépről, s most már a püóta „egyenesbe" vihette gépét. A próbarepülés után Va­szilij Ivanov ezredes a kö­vetkezőket mondotta: — Habár a röpítés rendkí­vül gyors, a rakéta üzem be­helyezését, majd leválását erősen éreztem. A hangyít már kevésbé hallottam. Az esetek többségében a pilótá­nak a felszállásnál nem kell irányítania gépét. — Mi a célja a röpítésncác? — kérdeztem. Erre B. Zsebokricldj vála­szolt: — A korszerű repülőgépek üzemeltetése nagj'on hosszú kifutópályákat igényel. — A fentiek építése nem minde­nütt lehetséges, nem is be­szélve az óriási költségekről. Ezért kísérlieteaünk a repülő­tér-nélküli fed- és leszállás­sal. A katapuitokat gépkocsi Után kapcsoljuk, s bárhol — erdőben, mezőn, hegyekben vagy szakadékokban — felál­líthatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom