Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-24 / 302. szám

„Szolnok, Hajdú tanya 21*' <— így nevezik azt a földrajzi pontot, amit az Alföldi Kő­olajipari Tröszt geológusai jelöltek meg a térképen az­zal a biztatással, hogy vala­miféle szénhidrogént reite­­nek itt a „kőzetek”. Nem lehet elvéteni a he­lyet.'A kövesút mentén, mely a Kénsavgyár mögött Abony­­nak kanyarodik, 45 métere­­tömzsi acéltorony árulkodik a kutatásról. — A vasbeton alapzatom már készen áll az építmény. Irradatlan magas­ságból csukló vastag kötél csüng alá, a fúróbrigád tag­jai épp most vetik át a csiga­­soron. Négy-öt ember vesel­kedik neki a tekintélyes súly­nak. A munkahely befcomszigetét persze nehéz megközelíteni. Körülötte kötözköd -sig érő nyomot vágott a sártengerbe a lánctalpas vontató, meg a 18 tonnás nyújtott törzsű te­herautó, mely a szükséges gépeket, — berendezéseket hordta ide. És ezek valamennyien a helyükön vannak már: 1500 lóerőt szolgáltató erőgépegy­­tég, percenként 2700 liter tel­jesítményű óriás szivattyú, nagyteljesítményű kompresz­­szorok, melyek a központi vezérlés energiáját adják; motorok, dinamók s maga a többtonnás súlyú fúrógép, mely közvetlen a Rotary for­gatóasztal szomszédságában van elhelyezve a fúrótorony talapzatán. Valamennyi gép új, látszik rajtuk, hogy nemré­gen csomagolták ki — A Szovjetunióból érkez­tek — mondja Győry Gyula fúrómémök — az alföldi fú­rásoknál először alkalma­zunk ilyen modem gépeket. Nemcsak a gépek, hanem Gyón elvtárs maga is a Szovjetunióból jött. Ott ta­nult éveken át — s gyakor­latként dogozott fúrásoknál is. Ügyhagy most már nem is­meretlenek előtte a leszállí­tott gépek. Ha a teljesítmény­ről érdeklődünk — mégsem mond semmi feljegyezhető fix tényt. — Korán jötték — ismé­telgeti mosolyogva. Kará­csonyra elkészülünk a szere­léssel. Néhány hét múlva többet mondhatnék. Annyi bizonyos, hogy addig el nem mozdulunk innen, míg a be­rendezéseket üzembe nem helyezzük. — Viszont ha ez megvan, még ebben az év­ben 800 métert akarok fúrni vele. Vállalatunk ugyan jól áll a tervteljesítéssel, azonban ez a pár száz méter még jobban bebiztosítja, hogy ez évi ter­vük meglegyen. Közben bejárjuk a gépek birodalmát. Imitt, amott, ahol már üzemben van egy nagyteljesítményű erőgép — nem értjük egymás szavát, a zúgástól. — Ez — mutatnak a szere­lők egy zúgó motorra — any­­nyi elektromos energiát ter­­rpel, hogy a saját szükségle­tünkön kívül az egész kör­nyéket ellátná világítási árammal. Egy vörösre festett dina­món a műszaki adatokat köz­lő kis táblácska fölött még egyet felfedezünk. Győri elv­társ fordítja: — A Vlagyimir Iljics Vil­lamossági Gyár ifjúsági bri­gádja a Világ Ifjúsági Talál­kozó tiszteletére terven felül készítette. Megcsodálhatjuk még a szivattyút, mely egymaga 19.9 tonna, a fúrógépet, mely nem sokkal kevesebb, de jó­formán mindet három ember, a Kovács szerelőbrigád tagjai emelték le, tették a helyszín­re és állították be. A negye-Itt a friss kolbász! Van mit vásárolni az ünnepekre. A felvétel a 60-as Cseme­gebolt ráktárának csak egy kis részét mutatja. Alig lehet férni a sok árutól, hús, sajt, cukorka- és italféleségektől. Teljesítette tervét a Tisza Cipőgyár Megyénk legnagyobb üzeme, s az onszág egyik legna­gyobb könnyűipari vállalata, a Tisza Cipőgyár tegnap dél­előtt 11 órára teljesítette 1957. évi termelési tervét. Az év végéig hátralévő id oben, még mintegy 70 000 pár cipőt szándékoznak terven felül gyártani. Az év utolsó negyedében főleg megbetegedések és hiányzások miatt volt ugyan lemaradás az üzem egyes mű­helyeiben, azonban mostanáig pótolták a hiányt. A jóltel­jesítő műhelyek behozták a gyengébbek kiesését Nagy eredménye az üzemnek, hogy — a minőségi sta­tisztikán túl — ebben az évben is sokfajta olyan cipőmo­­dellt tervezett és vett sorozatgyártásiba, ami igen tetszetős, modem és néhány hónap alatt meghódította a vásárlókat, így nagyrészt a Tisza Cipőgyár nevéhez fűződik a női pa­­pucscipok, világos színű férfi szandálcipők, mikroporózus talpú lábbelik bevezetése és elterjesztése, a „terepjárótal­pak”, különféle slyp-cipők textilfelsőrészek elfogadása, stb. Reméljük, a Tisza Cipőgyár, a tizennégyszeres élüzem a jövő évben is új gyártmányaival öregbíti hírnevét, pél­dát mutat a jóminőségre és az ámívó szintentartására. ötéited a szolnoki Uttötóflcuz — Díszes seregszemle a szolnoki Üttörőház fennállásának 5. évfordulóján — MAi A pártonkivüHekrőt s a közfnnkciókról % ímte karácsonya riP * A vasárnap ^ sportja II. évfolyam, 302. szám. ARA: 50 FII LÉR. 1957. december 24. kedd. Kétmillió forintért is ajándék • • • Üzembehelyezik az Alföld első modern szovjet fúróberendezésél Tele a raktár fJLAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt h ■■-&yZ£*X>50x>£aOOOOOOCCOC>C^^ I Ahová már ^bekopogt-atol-i| aTélapó A 6zotaoifci cukorgyár! óvodába már — hogy-hogy nem — vasárnap délután megérkezett a Télapó. Vár­ták is a kis óvodások. — Hogyne készülődtök votaa, hisz legutoljára is sok-sok ajándékot rakott ki tarisz­nyájából. Most vajon mit fog hozni? — találgatták. Most sem csalódtak a Tél­apóban, mert a kis óvodá­sok örömére mennyezetig érő, csillogó karácsonyfát, sok meséskönyvet, kisba­bát, nagybabát, gyermeknyi nagyságú mackót, helikop­tert autókat hozott a ki­csinyeknek. De még külön­­külön is gondolt minden kislányra, kisfiúra egy-egy nagy zacskó édességgel — A kis vasárnap délutáni ünnepségen nem tudni, kik örültek jobban, a kicsi­nyek-e, vagy szüleik? A Mnőttek, az óvodások ügyes kis műsorszámában gyönyörködhettek, amelyet az apróságok adtak kará­csonyi ajándékul szüleik­nek. A gyerekek kitörő örömmel fogadták a Tél­apó ajándékait, s nem tud­ták, melyik játékot vegyék kezükbe, melyiket próbál­ják ki A gyerekek közül sokan akár késő estig is ottmaradtaik volna a csil­logó karácsonyfa alatt, el­játszani az új játékokkal, amelyekkel ismét gazdago­dott az óvoda közössége. A kicsinyek még nem tudják, de a felnőttek igen, hogy honnan is jött, fai az igazi Télapó, kiik azok, akik ilyen sok-sok kedves per­cet szereztek a cukorgyári óvodásoknak. — Fáradozá­saikért fogadják elismeré­sül az apróságok derűs mo­solyát, s a szülők köszönő szavait. —la — r>x«>ooo:oo<x500oooooceooooooooooooooc»ex50L.^ Itt ’ .friss turkevei kolbász, tessék várni belőle — monaja Nállási Lajos, a földművesszövetkezet hentese. A kínálga­­tásnak nem igen lehet ellenállni. Eredménye: a Turkevei töldművesszövetkezet hentese nem tud annyi sertéskcú­­bászt tölteni, ameamyi a Húsból than tí. ne fogyna..^ dik maga a fúrómémök volt, aki ezekben a napokban ál­landó munkahelyül, sőt a tar­tózkodási időt számítva — mondhatni lakóhelyül válasz­totta az eléggé idétlen, szél­­járásos Szolnok környéki ta­­nyavüágot. De hiába. Ez az olajbányá­szok sora. A geológus, mikor a fúrás helyét kijelöli, nem­igen nézhet arra. hogy sár­tengerbe. szántatlan vagy ís­­tenhátamögötti lakatlan hely­re teszi a fúráspontot. Ezt meg kell közelítem, fel kell építem s végre kell hajtani szélben, tűző napsütésben, de csikorgó télben is. Az már csak a „Jó szerencse’1 dolga, hogy eredményes volt-e a a munka, a milliós ráfordí­tás — vagy betömik a lyu­kat és tovább mennek. Sze­rencsére a szolnoki fold elcggé biztató s ritkán hálátlan, A kis bányászcsoport seré­nyen dolgozik a csípős téli délelőttön. A szerelők — a földszint legmagasabb pont­ján — már a fúrómesteri ál­lás beköté én dolgoznak. Ez is különbözik az eddigi be­rendezésektől. Egy helyről, — mint kapitány a parancs­noki hídról — néhány kal­­lantyú elmozdításával irá­nyíthatja az egész gigászi apparátus munkáját. Mind­össze harca« kar és egy kor­­mánykerékléle van a keze­­ügyében. Ezzel pl. olyan ha­talmas erőt mozgathat meg, ami 130 tonnát egy perc alatt 90 méter magasságba eme’, fel. Szabályozhat fordulat­számot, fékezhet stb. minden különös erőlködés nélkül. Mindazt az erőt, amit eddig — a régi berendezésekkel •— saját magának kellett kifej­teni, a pneumatikus vezérlő­­berendezések adják helyette. Ezen az álláson tölt majd napi 8 órát négy műszakban Nagy Lajos, Eszenyi Viktor fúrómester és váltótár aik. S mibe került mind ez a modem apparátus, melyet a szerelők lépten-nyoman meg­csodálnak, ahogy egy-egy új okos műszert, ötletes megol­dást fedeznek fel rajta. — Pontosan 2 250 000 fo­rint — mondja a mérnök elvtárs. Azonban nem kell azt hinni, hogy sok. A beren­dezések teljesítő képe Bégéhez és használhatóságához képest szinte ajándék­számba megy. Egy-egy ilyen fúrás úgyis olyan nagy értéket képvisel, hogy szinte néhány munká­nál amortizálódik az egész berendezés. A leges-legmotíemeibb fú­rásig most már csak egy fo­kozat van még, a turbinás fúrás bevezetése. A modern gépekkel már azt is meg le­hetne valósítani, mert hogy szülőhazájában is ezzel csi­nálják. Addig azonban még idő kell s főleg jobb ellátás. Ennél a fúrásnál is hiába várják a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyártól, hogy szál­lítsa a szükséges szívó- és nyomóvezetéket, gépházakat. Ügy látszik, hogy ez csak akkor lesz meg, ha szükség­ből a szolnoki műhely készíti el, amit tud ebből. (Palatínus) Szerkesztőségi közlemény Közöljük kedves előfiz»-; tőinkkel és olvasóinkkal, —; hogy a december 25-i, kará- J csonyi számunkhoz fali nap- J tárt mellékelünk, 1 j C eolmoki úttö X rők — vi X gyász! Fogadás jobb írói! Zászlónak tiszte 'legj! — harsant a ve • zényszó és némán fe • szesen tisztelgett t ’ díszes csapatzászh •előtt a szolnoki úttá Xrőcsapatok diszkül | döttsége. így kezdő­• dött az Üttöröhá: fennállásáruik 5. év-I fordulója megünnev­­| lésére rendezett tá­jié leemelő ünnepély.. • Vasárnap már t | torn délelőtti órák-Iban benépesült a; Úttörőház. Izgalomtó, kipirult arcú, vörös­­n yak kendős paj tások • kiszisták sürögtek-fo­­♦ rogtak a folyosókon J termekben. Készül­­• iek, gyülekeztek ai X ünnepi seregszemlé­dre. Különös melegsé­­iget kölcsönzött az ün­­t népségnek az. hogy latinak műsorában a X„régi” úttörők is sze­­t regeitek Sokan közü­­ilük pedig az ünneplők *soraiban foglaltak he. »lyet. Megmutatták, • hogy még ma is ma­­tgukénak érzik az út­­t tö -öházat, habár ki is | kerültek már falai f közül. f A nagy terem ha­\ marosan megtelt kö­­tzövséggel. ünneplők, uceí Süöíták az- MSZMP, a Magyar- Úttörők Országos Sző­­'- vétségé, a Megyei Ta­- nács, a KISZ képvi­- selői. Itt voltak a- csapatvezetők, sok a szülő, az ifjúság ba­­ó rátái. És sok csittogó­- szemű úttörő. Az ízlésesen deko­- rált színpad fölött ha. z talmas embléma: az • új úttörőjelvény. A- színpad hátsó függö­■ nyén díszes felirat: . „Előre az újszerű út­it törő életért!” — ke­retbe foglalva a ba­ráti szocialista orszá-2 gok zászlócskáival. A J felső részen évszám: ~ 1952—07. Az ünnepi beszédet Lévai István mon­­’ dotta. „Valahogy a ' nap is szebben aütött z azon a napon, amikor öt évvel ezelőtt, 1952. december 21-én meg­■ nyitotta a szol-■'ki út. 1 törők előtt kapuit az 1 Üttörőház” — kezdte beszédét. Pedig nem ' volt könnyű dolog “ megteremteni Sok- nehézséget kellett le­­’ küzdeni” — emléke­zett vissza az öt év előtti időkre Lévai ; elvtárs — „de végülis 1 a kommunista párt hathatói-. segítsége és 1 ax országos úttörő közrxmt adománya le­hetővé tette, hogy i SäolankflB it> tsAtuML, ' hasson az Üttörőház szocialista ifjúságiin! iskolánkívüli neveié sének fellegvára. Be szedőnek végén am kérte a mai úttörő két, hogy tekintsél példaképeiknek azo Icai az úttörőket, akii már eddig is diesösé get szereztek az Űttö röháznák jó munká jukkái, és példát mu tató magatartásukkal A nagy tapssal fa gadott beszéd utál megkezdődött az ün­nepi műsor. Filmsze rű képhatásokkal per gett le a közönséf előtt az úttörőház el­múlt öt évének törté nete. Kellemesen gör­dülő keret-szöveg is­mertette a fontosabl eseményeket az úttá rők társadalmi, kultu­rális és sporttevé­kenységéből. Ai egyes szakkörök mun. kajának kiemelkedc eredményeit színes. CS:V —7isorrrnmok vetítették a múltból a jelenbe. A táncszak­kör tagjainak jól ki­dolgozott. nagy lelke­sedéssel é* sodró len­dülettel előadott -népi tárneai: az irodalmi szakkör tagjai által az elmúlt években irt díjnyertes elbeszélé­sek és versek, a ré­gebbi szavalóverse­­«tiato W&stesei által z, igaz átéléssel és elő* k adói készséggel be­­!- mutatott szavalatai hosszú időre szóló éU a ményt nyújtottak# Nagy tapsot kaptak a k harmonika-trió bras- vúros számai és a k nyolcéves Kállai Ga-,- bi mesteri cimbalom - ’- szólója. A „Kisdobos” Együttes keretében- működő rajkózenekar l. hangulatos és vér-» '- pezsdítő zeneszámait n meg kellett ismételni, A technikai szak-»- körök legszebb kés- szítmőnyeik bemutas g tásával adtak" ízelítőt- ötévi termésükből. A- sokszínű műsor vés gén Székely Tibor- elvtárs az Országos 5 Úttörő Szövetség kö­- szövetét tolmácsolta a- szolnoki úttörőknek- jól végzett munkás z lukért, majd a szös- vétség nevében négy 5 felnőtt szokkörvezető­nek a ..Kiváló Úttörő-» <■ vezető”, néay régi tits 1 törőnek pedig a „Ki­- váló Űt(örömünkéért” • kitüntetést nyújtotta- át. Az élvezetes, hart- I gulatos ünnevi l műsor véget ért. de ' 02 itt felröppenő gom­­■ dolatok tovább zsong­tak a hazafelé indus lók szívében és leikés öeiti Ösontoi Sondm

Next

/
Oldalképek
Tartalom