Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-13 / 267. szám
•• TÖRÖKSZENTMIKLÓSI __________ híradó __________ Ami fr nincs földben a vetőmag, addig nem pihenhetünk Noverpber közepén járunk, már egyre ritkábbak és erőtlenebbek a napsugarak, gyakoribb a borús, esős nap Városunk határában, sajnos, az őszi búza vetése még nem fejeződött bei -Az' elmúlt évben bevetett területhez viszonyítva-eddig mintegy 92 százalékosnak lehet mondani vetési t.edményünket. Az . idő nagyon sürget, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy amikor csak az idő engedi, dolgozzunk és befejezzük ezt az igen fontos munkát. A kukorica törése, a répa szedése, valamint a rizs csépiébe befejezést nyert, örvendetes az is, hogy az őszi mélyszárítás jól halad. Számokban csak az okt. 20-i állapotnak megfelelő eredményt tudjuk kimutatni, akkor mintegy 5320 kát. holdon végezték már el a mélyszántást. Azóta ez a szám bizonyára növekedett. Arról is szívesen számolunk be, hogy a termelőszövetkezetekben a tagság létszáma emelkedik. A Petőfi Tsz-ben a legutóbbi közgyűlésen 10 tagot vettek fel, egy jelentkezőt viszont elutasítottak. A Rákóczi Tsz-ben is az a cél. hogy a jelenleg 44 főből álló tagságot újabb tagok felvételével erősítsék. Jelentkező van. Ez is bizonyítja, hogy van jövője a szövetkezeti mozgalomnak, IVajajy sikere volt az őszi képzőművé* szeti kiállításnak November 3-án megnyílt Őszi kiállításnak több, mint ezer látogatója volt. A legtermékenyebb festőnek R. Tóth Péter bizonyult, akinek képei általában tetszettek, s a „Cirkusz” c. vízfestménye, valamint a „Csendélet” nagy sikert aratott. Igen örvendetes, hogy új festők is jelentkeztek műveikkel, pl. Kraftsik Józsel és Halmágyi Roland. Mindketten tehetségesek, de mégis szükséges, hogy tovább képezzék magúikat és ehhez segítséget is kapjanak. — Ugyanis Kraftsik József egyes képeinél valószínűtlenül élesei: a vonalak, pl. „Erdőszélen“, vagy „Fürdés után’’ c. képeinél, s a színek sem hatnak természetesnek. A látogatóknak igen tetszett Balog Antal „Mátrai erdőrészlet” c. képe is. FePétlenül meg kell emlékezni dr. Marton József szobrairól, amelyek közül különösen a „Répaegyelő" és „Magvető” c. szobor komoly alkotások.A kiállítás rendezői, okulva a tavaszi hibából, most nem zsúfolták össze annyira az anyagot s így egyes képdk jobban érvényesültek. Az ílletékesőkvifafkeinalc, a házhelyigénylők várnak Ez év január 21-én jeleni meg egy rendelet, mely szerint a jövőben a házhelyeket az Országos Takarékpénztár fogja eladni az építtetőknek. A rendelet végrehajtási utasítása augusztusban látott napvilágot s ebben többek között utasították a tanácsot, hogy szeptember 30-ig a telkek vázrajzait, telekkönyvi adatait, stb. adja át az OTP- nak. Ez szeptember 15-ig meg is történt, de az OTP még a mai napig sem adott portát az építeni szándékozóknak. Állítólag azon vitatkoznak (vajon meddig még?), hogy a törökszentmiklósi fiók vezetője, vagy egy szolnoki bizottság döntse-e el, hogy mennyi legyen a házhely ára. Ez ugy-e, sarkalatos kérdés, mert már csak Szolnokon jobban tudják, hogy Törökszentmiklóson melyik házhely az értékesebb, mint itt helyben és egy ilyen fontos jogról nem mondanak le! Kár is volna, mert akkor hamarabb hozzáfoghattak volna egyesek a házépítéshez. Egy biztos, hogy a vita miatt ugyan elmaradtak a házépítések, de a bürokráciának ezzel' palotát emeltek. SZABÓ IMRE. Jilmel&M ÖRÖK. VISSZKXéRéS Egy csodálatosan szép szerelem történetét mondja el a film, amely már nem sokkal a felszabadulásunk után nagy sikert aratott hazánkban. A siker most sem maradt el. azonban, ha az ember a moziból kijövök arcát szemlélte, kevéstől eltekintve, enyhén bosszús arcokat látott, amelyeket a hosszú, oktalanul nyújtott jelenetek, történések okoztak. A téma nem valami bő, és a mellékcselekmények is untatnak. A lényege a filmnek, hogy egy ódon kastélyban. — amely nagyon szép és romantikus — élő család vérből származó feje, Marc, nősülni szeretne. Unokaöccse, Patrice vállalkozik arra, hogy a környék legszebb lányát szerzi meg számára. Bonyodalmak után ez sikerül is és valóban szép lány fiatalos kacajának csengése veri fel a kastély csendjét. Marénak megtetszik a szőke szépség és feleségül veszi. Egy alkalommal Patricc és a lány egyedül maradnak a kastélyban, rajtuk kívül csak a megtűrt rokon, 24 éves. de fejletlen gyermeke marad, aki gyűlöli Patricet. Kinn elemi háború van, benn pedig azzal a szándékkal, hogy megmérgezi őket, szerelmi bájitalt tölt a korcs gyermek Patricék poharába. Ök megisszák és ennek hatására szerelem szövődik közöttük, amely sok bonyodalmat okoz Marc és Patrice közötti szakadásra vezet. A lány, Nathalia. Patriceval szökik, de boldogságuk rövid életű, mert Nathalia beteg lesz és amíg Patrice a városban van, Marc hazaviszi kastélyába. Patrice szomorú lesz, a városban vállal állást, egy autógarázsban. Ott megtetszik a garázs vezetője húgának, de bár esküvőre készülnek, Patrice a szőke Nathaliát nem tudja feledni. Szíve visszahúzza a kastélyba, ahol a törpe fiú bosszúból meglövi. Sebe halálos és az a kérése, hogy Nathalie, vele legyen halálában. Ezt már nem éri meg, de Nathalia csak megjelenik, súlyos betegen és egymás mellett halnak meg. Már nagyon sokan írtak a szép és hallhatatlan szerelemről. Az Örök visszatérés is ezek közé tartozik. Nagyszerű, csodálatos szerelmi történet, amelynek állhatatosság a jellemzője. De meg kell vallani, hogy maga a feldolgozás unalmas, vontatott. Az egyes jelenetek megrendezésénél a rendező végtelen türelemmel rendelkezhetett, sokkal nagyobbal, mint a közönség. A konfliktus előkészítések is fárasztóak, olyannyira, hogy amikor elérkezik a drámai niVanat, a néző érdektelenül szemléli az eseményeket, mert az előkészítés — hosszú. Viszont a szerelmi jelenetek élnek, hitelesek, szenvedélyesek, amely főképpen a színészek, a szép Madeleine Sologne és Jean Marais érdeme. (hz) Megnyílt a gumitalpú cipőjavító műhely SZOLNOKON Régen kishírben már közöltük, hogy gumitalpú cipőjavító műhelyt nyit Szolnokon a Tisza Cipőgyár. Tegnap valóság lett a hírből, s a régi városi húscsarnok helyén kitárult a szép, tágas műhely ajtaja. Már van is néhány pár cipő, amin bemutatják, hogyan lesz a tepett-rossz talpúból újra szép, Van a műhelyben egy csiszoló- és egy présgép, amit az üzemben „gyártottak”. Ördöngős gyorsasággal formálja, simítja a talpat. A műhelyben egyelőre ketten vannak, de ha a közönség érdeke úgy kívánja, növelik a létszámot, mert hat mester elfér a helyiségben. A javít* tatás mottója egyelőre az, —< hogy a műhelybe bevitt cipőt az üzem üzlethelyiségében le* hét kiváltani. Akik a megnyitás alkalma* val ott voltak, mind ígéretet tettek, hogy a város lakosságának kívánsága, s azok jobb ellátása érdekében fognak dolgozni. S ehhez teljes sikert kívánunk! Leningrádba utazott a magyar tomegszervezetek küldöttsége Moszkva (MTI). A szovjet tömegszervezetek meghívására több napja Moszkvában tartózkodik a magyar tömegszervezetek huszonöttagú küldöttsége, aspely reszt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40, évfordulójóinak megünnepléséin. A küldöttség tagjai között ott vannak a szakszer* vezetek, a KISZ, az Országos Nőtanács, az Országos Béketanács és a Magyar Szovjet Barati Társaság képviselő). Meglátogatták a moszkvai Vörös Proletár Gépgyárat, a Tretyakov képtárat, a Gorkij—Lenin emlékmúzeumot s megtekintették a Kreml nevezetességed. A magyar küldöttség vezetői megkoszorúzták a Lenin—Sztálin mauzóleumot. A küldöttség tagjai fel vették a kapcsolatot a szovjet test vérszervezetekkel is. — Csaknem tíz éve, hogy utoljára Moszkvában jár* tam — mondotta Szakasits Árpád, a küldöttség tagja — és őszintén elmondhatom, hogy magával ragadó változásoknak vagyok tanúja. Mások lettek az emberek is; vidámabbak, őszintébbek, nyugodtab bak. Ezt tapasztaltam az ünnepi felvonuláson is, amely -ek katonai része — valamennyi más jelenlévővel együtt — rám is Óriási benyomást tett. Az együtt felvonuló családtagok, munkástársak. barátok őszinte öröme, magabiztossága' kézzelfoghatóan bizonyította, milyen óriási utat tett meg az elmúlt évek során a Szovjetunió. A magyar tömegszervezetek küldöttsége egyébként hétfőn az esti órákban Leningrádba utazott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak fogadalma A KISZ országos értekezlet elfogadta, illetve helyesbítette .az alapszabály tervezetben előre kibocsátott fogadalom szöveget. Az ifjú kommunisták fogadalomszövege tehát igy hangzik: „Én.......a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség tagja, elvtársaim előtt fogadom, hogy a párt és a KISZ zászlajához, a proletárnemzetköziz seg eszméjéhez mindenkor hű leszek. Tudásommal és munkámmal becsülettel szolgálom népünk, pártunk, szocialista hazánk ügyét. KISZ taghoz méltóan élek, megbecsülést szerzek a Uiszista névnek. Fogadom, hogy minden erőmmel, ha kell fegyverrel is megvédem hazánkat, a Magyar Népköztársaságot.” Hát lilába erről a színészek nem tehetnek. Igazán sokat ígérő darab ez a Csókos asszony, de a története szokványos — sajnos lassan már meg is szokott — operettszöveg, kissé poros és vastagon szirupos. Mert az már elismert tény, hogy a Csárdáskirálynő bevonult az emberek szívébe, szinte klasszikussá vált ebben a műfajban, de azért ha az ember csak hasonló környezetben lejátszódó operetteket láthat — négyet-ötöt is egymásután — akaratlanul is felmerül benne a kérdés: hol vannak a mai szövegírók, hol vannak a mai zeneszerzők? Vagy teljesen elképzelhetetlen, hogy születhet vidám, zenés darab a mai fiatalok bonyodalmas szerelméről, életűd: fonák helyzeteiről? Pedig ez, ugve„ mégis csak közelebb állna hozzánk, szívesebben nevetnénk, könnyeznénk és mosolyognánk láttára. És talán — anélkül, hogy „vonalasságot” követelnénk — a szórakoztatás, az üdítő kikapcsolódás mellett „esetleg” még valami mondanivalója is lehetne számunkra. Mert a Csókos asszony legfeljebb ezt mondja; azért akadtak ám olyan jószívű bárók is, akik miután magukhoz invitálták az általuk felfedezett szegény kis fiatal színésznőt, s miután megajándékozták egy csodálatos ruhakölteménnyel, s miután beküldték a hálószobába, hát. istenem — vannak még csodák — utána magára hagyták, s inkább elmen’ek a klubba, nehogy olyasmire, vetemedjenek, ame'y foltot bagvna a leánvzó becsületén. Az ilyen bárók, ha nem is nagyon hemzsegtek a huszas években, de azért voltak, vagvogattak — ezt bizonygatja a Szilágyi-féle szövegkönyv, amit a különben igen hangulatos Zerkovitz muzsikához férceit valaha a szerző, s amit — kizárólag a muzsika és a színészek frappáns játéka kedvéért — végülis kénytelenek vagyunk neki megbocsájtani. De (írjunk napirendre efölött, ' mert — amint már mondottuk — erről a színészek a legkevésbé sem tehetnek. Ök szívesen, boldogan játszanék azt a másik darabot, az újat, a többet ígérőt, ha azt már megírták, vagy felkutatták volna számukra. Addig is lássuk, mit adtak nejünk, a közönségnek játékban, alakításban, a kibányászható színházi ötletekben? Fordítsuk meg a szokásos sorrendet és a környezettel, a háttérrel kezdjük, amely sokban befolyásolja a darab han-Szép kiállttal, kit átlő játék, kanyalat&i zene... OVOS 6S SZÍHIPOS SZÖY69 — A Szigligeti Színház új bemutatójáról — gulatát, s képes felfokozni a közönség kedélyét mindjárt az első percekben. A díszlet ezúttal nem csak dekorácia volt, de valóban szerves része a darabnak, hozzá tartozott, szinte élt vele. Nagy munka lehetett megtervezni, megépíteni, s változtatni a színt: a józsefvárosi kis emeletesházat. annak udvarát, az emeletre futó és játéktérnek is használt lépcsős kiképzést, kapuboltozatot, stb.. s hasonlóan a főúri lakosztály nagy előtermét. Dicséret érte a színház névtelen munkásainak. A másik amire talán egyáltalában nem figyeltünk, mégis ott élt az egész előadás alatt a zene. pontosabban a zenekar, a dallamos Zerkovitz muzsika tolmácsoló ja. Lehet, hogy a zeneszerző volt tapintatos és figyelmes lélek haidanán, da tény, hogy egyszer sem tapasztaltuk, hogy a hangszer elnyomná az élő éneket, mindig kellemesen simult hozzá, nem igyekezett tűlharsogni. mint az néha. sainos. máskor tapasztalható egyes ooeretteknél. De az is lehet, hogy csak az Heves Somoss István karnagy dirigensnáleáia játszott ebben közre. A zene mindenesetre élvezetes és kellemes volt, sőt néhol talán lehetett volna bátrabb a Zerkovitz-stílus megsértése nélkül. Pl. naivon hiányzott e?v ügves áthidaló dobszóló a „jövő zenéjét” bemutató kettősnél. Ea most a azinéaz ékről (ismét fordított sorrendben). Nagyon tetszett 8 kis Marcsa szerepében Bukovics Irén, pontosabban nem is annyira a szerepében, hanem amikor olyan naiv csodálkozással kimosolygott a közönségre a vasfüggöny ajtaján. Ez bizony csak az első alkalmakkor sikerül ilyen őszintén. (Mert újabban a színész már unja is a vasfüggönyt. Nincs annak már becse. Valamikor csak nagy sikereknél engedték le. s nyílt meg az ajtaja, hogy <^tt megjelenjen a orimadonna. esetleg a szubrett. Nem mentek „elébe” a tapsnak, mint manapság sokszor. Ugybizony!) A házmester — Kalocsai Ferenc — is tetszett; Ám ketten a dahegye is éli, érzi a táncot, a mozgást. Máris megkedvelte a szolnoki közönség. Dodó — a szolnokiak így hívják Varga D. Józsefet — most is találékony, ötletes nem hagyja a színpadi perceket kiaknázatlanul. Ök ketten rengeteg munkát adtak ezúttal is a közönség nevetöizmainak. A második szereposztásban Zilahi Kató lép majd fel. Karácsonyi Magda — a darab primadonnája — kedves, bájos jelenség, s aminek különösen örültünk: igazán kellemes hangja van. (Mert ezek a tulajdonságok nem mindig járnak együtt.) Nagyon nehéz kivetni vagy egyáltalán kritizálnivalót találni játékában. S legven ez most a dicséret, a fellengzős szavak helyett. Somogyi Géza „minden ellenkező híresztelés ellenére” tetszett. Az első felvonásban a szövegmondása nem volt eléggé árnyait, de a későbbiekben, különösen a drámaibb részeknél (úgy látszik ez az ereje) mondhatni, kitűnő volt. Az énekszámokban is szép és egyen’etes teljesítményt nyújtott (nem akart brillírozni de nem is „lazsálta” el a számokat). S amin* mindezekbői már megítélhető. a rendezés jó munkát végzett. Hortobágyi Margit, úgvlátszik, nem a pillanatnyi és kétesértékű sikerek, hanem a tartós és állandó ió felkészülés híve. Pedig most — mint halljuk — alig 15 nap állt rendelkezésükre a bemutatóig. Azért egy apróság: a darab hosszú, nem lehe’ne néhol rövidíteni? Pl. a labdajelenet erősen „betoldás” ízű. vontatott, megszakítja a darab lendületét, stílusát. Ha nem is hagyják el, de ne vigyék túlzásba. Tetszettek még: a táncos!ánv^-k, azaz ezú“al orfeumhölgyek, magyarul a színház „örökmozgó” tagjai, akik hol a „köznép t’ imitál ják hol lenge ruhikban tap-i soltátják a férfinépet és kényszerítik őket a szemerőltető nézésre. Fajízófal in in de nki tetszett — csak éppen a darab bárgyú meséje nem. Ez visz őrit ?>t mutatja, hogy van jó és van rossz darái d? a jó színész még a rossz darabból is „ki tud hozni válamjt”, ha nást, nem a közönség és a kritikus elismerését, ami jelen esetben — ismételjük — elsősorban a kitűnő színészi teljesítménynek szól F. Tóth Pál rab kezdetén valami népszínmű és hihetetlenül nem hiteles légkört teremtenek. Úgy döcög az egész. Talán a szövegmondással van baj? A rendezőnek kellene ezt megvizsgálni. Pici szerep s mégis felfigyel rá a közönség: a III. lakáj figurája Bársony István őszinte esetlenséggel csinálja. Tréfásan szólva: reméljük „reá szabták”? Bálint Gy örgyöt még nem nagyon ismerjük, s most új oldaláról mutatkozott be a Dunaparti randevú férj szerepe után. Ő játssza a főlakájt valami megdöbbenni és meghökkentő hűséggel. Báróbb a bárónál, ariszokratább az arisztokratánál, hízelgő és szenvelgő, fölényes és alázatos, cinkos és majdnem barát egyszemélyben. Nehéz jelzőt találni sokoldalú játékának elismerésére. Ezt látni kell! (Győri Ilona volt ilyen emlékezetes a Dunaparti randevúban játszott szerepében.) Sebestyén Éva ismét öregedő hölgyet alakít, aki csakúgy „nvüvi” a férjeket s most is hasonlókon töri á fejét. Eredeti egyéniség Sebestyén Éva K éppen ezért kell nagyon vigyáznia (de a maszkok készítőjének is) t. i. akarva, akaratlan van valami hasonlóság korábbi figurái között, amit el lehetne kerülni. Kérdés- csak öreget .játszhat? TTev tudiuk. fiatal. Vagy ez nem is igaz? Reméljük, kiderül. Kompóthy Gyula bácsi — aki ennek a darabnak majd minden jelentős férfiszerepét játszotta már fővárosi és más színpadokon, ezúttal Kubanek hentes szerepében hozott 'elénk kedélyes, sok szívvel, melegséggel megáldott, jóízű figurát. „Tősgyökeres’-’ szolnoki lettére egészen jól eligazodott az idegen akcentus rejtelmeiben. Báró Tarpatakv szerepét Juhász János igazán megnyerő külsővel alakítja. Szolid, mértéktartó, nem lépi túl a szövegkönyv szabta korlátokat. Egy kicsit néha talán lehetne kedélyesebb, közvetlenebb s talán egy árnyalattal szenvedélyesebb. Varga D. József és Csornai Irén rengeteget komédiáznak össze. Csornai csupa elevenség, lendület, még tán a kisujja