Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-13 / 267. szám

•• TÖRÖKSZENTMIKLÓSI __________ híradó __________ Ami fr nincs földben a vetőmag, addig nem pihenhetünk Noverpber közepén járunk, már egyre ritkábbak és erőtlenebbek a napsugarak, gyakoribb a borús, esős nap Városunk határában, sajnos, az őszi búza vetése még nem fejeződött bei -Az' elmúlt évben bevetett területhez viszo­nyítva-eddig mintegy 92 százalékosnak lehet mondani ve­tési t.edményünket. Az . idő nagyon sürget, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy amikor csak az idő engedi, dolgozzunk és befejezzük ezt az igen fontos munkát. A kukorica törése, a répa szedése, valamint a rizs csép­iébe befejezést nyert, örvendetes az is, hogy az őszi mély­­szárítás jól halad. Számokban csak az okt. 20-i állapotnak megfelelő eredményt tudjuk kimutatni, akkor mintegy 5320 kát. holdon végezték már el a mélyszántást. Azóta ez a szám bizonyára növekedett. Arról is szívesen számolunk be, hogy a termelőszövet­kezetekben a tagság létszáma emelkedik. A Petőfi Tsz-ben a legutóbbi közgyűlésen 10 tagot vettek fel, egy jelentke­zőt viszont elutasítottak. A Rákóczi Tsz-ben is az a cél. hogy a jelenleg 44 főből álló tagságot újabb tagok felvéte­lével erősítsék. Jelentkező van. Ez is bizonyítja, hogy van jövője a szövetkezeti mozgalomnak, IVajajy sikere volt az őszi képzőművé* szeti kiállításnak November 3-án megnyílt Őszi kiállításnak több, mint ezer látogatója volt. A leg­termékenyebb festőnek R. Tóth Péter bizonyult, aki­nek képei általában tetszet­tek, s a „Cirkusz” c. vízfest­ménye, valamint a „Csend­élet” nagy sikert aratott. Igen örvendetes, hogy új festők is jelentkeztek mű­veikkel, pl. Kraftsik Józsel és Halmágyi Roland. Mind­ketten tehetségesek, de mé­gis szükséges, hogy tovább képezzék magúikat és ehhez segítséget is kapjanak. — Ugyanis Kraftsik József egyes képeinél valószínűtlenül éle­sei: a vonalak, pl. „Erdőszé­len“, vagy „Fürdés után’’ c. képeinél, s a színek sem hat­nak természetesnek. A láto­gatóknak igen tetszett Ba­log Antal „Mátrai erdőrész­let” c. képe is. FePétlenül meg kell emlé­kezni dr. Marton József szob­rairól, amelyek közül külö­nösen a „Répaegyelő" és „Magvető” c. szobor komoly alkotások.­A kiállítás rendezői, okulva a tavaszi hibából, most nem zsúfolták össze annyira az anyagot s így egyes képdk jobban érvényesültek. Az ílletékesőkvifafkeinalc, a házhelyigénylők várnak Ez év január 21-én jeleni meg egy rendelet, mely sze­rint a jövőben a házhelyeket az Országos Takarékpénztár fogja eladni az építtetőknek. A rendelet végrehajtási uta­sítása augusztusban látott napvilágot s ebben többek között utasították a tanácsot, hogy szeptember 30-ig a tel­kek vázrajzait, telekkönyvi adatait, stb. adja át az OTP- nak. Ez szeptember 15-ig meg is történt, de az OTP még a mai napig sem adott portát az építeni szándéko­zóknak. Állítólag azon vitatkoznak (vajon meddig még?), hogy a törökszentmiklósi fiók ve­zetője, vagy egy szolnoki bi­zottság döntse-e el, hogy mennyi legyen a házhely ára. Ez ugy-e, sarkalatos kérdés, mert már csak Szolnokon job­ban tudják, hogy Törökszent­­miklóson melyik házhely az értékesebb, mint itt helyben és egy ilyen fontos jogról nem mondanak le! Kár is volna, mert akkor hamarabb hozzáfoghattak volna egye­sek a házépítéshez. Egy biz­tos, hogy a vita miatt ugyan elmaradtak a házépítések, de a bürokráciának ezzel' palotát emeltek. SZABÓ IMRE. Jilmel&M ÖRÖK. VISSZKXéRéS Egy csodálatosan szép szerelem történetét mondja el a film, amely már nem sokkal a felszabadulásunk után nagy sikert aratott hazánkban. A siker most sem maradt el. azonban, ha az ember a moziból kijövök arcát szemlélte, kevéstől eltekintve, enyhén bosszús arcokat látott, amelye­ket a hosszú, oktalanul nyújtott jelenetek, történések okoztak. A téma nem valami bő, és a mellékcselekmények is untatnak. A lényege a filmnek, hogy egy ódon kastélyban. — amely nagyon szép és romantikus — élő család vérből származó feje, Marc, nősülni szeretne. Unokaöccse, Patrice vállalkozik arra, hogy a környék legszebb lányát szerzi meg számára. Bonyodalmak után ez sikerül is és valóban szép lány fiatalos kacajának csengése veri fel a kastély csendjét. Marénak megtetszik a szőke szépség és feleségül veszi. Egy alkalommal Patricc és a lány egyedül maradnak a kastélyban, rajtuk kívül csak a megtűrt rokon, 24 éves. de fejletlen gyermeke marad, aki gyűlöli Patricet. Kinn elemi háború van, benn pedig azzal a szándékkal, hogy megmérgezi őket, szerelmi bájitalt tölt a korcs gyermek Patricék poharába. Ök megisszák és ennek hatására szere­lem szövődik közöttük, amely sok bonyodalmat okoz Marc és Patrice közötti szakadásra vezet. A lány, Nathalia. Patri­­ceval szökik, de boldogságuk rövid életű, mert Nathalia beteg lesz és amíg Patrice a városban van, Marc hazaviszi kastélyába. Patrice szomorú lesz, a városban vállal állást, egy autógarázsban. Ott megtetszik a garázs vezetője húgá­nak, de bár esküvőre készülnek, Patrice a szőke Nathaliát nem tudja feledni. Szíve visszahúzza a kastélyba, ahol a törpe fiú bosszúból meglövi. Sebe halálos és az a kérése, hogy Nathalie, vele legyen halálában. Ezt már nem éri meg, de Nathalia csak megjelenik, súlyos betegen és egy­más mellett halnak meg. Már nagyon sokan írtak a szép és hallhatatlan szere­lemről. Az Örök visszatérés is ezek közé tartozik. Nagy­szerű, csodálatos szerelmi történet, amelynek állhatatos­ság a jellemzője. De meg kell vallani, hogy maga a feldol­gozás unalmas, vontatott. Az egyes jelenetek megrendezé­sénél a rendező végtelen türelemmel rendelkezhetett, sok­kal nagyobbal, mint a közönség. A konfliktus előkészítések is fárasztóak, olyannyira, hogy amikor elérkezik a drámai niVanat, a néző érdektelenül szemléli az eseményeket, mert az előkészítés — hosszú. Viszont a szerelmi jelenetek él­nek, hitelesek, szenvedélyesek, amely főképpen a színészek, a szép Madeleine Sologne és Jean Marais érdeme. (hz) Megnyílt a gumitalpú cipőjavító műhely SZOLNOKON Régen kishírben már kö­zöltük, hogy gumitalpú cipő­javító műhelyt nyit Szolno­kon a Tisza Cipőgyár. Teg­nap valóság lett a hírből, s a régi városi húscsarnok he­lyén kitárult a szép, tágas műhely ajtaja. Már van is néhány pár cipő, amin be­mutatják, hogyan lesz a te­­pett-rossz talpúból újra szép, Van a műhelyben egy csiszo­ló- és egy présgép, amit az üzemben „gyártottak”. Ör­­döngős gyorsasággal formál­ja, simítja a talpat. A műhelyben egyelőre ket­ten vannak, de ha a közönség érdeke úgy kívánja, növelik a létszámot, mert hat mester elfér a helyiségben. A javít* tatás mottója egyelőre az, —< hogy a műhelybe bevitt cipőt az üzem üzlethelyiségében le* hét kiváltani. Akik a megnyitás alkalma* val ott voltak, mind ígéretet tettek, hogy a város lakossá­gának kívánsága, s azok jobb ellátása érdekében fognak dolgozni. S ehhez teljes sikert kívá­nunk! Leningrádba utazott a magyar tomegszervezetek küldöttsége Moszkva (MTI). A szovjet tömegszervezetek meg­hívására több napja Moszkvában tartózkodik a magyar tömegszervezetek huszonöttagú küldöttsége, aspely reszt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40, évfordu­lójóinak megünnepléséin. A küldöttség tagjai között ott vannak a szakszer* vezetek, a KISZ, az Országos Nőtanács, az Országos Béke­­tanács és a Magyar Szovjet Barati Társaság képviselő). Meglátogatták a moszkvai Vörös Proletár Gépgyá­rat, a Tretyakov képtárat, a Gorkij—Lenin emlékmúzeu­mot s megtekintették a Kreml nevezetességed. A magyar küldöttség vezetői megkoszorúzták a Lenin—Sztálin mau­zóleumot. A küldöttség tagjai fel vették a kapcsolatot a szovjet test vérszervezetekkel is. — Csaknem tíz éve, hogy utoljára Moszkvában jár* tam — mondotta Szakasits Árpád, a küldöttség tagja — és őszintén elmondhatom, hogy magával ragadó változások­nak vagyok tanúja. Mások lettek az emberek is; vidámab­bak, őszintébbek, nyugodtab bak. Ezt tapasztaltam az ün­nepi felvonuláson is, amely -ek katonai része — vala­mennyi más jelenlévővel együtt — rám is Óriási benyo­mást tett. Az együtt felvonuló családtagok, munkástár­sak. barátok őszinte öröme, magabiztossága' kézzelfogha­tóan bizonyította, milyen óriási utat tett meg az elmúlt évek során a Szovjetunió. A magyar tömegszervezetek küldöttsége egyébként hétfőn az esti órákban Leningrádba utazott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak fogadalma A KISZ országos értekez­let elfogadta, illetve helyes­bítette .az alapszabály terve­zetben előre kibocsátott foga­dalom szöveget. Az ifjú kom­munisták fogadalomszövege tehát igy hangzik: „Én.......a Magyar Kommu­nista Ifjúság Szövetség tag­ja, elvtársaim előtt fogadom, hogy a párt és a KISZ zászla­jához, a proletárnemzetközi­­z seg eszméjéhez mindenkor hű leszek. Tudásommal és mun­kámmal becsülettel szolgá­lom népünk, pártunk, szocia­lista hazánk ügyét. KISZ tag­hoz méltóan élek, megbecsü­lést szerzek a Uiszista név­nek. Fogadom, hogy minden erőmmel, ha kell fegyverrel is megvédem hazánkat, a Ma­gyar Népköztársaságot.” Hát lilába erről a színészek nem tehetnek. Igazán sokat ígérő darab ez a Csókos asszony, de a története szokvá­nyos — sajnos lassan már meg is szokott — operettszöveg, kissé poros és vastagon szirupos. Mert az már elismert tény, hogy a Csárdáskirálynő bevonult az emberek szívébe, szinte klasszikussá vált ebben a műfajban, de azért ha az ember csak ha­sonló környezetben lejátszódó operetteket láthat — négyet-ötöt is egymásután — akaratlanul is felmerül benne a kérdés: hol vannak a mai szövegírók, hol vannak a mai zeneszerzők? Vagy teljesen elkép­zelhetetlen, hogy születhet vidám, zenés darab a mai fiatalok bonyodalmas szerel­méről, életűd: fonák helyzeteiről? Pedig ez, ugve„ mégis csak közelebb állna hoz­zánk, szívesebben nevetnénk, könnyez­nénk és mosolyognánk láttára. És talán — anélkül, hogy „vonalasságot” követelnénk — a szórakoztatás, az üdítő kikapcsolódás mellett „esetleg” még valami mondani­valója is lehetne számunkra. Mert a Csókos asszony legfeljebb ezt mondja; azért akadtak ám olyan jószívű bárók is, akik miután magukhoz invitálták az álta­luk felfedezett szegény kis fiatal színész­nőt, s miután megajándékozták egy cso­dálatos ruhakölteménnyel, s miután be­­küldték a hálószobába, hát. istenem — vannak még csodák — utána magára hagyták, s inkább elmen’ek a klubba, ne­hogy olyasmire, vetemedjenek, ame'y fol­tot bagvna a leánvzó becsületén. Az ilyen bárók, ha nem is nagyon hemzsegtek a huszas években, de azért voltak, vagvo­­gattak — ezt bizonygatja a Szilágyi-féle szövegkönyv, amit a különben igen han­gulatos Zerkovitz muzsikához férceit va­laha a szerző, s amit — kizárólag a mu­zsika és a színészek frappáns játéka ked­véért — végülis kénytelenek vagyunk neki megbocsájtani. De (írjunk napirendre efölött, ' mert — amint már mondottuk — erről a színészek a legkevésbé sem tehetnek. Ök szívesen, boldogan játszanék azt a másik darabot, az újat, a többet ígérőt, ha azt már megírták, vagy felkutatták volna számukra. Addig is lássuk, mit adtak ne­jünk, a közönségnek játékban, alakítás­ban, a kibányászható színházi ötletekben? Fordítsuk meg a szokásos sorrendet és a környezettel, a háttérrel kezdjük, amely sokban befolyásolja a darab han-Szép kiállttal, kit átlő játék, kanyalat&i zene... OVOS 6S SZÍHIPOS SZÖY69 — A Szigligeti Színház új bemutatójáról — gulatát, s képes felfokozni a közönség ke­délyét mindjárt az első percekben. A dísz­let ezúttal nem csak dekorácia volt, de valóban szerves része a darabnak, hozzá tartozott, szinte élt vele. Nagy munka le­hetett megtervezni, megépíteni, s változ­tatni a színt: a józsefvárosi kis emeletes­­házat. annak udvarát, az emeletre futó és játéktérnek is használt lépcsős kiképzést, kapuboltozatot, stb.. s hasonlóan a főúri lakosztály nagy előtermét. Dicséret érte a színház névtelen munkásainak. A másik amire talán egyáltalában nem figyeltünk, mégis ott élt az egész elő­adás alatt a zene. pontosabban a zenekar, a dallamos Zerkovitz muzsika tolmácso­ló ja. Lehet, hogy a zeneszerző volt tapin­tatos és figyelmes lélek haidanán, da tény, hogy egyszer sem tapasztaltuk, hogy a hangszer elnyomná az élő éneket, mindig kellemesen simult hozzá, nem igyekezett tűlharsogni. mint az néha. sainos. máskor tapasztalható egyes ooeretteknél. De az is lehet, hogy csak az Heves Somoss István karnagy dirigensnáleáia játszott ebben közre. A zene mindenesetre élvezetes és kellemes volt, sőt néhol talán lehetett volna bátrabb a Zerkovitz-stílus megsér­tése nélkül. Pl. naivon hiányzott e?v ügves áthidaló dobszóló a „jövő zenéjét” bemutató kettősnél. Ea most a azinéaz ékről (ismét fordított sorrendben). Nagyon tetszett 8 kis Marcsa szerepében Bukovics Irén, ponto­sabban nem is annyira a szerepében, ha­nem amikor olyan naiv csodálkozással ki­mosolygott a közönségre a vasfüggöny aj­taján. Ez bizony csak az első alkalmakkor sikerül ilyen őszintén. (Mert újabban a színész már unja is a vasfüggönyt. Nincs annak már becse. Valamikor csak nagy sikereknél engedték le. s nyílt meg az ajtaja, hogy <^tt megjelenjen a orima­­donna. esetleg a szubrett. Nem mentek „elébe” a tapsnak, mint manapság sok­szor. Ugybizony!) A házmester — Kalo­csai Ferenc — is tetszett; Ám ketten a da­hegye is éli, érzi a táncot, a mozgást. Máris megkedvelte a szolnoki közönség. Dodó — a szolnokiak így hívják Varga D. Józsefet — most is találékony, ötletes nem hagyja a színpadi perceket kiaknázatla­nul. Ök ketten rengeteg munkát adtak ezúttal is a közönség nevetöizmainak. A második szereposztásban Zilahi Kató lép majd fel. Karácsonyi Magda — a darab prima­donnája — kedves, bájos jelenség, s ami­nek különösen örültünk: igazán kellemes hangja van. (Mert ezek a tulajdonságok nem mindig járnak együtt.) Nagyon nehéz kivetni vagy egyáltalán kritizálnivalót ta­lálni játékában. S legven ez most a dicsé­ret, a fellengzős szavak helyett. Somogyi Géza „minden ellenkező hí­resztelés ellenére” tetszett. Az első felvo­násban a szövegmondása nem volt eléggé árnyait, de a későbbiekben, különösen a drámaibb részeknél (úgy látszik ez az ereje) mondhatni, kitűnő volt. Az ének­számokban is szép és egyen’etes teljesít­ményt nyújtott (nem akart brillírozni de nem is „lazsálta” el a számokat). S amin* mindezekbői már meg­ítélhető. a rendezés jó munkát végzett. Hortobágyi Margit, úgvlátszik, nem a pil­lanatnyi és kétesértékű sikerek, hanem a tartós és állandó ió felkészülés híve. Pedig most — mint halljuk — alig 15 nap állt rendelkezésükre a bemutatóig. Azért egy apróság: a darab hosszú, nem lehe’ne né­hol rövidíteni? Pl. a labdajelenet erősen „betoldás” ízű. vontatott, megszakítja a darab lendületét, stílusát. Ha nem is hagy­ják el, de ne vigyék túlzásba. Tetszettek még: a táncos!ánv^-k, azaz ezú“al orfeumhölgyek, magyarul a szín­ház „örökmozgó” tagjai, akik hol a „köz­nép t’ imitál ják hol lenge ruhikban tap-i soltátják a férfinépet és kényszerítik őket a szemerőltető nézésre. Fajízófal in in de nki tetszett — csak éppen a darab bárgyú meséje nem. Ez visz őrit ?>t mutatja, hogy van jó és van rossz darái d? a jó színész még a rossz darabból is „ki tud hozni válamjt”, ha nást, nem a közönség és a kritikus elisme­rését, ami jelen esetben — ismételjük — elsősorban a kitűnő színészi teljesítmény­nek szól F. Tóth Pál rab kezdetén valami népszínmű és hihetet­lenül nem hiteles légkört teremtenek. Úgy döcög az egész. Talán a szövegmondással van baj? A rendezőnek kellene ezt meg­vizsgálni. Pici szerep s mégis felfigyel rá a kö­zönség: a III. lakáj figurája Bársony Ist­ván őszinte esetlenséggel csinálja. Tréfá­san szólva: reméljük „reá szabták”? Bálint Gy örgyöt még nem nagyon is­merjük, s most új oldaláról mutatkozott be a Dunaparti randevú férj szerepe után. Ő játssza a főlakájt valami megdöbbenni és meghökkentő hűséggel. Báróbb a bárónál, ariszokratább az arisztokratánál, hízelgő és szenvelgő, fölényes és alázatos, cinkos és majdnem barát egyszemélyben. Nehéz jelzőt találni sokoldalú játékának elisme­résére. Ezt látni kell! (Győri Ilona volt ilyen emlékezetes a Dunaparti randevú­ban játszott szerepében.) Sebestyén Éva ismét öregedő hölgyet alakít, aki csakúgy „nvüvi” a férjeket s most is hasonlókon töri á fejét. Eredeti egyéniség Sebestyén Éva K éppen ezért kell nagyon vigyáznia (de a maszkok ké­szítőjének is) t. i. akarva, akaratlan van valami hasonlóság korábbi figurái között, amit el lehetne kerülni. Kérdés- csak öre­get .játszhat? TTev tudiuk. fiatal. Vagy ez nem is igaz? Reméljük, kiderül. Kompóthy Gyula bácsi — aki ennek a darabnak majd minden jelentős férfiszere­pét játszotta már fővárosi és más színpa­dokon, ezúttal Kubanek hentes szerepében hozott 'elénk kedélyes, sok szívvel, meleg­séggel megáldott, jóízű figurát. „Tősgyö­keres’-’ szolnoki lettére egészen jól eliga­zodott az idegen akcentus rejtelmeiben. Báró Tarpatakv szerepét Juhász János igazán megnyerő külsővel alakítja. Szolid, mértéktartó, nem lépi túl a szövegkönyv szabta korlátokat. Egy kicsit néha talán lehetne kedélyesebb, közvetlenebb s talán egy árnyalattal szenvedélyesebb. Varga D. József és Csornai Irén ren­geteget komédiáznak össze. Csornai csupa elevenség, lendület, még tán a kisujja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom