Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-25 / 225. szám

A PROPAGANDISTA ISMERT FOGALOM ez már; propagandista. Tudjuk, hogy mit takar: egy pártta­got és az eszmét. Olyan kom­munista a propagandista, alti azt a megtisztelő megbíza­tást kapta pártszervezetétől, hogy a marxizmus-leniniz­­mus tanításait terjessze a kommunisták soraiban. Se­gítsen elpalántálni a szocia­lizmus eszméit minél széle­sebb körben a párttagok kö­zött. hogy kevesebbet téved­hessünk. Hirdesse a párt iga­zát. — hogy meggyőződve ügyünk helyességéről inga­dozások nélkül haladhassunk a munkásosztály, a párt kö­zelebbi és távolabbi céljai felé. Nem lesz könnyű feladat a mai helyzetben propagandis­tának lenni. S ezzel a párt propagandistája is tisztában van. Sok a téves hiedelem és hamis nézet, amelyeket kö­nyörtelenül ki kell gyomlál­nunk. Megtisztítani az elmé­letet a káros fertőződésektől, ebben mindenekelőtt a pro­pagandistára is nagy szerep vár. Tévednénk, ha azt gon­dolnánk politikai és gazda­sági eredményeink láttán, most már rendben vagyunk. Az ellenforradalmat lever­tük és halad minden a ren­des kerékvágásba. — Igaz, a kommunitsáknak nincs szé­gyenkeznivalójuk a dolgozók előtt az elmúlt hónapokért. Mégis sok tennivalónk van még. Mindenekelőtt utolsó hadállásaiból kell kipiszkál­nunk és megsemmisítenünk az ellenforradalmi reakciót, amellyel az ideológia front­ján napjainkban is hadako­zunk. Ennek a küzdelemnek élharcosa a propagandista. Az ellenforradalom szellemi előkészítői azon igyekeztek, hogy hamis, a párt tanításai­val ellentétes és megtévesztő nézetek hangoztatásával zűr­zavart keltsenek a párt so­raiban és a dolgozók között. Nyíltan nem mertek eleinte fellépni, hisz ők is nagyon jól tudták, hamar lelepleződ­nének. Ezért mint akik a rossz cukorkát fényes papír­ba csomagolják, ők is bebur­kolták elméleteiket. Egy szó­val sem mondták, hogy nem kommunizmust akarnak, — csak az ,»nemzeti“’ legyen — ezt fújták, A marxizmus— leninizmus sohasem tanítot­ta, hogy egy-egy országban a szocializmus győzelme azo­nos mintára és azonos körül­mények között fog végbe­menni. Ellenkezőleg. Alá­húzta. hogy a munkásosztály pártjának nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az adott ország sajátosságait, ennek megfelelően kell ki' lakitania politikáját. Ha az elmúlt években ezt a tanítást egy-egy rövidebb időre a sze­münk elől el is veszítettük, azért a Magyar Dolgozók Pártja alapvetően marxista­­leninista tanítás nyomdokain járt és nem fogadható el a mi népünk számára az oly nagyon ajánlott „nemzeti kommunizmus“ útja. A „nem­zeti kommunizmust” hirdető revizionistáit: ízelítőt is ad­tak az elmúlt év októberé­ben népünknek, fennhangon hirdetett elméletükből folyó gyakorlatuknak. Népellenes cselekedeteik között első he­lyen állt; szakítani a Szov­jetunióval. oltalmat kérni az imperialista kormány októl. Igaz, közben még a semle­gesség gondolatával is kacér­kodtak, de ezt csak közbeeső állomásnak szánták. MEGTÉVESZTŐ jelszót hoztak divatba, hogy legyen e hazában minden magyar testvér. Osztálymegkülön­böztetésekre szerintük nincs már semmi szükség. A párt vezető szerepét úgy támad­ták hogy az elmúlt 12 év eredményeiről hallgattak, — csak a hibákról szóltak és felnagyítva úton-útfélen te­regették azokat. A termelő­szövetkezeti mozgalom élet­­képességét Is vitatták és be akarták bizonyítani, ezt is valamiféle magyar módra kell megcsinálni. Egy egész csokorra valót lehetne össze­szedni, nem is nagy fáradt­sággal azokból a hazug, ha­mis nézetekből, amelyeket a revizionisták elhintettek, hogy eltántorítsák párttagjainkat a helyes tanításoktól, a marx­izmus- len i n i zm ustó 1. A propagandista éberen vigyáz minden hamis hang­ra. amely megüti fülét a vi­ták során. Mert akad majd ilyen is. Nem lehet kívánni, hogy mindenben egyformán, tisztán, tévedésmentesen gon­dolkodjunk egy olyan elmé­leti káosz után. mint amilyen nálunk volt. Jóindulatúan és igazságunk erejével fogjuk bebizonyítani, hogy nekünk van igazunk és nem a jobb­ra, vagy balra tévédőknek, azért hogy kikristáyosodjék mindenkiben a helyes igaz­ság. A PROPAGANDISTA már elkezdi munkáját: tanul. Jól tudja, hogy sok múlik rajta. Ha helyesen magyarázza a párt tanításait és sokolda­lúan tud érvelni. így érti ezt a tanfolyamára járó elvtársa is És ez fontos; Nem el­szigetelve élünk, nemcsak magunknak .gyarapítjuk tu­dásunkat. A dolgozók között hirdetjük pártunk politiká­ját és ha ezt helyesen tesz­­szük, világos magyarázatot tudunk adni az egyes prob­lémákra, vitatott kérdésekre, mind többen és többen értik meg, mit akarunk és kö­vetnék bennünket, kommu­nistákat, a pártot. így válik a párt propagandistája egy­ben a párt agitátorává is. Elviszik szavát magukkal elvtársai és megőrzik hosz­­szan emlékezetükben, mit hallottak tőle. Hogyan bo­gozta ki az első pillantásra talán nehéznek látszó elvi kérdéseket. Erre gondoljon minden propagandista, aki a napokban munkája után tanulni kezd, hogv rövidesen, felkészülve odaáll elvtársai elé és magyarázza a párt tanításait. Sokat vár tőle a párt a szocializmus eszméjének ter­jesztésében. a párttagok el­méleti tudásának gyarapítá­sát an. Ha szereti és lelki­­ismeretesen elvégzi e nárt­­megbízatását, úgy eredmé­nyes is lesz munkája. — I. a.— Közeleg az ősz A ruházati cikkeknél újab­ban mindinkább előtérbe ke­rülnek a kötszövött holmik. Tért hódított a jersey, és a legkülönbözőbb ruhaneműk­höz használnak fel szintetikus műszálat a kötöttárugyárak. Most felmerült az a gondolat, hogy kötszövőgépen műszőr­mét készítsenek gyapjú és szintétikus fonal keverékéből. Az első minták már el is ké­szültek és a kísérleteket foly­tatják. ______u_. !*», Külföldi IilKEK Moszkva (MTI.) Rövidesen elkészül az első szovjet—in­diai közös produkcióban gyártott játékfilm, az Afa­­naszij Nyikitin. A külső és a laboratóriumi felvételek je­lentős részét Indiában, Bom­­bayben és az arab tenger partján forgatták. * Beirut (TASZSZ). Az A1 Ahbar a szíriai Latakia ki­kötőbe érkezett szovjet ha­dihajók látogatásáról azt írja, hogy ez a látogatás más, mint az imperialista állama’: hadihajóié. A szovjet tenge­részek nem hódítóként, ha­nem barátokként érkeztek — jegyzi meg a libanoni lap. A libanoniak szívélyesen üdvözlik a szovjet hadihajók legénységének a kikötőbe érkezését. * Berlin (MTI.) Strauss bonni hadügyminiszter a múlt hét végén elbocsátotta állásából MüHer-HilPebrandt táborno­kot, az új nvugatnémet had­- sereg személyzeti főnökét és helyére Bmst-August Las­sen vezérezredest nevezte ki. Strauss hadügyminiszter kö­zölte a sajtó képviselőivel, hogy „ismételt fenntartásain Müller-H lile brandt tábornok részéről semmiféle visszhang­ra nem találtak1', ) * Berlin (MTI.) Emil Li­­plnaky, aki a geuseni, aumat­­hayseni-, majdsneki kon­centrációs táborban több fog­lyot bestiális módon meg­gyilkolt. 4300 marka „kár­térítés t‘‘ kapott a nyugatné­met hatóságoktól. Lipinziky ellen a dortmudi tartományi bíróság vizsgálati eljárást indítottak, később szabadláb­ra helyérték, mert, az „igaz­ságügyi” hatóságok vélemé­nye szerint „nem volt ok le­tartóztatására". Ez annak el­lenére történt, hogy a vizs­gálati eljárásijai, több tanú vallomást tett arról, hogy Lipdnzky, mint egy tüntető­­osztag parancsnoka, 23 né­met lelkészt gyilkolt meg, egy másik esetben pedig 40 lengyel lelkészt lövetett agyon koholt vádak alapján. EGY KURSZK-TERÜLETI faluban szemtanúja voltam a következő jelenetnek. — Két idős kolhoeparasat­­asszony ment hazafelé a cukorrépaföldről. Mentek, beszélgettek, amikor hátul­ról egyszerre haragosan rá­juk dudált egy személyautó. A2 asszonyok boldogan ösz­­szenérték és felemelték a kezüket, hogy álljon meg a kocsi, vigye haza őket. De az autó az asszonyokat kikerül­ve, még nagyobb sebességre kapcsolt és elszáguldott. — Az elnökünk, — szólalt meg az egyik asszony s el­takarta az arcát a portól. — Látod, kutyába sem vesz ben­nünket. A másik csípősen hozzá­tette: — Szalma van a fejében, azért áll úgy félre a kalapja. Az asszonyok sok érdekes tanulságos dolgot meséltek az elnökükről. Rendes ember volt, szorgalmas, jó munkás. A kolhozparasztok megvá­lasztották elnöknek. Ekkor azonban megváltozott. Be­képzel t lett, s ma már mintha kicserélték volna. — Felfújta magát, mint kelttészta a melegben. Egy alkalommal új házat építtetett. Ez jó dolog. Csak­hogy nem a faluban, hanem néhány kilométerre távolabb, a szovhozlelepem. Ügy lát­szik, nem akar sokáig a kol­hozban maradni. Volt a kol­hoznak egy „Moszkvics’* autója, jó kocsi, de neki „Po­­beda” kellett. — Bírálják meg — java­soltam az asszonyoknak. — Bíráljuk.’ mondta iro­nikusan az egyik asszony. — A gyűlésen megmondtam a véleményemet, róla. Ve ami­kor megbetegedett a kislá­nyom. és elment a vezető­séghez mézet kérni, nem adatt. Azt mondta. hogy nincs. . Pedig a raktárban egész hordóval volt. — Mondják meg ezt a ke­rületben. Az asszony nevetve legyin­tett: — A kerületben? A kerü­letnek nincs vele S"tnm| baja. .4 terveket teliesi’ink, a gazdasán épül. fejlődik, úi gyümölcsöst is telepítet­tünk. A második asszony félbe­szakította: — Minek ide a kerület! Ráncba kell szedni alaposan, akkor maid megjön az esze... MILYEN IGAZ EZ! Való­ban. ha a kolhozpa arsztok idejében „rávebaszedik“ az elnöküket, éreztetik vele a kollektíva erejét, akkor nem bizakodik el, nem nézi le a beoeatottekat; A SZOVJET SAJTÓBÓL Fé/r ecsapott kalap A szerénység, figyelmesség, egyszerűség az emberekkel való bánásmódban, — ezek a szovjet embereik jellem­vonásai, függetlenül attól, milyen helyet foglal el a társadalomban. A kommu­nista párt ezeket a magas­­rendű erkölcsi tulajdonságo­kat fejleszti a dolgozókban. Ezek jellemzőek a kolhozo­kat, szovhozokat, gépállomá­sokat, iparvállalatokat, ál­lami, tkulturális-fel világosító intézményeket vezető káde­rekre, akik önfeláldozőan szolgálják a népet, a nép jó­létét. Tudják: semmiféle ma­gas beosztás nefn jogosítja fel őket, hogy szeszélyesked­­jenek az embereikkel, földjük helyezzék magukat. Nálunk mindenki egyenlő, minden ember erejének és képessé­geinek arányában vesz,} ki részét közös ügyünkből. Mégis vannak közöttünk olyanok, akik magasan hord­ják az orrukat, hangoztatják mások előtt „nagyságukat1'. Akadnak munkatársaik, aki­ken a hivatali előrehaladás­sal együtt erőt vesz a bekép­zeltség, az aránytalan büsz­keség. Az ilyen emberek egyetlen alkalmat sem mu­lasztanak el. hogy ne hang­súlyozzák különleges helyze­tüket. Ezek a gőgös emberek sért­hetetleneknek érzik magu­kat. azt gondolják, joguk van mindenkinek parancsokat osztogatni. Meggyőződésük, hogy a törvényeket nem az ő számukra írták és ha el is ismernek valamiféle ren­det, — csakis olyat, amelvet maguk alakítottak ki. Vég­telen hiusásuk előtt kevset számít a szemé!vés érdem, s a kollektíva érdemeit ma­guknak tulajdonítják be. — szerintük minden jó az 6 személyes vezetésül: alatt, egyenes utasításukra tör­tént : : : AZ ÖNELÉGÜLTSÉG, a hiúság veszedelmes betegség. Az ilyen betegség vírusával megfertőzött ember nem tud­ja tárgyilagosan értékelni munkájának eredményét. — Felnagyítja kis sikereit, szándékosan kicsinyíti nagy hibáit és tévedéseit. Az ilyen ember rendszerint nem szá­mol mások véleményével, lebecsüli a kollektíva véle­ményét ét> tapasztalatát* A gőgös ember' nem ren­delkezik az érvelés, a meg­győzés erejével, ezért mun­káját parancsosztogatásra, utasítgatásra építi fel. Kül­sőleg energikus, valójában azonban már régen ellustult. Nem dolgoztatja az agyát, a rábízott dolgoknak nem ha­tol a mélyére, nem tökélete­síti munkáját. Feladatát csak abban látja, hogy munkáját másokra hárítsa, maga pe­riig .,utasításokat* ad jon meg­­fellabezhetetfen ítéleteket hozzon dolgokról és embe­rekről, amelyeket és akiket lényegében nem is ismer. Teljesen világos, hogy az önimádó emberek — hiúak, szárazai:, önzőek. Minél in­kább beképzeltek, annál job­ban elszakadnak a tömegek­től, annál képtelenebekké válnak arra, hogy fejlesszék az emberek kezdeményező készségét, önállóságát. — Az ilven emberek egyre inkább elmaradnak az élettől, elve­­szítiik a valósáéról alkotott reális elképzelés!, kerékkö­tőivé válnak előrehaladá­sunknak. LEGGYAKRABBAN a po­litikailag éretlen emberek válnak beképzeltekké, akik keveset tudnak, s nem ikap­­tak jó edzést a kollektívá­ban. A beképzeltség férge leggyakraban azokat kezdi ki. akik betanultál': ugyan a frázisokat, de nem hatoltak az eszme mélyére. Az ilyen emberei: hajlamosak az üres adminisztrálásra. Az ilyenek­nek van szükségük hízel­gőkre. talpnvalókra, akik az­tán túlnagyítják vélt érde­meiket. Az emberekben nem hir­telen támadnak a ro*sz tulaj­donságok, hanem lassan, fo­kozatosan gyűlnek fel és ke­rülnek felszínre. És minél tovább tart ez a folyamat, annál több rossz tulajdon­ság alakul ki, s ha nem gyógykezelik, az önimadás betegsége elhatalmasodik, az ember nem tudja tovább el­lenőrizni jellemét, tetteit. A fennhéiázás. a nagyképűség, a hiúság lesz magatartásának normája. Azt hinné az ember, hogy a beosztottak legezése apró­ság. De emögött sok minden rejlik. „Nem kell bizonyítani, — írta Rubcovszkból a szer­vet 2 tőségnek Antony ina Sej' kina, a lap egyik olvasója, — hogy kétféle tegezés van: az egyik a rokoni, elvtársi, baráti, a másik a lenéző, megv>elö tegezés. Ez a máso­dik fajta sérti és bántja az embereket. A kevésbé gerin­ceseket azonban megrontja, talpnyalásra szoktatja: lám, a főnök tegező viszonyban van velem!” A továbiakban Antcnyiua Sejkina a rubeovszki milíciá­ban lábrakapott helytelen szokásokról ír. Igazságosan jegyzi meg. hogy a Ms dur­­'vaság nagyarányú durvasá­got szül. „A tegező viszony nem túlságosan xmlogat a ki­fejezésekben — írja. — Ezek az emberek még székkel sem kínálnak meg másokat. Lc­­, hetek őszhajú, mindenki ál­tal tisztelt dolgozó, fáradt, akinek már fáj a lába. méifis állnom kell a nagyképű fő­nök előtt és hallgatnom kell a kioktatásait.” Egyesek azt hiszik, hogy feltétlenül az alárendeltek­nek kell előre köszönniük. Másoknak szilárd meggyő­ződésű!:, hogy az alárendel­tek kötelesek nekik szemé­lyes szolgálatokat tenni. Is­mét mások egészen elhatá­­roliák magukat munkatár­saiktól. Az ilyen emberek dolgozószo'Tái mindig zárva vannak. Örökösen különféle iratok összeállításával van­nak elfoglalva. Nincs ideiük. hogv törőd ienek az embe­rekkel. foglalikozzanak pa­naszaikkal, megvizsgálják egyik vagy másik kérdést. A KRITIKA, főleg az alul­ról jövő kritika az egyik leg­hatásosabb eszköz a bekép­zeltség és a hiúság ellen. Ng­­gvon helyesen járnak el azok. akik már csírájában e-lfoitlák a rosszat. Amikor valaki kezd dicsekvővé, be­képzeli lé válni, s nem a köz javával, hanem csak saját 'karrierjével törődik, ilyenkor erélyesen el kell ítélni, .,ráncba kell szedni1’. A be­képzeltség, a hízelgés és talp­nyalás légkörében virágzik a legjobban, ezért teljesen he­lyesen járnak el azok, akik a basáskod ássál együtt a hí­zelgésre, a talpnyalásra is sújtanak. Ha az ember nem hallgat a kritikákra, a figyelmeit«* V téseltre, lassan elveszíti az általán«« tiszteletet, a bizal­mat. Népünk neih tiszteli az ön imádókat, a 'karrieristákat, a beképzelt embereket. Akik száméra a „beosztás“ nem a társadalom szolgálatát je­lenti, hanem ugródeszka a hivatali előrehaladáshoz, an­nak nincs helye a szovjet dolgozók körében. V. I. LENIN is többször rámutatott erre. Vlagyimir Il.jics könyörtelen ellensége volt a nagyképűsködésnek, a babérokon való nyugvásnak. A beképzeltséget, a hiúságot, s a belőlük eredő bürokra­tizmust olyan betegségnek, rossznak nevezte, amelyet a régi társadalom hagyott hát­ra örökül. Lenin a leghatá­rozottabban szerénységet, egy­szerűséget, közvetlenséget követelt a dolgozóktól, ö maga Is mindig igy viselke­dett. „Egyszerű, mint az igaz­ság” — mondta egy szőrmé­vé! munkás, aki megláto­gatta Iljicset a Kremlben. Lenin állandóan hangsú­lyozta, hogy sikereink és győzelmeink a párt kollek­tív erőfeszítésének gyümöl­csei, az egész nép önfelál­dozó munkájának és küzdel­mének eredményei. Igazán szerénynek lenni annyit je­lent, hogv megtaláljuk va­lódi helyünket a kollektívá­ban, a kollektíva tapasztala­taira támaszkodunk. A szov­jet dolgozóiknak munkájuk természeténél fogva a legkü­lönbözőbb emberekkel kell foajalkozníok. Hiheti-e va­laki. hogy én mindenkit a lehető legjobban ismerek, mindent a legjobban tudok, tehát mindenkit kioktatha-: tdk? A munkatárs tekintélye nem inog meg. az iránta való tisztelet nem lesz kiosfob - ha: becsületesen beismeri, hogy nem tud valamit és fgy szól:: „Tanulni akarok másoktól Az igazán szerény ember: fékezni tudja magát, önbí-; ráló szemmel tudja értékel-: ni tetteit, munkájának ered-' ményeit. Nem keresi aköny-; nyébb, de látszatra tetszető-' sebb munkát,. nem hajszoljai a magas beosztást; nem iz-‘ 4 gatja a dicsőség, az olcsó; népszerűség. Személyes ér-j dákéit szigorúan alárendeli a közösség érdekeinek, mivel' tudja, hogy a nép java az; ő jat’a is, s ez a legmagasabb] elv, amiért érdemes élni és 3 dolgozni. 4 Irta; A. FLJUSCS, I lzvesztyja. szeot. 8.)] nem sokáig tartott a vere­kedés, a zavargások azonban még mindig tartanak. A* egyik néger súlyosan megse­besült. A zavargások hírére a kar­hatalom különítményei ér­keztek a helyszínre. A rend­őrök gumibottal leütöttek egy fehérbőrű, tünettőt. aki társával együt bekísértek r rendőrőrszobára. A diákok, akik az első óra­közi szünetben távoztak a? épületből, elmondották, hóm az iskolában heves verekedés tört ki. Három néger diákot elverték s mint a fehérbőrű tanulók elmondották — ..ru­hájuk csupa vér lett.“ (MTI; Úttörőtábor a tószegi kiserdőben Úttörőcsapatunk elhatároz­ta: a próbázni készülő úttö­rőket elviszi kétnapos kirán dulásra. A Tisza mellett Kiserdőbe mentünk, hogy vi­dáman töltsük el ezt a két napot. Szeptember 15-én reggeli órakor indultunk. Megérke­zésünkkor már mindent ké­szen találtunk, Reggeli után megismerkedtünk táborunk­kal. Délben hozzájárultunk e tűzhely készítéséhez. Minder jól sikerült, (még az ebéd is csak a tüzeléssel volt égj, kis baj, mert a nyirkos tü­zelő etősen füstölt és ez az ebéd izén is érezhető volt. Délután 4 órakor vplt c próbázás. ahol általábar mlndcnlzi jó eredménnyé1 végzett. Negyvenölen pró­­báztunk. A legtöbb pont 41 amit Csinger Mihály ért el. A többiek pontszáma 35—42 között 'mozgott. Próbázás után tábortüzet raktunk, vidáman, dallal tánccál töltöttük el az estét. Éjszaka pedig felváltva őr­ködtünk táborunk nyugalma felett. Az éjszakai erdő titok­zatos árnyakkal és neszekkel volt tele. ami a lányok kö­zött riadalmat keltett. Reg­gel zajosan tárgyalva az él­­szakai eseményeket, vonul­tunk reggeli tornára, majd a Tiszára, mosakodni. Reggeli után. ami bizony kettőnknek szalmapcrnyével köritett tojásrántotta volt) az idő gyorsan haladt; Ebéd után az iskolánkból érkező tanulókkal számhábo­rút játszottunk, amely saj­nos. a lányok vereségével végződött. A zászlólevonás után meg­­gyujtottuk utolsó ünnepélyes tábortüzünket, majd szomo­rúan elbúcsúztunk táborunk■> tót. így telt el a növid két nap, amely alatt a szórako­­zás mellett sokat tanultunk. Kalázdi Juligna és Virág Ildikó úttörők. 'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AA • Szolnokon a IV. negyed­cvbeu tízezer forintos költ­séggel rendezik a 4. sz. Nép­hvnlf Trftrmn&U'üf • Véres incidensek Little-Rockban Lvttle-Rock (AFP). Hétfőn! ■ öt néger „feláldozta magát’*, hogy kilenc diáktársának le- I hetővé tegye a bevonulást a Littlerócki Lyceumba. Az öt j fiatal néger az épület kör­­: nyékén összegyűlt tömeg I közé vegyült s tűrte, hogy a fehérbőrűéit ütlegeljék. — ’ Amíg a figyelem e vereke­­. désre összpontosult, a kilenc I néger diák felhasználva a za-1 ’ vart, a hátsó bejáraton sér­­. tétlenül bevonult a taminté-1 zetbe, Az épületen kívül

Next

/
Oldalképek
Tartalom