Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-16 / 192. szám

1 -,——■— . -® M o SI K V | Címzett: BUKAREST Visszaérkezett Moszkvába a szovjet párt és kormányküldöttség Hruscsov beszéde a moszkvai nagygyűlésen Kedves Irma! (Ruménia) Moszkva (MTI). A szovjet part- és kormányküldöttség, amely Németország Szocialis­ta Egységpártjának és a Né­­ívuet Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghívá­sára, egyhetes látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban, szerdán délután visszaérkezett Moszkvába. A küldöttség fogadására a vnukovod repülőtéren soCi­­száz dolgozó gyűlt egybe. El­jöttek az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tag­jai. Ott voltak a diplomáciai képviseletek vezetői, vala­mint a szovjet és a külföldi újságírók. Meleg szeretettel köszöntötték a szónoki emel­vényre lépő N. Sz. Hruscso­­vot. aki rövid beszédet mon­dott. Utazásunk igen sikeres volt és felülmúlta várakozásain­kat, — állapította meg a je­lenlévők nagy tapsától kísér­ve Hruscsov, majd utalt a szovjet és a német nép kap­csolatainak múltjára is. — Hruscsov hangsúlyozta: a népek látják, hogy a múlton túl kell lépni és a szovjet, valamint a német nép között jóbaráti békés viszonyt kell teremteni, fiz mindkét ország é -deke, sőt Európa és az egész világ békéiének érdeke. Az SZKP Központi Bizott­ságának .első titkára a gyűlé­sen elmondotta, hoay a kül­döttség tagjai találkoztak az NDK nemzeti frontjába tö­mörült más pártok vezetői­vel is. A megbeszéléseken a s’•oviét és a német név kép­viselői között mindvégig tel­jes egység nyilvánult meg, a problémákat a barátság és az együttműködés szellemében tárgyalták meg. Erről tanús­kodik a kiadott közös közle­mény is. Németország egyesítésének kérdéséről szólva Hruscsov megállapította: a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az NDK kormányának az or­szág békés, demokratikus egyesítésére vonatkozó javas­latait, úgy véli, hogy ez a helyes és az egyedül járható út a német kérdés megoldá­sára. Adenauer ezt a kérdést az erőpolitika alapján akarja megoldani, fegyveresen kí­vánja megvalósítani Német­ország egységét. „De ha fegy­veresen akarják megoldani a német kérdést, ez már nem­csak a Német Demokratikus Köztársaság ügye lesz, ha­nem minden olyan országé, amely aláírta a ixtrsöi szer­ződést! — jelentette ki ■ a résztvevők nagy tapsa köze­pette Hruscsov. — Beszédé­tiek végén köszönetét mon­dott a német vezetőknek a szívélyes fogadtatásért, majd éltette a szovjet és a német nép barátságát. A moszkvai dolgozók nagy­gyűlése a szovjet himnusszal ért véget. (MTI.) ERDEKES HIREK Párizs (MTI.) Farkaskutyák díszsorfala között vonult ki szerdán délben a franciaor­szági Pau városának templo­mából egy ifjú pár. A far­kaskutyák szájukban virág­csokrokat tartva, farkcsó­válva köszöntötték az újdon­sült férjet, aki a helyi kutya­barátok klubjának főtitkára. * Párizs (MTI.) Kedden e&t^ a Párizs és Genf között köz­lekedő francia légijárat egyik repülőgépéről eltűnt egy 25 kiló színaranyat tartalmazó láda. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a párizsi Orly-reptilőtéren a láda még meg volt. Előírás szerint rendőr kísérte a szállítmányt a repülőgéphez. Genfben már hiába keresték az aranyat tartalmazó ládát. Washington (Reuter). A Washington Post szerdai száma szerint minden ame­rikai diáknak, aki törvényel­lenesen Kínába utazott, szá­mítani kell arra. hogy bünte­tést fizet, de ..bármilyen jo­gos is ez a büntetés, az uta­zási korlátozások visszataszí­tónk. Kína esetében ezek a korlátozások azt a célt szol­gálják, hogy alátámasszák a külügyminisztérium egyes személyiségeinek azt a felfo­gását, hogy az Egyesült Álla­mok a végtelenségig ignorál­­hatja valamely ország léte­zését csak azért, mert ennek kormánya nem tetszik neki. A diákok talán kevésbé len­nének kíváncsiak Kínára, ha Dulles külügyminiszter meg­engedné az első kézből adódó és tárgyilagos tájékozódást Érek óla csali, — „sok deszkát vásárolt66 A becsületes emberek. — akik nap, mint nap szorgal­masan végzik napi munká­jukat, s este legtöbbször fá­radtan térnek haza családjuk körébe, bizony kissé rosszal­lóan néznek olyan embertár­saikra, akik valamilyen fon­dorlatot! módon, az 6 munká­jukból akarnak megélni. E megélhetési módok egyik legsötétebb, legbecstelenebb faitája a csalás. Ilyesféle eszközöket hasz­­rált már évek óta Borócsi István, szandaszöllősi lakos is. Falun átalában mindenki ismerőse -mindenkinek. Elég gyakori eset az; ha valaki pénzdolgából megszorul, köl­csönkér ismerőseitől. Van­nak aztán olyanok, akik ide­jében megadják a kölcsön­kért összeget, vannak akik lói megvárakoztatják a jó­akaraté hitelezőt, s akadnak olyanok is. akik örök tarto­zók maradnak. Ezek közé sorolhatjuk Borócsi Istvánt is. Túlságosan nem merült ugyan bele a dolgokba, egy­­egy ismerősétől csak 25—30 forintot kért, de ezt már évek óta folytatja A bevezető szöveg mindig ugyanaz volt; ... kedves Pis­ta bácsi (vagy Juli néni). — deszkát szeretnék vásárolni, legyen olyan kedves, adjon nekem pár napig 30 forintot kölcsön .;! Szerencséjére a pisla bá­csik minden alkalommal jó­­szívűelc voltak, benyúltak a buksza mélyébe, s azt mond­ták;, — Nesze fiam. Két-három napig éppen adhatok. S a két-három napból két­­három hónap, majd év lett. Űgylátszik azonban a szan­­iaszöllősiek végre megsokal­­ták mindezt, s a szorgalmas „deszkavásárló”-t feljelentet­ték. A rendőrségen eddig körülbelül 12-en jelentkeztek az örök hitelezők közül. Csak azt nem tudja mind­máig senki, mire használta Borócsi azt a töménytelen sok „összevásárolt deszkát.” R. M. Külföldi <U*eU\ * • Kiev (TASZSZ). Szerdán 5 Kievben ülést tartott a De- • mokratikus Ifjúsági Világ-; szövetség végrehajtó bízott- j sága; A végrehajtó bizottság a J DÍVSZ augusztus 16-án rheg- i nyíló kongresszusának elő- í készületeiről tárgyalt. • • Peking (Üj Kína). Tokió- j ból érkezett hír szerint a Ja- j pán Szocialista Párt felszó-; lította a japán kormányt, • hogy mondjon le amerika- • barát politikájáról, helyez- : kedjék semleges álláspontra i és vegye fel újra a diplomá- • ciai kapcsolatokat Kínával. • A szocialisták végül köve- í telték, hogy Japán kössön | minél előbb békeszerződést a j Szovjetunióval. Javasolták a,; kereskedelmi, kulturális és í halászati kapcsolatok felvé- * telét a Szovjetunióval. Sür- í gették, hogy Japán az ázsiai- • afrikai országokkal együtt • lépjen fel az ENSZ-közgyűlés í soron következő ülésszakán. • Peking (Oj Kína). Tokió­ból érkezett hír szerint a ja­pán főváros közelében levő Fucsuban szerdán felállítot­ták a japán légierő főhadi­szállását. Smith, az amerikai 5. légi­erő főparancsnoka az új fő­hadiszállás avató ünnepségén felszólította a japán kor-, mányt, hogy gyors ütemben • fejlessze fegyveres erőit, no- I ha a japán nép ezt ellenzi, j Moszkva (MTI). — A! Moszkvából Kínába indult j 41 amerikai fiatal közül 32 ] aláírt egy közös nyilatkoza- j tot i A nyilatkozat a többi kö- i zöt így szól; — visszautasít- j juk azt a feltevést, hogy a ] kommunista propaganda esz- j közei vagyunk. Dulles úrral i együtt mi is várjuk „azt a ] napot, amikor Kína népe és j Amerika népe újra folytat­hatja hass f> történelmi együttműködését és barátsá­gát, Hisszük, hogy ezzel a re­ménnyel összhangban járunk el”.­Washington (MTI). — Mint a Reuter közli, Eisen­hower elnök szerdán rendkí­vüli sajtóértekezleten kije­lentette: nem akar fenyege­tőzni, de akár rendkívüli ülésszakra is összehívja a kongresszust, ha nem hagyja jóvá a megfelelő összegeket a külföldi segélyprogram szá­mára. GYORFFY TSTV41SI NsgyKUNsagi KRÓH1KS rf­(14.) ;rv.- *W Az Öreg ppptokollumok azt azután már nem jegyez­ték fel, hogy Czupp Sámuelnek a kilencszer! mosdás ártott-e inkább, vagy a borban bevett bájital. Minden­esetre azonban Szikszay uram eltilalmaztatta Körösi Istvánt a gyógyítástól. Úgy látszik tehát, hogy a tiszti és nem tiszti orvosok között régen is megvolt már az ellentét; A koldusok; között is akadt nem egy tudós ember. Az alábbi gyógy Ijárás is egy koldus javaslatára történt; 1754-ben a nagykőrösi tanács nemes Udvardi Péterné Csabay Judith körösi lakos részére tanúvallomást tart arról, mik épen orvosolhatnék meg Kardszagh városában lakó Pap Sámuel hitvesének Csabai Sárának a feje a benne levő ptrücskök miatt. Kérdőpontok; 1- mo: „Ha tudja-e bizonyosan a tanú; Látta-e a vagy hallotta világossan a Fatens, hogy in Anno 1749-no Karszagh városkában lakó Pap Sámuel hitvese Csabai Sára a fejében Ptriicsök lévén, másoknak commendatió­­jában annak orvoslására idejött? Meliyek után 2- do. Az említett asszonynak kicsoda comnicndálta. hogy a Ptrücsöknek ki űzésére a kutya tőiben kristály pohárnak öszve töretett pora tétetvén belé, használna és itten azon orvossággal egy mar Mvexült Asszonynak füléből kilenczed magával bujt ki. Azomban 3- io. Kicsoda házánál volt szálláson, látta-e’ hogy orvosolták -éle? Kicsoda tö'+*'*° a Wében? és kicsodáé vóí az eb? s kl feile meg azt? Végtére 4- to. Ezen dologban amit látott-hallott és tud a tanú, hiti után mondja meg és kit *ud 1ó tanúknak iPnni. adia elő.” „Hallódé Csabai Sára! voltál-e lellyebb elmúlt 1750-dik esztendőben Kőrös városában? És ha voltál, mit cselekedtetek ottan valamely s. v. kutyának tejével s mi okból s mi végre? beszéld elő letett hited szerint!” Resiponsjo: „Bizonyos dolog, hogy én a jelentett időkor voltam Kőrösön az édes anyámnál, és minthogy úgy tartottam, s mostanis úgy tartom, hogy ptrücsök volna a fülem­­ben, kérdezte anyámasszony a fülem nyavalyáját és aztis, miképpen orvoslottam? Én megbeszélettem, hogy valamely kóldús szállott volt meg nálunk s panaszolván néki nyavalyámat, az azt mondotta, hogy Udvariban vagyon egy asszony, a’ki megtudná orvosolni. Mellyet meg hallván, mind addig nem nyughattam, míg oda nem nentem, az holott osztán azon asszonyt megkeresvén, az azt javaslotta, hogy szoptatós S v. kutyának tejét fejvén, azon téjben kristály üvegnek porát elegyítenénk és azt töltenénk a fülembe, bizonyosan kihajtaná a mint hogy azonnal ugyan Udvariban lakos Tóth István nevű embernek szoptatós ebét hallván, hozzája menünk* és kértük, hogy fejne egy kevés kutya tejet, mellyet meg­cselekedett de mivel már a kölykök nagyocskák voltak, az ebnek teje sűrű volt és a’ krls-tály üveg pora azonnal sűrűbbé tévén a fülemben bé nem ment és így semmit sem használt. Mellyet hallván Anyámasszony, mindjárt ment Gál nevű emberhez, kinek szoptatós ebe lévén, addig kérte anyámasszony, hogy maga az ebet meg­fogván, Udvardiné fejt tőle egy füles pohárban tejet, amely pohárt a fejő akolban vaiameLly fa gallyára akasz­tott. IF oly lat juk.) .- cm tartottam meg ígéretemet, pedig még a búcsú pillanatában is az volt utolsó szavam: „írok”. Igaz, telefonon beszéltünk azóta, de mindössze néhány percig, és oly keveset tudhattunk meg egymásról. Pe­dig biztos vagyuk benne, sokat gondoltál rám. Október zivatarában féltettél, aggódtál értem és a másik ket­tőért, hisz oly közeli, jó barátságba kerültünk egymás­sal a rövid három hét alatt. Igen, augusztus 23-án lesz egy éve, hogy nálatok jártunk. A Romániai Nőszövet­ség meghívására utaztunk Bukarestbe a felszabadu­lási ünnepségekre. S lám, hogy múlik az idő, újra el­tel egy év, megint ünnepre készül országotok népe. Románok, magyarok, székelyek, szászok és szerbek nagy egyetértésben, ünnepi hangulatban várják augusz­tus 23-át, Románia felszabadulásának 13-ik évfordu­lóját. Bukarest épp úgy, mint tavaly, ünnepi köntösbe öltözik. És már a korareggeli órákban megkezdődik a tarka, színpompás felvonulás. Hagyomány lett ez már! Először a katonai díszszemlét láttuk, azután jöttek a partizánok fegyelmezett osztagai, az üzemek, vállala­tok, kerületek véget érni nem akaró sorai. Szavakba nehezen önthető kép tárult szemünk elé és leírhatat­lan érzések kerítettek hatc lmukba bennünket! Mi, ma­gyarok arra gondoltunk, milyen nagyszerű, hogy ilyen barátunk, szomszédunk van, minit a román nép. Erős, egységes és céljaink közösek. S nem csalódtunk. A ro­mán Munkáspárt, a kormány és a román doljozó nép az elsők között sietett segítségünkre, mikor nagy bajba jutottunk. Ezt mi vem felejtjük el! Most, amikor nemzeti ünnepetek előtt álltok, a magam, de úgy hiszem, sok magyar ember nevében köszöntelek benneteket és további gazdag si­kereket kívánok munkátokhoz. Gondolatban veletek vagyok, kedves romániai ismerőseim és veled, Irma, aki mindent elkövettél, hogy jól érezzük magunkat és minél többet lássunk népeitek életéből, alkotó mun­káikból. Az emlékek nem halványultak még el; a szereteti teljes fogadtatás, az érdeklődés, mellyel körülvettek bennünket, sokáig emlékezetes lesz. S amerre jártunk, mindenütt azt tapasztalhattuk, szerelnek, barátoknak tartavak bennünket, magyarországiakat. Első utunk állomása Marosvásárhely volt. Kevert beszéd ütötte meg fülünket mindenütt. Csaknem min­denki két nyelvet beszél itt, a románt és a magyart. A románok gyorsan magyarra fordították a szót, mi­kor megtudták, hogy Magyarországról jöttünk. A ma­rosvásárhelyi Bútorgyárban, mely Európa egyik leg­modernebb bútorüzeme — a munkások pillanatok alatt körülvetlek bennünket és rövid idő alatt élénk eszme­csere alakult ki. Mindent megmutattak és tövéről hegyére elmagyarázták a bútorgyártás titkait. Még az üzem akkoriban nem épült fel teljesen, a raktárépüle­tek a tetőre vártak, de már a termelés javában folyt. Marosvásárhelyen láttuk, a „Csárdáskirálynőt”, a M nagy múltú Kálmán-opercttet, épp úgy mint nálunk, telt ház előtt játszották. A város szabadtéri színpadán fellépett a Romániai Hadsereg Művészegyüt­tese is. A konferansz két nyelven jelentette be a műsor­számokat: románul és magyarul. Nem tudnám eldön­teni, hol tapsolt jobban a közönség, a román énekszá­moknál-e, a török táncnál, vagy a magyar csárdásnál? Mindenesetre arról meggyőződtünk; felkarolják és ápolják a Romániában élő nemzetiségiek kultúráját és hagyományait. Dobrudzsa nemrégen még kopár, terméketlen tá­jait, ma már újonnan épült gyárak, emberi települések tarkítják. Jártunk egy nagy mezőgazdasági gépeket gyártó üzemben, amelynek története a mi Sztálinváro­­sunkéhoz hasonló. Itt évődtek velünk vendéglátóink, hogy nekik is van már olyan híres boruk, mint ne­künk a tokaji. El is látogattunk Dobrudzsának arra a részére, ahol a hires bor, a murfatlár terem. Meg is kóstoltuk a sokezer holdas állami gazdaság borpincé­jében a világpiacon is elismert borfajtát: a murfatlárt. Ebből a gazdaságból kerülnek az ország különböző részeibe a nemes szőlőoltványok. >lytathatn'.m/ tovább emlékeimet: Constaneáról, a hires Fekete-tenger parti városról, ahol a török világ nyomait véltük felfedezni az épületek minaretjein. Brassóról, az égfelé törő havasokról, amely­nek hegyhátain a fák sűrű rengetegében fából készült, pirostetős kis üdülők bújnak meg. Szólhatnék a mun­kásokról, akik szabadságukat töltötték a hegyek között, s akikkel oly sók mindenről beszélgettünk. Akármerre jártunk, úgy éreztük, otthon vagyunk. Számtalanszor mondtuk is egymás között: „úgy érezzük, mintha ott­hon volnánk”. Sok hasonlót tapasztaltunk, de eltérőt is. Ez nem véletlen, hiszen egy úton járunk mi magyarok, a románokkal. Van, ahol ,ni már előbbre léptünk, de máshol ók előztek meg minket. Egy év óla még gazdagabb lett Románia és elége­dettebb a népe. Úgy hallottam, a kormányzat jelentős béremelést hajtott végre és több közszükségleti cikk gyártási tervét emelte. Mindig elolvasom a Romániáról szóló híreket és cikkeket. Arról is olvastam, hogy mi­lyen eredményeket ért el a román mezőgazdaság. A kormány decemberben megszüntette a növényi ter­mékek és a tej beszolgáltatását. A kollektív gazdasá­gokban (így híviák ott a tsz-eket). de az egyéni pa­rasztgazdaságokban is nagyobb kedvvel és szorgalom­mal dolgozik a parasztság. JM őst már magunkról is írni kellene, de tekints el tőle, kedves Barátnőm! Majd egy más alka­lommal. E levelet a visszaemlékezésnek szenteltem A mostani ünnepi dátumotok késztetett arra. hogy emlé­keimet felidézzem, ha nem is teVes egészében, mert ehhez sok idő és tengernyi papír kellene, de mégis le kellett írnom gondolataimat. lásd. hogy pontról pontra mindenre emlékszem és fogadd el bizonyságául annak, hogy barátságtuik az idő és távolság ellenére is tovább él és nem szakad meg. 1957. augusztus 23-a legyen fogadalmunk felújítá­sának napja is: írunk egymásnak! A hú bará’ság tar­talmasabbá, gazdagabbá teszi az életet, különösen ak­kor, ha gondolatvilágunk hasonló, eszméink, céljaink egyek. Nem kételkedem, hogy szándékaimat meg ne értened és választ mielőbb ne kűldenél, ölellekhű barátnőd: LAZÁNYI ANGÉLA F>

Next

/
Oldalképek
Tartalom