Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-25 / 303. szám

Legyünk igényesebbek képzőművészeinkkel szemben — Látogatás a szolnoki Művészteiepen — A SZOLNOKI Művésztelep megyénkben az olyan léte­sítmények közé tartozik, amelyek országos, sőt, kül­földi hírnevet vívtak tó ma­guknak. A szolnoki Mű vész­el ep mintegy százéves múlt­ra tekint vissza. Egy évszá­zaddal ezelőtt osztrák festő iedezite fel, hogy a Tisza és Zagyva folyók közötti rész nagyon ideális képzőművé­szek részére. Később a ma­gi’árok is felismerték hely­zeti előnyét és egyre gyak­rabban keresték fed, hogy finom ecsietvonásoktkal meg­írok ítsék az utókor számára az egykor csatáktól hangos estői részleteit. A Művésztelepet 1901-ben aozták létre. Szorgalmazói /öltalt Fényes Adolf, Olgyai Ferenc , Mikolik Dezső és nóg sokan mások, akik kő­­több saját' maguk is lakói ettek. Innen indultak útnak iatai művészei, akik később ekin/télyt, hírnevet szereztek. A telep sohasem volt üres. pitidig serényen dolgoztait itt reményekre jogosító fiatalok, rutinos, tapasztalt idősebb képzőművészek. A Művesz­­tulep környezete ideális, ro­mán tiikus. Nagy park terül el az épületek körül, fákkal és tüves részekkel. A lakások :ényalmese a műtermek minden igényt Kielégíthet­­nek. Ma is népes a telep és szorgalomban sincs hiány. Az eddig leírtait alapján olyan következtetéseket von­­oaitünk le, hogy a szolnoki képzőművészek minden te­kintetben meg lehetnek elé­gedve sorsukkal. A kívülálló nem is fedez fed semmit sem, amely zavarná az elmélyüli munkát, gátolná a művészek Alkotókedvét. Pedig másként áll a dolog. M ÜTEREMBöL-műterembe jarva, apró mozaikokként ösz­­szatevődnak a bajok. Az első talán amit megemlíthetnénk a közönség képzőművészet iránt tanúsított közömbös­sége. Valahogy ügy vannak ezzel az emberek, mint a színház prózai műveivel. Ki­vételektől eltekintve, sokan nem kedvelik az elmélyült, igaz művészetet igénylő mun­kákat, inkább vonzódnak a légies, semmitmondó, né­melykor giccses alkotások fedé. Tadán, mert az utóbbi olcsóbb? Vagy könnyebbéin megérthető? Nehéz megálla­pítani. Mindenesetre, a kö­zönség nevelése tekintetében sokat jelentene egy állandó kiállító helyiség létrehozása. Ha lennének olyan alkal­mak, ahol vásárlási kötele­zettség nélkül, szabadon meg­tekinthetnék a kiállítón al- Kotásofcat, igen gyorsan sza­porodna a műértő közönség száma. S ehhez szorosan kapcsolódik az a körülmény is, hogy a képzőművészeti alapból műveket vásárló ta­nácsi szervekkel is előfordul, hogy viszonylag kevesebb műértéssel válogatják meg az alkotásokat. Miért jelentős ez? Különösen a fiatalabb művészeinél, a fejlődés gát­lója. A megrendelései igény­telenek, s ha válogatás van, a hozzánemértés következté­ben a silányabb, munkák ke­rülnek megvásárlásra. így, természetesen, a képzőművész nem törekszik teljességre, hiszen nem azos a képek kelnek el, amelyet igényesen dolgozott tó. hanem a köny­­nyü témájú, kompozicóit nél­külöző. hangulattalan művek. Nem a mennyiséget hanem a minőséget kell figyelembe venni és ezzel biztosítaná a képzőművészek fejlődését. — E tekintetben feladat lenne az, hogy a tanácsi szervek lehetőleg hozzáértő embere­ket jelöljenek ki a vásárló­­bizottságokba. Gyenge a képzőművészet propagálása, s ha akad ilyen, a kiállítások ismertetése. — Kevés a tárlatok szama, te­hát kevés művet vásárolnak. Jelentkezik a művészeknél a munka megfelelő feltételének hiánya és így kénytelenek rajztanári és egyéb állásokat vállalni. Ez esetben elmé­lyült, gondos munkáról, idő hiányában szó sem lehet. S most már lassan úgy néz ki a helyzet, hogy Művésztele­pünk nem tölti be hivatását. Ezt nem szabal engedni, se­gíteni kell rajta. MI LENNE A TEENDŐ? Fokozottabban foglalkozni a képzőművészek anyagi és er­kölcsi problémáival. Törődni velük s nem magukra hagy­ni. mert igazi művészet he­lyett idővel más egyéb lesz ott található. A legfontosabb a kiállító helyiség megterem­tése. Lehetne hirdetni egy pályá­zatot, ahol a legjobban sike­rült műveket, anélkül, hogy alkotójának meg kellene vál­ni tőle, díjaznák, jutalmaz­nák. Ügy hisszük, lehet erre keretet találni. Es így tovább, az illetékes szervek nagyobb gondossága feltétlenül meg­teremné a maga hasznos gyü­mölcsét. Ebben - cikkben nem szán­dékoznak művészekről és mű­veikről értékelést adni. Erre később kerül sor. Mégis, érde­kelt bennünket, hogy a mű­vésztelep lakói, milyen terve­ket szőnek az elkövetkezendő évre. Az otthon tartózkodók érdeklődésünkre mind azt vá­laszolták, hogy kompozíció, kompozíció. Már most elkez­denek, de, sajnos, nem tudják fűteni a műtermeket. Való­ban, egy olyan nagy és ma­gas helyiségnek a fűtésére sok szén kell Még a nőtlenek csak megoldják valahogy a dolgot, d a családosak már nehezebben. Választhatnák: •■’gy a műtermet fűtik és csa­ládjuk didereg, vagy egy szo­bát melegítenek fel és ott tar­tózkodik mindenki Természe­tesen az utóbbit válasszák és apróbb, ilyen körülmények között is elvégezhető, seké­­lyesebb értékű munkákkal -ogl atkoznak. Nem sokkal ezelőtt, a Szol­nok megyei képviselők cso­portja látogatást tett a Mű­vésztelepen. ígéretet tettek a bajok orvoslására. Talán lét­­rejc.. egy műpártoló kör is, amely segíti a képzőművésze­ket úgy anyagilag, mint er­kölcsileg. De a képviselő cso­portnak az volt a kérése, hogy dolgozzanak lelkiismeretesen, k Ionosén a fiatalok. S ez is megszívlelendő tanács. R "ÜLJÜK, hogy rövide­sen lényeges változás lesz Művésztelenünk életében. Sok ígéret elhangzott már, elérke- Jtt a megvalósítás ideje. Ne­­;ünk feladatunk képzőművé­szeink segítése, s az övék: ‘örekedjt.-.^k jó művek festé­sére. Elevenítsék meg a dol­gozó nép életét, szocializmus ért vívott harcát, örömét és bánatát. Mint ahogy a Mű­vésztelep egyik tagja, Bá­rányé Sándor mondotta ezzel kar ’atban: „Ennél nemesebb cél nin­csen”. HIMER ZOLTÁN Megkaptuk a tagkönyveket Iskolánk KISZ alapszerve­zete december I9-én tartotta taggyűlését. Lantos elvtárs beszámoló­ja volt az első napirendi pont. Komócsin Zoltán elv­társnak, a KISZ kongresszu­sán elhangzott előadását, majd a szervezeti szabályzat első részét ismertette. Hang­súlyozta a párt vezető szere­pét, a sovinizmus, naciona­lizmus s más ellenséges ide­ológiák elleni harc fontossá­gát, a marxista-leninista ne­velés szükségszerűségét. A második napirendi pont új tagok felvétele volt A ve­zetőség nevében Szabó elv­­társ nyolc tanuló felvételét ter jesztette a taggyűlés elé. A tagság mind a nyolc felvételi kérelmet elfogadta. A harmadik napirendi pont­ban Lantos elvtárs ismertet­te az alapszervi vezetőség ja­vaslatát, a munkatervet ille­tően. Minden hónapban fo­gunk taggyűlést tartani, — azonkívül ankétokat, kulturá­lis és sportversenyeket szer­vezünk. < Februárban filmankétot tartunk, melyre szeretnénk meghívni Tóth Mihály elv­társat, a mozi igazgatóját. Márciusban az osztályok kö­zötti szellemi öttusa versenyt rendezünk, híven az iskola hagyományaihoz. Április vé­gén rendezzük meg a szintén hagyományos szavalóversenyt Május végére közös kirándu­lást szeretnénk Sopronba. Á már most meglévő tisz­tasági versenyt is tovább folytatjuk, mert már eddig is nagy eredményt értünk el. — A munkatervet a taggyű­lés elfogadta. Ezután érkeztünk el a tag­gyűlés legünnepélyesebb pil­lanatához: megkaptuk tag­könyvünket. Az ideiglenes tagköny ki­osztás után Szabó Jenő elv­társ bezárta a taggyűlést. Ragányi Bertalan Jászberény Gimnázium A MOSZKVAI Luzsnyiki Stadionban igen jól bevált a magyar elektromos ered­ményhirdető tábla. A jó ta­pasztalatok alapján a jugo­­szlávok is érdkelődtak- ez iránt a magyar gyártmány iránt. Megállapodás alapján a belgrádi partizán stadion hasonló berendezését is az Elektroimpex exportálja. Olvassunk együtt... 2# Í4 - <Ut id fdH ~létap6 p ozi néni — mindenki így hívta a faluban, — fi­atalon maradt özvegy. Taka­ros, dolgos asszony volt. Má­sodszorra is férjhez mehe­tett volna, de nem akart mos­tohát gyermekének. Inkább vállalta az özvegyi sorsot, s másoknak dolgozva, sok küz­delemmel nevelte fel fiát La­ci nagyon szerette édesany­ját, s amint felserdült, min­dig azt nézte, hol kereshetne egy pár forintot, hogy köny­­nyítsen a gondján. De amikor igazán segíthetett volna, jött a háború. Lacinank is mennie kellett és soha többé nem tért haza. Karácsony hetében kan­ta meg az értesítést Rozi néni a fia haláláról. Akkor, mér­hetetlen fájdalmában úgy érezte, hogy a szeretet is ki­­halt szívéből. Múltak az évek, a fájdalom nem múlt el, de tompult. Ro­zi néni dolgozott most is, mint mindig a betevő falatért Mi­kor már többre nem futotta erejéből, pár fillér haszonért 'lázait. A tövörödött. fáradt éptű kis öregasszony kora eggeltől. alkonyaiig cipelte a fedeles fűzfavessző kosarat Be-betért a házakhoz, kínálta orténájtt Cérna, tű, csipke, ’■nnb, mosószappan, gyufa és sok más, mindig szükséges holmi került elő kaskáiából. Karácsonytáján színes gyer­tyák. csillogó díszek is gazda­gították árukészletét. * zabóéknál is gyakori vendég volt Rozi néni. A fiatalasszony sajnálta a 'agám/os öreg nénit k ha nem 'S vett tőle semmit, megkí­nálta eav-egy tányér meleg étellel, jó házi kenyérrel. A két gyermek. Sanyi és Zsu­zsi szintén vonzódtak a kis, töpörödött anyókához. Vala­hányszor hozzájuk iött méo GYERMEKSZÍVEK a játékot is abbahagyták, kí­váncsian húzódtak melléje és várták, kapnak-e most sarkos. égetett cukrot. Rozi néni úgy szerette a két gyermeket, mintha csak az unokái lettek volna. Elbeszél­getett velük, megkérdezte mi újság az ísnolában, tudtak-e a leckét. S nemcsak cukorral kedveskedett nekik, de azt is megtette, hogy májusban, ko­ra hajnalon szép, tömött or­gonával díszítette Szabóék kiskapuját. Nyáron pedig a mezőn szedett vadvirágot nyújtotta át Zsuzsinak. így szerzett örömet a gyermekek­nek. ír arácsony szombatján ^ Szabónénak nagyon sok dolga volt. Takarítás, főzés, tésztasütés. Azt sem tudta, melyikhez fogjon, hogy min­dennel idejében kész legyen. Azt akarta, hogy este már ne kelljen szaladgálnia, ott le­hessen fémével, gyermekeivel a karácsonyfa körül. Az ám a karácsonyfa! Még azt is fel kell díszíteni Befogta hát a két gyereket is seaíteni. Hoz­zatok be fát, menjetek el a kútra, — kérte őket. így telt el a délelőtt. Ebédután Szabó­dé játszani küldte gyermekeit, hogy nyugodtan feldíszítlvesse a karácsonyfát. Sanyi és Zsuzsi — zsebbe­rakva az uzsonára kapott ap­ró süteményt és ropogós pe­recet —, futott a fészerhez Előhúzták a kis szánkót, amit édesapjuk eszkábált nekik, s meg sem álltak a falu szélé­ig. Ott sorakoztak a vályog­­vető gödrök. Nem voltak ezek túlságosan mélyek, s az a kevés viz. ami bennük ma­radt sima jégtükörré fagyott, Lehetett csúszkálni, s a hó­val bontott gödöroldalról szánkóval lesiklani. A két gyermek gondtalanul élvezte a szánkózást. S közben, ami­kor pár percre megálltak, hogy kifújják magukat, azt találgatták, lesz-e most kará­csonyfájuk. vagy milyen aján­dékot kapnak. Egy ilyen pi­henné alkalmával Zsuzsinak eszébe jutott Rozi néni. — Te Sanyi — mondta báty­jának. . Rozi néni már napok óta nem volt nálunk. Néz­zük meg. Otthon van-é? S már indult is a gödrök szélén lé­vő csapáson az öreg néni há­za felé. Ott állt a kis rozzant épület a falu szélén. Pár mé­terrel tőle keskeny erdő, az akácos húzódott, „s azon túl kezdődött a csordajárás. A gyerekek gyorsan oda ér­tek. Sanyi a ház előtt hagyta a kis szánkót, s már bent is voltak a csöppnyi konyhában. Zsuzsi nem egyszer járt már itt, s most is otthonosan nyi­tott be a szobába. Kint még nem volt sötét, de a parányi ablak nem sok világosságot bocsájtott be. Kicsit szokni kellett a homályt, hogy észre­vegyék Rozi nénit, aki az ágyban nyögdécselt betegen. Amikor megismerte Zsuzsit, könny szökött törtfényű sze­ntébe. — Hát eljöttél kislányom? Tudtad, hogy beteg vagyok? — mondta reszkető hangon. — Régen volt nálunk Rozi néni — felelte Zsuzsi. Itt ját­szottunk a gödröknél, hát be­jöttünk. Sanyi is előbbre lé­pett és megkérdezte: Rozi néni nincs tüzelő­je? Nagyon hideg van itt, be­gyújtanék. — Találsz kint az udvaron kedvesem egy kis gallyat. Itt szedegettem az akácosban — volt a válasz. A gyerekek nem tétováz­tak. Gyorsan összeszedtek egy-egy csomó gallyat, s be­gyújtottak a háromlábú, ki­csiny vaskályhába. Majd — mintha csak összebeszéltek volna — zsebükbe nyúltak s odarakták Rozi néni ágya mellett lévő székre a süte­ményt és perecet. Mikor már meleg volt a szoba, az­zal búcsúztak: holnap újra el- j jövünk. ] ® 4 O" zabóné már a kiskapu- J ban várta gyermekeit. í AiKonyodott. Hol lehetnek J ilyen soká. Jaj, csak nem J történt valami bajuk, — fu- J tott át szívén az aggódó fél- ! tés, míg fürkésző szemmel fi- J gyelte az egyre sötétedő ut- { cát. Az édesapjuk is mind- ! járt itthon lesz, s ők még most ! sem jönnek... Pár perc ! múlva megkönnyebbülten só- ! hajtott. A két gyerek már a \ szomszéd ház előtt húzta a > kis szánkót. < ’Zsuzsi, amint meglátta az ; édesanyját, már újságolta is: J — Rozi néni beteg, nála < voltunk. Begyújtottunk, neki- < adtuk az uzsonnánkat, s meg- < ígértük, hogy holnap is meg- J látogatjuk. J Szabóné már nem tudott a < késésért haragot mutatni. —< Meghatotlan simogatta meg j gyermekei piros, hideg arcát. j — Jól van kedveseim, hol- \ nap is elmehettek Rozi né-, nihez. Majd visztek szegény- í nek meleg ételt, hogy ne érez- i ze magát olyan elhagyatott- j vak a szeretet ünnepén. i NAGY KATALIN ü Szerte « megyében lázas készülődés előzte meg a ka­rácsonyt. Általános iskolás diákok, csacska beszédű óvo­dások készülődtek pedagógu­sok vezetésével. A szülői munkaközösségek, tömegszervezetek nagyban hozzájárulták, hogy ez a régi hagyomány minden kis paj­tásnak szívélyes és emlékeze­tes legyen. Öcsödön a tömegszerveze­tek 3 ezer forint, a szülői munkaközösség pedig ezer fo­rint értékű ajándékot vásá­rolt. Közel 900 vidám iskolásfiú és leány gyűlt össze a kultúr­­otthonban, . hogy átvegyék csomagjaikat, A tanulók kis kultúrműsorral tették színe­sebbé a családias összejöve­telt. A Rákóczi úti óvodásokhoz is bekopogott a kedves Tél­apó. A csöppségek vidáman táncolták körül a mennyeze­tig érő karácsonyfát. A játé­kok-garmadával hevertek a |fa alatt. A felnőttek könnyes ♦ szemmel nézték végig az óvo-Idás-ok jól betanított jelene­♦ telt. t Bensőséges karácsonyi ün­f népét tartottak a kunszent­♦ mártoni Mátyás király utcai ♦ óvoda cső",osé-gei is. Érdek­lődve figyelték az óvónéni minden mozdulatát, írtkor meggyújtotta a karácsonyfa fényszóróit. Azttáii körülállták: és énekeltek. ötszázhetven ajándékcso­magot készítettek és osztot­ták szét a pedagógusok a ci­­bakházi iskolában. A gyer­mekeik közül sokan késő estig ott maradtak volna a kivilá­gított karácsonyfa alatt. A nevelők fáradozásukért szívesen fogadták elismeré­­r. il a fiatalok boldog moso­lyát. #■» Attnófh — Közlemény Folyó hő 28-án. szombaton délután 5 órakor a VIII. ke­rület orvosi rendelőjében Rátfai József városi tanács­tag beszámolót tart. 30-án, — hétfőn délután 5 órakor Dr. Hauk István orvos, megyei tanácstag a Költői Anna úti iskolában találkozik válasz­tóival. Ezúttal is meghívjuk a v&J ros dolgozóit a beszámolókra és elvárjuk, hogy észrevéte­leikről minél többen számol­janak be. Szolnok Városi Tanács VB Titkársága 2d KIRcNDELlSÉGEK ItaisicMhyi éd úféid Mfiti/crffrctása-DECEMBER 25 (szerda) a kirendeltségek helyisé­gei egész nap zárva van­nak. DECEMBER 26 (csütörtök ) budapesti, pécsi és győri kirendeltségek 9-13 óráig tartanak nyitva, az ösz­­szes többi kirendeltségek helyiségei egész nap zár­va vannak. mindenütt a szokásos pén­teki, illetve szombati nyit­vatartási idő érvényes. a budapesti, pécsi és győri kirendeltségek a szokásos vasárnapi rend szerint tartanak nyitva, az ösz­­szes többi kirendeltségek zárva lesznek. az összes kirendeltségek a szokásos hétfői, illető­leg keddi záróránál egy órával tovább tartanak nyitva» 14 órától a szokás«« zár­óráig. nmmiomixirmnmaxm DECEMBER 27 (péntek) és DECEMBER 28 (szombat) DECEMBER 29 (vasárnap) DECEMBER 30 (hétíó) és DECEMBER 31 (kedd) JANUAR 1 (szerda)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom