Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

r r r' r GYOMAI GYÖRGY; görbe kútoslor csendem aen nyikorgóit a ködé­ben. Az összedrótozott fa- vödör tompa puffanással vő- íródott a kát odvas kávájá­hoz. A csizma alatt megrecs- csent a vékonybőrű jég. S a kútostorról sűrű déreső hullt a fagyos rögökre. Az öreg Szabó Péter egy szál ingben öntötte a vizet a bádogrocskába. A piszkos, sárga ing alól kilátszott sző­rös melle mely libabőrös volt a hidegtől. Ujjal kékvörösek voltak, mint a nyers hús. Nadrágján az egyik oldalon nagy fekete, a másik olda­lon araszos, szalmasárga folt lapult. Haja úgy lógott a sze­mébe, mint a mészbe mártott csurgó meszelő. S amíg a vi­zet vigyázva öntötte a rocs- kába, megállapította, hogy ezután itatásnál nagykabátot kell húzni, mert a kazal mö­gött lapul a tél, Csecsszopó volt még a reg­gel, hajnalban taposott az idő. A tanyát, meg a kazla­kat vastag, fehér köd-dunna takarta. Az istálló fülig csa­vargózott a sűrű, fojtó fehér­ségbe. A félredőlt góréra kü­lönös, mély csend borult. Csend volt a határban is mindenfelé. Csak a szom­szédból hallatszott át néha a kutya vastag kiabálása. Az öreg Szabó csendesen bevitte a vizet az istállóba. Vigyázott, hogy a hideg lé a csizmája szárába ne löttyen- jen. Megitatta a tehenet. Odavetett elébe egy öl szénát a kasból. A rócskát a sarokba tette, a rendes helyére. Oda­ment a mécshez, melyből vé­kony csíkban száll a vörös­fekete füst a gerenda felé. Egy kicsit feljebb igazította, hogy jobban lásson majd a menye, ha kijön fejni Aztán, mikor mindent elintézett, Lerúgta lábáról a csizmát. Visszabújt az ágyba, a kék­csíkos dunna alá. S a nagy csendességben az ajtót figyel­te. Jön-e már Maris? Az istálló füstös, trágyás falára furcsa képeket rajzolt a mécs lángja. Jtz apró fe­hér tehén oiyan volt a faion, minit valami óriási, fekete szörnyeteg, mely ad egész is­tállót fel akarja egyszerre falni, A lánc néha megcsör­rent z jászolkarikában. A széna c^/udesen zizegett, ahogy a jószág a szájába falta. Az öreg pedig a tor­káig húzta főí a aunnát. Ami­kor jól átmelegedett, hirtelen az vágódott az eszébe, hogy ez már a második tél, amit itt tölt leint az istállóban, összekerültek, bent hóit a házban, De amikor a gyerek, Jóska megházasodott, azt mondta neki az asszony:-ns A fiatalok egy szobában lesznek vetünk, mivelhogy csak egy szobánk létezik. Mi átszűrne az egyik ágyban, ők a másikban. Maga eiótt még­is csak restellne magat a fia is, meg a menye is. Jobb len­ne, ha kihurcoUcodna az is­tállóba. Agy van kint. De­rékaljnak ott az öreg bunda. Takarónak jó lesz a nagy dunna, így került ki ide, egy ilyen deres őszi napon. S azóta nem is hált bent a házban. Egész nap együtt van a csa­láddal. Még este is eltársalog velük. Aztán köszön es kijön a tehén mellé. Rágyújt. Ha­nyatt fekszik az agyon. S azokra a szép időkre gondol, amikor még neki is fekete volt a bajusz a szaja fölött, A népek öreg Szabó Péter­nek hívják, pedig az öregség még messze van tőle. Mind­össze ötvenöt éves. Ha be­ret válkozik, a tükörben még mindig piros bar na arcot lát, hosszú sovány arcot, mivel­hogy inas volt gyerekkorától kezdve, a sok dologtól. De a zsák búzát most ts úgy viszi, mint ezelőtt. A kapálást, ka­szálást is úgy bírja, mint ré­gen. A háta sem görbült eL Egyenes, mint legénykorá­ban. Csak a haja, meg a ba­jusza lett oiyan, mintha mészbe mártották volna. A világ sorával sincs sem­mi baja. Fütyül, dalol, ha dolgozik, Tréfál a családdal, jeeeeeeeeeeeweeeeeeetweeeeeeeeeeeeeemwt — Uákiáí Henry Látcsőn: A BATYU ROMÁNCA 7T mióta mindig szere tétből, «agy tréfáiból Volt úgy, hogy Maris is meg­csókolta. És éltek szépen, ille­delmesen. A percek végtelen Basaati,; betegen vánszorogtak egy-) más után. Az öreg tovább) liínlódott gondolataival. — Felölt őzök az ünneplőbe.; Bemegyek a faluba. Többenj kérdezték már a múltkor,j nem tudok-e eladó földet. Hát', most mfljd azt mondom, tu-j dók. Eladom a saját maga-) mét. Aztán felmegyek Pestre* Beállók valahová kocsisnak.] Az asszony nagy jajgatvaj visszajött. í — Mennek es sikította az] ajtóban. < 1— Mondd nekik, hogy ma-' vadjandk- Majd elmegyek én( —> kiáltotta az öreg. — Pa-] koljamak le. Vigyenek vissza< mindent a házba. Nekem meg* hozd ki az ünneplőmet. j Azt mondták, nem tue-] vadnak kenddel tovább egyj percig se. *— Hát akkor dögöljenek1, meg! Menjenek! Ordítsák tele) a világot! Az anyjuk hétánti] istenit! — recsegte az öreg ési az öklét rázta tehetetlenségé-1 ben. ( —- Megígérték, hogy hall­gatnak. Azt mondják minJ denkinek, hogy a szövetkeze-( ten vesztek össze — sirt to-* vább elkeseredve az asszony.\ 7f kocsi újra zörögni kéz-i (Lett a ház előtt. A fee-] rehek zötyögve kiabálták a{ fagyos rögéken. A kutya ve-* kikezdett megint az ugatás-\ vak. <— Viszik a csúfságunkat e] világba — állt id az asszony az istálló elé, s a ködben el-] tűnő kocsi után bámult —i Nem is teszik be ezek a Iá-] bukat ide soha többet. — Csak ha én felfordulok] <— igazította meg a dunnát magán az ember. i Az asszonyból kirobbant a] megállíthatatlan sírás. Lebo­rult a küszöbre. Nagy jajgat-] va letépte a hajáról a ken-, dőt. S úgy hadonászott vele,] mintha búcsút integetne a] távozók után. *— Oda a fiam, oda a me­nyem! Oda van mindenem! j *— De itt vagyok én — mo­rogta csendesen az ember. , — Dögöljön meg! Pusztul-! jón ki még a fajtája is! —: ordította nekivadulva az asz-] szony. •— Ilyen volt az apja. is! Az meg engem ákairt meg-] szerezni féléves asszony ko-, romban! Az öreg rámeredt az asz- szonyra. Nézte sokáig. Aztán szótlanul a feje tetejéig húz­ta a dunnát. K int a szél emelgetni kezdte a ködtakarót. Hömpölygette, rugdosta a li­begő tengert. De a nap nem sütött ki. Süketség terpesz­kedett a tanya fölé. Csak a távolból hallatszott a kocsi zörgése. I HA AZ OLVASÓI kezébe veszi Henry Lawsonnak a Ba­tyu románca c. könyvét, még nem tudja, hogy milyen szó­rakoztató. milyen gyönyör­ködtető élményben lesz része. Ez nem csoda, hiszen ná­lunk Lawsont nem nagyon is­merik. Sőt úgy tudom, hogy a Batyu románca nálunk az első megjelent könyve. 9 A Batyu románca elbeszé­Í lések gyűjteménye. Az elbe­szélések hat gyűjteményben vannak csoportosítva. Min­degyik gyűjtemény más és másfajta módon mutatja be Í az ausztrál emberek akár te­lepes. akár vándormunkás életéi Nem lehet tudni, hogy me­lyik fejezetet dicsérje a kri­tikus. hiszen mind olyan . gonddal, olyan igénnyel van »megírva, hogy különbséget í ]tenni nem nagyon lehet. Nem 11 csoda. Az alkotó maga nem- ] ]csak írója ezeknek a fejeze- 5 ] teknek, hanem átélője is. ö C i maga is ot van az ausztrál $ jgyapjunyírók között, mint C i gyapjunyíró, ott van az ( aranyásók között, mint arany­! ®ásó, ott van az ausztráliai or­szágúton, mint munkát kere­ső vándor a szinte patinás „Batyuval”, amelyet — az író szavait idézve — viselt, illetve I hordott a hátán az angol lordtól kezdve, magyar hor­tobágyi parasztig minden rendű és rangú ember. Ha olvassuk Lawson könyvét, szinte ott vagyunk az ausztrál őserdőkben és magunk is megvívjuk a telepesek rette­netes harcát, azért a darab földért. Szinte halljuk a ha­talmas fák tompa puffanását, a fejszék csattanását és lát­juk a kalyibát, ahol a tele­pe» kis családjával megvetet­te a lábát, hogy legyőzze a vadont... IGAZ. [ hogy úgy mond­jam hamisítahataüan auszt­rálkönyv. ami mellőzi a 15— 20 év előtti ponyvairodalom- ban kicsúfolt és csábítóra < i festett kalandor élet „hősies- ^ségét.” Ez a könyv igazi hő­sükről. bátor, érző emberek­ről szól, akik a rettenetes harc közepette is becsülete-i sek és éppen úgy szeretnek, éppen úgy szenvednek, mint akármelyik civilizált ember. Hiszen az életnek ezek a bá­tor vándorai valamennyien a civilizációból kerültek Auszt­ráliába. Igaz, különböző okok miatt, de legtöbbje ott is a vadon íratlan törvényei közt is ember maradt. Az író gyö­nyörűen írja egy-egy példá­ját az emberiség, az összetar­tás és az érző ember életé­nek. Akár Ausztrália nagy városaiba, akár az országúi­ra, akár egy-egy telepre vagy éppen kocsmába viszi el a olvasót, mindenütt találko­zunk az emberrel!, aki érző és aki a vadonba is elvitte magával a közösség érzését, szeretetét... HENRY LAWSON > norvég tengerész családból szárma­zott és ezekkel került ki Ausztráliába. Apja Peter Larsen hosszú próbálgatások után egy kis farmot szerzett magának. Szülei igen rosszul éltek és az a fiatal Henryt a könyvekhez vitte közelebb. Dickens, Marryet és a későb­bi tanító mestere, az auszt­rál Clarke lett kedvence. Versei egész fiatalon kezdtek megjelenni, amelyek az ap­jával közösen töltött vándor- életet írták le. Később Sydneybe kerül és ott a Hudson fivérek gyárá­ban mint segédmunkás dol­gozik. írásai szépen jelennek meg, de abból megélni nem tud. Újból vándorolni kezd és úgy jut el kétszer is Uj- zélandba. Közben volt ács. mázoló, birkanyíró, villany- szerelő és tanító. Összekötte­tésbe kerül a szocialista saj­tóval és 1894-ben kiadják az első könyvét, amely versek és novellák gyűjteménye. Szép kritikával fogadják az 18á6- ban kiadott két újabb köny­vet is, de sajnos anyagiakban ez nem sokat jelent. Ö maga megírja, hogy tizenkét évi írói munkája mindössze hét­száz fontot jövedelmezett... 1900-ban áthajózott Angli­ába, ahol mintegy másfél évig nagy sikere volt köny­veinek. Úgy nézett ki, hogy Lawson befutott. De ekkor felesége, — akivel nagyon rossz házaséletet élt — beteg lett és 6 pedig írni kezdett. Gyötörve a honvágytól, 1902- ben visszatértek Ausztráliá­ba. Itt el is váltak. Egyre ke­vesebbet ír. 1915-ben még ki­ad egy verses könyvet, de ezután teljesen visszavonul. Élete utolsó éveit úgyszól­ván a kiadóktól kapott kö- nyöradományból éli és 1922 szeptember 2-án Sidneyben hal meg. LAWSON igazi!demifara* ta író volt, aki nemcsak mű­veinek tematikájában igazol­ta demokratizmusát, hanem műveinek nyelvezetében. Egy­szerű cikornyamentes, tömör kifejezési formája hamar meg találta az utat a munkások, parasztok szívéhez, akik ha­lála alkalmával ezren és ez­ren jelentek meg leróni tisz­teletüket a nagy ausztrál író iránt. Bíró László ...szememre vetik, hogy túl szigorú voltam.. • ]Sátláss József: Emberi szó Kicsit clbúsító, majdnem ] restellni való, hogy ha költói pályámat számbaveszem, im- j mar évtizedekben kell szá- •molnom. Jóval elmúlt har­minc esztendeje, hogy Osvát Ernő, a felejthetetlen kertész, először közölte verseimet a :Nyugat-ban. Annak is több, ;niint három évtizede, hogy el­ső verseskötetem megjelent, Azért viszont, hogy az utolsó verses kötetemet („Te és ti’') volt a címe) Horthyék elko­bozták és egy hónapot mértek ki rám, igazán nem restelke­dem. És azért is másoknak kellene pironkodniok, hogy e negyedszázada történt hőstett óta nem jelent meg Nádass- verskötet. Hogy ilyen hosszú idő után újból jelenlkezhetem, a fiata­labb és nem fiatalabb olvasók mint valami újonnan feltűnt költőt vesznek szemügyre. Azok meg, akik régebbről is­mernek azt bizonygatják, hogy újjászülettem. Tudom is én, kinek van igaza? Ifjú éve­imben egy kicsit pózosan öregnek éreztem magam, most pedig (talán szintén pózosan) suhancos fiatalnak. Mostani kötetembe főleg újabb ver­seimet vettem fel, a régiek­ből, a már megjelent kötete­imből, a termésnek csupán egy töredékét. Mindössze né­hány tucatnak kegyelmeztem meg. S ha bírálóim egy része, igen szavahihető, komoly íté­szek, szememre vetik, hogy túl szigorú voltam és többet vehettem volna be a kötetbe, mint éppen azt a százat, en­nek sem mondok ellent, de talán még mindig jobb, ha túlmagas volt a mércém, mintha túlalacsony lett volna. Verskötetemmel egyidőben mesekönyvvel is megörven­deztetem magamat. Ebben is, abban is magamról beszélek, és a világról. Mert miről be­széljen a költő, ha nem erről a kettőről. Akár fiatal, akár idős. Akár felnőttnek szól, akár gyermekeknek. Akár harsonás hangon hirdet, akár szerény pásztorfurulyán. Be­vallom: én inkább ez utóbbi módon próbálkozom immár közel négy évtizede. De a csendes szó sokszor őszintébb, mélyebbről jön és mélyebbre ás, mint a hangos. És én így akartam mindig közel kerülni hozzátok, barátaim. Ez hull­jon a szívetekre, ha szólok hozzátok, ez: emberi szó. h HAJNALBAN meg a szomszédokkal min­dig. Csak akkor komorodik el az arca, ha az vágódik az eszébe, hogy a felesége szám­űzte maga mellől az istál­lóba. Erre nagyon fájdalmas az ! emlékezés, Mert ő még nem öreg ember. Nem koporsóba való. 0 még éUS, akit számí­tásba kéne venni az asszony­nak. De az nem észt teszi, ügy bánik vele, mintha evé­sen kívül más sora már nem lenne a világgal, Megreccsent az öreg ajtó. Lassan ki is nyílt. Maris lé­pett be csendesen az istálló­ba. Papucsban volt, meg hosz- szú, piros ruhában, ahogy ki­bújt az ágyból. Szőke haja kilógott a piros kendő alól. Szemében még ott bujkált az álom. Magas, vékony alakján úgy libegett a ruha, mintha óriási pipacsat lengetne a gyenge hajnali szél. Jó reggelt, édesapám, «— köszönt csendesen és a földre tette a kék fejőedényt), a— Jő reggelt, Mariskám, — nézte az öreg a menyét, s ahogy végignyújtózkodott a meleg dunna alatt, hirtelen elszorult a torka. Valami furcsa csiklandós futott vé­gig a gerincén. Mintha lán­got vetett volna rajta a ruha, felugrott. Megkapta a menye kezét. Odarántotta magához. a- Gyere ide, Mariskáin. Aztán átölelte a fiatal asz- szonyt, gr menyecske arcára fe- kete ráncokat rajzolt a rémület. Mi lesz vele7 Kiál­tom akart, hogy segítség, gyere ki, Jóska. Bl is sikí­totta magát, — Engedjen el, édesapám! Ne bántson! Az öreg odakapott a me­nye szájához, hogy ne tud­jon kiabálni. Aztán hrtelen bevágódott az ajtó. Beugrott az istállóba a fia. Egy ordí­tás hallatszott. A következő pillanatban a koponyája ak­korát kondütt, mint az üst. Odavágódott a tehén aiá. Ott azt érezte, hogy lassan száll lefelé, valami mély, fekete pincébe. Könnyen, jólesően, mintha langyos vízben me­rülne el hanyaltfekve. S egy­szer eltűnt fölötte az egész világ. Meghaltak a hangok. Megsemmisült a feketeség. Amikor kinyitotta a sze­mét, hangokat hallott4 =» Péter, Mintha nagyon messziről szólt volna hozzá valaki, Péter, ' Üjra belezuhant a fekete­ségbe, a mély pincébe, On­nan a magasba emelkedett. Köd burkolta körül, mint a vastag bunda. Egyszer meg­ismerte a felesége hangját, Kinyitotta a szemét, Ijedten körülnézett, Hal vagyok? Fel akart állnide nem tu­dott. Felemelte a fejét. Kar­jára támaszkodott. Szólni akart, hogy került ide a szal­mára, de nem mozgott a nyelt*. A feje zúgott. A fülé­ben kolompokat, csengőket rázott valaki. Egyszer meglátta a feje alatt a véres szalmát, Fel­ült, — Péter, —■ hallatta újra a hangokat és megismerte a feleségét. Ott térdelt mellette, Egyik kezeben vizes-rocskát tartott. A másikban törülközőt. A tö­rülközőt a vízbe mártotta. A fejét, meg az arcát moso­gatta. A tehén az asszony ha­ját szaglászta és nagyokat fújt. pj 'Helen eszébe vágódott J » Maris, meg a fia. Egy szerre megértette, mi tör­tént, — Hol van Maris? és su­sogta. — Bent ri a házban, r— Hát Jóska? — Elment, — Hová? —Nem mondta. Káromko­dott, aztán elment, — Hová? — Nem mondta. Csak el­ír ént. Az öreg megértette, a fe­lesége mindent tud. A fia el­mondta neki a hajnali histó­riáit1 t—s Hogy tehetett vénségére ilyen csúfságot, — robbant ki egyszerre váratlanul az asszonyból a sirás, — Ne ugass, — suttogta az öreg és a fejét tapogatta. — Mit szólnak az emberek, ha híre megy ennek a rette­netes csúnyaságnak? — Ne ugass. Inkább segíts fel az ágyra, mert fázok — támaszkodott fel az öreg ke­servesen. Az asszony átfogta az ura derekát. Nagy nyögéssel fel­emelte. Odahúzta az ágyhoz. Ráfektette. Letakarta a dun­nával, — Mivel vágott fejbe az a kutya? — A fejőszékkel. De in­kább a fejszével vágta volna agyon kendet. Megérdemelte volna. Elment teljesen az esze. — Te vagy az oka minden­nek — húzta fel a dunnát a bajuszáig az ember, mert va­cogni kezdtek a fogais — Én7 e- Te bizony. Te zavartál • az istállóba. — Azé t nem kellett volna ' a monyét csúfságba vinni. e— Nem vittem csúfságba. — Az a szerencséje. Kü­lönben már halva feküdne — törölgette a szoknyája szélé­vel a szemét az asszony. Az öreg behunyta a szemét. Az asszonynak pedig eszébe jutott, hogy Maris még nem fejt meg. Felvette a fejőszé­ket. Fogta az edényt. Odaült a telién alá. Nagy sírással ] fejni kezdte. A tej csmdesen zubogott a , kék edénybe. AZ istállóban a meleg tej szaga ömlött szét. Az öreg nézte a tehenet, meg ] az asszonyt s azon tűnődött, ’ hogy valami érthetetlen tör- . tént vele. Megkívánta a szép­séget. Szomjas le>tt a fiatal- ■ Ságra. Éhes lett a csókra, a forró kanok ölelésére. Ennek pedig igazán nem lett volna ! volna szabad megtörténni, tyf '-s'í aztán mit tegyen? I * Menjen be a házba, . mintha semmi sem történt . volna? Süsse le a szemét és hallgasson? Vagy rendezzen egy éktelen veszekedést és zavarja el a fiatalokat a ta­nyából? így irányítsa el a fi­gyelmet a legfőbb dologról? ■— Az lesz a legokosabb, ha itthagyom őket — hunyta le a szemét, mert végtelen álmos­ságot érzett. — Eladom a föl­det, a tanyát, a tehenet. Be­megyek lakni a faluba. Ök meg csináljanak, amit akar­nak. Kint tele szájjal ugatni kezdett a kutya, A tanya előtt kocsi zöwótt, — Ki jár itt kocsival7. t~, mordul! a feleségere. Az asszony feláll! a kis sékröl. Fogta a tejei. Kiment a tanya elé. De nemsokára visszajött, ~ Jóska, meg Maris pakol­nak, ELhurcotítodnak, A szö- vetKezet adott ne/ciic egy üres tanyut. Helyben leszmoK. Nem keii nekik innen járni a do­logba, =! Az anyjuk rettentő iste­nit, Teieoruujak a szövetke­zeiéi — r^gUi a bajuszát az öreg és bejeié fordult„ Az asszony újra kiment az istáuoool. Az öreg pedig fi­gyelte a kocsuól beszűrődő hangokat, Most teszik fel a suoiotot. Azzal kínlódnak. Hafektetik az asztalt. A sa­roglyába a székeket igazgat­ják. Kas bt rakják az edénye­ket. Rá a ruhákat. A kast az ülés helyére teszik, Az öreg a fülére húzta a dunnát, hogy ne halljon sem­mit. a- Elmennek a- motyogta és arra gondolt, hogy a fiá­val nem volt soha semmi ba­ja, mióta Iigénysorba lépett. Engedelmes, jó volt a gyerek. Tisztelte. Kedves édesapám­nak szólította mindig. Még akkor se veszekedtek, amikor beállt Marissal a szövetkezet­be. Ők beálltak, ő meg nem. Mégis sz-retetben éltek. Ma­rissal sem volt összetűzése so­ha. Néha megölelgette, meg­csókolta a család előtt, vagy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom