Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
Hortobágyi Lásrfá; Aggteleken Barlanglakó szobrász[barátain, A műveidet úgy csodálom. Mint a fehér barázdás égen A szél arany-kezét becézem.' | _ ' Szobraidat lassan mintázod; S maradandóbb az alkotásod,» Mint a felhő: a fürge ősöd — • ; Te a sziklákat Is legyőzöd. MEGYÉNK.FELFEDEZESE 1. KÉPZŐMUVÉSZtT-r WKf«« Nagy István: A téboly tora Halotti torra esörrent a pohár, részegen, durván az atca énekelt, ömlő vér mellé aszú csepegett, a tereken a téboly ünnepelt. Részeg röhögés tépte a csendet, odvukból kibújtak eszelős ebek. Trágár szavaktól hangzottak a dómok, s a szentségtartók: részeg némberek. Bélként hóhérok Isten ékké váltak, gyüok font fejükre vé rés glóriát. A jajszavakban tobzódott örömük, s letaposták a gyermek mosolyát. Leonyid Martinov: 8N Halotti torra esörrent a pohár, gyászgyertya égett sok-sok asztalon. Az országnyi sírt népek állták körül, egy nemzet feküdt ravatalon. Ne feledd el ezt soha nemzetem! Apa fiának így adja to vább: Október volt a legszörnyűbb a korban, mikor a téboly megülte torát. Akkor megremegett izében a föld Is, a kínok láttán kegyért esdekelt. Mert bosszúálló, részeg, vad dühében, gyilkolt a téboly s Himnuszt énekelt. Hirdesse fennen Előre, tettre, könnyes korszakok jajától edzett proletársereg. Formálja fürgén vágyott holnapok ezernyi sorát millió kezed. Zengjen az. üllő, zengjen a henger, szórja a kohó fényét szerteszét, hirdesse: mindent alkot az ember, formálja sorsát, jövő kenyerét. Hirdesse fennen új házak sora, hogy a bilincstől satnyára nyomott vad proletár, az istenostora, kérges kezével csodát alkotott, mert ahol nemrég gyülevész hadak vérünkbe gázló lábc taposott, mára a sebek emléke maradt, s kigyulladták a vörös csillagok. Fényük hevíti világunk szivét, mint óriási izzó fáklyaláng, megacélozza milliók hitét, s jeltámasz.ja a sír ók mosolyéti Miénk a jövő proletársereg, a holnap ősze nekünk szüretel. S szüretünktől a tegnap megremeg lassan porladó keresztjeivel. \ ■ Szerelmes vers egy könyvtáros lányhoz 'llatt hÁia ügy.'i. Van néha úgy, fagy idején, hogy Egyszer csak vendég nyomja A zárat, s csattog [le; Befele* Dermedt ajk» nehezen moz- ÁtfagyoU istentelenül [dul.j S gőzosdopostul A házba düL A meäeg, mint kismadár repdes! Az ajtófélfát verve fenn ■— Szállna oldódni az egekhez A Föld s a Hold közt hirtelen. A tűziben síró fahasáb ég, Az ágak tánca láng... ütem... j — Átéltem sokszor ezt az ér-j zést,! I Minden rezgését ismerem. — ! Ebben a légkörben születtek ! Nem csak örvények, viharok. Ajtók csapódtak, ködbe vesztek Hallottam, hogy kulcs csikorog. Pislákoló lámpákat láttam — És nemsokára két hideg Ég lángoló szív viharában Láttam kihunyni fényüket, De mit nagyítom akkorára A mozgást, mit a levegő Hőmérséklet-ingadozása A föld felett idéz elő. Egyszerű ez: fagy idején egy; Áramlat kúszik kígyóként, Kívülről — be A föld felszínén. De a meleg, mely fenn száll sodrón,' Van oly erős és végtelen, i Hogy ne fulladjon A mélybe lenn. Jobbágy Károly fordítása /JV& láVQ e#UQ íZ>UQ í27í*j SZLÄNYI LAJOS festő. 1869-ben. Budapesten született. Tanulmányait Budapesten és Karlsruheben végezte. Hazatérése után Szolnokra jött (akkoriban már külföldön is tudtak róla. hogv Szolnok és vidékén minden festői elképzelés megtalálható.) Igen ám. csak akkor még nem volt művésztelep, ahol nyugodtan dolgozhattak volna Szlányi Lajos többed magával a kultuszminiszterhez folyamodott, hogy segítse létrehozni a Szolnokon való letelepedésüket (Legelső cikkünkben. a művésztelep megalapításáról bőven szóltunk, most csak azért említem meg. mert Szlányi Lajos nagyban hozzájárult, hogv valóra vált elképzelésük.) 1902-ben. június 29-én adták át a 12 műtermet és Szlánvi Lajos állandó lakója lett a művésztelepnek Festői működésének első éveiben, főleg szolnoki piac részleteket, tanyákat festett Naturalista szemléletű, alapoBan kidolgozott studiumol voltak ezek. „Piac reggel”. „Szérű skert”, ..Falurészlet”, stb. KÉSŐBB a tájkép festészet felé vonzódott Szlányi Lajost csakis úgy említhetjük meg. mint tájképfestőt Témáinak motívumai: két fő tárgy köré csoportosulnak. X. A Zagyvával foglalkozó témák: „A behavazott Zagyva”. „Naplemente a Zagyva partján”. „Zagyva mentén’ „Zagyvapart Szolnokon” stb. 2. Téli tájképek. Csak egynéhányat említek meg: „Búcsúzó tél”. „Havas reggel Szolnokon”. „Havazás után”. „Téli est”, „Téli napsütés”, stb. (lásd a fenti képet). A Zagyva télen, ezen a képen előttünk van a Zagyva és a tél is. Szlányi Lajos tehetséges festőnek indult Úgy látszott, hogy minden rátermettség megvan benne, ami a komoly, igazi művészet megvalósításához kell Korábbi képein, igaz, hogy azok akadémikus, naturalista meglátottságok voltak, de található bennük némi művészi átélés és festői fejlődés felé való keresés. SAJNOS azonban Szlányi Lajos azok közé a festők közé sodródott, akik tetszetős témáikkal nagy népszerűségre tettek szert, s így Szlányi Lajos képei is. könnyen érthető, mutatós dolgok voltak. Idézem Végvári Lajos művészet- történész könyvéből: „Szlányi Lajos pontosan olyan tájképeket festett, amilyenekre e plener festészettel megbarátkozó vásárló közönségnek szüksége volt.” Érthető voll tehát hogy Magyarországon de külföldön is nagy sikerei voltak. Ezekután a komoly művészet folytatásáról szc sem lehetett. Magával ragadta a festőt a könnyű siker és nem törődött azzal, hogy képeit a kritikusok támadják és nem fogadják el ió munkának. Vagyona nőtt és a jólétről nehéz lemondani. Kit hibáztathatunk, hogy ez a tehetséges festő idáig jutott? Elsősorban magát a művészt, mert fontosabbnak tartotta a magasabb művészi célkitűzések helyett a kisebb művészi színvonalat követeié kispolgárság igényeit kielégíteni. Ez a válasz út. minden művész előtt ott áll. nemcsak akkor, hanem ma is. A képkereskedelem kielégítése a biztos siker és jólét, a másik út tele van felmerülő szakmai problémák leküzdésével. anyagi nélkülözésekkel. igaz. hogy később meghozza gyümölcsét. MÁSODSZOR hibáztatható az akkori vásárlóközönség igénye és ízlése. (Szlányi anyagi jóléte elején sokat tartózkodott Svájcban és jó áron adta el képeit) tehát az ott tartózkodó gazdag polgárság, de az itthoni bankárok, kereskedők, más jómódú polgárok is. Ha az eddig ismerteti festőkkel össze akarnánk hasonlítani Szlányi Lajos festőt és okulás képpen sokak kedvéért megteszem. — akkor azt látjuk mennyivel gazdagabb akár Fényes Adolf. Bihari Sándor, de Perlmutter Izsák festészete is. akiknek fő problémájuk az ..ember”. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy a tájképfestészet lebecsülendő. hisz Paál László, de példa erre Koszta József tájképei is. akik egész életükön keresztül a magasabb művészi célokért küzdöttek. SZLÁNYI LAJOS festő csak aprópénzre váltotta a művészetét B. Székely Júlia Szerkesztői üzenetek Szép Jenő, Szolnok, Verseiben meg uunclig a rím utalja a terepet a tarta.mn rovására, kz verseméit teguagyooo Inuaja. Meg a „Hitvallás- mondanivalója is osszczaValódik csak azért, mert a proledruk-ia jó műnek tartja a „natúrok*'-at, A „nisertó szerelem*’ trazlsos, a narmadik vers tartalma érthetőbb, közvetlenebb ionnaoan ellogadftató lenne, Horváth Elemér, Jászberény, A két szabad vem közül a Szerelmi banat a kifejezoob, C-ondo- lairiimusa összhangban van a tartalommal, A másik vers elvontsága vagy szimbolizmusa már az erteiem rovására megy, s ritmusa is gyengébb. Bácsi Sándor, Barta, Legújabb versemen vegitep eh*at,y m az adouuaganak luegielmo teautast, Saooasmtete.ei nem szerencsesek, a vart hatás ellenkezőjét keltik. „Kin — dorong, elet — daliam, elet — euxú, csab — varazs, kin —- porkoláb1* stb, erőltetett nagyotakaras jeiei. De verseinek a tartanná is eüeskés a.taranoasag, Patay Lajos, Karcag, Verse szép gondolatot tartalmaz, .de az előadásmód, a helyenként magyarázó, helyenként jelszavas stílus nem versbe való, Helyi veiseigeiésnek megleld, Szabó Lajos, Jászapáti, Kéziratokat nem orziink meg. A Kondás — amint azt Jeleztem Is —, Jön. A tóbbl vers nem erte még el a közölhetöség mértékét, Csépes Imre, Tószeg. „A hajótörött«1 című verse jól kidolgozott, toimauag helytálló vers, A tartalom már elcsépeltebb, a a megoldás kissé giccses, amolyan „Honvágydal'*-ra emlékeztető, — Próbáljon közvetlenül átélt élményt egyszerűbben, Itazismen- tesen előadni, Keszthelyi Rezső, Budapest, Ojszerű vereeit, — ha kesve Is — közöljük. Szívesen látnánk további, az élethez kissé közelebb álló vereeit is, Péli Árpád, Kisújszállás. Örülök, hogy megtalálta a kibontakozást, Legújabb versel is ezt mutatják. Kifejezésein Itt-ott fáradtság jelel érződnek, Írásaiból válogatunk, Szilágyi Miklós, Debrecen. Már régebben is utaltam rá. adottságai Inkább a rövidebb, tarca- szerű prózai Írások Irányába mutatkoznak. Verse most már vesztett Időszerűségéből, Jelentkezzék több Írásával, Oláh Sándor, Öcsöd. Vétsél közül válogatunk. Levélben töo- betí Hcgy elhozott nekem az élet Bn újra éltem a meséket. Azóta mindig így becézlek, Magamnak folyton így [meséllek: Árnyékos, csöndes, nagy [könyvtárszobában, Betűbozótos könyvek [vadonéban, Te erdei tündér — Csupaszfehéren mosolyog a (vállad, Bozontos faun. félénken [csodállak: Csak el ne repülnél! Sorszámot írsz egy kartotékra; [könnyed, Kedves mosollyal nyújtod át [a könyvet, Kezedhez ér kezem. Selymes füvekre emlékszem, [gidákra, Tejes mesék jó íze száll a (számra, És reszket a szívem. Oh, osztogass csak halk derűt [a jónak, Hitet, tudást a lelkes (szomjazóknak, A gyermeknek mesét. Lankadt telkeknek bátor [bizoúalmat —> (Kitárulnak a csodás [birodalmak. Csak halljad » lap neszét!) Állok sutánn. szólnék, de [mégse szólok — Sokan vannak, s azt mégse [mondhatom, hogy Szívembe repültél Árnyékos, csöndes, nagy [könyvtárszobában Betűbozótos könyvek [vadonában Te erdei tündér. Hogy elhozott nekem az élet. Én újra éltem a meséket. Bárhol járok, bármerre lépek. Azóta folyton így mesélek. Utcán, téren, ha buszra várok. Ha olykor villamosra szállók: „Tessék’’ — csilingelsz, s [kedves, könnyed j Mosollyal nyújtod át a [könyvet, j Ilyenkor mindig esodaverten Ügy megtelik veled a lelkem, Hogy majd kicsordul bele [könnyem; Virágom, drága (mesekönyvem: SU5RAJJY SÁNDOR Kemény Erzsébet: TE VAGY AZ OKA Hogy elvágyóm innen: Te vagy az oka, Ügy mennék, mennék más városokba. Hol lépted halk nesze utánam nem kiált;: 5 óh, menni, menni messzi utakra, Hol nem ismernek még téged a fáJc; Hol idegen padokon idegenként ülve Nem kényszerülök gondolni rád. De addig is: nem akarlak látni; Takard el arcod, ha erre jársz. Csúnyán fájsz, Míg agyamon átoson az emlék. •.: Egy hónap előtt még Másképp gondoltam rád. Kiölsz belőlem mindent, ami szép volt, Nem birom bágyadt vonalát a szádnak, Nem birom. hogy gondolataid Egy körön járnak, Nem bírom, hogy gyönge vagy, férfíatlan S minden üdvöt ígérő percet odadobsz a halálnak. A szégyen tép, ha látlak: megsebez e fáradt imádat, másnak ismert a szívem.:. Menj messzi innen; A lehullt díszt vissza már úgysem Rakhatod: Lekopott rólad rég az aranyfény, Amit szerelmem szürke lényednek adott. MOS I MÉGIS... Havat szitálnak fejemre ez évek S mögöttem van már a forró-csókú Ny&r. De rózsák, volt-csókok ezüstös árnya Holdas éjjelen kisértni visszajár, Almaim erdeje is egyre ritkul: Irtja álnok törtetők törpe hada. Harcos volt szívem vágyak és szerelmek Némán vádoló rózsás ravatala, Most mégis — ami megmaradt a múltból — Oda kínálom, hogy halomra gyújtsa Kevés virágú, halk őszi erdőmet Ditkének illatos, kegyetlen ujja. KAPUVÁRI KÁLMÁN