Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-01 / 205. szám

Ne^yeiHK hElfEDEBESE

SZERGEJ SATROV:

Mama a vesébe lát

N!

Fordította: K. TÓTH LENKE

fyáron beutaltak bennünket a vállalati üdülőbe, kaptunk egy szobát, meg egy fél-verandát. Ha a papa nem lenne olyan gyámoltalan — mondta a mama —, kiharcolhatta volna az egész verandát. De 6 nem törődik a családja kényelmével. Ezért kell most a verandán megosztoznunk Zaborovszki bácsival meg a lányával, Toncsikávál. Zaborovszkiék számunkra teljesen idegenek. A mama ezt úgy fejezi ki, hogy nem lehet tudni, mi lakik bennük ...

Egy forró nyári napon a verandán ültünk: én, a mama, Zaborovszki bácsi, meg Toncsi. Észre se vettük, mikor nyilt a kertajtó és megérkezett a papa egy szeplős-vörös fiatalember társaságában. A rádiókészülékünket cipelték. Felhozták a készüléket a verandára és megtürülköztek. A papa 3 rubelt akart adni a fiatalembernek, amiért segített a városból kihozni a súlyos masinát, de a szeplős segítség a fejét rázta. Köszöni, nincs szüksége pénzre ... Kicsit topogott még, aztán elment.

— Különös, — mondta a tíianm, •— Miért nem fogadta el a pénzt?

•— Ezen magam is csodálkozom.:. *— hümfnögött a

papa.

— Ügy látszik, nem foglalkozásszerűen űzi a csomagszállítást,— vélte Zaborovszki bácsi.

— Nyilvánvaló, hogy minden hátsó gondolat nélkül segített, tette hozzá Toncsika.

— De miért? Miéééért? — tűnődött a papa a homlokát ütögetve.— Seingem.se gallérom, se hivatali alkalmazottam ... Az úton csatlakozott hozzám. Én nem akarok pánikot kelteni, de nekem ez a dolog gyanús:..

>— Nagy ég! — sikított a mama, — hátha ez a fiatalember valami kitanult nyaralótolvaj, aki így nézi ki magának a megfelelő helyet?

Mindenesetre éjszakára beköltöztünk a verandáról a szobába. Mama egész éjjel forgott az ágyban. Minden neszre azt képzelte, hogy a szeplős fiatalember nyitogatja a zsalukat. Ilyenkor mindig felköltötte a papát. A papa fegyverként szájába vette a piszkavasat, és négykézláb az ablakhoz mászott. Olyan volt, mint a tengerészfilmben a kalóz. A különbség csak az volt, hogy a kalóz tőrt vitt a szájába, és buggyos nadrágban volt, nem rövid alsóban.

Reggel a mama fejfájással ébredt és kijelentette, hogy a piszkavas nem nyújt elegendő védelmet. Duplacsövű fegyver kellene a házhoz!... A papa jobbat gondolt; Egy nyaralásra induló kollégáját megkérte, hagyja nálunk a kutyáját.

V asárnap megérkezett a kutya a gazdájával.

A kutyát Kingnek hívták. A gazdája egy napig oktatott bennünket, hogy mivel tápláljuk Kinget. Gyakran főzzünk neki gyöngyrizst és naponta adjunk neki szilvát... Késő este magunkra maradtunk Kinggel. A mama izgult, hogy a kutya majd vonyítani fog a gazdája után, de King nem tett ilyet. Befalt egy fazék levest, aztán kinyúlt aludni. Ügy horkolt, hogy az egész házon remegtek bele az ablakok.

— Mintha egy részeg fuvaros aludna a szobában! *— nyögte a mama.

— Felköltöm... — ajánlotta a papa habozva.

—- Ments Isten! •— jajveszékelt a mama, — még majd neked ront...

Éjjel senki sem hunyta le a szemét, csak King aludta ki magát remekül. Reggel későbben kelt fel mindannyiunknál. Minden teketória nélkül befalt megint egy fazék levest, aztán elűzte a kertből'a macskát, és megugatott minden járókelőt.

— Már otthon érzi magát! — örvendezett a papa. Jó

házőrző lesz belőle.

King valóban naphosszat üvöltözött, ha a kerítés felé közeledett valaki.

*— Meg lehet benne bízni! — mondta pár nap múlva a papa. — Prémiumot érdemelne, olyan éber.

Mama bement és kihozta Kingnek a tegnapelőtti íasírozottat;..

Pár perc múlva feltűnt az utcánkban a szeplős fiatalember. Sétálva közeledett és alattomban belesett az udvarunkba. King nyakán égnek állt a szőr, a kerítéshez rohant és teljes erejéből ugatni kezdett. A mama arcán szétterült a biztonság felemelő érzése ... A fiatalember megállt és szelíden rászólt Kingre: — Ejnye kutyus, mire való ez a nagy mérgelődés?

És King? King becsukta a pofáját és forgatni kezdte a farkát!

A szeplős ifjú bedugta a kezét a kerítésen, és vakargatni kezdte Kinget a füle tövénél.

— Mars hátra! — kiáltotta a papa, ahogy csak a torkán kifért, de King rá se hederített. Futott a kerítés mellett a fiatalember nyomában és a kerítéshez böködte a pofáját, hogy a szeplős megvakarhassa.

— Becsaptak bennünket a kutyával, *— mondta a papa rekedten.

— Mi lesz most? — ájuldozott a mama.

— Semmi különös, — legyintett a papa. — Ha jönnek a rablók, King majd viszi utánuk a batyut, amit öszszecsomagolnak.

Megint behúzódtunk a verandáról a szobába. A szeplős egyre sűrűbben mutatkozott az utcánkban, a mama idegei pattanásig feszültek. Azt mondta, belebetegszik, ha meg nem tudja, ki ez a fiú.

Zaborovszki megtudta. — Megvan! — jelentette egy napon diadalmasan. — A fiatalember itt lakik a közelben. Egy professzornak a fia.

— Borzasztó! — kapott a szívéhez a mama. Mindenki csodálkozva nézett a mamára: — Mi ebben a borzasztó?

— Ha professzornak a fia, akkor biztosan szélhámos, •- magyarázta a mama. — Minden tárcában, amely jampecekről szól, kiderül, hogy a fiú apja professzor vagy akadéiyikűt', Ez szinte törvény. Egy-egy. ilyen jampec tan-A szolnoki Művésztelep mintegy százéves múltra tekint vissza. Különösen az 1850-es években, előbb August von Pettenhofíen osztrák festő, de később a magyar festők is felfedezték a Tisza, Zagyva közötti festői tájat.

1901-ben alapították a szolnoki Művésztelepet olyan nevessé vált művészek, mint Bihari Sándor, Fényes Adolf, Mihalik Dezső, Olgyai Ferenc, Szlányi Lajos és Zombori Lajos. Ettől kezdve nagyon sok magyar festő kereste fel és dolgozott hosszabb időn át ebben a városban. Ma is idősebb festők ég újonnan letelepedett fiatalok népesítik be a< komoly művészi múlttal rendelkező Művésztelepet;

Célunk megismertetni a régen itt élt és ma itt élő művészeket. Sorba vesszük őket:

BIHARI SÁNDOR

1856-ban született Rézbányán. Bécsbcn és Párizsban tanult, Először Budapesten,

I.

Képzőművészet

majd főleg Szolnokon dolgozott. A Művésztelep megala; pítóinak egyike.

Szerette Szolnok város elevenségét, innen merítette témáit. Sokszor anekdótaszerűen ábrázolja az alföldi nép, s főleg a cigányok életét.

A 80—90-es években készült képein meglátszik a tónus-íestés. Ilyen a „Bíró előtt’* c. képe is. Művében a cigány alakokat Hódmezővásárhelyen és főleg Szolnokon élő cigányokról festette. (Maga köré gyűjtötte a cigányokat, figyelte őket. Előfordult, hogy 10—15 cigányt is behívott egyszerre a műtermébe. Nagyon szerette a magyar paraszt embereket és hogy megismerje őket, nagyon sok időt töltött .közöttük.)

Nemcsak a parasztok és a cigányok életét figyelte, hanem éles megfigyelésével meglátta és kifigurázta a kispolgári élet egyes mozzanatait is. A legkisebb figurához is (bármilyen jelentéktelen szerepet töltött is be) külön

tanulmányokat rajzolt. Kiss Lajos „Vásárhelyi művészélet'* c. könyvében utal is arra, hogy „annyi alapossággal dolgozott, hogy a meszelt gerendákról is helyszíni tanulmányt készített*’.

Különösen jól látható az alapos kidolgozás a „Program beszéd'* c. képén. Kritikus szemmel figyelte meg a kor társadalmi jelenségeit. (A kortes szavait gyanakvón figyelő parasztokat, vagy a háttérben lévő jómódú földesurat. egyházfőt, stb.)

(Lásd: alanti kép:)

A századforduló elején érdeklődni kezdett a plein air festészet iránt. Áttért a modem, erőteljes napfény ábrázolásra. Ilyen képe: a „Vasárnap délután’*.

Leghíresebb képei: „Bíró előtt’’, „Program beszéd“, „Falurossza’*, „Cilinder próba’*, „Kereszttűz*’,

1906. márc. 28-án Budapesten halt meg. A szolnoki Művésztelep egyik kimagasló és nagy tehetségű festője volt.

B. Székely Júlia (Folytatjuk.)

* KOZIEMENY

• 1957. szeptember 14—15-én j tartjuk meg kétnapos

: irodalmi anketunkat

; 14-én este Irodalmi Estet rendezünk.

Kihirdetésre kerül az Irodalmi Pályázat eredménye is. Munkatársainkat, pályázóinkat ezúton is meghívjuk. Irodalompártolókat is szívesen látunk az Irodalmi Esten. A pontos helyet és időpontot időben közölni fogjuk lapunk hasábjain. Szerkesztőség.

Szerkesztői

üzenetek

Pogány Barna, Jászberény. A

beküldőitek közül az „Egyedül“ és a „Rögtönzés — kánikulában*4 c. tetszett. Az utóbbi azonban túlságosan merész. hangú.

K. M. Besenyszög. Verse nem érett még a közlésre. Az igaz mondanivaló megfelelő külső forma nélkül csontvázként hat. Különösén érvényes ez a politikai események megverselésére.

Nagy István, Szolnok. A Vili. 6-án érkezett verseiből az „Ajándék anyámnak“ és „Az ébredés dicsérete“ jönni fog. (A utóbbi ma jön.)

Geröcs Erzsébet, Szolnok. Az

„Üzenet a távolba“ témája már eléggé megkopott. De a versben megnyilatkozó meleg szív mégis olvasmányossá teszi azt. Kár, hogy kelleténél hosszabbra nyújtotta, így szinte elkerülhetetlen a gondolatok ismétlődése. További jelentkezését várjuk.

Lakatos Kornélia, Jászberény; Mindhárom versre az ösztönösség jellemző. Hiányzik belőlük az önfegyelem. A felszínre kívánkozó szavak, gondolatok tartalomhoz illő formába öntése a művész munkája. Lenne érzéke a verseléshez, erről tanúskodik néhány szép, dallamos sora* Egészükben azonban egyenetlenek. Ne sajnálja a fáradságot» tanuljon, s írjon máskor ifi;

T. B. Z. Já&zalsószentgyörgy. Beküldött írásai nem versek; csak felkiáltójeles jelszavak öszszefüggéstelen halmazai.

Tóth G. József Jászalsőszentgyörgy. „Paraszt vagyok“ című verse lapunkban helyet fog kapnL

Sz. Jánosné, Öcsöd, Tartalmilag helyes verse súlyos formai hibákkal küzd.

ifj. Donkó János, Jászladány.

Verseiben igaz gondolatokat fejteget, de kifejezőképessége gyenge. Hiányzik verseiből az a többlet^ ami a verselgetést a költészettől megkülönbözteti.

iiiiiiliniNilaHliinniiiHHiiiiiimiMiiiitiiiiiiMtiM

Bontakozó Szárnyak

Rossz szomszédság, török átok — tartja a régi közmondás. ■— Hála istennek, a mi szomszédaink igen derék, becsületes emberek. — Hanem nagyapám mesélt egy történetet a rossz szomszédról, megpróbálom elmondani.

Matyi bácsinak hívák az öreget, és a falunál szolgált mezőrendőri minőségben. Hivatásánál fogva élvezte az egész fahi tiszteletét, pedig aféle semmitmondó kis emberke volt, hatalmas harcsabajusszal az orra alatt. Hanem ha mesélni kezdett az öreg, a hallgatóság oldala megfájdult a sok nevetéstől. Rengeteg történetet tudott és természetesen valamennyinek ő volt a főhőse.

Ilyenkor a zsiványok százait kapta puskavégre, noha az egész falu tudta róla, hogy életében soha egy tolvajt nem tett még ártalmatlanná,' közel 30 éves szolgálata alatt.

Zsivány pedig volt bőven. Hol az egyik tanyáról lopták el a tyúkokat, hol a másikról hajtották el a tehenet. Sőt még az is előfordult, hogy disznótorozás közben lopták el a zsiványok a lesózott sertéshúst a kamrából. Ez pedig már nagy merészség volt a legbátrabb betyártól is, mert hiszen emberemlékezet óta nem volt olyan disznótor a tanyavilágban, melyre Matyi bácsi ne lett volna hivatalos. Ö pedig meghívást soha nem utasított vissza. .

A ROSSZ SZOMSZÉD

Ekkora szemérmetlen gazemberségen aztán úgy felháborodott az öreg, hogy nyomban a betyárok után eredt. Üldözte őket napokon keresztül. Ilyenkor aztán szófián volt. Ha valamit kérdeztek tőle, csak annyit mondott: „Nyomon vagyok.“ A nyomot azonban mindig bottal ütötte a végén. Nevették is, sajnálták is szegény, tehetetlen embert. A zsiványok meg már odáig merészkedtek, hogy Matyi bácsi közvetlen szomszédait is meglopták. — Bosszankodott is emiatt éppen eleget. Hogy-hogy nem, egyszer kiderült a turpisság. A városi pandúrok elfogtak

egy tolvajt, és az az elvetemült alak elmondotta, hogy a falu tolvajainak a vezére maga Matyi bácsi. Hangoztatta az öreg váltig az ártatlanságát, de ez már mit sem segített. A derék mezőőrt kétévi börtönre ítélték.

Meg is szűntek a tolvajlások egyszeriben.

Mikor hazakerült az öreg, fuvarozással foglalkozott. — Nagyapáéknaik egyszer gyönyörű kendermagos tyúkjai voltak, szám szerint 80 darab. Hónapokon keresztül nem számolta azokat senki, megvolt az úgyis hiánytalanul. Egyszer azonban feltűnt nagyapának, hogy nagyon

Önarckép

Be kell ismernem végre azt, Bal váilam kissé balra lejt, Nem vagyok nagyon szép _ Jobb _ ellentéte - felfele, i^'ere*ls;'Lábaim kicsit karikák; Cipőm sarka ennek jele.

Bozontos szemöldök alól Előmeredö vízszemek,

Tömzsi orr széles száj fölött, Hátam kicsit kifele dől.

Kissé szétálló nagy fülek, A mellem horpad befele Mindezeket csontos arc és — Hanem a szív, mi benne ég, Borzas hajam tetézi meg.:. Gyönyörű érzéssel tele.

E nem csábos külalakot Fottó szívem pótolja tán?

Ha nem — mit tenni nem

tudok.

— Ez a teljes önkritikám.

Bácsi Sándor

kevés a tyúk, Szólt is az édesanyjának rögtön. Este megszámolják őket, és bizony kiderült, hogy 42-re apadt le az állomány. Hiába keresték, nem találták sehol. Napok múlva nagyapa édesapja megpillantotta a Matyi bácsi udvarán a szép kendermagosakat. Át is ment íziben, hogy tisztázzák a dolgot. Persze, csak az utcaajtóig jutott, mert Matyi bácsi nem engedte beljebb. Kérdezte az öregtől, hogy nem látta-e a tyúkjait, mert bizony igen sok hiányzik. Nem látta ő színét sem — esküdözött a szomszéd. — Pedig annak itt kell lenni! — kiáltott mérgesen az öregapám■:

— Itt pedig ftincs! ■** tgt) Matyi bácsi.

— Hát akkor hol netté kend azokat a kendermagos tyúkokat, amelyek az udarában sétálnak?

A vén zsivány sodort egyet harcsabajuszán, majd, nagy hetykén kivágta:

— Vettem a piacon, oszt slusz! —, Ezzel becsapta az ajtót.

Persze, ez már olyan régen történt, hogy talán igaz sem volt. Ilyen szomszédok ma már nincsenek. Arany János fülemüle pere óta valamennyi szomszéd a legnagyobb szeretetben él egymással,

VALLENT ILONA, a Szolnoki L-ánygira n, tanulója.

co<xooeoooooooooooooooí»ooo(xxx»oooooí»c«»ccocooooixaxoooooooac<»aoo«xwooooocK»ooooc«oooeaxK»ocioo«»c<x)r»' : k

colni jár a mulatókba, mambózik éjfélig, aztán kifosztja a nyaralókat. Előttem már teljesen világos a fiatalember jelleme. A veséjébe látok!

A mama torkig volt a nyaralóval, Kinggel és a szeplős ifjúval. A beutalás fele idejét se töltöttük le, visszatértünk a városba. Sültünk, főttünk a melegben, de megnyugodtunk. El is feledtük a szeplőst, mikor a papa egy nap e hírrel jött haza: — Találjátok ki, kivel láttam a professzor fiát?

•— Rendőrkisérettel! — vágta rá a mama.

—. Ugyan! Toncsikával ment karonfegvr mondta a papa.

*** Ka a ssflfc.áRjss?

<— Nem szélhámos! — nevetett a papa. —■ Kitűnő fiatalember. Jobban kell bízni a fiatalokban, és nem kell mindjárt feketére festeni őket.

— Miért nem voltál ilyen bölcs a nyaralóban? *— replikázott a mama. — Akkor nem kellett volna idő előtt visszatérnünk.

— Hát nem miattad kellett hazajönnünk? — csapta össze kezeit a papa. — Te csináltál pánikot.. ,•

Mama nem felelt. Mama sohasem vitatkozik a papával. Mamának arany természete van. Most is némán nyúlt az újság után es bele temetkezett a tárcába. A tárca egy jampertől szólt.

i

i