Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA 11. évfolyam, 188. szám. Ara: 50 fillér, 1857. augusztus 11. vasárnap. MAI SZAMUNKBÓL Az MSZMP levonta a tanulságokat az | ellenforradalmi eseményekből ' ti iRooatoivt - HűDésset % Nagykunság Köszöntjiik vasutasainkat; Három tsz j\I(X Cl hetedik vasutas napot ünnepli az ország népe. Azokról az emberekről emlékezünk meg, akik vi­harban, fagyban, perzselő napsütésban fenntartják az ország vérkeringését, éberen őrködnek a pályákon, vona­tokon az emberek és az állami vagyon biztonsága felett. Azokra a derék vasutasokra gondolunk, akik az ellen­­forradalom súlyos kártevése után — sokszor harcban, puskaropogásban — először álltak munkába, hogy újból szenet, nyersanyagot vigyenek a tétlenségre kárhozta­tott üzemeknek, elelmisEert, ruhát a nélkülözés és nyomor előtt álló lakosságnak. Közöttük kell megemlítenünk Kövesdi Ján>s és Bánkerti Béla mozdonyvezetők, Markóth János, Kókai, Németh, Tassi, Sándor, Bársony és Dobos elvtársak ne­veit a Szolnoki Fűtőház, a forgalom és pályafenntartás öntudatos, bátor dolgozóit, akik elsők között teljesítet­ték a munkás-paraszt kormány kívánságát — az ellen­séggel és ezernyi akadállyal szembeszállva. A szakvezetés .higgadtságának, kemény kiállásá­nak és ezeknek az embereknek köszönhető, hogy a szol­noki forgalmi csomópont nem szenvedett jóvátehetetlen károkat — nem akadályozta, hanem segítette az élet megindulását, az ellenforradalom erőinek szétverését. Dolgozóink nagyrésze a legforróbb, legnehezebb napok­ban sem veszítette el ítélőképességét — s nem adott szabad kezet azoknak, akik népünk, államrendünk ellen törtek. Az elsők között fit rehívták a pártszervezete­ket — nemtörődve az ellenség veszélyes aknamunkájá­val, ellenállásával. Az MSZMP intézőbizottsága kezdet­től fogva a stabilizáció élére állt, bátorságot, iránymuta­tást adott a szakvezetésnek és a szakszervezetnek erői összefogására, munkája jó elvégzésére. Olyan emberek álltak ebben az időben a vészes ár ellen, mint Békési Rezső állomásfőnök elvtárs, Bánhidl Ferdinand főnök­helyettes elvtárs a vasútállomáson, Szántó Mihály és Mészáros István elvtársak a Fűtőháznál, Sárkány Ferenc és Végh Béla elvtársak a pályafenntartásnáL Bár közü­lük sokat érdeme szerint megjutalmazott pártunk és fe­lettes szervük, mégsem tudjuk e helyen szavakkal kel­lően értékelni, hogy mit jelentett ezekben a napokban néhány harcos elvhű kommunista bátor kiállása az egész szolnoki csomópont életében. Azóta már hónapok teltek el s ma már a munká­ban születnek hősök: százával, ezrével olyan emberek, vasutas dolgozók, aíkik becsületesen elvégzik napi mun­kájukat. Rajtuk dől el, hogy hazánk mikorra tudja kihe­verni a súlyos károkat, hogyan tudja szállítási felada­tait megoldani a vasút; Szolnok összes vasutassága derekasan készült a mai ünnepre, jó munkát végzett az eltelt két negyedév­ben. A hetedik vasutas nap tiszteletére indult újra a verseny, mely egy sor kiemelkedő eredményt hozott. A Szolnoki Fűtőház dolgozóinak mintegy 80 száza­léka tűzött maga elé szép versenycélokat. Az újszerű komplexbrigádok máris jó eredménnyel büszkélkedhet­nek. A tavalyihoz képest 15 százalékkal csökkentették a fajlagos szénfelhasználást, ezzel szemben közel százezer tonnává] több árut szállítottak, mint egy évvel előbb, ugyanakkor öttel kevesebb mozdony dolgozott. A moz­donyjavító 4 mozdony nagyjavításával, a kocsijavító 36 kocsi nagyjavításával végzett az ünnep tiszteletére, A Szolnoki ollomos forgalmi dolgozói „vasu­tas napi műszakot” kezdtek, melynek eredményeképpen kiemelkedő eredményt értek el a többek között a sze­mélyszállító vonatok menetrendszerinti indításánál. Az elmúlt év hasonló időszakának eredményét 17 százalék­kal szárnyalták túl a második műszak dolgozód, 8 pont­tal megelőzve a másik két vetélkedő turnust. A Járműjavítóban Draskócz István esztergályos brigádja vállalását nemcsak teljesítette, hanem 45 százalékkal túl is szárnyalta. Tóth János Ernő rugó­­kovács és brigádja, az önköltségcsökkentést, takarékos­ságot tűzte célul. ígérete szerint 13 POO forint értékű használt anyagot dolgozott, be új helyett. Szudi Ferenc szekrénylakatos brigádja tervén felül 4 darab teherkocsi javításával végzett. A Pályafenntartási Főnökségen is kiemelkedő munkát végeztek. Szolnok térségében biztosították a nagyforgalmú állomás zavartalan munkáját, sín- és ki­térőcseréket hajtottak végre. Végeredményben, elmondhatjuk, hogy a szolnoki vasutasság ez alkalommal is nagyszerűen helytállt — megőrizte a vasutasnapi verseny hagyományait. S az eredmények azért is nagyon jelentősek, mert augusztus 11 — az őszi csúcsforgalom küszöbét jelenti. Az eddig végzett munka alapján az év — sőt az utóbbi évek legnagyobb feladatát kell elvégezni néhány hónap alatt a vasutasoknak. A mezőgazdasági termékek beta­karítása és elszállítása, a gyárak, üzemek anyagszük­ségletének biztosítása, a tranzit és exportforgalom lebo­nyolítása mind fokozott követelményeket ró a vasútra és a járműiavítóiparra.. Ehhez hozzá kell venni még azt, hogya vasúti geo és gördülőállományunk állapota nem a legjobb, gyengébb a tavalyinál is. Ilyen körülmények között — ezt őszintén meg keil mondani — az elkövetkezendő hónapokban kemény, feszített munka vár a vasutas-dolgozókra. A fel­adatokat megoldani csak akkor tudják sikeresen, ha mindannyian erejük, tudásuk javát adják, a jó gazda módjára takarítanak meg munkahelyükön minden elke­rülhető kiadást, óvják a nép vagyonát a kártól, elher­dálástól. Ezt kéri és várja a vasutasságtól a párt, az ország s reméljük, ebben az évben sikerrel megküzdenek közös összefogással az őszi csúcsforgalom nagy munkájával. Ehhez kívánunk a vasutas napon erőt, egészséget és jókedvet. Elvtánsak! a gazda Kenderesen, ahol alig más­fél évtizeddel ezelőtt még Horthy Miklós „őfőméltó­­sága” és családja volt az úr, három jól működő termelő­­szövetkezet a gazda. A volt kormányzói birtok központ­jában a Vörös Csepel Ter­melőszövetkezet ütötte fel ta­nyáját. A kisparasztokból és agrárporletárokból alakult közösgazdaság tagjai okosan hasznosítják a kormányzói birtok „hagyatékait”. Az egy­kori híres versenyistállóban a tsz szépszámú igásáilatait helyezték el. A tanyaköz­pontban lévő kastélyt rak­tárnak és irodahelyiségnek alakítottak át, a jóminő6égű földeken pedig a nagyüzemi gazdálkodás fejlett termelési módszereit honosították meg. A jól működő gazdaság né­hány év alatt már túlnőtt a Horthy birtok „hagyatékain”. A növekvő szarvasmarhaállo­mány kényelmes, egészséges elhelyezése érdekében kor­szerű, 100 férőhelyes istállót építettek, ezenkívül tervek vannak más gazdasági épü­letek létesítésére is. A Vörös Csepel Tsz-ben az állatte­nyésztés az az üzemág, amellyel a legszívesebben foglalkoznak a tagok. Átlag öt és fél kát. holdra jut egy­­egy számosállat az 1300 hol­das gazadságban. Hasznot hoz a tsz-nek az a nyolc holdas gyümölcsös is, amelyet Horthy Miklós még a fiának telepít­tetett Kenderesen.- A másik két nagyüzemi gazdasjág, a Haladás és a Béke Tsz is lépést tart a fejlődésben a Vörös Csepel Tsz-szel. Sőt a jövedelmezőséget figyelembe - véve a Haladás Tsz mindkét versenytársát megelőzte. A régi birtok új örökösei egyé­nileg is szépen gyarapodnak. A három tsz tagjai közül több mint húszán új családi­házban laknak, több motort, kerékpárt, rádiót vásároltak. Az első haj ó Ma egy hete indult meg a rendszeres hajójárat Szolnok és Csongrád között. Amint már megírtuk, hatalmas volt az ér­deklődés iránta. Nem csoda, hiszen régi kívánsága volt ez már a folyómenti közsé­gek lakosságának. Képünk: a Tahi nevű gőzös a tiszakécskei kikötő közelében. (A fényképet beküldte: Tóth Sándor, Tisza­­kécske.) Ma kezdődnek a Nagykun napok AHOGY KÖZELEDTÜNK augusztus 11-hez, úgy nőtt az érdeklődés Kisújszállás, a Nagykun napok iránt. Jelen­tőségében a kisújszállási ese­mények túl haladják me­gyénk határait, országos mé­retűvé váltak. S mi erre Szol­nok megyeiek büszkék is va­gyunk. Olyan nem minden­napi eseményeknek lehetünk részesei, amelyek az ország közvéleményét élénken fog­lalkoztatják. A kisújszállá­siak kezdeményezése, lelkes munkája a Nagykun napok rendezésével megyénk törté­nelmének egy kis részét je­lenti az utókor számára, hír­nevet, megbecsülést szerez Szolnok megyének. S mi, a megye lakosai, munkások', parasztok, értelmiségiek nem­csak büszkék vagyunk a kiSr újszállásiakra, hanem meg is becsüljük kezdeményezésü­ket, résztvevői leszünk a nagykun napok eseményei­nek, elmegyünk Kisújszál­lásra. Megnézzük dicsérő, kriti­záló szemmel, mit produkál­tak. Ott leszünk azért is. hogy tanuljunk tőlük: szeret­ni, ápolni múltunkat, a jövő gazdagításáért. Amit a nagy­kun napok során látunk, a múltról szól, de előre mutat. Meg akarjuk tanulni azt is a kisújszállásiaktól, hogyan f« üjiewi lícm'fidnij- előtti g&adi/ii Egy-két hét és teljes ütem­ben megindul a gyártási kam­pány a törökszentmiklósi ba­romfifeldolgozóban. — Nagy feladat vár az üzemre. Fel kell dolgoznia egy hatalmas mezőgazdasági körzet ba­romfiállományát, teljesítenie kell a fokozott exportszállí­­tási feladatokat, kielégíteni a belföldi keresletei Erre meg is van minden alapvető lehetőség. Van bő­ven nyersanyag, munkaerő, —- nincs hiány gépekben, energiában sem. Csak egy valami hiányzik s ez jelenleg nem kisebb akadály, mintha az alapvető feltételek közül hiányozna valamelyik: a sok kampánymunkást foglalkoz­tató üzemnek ugyanis nincs öltözője, mosdója, fürdője, mosodája, étkezdéje stb. Ez pedig igen nagy baj ebben az [izemben, ahol vízzel, gőzzel — cje hússal, tollal és vérrel dolgoznak. A tisztaság és a tisztálkodási lehetőség ebben az üzemben nem kevésbé fel­tétele a munkának, mint ma­ga a munkaerő. S g jelenlegi helyzet még­sem fok jóval biztat. A ru­hákat például nem tudják rendszeresen mosatni, mert nincs mosoda és a Patyolatot nem Jehet kivárni. Az Egész­ségügyi Intézet legutóbbi vizsgálata alkalmával nem adott engedélyt a konyha működésére — s amennyiben a legelemibb munkavédelmi és higiéniai intézkedések nem történnek meg, nem ad engedélyt a vállalat működé­sére sem. A helyzet tehát igen ko­moly — nagy kár származhat e látszólag apró-cseprő hi­bák miatt — talán tízszer annyi, mint amennyi kijaví­tásukhoz kellene. Ugyanis készen, tető alatt áll a konyha, étkezde, mos­dó, fürdő, meg minden, ami kell. Kormányunk — ismer­ve a vállalat helyzetét — le­hetővé tette egy modern, nagyszabású szociális épület építését. Sőt az ellenforrada­lom után is — az ország ne­héz gazdasági körülményei ellenére — egymillió forin­tos keretet engedélyezett a megkezdett munkálatok be­fejezésére. Az épület mégis pőrén áll hosszú idő óta. Két-három ember csinálgatja a nagy munkát — s még csak re­mény sincs arra, hogy ilyen tempóban valaha is elkészül­jön a fontos, nélkülözhetet­len szociális épület. Pedig a Baromfifeldolgozó Vállalat vezetősége naponta sürgeti a befejezést, kilincsel és vitat­kozik hasztalan. A Szolnok megyei Épí­tővállalat mereven köti ma­gát ahhoz, hogy a bányászla­kások építése miatt a további munkálatokat beszünteti; Valóban érthető és jogos érv is az, hogy a bányászla­­kásénítésnek mindent meg kell előzni, hiszen bányászok és szén nélkül nemcsak a ba romfifeldolgozó, hanem az ország egyetlen nagyüzeme sem dolgozhatna. De — és ezt is meg kell gondolni — lehet-e százezres és milliós kár néhány szak- és segédmunkás hiánya, il­letve az alkalmazásúkhoz szükséges béralap hiánya miatt? A befejezéshez szükséges anyagok döntő része már a helyszínen van. a burkoló ce­mentlapok már egy hónap ja várnak beépítésre. Mégis a szeptember 30-i átadási ha­táridőt december 31-re tol­ták el. Ide már nem horribilis munka és anyag kell, hanem csupán jóindulat és a válla­lat helyzetének felmérése. A kőművesek — az építkezési részt időben és a szakvéle­mények szerint is kifogásta­lanul elvégezték. Ha a gene­rálkivitelező alvállalkozó partnereitől is megkövetelné a szerződéses határidők be­tartását és ellenőrizné mun­kájukat, most nem állna ilyen gordiuszi csomó előtt a baromfifeldolgozó Lehetővé kell tenni most már, hogy időhúzás nélkül befejezzék még a hátralévő munkákat, hogy a baromfi­­feldogozó is teljesíthesse hi­vatását, beföldi és export tervei megvalósítását. A-i tudták megvalósítani a Nagy­kun napok gondolatait, mely először néhány ember dédel­getett terve volt, a nagykö­zösség ügyévé tenni; A Nagykun napok aug; 11-ével kezdődő eseményei, a gazdag program bizonyítja, mire képesek, ha valamit szívvel-lélekkel akarnak, nem engednek belőle. Lelkesedé­sük, meggyőző szavuk nem maradt hatástalan. Sok tá­mogatóra találtak. A párt, az állam, a tanács vezetői mellé álltak a kisújszállásiaknak. S aminek legjobban örül­nek a kisújszállásiak, s ve­lük együtt mi is, hogy Kádat János elvtárs, a párt első titkára, a Forradami Mun­kás-Paraszt Kormány minisz­terelnöke augusztus 20-án el­látogat Kisújszállásra; beszé­det mond a nagygyűlésen. A legtöbben, az üzemelj mun­kásai, a városok lakosai, a falvak dolgozó parasztjai kö­zül erre a napra készülnek. Hallani, látni akarják Kádár Jánost, akii egy jászsági öreg paraszt szavai szerint: „az egyik legbátrabb kommu­nista vezető Magyarorszá­gon.” Többen reménykednek, hátha még egy-lkét szót is váltaná lehetne vele, kezet szorítani a munkásból lett miniszter-elnökkel. — Sokat mond ez az országon belül, de az ország határain kívül élő barátainknak, ellensé­geinknek is. A MEGBECSÜLÉST, a bi­zalmat mutatja a párt. a kor­mány vezetői iránt, azt a he­lyeslést, ami megnyilvánul a jelenlegi politika iránt. A párt első poszton álló kato­nája találkozik augusztus 20-án a dolgozó néppel. So­kat várunk e találkozástól, Kádár János elvtáns beszé­détől. Űjabb erőt akarunk meríteni az elkövetkezendő idők nagy munkáihoz. — ta­nácsot, eligazítást várunk a mindennapi élet bonyolult dolgaihoz. És ezeket szemé­lyesen akarjuk megkapni, ezért igyekszünk mi több tíz­ezren Szolnok megveipk augusztus 20-án Kisújszállás­ra. Gyarapítani tudásunkat, tapasztalatainkat, élvezni a kisújszállásiak vend é gs zer e­­te+ét és köszönetét mondani nélkül, hogy a Nagykun na­pokkal az ország politikai életében fontos esemény színhelyévé emelték megyén­ket) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom