Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-03 / 259. szám

Találkozás szovjet emberekkel

«*

Levél Kisújszállásra Szilágyi Laiosnenak, Szilágyi!

A MAGYAR DOLGOZO

népnek a legutóbbi időben bőven volt alkalma tapasztalni, mit jelent a proletár nemzetköziség. — Egy évvel ezelőtt hazánkban a munkáshatalom léte forgbtt kockán, s azokban a vészterhes napokban népünk legjobbjainak küzdelmét a proletárinternacionalizmus szellemében nevelt szovjet hadsereg támogatta abban, hogy véget vessen a nyugati imperialisták és hazai csatlósaik vérgőzös terveinek, melynek végső kimenetele hazánkban fasiszta diktatúra visszaállítása és esetleg a harmadik világháború kirobbantása tett volna. Az 1944—45-ös harcok hőseinek száma ezekben a napokban újakkal szaporodott, a régi sírhantok mellé újak domborultak, hogy belőlük fakadjon sarjadjon a magyar nép szabadsága, boldogsága.

Nagy örömünkre, részünk lehetett abban, hogy a VI. Világifjúsági Találkozó alkalmával Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban élvezhettük a szovjet emberek meleg, baráti szeretetét. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy a Szovjetunióban a lakosság minden rétegét mennyire áthatja a más népek iránti szeretet és megbecsülés, s hogy az emberiség sorsáért a szovjet emberek müven nagy felelősséget éreznek.

A MIKOR a Nyugati pá** lyaudvarról 1100 tagú ifjúsági küldöttségünk elindult Moszkvába, bizony sokunk fejében megfordult az a gondolajt, vajon hogyan is fogadnak bennünket a szovjet emberek, mi lehet a véleményük rólunk, hogy 12 esztendő után is csak segítséggel tudtunk megbirkózni az ellenforradalom sötét erőivel. De az aggodalom csakhamar eloszlott, amikor átléptük a határt s szovjet földön első alkalommal találkoztunk szovjet emberekkel. Csap állomáson többezres tömeg várt ránk, s a rövid ünnepség, melyet tiszteletünkre rendeztek, a szeretet, a megbecsülés hangját árasztotta felénk. S ettől a pillanattól kezdve végig

Moszkváig, Moszkvában három hétig, majd Sztálingrádban és onnan hazáig kísért és övezett bennünket ez a szeretet és gondoskodás. Küldöttségünk számos tagjának a mindennapi kedves fogadtatáson túl, olyan élményekben volt része, amely egy életre emlékezetes marad, s amelyre mindenkor jóleső érzéssel gondolunk vissza.

ÁR MÁSODIK nap fu-TM tott vonatunk, amikor Bogdán Hmelnickij állomásra értünk. Mint mindenütt utunkon, itt is többezres tömeg fogadott bennünket. A virágcsokrok, az emléklapok és más kedves ajándékok elmaradhatatlan kellékei voltak ezeknek a találkozásoknak. Ezen az állomáson azonban néhányunknak másban is volt részünk. Három idősebb vasúti munkással találtuk szembe magunkat, ahogy a vasúti kocsiból leléptünk. Kissé ráncosodó arcuk széles mosolyával és a munkában megkérgesedett kezük nyújtásával igyekeztek felénk. Köszöntés után máris záporozták a kérdések: ..Megjöttetekj' "/fiaim? .Mi újság Budapésién? .. -. Rendesen folyik-e a termelés?-... Van-e elég kenyeretek? ... Milyen a termés, lesz-e gond az ellátásban?’’ És így tovább. S mi válaszoltunk, örömmel, igaz szóval. És éreztük, hogy ezekben a kérdésekben benne van az értünk való aggódás, gondjaink megosztása, amely múlt év november—decemberben a véráldozat után gabonában, építőanyagban és sok minden másban is kifejezésre jutott, cs kifejezésre jut ma is. Búcsúzásul pedig üdvözletüket küldték rajtunk keresztül a magyar népnek és közte a magyar vasutasoknak.

1/ IEVBEN közel félórát

^ állt a vonat. A pályaudvar tömve volt emberekkel. Fiatalok és idősek vegyesen és szorongva várták érkezésünket. Alighogy kiszálltunk a kocsiból, egy idős bácsi közeledett felénk. Külsejéről ítélve, abba a korosztályba tartozott, aki 40 évvel ezelőtt fegyverrel küzdött a szovjet hatalomért. Balkarján egy hároméves gyönyörű leányka

mosolygott ránk, jobboldalán egy fiatal asszonyka jött vele. Csakhamar szóba elegyedtünk. Bátyánk elmondta, hogy azért jött ki az állomásra, mert megtudta, hogy magyarok érkeznek s ő szereti a magyarokat. A beszélgetésből megtudtuk, hogy ennek a kedves öreg bácsinak valamikor három egészséges fiúgyermek felnevelése volt a gondja, amelyet ő tisztességesen teljesített. És amikor a fiúk nagygyá nőttek, közülük, kettőnek az életét a második világháborúban a fasiszták golyója oltotta ki. S a harmadik — az aranyos szőke kislány édesapja, a fiatalasszonyka szerető férje, 1956 őszén Budapesten, a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelemben vesztette életét. És amikor a magyar küldöttség tagjainak arcán az együttérzés égető könnyei peregtek végig, kedves Bátyánknak ereje volt ahhoz, hogy vigasztaljon bennünket. — „Értetek, fiaim, úgy látom, érdemes volt harcolni. Arra vigyázzatok, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, ami a múlt évben volt.” — Amikor a vonat továbbgördült. amikor az ablakon keresztül friss szellő csapott az arcunkba, még mindig némán néztünk a fáira és csak ritkán egymásra. Senki sem mondta hangosan, de a pillantásokból, az arcok színéből éreztük: nagy felelősséggel

tartozunk a mi kedves új ismerősünknek, Bátyánknak, szovjet barátainknak. Soha többé nem olthatja ki népünk legjobbjainak és barátainak életét a bitang ellenség! Soha többé! — Erre mi, ifjak és idősebbek ezentúl együtt vigyázunk.

M OSZKVÁBAN történt.

— A mezőgazdasági kiállítás területét jártuk hármasban. Sok mindent megnéztünk • már. Gyönyörködtünk az ukrán pavilon gazdag kiállításában, az Uralvidék Sokszínű érceiben és drágaköveiben. Beszálltunk a TU— 104-es repülőgépbe. És egyszeresük a gép-pavilon előtt fiatalok kérdezték tőlünk, hogy mi kik vagyunk. S mi készségesen válaszoltunk nekik. „Ah, Vengri” hangzott a

viszontválasz, és már szedték is elő füzeteiket, hogy írjunk bele. És mi irtunk. Amit már megtanultunk oroszul: „Mir i druzsba”, „Da zdrasztvuet szovjetszko vengerszkaja druzsba.” És írtunk magyarul. Barátaink egyre szaporodtak. Volt amikor több százan vettek körül bennünket. Fiatalok, idősek, munkások' parasztok, értelmiségiek. És mi írtunk. Néhány kedves szót és címet. Egy idősebb néni megkérdezte, nem terhes nekünk, hogy ennyien kérnek, hogy írjunk nekik is. És mi megnyugtattuk. Elmondtuk, hogy mi, akik itt vagyunk, az életben éreztük, mit jelent a mi népünk számára a szovjet— magyar barátság. És írtunk tovább, még sokáig, önfeledten, boldogan, sötétedésig, összesen 4 óra hosszáig. ÉS nem fáradtunk el.

SZTÁLINGRÁDBAN. «

nagy csaták színhelyén idős néni szólított meg bennünket. Honnan jöttünk, kik vagyunk? — Nehezen értettük a- kérdést, de amikor mondtuk, hogy „Budapest”, Ö rögtön megértett bennünket. Mi is kérdeztünk és ő válaszolt: — A hét legtöbb napján kisétál ide, a dombtetőre. Egész családja itt nyugszik a hősök között, akik 1942—43 telén testükkel zárták el az utat a fasiszták előretörése előtt. Mind meghalták. A férj és a nagy gyerekek is. Ö ittmaradt az életnek, s örül az életnek. A szovjet anyák szerelik az életet és el tudják viselni az érte hozott áldozatot. „Vigyázzatok, fiaim,, a békére.” Ez az ő, a vérzöszivü és mégis boldog édesanya tanácsa számunkra. Megfogadjuk a tanácsot. Megfogadjuk! És szeretett hazánk földjén nem engedjük többé, hogy kalandoroknak, a letűnt világ urainak, a börtönök töltelékeinek, gyilkosoknak virág nyíljon. Fiaitok, testvéreitek, akik itt nyugosznak a mi földünkön, a mi hőseink is. Sírhantukon nem fog elhervadni a virág.

CSÁKI ISTVÁN

Jul’anna tanítóndielölt édesanyjának

Kedves Szilágyi néni! 2

Tegnap tudtuk meg, hogy Szilágyi néni, SzU ! lágyi Julianna osztálytársunk édesanyja egy 23 tagú £ magyar szakszervezeti küldöttséggel Moszkvába uta- * zik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év- ; fordulójára, az ünnepségekre. Szeretettel küldjük ez- * úton is üdvözletünket és jó utat kívánunk Szilágyi 2 néninek1 • *

Juci bizonyára sokat beszélt már a mi osztás • lyunkról. Sok jóban és rosszban voltunk mi itt 2 együtt. Sokat tanultunk az elmúlt három év alatt | könyvekből, jegyzetekből, de még több van, amire az s elmúlt év tanított bennünket meg: a munkás- és pa- • raszt hatalom szeretetére. Népköztársaságunkhoz való j hűséges, örök ragaszkodásra. A magunk életének, | sorsának, osztályunk életének ezernyi gondja, aggó- 2 dalma és küzdelme közepette értettük és éreztük meg i újra és újra igazán az elmúlt évben, mit is jelent né- ; pünknek a szovjet népek értünk minden áldozatot • vállalni tudó barátsága. 2

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. 2 évfordulóján kérjük Szilágyi nénit, tolmácsolja a 2 szovjet embereknek, akikkel találkozik, osztályunk- * ■nak, leánya osztályának is üzenetét: Szeretettel kö- ; szántjuk a nagy szovjet népet cs további, sikereket ki- 2 vánunk a világ első munkás-paraszt hatalmának a 2 kommunizmus felépítéséhez;

A JÁSZBERÉNYI Z1RZEN JANKA TANI- 2

TÖNŐKÉPZÖ IV. OSZT. TANULÓI ÉS 2

OSZTÁLYFŐNÖKE. *

Nagy a népfront bizottságok feladata ezekben a napokban

A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága a napokban összehívta a járási titkárokat, egyrészt, hogy tájékoztatást nyújtson az Országos Hazafias Népfront október 21—22-i ülésről, másrészt segítséget adjon a tanácstagi pótválasztások előtti munkában.

A beszámolót Halász Mátyás elvtárs, a megyei titkár tartotta. Hangsúlyozta, hogy a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség együttműködése kell ahhoz, hogy valóban egészséges népfront bizottságok működhessenek Sok szó esik mostanában ezek munkájáról. Az elmúlt évek tapasztalataiból le kell vonni a tanulságot. Jelenleg legfontosabb a népfront bizottságok megerősítése, a taggyűlések megrendezése. A problémákat a helyi párűszervekkel, tanácsokkal meg kell beszélni. A népfrontnak

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaa a

Az Októberi Forradalom után az intervenció és a polgárháború során 1918—19- >en a Szovjet Köztársaság területe az európai Oroszország 'özponti és délkeleti részére ■s Turkesztán néhány oázi- ára zsugorodott ' össze. (A ‘érképen fekete területtel ábázolva.) E magból fejlődött i a polgárháború győzelmes befejezése után 1922-ben a "zovjét Szocialista Köztársasagok Szövetsége (Szovjetunió).

Az SzSzKSz alapításakor 4 szövetségi köztársaságból állott: 1. az Oroszországi-Szovjet Föderáció, 2. az Ukrán SzSzK, 3. a Bjelorusz SzSzK és 4. a Kaukázusomtól! SzSzK, amelyben a már megalakult Azerbajdzsán!, Grúz és Örmény szovjet köztársaságok tömörültek. Térképünkön az alapító köztársaságok számait bekarikáztuk.A Szovjetuniónak megalakulásakor nem voltak tagjai I. Horezm és II. Buhara szovjet népköztársaságok, valamint Tannu-Tuva népköztársaság (III.).

A fejlődés során a Kaukázusontúlí Köztársaság újra részeire oszlott, úgy, hogy a Grúz (5), Azerbajdzsán (6), örmény (7) köztársaságok szovjet szövetséges köztársaságokká váltak; ezenkívül az Oroszországi Föderáció középázsiai részeiből, továbbá Horezm-ből és Buhara-ból a Turkmen (8), Tadzsik (9), Üzbég (10), Kazah (11), Kirgiz (12) szövetséges köztársaságok alakultak.

A következő fejlődési szakaszban, 1939—40-ben alakult meg az Észt (13), Lett (14), Litván (lőj,.. Moldován Í.16J

sjovjet szövetséges köztársaság. A volt polgári Lengyelország ukránok és bjeloruszok által lakott területeinek az Ukrán és a Bjelorusz SzSzK- hoz való csatolása is ekkor történt. A második világháború végén a Tuvai Köztársaság az orosz lakosság nagy részarányára való tekintettel az Oroszországi Föderációhoz kapcsolódót'. Hasonló okokból lett a volt Karél-Finn SzSzK is 1956-ban újra az Oroszországi Föderáció tagja , második, .r ^világháború

eredményeként a Szovjetuniót a népköztársaságok széles övezete veszi körül; Ezek Európában: Lengyel Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovák Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Román Népköztársaság, Bolgár Népköztársaság. Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság; Ázsiában Mongol Népköztársaság (amely már 1922-ben felszabadult), továbbá Kínai Népköztársaság Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Vietnami Defőleg úgy kell működni, vélemányadó, ■— taná^óó szerv, mint az emberek Problémáinak összesítője

Sokat segíth§«rtek a községi, járási tanácsoknak a községpolitikai tervek kidolgozásában, mezőgazdasági szaktanfolyamod ezüstkalászos tanfolyamok szervezésében, stb;

Halász elvfárs ezután részletes útmutatást adott arról, hogy a népfront milyen szerepet tölthet be a tanácstagi pótválaszfósok előtt és alatt; Feladatuk: ellenőrizzék, nem maradt-e ki valamely választó a névsorból. Továbbá hattározott, reális választ kell adni a választók kérdéseire; Felmerülhetnek itt az adózással. községpol iti kávaí, mezőgazdasággal, iparral kapcsolatos kérdések. A népfrontbízottsági tagok feladata magyarázni ezeket.

A népfront tagjaira vár javábbá a politikai agitációö munka is a választások előtt. Ügy irányítsák a munkát, hogy a bizottságok elnökei hívják össze jelöltjeiket, s tartsanak kisgyüléseket, megbeszéléseket. Nem a látszateredmények a fontosak, hanem az, hogy a pótválasztásak után is összetartsanak a tömegek. A népfront bizottságok pedig állítsanak össze terveket, akcióprogramokat, s ennek alapján tevékenykedjenek.

í— R. M. —

A belorussz irodalom klasszikusa

75 évvel ezelőtt, 1882 november 4-én, szegény parasztcsaládból született Jakub Kolasz ,a kiváló belorussz író, a modern belorussz irodalom egyik megalapítója.

Jakub Kolasz tanítóképzőt végzett és Belorusszia több falusi iskolájában tanítóskodott. Első verse 1906-ban a „Nasa Dolja" című lapban jelent meg. Ezután a „Nasa Nyiva’' című lap kezdte rendszeresen közölni verseit és publicisztikai cikkeit. Tehetsége a szovjethatalom éveiben teljesedett ki. Ebben az időben sorra jelennek meg verseskönyvei. elbeszélőkölteményei, novellái.

1926-ban a Belorussz SZSZK népi költője címet adományozták neki;

Irodalmi művei nemcsak hazájában, hanem külföldön is nagy elismerésre találtak;

Tavaszra elkészül a titeli vasúti hid

Á délbácskai Titelnél két űj Tisza-híd épül, mégpedig az egyik betonból, a másik vasból. MindJkét híd közös pilléreken nyugszik majd és egyformán 394 méter hosszú lesz. A vasúti hidat előreláthatólag a jövő év márciusában, a közúti vasbetonhídat pedig a nyári hónapokban adják át a forgalomnak, _