Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

eiegsNS ruhák A ruhák színei és kellékei A ruha színének és kiegé­szítőinek megválasztása nem kis gond, ha ízlésesen szeret­nénk öltözködni. Vannak nők, akik úgy gondolják, hogy ha feltűnő színű és lehetetlen összetételű ruhában jelennek meg az utcán, vagy a társa­ságban, embertársaik figyel­mét jobban magukra vonják. Kz meg is történik, csakhogy ajkukon mosoly jelenik meg, s utána megjegyzés, mely az ízléstelen külsőnek szól. Igyekszünk úgy a tavaszi, mint az őszi és téli ruhatá­runkba .tompa színeket össze­állítani. Barna, drapp, zöld árnya­latú ruhákhoz jól megy a barna, zöld cipő, retlkül, ka­lap és kesztyű. — Egyszerű drapp, szürke és tompa ái-- nyalatú ruhákhoz különböző élénkebb színű kiegészítőket is hordhatunk. (Zöldnek, rozs­da színnek, fréznek, okker­sárgának és kéknek minden árnyalata hordható finoman tarkázva is.) Szürkéhez fekete kiegészí­tőt. feketéhez világosszürkét, ciklámen árnyalatú, fehér, ezüst Színű kiegészítőket hordhatunk. Sötétkék ruha legelegánsabb színében és fe­hér kiegészítővel. Fehér-feke­te pepita ruhához gallér, kézelő lehet fehér és fekete, a kiegészítő fekete legyen. Barna pepita ruhához bar­na, zöld és drapp kiegészítő­ket hordjunk. Világossárga, rózsaszín, halványabb zöld árnyalatú ruhák fehér vagy fekete kiegészítővel elegán­sak. Kiegészítőkkel elront­hatjuk vagy fordítva, javít­hatjuk öltözékünket. Leg­célszerűbb tehát, ha a ki­egészítő dara bale semleges színűek. (Szürke, fekete, barna, drapp, fehér.) Külö­nösen előnyösek a szürke és homok színű kiegészítők, mert minden színhez ille­nek. Nyáron élénk színű ki­egészítőket is hordhatunk, persze a ruha alapszínének megfelelően. Eső- és átmenti kabátok­hoz alacsony sarkú — vagy trottőr cipőt viseljünk, ki­egészítője aktatáska vagy a divatnak megfelelő prak­tikus táska legyen, de sem­mi esetre sem divatját múlt kis színes retikül és magas sarkú luxus cipő. Rosszul hat a virág és tollal díszített kalap is. Pácolt,' füstölt házi húskészítmények Ide tartoznak a sonkák, a lapockák, a tarja, a fehérpe­csenyék (karajok, oldalasok, göngyölt nyúlja (dagadó), a császárhúsok, a nyelv, stb.). Ezek úgy készülnek, hogy a teljesen kihűtött húsokat a már tárgyalt pácokkal, fűszer- és sókeverékkel minden oldal­ról alaposan beszórjuk. A son­kára és nagyobb húsdarabok­ra vastagabb réteg fűszeres sót hintünk, a kisebbekre vé­konyabbat. Átlagban 1 kg. húsra a benne lévő csontot is beleértve, ízlés szerint 3—3.5 kg sót számítunk. Természe­tesen ez nagymértékben függ az időjárástól is, és mele­gebb időben valamivel ennél Is többet vehetünk. A sózást leghelyesebben gömbölyű fe­nekű teknőben végezhetjük, amelyben beleöntjük a sóke­veréket és beleforgatjuk a só­zásra kerülő húsdarabokat. Úgy intézzük, hogy a sonkára ragadjon több só. majd a dé­zsába téve még hintünk is rá, a kisebb darabokat viszont kevesebb sókeverékkel hint­sük be. Különös gondot for­dítsunk a csontvégződésekre, ezeket külön is meg kell hin­teni. A besózott húsokat dézsá­ba rakjuk. Alulra mindig a nagy sonkák, ezekre a ki­sebbek. majd a legkisebb da­rabok kerüljenek. A pácsóval besózott húsok — mint a szalonnák is — a sóban állás, pácolás egész tartama alatt 5—10 Celsius fokos helyiség­ben legyenek, tehát semmi esetre sem fagyos kamrában, mert a megfagyott húst a só a páclé nem tudja átjárni. A fagyos helyiségben tárolt hús helyenként pácolatlan marad és gyorsan megromlik. A besózott hús levet en­ged (húslé), ezt rajta kell hagyni, ha pedig receptünk páclé hozzáöntését írja elő, ezt úgy végezzük, hogy a húslére annyi levet öntünk, amennyi húsokat ellepi. A besózott húsokat min­dennap meg kell forgatni. A húsokat másik oldalukra for­gatjuk, de a darabok egymás közötti helyzetét is változtat­juk úgy. hogy az alsók felülre kerüljenek. (Ez természetesen csak az azonos nagyságú da­rabokra vonatkozik, vagyis a sonkák mindig alul marad­nak. a kisebb húsok pedig felül. A kisebb húsokat a pácban általában 8 napig, a sonkákat 3—4 hétig, sőt tovább is tart­juk. A pácból kivett húsokat füstölés előtt szikkasztani kell. CSÍKOS DÍSZÍTÉSŰ PULÓVER A f»yermeko8»tály javára A jászberényi Városi Kór­ház gyermekosztálya javára a helybeli Vöröskereszt 1957. december végén a Fémnyomó és Lemezárugyár klubhelyisé­gében műsoros előadást ren­dezett. Az előadás jól sikerült, a jegyek kevés kivétellel mind elkeltek és a nagyszámú kö­zönség lelkesen tapsolta végig a jó műsort. Legnagyobb sikere Kis Ti­bornak, a Debreceni Csokonai színház művészének volt, aki egyébként Jászberény szülött­je. Operett áriákat és dalokat énekelt kiváló előadásban, műsorszámait ismételni kel­lett. Igen nagy sikert arattak még a Déryné Kultúrotthon Palotási János énekkara és zenekara, Eördögh Ilona he­gedűszólói. Medve Pál tároga­tón előadott kuruc dalai, ame­lyet Kállai Vilmos népi zene­kara kisért. Jó hangulatban és fegyel­mezetten reggelig táncolt és szórakozott a közönség és egy jólsikerült est emlékével tá­vozott. Az est erkölcsi sike­rén kívül 3000 forint tiszta jövedelmet hozott a gyermek- osztálynak. A jól sikerült előadást a farsangban megismételjük. Dr. Papp Mihály városi főorvos a Vöröskereszt elnöke Miért tarüa-liarka néha a kenyér? A múlt év december 5-i lapszámukban bírálat érte a szolnoki 2. sz. sütőipari üze­met. A cikk kéri, hogy a dol­gozók a rendelkezésükre bo- csájtott jóminőségű lisztből ne tarka-barka, hanem egyenletesen jóminőségű ke­nyeret készítsenek. Mindezekhez tudni kell, hogy a kenyérsütéshez a malmok nem mindenkor szállítanak egységes mihősé- gű és típusó lisztet. A külön­böző típusú lisztből jó minő­ségű és egy színezetű kenye­ret csak akkor lehet sütni, ha előbb alaposan összekeverik. A szolnoki sütőipar két legnagyobb üzeme, az 1- és 2-es, elavult berendezésével ezt a keverést nem tudja megoldani és a megsütött ke­nyérben a liszt különböző szí­ne meglátszik. így a sütőipari r unkásokat nem is lehet hi­báztatni, s azt sem lehet mondani, hogy hanyag mun­kát végeztek. Ami a minőséget illeti, azon a kenyér színeződése nem változtat, ugyanis a liszt minősége az elírások­nak megfelelő volt. csupán a malomból különböző őrié’ jött, amit a vállalat nem bírt egvszínűre keverni. Reméljük, ilyen látszóla­gos hiányosság már ebben az évben nem fordul elő, meri az új kenyérgyár elkészülté­vel az üzemnek rendelkezé­sére állnak a legmodernebb sütőipari felszedések is. SUTA ANDRÁS gyártásvezető Pedagógiai jegyzetek Néhány szó a nevelésről SOK PANASZT hallunk mostanában léptetn-nyomon ifjúságunk helytelen magatartásáról. Hogy a mai gyer­mekek neveletlenek, udvariatlanok, tiszteletlenek a felnőt­tekkel szemben. Nem becsülik kellőképpen szüleiket, * íz­léstelenül, sokszor durván feleselnek velük. Fegyelmezet­lenek az iskolában, az utcán, rongálják a társadalmi tu­lajdont. Gyakori köztük a verekedés és a csúnya beszéd. Mind gyakrabban olvashatunk a bűnügyi jelentésekben a züllés útjára került fiatalkorúakról. (Vagy gondoljunk a tavalyi ellenforradalomra!) Sok igazság van a fenti megállapításokban és ha nem is általánosak a hasonló tünetek, de való, hogy vannak ilyenek. És ha vannak, károsan hatnak egész társadalmiunk életére, fejlődésére. És hogy ez így van, azt mindenki ta­pasztalhatja, aki nyitott szemmel jár a világban. Mi kö­vetkezik mindezekből? Az, hogy a káros jelenségeket meg kell szüntetnünk, más szóval ifjúságunk magatartását, a társadalomhoz, a közösséghez való viszonyát meg kell ja­vítani. Ez hogyan lehetséges? Arra egyetlen szóval vála­szolhatunk: neveléssel. Még pedig helyes neveléssel. ÖNKÉNT ADÓDIK most a következő kérdés: mi is hát a nevelés? Erre is egyszerűen lehet válaszolni. A ne­velés a különböző hatások hosszú sorozata, amelyek a gyermeket különféle helyeken és különböző időben érik. Ezek lehetnek jók, de lehetnek rosszak is. Valójában azon­ban nevelés alatt csak a gyermekre tudatosan irányított jó hatások sorozatát értjük. Más szóval céltudatosan gon­doskodunk arról, hogy milyen külső tényezők hassanak a gyermekek tudatára. Egyszóval irányítjuk a gyermek egyé­niségének kialakulását. A következő kérdés ezefcután az, hogy kinek keE ne­velnie? Ez a kérdés mostanában sokszor felvetődött és a vélemények nem voltak mindig egyezők. Voltak és van­nak olyanok, akik azt mondják, hogy neveljen az iskola.- Mások így vélekednek: Én szívesen csinálnám, de nem értek hozzá. Mások ismét arra hivatkoznak, hogy nem ér­nek rá gyermekükkel foglalkozni. KEDVES SZÜLÖK! Ne haragudjanak meg érte, ha azt mondom, hogy ez a felfogás nem helyes. Az igaz, hogy az iskolának a tanításon kívül legszebb feladata a nevelés: De..; és itt jól figyeljenek! Ifjúságunk nevelésének ügyét nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Gyakran használt kifejezés az, hogy az ifjúságé a jövő. Viszont a jövő olyan lesz, amilyen az ifjúság. És én, úgy gondolom, hogy sen­kinek sem lehet közömbös az, hogy a jövőnk milyen lesz?! Nem lehet tehát kibújni a felelősség alól azzal, hogy a nevelést végezze csak az iskola. Hogy miért nem? Azért, mert az iskola nem tud egyedül megbirkózni a nevelés sokrétű feladatával. Nem tud pedig azért, mert a gyerrnt idejének csak kis részét tölti az iskolában., a többit a csí Iádban, az ismerősöknél, az utcán, a moziban stb. Különféle irodalmi és nem irodalmi művet olvas, rádió hallgat, színdarabot lát. Eközben sokféle, és sokszor ellen tétes hatás éri őt; Ezek a külső hatások gondolatokká, tettekké válnak a gyermekben. A gyermeket tehát „neveli” minden, amit lát, hall vagy olvas. MINDEZEKBŐL következik, hogy nem elég, ha a ne­velés ügyét csak iskolai ügynek tekintjük. A nevelés köz­ügy, az egész társadalom ügye. Ifjúságunk nevelésének magasztos feladatát csak a család, az iskola és a társada­lom összefogott és öszehangolt munkájával lehet — és kell megoldani. Ehhez pedig az szükséges, hogy tekintse mindenki szívügyének ifjúságunk nevelésének kérdését. Hasson át mindenkit a szocialista ember kialakításának igénye. Vál­jék szorosabbra az iskola és a család együttműködése, a család ési az iskola kapcsolata. Alakuljon ki a társadalom minden tagjának ez irányú segítő készsége. Foglalkozza­nak minél többet a gyermekekkel. Ég ehhez nem is kall más, mint elhatározás, jóakarat és helyes időbeosztás, Ha így lesz, a jó eredmény nem marad el. CSONTOS SÁNDOR iQTirrrinnnnnnnajüüüüOü 25 dkg fehér és 5 dkg színes zefír- ión álból, 2-es és 2l/2-es tűvel kötjük. A kötést a derékrész csíkos patentkötésénél, kb. 120 szemmel 2-es tűvel kezdjük. Az első két sort két sima és 2 fordított vál­togatásával készítjük, majd a színeket két soronként úgy váltjuk, hogy a munka szí­nén haladó első sort simán, a visszáján haladó második sort pedig ismét 2 sima és 2 fordított váltogatásával kötjük. Ez­által nem látszik a színek összekötésének vonala. Kb. 15 cm magas patentikötéses rész után 21/2-cs tűvel, fehér fonallal foly­tatjuk a kötést. Az első sima sorban a szemeket 150 szemre szaporítjuk, vagyis minden negyedik szembe 2 szemet kötünk. Ezután a munka színén sima, a visszáján fordított sorokkal dolgozunk. Az oldal­vonalon minden hatodik sorban 1 szemet szaporítunk. A karki vágáshoz érve a kötést abba­hagyjuk és elkezdjük az ujjatkat kötni. Az ujjak kötését a fehér fonallal kötött résznél 1 szemmel kezdjük, majd a sza­básminta szerint minden sor elején sza­porítunk, amíg az ujj alsó fél bőségét el­érjük. Innen kezdve az egyik oldalon fo­gyasztva, a másik oldalán szaporítva foly­tatjuk a kötést, ugyancsak a karkivágásig. Itt ismét abbahagyjuk a munkát és az előbbi ujjhoz hasonlóan megkötjük a másik n ujjat. O A karkivágáshoz érve az abbahagyott D szemet mind egy tűre kötjük és most már Q teljes bőséggel kötünk. Közben a kívánt □ helyen a nyakkivágás szemeit is elfogyaszt- O juk. A pulóver hátát 110 szemmel kezd- q jük és az előrészhez hasonlóan kötjük meg. D A váliak és az oldalvonalak összevai- q rása után a nyak kivágás felszedett sze- ~ meine 5 cm szélig, visszahajló, fehér pa­tentkötés es pántot készítünk. A magasan zárt, csökis nyakpántot, valamint a csíkos kézelőt külön készítjük és a darékrész pa- tentkötése szerjnt ytolag varrjuk a meg- íeletö heäyj^ Jól gazdálkodtak a karcagi tanács vezetői a községfejlesztési alappal A város lakosságának jelentős része, ha nem is mindig időre, de befizette a községfejlesztési hozzájárulást. Az így be­folyt összegből sok hasznos dolgot lehe­tett létesíteni. Szerkesztőségünk felkereste a városi tanács vezetőit és a következő választ adták: — Az 1957-es éviben is arra töreked­tünk — mondja Tóthi elvtárs, a VB-titkár —, hogy ott segítsünk, ahol legjobban szorít a cipő. A villanyhálózat bővítésére 87 ezer forintot, utak, járdák és vízháló­zat bővítésére többszázezer forintot fordí­tottunk. Ezeken felül teljesítettük a la­kosság régi kívánságát és a Kossuth téren 18 ezer forintos ^költséggel autóbuszváró­termet létesítettünk. A vidékre utazóknak ezelőtt kint kellett ázni, fagyoskodni in­dulásig. Közben helyijáratot kapott Kar­cag. A várakozók száma megszaporodott. Az új váróterem sok bosszúságtól szaba­dítja meg az utazókat és nagy örömére szolgál a lakosságnak. Ezenkívül intézmények részére is je- jelentős összegek jutották. Iskolafogá­szati rendelő létesítésére 23260 forint, a kiskulcsosi iskola felépítéséhez 65 0G0 fo­rint. a Kálvin úti iskola melléképületének aláfalazására, a Zádor úti iskolánál anyagbeszerzésre, járdaépítéshez, a Vasút úti iskolánál cserépkályha készítésre, a Bócsai iskolánál tégla, új ajtók, ablakok beszerzésére és a Varjas} iskolánál pad­lás-szigetelésre, összesen 82 990 forintot Iványi elvtárs az út, járda és vízhá- lózat bővítését ismertette. 550 méter asz­faltjárdát, 330 méter új betonjárdát 720 méter új téglajárdát raktunk le. 1500 mé­terrel és két közkifolyóval, bővítettük a vízhálózatot. A város területére részle- tczvci Járdák: Délibáb utca 160, Mészáros utca 100, Tompa utca 400, Madách utca 150, ^Sbröshadsereg út 40, Kazinczi utca 390, Kuthen utca 974. Ketel utca 140, Tán­csics Mihály utca 200, Tőkés utca 16, Bercsényi utca 200, Vörösmarty utca 342, Bocskai utca 112, Ady E. utca 190, Ka- csóh utca 40, Rét utca 40, Hortobágy utca 220, Temető utca 150, Kápolna utca 180, Kungát utca 130. Sántha utca 167, Csoko­nai utca 216, Kinizsii utca 428, Berekfürdő 440, Kisföldek 320 méter járdát kapott. Vízvezetékhálózat-bővités: a Délibáb utcában 265, Sántha utcában 246. Mada­rász Imre utcában 402, Forint utcában 170, Beloiannisz utcában 417 méter. Megelégedéssel vettük tudomásul a részletes nyilatkozatot és bízunk abban, hogy 1958-ban tovább folytatják ezt a munkát a lakosság érdekében. Elmondták az elvtársak még. hogy a tanácsülés úgy határozott: a községfeilesz*ési a’apot 1958-ban azokban a vá1asztókörzetekben használják fél először, ahol leghamarabb és legpontosabban fizették be a járulékot. Érdeke tehát minden választókerületnek, hogy a községfejlesítést Időben é$ pontos «m hefi ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom